﻿i- isi
":rS
Érdek-
védtelenül
A Parlament hatos bejárata közelében hónapokon át tartó tiltakozó demonstrációt tartott egy idős házaspár. Az asszony nap nap után kihozta a kis éthordóban az ebédet férjurának, majd maga is beállt a két bot közé kifüggesztett tábla mögé, amelyen a Tisztelt Házba igyekvők tudomására hozták sérelmeiket. Néhány hét óta eltűntek a tiltakozók, csak a tábla áll rendíthetetlenül az út mentén. A bajokra nem hozott gyógyírt az akció.
Ma már nem keltenek különösebb feltűnést a különféle tiltakozások. Ha egy gyár, dolgozói sztrájkba lépnek, legföljebb egy rövid tudósításban számol be róla az esti Híradó, néhány sorban tesz említést róla a sajtó. Senki sem vont le messzemenő következtetéseket abból, hogy például az elmúlt héten éhségsztrájkot tartott néhány dolgozó Vácott, s alig keltett feltűnést a minap elhangzó bejelentés, hogy a Videoton alkalmazottai sztrájkra készülnek.
Távol áljon tőlem, hogy vészmadárként hirdessem, de megjósolható, hogy a jövőben egyre többször kell számítani ilyen akciókra. (Egyébként is mocsaras területre lép az, aki statisztikai adatokból próbál meg érvelni.) Mégis tény, egy olyan tendenciának lehetünk tanúi, mely elgondolkodásra késztet.
A sztrájk szó hazánkban amolyan gyűjtőfogalom lett, gyakorta beszélünk róla úgy, hogy nem teszünk különbséget a tekintetben, hogy az adott megmozdulásért ki s mennyiben tehető felelőssé. Igaz, hogy a sztrájk mint olyan a válság egyik leglátványosabb tünete, de a válság mikéntje szinte minden szituációban más és más. A megannyi eltérés ellenére van egy közös mondanivalója a mindennapossá váló sztrájkoknak: az érdek-képviseleti szervek fogyatékossága.
Nyugaton, ahol jól kialakult mechanizmusai vannak a dolgozói érdekérvényesítésnek, á sztrájk mint végső eszköz, komoly jelentéssel bír. Nálunk, ahol a vezetők és beosztottak közötti konfliktusok feloldására hivatott szervek kényszer-pályán mozognak, az esetek többségében kevés esély van a feszültségek tárgyalóasztalnál történő feloldására. Ügy látszik, a vezetőknek is egyszerűbb az egyezség keresése helyett utat adni a tiltakozásnak, kivált, hogy a dolgozók előre kilátásba helyezik a kiesett munkaórák ledolgozását. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy az akció, elveszítve „kényszerítő jellegét”, nem késztet a probléma tartós megoldására. Ügy látszik, a sztrájk ma inUább pót-cselekvés, semmint az érdekkifejezés és -érvényesítés eszköze.
A privatizáció úgy érte a hazai gyárakat, üzemeket, hogy kialakulatlanok voltak azok a fórumok, intézmények, amelyeken keresztül az ott dolgozók kifejezésre juttathatták volna saját szempontjaikat. Érthető, hogy a privatizáció ellenérdekelt abban, hogy táptalajt biztosítson az erős alkalmazotti érdekképviselet kialakulásának. Ennek hiányában azonban magányos harcosként küzdenek most azok, akiknek megélhetése vált bizonytalanná az átszervezések folytán. Ebben a helyzetben talán szimbólikus jelentése van a két idős ember tiltakozásának, akiknek a tábláját a Parlament oldalánál már csak a szél szaggatja...
Dobszay János
ilífio	látogatása óta először
Moszkvában tárgyal a kínai párt főtitkára
Lemondott a francia! miniszterelnök
A külpolitikai helyzet
3
A SZOVJET— KÍNAI KÖZELEDÉS, a kapcsolatok szorosabbra fűzésének jeleként értékelhető a Kínai Kommunista Párt főtitkárának szerdán megkezdett moszkvai látogatása. Csiang Cö-min harmincnégy éve, a néhai Mao Ce-tung elnök, 1957-es moszkvai látogatása óta a legmagasabb rangú kínai politikus, aki a Szovjetunióba utazik. Az esemény kapcsán a szovjet fővárosban napvilágot látott előzetes nyilatkozatok elsősorban azt emelték ki, hogy a két kommunista nagyhatalom kapcsolatai az elmúlt két évben dinamikusan fejlődtek, számottevően erősödött a két ország közötti bizalom és egyetértés. Különösen eredményesnek ítélik a gazdasági téren folytatott együttműködést. Rogacsov, a távol-keleti ügyekért felelős szovjet külügyminiszter-helyettes egy nyilatkozatában egyebek között kijelentette, Gorbacsov két évvel ezelőtti pekingi útján szentesített nyilatkozat alapján mindkét fél új szellemben építi a kétoldalú viszonyt, s teljes bizonyossággal állítható, hogy a szovjet—kínai kapcsolatokban az elidegenedés időszaka véglegesen a múlté. Szovjet részről annak a reménynek is hangot adtak, hogy a legfelsőbb szintű találkozó „lendületet ad” a határövezetben állomásozó haderők kölcsönös csökkentéséről folyó megbeszéléseknek, ami a bizalom erősítésének újabb, különösen fontos állomását jelentheti.
BONYOLULT MŰVELETTÉ VÁLTOZOTT JUGOSZLÁVIÁBAN az egykor rutinjellegű elnökcsere. Az államelnökség ugyanis nem tudott döntést hozni Stipe Mesic elnökké választásáról, mivel nem kapta meg a szükséges többséget a szavazás során. A most kialakult patthelyzet már a váltás előestéjén körvonalazódott, s jelenleg azzal fenyeget, hogy az ország még az eddiginél is mélyebb alkotmányos válságba süllyed. Ha Mesicet nem választják meg, az példátlan helyzetet idéz elő: megbénítja az államelnökséget, az ország legmagasabb alkotmányos testületét, amely rendelkezik az államfő és a fegyveres erők főparancsnokának előjogaival. Az eddigi alelnök ellen a rotáció idejének közeledtével, egyre szaporodtak a vádak. A szerbek szerint Mesic, a mostani horvát vezetés elkötelezettje, aki aligha képes minden jugoszláv elnöke lenni, s nem nézi jó szemmel a kinevezését, a főképp szerb tábornokokból álló hadseregvezetés sem. A tényleges ok azonban abban keresendő, hogy Mesic ellenzi a Szerbia által szorgalmazott föderatív berendezkedést, s a konföderációs megoldást szorgalmazva a tagköztársaságok önállóságáért száll síkra. Az erőviszonyok ismeretében Szlovénia, Macedónia, s Bosznia-Hercegovina, a szavazás után kezdődött zárt ülésen is valószínűleg a horvát nemzetiségű Mesicre adja voksát, s a kulcsfigura minden bizonnyal Bulatovics Crna, Gora-i elnök lesz, aki az első körben, amiatti tiltakozásul, hogy a múlt héten nem választották meg az elnökség tagjává Branko Koszticsot, nem vett részt a szavazáson. Mesic a Reuternek adott hét elejei interjújában mindenesetre kijelentette: „csak úgy akadályozhatják meg, hogy átvegyem ezt a tisztséget, ha rálőnek gépkocsimra, amikor én is benne ülök”, s hozzátette, Horvátország azon nyomban elszakad Jugoszláviától, ha őt nem választják meg államfővé.
SIKERESNEK NEVEZTE ANTALL JÓZSEF LÁTOGATÁSÁT egy
rádióinterjújában a vendéglátó izraeli kormányfő. Samír — aki szerdán reggel szálláshelyén kereste fel a magyar miniszterelnököt —, úgy vélte, hogy e látogatás a két ország közötti együttműködés erősítését fogja eredményezni különösképpen gazdasági téren. Részletesen beszámoltak Antall József programjáról az izraeli lapok is. A Jerusalem Post cikkírója kiemelte, hogy a magyar vezető elvi egyetr értését fejezte ki azzal az izraeli elképzeléssel, amely szerint Tel-Avivnak párhuzamosan kell tárgyalnia az arab országokkal, illetve a megszállt területeken élő palesztinok képviselőivel. Az újságcikkekben szó esik Samír aggodalmáról a magyarországi antiszemita jelenségek miatt, illetve Antall József megnyugtató válaszáról. A Jerusalem Post megemlíti, hogy éppen a magyar miniszterelnök hivá-talos látogatása idején kerül sor a legfőbb ügyészség vizsgálatára a Hunnia című folyóiratban megjelent antiszemita cikk kapcsán. Szót ejt ugyanakkor egyes MDF-vezetők antiszemita ízű kijeletéseiről, amelyek miatt a párt ismételten védekezni kényszerült. A Maariv három írása is foglalkozott a kormányfői látogatással, és a kétoldalú kapcsolatok fejlődésével, sikeresnek értékelve azt. A Haarec azt emelte ki, hogy a magyar kormányfő személye és politikai elkötelezettsége biztosítékot kínál a kétoldalú kapcsolatok folyamatos fejlesztésére, és a magyarországi antiszemitizmus elleni hatékony fellépésre. (S. G.)
Moszkvai tudósítónktól A kínai főtitkár a politikai stabilitás fontosságára figyelmeztet
Moszkva, május 15.
Harmincnégy éve járt utoljára a legmagasabb rangú kínai pártvezető Moszkvában, s most — Mihail Gorbacsov két évvel korábbi pekingi látogatásának viszonzásaként —■ Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt KB főtitkára, a Központi Katonai Tanács elnöke megtörte a jeget, ötnaposra tervezett látogatása során Moszkva mellett felkeresi Lcningrádot is, és legalább három alkalommal folytat majd megbeszéléseket Gorbacsovval.
A vnukovói repülőtérre érkező vendég fogadására felsorakozott Janajev alelnök és Ivasko, az SZKP főtitkárhelyettese — jelezvén, hogy ibecses látogató érkezett. A kínai vezetőnek a repülőtéren írásban terjesztett rövid nyilatkozata Teng Hsziao-pingnek két évvel ezelőtt mondott szavait idézte: lezárult a múlt, megnyílt a jövő. Csiang Cö-min emlékeztetett arra, hogy
az elmúlt két év során az állam-és pártközi kapcsolatok szilárdan fejlődnek a két ország között „szüntelenül bővül az együttműködés” politikai, gazdasági, tudományos, technikai, katonai és más egyéb területeken. Látogatása céljaként a barátság és együttműködés erősítését jelölte meg, a békés egymás mellett élés öt elve alapján, hozzátéve, hogy ez nemcsak a két nép érdekeinek felel meg, de pozitív szerepet játszik a béke és a stabilitás megőrzésében úgy Ázsiában, mint az egész világon.
A nap folyamán megtartották az első hivatalos találkozót is Csiang Cö-min és Gorbacsov között, amely a kínai külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője szerint két óra húsz percet tartott, „szívélyes, baráti .légkörben” zajlott le a két külügyminiszter jelenlétében. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok áttekintése állt az előtérben, s tájékoztatták egymást országaik belpolitikai helyzetéről. Figyelmet
érdemel, hogy a kínai tájékoztató szerint Csiang Cö-min már az első megbeszélések során felvetette: A sokéves tapasztalat alapján a politikai stabilitás nagyon fontos Kína számára, stabilitás nélkül nincsenek reformok,
A látogatás beharangozásakor a Komszomolszkaja Pravda is bizonyosra vette, hogy a kínai párt-vezető biztosítja Gonbacsovot a reformpolitika folytatásáról, de értésre adja azt is; elsősorban a gazdasággal kell foglalkozni és nagy elővigyázatossággal viszonyulni a politikai reformokhoz. A kínai álláspont szerint a Szovjetunió, valamint Kína stabilitásától túl sok függ, semhogy visszariadjanak ott, és akkor, amikor erre szükség van, írja a Komszo-
molszkaja Pravda, emlékeztetve egyben arra is: tavaly mindkét országban rekordtermés volt, most mégis Kínának kell élelmiszersegélyt nyújtania a Szovjetuniónak.
A kínai külügyi szóvivő kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy csütörtökön külügyminiszteri szinten megállapodást írnak alá a közös határ keleti szakaszának rögzítéséről. A tárgyalások során lényegi előrehaladást ért el a két fél a kölcsönös előnyök és engedmények alapján, tette hozzá. Szavaiból az tűnt ki, hogy ez lenne a látogatás, de legalábbis a holnapi nap során aláírt egyetlen dokumentum.
Lambert Gábor
ELFOGULTSÁGI KIFOGÁST JELENTETTBE
feltételesen Romhányi László védője, ha az igazságszolgáltatók közül netán bárki is román nemzetiségű vagy zsidó származású lenne. A szimpatizánsok politikai demonstrációt rendeztek a bíróság folyosóján. (Kertész Péter: A vád: közösség elleni izgatás — 6. oldal)
KITÖRNI AZ ÖRDÖGI KÖRRŐL
A világkiállítással kapcsolatos aggályok leginkább a finanszírozhatóság körül sűrűsödnek. Legtöbben a külföldi működő tőke érdeklődését kérdőjelezik meg. (Komor Vilma: Az Expó kockázatai — 8. oldal)
AZ ÍV VÁLLALKOZÓJA
az Economix Rt. A párizsi elismerés mindenekelőtt az egyetemi részvénytársaság nyugati típusú, tudományospark-szerű működésének szól. (9. oldal)
Munkatársunk párizsi telefonjelentése,
Mi Éter ran«l Rocard menesztésével kíván új lendületet adni politikájának
Edith Cresson az áj kormányfő
Párizs, május 15.
Edlth Cresson személyében először van női miniszterelnöke Franciaországnak. Szerdán kora délután jelentették be hivatalosan a hetek óta levegőben lógó hírt:	Michel Rocard
az államfő kérésére távozott a kormány éléről, ám utódjának személye, bár az esélyesek közt tartották számon, mégis meglepetés.
„Bármelyik pillanatban bármire lehet számítani.” A francia kormányfő környezetéből elhangzott szavak kedd este óta lázban
szélést folytatott az elnökkel. A kora délután megjelenő Le Monde ennél több tényt még nem tudott közölni, három óra előtt néhány perccel a rádióállomások repítették világgá a hírt: az elnök kérését tiszteletben tartva, Michel Rocard távozott a kormány éléről, s Edith Cresson személyében először ül nő Franciaország miniszterelnöki székében.
Az oly sokszor szárnyra kapott találgatások Rocard menesztéséről most végül is igaznak bizonyultak. Már a híreszteléseket tálaló kommentárok is egybehangzóan emlékeztettek rá, hogy az
tartották a párizsi sajtót. Jó pár hete repkedtek a találgatások arról, hogy Mitterrand elnök meneszteni kívánja 'kabinetje vezetőjét. A szerda reggeli találgatás-zuhatag jóslatainak szinte mindegyike a lehetséges utódok közül előkelő helyen említette Edith Cresson asszonyt, aki több miniszteri tárca élén is állt az elmúlt évtizedben. Esélyét csak növelte, hogy a jól értesültek szerint Edith Cresson a napokban kétszer is találkozott az államfő-sl.
Hatalmas várakozás előzte meg a minisztertanács szokásos szerdai ülését, amelyen Michel Rocard pontosan megjelent, s mint máskor az eszmecsere előtt most is külön négyszemközti .megbe-
(Pancho rajza a Le Mor.de-ból)
elmúlt három évben soha sem volt rózsás Mitterrand elnök és kormányfője kapcsolata. A technokrata beállítottságú Rocard természete távol áll Mitterrand-étól, s az összhang hiánya kettőjük közt gyakran könnyítette meg a karikatúristák dolgát. Rocard kormányságának ideje azonban korántsem volt eredménytelen, az utóbbi tíz év gazdaságilag két,legsikeresebb éve a inevéhez fűződik, csak az .utóbbi hónapokban kezdtek sűrűsödni a fekete felhők a kabinet felett.
Két és félmillió fölé emelkedett a munkanélküliek száma, politikai botrányok tépázzák a kormányzópártot, s a kabinet tevékenységét gyakran akadályozta, hogy a szocialisták nem ren-
delkeznek abszolút többséggel a nemzetgyűlésben. Rocard azonban állta a megpróbáltatásokat, ám mostanában mind gyakrabban merült fel, hogy Mitterrand kormányfőváltással kíván új lendületet.
A mitterrand-i tíz évet elemző május elejei írásokból visszacsengett egy bírálat: a szocialista párt messze került 1981-es eszméitől, s nagyon is elképzelhető, hogy az elnök épp egy új .kabinettel kívánja „szocialistábbá" tenni a francia belpolitikát. A vérfrissítés azért is szükséges, mert jövőre területi, 1993-ban pedig parlamenti választások lesznek, amelyeken — ha sorait nem rendezi — eleve kudarcot jósolnak az elemzők a szocialista pártnak.
Az 56 esztendős Edith Cresson tavaly októberben azért távozott a RocardJkormányban betöltött európai ügyekért felelős miniszteri posztjáról, mert szerinte Franciaország nem fogta fel, hogy milyen kegyetlen gazdasági háború folyik a világban. Oresson-asszony bizonyíthatja közismert határozottságát, ugyanis a várakozások szerint ugyancsak kemény kezű, de egyben felkészült miniszterelnöke lesz Franciaországnak, hiszen az elmúlt évtizedben Edith Cresson az előbb említetten kívül állt már a mező-gazdasági és a külkereskedelmi tárca élén is.
Michel Rocard távozása azonban valószínűleg korántsem jelenti politikai pályafutása végét. Épp szerdán jelent meg egy közvélemény-kutatás, amely azt bizonyítja, ha ma tartanák meg az elnökválasztásokat, Rocard jócskán megverné az ellenzék vezetőjét. Talán még a távozó kormányfőnek ilyen formán hasznára is lehet, hogy megszabadult a kormányzás visszahúzó terhétől, és a politikai menetrend megmaradása esetén 1995-ben a legvalószínűbb elnökjelöltje lehet a szocialista pártnak.
Pósa Tibor