﻿zik.
eknt.
Korlát
Ismét nyaralunk. Közeleg a nyár, számoljuk a szabadságig a napokat, váltogatjuk és gyűjtögetjük a forintból lett dollárokat, márkákat, figyeljük a déli szomszédunktól érkező politikai híreket: vajon zavartalanul lubickolhatunk-e, vagy puskaropogástól visszhan-gos kaland előtt állunk? Egy hónap, s kezdetét veszi a nép-vándorlás, sőt százak és százak egyenesen leköltöznek az üdülőhelyekre : dél-európai villájukba telepszenek be, hogy illő módon, s kellő felügyelet mellett adhasák ki az épületeket.
Ügyeskedők ? Leleményesek ? Kezet szorítsunk velük, avagy hátat fordítsunk nekik? Majdnem mindegy. Csak az nem mellékes, hogy az ő példájuk a példa — így, határozott névelővel. Következésképp, „belőlük” vezetik le a képletet: kisíbolják az országból a valutát, maradjon hát a tiltás, minősüljön törvénytelennek cselekedetük. Akad azonban egy „köztes” jogszabály is: a jegybankhoz be lehet nyújtani folyamodványt, a vállalat, a vállalkozás, a vállalkozó a legális valutában lévő tőkéjét befektetheti külföldön, ha megfelelően indokolja elképzeléseit, s kérvényére ráütik a pecsétet. Ha ráütik. Mert ez az egyik lehetséges válasz, a másik a tiltás. De akár így, akár úgy döntenek, alkotmányellenesen voksolnak. Egyszerűen azért, mert voksolnak ...
Legfőbb	jogszabályunk
ugyanis a vállalkozás szabadságát éppen úgy szentesíti, mint azt, hogy bármely polgárnak természetes joga eldönteni, hol akar élni, hová akar utazni. Mindehhez képest korlát, kiszolgáltatottság az, hogy engedélyre — a tiltás kockáztatására — van szükség:	valakitől
vagy valamitől függ a magán-tulajdon sorsa. Aligha véletlen, hogy alkotmánybírósági döntést kér ebben az ügyben a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke.
Bizonyára nem a tengerparti üdülőtulajdonosok érdekeinek védelme a perdöntő: befektetni: — hiszen ezt látjuk a világban —, megszámlálhatatlanul sok helyre, végtelenül változatosan lehet és kell is. Vessünk egy pillantást Európa térképére! Es idézzünk fel egy évszámot, 1992-t. A kontinens gazdagabbik fele gazdaságának egységes szabályozására készül, eltörlik a legfontosabb vámkorlátokat. Van még egy évünk tehát, hogy bölcs befektetéssel, ügyes vállalatalapítással, átgondolt vásárlással belül legyünk — mégha féllábbal is. Elegendő arra gondolni, hogy az egykori NDK ugyanúgy privatizálja gazdaságát, mint hazánk. Tőkét, tulajdonost, magánvállalkozót keresnek, hogy valóságos gazdái legyenek az üzemeknek, cégeknek, üzleteknek. Am. ha egy magyar társas-magánvallalkozás hosszú távú üzleti elképzeléseit épp itt, e német régióban látja megvalósíthatónak, nem dönthet terveiről szabadon, saját kockázatá-
Vajon miért élhet még ez az alkotmányellenes jogszabály? Mondhatjuk, hogy talán ittfelejtették. De lehet, igaz az is, hogy valamiféle kispolgári gondolkodás miatt, tiltatik a gyarapodás, a gazdagodás:	„miért
legyen több a másik zsebében, mint az ■ enyémben, miért legyen a másik különb, mint én”.
Miért ne? Ha van hozzá esze, mersze, tud és kockáztat — kapjon is érte, érdeme, tehetsége, szerencséje szerint. Vagy bukjon, ha rosszul dönt — a sajátját viszi a vásárra, neki fáj a veszteség. De erről döntsön ő, a vállalkozó, s ne más — helyette. Felnőtt emberek között ez így természetes.
Gergely László
Hatpontos program a potgórhiíboró elkerülésére
A belgrádi döntések esélyt kínálnak a békés átmenetre
j\ Jordán király fogadta a szovjet külügyminisztert
|_____A külpolitikai helyzet	|
A VILÁG VÁLSÁGÖVEZETEIT átfogja a napi hírkrónika: a legnagyobb figyelem a csütörtökön hajnalban megkötött jugoszláv megállapodásra irányult; a hírügynökségek változatlanul fokozott érdeklődéssel követik a szovjet diplomácia ténykedését, így a pekingi közeledést; miközben Pavlov kormányfő minden kertelés nélkül nyugati segítséget kért az ország gazdasági hanyatlásának megállítására és a konvertibilis rubel megteremtésére, Izraelben elsősorban a békefolyamat előmozdítását várják Besszmertnih külügyminiszter ma kezdődő jeruzsálemi látogatásától; végül figyelmet érdemel a dél-afrikai belső „csúcstalálkozó” is, hiszen a fekete kontinens leggazdagabb államának jövője forog kockán; az államelnök és Nelson Mandela valamelyest haladást ért el a titkos helyszínen folyó eszmecseréken.
Föllélegezve fogadhatják mindazok az országok a csütörtök hajnali belgrádi megállapodást, amelyek érdekeltek abban, hogy Jugoszláviában ne törjön ki polgárháború. Az elmúlt napok folyamán több ország is jelezte ebbéli aggodalmát. Az új egyezség, amelynek jelentőségét persze nem szabad túlbecsülni, mintegy „kvázi rendkívüli állapotot" teremt, hiszen lényegében a hadseregre bízza a félkatonai szervezetek lefegyverzését, s intézkedik arról, hogy a viszály sújtotta területeken vegyes bizottságok alakuljanak a viták kivizsgálására. Az államelnökség egyhangúan hozott határozatai egy hónapra szólnak. A távozó horvát külügyminiszter kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy végrehajthatók-e a határozatok, a belgrádi parlament elnöke pedig azt mondta, ideje lenne eldönteni, mit akar Jugoszlávia, milyen államalakulatban kíván élni. Szlovénia ismét megerősítette, hogy még a nyár előtt ki akar válni a szövetségből. Az elnökség határozata mindenesetre csillapíthatja azokat az aggodalmakat, melyekről Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, de Közép-Kelet-Európában is igen sok szó esett az elmúlt hetekben. Valószínű, hogy a hadseregnek adott ideiglenes fölhatalmazás legfeljebb a polgárháborút háríthatja el, de a dezintegrálódási folyamatot, illetve a jugoszláv államszerkezet teljes átalakulását aligha tartóztathatja föl.
AZ ALAGÜT VÉGE MAR LÁTHATÓ — legalábbis ezt állítja az odahaza nem különösebben népszerű Pavlov szovjet kormányfő, aki szerint a jövő héten kihirdetik a „különleges állapotot” a gazdaság kulcsszektoraiban, elsősorban a kohászatban és a bányászatban. A The New York Timesnak adott nyilatkozatában a szovjet miniszterelnök minden eddiginél nyíltabban beszélt arról, hogy a Kreml a gazdasági összeomlás elhárítására hathatós nyugati segítséget vár. A Financial Times értesülése szerint a hetek július közepére tervezett londoni csúcsértekezletén esetleg részt vesz Gorbacsov elnök. Az ötletet tavaly a houstoni találkozón vetette föl Margaret Thatcher, akkori brit miniszterelnök. Mindazonáltal Ignatyenko elnöki szóvivő Moszkvában azt mondta, a szovjet államfő egyelőre nem kapott hivatalos meghívót Londonba, s ha ilyen invitálás érkeznék, a Kreml „megfontolná” annak elfogadását. A szovjet kormányfő mind az Idézett londoni, mind a már említett New York-i lapnak azt mondta, hogy a Nyugat imám helyezkedhet kiváró álláspontra, ha valóban érdekelt a szovjet reform mok sikerében. Persze, a politikában mindennek ára van, s aligha valószínű, hogy számottevő válságkezelési programra vállalkoznának a fejlett tőkés országok anélkül, hogy biztosítékokat kapnának arra, hogy a Kreml a piacgazdaság és a liberalizálás felé vezeti az országot. Az további kérdés, hogy van-e erre ma elegendő központi erő Moszkvában. Pavlov mindenesetre derűlátónak mutatkozott, és azt állította, hogy hamarosan mind a tizenöt tagköztársaság aláírja a válságellenes tervet.
A DIPLOMÁCIÁI KAPCSOLATOK ügyét még nem rendezik a szovjet külügyminiszter ma kezdődő jeruzsálemi látogatásán. Legalábbis igy tudják a távirati irodák, amelyek szerint Besszmertnih Ammanban közölte, a megszállt területeken létesített izraeli települések akadályozzák a közel-keleti békekonferencia összehívását. Elképzelhetőnek mondotta, hogy ezt a kérdést több ország együttesen próbálja majd megvizsgálni, még az említett konferencia összehívása előtt. A szovjet diplomácia vezetőjét csütörtökön fogadta Húszéin király. Jeruzsálemben nagy jelentőséget tulajdonítanak a külügyminiszteri látogatásnak, hiszen ilyen magas szintű moszkvai vendége hosszú évtizede em volt a zsidó államnak, és úgy vélik, hogy Besszmertnih tárgyalásai előmozdítják a közel-keleti békefolyamatot.	(M. J.)
..•ló pillanatban jöttünk
Németországba**
Gönc z Árpád kedvező mérlege hivatalos látogatásáról
München, május 9.
Münchenben töltötte négynapos hivatalos látogatásának befejező szakaszát a magyar köztársasági elnök. Szerdán este Max Streibl bajor miniszterelnökkel folytatott megbeszélésein a magyar államfő szorgalmazta, hogy a német bankok vállaljanak nagyobb részt a magyarországi privatizációban, és azt is kérte, hogy a vegyes vállalatokban, ahova eddig többnyire a kis cégek jelentkeztek, a nagy német cégek is vegyenek részt. A bajor miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy rövidesen bankszakemberekből álló delegációt vezet Budapestre, valamint szorgalmazni fogja a bajor nagyvállalatok magyarországi vegyes vállalati befektetéseit is.
A szerda esti díszvacsora, amelyen a bajor politikai, társadalmi és gazdasági élet vezető személyiségei jelentek meg, érdekes színfoltja volt, hogy ott volt Albrecht királyi herceg, a Wittelsbach csa-
lád feje, aki több mint három évtizede nem tette be a lábát hivatalos fogadásra, s a nyilvánosságtól visszavonultan él. A magyar államfőnek megadott, és az átlagosat messze meghaladó tiszteletet jól mutatja az a példa is, hogy csütörtökön délelőtt, amikor a Nymphenburg-kastélyba látogatott kíséretével, a kastély tornyán a magyar zászló lengett. Tapasztalt, régi német protokoll-tisztviselők mesélték, évtizedek óta soha nem sikerült rábeszélniük. a Wittelsbach családot, hogy más nemzet zászlaját felhúzzák, s most először tettek ilyen kivételt.
A kastélylátogatás után a müncheni magyar főkonzul rezidenciáján Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetést nyújtotta át Hildegard Grosche műfordítónőnek, a magyar irodalom terjesztése területén szerzett érdemeiért. Ezt követően Göncz Árpád ialálknzntt a
Münchenben és környékén élő magyarok képviselőivel, akiket arra kért, legyenek türelmesek hazájuk iránt, mivel a történelem nem egyértelmű, nem lehet a kérdéseket fekete-fehér alapon megítélni, s a változásokat is differenciáltan kell nézni. Göncz Árpád elmondta, ma nem ugyanaz a kommunista, aki a sztálinista időben volt, s merőben eltér tőle az, aki a Németh Miklós-kormány idején volt tagja a pártnak. Saját szerepéről szólva úgy fogalmazott, ő ma is fordító, hol a kormányt fordítja le a közvéleménynek, hol a közvéleményt a kormánynak.
Kora délután Göncz Árpád szállásán találkozott a kíséretében levő magyar újságírókkal, és ősz-szegezte látogatásának tapasztala-
tait. Ügy fogalmazott: jó pillanatban jöttünk ide, akkor, amikor itt is felismerték a Magyarországban rejlő lehetőségeket. A fogadtatásról szólva elmondta, hogy az a legmerészebb elképzeléseit is felülmúlta, s ennek a látogatásnak bizonyára nagyon jó hatása lesz a magyar—német kapcsolatok fejlődésére. Különösen várható ez a gazdasági élet területén, mert a német gazdaság szokás szerint érzékenyen reagál a politika minden egyes rezdülésére, és most ezek a rezdülések egyértelműen a német—magyar barátság jeleit bizonyították.
Weyer Béla
Hivatalos svájci és németországi látogatásának befejeztével csütörtökön este hazaérkezett Göncz Árpád elnök.
De Klerk és Mandela titkos tárgyalásai ...Só haladás*'* a megbeszéléseken
AZ EMBERÖLÉSEK FELDERÍTÉSÉT
iem lehet fásultan művelni. Vlinden halállal kevesebb leszek, és ugyanakkor több is.
(Baróti Szabolcs: A rendőrtiszt
—	8. oldal)
HATVAN PERC NAGY IDŐ
az alatt két bőrönd tiszta szesszel is lehet fordulni. Jó pénzért a bátrabb tanyai gazdák megengedik, hogy az eldugott fészerben szeszraktárt alakítsanak ki a csempészek. (Halász Miklós: Szeszcsempészek — 8. oldal)
A NÉMET GAZDASÁGI CSODA
építőmestereihez hasonlóan nem lenne szabad elfelejtenünk azt sem, hogy egy sikeresen működő piacgazdaság feltételeit a társadalom által elfogadott kulturális, erkölcsi és politikai rend biztosítja. (Durst Judit: Szép, új irányzat
—	9. oldal)
A KÚTVÖLGYI KÁPOLNA,
amely alig kőhajításra áll a valamikori pártkórháztól, a környékbeliek és Regőczi István lelkipásztor segítségével megmenekült a lebontástól. De mi történt az ország többi káiváriatemplomával? (Fekete Judit: Keresztút— 11. oldal)
Két napon belül ölt össze egy titkos pretoriai helyen De Klerk elnök és Nelson Mandela, hogy Dél-Afrika jövőjéről tárgyaljanak. Mindkét alkalommal az erőszakhullám megfékezése állt az eszmecserék középpontjában.
Egy kormányszóvivő elmondta, hogy szerdán az államfő és az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezető politikusa négy óra hosszat tárgyalt, és „jó haladást” értek el, hogy elkerüljék a Dél-Afrika jövőjéről folytatott megbeszéléssorozat megszakadását. Áprilisban ugyanis az Afrikai Nem-
zeti Kongresszus a tanácskozások megszakítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a hatóságok nem teljesítik az ANC kéréseit. Szerdán két fontos követelésről volt szó, s mindkettőt teljesítette a pretoriai elnök: az egyik azt célozza, hogy a fekete vendégmunkások szállásait — a törzsi összetűzések egy része itt robbant ki — családi otthonokká alakítsák át, másfelől a nyilvános összejöveteleken tiltsák be minden fegyver viselését, a lándzsa és a bot kivételével. A közbiztonsági miniszter közölte, két hétig a vallási- és a sporteseményeket leszámítva, semmilyen nyilvános ren-
dezvényre nem kerülhet sor Dél-Afrikában, s Johannesburg környékén a különösen robbanásveszélyes településeken este kilene-• tői reggel négyig kijárási tilalmat rendeltek el.
Miközben Dél-Afrika belső „csúcstalálkozóján” a fehér kisebbség és a színes többség jövőbeni hatalommegosztásáról tanácskoznak, csütörtökön újabb incidensek robbantak ki, s a rendőrség jelentései szerint Johannesburgtól nyugatra egy összecsapásban négyen haltak meg; két áldozatot követelt egy összetűzés Kagisóban, egy másik városban pedig egy taxit támadtak meg fegyveresek, két utast megöltek, ötöt megsebesítettek.
Hatpontos egyezség Heigródban
A hadsereg bevonult a válságövezetekbe
Hatpontos rendezési tervet dolgoztak ki a jugoszláv államelnökség három napos válságtanácskozásának lezárultával. A megállapodás célja a polgárháború elkerülése, a félkatonai szervezetek lefegyverzéséért a hadsereg felelős. A távozó horvát külügyminiszter kétkedőn nyilatkozott az egyezségről. A parlament elnöke sür-
lamelnökség határozatainak végrehajtásáért.
A nyilatkozatból kitűnik, hogy a haderő már el is foglalta a legforróbb válságövezeteknek számi tó térségeket. A nyilatkozat sze rint végleges megoldást kell találni a köztársaságok közötti konfliktusok lezárására, mégpe-
A nyilatkozat szerint — jelentik a hírügynökségek — a szövetségi hadsereg egy hónapon keresztül megakadályoz minden más fegyveres egységet abban, hogy Horvátország szerbek lakta részei és a köztársaság más vidékei között mozogjanak. A horvát rendőrség tartalékosait leszerelik. A horvát vezetés tárgyalásokat kezd a köztársaság területén élő szerb kisebbséggel a válság rendezésére. A kommüniké a hadsereget teszi felelőssé az ói-
dig Jugoszlávia és az egyes köztársaságok területi integritásának tiszteletben tartásával.
A közleményt a tanácskozáson, amelyen a hat köztársaság vezetői is részt vettek, ellenszavazat nélkül fogadták el.
A szlovén parlament szerdai ülésén úgy határozott, hogy legkésőbb június végéig Szlovéniát önálló és független államnak kiáltják ki. A képviselők támogatták azt az indítványt, hogy kezdődjenek tárgyalások a szövetsé-
gi vezetéssel Szlovénia kiválásáról a szövetség kötelékéből. A tárgyalásikon elsősorban olyan kérdéseket kell megvitatni, mint a jugoszláv föderációval közös tulajdon felosztása, az államadósság Szlovéniára eső részének meghatározása, az állami levéltár ügye. Meg kell vizsgálni továbbá Szlovénia és a többi köztársaság, illetve az azokból képződő új területi égységek gazdasági és katonai együttműködésének kérdéseit.
A szlovén parlament elfogadott néhány alkotmánymódosítást is. A jövőben a szlovén hadseregbe történő behívások, a tartalékosok mozgósítása kizárólag a szlovén katonai vezetés hatáskörébe tartozik. Az általános hadkötelezettségre, nemzetvédelemre, fegyverbehozatalra vonatkozó szövetségi törvények hatálya Szlovéniában érvényét veszti.
Frane Vinko Golem, a tisztségétől hamarosan megváló horvát külügyminiszter megerősítette kormánya eltökéltségét, hogy „minden rendelkezésére álló eszközzel” harcolni fog Horvátország függetlenségéért. — Készen állunk a harcra, hogy a 700 év óta először kínálkozó lehetőséget függetlenségünk megszerzésére megragadjuk — közölte Golem az APA osztrák hírügynökségnek adott interjúban.
Golemet, aki Horvátország washingtoni képviseletének vezetését veszi át, Davorin Rudolf váltja fel tisztségében.
A horvát kormány azon fáradozik. hogy a belső jugoszláv konfliktust nemzetközivé tegye,
(Folytatás a 2. oldalon)
