﻿
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	PÉNTEK, 1991. május 24., LIV. évfolyam, 120. szám
Búcsú
Ella kisasszony hosszú életet élt le az amerikai Oak River városában. Ott végezte el tanulmányait, és lett a kollégium tanára. Közben sorozatos csapások érték, vőlegényét elszerették, a másik szerelme autóbaleset áldozata lett. Szeretetét folyvást idegenekre tékozolta, mindenkelőtt növendékeire, akiket hetvenéves koráig nevelt.
Ekkor nyugdíjba vonult. Ella kisasszonyt meghívták a volt növendékek bankettjére. Amikor belépett a kapun, a jó öreg Chris, az iskola portása meghúzta a kollégium harangját, majd a zenekar rázendített az egyetem himnuszára. Azután a teremben a rektori tanács és a volt tanítványok fölálltak helyükről, és úgy köszöntötték a munkában megfáradt tanárnőt.
Mindez B. S. Aldrich könyvében olvasható; hajdanában az amerikai írónő főleg a harmincas évek elején magyarul is megjelent És lámpást adott kezembe az Űr, és folytatása, a Száll a fehér madár című regényei alapján nálunk is népszerű volt. Az Ella kisasszonyt — akárcsak az imént említett munkákat — nemrégiben adta ki újból a Szent István Társulat. Ha a tanítónő története nem is nélkülözi a szentimentális elemeket, egy vonatkozásban föltétlenül figyelemre méltó olvasmány. Abban, hogy az önfeláldozás milyen belső harmóniát teremthet annak lelkében, akiből nem hiányzik a hivatástudat. Ella Bishop, aki 1876-ban kezdte meg tanulmányait Oak Riverben, boldog ember volt, mert annak szentelhette életét, amire ifjú lány kora óta készült.
Vétek volna arra gondolni, hogy Ella kisasszonyok csak romantikus amerikai regényekben léteznek. Köztünk is élnek fölsorolhatatlanul sokan, akik pedagógusi hivatásukat mindennek alárendelik, akik alacsony presztízs és hitvány fizetés, belső torzsalkodás és igazgatói packázás, minisztériumi szócséplés és üres Ígéretek ellenére a helyükön maradnak. Más kérdés, hogy nem mindegyiküket tarja számon a köztudat, és ha igen, önfeláldozásukat úgy tekintik, mint ókkal elvárható kötelességet a gyermek, a társadalom iránt.
Észrevehetnénk:	az Aldrich
megírta Ella kisasszonyok közöttünk is megtalálhatók, talán nem mindig egyetemi kollégiumokban, hanem kisvárosok és falvak iskoláiban is. És ha életük esetleg nem szerencsésen alakul is, azt semmiképpen sem éreztetik pályatársaikkal vagy növendékeikkel. Legföljebb nincs mindegyikük mellett író, aki sorsukat elmondaná.
A megbecsülés hiányán kívül még a méltó hálával is adósai vagyunk a nevelőknek azért a fáradozásért, amely egy küzdelmes élet munkájával együtt jár. Jól tudjuk, a legtöbb iskolának nincs már harangja, amely megszólalhatna egy-egy nyugalomba vonuló tanár köszöntésére, és lassan már a gyerekek is leszoknak róla, hogy nevelőiktől énekkel búcsúzzanak el. Arról azonban kár volna lemondani, hogy némely iskolában a régebben kialakult hagyományok újjáéledjenek vagy újabbak teremtődjenek.
Nem kizárólag a munkában megfáradt idős pedagógusoknak szólna ez az ünneplés, hanem azoknak is, akik életüket még hivatásuknak szentelik. Az ő munkájukra is emlékeztet — a megkonduló harang helyett — az iskolacsengő, a hangszórókon át a búcsúzó tanár kedvelt dala. És akkor Ella kisasszonnyal együtt elmondhatják mások is:	„Becsukom a
könyvet, amelyből tanítottalak bennetek ... Isten áldjon meg mindnyájatokat, drága gyermekeim”.
Gábor István
A.	magyarállamfő a Fehér
Bush és Göncz tanácskozása Közép-Európa viszonylatairól
£lefejezett ténynek tekinthető a szovjet csapatkivonás — mondta moszkvai sajtóértekezletén Jeszenszky
I______A külpolitikai helyzet_______|
HASZNOS-E A REFORMOKNAK — ezt mondta több ízben fehér házi sajtóértekezletén Bush elnök arra a kérdésre válaszolva, végül is meghívják-e Gorbacsovot a ihetek londoni csúcsértekezletére, és meg-lesz-e a szovjet—amerikai legfelsőbb szintű találkozó. Az amerikai elnök ily módon mindkét kérdést nyitva hagyta, csak annyit tett hozzá, hogy mindenképpen .pozitív csúcsot” vár, s Moszkva és Washington „kölcsönösen konstruktív” kapcsolatokat tart fenn egymással. Egyebekben a Fehér Ház lakója kedvezőnek minősítette Gorbacsov és Jelcin egyezségét, s ily módon közvetve azt adta értésre, hogy bízik a szovjet vezetőkben. A két ország kapcsolatai és az említett csúcs-értekezlet szempontjából az elmúlt napokhoz képest változásra utal az AP jelentése: eszerint ugyanis Moszkva kész elismerni, hogy a tavaly novemberben Párizsban aláírt fegyverzetkonlásozási megállapodás vonatkozik a tengerészgyalogsági egységekre is, ha a Nyugat hajlandó változtatni azon, hogy a telepített és tárolt fegyverek együtt szerepelnek a .megállapodásban. Moiszejev vezérkari főnök megjegyzését általában a megegyezés irányába mutató jelként értékelték, s a magas rangú szovjet katonai vezető is derűlátóan nyilatkozott a hagyományos fegyverzeteket érintő vitás kérdések megoldásának esélyéről. Korábban ugyanebben a szellemben foglalt állást Bush elnök, cáfolva néhány ellenkező előjelű lapértesülést.
A SZOVJET ENGEDMÉNNYEL kapcsolatos hírek talán összefüggésbe hozhatók azzal a misszióval, amelyet magas szintű politikusok bevonásával Moszkva indított útjára. Az International Héráid Tribüné megerősítette, hogy a Javlinszkij vezette szpvjet delegáció az Egyesült Államokban vezető közgazdászok és szovjetológusok előtt „Marschall-terv nagyságú segítségért folyamodott”. Az összeg 15 és 30 milliárd dollár között mozoghat, s a szovjet csoport állítólag arra törekszik, hogy a lehetőségekről még a hetek csúcstalálkozója előtt 25 oldalas munkaokmányt tegyen le Gorbacsov asztalára. Több szakértő kétkedve fogadta a terveket, Goldman, a Harvard neves professzora például azt mondotta, nincs semmi garancia arra, hogy a szovjet vezetés valóra tudja váltani a reformterveket.
KOHL KANCELLÁR a jelek szerint nem osztja ezt a szkepszist: edinburghi beszédében kifejtette, Gorbacsov folytatja az „új gondolkodás” politikáját, és együttműködik a Nyugattal. A fejlett demokráciáknak nem lehet célja a Szovjetunió felbomlása — fejtegette a német kormányfő, s amellett érvelt, hogy az Európai Közösség ne csapja be az ajtót a belépésre várók, kivált Lengyelország, Csehszlovákia és hazánk előtt. Egy amerikai tanulmány szerint egyébként a kelet-európaiak gazdasági felemelkedése nagyrészt attól függhet, hogy élelmiszer- és ipari exportjuk az eddiginél könnyebben jut-e be nyugati piacokra. A The Guardianban ismertetett tanulmány úgy véli — amiint az MTI tudósítója beszámolt róla —, hogy a nyugati tőkekihelyezések önmagukban keveset segítenék majd, s a következő öt évben csak „meglepően kevés”, nagyjából 50 milliárd dollárnyi nyugati beruházás várható a kelet-európai kis államokban és a Szovjetunióban. Ha ez igaz, akkor ebből legalábbis két dolog következik: a nyugat-európai intézményekre nagy nyomás nehezedik majd, hogy enyhítsenek piacvédő közös mezőgazdasági politikájukon, Kélet-Európában pedig kellő mértéktartásai ajánlatos elemezni a nyugati tőkebefektetések felettébb kedvezőnek remélt hatását.	(M. J.)
Moszkvai tudósítónk telexe
tj lapok, dátumok nélkül
Moszkva, május 23.
Látogatásom, amely majdnem egybeesik azzal az időponttal, amikor a szovjet csapatok elhagyják Magyarország területét, új lapot, mondhatni, korszakot nyit a magyar—szovjet kapcsolatok történelmében — tolmácsolta Jeszenszky Géza moszkvai nemzetközi sajtóértekezletén Alek-szander Besszmertnihhel közös véleményét. A délelőtt folyamán a magyar külügyminiszter több mint két órás megbeszélést folytatott szovjbt kollégájával, s ezt követően a szovjet diplomácia vezetője is azt nyilatkozta a Magyar Televíziónak, hogy kapcsolataink új szakaszához érkeztünk, amelyet a teljes függetlenség és a választás szabadsága jellemez.
Nyitott kérdés maradt viszont, hogy az új alapelveket mikor sikerül szerződéses formában is megfogalmazni. Jeszenszky Géza
—	Besszmertnihhel összhangban
—	azt emelte ki, hogy nem nehézségek, nézeteltérések akadályozzák a szerződés megkötését, hanem arról van szó, hogy egy új diplomáciai korszak nyitányát éljük. Magyarország számos más állammal is egyezményt készül kötni, s fontos, hogy a szerződések ne legyenek elszigeteltek, valamiféle összhangot tükrözzenek.
Interjújában a szovjet külügyminiszter elmondta, hogy az
egyezmény a két ország érdekeit katonapolitikai téren is rögzíteni fogja, s egészében egyetértés van abban, hogy olyan formulát kell kidolgozni, amely azután nem váltja ki egyik fél aggodalmát sem, a tárgyalások folytatódnak. Sajtóértekezletén pedig Jeszenszky Géza egy kérdésre válaszolva külön is kitért arra, hogy a magyar álláspont világos: nem akarunk csatlakozni a NATO-hoz. S szándékunktól függetlenül, az észak-atlantiak sem szorgalmazzák ezt. A Szovjetuniónak e téren tehát aligha lehetnek aggályai. A BBC kérdésére válaszolva a magyar külügyminiszter ugyanakkor egyértelműen kijelentette azt is: a szovjet—magyar szerződés különbözni fog a két hónapja aláírt román—szovjet egyezménytől.
A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva Jeszenszky Géza kifejtette, hogy a külügyminiszteri tárgyalásokon nem is kerestek időpontot Antall József moszkvai látogatására. „Csak arról beszéltünk. hogy többek között ez a látogatás is milyen fontos lesz, és nemcsak frázis, hogy mindkét fél nagy várakozással tekint ezen utazás elé.” Az időpontok egyeztetése viszont a két minisztérium apparátusának a feladata.
A magyar külügyminiszter hangoztatta, hogy Besszmertnih is megerősítette azon meggyőződé-
sét, miszerint a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban mutatkozó nehézségek nem politikai okokra vezethetők vissza. Elszámoltuk magunkat a pénzügyi elszámolások kérdésében, fogalmazódott meg szovjet részről, egyik félnél sem volt meg a dolláráttéréshez szükséges fedezet. A szovjet vezetésben viszont egyetértés van abban, hogy a kétoldalú gazdasági kérdéseket meg kell és lehet is áldani. Jeszenszky Géza jelezte, hogy a magyar küldöttségben helyet kapó pénzügyi államtitkár intenzív tárgyalásokat folytat ebben a kérdéskörben, s isimét előtérbe került a valutakímélő barter-kereskedelem fontossága.
A magyar diplomácia vezetője megerősítette, hogy a szovjet csapatkivonások („amelyek befejezett ténynek tekinthetők”) pénzügyi vonatkozásairól június közepén alá lehet írni a megállapodást, jelenleg mindkét fél a részletes összeszámlálást végzi a néhány héttel ezelőtt egyeztetett metodika alapján. Hangot adott — a magyar kormány álláspontját tükröző — azon véleményének, lényeges, hogy a szovjet kivonulás megfelelő formák között, méltó módon történjék. Mint bevezető szavaiban megemlítette, Magyarországon a külpolitikai célokat illetően társadalmi konszenzus uralkodik, s ez kiterjed a
Szovjetunióhoz fűződő viszonyunkra is, amelynek nagy je-lenőtséget tulajdonítunk. Tárgyalásai alapján megelégedéssel nyugtázta, hogy ez egybeesik a szovjet tapasztalatokkal is. „Ami azt mutatja, hogy néhány elszigetelt jelenségnek szovjet részről nem tulajdonítanak nagy jelentőséget.” Nagyra értékelik viszont Moszkvában, hogy Magyarország kiegyensúlyozott politikát folytat a központi szovjet vezetés, valamint a köztársaságok vonatkozásában. Jeszenszky Géza ugyanakkor megerősítette azt is, hogy a jövőben is építeni fogjuk kapcsolatainkat a köztársasági kormányokkal, s külön megemlítette Ukrajnát, mint szomszédot, s ahol kétszázezer magyarajkú él, fontos gazdasági partnerünket, az orosz föderációt, s Észtországot, amellyel a nyelvrokonság köt ösz-sze.
Kölcsönös fontosságot tulajdonít a magyar külügyminiszter annak, hogy a múltból ránk maradt közös emlékeket megfelelő módon tartsuk tiszteletben. A külügyminiszteri tárgyalásokon ennek szellemében érintették a két ország területén elhunyt katonák, hősi halottak, a temetők és emlékművek ápolásának témáját. A közös történelem más kérdéseinek az értékelésében is egyetértésre kell jutni, „amennyire le-
MA BÁRKI, BÁRMILYEN ÍGYBEN FORDULHAT AZALKÖTMÁNY-
ezért az ügyek megszűrése érdekében helyesnek tartanák a beadványok ügyvédi ellenjegyzését. Ezzel annak is elejét vehetnénk, hogy tyúkperek kerüljenek a testület elé. (Cseke Hajnalka: Az Alkotmánybíróság teljesen független kíván lenni — 5. oldal)
A KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY
bár szövege szerint „az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslása céljából” jött létre, súlyos diszkriminációt valósít meg a kitelepítettekkel szemben, akiket pedig ugyancsak 1949. június 8-a után ért a sérelem és akik talán a legnagyobb kárt szenvedték vagyonúkban. (Kertész Péter: Megfeledkeztek kétszázezer ember kárpótlásáról — 8. oldal)
MIÉRT NINCS JELEN A SZOVJETUNIÓ A BNV-N
a régi hagyományoknak megfelelően önálló pavilonnal? Egyebek közt munkatársunk-í erre a kérdésére válaszoltak tegnap a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének munkatársai. (Fü-si Piroska: Szovjet kiállítók „kis” BNV-je — 9. oldal)
hét”, emelte még ki megbeszéléseiből Jeszenszky Géza, jelezvén, hogy az 1956-os magyar forradalom megítélése is szóba került — de mint a megfogalmazásból kitűnik, ez is az „új lapok” teleírá-sa során kaphat majd konkrétabb megfogalmazást.
Lambert Gábor *
Jeszenszky Géza kétnapos moszkvai látogatását befejezve csütörtökön a késő délutáni órákban a szovjet fővárosból Rómába utazott.
Tudósítónk telexjelentése
Baráti fogadtatás Washingtonban
Washington május 23.
Az amerikai elnök csütörtökön eszmecserét folytatott az Egyesült Államokban magánlátogatáson levő magyar államfővel, kinek hangsúlyozta, hogy a két országnak szorosan együtt kell működnie hazánk felemelkedése végett.
Kedélyesen csevegett vendégével Bush elnök, amikor a szóká-sos fotózásra, tehát az államfői eszmecsere kezdetén, beengedték egy pillanatra a fotósokat és tudósítókat az ovális irodába. Ilyenkor az elnök vagy — a protokoll-ba takarózva — kitér a kérdések elől (erre az alig másfél órával azelőtti sajtóértekezlete amúgy is „alibit” kínált), vagy pedig „megszegi a szabályt”, mint ezúttal is, amikor azt tudakolta tőle, milyen „üzenetet küldene a magyar népnek. „Várjunk csak egy percre, elvégre szabályt szegek” — közölte a feltűnően jó hangulatban (és utóbb Göncz megállapítása szerint nagyon egészségesnek tűnő) Bush, majd kijelentette: „örömmel látom újra itt Göncz elnököt, ki remélem, barátok közt érzi magát, hiszen ő az”. Az amerikai elnök ezután így folytatta: „Nagy tisztelettel tekintünk arra, amit Magyarország tesz és tenni kíván a jövőben”, hiszen ez Bush szerint „drámai, csodálatosan izgalmas sztori”, a demokrácia és piacgazdaság bevezetése, még ha vannak is gazdasági bajok, amelyek láttán Amerika „oly segítőkész kíván lenni, amennyire csak tud”. Hiszen „mi azt szeretnők, ha ez az új demokratikus ország és rendszer a lehető legsikeresebb lenne”. S már kifelé terelték a tudósítókat, amikor még hallhattuk az elnök félmondatát, amint Göncz Árpádhoz fordult: „Üdvözlöm, és komolyan is gondoltam, amit mondtam ...”
Komolyan is vette a magyar köztársasági elnök, aki az ovális irodából távozók kötelme szerint a Fehér Ház kertjében beszámolt
a rá várakozó sajtónak a megbeszélésről. Amikor valaki azt tudakolta, kért-e amerikai segítséget, és mit, s hogy erre Bush mi-i ként reagált, Göncz közölte: házigazdája maga hozta szóba a támogatási készséget, s felettéhb érdeklődött hazánk és gazdasági kilátásaink iránt. Államfőnk szóvivője, Faragó András a magyar újságíróknak utóbb elmondta, hogy az eszmecserén (amelyen részt vett Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó, Sununu stáb-főnök, Eagleburger, az — éppen kongresszusi meghallgatáson levő — külügyminiszter első helyettese és magyar részről Bollo-bás Enikő követtanácsos) Busht nagyon érdekelték gazdasági gondjaink, s fontosnak tartotta vendégének hangsúlyozni: kormánya Magyarországon élenjárónak tekinti a térségben a politikai és gazdasági változások megvalósításában, amit jó is lenne egyértelművé tenni az amerikai és külföldi befektetők számára (az elnök külön is érdeklődött a Tungsram-General Electric ügylet megvalósulása iránt).
Göncz ki is fejtette, hogy a közép-európai válságövezetben hazánk — nehézségei ellenére — a stabilitást képviseli, és jó lenne, ha ez így is maradna. Viszont szóba hozta az ovális irodában is államfőnk, hogy szeretnénk elkerülni „biztonsági űr” kialakulását, s így az egységes európai biztonsági rendszer kialakulásáig a kétoldalú, ám nem csupán katonai, hanem környezetvédelmi, emberjogvédő megállapodások létrejöttét szorgalmazzuk. S kiemelten kezeljük a csehszlovák-lengyel—magyar együt működést, amely meggyorsíthatja csatlakozásunkat Európához. Ami pedig bajainkat illeti, Göncz kifejtette Bushnak, hogy számítunk a komoly nyugati tőkebefektetésekre. A sajtónak itt is elmondta aztán, hogy nem az adófizetők pénzére tartunk igényt, ám „csakis úgy segíthetünk magunkon, ha önök támogatnak bennünket”.
Ennek egyik fontos formája lehet az, amit a látogatást követően meglepően sokára elkészülő, tehát alaposan megrágott fehér házi közlemény jelez: az új demokráciáknak biztosítani kellene „a lehető legszélesebb bejutást az Egyesült Államok és Európa piacaira”, ami amerikai remény szerint „a hetek csúcsértekezletének (Londonban) egyik fő témája lesz”.
A Fehér Ház közleménye szerint Göncz kifejezte háláját az amerikai „megértésért és támogatásért” és a két elnök egyetértett benne, a GATT „uruguayi fordulónak” sikeresen kellene befejeződnie. Faragó szerint Bush meg is kérdezte vendégétől, ez utóbbi fejlemény mennyiben oldaná meg a hazánkéhoz hasonló piacra jutási gondokat, és jelezte az amerikai készséget egyéb megoldásokra is. Ezek sorában ugyanis elnökünk felvetette, hogy talán mód nyílhatna a Szovjetunió megsegítésekor az amúgy is túltermelési válsággal küzdő magyar agrárgazdaságot is bevonni, tehát a hitel egy részének nálunk történő levá-sárlását elérni. Bush egyébként tudatta, hogy kormánya nem számít ikomolyabb törvényhozási ellenállásra ama javaslat esetében, amely hazánkat és Csehszlovákiát kiemeli a kommunista kategóriából, megszüntetve egy sor technikai, kereskedelmi megkülönböztetést. Az amerikai elnök sajtóirodájának közleménye mindenesetre nagyon hangsúlyozza, hogy hazánknak és az Egyesült Államoknak „együtt kell biztosítania Magyarország sikerét”, s Washington kész is „az erős támogatásra”. Evégett is keresi fel a héten egy amerikai szakértői csoport Budapestet, megvitatni a magyar kormánnyal, milyen módon léhetne „leküzdeni” a kereskedelem bővítésének akadályait, s hogy növelni kellene az amerikai kereskedelmet és befektetéseket hazánkban.
A Fehér Ház közleménye is utal rá, hogy az eszmecserén szóba ke-
(Folytatás a 3. oldalon)