﻿
• 18.
LKA
atasai 1 |
múm Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	hétfő, 1991. május 20., LIV. évfolyam, 116. szám
./ctgyó-ál i«v«-
,kxló*l .ír (Üt • A/cvuk
Gafr ) Bp-
H-lentkö-
«cl. df ■kapc"®’ .v-lalkű**" trla/*
'	- Jjyef-
k elitté
1 UI1A'-
»H" Ve
Ne röstellje a tisztelt olvasó, ba nem tudja: mit jelent e cím. Nos, Vaux-en-Velin Lyonnak, Franciaország harmadik legnagyobb városának egyik elővárosa, körülbelül olyan lehet, mint Miskolcnak Diósgyőr.
Föltehetően nem nagyon tudta ezt az a sok száz gyerek sem, aki szüleivel együtt megtöltötte a minap >a Várban az iMTA kongresszusi termét. Az I. kerületi Állami Zeneiskola növendékei azt a negyvenöt ifjú muzsikust és a zenetanáraikat hallgatták meg, akik Torellitől Bartókig terjedő műsorukban tanulmányaikról adtak számot.
Ha semmi más haszna nem lett volna e koncertnek, amely egy négynapos budapesti kirándulás része volt, csak annyi, hogy a Kosciuszkó Tádé utcai zeneiskola növendékei megismerkedtek francia társaik hangszeres játékával, már ez sem kevés. Itt azonban ennél jóval többről volt szó. Mert ezzel a látogatással az I. kerület és Vaux-en-Velin zeneiskolái között olyan híd épült, amelyen két ország fiataljai és tanárai járhatnak át egymáshoz.
A szíves szomszédolásnak pedig — talán nem is kellene külön hangsúlyozni — számtalan előnye van. Ezek a Lyon közeléből jött tanulók és tanárok ugyanis — akikkel a kapcsolat felvétele roppant romantikus körülmények között, szinte a véletlennek köszönhetően kezdődött el — nem luxusszállodákban, hanem budapesti családoknál lakták. Ahol nemcsak a gyerekekkel és szüleikkel ismerkedtek meg, hanem egy életmóddal is. Különleges ételeket ízlelhettek meg, sajátos szokások, magatartási formák ismerőivé váltak, és ha jövő tavasszal az I. kerületi zeneiskola növendékei, tanárai viszonozzák a látogatást, majdnem bizonyosnak tekinthető, hogy életre szóló barátságok is köttetnek.
Zenei tapasztalatcserénél jóval többet nyújt tehát a félszáz fiatal francia látogatása. Ám azért ne becsüljük le azt a tanulságot sem, amit szakmai szempontból adott a Vaux-en-Velinből érkezettek koncertje. Ha csak azt figyeli a budapesti tanuló és tanára, miképpen hangolja fel növendéke hegedűjét a francia pedagógus, hogyan irányítja vezénylés közben technikai szempontból is az együttest, és mi a különbség a két zeneiskola Mozart- vagy Bartók-felfogása között, ez sem csekélység.
Nincs az az érzékletes könyv, tanulmány, útleírás, lemezvagy videofelvétel, amely a személyes érintkezést pótolná. A médiák ugyanis — legyenek bármilyen kiváló minőségűek — csak közölnek, de nem közvetítenek. És ez még akkor is igaz, ha e sorok írója nincs meggyőződve arról, hogy valamennyi zenei és nem zenei iskola képes ilyen barátság kiépítésére közeli vagy távolabbi országok iskoláival. Ne kergessünk ugyanis illúziókat. Abban a családban, amelyben a gyermek étkeztetése a napköziben komoly anyagi gondot okoz, és ahol aligha található külön szoba vendég fogadására, ott nehezen lehetséges gyümölcsöző kapcsolatot kiépíteni, egymást kölcsönösen vendégül látni.
És mégis, ezeknek a szomorú tényeknek az ismeretében sem szabad lemondani e szemléletes példa követéséről. Mert csak-csak eljön egyszer az az idő, amidőn a híd kiszélesedik, amelyen a külföldi és magyar gyerekek mind nagyobb számban közlekednek egymás országaiba. Akkor pedig Vaux-en-Velin sem csupán magyar gyerekeknek nehezen kiejthető földrajzi fogalom lesz, hanem olyan barátok városa, amelynek egyik iskolájában hatszáz növendék tanul zenét, Mozartot és Bartókot egyaránt.
Gábor István
Washington nem támogatja
Európa biztonságát is fenyegetné Jugoszlávia szétesése
— hangzott el a Penülésén
|________A külpolitikai helyzet	|
REMÉNYVESZTETT HANGNEMBEN kommentálta a nisi Narodne Novine azt a fejleményt, hogy másodszori nekifutásra sikerült megválasztani a szövetségi államelnököt. Arra emlékeztetve, hogy ai háború előtti pénzérmékre az a felirat volt beütve: „Isten óvja Jugoszláviát", ezt írta: „A legutóbbi események amiatt újra időszerűivé válhat, hogy az országot ma már valóban csak Isten óvhatja meg.” Amint az MTI belgrádi tudósítója idézi, a nisi újság emlékeztet arra, hogy csütörtökön, amikor beiktatták az elnökség három Új tagját a szövetségi parlamentben, fölcslllant a remény, hiszen ezt mindenki engedménynek tekintette, Stipe Mesic elnökké való választásáért cserébe. Mesicet azonban mégsem választották meg, s Jugoszlávia továbbra is gazda nélkül maradt. A lap szerint a dolgok kimenetelét nem lehet előre látni, de számos következmény már mo3t körvonalazódott. A hadsereg hallgat — a Narodne Novine szerint azért, mert a katonai vezetés szétzilálódott. Hasonlóképpen komor képet festett a szlovéniai Vecset. A maribori újság szerint nem lehet elvárni Stipe Mesictől, Janez Drnov-sektől, Vaszll Tupurkovszkitől azt, hogy részt vegyenek az elnökség munkájában. A testületet nem vezeti alkotmány szerint a horvátországi tag, s így az ország jelenleg legitim vezetés nélkül maradt. Ha hozzáadjuk mindehhez azt, hogy bizalmatlansági' indítványt terjesztettek be a Markovics-kormány ellen, és ha a delegációk parlamentből való kivonulását is figyelembe vesszük, írja a szlovén újság, akkor a a föderáció szétesése teljessé válik. Ez a folyamat zűrzavarba, fejetlenségbe és összetűzésekbe torkollik; Ilyenkor az igazságnál és tisztességnél többet számít a nyers erő. Szlobodan Milosevios már korábban is célzott egy ályen helyzetre. Az Oszlobodjenje szerint a történelemben aligha fordult elő olyan eset, mint most Jugoszláviában: nincs államfő, a hatalom hat különböző, ám nem egyformán erős kézben van, a közvetlen hatalmat pedig e hat vezető mellett mindinkább helyi rendőri erők, lázadók, különleges alakulatok gyakorolják, váll-'lapjukon és sapkájukon számtalan különféle jelzés van, a fejükben meg ki tudja, még mi minden. Horvátországban különben vasárnap népszavazást tartottak. A 3,6 millió, voksolásra jogosultnák arról kellett állást foglalnia, hogy Horvátország szuverén állam legyen-e, vagy megmaradjon a szövetségi Jugoszláviában. Horvátország szerbek lakta körzeteiben egy héttel ezelőtt már tartottak népszavazást, ezen a lakosság elsöprő többsége a Szerbiához, lilletve „Jugoszlávia fennmaradását óhajtó más köztársaságokhoz” történő csatlakozás mellett foglalt állást.
AZ EXPO-BOMBA TOVÁBB KETYEG BECSBEN, noha a népszavazással Ausztria fővárosa a maga nevében már eldöntötte a világkiállítás sorsát. Az osztrák 'lapok nagy terjedelemben elemzik a meghiúsított bemutató körülményeit, és a bécsi Die Presse szerint a politikusoknak most már nincs más választásuk, mint hallgatni a nép hangjára, miután a rekord részvétellel lezajlott szavazáson a megkérdezettek teljesen egyértelműen nyilvánítottak véleményt. E világos választ mielőbb politikai döntésekké kell változtatni -r- véli a lap —, mert minden másfajta eljárás a közvetlen demokrácia iránti érzék hiányát tanúsítaná. A Neue Kronen Zeitung rámutat: tévedtek azok az osztrák politikusok, ákik a polgárok tömegét kedvükre befolyásolható, jól kezelhető szavazógépnek tekintették. Most újra kiderült, a lakosság nem hagyja magát manipulálni, mint ahogy nem hagyta ezt 1978-ban sem, amikor a hasonlóan leadott vöksaikkail megakadályozták a zwenten-dorfi atomerőmű 'befejezését és üzembe helyezését. Van egy szomorú hasonlóság is az Expo és Zwentendorf ügye között, emlékeztet a Neue Kronen Zeitung, mindkét esetben csak akkor kérdezték meg a nép véleményét, amikor e beruházásokra már hatalmas összegeket fordítottak, azaz dobtak ki az ablakon.
A BÉCSI NEM UTÁN BUDAPESTRE TERELŐDÖTT A FIGYELEM; az osztrák televízió szombati híradójának első témájaként szenzációnak minősítve ismertette az APA hírügynökség néhány perccel korábban kiadott jelentését, amely szerint a magyar kormány aznap délutáni rendkívüli ülésén úgy foglalt állást, hogy Budapest egyedül rendez világkiállítást 1996-ban, ha Bécs hivatalosan is visszalép az Expótól. Az adásban pár perccel később Helmut Zilk bécsi főpolgármester telefonon nyilatkozva elmondta, hogy az Antall-kormány e döntése az előzmények és a körülmények alapján érthető, és a megvalósításhoz ő sok sikert kíván. Arra a kérdésre, hogy .ha a budapesti Világkiállításra valóban sor kerül, ennek időszakában nem tarthatna-e Bécs' legalább valamilyen kis Expót, a polgármester tagadóan válaszolt. Mint mondta, szó van arról, hogy 1996-ban, az osztrák államiság ezredéves fordulóján nagyszabású rendezvényeket tartanak, ám ezek jellegüknél fogva nem vonzhatnák nagy tömegeket, s nem versenyezhetnek a magyar világkiállítással. Erw.in Hirnschall, az Osztrák Szabadság Párt bécsi szervezetének elnöke vélekedésében utalt a budapesti fővárosi .képviselő-testület hasonló, nemleges álláspontjára, s azt mondta, hogy teljesen elképzelhetetlennek tartja, hogy a magyar Expo az önkormányzat akarata ellenére valósuljon meg. Utalt továbbá rá, hogy az Antall-.kormány, miután a népszerűsége a közvélemény-kutatások során erősen visszaesett, legújabb Expo-határozatát a „szalmaszálba való kapaszkodás" lehetőségének tekinti. Kútba esett tervnek minősítik a német lapok is a hét végi, egyben pünkösdi kiadásaikban azt, hogy Budapest és Bécs együtt vagy külön-külön világkiállítást rendez az évtized közepén. A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint a magyar részvétel amúgy is rendkívül bizonytalanná vált az utóbbi időben. „A magyar kormány presztízsből akarja ugyan az Expót, de a budapesti önkormányzat ellene van. így aztán sok bécsi attól tartott, hogy minden negatívumot, ami egy ilyen bemutatóból származik, egyedül nekik kell vállalniuk és elviselniük: az úgynevezett urbanizálást, azaz a környezetrombolást, valamint az áraik emelkedését városukban, ahol az élet már így is eléggé megdrágult. A müncheni lap szerint manapság különben már nincs is szükség világkiállításokra. A múlt század közepén és végén még indokolt volt, hogy bemutatkozzék az ipari kör, ezt azonban ma már túlhaladta az idő.	(Zs. E.)
A Politika heves támadásában Magyarországot sem kíméli
B. Walkó György, az MTI belgrádi tudósítója jelenti: A belgrádi Politika vasárnap azt állította, hogy Angliában és Németországban elitfegyveresek 70—100 ezer fős „vegyes haderejét” képezik ki, amely „szükség esetén” ellenőrzése alá vonná a jugoszláviai helyzetet. Magyarországról nem
állít hasonlókat a lap, de Budapestet sem kímélik írásai e napon.
Nem kíméli a Politika továbbá Alois Mock osztrák külügyminisztert. Felpanaszolja: az osztrák-olasz közös nyilatkozat szerkesztésekor a jugoszláviai integritás szövegkörnyezetéből Mock megpróbálta kivétetni az
„integritás” szót, amivel — így a lap — a dokumentum teljesen eltérő értelmezést kapott volna, azaz, hogy megegyezett volna Franjo Tudjman horvát elnök és Lojze Peterle szlovén kormányfő nézetével. A Politika egy sajtó-tájékoztatója miatt is támadja Mockot: az osztrák külügyminiszter úgy foglalt állást, hogy egy dolog az, ami az osztrák—jugoszláv közleményben áll, s más az, amit gondolnak Jugoszláviáról.
A Politika egy másik cikkében a szomszéd országok magatartását teszi mérlegre. Magyarországról úgy ír, hogy irányából nem várható katonai támadás. Ezt azzal a cseppet sem hízelgő okfejtéssel kíséri, hogy nemcsak Magyarország harci ereje fogyatékos, hanem — írja — a magyar Honvédelmi Minisztérium „inkább csempészéssel és fegyverexporttal van elfoglalva, semmint hadviselési koncepcióval".
A belgrádi lap Magyarországgal
kapcsolatban kirohan Ante Mar-kovics jugoszláv miniszterelnök ellen, ö — fejtegeti a Politika cikke — Jugoszlávia megmentő-jének szerepét ölti magára, jóllehet politikája súlyos helyzetbe juttatta Jugoszláviát. — A nemzetvédelmi miniszter például figyelmeztette magyár kollégáját a fegyverügylet veszélyeire, de Ante Markovics úgy tett, mintha mit sem tudna erről — olvasható a belgrádi lapban.
Horvátországban vasárnap megtartották a referendumot, amelyen a szavazók a köztársaság sziuverenitása és a jelenlegi szövetségi államforma között választhattak. A szavazáson tömeges volt a részvétel. A választásra jogosultak mintegy fele már délelőtt leadta szavazatát.
Franjo Tudjman horvát elnök vasárnap kijelentette, hogy becslése szerint a szavazók 70—80 százaléka a szuverenitás mellett áll ki, s ez — mondotta — azért fontos, mert a közvélemény előtt
A VÉGZŐSÖK KÉTHARMADA MUNKA NÉLKÜL MARAD
Hajdú-Biharban a fiatalok közűi. A pályakezdők elhelyezkedési gondjait érzékeltető országos körképünk a 4. oldalon.
AZ 1956 UTÁNI MEGTORLÁS SORÁN
— korábban úgy tudtuk — Lo-
sonczy Géza, Molnár Mihály és Szigethy Attila hunyt el meglehetősen gyanús körülmények között a börtönben, mielőtt hóhérkézre adhatták volna őket. Vajon még hányán jutottak az ő sorsukra? (Kurcz Béla: Zöld Ádám végre megpihent... — 6. oldal)
HOLNAPTÓL KAPHATÓ A START-HITELHEZ
szükséges egységcsomag az ipartestületeknél, s a kérelmek várhatóan július 1-jélől nyújthatók be a bankoknál. (Vállalkozási horoszkóp, E- és Start-hitel, összeállítás a 8. oldalon)
beigazolódott: a vezetőség élvezi a köztársaság polgárainak támogatását.
Washington, május 19.
Történelmi fordulatnak joggal minősítik amerikai kormánytisztviselők, hogy Washington „csendben" felfüggesztette Jugoszlávia gazdasági támogatását, s ezzel mintegy véget vetett egy majd öt évtizedes politikának. A vasárnapi The New York Times^ban tárja fel Dávid Binder, hogy az
Washingtoni tudósítónk telexjelentése
Baker nem bánja Belgrád büntetését
pították meg, hogy a feltételeiket „a jugoszláv és a szerbiai kormány nem tartotta meg”, s Milo-sevicset is felszólították „az albán lakosság elleni megtorlási politika megszüntetésére”.
Kormánypolitikává közvetve vált az ügy, hiszen James Baker külügyminiszternek kellett volna állást foglalnia az emberi jogok
eredetileg ,Albán-ügyi” — tehát Belgrádot koszovói eljárása miatt büntető — kongresszusi döntés hatályba lépését vita nélkül „tűrő” State Department tisztában van vele: a május 6-án „csendben” érvénybe léptetett segély-megvonást alighanem követi majd már a most kezdődő héten az Export-Import Bank, majd hamarosan a Valutaalap és a Világbank lépése. A Jugoszláviába irányuló kivitelt finanszírozó banktól várható Belgrád hitelképességének „megvonása”, míg a nemzetközi pénzügyi szervezetekben Washingtonnak közismerten kulcsszerepe van.
Tavaly novemberben az albán— amerikai lobby által ösztönzött törvényhozók, élükön Róbert Dole szenátusi republikánus vezérrel, felháborodottan nyugtázták Milo-sevicsék erőszakos koszovói fellépését, s mert a két ház egyeztető ülésén kiderült, hogy „tehetetlen” Szerbiát „egyedül kipécéz-ni”, a támogatásmegvonás! törvényt a belgrádi szövetségi kormány emberjogi ténykedéséhez kötötték, tehát általánosságban és az ország egész területére szóló érvénnyel. Hat hónapban állapították meg a törvényhozók azt az időt, amelyet követően mérleget készítenek a jugoszláviai emberjogi álláspontokról, s e fél év lejártakor Dole mégszavaztatta kollégáit, akik közfelkiáltással álla-
(A C&W Syndicate rajza)
jugoszláviai megtartásáról, ő azonban a határidő lejártakor szó nélkül hagyta érvénybe lépni a kongresszusi segélyletiltást. S a kormányszóvivők mint a múlt héten Popadiuk és Boucher is, csupán azt hangoztatják, hogy Washington Jugoszlávia „békés párbeszéddel elért egységét” és demokratikus fejlődését óhajtja. Binder szerint Baker már csak
azért sem kívánt „belemenni” a jugoszláviai emberjogi gyakorlat „elemzésébe”, mert tart tőle, hogy kínos precedens keletkezik; más jogsértők segélyezése is bajba kerülhet. így viszont a külügyminisztérium nyitva hagyta a lehetőséget arra, hogy utóbb letegye a garast, és netán majd Belgrádot — megjutalmazza.
Kelet-Európa gondjai különben kezdik foglalkoztatni az öböl-háborújával elfoglalt amerikai közéletet. A vasárnapi The Washington Post most számol be a lapunkban nemrég ismertetett közvélemény-kutatásról, amely feltárja Csehszlovákia, Lengyel- és Magyarország lakóinak reményeit és aggodalmait, s amely — mint számítani is lehetett rá — a State Department illetékeseinek figyelmét is felkeltette. A térség támogatásával foglalkozó Róbert Barry meg is lepődött azon, hogy a többség (főként hazánkban) „erős kormányt” szeretne, mert „azt hinné az ember, abból éppen elegük volt...” Róbert Kaiser nagy térségelemzését egészíti ki ezzel (a cigányok elleni előítéleteket külön kiemelő) The Washington Post, s a volt budapesti nagykövet szerkesztő fia megrója a Nyugatot, amiért nem tesz eleget az új demokráciákért, amolyan „nagytestvéri tehernek” tekinti a támogatást. Vonakodik — mind a NATO, mind az EK — az „erőteljes megjelenéstől”, holott a gazsági bajok „mindenféle demagóg táptalajává válhatnak". Róbert Kaiser szerint be kellene Nyugaton is látni, hogy ha odafigyelnek, ha nem, valójában itt fog eldőlni Európa jövője".	A. J.
fi ön cb Árpád bestiádé ttartfordban „Köztes-Európa országai nehezen tudják megvédeni az ifjú demokráciákat”
Hartfordból jelenti az MTI: Kelet-Közép-Európa kész csatlakozni a nyugati 'közösséghez, s azt a maga értékeivel gazdagítani, de világos választ kér: szükség van-e ránk — mondotta első amerikai beszédében a magyar államelnök. Göncz Árpád Hartfordban Connecticut állam egyetemén az évzáró ünnepség díszvendégeként beszélt, s többek között azt is hangsúlyozta: az ’56-os magyar forradalom, a Prágai Tavasz, a lengyel Szolidaritás nélkül Mihail Gorbacsov politikája később, vagy talán soha nem bontakozott volna ki.
— Térségünk, „köztes-Európa” országai súlyos gazdasági gond-
jaik közepette nehezen tudják megvédeni az ifjú demokráciákat a veszélyektől, amelyek akár a régi hatalom, akár populista vezetők: fundamentalisták, peronisták, netán fasiszták részéről fenyegethetnek, iha a Nyugat nem nyújt erős támogatást. Nem segélyt kérünk. Gazdasági kapcsolatokat, hiszen a térség a 90-es években a legnagyobb, a legjövedelmezőbb, s a legbiztosabb beruházásokra kínál lehetőséget. Térségünk hasznot ajánl, egyúttal azt is, hogy ismét olyan, régi európai értékekkel gazdagítja a Nyugatot, amelyeket ott már sokan elfelejtettek.