﻿Mellékletünk: SZOMBAT
Mátjár Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1991. június 8., LIV. évfolyam, 133. szám
Privát Magyarország
Irta: Bognár Nándor
A fiatalabbaknak már csak történelem, de az ötven felettiek kell hogy emlékezzenek rá: itt valamikor virágzó magángazdaság volt. Nyomai, emlékei még fellelhetők — elég, ha valaki szemlélődve végigsétál a városi, főként belterületi utcákon, szemébe tűnhet a rengeteg befalazott kirakat, amelyekben pezsgő életű boltok voltak, majd üzletlakások, most raktár, esetleg iroda. A portálok felett még itt-ott kiolvasható a „Kiss és fia, Nagy és társa” meg a többi hasonló felirat, jelezve egyúttal, hogy a háború befejezése óta csak használták, de nem gondozták, többnyire még át se festették az épületeket.
Hogy hogyan, miért tűntek el a kis- és nagykereskedések, a tíz-húsz fős asztalos- és szabóműhelyek, nem érdemes most felidézni — számunkra ezúttal a lényeg: ismét lehetőség kínálkozik a „privát Magyarország” létrehozására. A kérdés inkább az: mit is értünk-ért-sünk privatizálás alatt, pontosabban, hogy milyen jellegű és mértékű privatizációt kíván a társadalom többsége?
Kezdjük az alapfogalmakkal. Privatizáció az, ha egy vagyontárgy, amely korábban nem magántulajdonban — azaz nem privát tulajdonban — volt, magántulajdonba kerül. Társadalmi méretekben privatizáció lehet az is, Iha a társadalom összes vagyonának fokozatosan nagyobb hányada jut magánkézbe, és az ehhez vezető út a magánszektor fokozatos erősödése az állami szektor egy helyben maradása vagy visszaesése mellett. És megfordítva: semmiképp nem tekinthető privatizációnak, ha egy vállalati tanács által irányított vállalatot egyszemélyes részvénytársasággá alakítanak át oly módon, hogy a részvények nyolcvan százaléka az állam, illetve az őt képviselő vagyonügynökség tulajdonába kerül. Ha jól megnézzük, ez inkább államosítás, részvény-társaság ruhájába öltöztetett állami tulajdon. (A szemléletes meghatározásokat dr. Szirmai Péternek A privatizáció para-doxonai című tanulmányából idéztem. A szerző nemcsak kiváló közgazdász, hanem vállalkozó, és a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke is.)
Nem nehéz észrevenni, hogy a fogalmi meghatározások ahelyett, hogy csökkentenék a nyitott kérdéseket, újabbakat hoznak elő: ki juthasson, jusson hozzá a tulajdonhoz, és milyen pénzből? Itt rejtőzik talán a legnagyobb ellentmondás: úgy érzékelhető, hogy a már emlegetett társadalmi többség azoknak, akiknek pénzük van rá, nem akarja odaadni a (volt) állami tulajdont, akiknek meg esetleg szívesen odaadná, azoknak nincs rá pénzük. Mindez teljesen érthető. Szirmai magyarázata: „Vevőként elsősorban azok a
csoportok jöhetnének szóba, akik az elmúlt negyven évben lehetőséget kaptak arra, hogy vagyont halmozzanak fel, tőkét képezzenek, és ezzel most vevőként fellépjenek. E rétegek ezt a vagyont a pártállam időszakában halmozták fel, s így a közmegítélés eleve gyanúsnak tekinti őket. Az elmúlt negyven évben —, de különösen a „szocialista” fejlődés első harminc évében — vállalkozásból vagyonra szert tenni csak nagyon kivételes esetben lehetett. Hasonlóan ritka volt az is, ha valaki a munkahelyi fizetéséből halmozott fel nagyobb tőkét. Aki tehát ebben az időszakban tőkét akkumulált, az vagy kiemelkedő művészeti tevékenységéért, vagy a pártállamban elfoglalt pozíciójáért kapta a kiemelkedő megbecsülést.” íme, a jelenlegi „gazdagok” elleni közhangulat érthető, bár talán túl egyszerűsített magyarázata.
Egyfelől tehát indokolt, hogy a korábbi politikai hatalmat, az előző rendszer politikai kiszolgálását senki se válthassa most gazdasági hatalomra. Másfelől azonban — és ezúttal tiszta gazdasági érvekre alapozva — igen nehéz úgy piacról beszélni, ha az ott megjelenő árukból, esetünkben a tulajdonokból azok nem vásárolhatnak, akiknek pénzük van rá.
Az egyik oldal a reprivatizációra hivatkozik, azaz az ősi-ség jogán kíván mai tulajdonhoz hozzájutni.. A másik elmélet — azon az alapon, hogy itt minden érték az elmúlt negyven év verejtékes munkája nyomán jött létre —, a mai állami vagyont a mai dolgozóknak akarja juttatni. Egyszerűsítve: ez a munkavállalói részvényprogram.
Ha a végső megoldás "nem is rajzolódik ki tisztán, a hozzá vezető út már látszik, és igazán nem tekinthető új találmánynak. iHitelnek hívják. Minden bizonnyal azoknak van igazuk, akik a megjelenő különféle, kedvező kamatozású hitelezési lehetőségekben látják a privatizáció útján elérendő gazdaságfejlesztés legfőbb eszközét — ám azoknak is igazuk van, akik nem észlelik az egyes hitelezési lehetőségek mögött a koncepciót, a valóban tenni akaró és produkálni képes tulajdonosjelöltek felé nyúló segédkezet. Az újságok dollár- és márkamilliókról írnak, amelyek mind a magyar vállalkozókhoz fognak áramlani — a cukrászmester pedig telefonál a szerkesztőségbe, hogy fogalma sincs, hogyan vehetne egy cukrászdát, az ipartestületben pedig azt mondták, hogy Start-hitelhez még nem érkezett nyomtatvány, jöjjön máskor ...
Mindebből az is kitűnik, hogy a társadalmi többség számára kívánt privát Magyar-ország kialakulásához nemcsak pénzhitelre — a szavak hitelére is szükség van.
atlantiak a Szovjetunió mellett
Új partneri viszonyt ajánl a NATO Kelet-Európának
|______A külpolitikai helyzet_______|
A SZOVJET—AMERIKAI CSÜCSTALALKOZÓ megtartása annak függvénye, sikerül-e James Baker amerikai, és Alekszander Bessz-mertnih szovjet külügyminiszternek megegyeznie genfi tanácskozásukon a START-szerződés még nyitott kérdéseiben. Minderről George Bush amerikai elnök tájékoztatta az újságírókat azt követően hogy a .kormányzat nemzetbiztonsági tanácsa kialakította álláspontját a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről kötendő megállapodásról Részletek említése nélkül az elnök annyit közölt, 'hogy lényegében technikai problémák hátráltatják az egyezmény tető alá hozását Ugyanakkor amerikai lapjelentésekből kitűnt az is, hogy az amerikai kormányon belüli véleménykülönbségek szintén késleltetik a megállapodást.
Az amerikai fővárosban egyébként bizakodás előzte meg a külügyminiszterek találkozóját. A washingtoni derűlátást erősítette, hogy Baker és Besszmertnih egy héttel korábban megegyezett a hagyományos haderő-csökkentési egyezmény szovjet végrehajtásának november óta vitatott kérdéseiben — mégpedig, az eredeti amerikai feltételek alapján. Az a tény, hogy a szovjet vezetés továhbi nyugati támogatásra számít, valószínűvé .teszi, hogy Moszkva ebben a kérdésben is kész a kompromisszumra — vélekedtek amerikai politikai körökben.
MINDEN KORÁBBINÁL SÖTÉTEBB KÉPET festett a szovjet gazdaságról a The Independent círríű brit lap pénteki számában megjelent cikkében Sztanyiszlav Satalin. A neves szovjet közgazdász kifejtette, hogy a Pavlov-kormány eddigi intézkedései értelmetlenek voltak, az első hónapokban 12 százalékkal 'kevesebbet teljesítő szovjet gazdaság, mint működő egység, nem létezik, a „kommunista perspektíváid” piacgazdaságról szóló jelszavak naiv vagy rosszindulatú ostobaságok. Ugyanakkor reményre ad okot, hogy a szovjet vezetés, Mihail Gorbacsovval az élen, most már .talán megérti, hogy a normális piac-gazdaság és szabad vállalkozás nélkül az ország koldusbotra jut. Satalin szerint Gorbacsov most már tudatában van, hogy nem lehet piac-gazdaságot teremteni a szocialista „jobbágyság” megszüntetése, a magántulajdon szabadsága nélkül, és nincs nyílt társadalom a társadalom különböző csoportjainak támogatása, az etnikumok bizalmán alapuló koalíciós kormány nélkül. Most már csak arra van szükség, hogy Gorbacsov, a szovjet elnök legyőzze Gonbacsovot, a kommunista párti vezetőt — írja Sztanyiszlav Satalin.
SZILÁRD ÉS TARTÓS POZÍCIÓKAT kíván magának biztosítani a Szovjetunió Közép- és Kelet-Európábán, és szükség esetén kész „keménységet” mutatni érdekei védelmében. Egyebek között ezt tartalmazza az SZKP KB nemzetközi osztálya által kidolgozott tanulmány, amelyből a Frankfurter Allgemeine Zeitung közölt részleteket. A tanulmány megállapítja, hogy Moszkvának mindeddig nem volt pontos stratégiai koncepciója az egykori szövetségesi terület kezelésére. „Az elmúlt két évben a Szovjetunió nemzetközi prioritásainak rendszerében ez a térség jogosulatlanul háttérbe szorult, és mindez — tekintettel a Nyugat aktív előrenyomulására — a szovjet érdekek károsodását eredményezte.” A német lap által ismertetett helyzetfelmérés kifejezetten elutasítja az „uralmi próbálkozásokat”, és a kelet-európai országok ügyeibe való beavatkozást, mindamellett ki akarja használni a „befolyásolás legitim eszközeit”. Ezek közé sorolja a tanulmány az energiahordozók szállítását, ami „nagyon fontos eszköz” a Szovjetunió stratégiájában. Moszkva megítélése szerint az egykori szövetségesek területeiről nem szabad katonai fenyegetésnek érnie Moszkvát, és nyomatékosan ellenhatást kell kifejteni, amennyiben az egykori VSZ-tag-államok csatlakozni akarnának a NATO-hoz.	(P. L.)
Kárt fai tele fon jelen íésikttk
A kelet-európai türelem is véges
Göncz eszmecseréin Quayle villámlátogatása
Bártfa, június 7.
Térségünk jövőjét, történelmi kapcsolataink összes pozitív és negatív vonását vitatta meg északi szomszédunk politikai vezetőivel Göncz Árpád köztársasági elnök. Futólag szót ejtettek a bős—nagymarosi erőműről, s egyetértettek abban, hogy a kérdést „nem érzelmi, és nem is nemzeti szempontok” alapján kell vizsgálni. A magyar államfő pénteken délután a kelet-
egy hivatalos tárgyaláson nem tennének — mondta a magyar újságíróknak adott tájékoztatójában Göncz, kiemelvén, hogy a konferencia intenzív, emocionális mélységű elemzésekre ad lehetőséget. A cseh és szlovák politikusokkal szót ejtettek történelmi kapcsolataink összes előnyös és hátrányos oldaláról, áttekintették a közép-európai térség jövőjének összefüggéseit. A szlovák kormányfővel röviden érintették Bős—Nagymarost; a nehéz problémát — s ebben egyetértettek — a műszaki és gazdasági ismérvek alapján kell elemezni, s amint Faragó András, az elnöki sajtóiroda vezetője megjegyezte, a szlovák fél megígérte, nem tesz egyoldalú lépést. Elnökünk azt is elmondta, a cseh, a szlovák és a lengyel politikusokkal folytatott tárgyalásain egyetértettek abban, hogy a térséget érintő politikai ügyekben több egyeztetésre, az intézkedések eredményesebb összehangolására van szükség. Göncz úgy értékelte, hogy Dán Quayle amerikai alelnök péntek délelőtti rövid beszédében több olyan kérdésre válaszolt, amit ő maga is, részben Havel elnök is kifejtett a csütörtök esti megnyitón.
Néhány órás bártfai villámlátogatása keretében az amerikai alelnök a Szent Egyed-templom-ban a cseh és a magyar államfő előtt arról beszélt, hogy ameny-nyire lehet, az Egyesült Államok megnyitja piacait a keleti termékek előtt, és reméli, hogy az Európai Közösség ugyanezt teszi. A kérdést mindenesetre „központi fontosságúnak” tekinti Washington, és a londoni hetes csúcson is megvitatják azt — mondta az alelnök, kifejtvén, hogy „a piac fontosabb, mint a segély". Egyebekben kiemelte, mennyire lényegesnek ítéli, hogy a működő demokráciákban jól dolgozzanak a független intézmények — így a bíróság —, s biztosította a keleteurópaiakat arról, hogy „barátok és partnerek vagyunk”, egyúttal türelemre intette a demokrácia gyümölcseit türelmetlenül váró országokat.
Dán Quayle egy kicsit megváratta a magyar és a cseh elnököt, bizonnyal a borús idő miatt valamelyest késett helikoptere. Látogatása emlékére két jávorfát ültetett Bártfa gyönyörű főterén, majd kora délután közép-európai kőrútjának újabb állomására, Szófiába indult.
Hogy a jávorfa milyen mély
gyökeret ereszt, vagy másként szólva, a Nyugat mennyire érti és érzi a kelet-európai átalakulások lényegét, azt á jövő dönti el. Csütörtök esti beszédében Havel elnök elmondta, hogy a Kelet megköszöni a bizalmat Nyugatnak, és tény az is, hogy ezek az országok tagjai lettek a különböző nemzetközi intézményeknek, szervezeteknek Havel kifejezte reményét, hogy a cseh-szlovák—lengyel-magyar demokratizálódás hasonló szellemű fejlődésre ösztönzi a Szovjetuniót. Nem mondta ki, de érzékeltette, hogy a Nyugattól a demokratizálódó kis közép-európai országok az eddiginél többet várnak, hiszen „úgy érezzük, hogy részei vagyunk a nyugati kultúrának”. A péntek délelőtti vita egyik prágai résztvevője is kimondta, remélhető, hogy a Nyugat nem azt a gazdaságot — a szovjetet — jutalmazza nagy összegű segélyekkel, amely jóval kevesebbet lépett a piac felé, mint a középeurópaiak.
„Szép szavakkal bőségesen el vagyunk látva" — mondta idézett tájékoztatóján Göncz elnök, aki beszédében, köntörfalazás nélkül kimondta, hogy immár itt az ideje — különös tekintettel az 1992-től egységesülő Közös Piacra — az ígéretek valóra váltásának, persze „egy év alatt sem a magyar társadalom, sem a magyar kormány nem tudott csodát művelni”. De a gazdaságnak eredményeket kell fölmutatnia — nemcsak nálunk, hanem az egész térségben —, hogy a fiatal demokráciák kivédjék a rájuk leselkedő veszélyeket, intézményrendszerüket megerősítsék. Hogy pontosan milyen formájú legyen a nyugati segítség — erről kezdődött meg a vita pénteken délelőtt, s legalább egy feltűnő jellemzője volt: magyar, cseh-szlovák és lengyel részről igen jól felkészült, kitűnő elemzők ecsetelték a helyzetet, ám ugyanez távolról sem mondható el a nyugati félről. Lehet, hogy ez már önmagában jelzi, a Kelet megsegítése sokkal fontosabb a Keletnek, mint a Nyugatnak? Csakhogy némely bártfai beszédből és felszólalásból jól kivehető, hogy a kelet-európai türelemnek is lehelnek határai. Amint egy lengyel elemző fogalmazott, ha a közép-európai országoknak túl sokáig kell várakozniuk Európa hideg előszobájában, akkor a demokrácia gyümölcse bizony nehezen érik meg.
Martin József
szlovákiai Bártfáról hazautazott Budapestre.
A New York-i székhelyű Kelet-nyugati Stratégiai Tanulmányok Intézetének tizedik kongresszusa lehetőséget nyújtott a magyar elnöknek arra, hogy találkozzék és protokolláris kötöttségektől mentes, oldott légkörben eszmét cseréljen Havel elnökkel, Carnogursky szlovák kormányfővel, Miklosko parlamenti elnökkel. Olyasmit is kimondták, amit
Varsó átengedi a szovjet csapatokat
Varsóból jelenti a Reuter: A lengyel kormány hivatalosan közölte, hogy semmi akadálya a Németországban állomásozó 300 ezer szovjet katona Lengyelországon keresztül történő tömeges hazatérésének.
A varsói külügyminisztérium által közzétett nyilatkozat változást tükröz a korábbi lengyel állásponthoz képest, amely szerint a németországi csapatok átutazása csak akkor kezdődhetne, ha Moszkva és Varsó már megállapodott a lengvél területen szolgá-
latot teljesítő mintegy 50 ezer fős szovjet katonai személyzet kivonási határidejében. Lengyelország eddig csak kisebb szovjet egységek átutazását engedélyezte Németország felől.
A csütörtöki nyilatkozat célja a hivatalos indoklás szerint az volt, hogy elejét vegye a „tranzitkérdés körüli valótlan híreszteléseknek”. A német és a szovjet sajtó szerint Varsó jelentős anyagi hozzájárulást követel a hazatérő szovjet csapatok átengedéséért.
Olaszország legszebb bútorai és lakástextiliái
Tel: 166-5802
Budapes^XI kér. Hunyadi^ J. út 162 JJ

Közvetlen buszjárat a Móricz Is. körtérről 30 percenként
Nyitvatartási hétköznap 11-20 óráig
szombat,vasár nap 11-19 óráig,
tuttoMobili
tuttoMobili
tuttoMobili