﻿zabó
vtár
zés
• ■'•"ként M crtékí(
<■' LlW-
•	Uoüó-
*	Akin
részekéi, H helyen ássuk át. u> már a ik. 5 kg <<g tesz. íícn gaz-serzöa-:li. mag-mcitlész-
> teának, ilrnj/ták x vcinők-houzább' kanálnyi ,/c forró ’yawzuk.
; te tóként il drogot í* a/ így rváll számítására.
m;/ fűződik.
«-yits«ígárt lei .isadt. ét hanták.
, f'rtfr Pál ts a népek r , rcdetüaf llM,nusukal „„kor céh-
. utották; »
, ^„a/olták
mamenti ft-
"KJ.*
//. I a jövő
•di , i. hogy
jtt a/ aratás, ahová
Miiek, hogy i/okat. Ná' ,k péter Pá> Miietclgetve
jfdiiva. nen>
rét gyújtani* ilmat kérve.
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
HÉTFŐ, 1991. június 3., LIV. évfolyam, 128. szám
Regula
pgy tűnik, a kormány nem tudja betartani azt az ígéretét, hogy júliustól életbe lép az új szövetkezeti törvénycsomag, amely közvetve és közvetlenül csaknem hétezer szövetkezetei és több millió ember sorsát érin. ti. Sokan ma is úgy hiszik, hogy a szövetkezet a mezőgazdasági téesszel egyenlő, s megfeledkeznek az ipari, a fogyasztási és értékesítő, a lakás-, a takarék- és a régi-új csoport, a hangyaszövetkezetről. E kör mindegyike önmagában is jelentős erőt képviselő szereplője a gazdaságnak. Ám félő, hogy a rendszerváltás óta tartó bizonytalanságuk súlyos gazdasági kárrá változik, olyan mértékűvé is, amit már nemcsak a helyi közösség érez meg, hanem a nemzetgazdaság egésze is.
A mai szövetkezetek a múlt rendszertől kapták a regulát; ami akkor számukra elfogadható, sőt nem egy esetben a többi ágazathoz képest szabadságot adó szabály volt, ma már bénító, sorvasztó kaloda. Legalábbis így érzik azok a szövetkezeti vezetők, tagok, alkalmazottak, akik tényleg hisznek a szabad, a magántulajdon talaján álló, a valódi önkéntességgel szerveződő, a létrehozó közösség közös érdekeit is szem előtt tartván vállalkozó szövetkezésben. Ezt nem árt hangsúlyozni, ugyanis akadnak olyan meglapulók — elsősorban a vezetői posztokon —, akik nem érdekeltek az újfajta szövetkezés megalapozásában és az arra történő tempós átállásban, mert ennek megtörténtével rögtön kiragadnák kezükből a helyi kiskirályoknak dukáló marsallbatot, meg a vastag fizetési borítékot.
Az Igazságügyi Minisztérium már elkészítette az új szövetkezeti törvénytervezetet, amit a kormány már megtárgyalt és elfogadott. Ez a jogszabály azonban csak a hatálybalépése után megalakuló szövetkezetekre vonatkozik. Ezért a kodifi-kátorok megalkották az úgynevezett átmeneti törvény tervezetét is, amely végigvezeti a téeszt, az áfészt... azon az úton, aminek a végére már valódi szövetkezetté válnak.
A szövetkezeti érdekképviseletek és az illetékes minisztérium kompromisszuma, hogy a két törvény együttes tárgyalását javasolja a kormány a parlamentnek. Kétségtelen, hogy az igazságügyi tárca viszonylag gyorsan dolgozott, a törvény-tervezetekbe beépítette a szövetkezeti kör legtöbb javaslatát is. De még mielőtt túldicsérnék a kodifikátorcsapatot, nem árt elmondani, hogy a szövetkezeti törvény előkészítése, szakmai vitája már legalább két éve tart.
De ami ennél sokkal fontosabb: nem tudni mikor ér véget. Mert bizony hiába kész a két törvény, hiába mondogatja a kormány, hogy célszerű volna a július 1-jei hatálybalépés, ha a parlament másként határoz. Pontosabban, ha nem dönt időben. És erre van esély. Erre utal, hogy a múlt héten az Országgyűlés gazdasági bizottsága nem fogadta el a tervezetet, egyaránt hiányosnak ítélte azt például az MDF és SZDSZ képviselője is, i| mást kifogásoltak.
A törvényhozók zsúfolt programját ismerve egyre inkább úgy látszik, hogy az első félévben már nem kerül plenáris ülés elé a két törvény. Valószínű tehát, hogy — a parlamenti nyári szünet után — ősszel kezdődhet csak meg az általános vita, ami — a téma jelentőségét ismerve — hosszú hetekig is elhúzódhat.
Lehet, hogy az idén már nem is lesz új szövetkezeti törvény?
Horváth L. István
Baker	és Besszmertnih	után
a szovjet-amerikai csúcstalálkozó időpontját találgatják
Több százezer hívő előtt celebrált misét Lengyelországban a pápa
I_______\ külpolitikai helyzet____________|
SIKERÜLT MEGOLDANI az európai hagyományos fegyverzetekkel kapcsolatos nézeteltéréseket — jelentette be szombaton Lisszabonban James Baker amerikai, és Alékszandr Besszmertnth szovjet külügyminiszter. George Bush elnök a portugál fővárosban, létrejött megállapodást „fontos lépésnek” nevezte a szovjet—amerikai csúcstalálkozó felé vezető úton. A külügyminiszterek — akik részt vettek az angolai békeszerződés aláírásán — csaknem négyórás tanácskozást folytattak, és ezt követően azt hangoztatták, hogy remélhetően, „a lehető leghamarabb, talán, már az első félév vége előtt” sor kerülhet a csúcstalálkozóra.
A szovjet—amerikai csúcsot megelőzően Baker szerint a felek még ki akarják dolgozni a hadászati atomfegyverekre vonatkozó START-szerződést is. Arra a kérdésre, vajon a találkozót csak a szerződés elkészülte után tartják-e meg, Baker kijelentette: „azt szeretnénk, ha a moszkvai csúcson sor kerülhetne a hadászati fegyverekre vonatkozó szerződés aláírására”. Az amerikai külügyminiszter nem volt hajlandó részletezni a hagyományos fegyverek ügyében keletkezett vita megoldásának módját, csupán annyit mondott, hogy a szovjetekkel létrejött megállapodás elvi jelentőségű, és csak aztán véglegesítik, hogy Washington konzultált a párizsi szerződés többi aláírójával is. Az angolai békeszerződéssel kapcsolatban Baker köszönetét fejezte ki szovjet kollégájának, hogy országa segített megoldani még egy olyan kérdést, amely eddig elválasztotta a két nagyihatalmat, de most a közös cél érdekében egyesíti azokat.
PÉLDÁTLAN TÖRTÉNELMI ALKU körvonalai bontakoztak ki a hét végén Washingtonban: a szovjet vezetés több százmilliárd dolláros nyugati segély fejében hajlandónak látszik kötelezni magát átfogó reformokra, a piacgazdaságra való áttérésre. Minderre annak nyomán derült fény, hogy Jevgenyij Primakov, Mihail Gorbacsov különmegbí-zottja rendkívül beható tárgyalásokat folytatott az amerikai kormány gazdasági és pénzügyi kulcsembereivel a moszkvai elgondolásokról, amelyeket szovjet reformközgazdászok amerikai kollégáikkal közösen dolgoznak ki. Primakov washingtoni értesülései szerint közölte Mi-ohel Camdessus-val, az IMF vezérigazgatójával, hogy a következő öthat évben évi 30—50 milliárd dolláros nyugati támogatásra lenne szükség. A washingtoni szovjet nagykövetség szóvivője megerősítette a hírt.	‘
A „nagy alkuval” foglalkozó első amerikai sajtókommentárok igen szkeptikus hangnemben íródtak. A The New York Timesnak nyilatkozva Róbert Zoellick, a gazdasági kérdésekért felelős külügyminiszter-helyettes például úgy vélekedett; mindkét fél szempontjából irreális az elképzelés, hogy a szovjetek írásban kötelezhetnék magukat átfogó gazdasági és politikai reformokra, nagy mennyiségű nyugati pénz ellenében. Bush elnök álláspontja az, hogy lépésről lépésre kell haladni — idézte Zoellicket a lap. Ugyanakkor Riehard Gephardt, az ellenzéki Demokrata Párt képviselőházi többségének vezetője kijelentette; próbálkozni kell, hiszen, ha a Nyugat feltételekhez köti a támogatást, és a pénzeket csak azok teljesítése után folyósítja, nem veszíthet.
VALÓSZÍNŰLEG MEGMENTETTE a hetek becsületét Gorbacsov júliusra szóló londoni meghívásával Jacques Attali, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke, ám e bravúr végeredménye az lehet, hogy a Szovjetunió szükség esetén a kelet-európai országok kárára kap kölcsönöket az új nemzetközi pénzintézettől — írta a hét végén a The Independent című brit lap. Az újság szerint a londoni csúcsértekezlet-letre készülő hét nyugati állam- és kormányfő közül az utóbbi napokban nemcsak a francia elnök és a német kancellár, hanem immár a többség is támogatja Gorbacsov meghívását valamilyen formában. A londoni székhelyű bank elnökével eljátszatott diplomáciai manőver arra utal, hogy a szovjet elnököt mindazonáltal mégsem kell hivatalos megfigyelőként meghívni a csúcstalálkozóra, hanem londoni jelenlétét kihasználva, különülést tarthatnak részvételével a csúcstalálkozó után — írta a The Independent. A lap úgy értesült, hogy Jacques Attali a következő hetekben végiglobbyzza' a hetek kormányait, a valószínűleg Mitterrand francia elnök jóváhagyásával kieszelt komipromisz-szumos „Gorbacsov-menetrend” részleteivel.	(P. L.)
Munkatársunk telefonjelentése Mitterrand világméretű leszerelést indítványoz
Párizs, június 2.
Hivatalosan csak ma teszik közzé az új francia leszerelési tervezetet, amely világméretű fegyverzetcsökkentést indítványoz, ám a hét végi párizsi lapok ismertették a javaslatcsomag pontjait. Az egyik legnagyobb újdonság: Franciaország csatlakozik az Atomsorompó Egyezményhez.
Mitterrand elnök a német-francia találkozót követő sajtó-értekezleten közölte, hogy hétfőn Párizsban hivatalosan ismertetik az Élysée-palota új leszerelési elképzeléseit. Az 5-6 gépelt oldalnyi tervezetet a Biztonsági Tanács állandó tagállamainak fővárosaiban diplomáciai úton átadták az illetékeseknek, Mitterrand elnök pedig személyesen tájékoztatta Kohl kancellárt. A világ minden térségére kiterjedő fegyverkorlátozási javaslat kidolgozását az Öböl-háborút követően kezdték meg a francia szakértők. A hivatalos ismertetés az elmúlt héten azért maradt el, mert Párizs nem kívánta keresztezni Bush amerikai elnököt, aki szerdán terjesztette élő saját javaslatát.
A Le Monde kiemelte, hogy
Párizs nem ellenindítványt tesz, nem is akar versenyezni a washingtoni elképzelésekkel. A cikkíró leszögezi, hogy a francia indítvány átfogóbb az amerikainál, nemcsak a Közel-Kelet biztonsági problémáira keresi a választ, hanem kiterjeszti a leszerelés szükségességét mindegyik földrészre és minden fegyverfajtára. Természetesen a Mit-terrand-terv is a fő hangsúlyt a legveszélyesebb tömegpusztító eszközök, az atom- és vegyi fegyverek további korlátozására helyezi. Szükségesnek tartja a hordozóeszközök számának csökkentését. A francia elképzelések szerint minden fölrészen létesíteni kell az európaihoz hasonló fórumot, melyen az érintett államok kidolgozzák a fegyverkorlátozás mikéntjét az adott térségben. A tervezet komoly szerepet szán az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amely többek között felügyelné a világ államainak fegyverkereskedelmét.
A leszerelés ügye iránti elkötelezettséget bizonyítandó javaslat-csomag egyik eleme, hogy Franciaország hivatalosan is csatlakozik az Atomsorompó Egyez-
ményhez, amely 1970-ben lépett érvénybe és fő célja a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása. Párizs nemzeti szuverenitása védelmére hivatkozva nem írta alá az egyezményt, amelynek rendelkezéseit azonban a hetvenes évek közepétől enél-kül is betartotta. Franciaország csatlakozásával a BT öt állandó tagállama közül most már csupán csak Kína marad az egyedüli nagyhatalom, amely nem tagja az tomfegyverek átadását tiltó klubnak. Annak ellenére, hogy az Atomsorompó Egyezmény aláírása óta kétségtelenül gyarapodott a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma, a Le Monde szakértői szerint a megállapodás az egyik legjelentősebb a második
világháború után születettek közül, mert gátat vetett az atomfegyverek teljes elterjedésének a világban.
A világméretű fegyverkorlátozást indítványozó Mitjerrand-terv nyilvánvalóan lendületet kíván adni az Öböl-háború következtében megtorpant leszerelési folyamatnak. A szakértők figyelmét azonban az sem kerülte el, hogy a NATO gyorshadtest feállítása kapcsán Mitterrand elnök az elmúlt héten többször is hangsúlyozta : Franciaország semmiféle új katonai struktúrában nem kivan részt venni, az Atlanti Szövetség „politikusabbá tételéről” is eltér Párizs és Washington álláspontja.
Pósa Tibor
INDULATOK ÉS INGATLANOK
összeállításunk arra keres választ, ki, mit remél a jelenlegi, a föld- és az egyház] tulajdon jövőjét meghatározó parlamenti vitáktól. (Mi lesz az ingatlanok sorsa? — 5. oldali)
ROHAMKOCSI KONTRA HELIKOPTER
Vita a Szolnok megyei mentőfőorvos és az Aerocaritas kelet-magyarországi vezető mentőtisztje között, illetékességről és szakszerűségről egy haláleset kapcsán. (Nem repült a mentőhelikopter — 6. oldal)
GAZDASÁGI GYARMATOSÍTÁS IS FENYEGET,
ha csupán az olcsó munkaerőt tudjuk felkínálni a Nyugatról érkező tőkének. Ahhoz pedig közel egy generációnyi időnek kell eltelnie, hogy a magyar cégek tömegesen is megjelenhessenek tőkés társként a világpiacon. (Szendrei Lőrinc: A szegény rokon — 9. oldal.)
Washingtoni tudósitónk telexjelentése
Ilóvégi Bush—Gorbacsov csúcsra számítanak
Washington, június 2.
Megnyílt az út Bush előtt Moszkvába — véli az amerikai sajtó a lisszaboni megállapodást tálalva, az elnök is a csúcs felé tett „fontos lépésről” beszélt, s a bejelentést a Baker— Besszmertnih alku szövetségesi megtanácskozása utánra várják.
„Ez egy jó nap” — mondta láthatóan kitűnő hangulatban George Bush, az elnöki repülőgép fedélpetén, a kiválasztott tudósítóknak szombat délután, hazafelé tartva a West Point-i katonai akadémiáról, ahol (a mind nagyobb belpolitikai vitákat kiváltó faji-polgárjogi témának szentelt) évzáró beszédébe is beleszőtte elégedettségét a lisszaboni eredmény hallatán. Bejelentve a két külügyminiszter megegyezését az európai haderő-csökkentési vita lezárásáról, Büsh közölte a 'kadét-tokkal, hogy Bakernek és Bessz-mertnihnek sikerült megnyitnia „az utat a csúcs felé teendő fontos lépéshez”. Jelentős fejlemény ez a világ’béke szemszögéből — tette hozzá az amerikai elnök, s gépe fedélzetén újfenit e „fontos lépést” emlegette: ez jelzés kívánt lenni, hogy — a februárról elhalasztott — moszkvai látogatásának korábban megjelölt feltétele volt a hadászati fegyvercsökkentési megálllapodás kidolgozása (és a tavaly novemberben Párizsban már aláírt szerződés körüli kötélhúzás voltaképpen pótakadály lett az úton). Bush most azt mondta, hogy legalább a START .^kereteit” szeretné látni, mielőtt leülne Mihail Gorbacsovval. Mert akkor mondhatnánk egymásnak, hogy „nocsak, megegyeztünk a START-rói” — kedélyeskedett az elnök, hozzátéve, hogy a még hátralevő problémák korántsem egyszerűek. A mellete álló nemzet-biztonsági tanácsadója, Brent Scowcroft meg is jegyezte az újságíróknak, hogy „alighanem” kilencvenszázalékosnál nagyobb arányiban” már kész a (stratégiai arzenálokat egyharmaddal csökkentő) hadászati megállapodás, de persze mindig a legfontosabb kérdések maradnak a végére. A kérdésre, hogy számítani lehet-e június végi csúcsra, a főnökéhez hasonlóan óvatos — és Bushsal együtt a meglepetéseket kedvelő — Scowcroft ezt „becsvágyó, de ki nem zárható” ütemnek minősítette, és e még hátralevő alkudozástól tette függővé. Ám a vasárnapi The New York Times megállapítja, hogy a START-ügy-ben a gondot immár nem annyira Moszkva vonakodása jelenti, hanem a washingtoni kormányzat belső megosztottsága, és az e}nök habozása az ellentmondó tanácsokat hallva.
A hét végi amerikai sajtó min-
denesetre úgy értékeli, hogy Gorbacsov — leküzdve tábornokai ellenállását és akadékoskodását — immár minden erejével e moszkvai, majd a londoni csúcsra, és főként a sokak szerint „kétségbeesetten” kért nyugati gazdasági segítségre kíván összpontosítani, és Lisszabonban Besszmertnih ezt a jelzést adta Bakernek. Hogy mekkora a szovjet vezetés készsége Washington kedvében járni, azt Bush szavai, és főként mosolya már pénteken érzékeltették, amikor Primakov távozása után, egy rutin államfői szereplést szakított meg a maga „válaszüzenetének” továbbítására.
Bush különben itteni vélemények szerint el sem kerülheti immár Gorbacsov meghívását Lon: donba, hiszen a hetek többségé ezt nyíltan szorgalmazza, és akkor alighanem tanácsosabb is előtte neki leülnie egy moszkvai csúcsra. Annak időpontjáról a szombati tévéhíradók eltérő értesülések alapján találgatták, június utójára vagy július elejére tippelve.
Gorbacsov „kétségbeesett” segélykérése ugyanakkor kibontakoztatja az amerikai vitát, milyen mértékben használja ki ezt a helyzetet Bush a nyugati feltételek elfogadtatására. Az NBC tévé vasárnapi vitaműsorában Ri-chard Gephardt, a demokraták képviselőházi vezére is „történelmi alkalomról” beszélt, s szerinte nem a segély összege a lényeg, hanem az, hajlandó-e a támogatás fejében Moszkva alapvető gazdasági, katonai és politikai változtatásokra. Hiszen Truman is feltételekhez kötötte annak idején a Marshall-tervet — érvelt Gephardt. E program különben akkor népszerűtlen volt, morog-
tak az adófizetőik, de „Truman
ösztönösen érezte jelentőségét” — jelezte a demokrata politikus, hogy most is meg kell ragadni az alkalmat. A The Washington Post vasárnapi vezércikke rögvest fel is sorol néhány feltételt, mivel „társadalmuk összeomlása arra kell ösztökélje a szovjet hatóságokat, hogy fogadják el a külvilág normáit azoknak a hatalmas előnyöknek a fejében, amihez hozzá szeretnének jutni”. A Post a szovjet katonai kiadások jelentős („és a tábornokokat helyére tevő”) megkurtítását, Havanna támogatásának felszámolását és a balti erőpolitika abbahagyását említi.
A lapban közölt cikkében viszont Riehard Nixon volt elnök ennél jóval tovább megy, és óva inti utódát és a Nyugatot, hogy „nagy alku” címén belemenjen holmi „nagy átverésbe”. Nem megmenteni kell a szovjet rendszert, hanem felszámolni, s ez ma Amerika nagy alkalma — állítja Nixon. Nincs értelme hitelt adni egy csődbe jutott cégnek, tehát csakis a radikális rendszerváltozást szabad támogatni. Nixon szerint Gorbacsov környezetében még mindig túlsúlyban vannak a konzervatívok. A Nyugatnak tehát mintegy terelnie kell az úton Gorbacsovot, egészen addig, „amíg a kommunista párt bürokráciájának és a katonai-ipari komplexumnak a maradékai végül át nem adják hatalmukat a demokratikus folyamatnak”. Hogyne, nem árt egy moszkvai csúcs, mert jobb „rögzíteni” a fegyvercsökkentést, de Nixon szerint a fő: elkerülni a .rendszermentéshez való hozzájárulást, és elérni a teljes változást.
Avar János
Bukarest cáfolja a Borba cikkéi
Bukarestből jelenti az MTI: A román külügyminisztérium szóvivője határozottan elutasította azt a beállítást, miszerint országának bármilyen követelése is volna a szerb Bánsággal és Kelet-Szerbiá-val szemben.
A nyilatkozat szerint az állás-foglalásra azért került sor, mert a román diplomácia figyelmét felkeltette a Borba című lap május 28-i számában „A szerb terjeszkedés sorsszerűsége” címmel megjelent írás, amelyben a szerző egyebek között kijelentette, hogy „Románia nem titkolja törekvéseit ia Bánság és Kelet-Szerbia iránt”. A külügyi szóvivő utalt a Borbában megjelent magyarországi tudósításra is, melyben a cikk-
író egy nappal később, május 29-én „A magyar hadsereg és a jugoszláv válság” címmel arról írt, hogy milyen lehetséges reakciót fog kiváltani Magyarországon egy esetleges jugoszláviai polgárháború.
A külügyi szóvivő mindezzel kapcsolatban megjegyezte:	—
Nincs olyan román politikus és kormányszemélyiség, aki ilyen értelmű célzást tett volna.
Közlése szerint nem ismerik e hamis információk forrását, de az az érzésük, hogy a híresztelések célja nem más, mint 'hamis feszültségeket kelteni a „hagyományosan bóráit és konfliktusmentes román—jugoszláv	kapcsolatok-
ban”.