﻿Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZERDA, 1991. június 12., LIV. évfolyam, 136. szám
Szeplő és karrier
Panaszkodnak a tüdőgyógyászok. Egyre többen nem mennek el ugyanis a kötelező szűrésre. Nem tudni, mi lehet ennek az oka, de elképzelhető, hogy számosán így élik meg a kiteljesedő félben lévő szabadságukat. Megtagadnak mindent, ami korábban kötelező volt. Holott a morbus hungaricus földjén egy ernyőszűrésre elmenni korántsem azt jelentette, mint kilencvenkilenc egész néhány tized százalékban a népfront jelöltjeire voksolni az éppen soron következő választáson. így aztán kezd kiszabadulni „a ketrecbe zárt tigris”, ahogy a tuberkulózis elleni hadjárat egyik apostola mondta szomorúan, több minden egyéb .mellett azért is, mert számosán nem rajonganak azért, ha átvilágítják őket.
S máris itt tartunk válságokkal, identitászavarokkal küszködő korunk legújabb, nem kis mértékben mesterségesen keltett dilemmájánál; kiknek kellene — ha kell majd egyáltalán —, számot adniuk politikai múltjukról? Ahogyan az lenni szokott, gyilkos érvek ütköznek egymással, s persze mindenki feddhetetlennék tartja magát. Amin nem is lehet 'különösebben csodálkozni, hiszen elég a legkisebb szeplő földerítése bárki esetében, s ugrott a szépen induló karrier.
Az első döbbenet — s efölött meglepő módon a koalíció és az ellenzék elég könnyen napirendre tért — akkor következett be, mikor kiderült, hogy a volt MSZMP vezetői eleve nem lehettek titkos ügynökök. Következésképp vélhetően a rendszerváltók között kell keresni őket, feltételezve, hogy erre mindenképpen sort kell keríteni. Kérdés, persze, hogy a múltat ilyen módon ikell-e bevallani, s ha igen, mire jó az. Éppen ezért, tartani lehet attól, nem lesz idő a felhevült érvek lecsillapodására, s a kenyér helyett a cirkusz érvei kerülnek ideig-óráig előtérbe. Már most sejthető, hogy a kisgazdák példáján felbuzdulva átvilágítta-ták csaknem mind a négyszáz országgyűlési képviselő, akiket követnek majd a kormányhivatalok vezető személyiségei. S ahogyan az ilyenkor lenni szokott: a járvány alighanem eléri az önkormányzatokat is. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a számonkérés nevű kórképnek ez idő szerint nálunk még nincs vakcinája. Annál nagyobb viszont a fogékonyság a lelkekben a gyanakvásra.
Ügy hogy félő: hosszadalmas, pótcselekvés jellegű káderezés-nek nézünk elébe, mert mennél lejjebb megyünk a társadalmi és szakmai hierarchiában, annál több ok adódik majd a nagypolitika majmolására, ha egyszer demokrácia van. Kérdés persze, ki milyen következtetést von le a zárt 'borítékban vele közöltekből, amiről mintha megfeledkezett volna, de számolni lehet azzal, hogy számosán így sem vonulnak vissza a rendszerváltás folyamán megszerzett pozíciójukból. Mint ahogy a mai napig nem állt fel a parlamentben az az úriember sem, aki a félreértésre okot szolgáltató, „hordót a szónoknak!” megjegyzést ann&k idején elrikkantotta.
Vagyis: ha sor kerülne mégis több tízezer átvilágításra, akkor sem szűnne a gyanú, s az egymással szemen álló politikai erők újra és újra előhozakodhatnának a korábbinál még alaposabb átvilágítás igényével.
Kertész Péter
Washington ragaszkodik a START-hoz
Taktikai vita a moszkvai csúcs időpontjáról
Jeteinas esélyese
áss	oroszelnökválasstó&nnk
|______A külpolitikai helyzet_______|
CSALÓDÁST OKOZOTT MOSZKVÁBAN; hogy Bush elnök későbbre halasztotta találkozóját Gorbacsovval, s a megfigyelők ebben valamelyes taktikázást is sejtenek. Nevezetesen, ihogy Washingtonban esetleg már Jelcin győzelmét is figyelembe veszik a mai választásokon, s a leendő oroszországi elnökkel szintén találkozni akarnak. Mintegy ellensúlya lehet az ő fellépése Gorbacsov politikájának, s ibár a nyugatiak többségükben továbbra is a Szovjetunió jelenlegi államfőjének a támogatására szavaznak, kétkedő hangok is hallatszanak, különösen a hetek londoni találkozóját megelőzően. A japán kormány újólag megerősítette, hogy nem szándékozik majd e csúcson a Szovjetunió pénzügyi támogatása mellett érvelni. „Tokió Moszkva széles körű támogatása ellen fog szavazni a hét vezető ipari ország találkozóján” — közölték Ijapán kormánykörökből, s emlékeztettek rá, Ihogy a szigetország a peresztrojkát változatlanul csak korlátozott szakmai segítségben Ihajlandó irészesíteni. Kaifu Tosiki miniszterelnök arra is felhívta a figyelmet, Ihogy a japán—szovjet kapcsolatok szempontjából Tokióban meghatározó fontosságúnak itekintiik a két ország területi vitáját. A vezető ipari országok már a houstoni csúcstalálkozójukon megállapodtak abban, hogy figyelemmel kísérik e fejleményeket, mivel azok jelzést adhatnak a szovjet terjeszkedési politika változásáról. A japán kormány gazdasági érveit is a houstoni csúcs határozatával támasztja alá, miután akkor eldöntötték, hogy négy tekintélyes nemzetközi szervezet, köztük a Valutaalap és a Világbank, tanulmányt készít a szovjet állapotokról. Az elkészült értékelések viszont arra a következtetésekre jutottak, hogy a reformok kezdetleges állapota miatt a nagyobb támogatás hatástalannak bizonyulna a Szovjetunió esetében.
A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKNAK SZÁNT KÖLCSÖNÖKNEK
legalább a felét engedélyezte az Európai Közösség gazdasági és pénzügyminisztereinek ülése. A tizenkettek Luxemburgban Magyarországnak 250 millió dollár, azaz 180 millió ECU értékben határozta meg a megnyitandó Ikeretet, azaz egyelőre a felét a korábban megszavazott-nák. A miniszterék arról is döntöttek, hogy Bulgáriának is folyósítják a kölcsön első részletét, amint a touszonnégyek hozzájárulása eléri a közösségi rész nagyságát. Az EK bizottsága által Románia javára megítélt kölcsön sorsáról később döntenek. A Közös Piac és Közép-Kelet-Európa együttműködéséről egyébként összefoglalót közölt a Reuter, amely a többi között megállapította: „A gazdaságilag virágzó klubba való bejutás a kommunizmusból a piaci kapitalizmusba való átmenet határozott elismerését jelentené, és végérvényesen megerősítené, hogy Európa újra egységes földrész. Ám addig még hosszú utat kell megtenni." Václav Havel csehszlovák elnök az ezredfordulóra tűzte ki a teljes jogú tagság elnyerését, míg Antall József magyar miniszterelnök nemrég kijelentette: „1997-ben vagy 1998-ban kellene sorra kerülnünk”. Ám a tizenkét jelenlegi tagállam máris mindinkább úgy érzi, mintha közösségüket ostrom alá vették volna a bekéredzkedők, és forró ölelés helyett inkább baráti kezet nyújtanak a közép-kelet-euró-pai országoknak — vélekedik a brit hírügynökség.
E CSATLAKOZÁSI KÉRVÉNYEKET az évtized vége előtt aligha veszik tekintetbe, s diplomaták szerint ezen országoknak sokkal józanabb célokat kellene kitűzniük, hiszen imég meg kellene valósítaniuk nem éppen fájdalommentes gazdasági reformjaikat. A társulási megállapodások amúgy lis feljavítják a jelenleg érvényben levő kereskedelmi és együttműködési egyezményeket, amelyeket a közösség Bulgáriával, Romániával, Jugoszláviával és a Szovjetunióval is megkötött. Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország a társulási szerződést mérföldkőnek tekinti a teljes jogú tagsághoz vezető úton, de a szákértők sokkal óvatosabban úgy fogalmaznak: ezek az országok kaphatnak ugyan némi bátorító szót, de ne számítsanak ígéretekre.
(Zs. E.)
Hazánkba érkezett Hájim Herzog
Hájim Herzog, Izrael Állam elnöke kedd este hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. Az izraeli államfő Göncz Árpád köztársasági elnök meghívásának tesz eleget. A hatnapos magyar-országi látogatásra Hájim Herzo-got elkísérte felesége, Aura Herzog is.
Izrael Állam elnökének és kíséretének különrepülőgépe este hét órakor landolt az izraeli és ma-
gyar nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. Hájim Herzogot Somogyi Ferenc külügyi államtitkár üdvözölte a repülőtér betonján, majd a vendégek gépkocsiba szálltak, és szállásukra hajtattak.
Az állami látogatások protokolljának megfelelő ünnepélyes fogadtatás helyszíne szerda délelőtt a Kossuth Lajos tér lesz.
Gorbacsov engedményeire várva
(Tudósítónktól) WASHINGTON — Megint egyszer lehűtötte a csúcsvárakozásokat a Bush-kormány, s újfent a START-megálIapodás-hoz látszik kötni a találkozót Gorbacsovval, akinek „csúcsigényét” nem is titkoltan igyekszik további moszkvai engedményekre váltani.
„E találkozóhoz nem szükséges minden i-re feltenni a pontot, de
annál közelebb kell kerülnünk egymáshoz (a még nyitott hadászati kérdésekben), mint ameny-nyire most vagyunk” — közölte a The Los Angeles Timesnak nyilatkozva George Bush, azok után, hogy szóvivője nyíltan megpendítette, mozdulnia persze Moszkvának kell. Hiszen Fitzwater egyértelműen utalt azokra az új, a START-vitát lezárni kívánó javaslatokra, amelyeket a Baker ál-
tal Genfben Besszmertnihnek átnyújtott elnöki levél tartalmazott, s amelyre „nem kaptuk még meg azt a választ, ami jelezné, hogy az ügyet június végéig (tehát a Bush—Gorbacsov csúcs tervezett időpontjáig) megoldhatnók”.
A Fehér Ház szóvivője a tudósítók faggatódzására jellegzetesen egyrészt—másrészt	feléleteket
adott, ám azt mindenesetre elérte, hogy a hétfő esti tévéhíradók világgá kürtöljék a csúcscsúszást; persze, „még mindig lehetséges" a június vége, ám ,ahogy nézi az ember a naptárt, itt a legtöbben úgy vélik, belemegyünk a júliusba” — így Fitzwater, ami pedig a hetek londoni tanácskozása folytán a hó második felére tolná Bush moszkvai látogatását.
Az elnöki sajtótitkár persze okosan nyitva hagyta magának — és Gorbacsov gyors engedményeinek — a kiskaput, hiszen alig két hete éppen Fitzwater jegyezte meg az időből kicsúszást emlege-tőknek, hogy már jó néhány szovjet—amerikai csúcsot rendeztek meg „rövid határidővel” (a reyk-javíkit napok alatt). Mivel a két külügyminiszter a jövő heti berlini európai tanácskozáson ismét megbeszélést folytat, oktalanság lenne korai következtetéseket levonni. Hiszen Fitzwater fejtegetése a 450 oldalas szerződésben még mindig nyitott „vagy száz” kérdésről a 'hadászati alkudozások történetének ismeretében korántsem tűnik hihetetlenül időigényesnek; többnyire szóváltozatok csupán, amelyekről azt követően gyorsan tudnak dönteni, ha a szóvivő említette „két vagy három alapvető filozófiai ügyben” megszületik a megoldás. Ez mindig így volt (1972-ben már a csúcson tette fel azokat a pontokat az i-kre a Kissinger vezette szakértői csapat (éjszakai rohammunkában).
Valójában a START-vita tetszés szerint használható alkudozási eszköz a Bush-kormány kezében. Kedd reggeli tudósításában a The >.New York Times is megállapítja a Moszkvára való nyomás szándékát. Már csak azért is, mert ugyané lap hétfőn címolda-
las elemzésében mutatta ki, méghozzá Baker és Besszmertnih környezetében szerzett genfi benyomások alapján, hogy a hadászati fegyvercsökkentés jelentősége valójában egyre csökken, és az igazi kötélhúzás immár Gorbacsov segélykérelme ügyében folyik.
Állítólag az a vicc járta a külügyminiszterek megbeszélésén a két tárgyaló csapat között, hogy a START legegyszerűbb megoldása lenne, ha Washington megvenné Moszkva stratégiai fegyvereit, mert így Gorbacsov pénzt kapna, Bush pedig végleg megszüntetné Amerika fenyegetettségét... Gorbacsov oslói megjegyzései, vagy itteni értékelés szerint „zsarolása” a szovjet káosszal, felettébb időszerűvé tette az élcet. A BuSh-kormányt pedig ez a Times-elem-zés, s még több szenátor óva intése a START-végjáték lépéseinek „elkapkodásától”; arra késztette, hogy egyfelől támadhatat-lanná tegye alkudozását a Kremllel, másfelől minél többet „beépítsen” segélyfeltételeibe abból, amit az amerikai konzervatív körök követelnek. Fitzwater rendre kitért a kisebb jelentőségű, nem a „nagy alkuhoz” tartozó amerikai döntések közlése elől: a vámelbánás, a másfél milliárdos élelmiszersegély, Moszkva csatlakozása a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez, „és így tovább” még vita tárgyát képezik — tudatta a szóvivő, ebbe a „resztlibe” sorolva a legnagyobb — és Londonig esedékes — nyugati döntést.
A Fehér Ház ugyanis látja, hogy nő az ellenállás Gorbacsov és főként a kommunista rendszer kimentésével szemben. Hetvenhét, ráadásul túlnyomóan republikánus képviselő, és a kormánypárti vezér, Róbert Dole vezette tucatnyi szenátor javaslatot terjesztett be, hogy bármi segítséget adjanak is a Szovjetuniónak, azt ne a moszkvai központ kapja, hanem a köztársaságok (ez különben vonatkozna Jugoszláviára is, így a State Department — az uniók egységét féltve — ellenzi). Hétfőn sok száz lapban az ultrakonzervatív (és Bush bírálatától csak az
NEM VAGYOK ELVETEMÜLT
köznapi ember, szürke pont vagyok, semmi több. (Török Tibor: Beszélőn az Ausztriába szökött határőrrel — 6. oldal)
A TÁRSADALMI FELEJTÉS
a Kádár-korszakban a túléléshez kellett. Ma ugyanez védtelenné teheti az embereket, s törékenyebbé az új demokráciát.
(Bozóki András: Forradalom vagy átmenet? — 7. oldal)
AZ ÉV VÁLLALKOZÓJA
címet, amelyet a kiíró francia vállalkozói szövetség idén Magyarországra, Lengyelországra és Csehszlovákiára is kiterjesztett, ebben az évben az Economix Közgazdász Egyetemi Részvénytársaság nyerte el. (Durst Judit: A vállalkozó tudomány — 9. oldal)
öböl-háborúban visszakozott) közíró, Pat Buchanan a „munka befejezését” sürgette, a gyengeséggel való gorbacsovi „zsarolás” visszautasítását, és „hagyni a birodalmat összeomlani”, a republikánus establishment és a State Department mentőakciójának fél-retevésével.
A szintén konzervatív The Wall Street Journal Garri Kaszparov politikus sakkvilágbajnok kérését közölte: Bush hívja csak le „Gorbacsov blöffjét”, s ne engedjen más nyugati vezetők „erkölcsi kapitulációjának” (Buchanan megvonná az amerikai tőkét Jacques Attali „Gorbi-bankjától”), később pedig azt írta a lap szemleírója, hogy a nyugati „gorbapologisták-nak” is be kell végre látniuk: egyszerre nem lehet megmenteni a szovjet gazdaságot és a kommunista pártot, s a nagy összeomlás nem feltétlenül nagyobb kockázat a külvilágnak, mint a rezsim élet-ben tartása.
Ráadásul Amerikában óriási figyelem irányul most a szerdai orosz elnökválasztásra, mint meghatározó demokratikus fejleményre. A konzervatív Heritage alapítvány elnöke a The Washington Timesban óva intette a Kremlt, hogy elcsalják Jelcin várt többségét, s ezt az „üzenetet” szintén besorolta Bushtól számon kért feltételek közé. A Business Week pedig megjegyzi, hogy a Kuba támogatását ellenző Jelcintől várják is győzelmét követően Havanna köldökzsinórjának megszakítását, „mint első lépést”. így aztán nemcsak a Fehér Háznak kell egyebek közt megvárnia a „Jelcin-jelenség” hatását (és sürgősen megrendeznie a találkozót vele is), hanem Gorbacsov is szurkolhat fő vetélytársának: Jelcin veresége — bármi okból, módon — alighanem tönkretenné a „nagy alkut”.
Avar János
interjú Nastase rontó n külügyminiszterrel
A földrajz végül is legyőzi a történelmet
BÁRTFA — Kelet-Európábán nem alakulhat ki „új földrajzi felosztás” — mondta a többi között a 41 éves Adrián Nastase román külgyminiszter, aki a bártfai kelet-nyugati tanácskozás zárónapján fogadta a Magyar Nemzet munkatársát. A magyar—román diplomáciai érintkezések folyamatosak:	beszélgetésünk előtt
másfél órát tanácskozott Nastase magyar kollégájával, Jeszenszky Gézával, s csütörtökön Bukarestben találkoznak a két ország szakértői, hogy közös okmányt próbáljanak előkészíteni a genfi kisebbségvédelmi konferenciára.
— Az érintkezések kibővítésére javasoltam — mondja a román diplomácia vezetője —, hogy a kormányzatok és a kisebbségek részvételével rendezzünk ősszel Bukarestben kerekasztal-értekezletet, s a kérdést minél sokoldalúbban, politikai, gazdasági, oktatási, kulturális szempontból tekintsük át. Remélem, hogy ez jó kezdeményezés.
— Nem tárgyaltunk erről, talán nem kell sietni ezzel, mi ké-
szek vagyunk ilyen jellegű kontaktusokra is a megfelelő időpontban.
—	Mi a megfelelő időpont?
—	Ezt nem tudom megmondani, de bizonyos, hogy a bártfaihoz hasonló találkozók nagyon jó alkalmat kínálnak, hiszen ilyenkor nagyon őszintén lehet beszélgetni. Látok pozitív elemeket a bilaterális viszonyban, s nagyon fontos, hogy kapcsolatban maradjunk egymással.
—	Nem beszéltünk most erről, mert sokkal inkább a gazdaságra, a gazdasági egyttműködésre összpontosítottunk, valamint a határ-átkelés idejére.
—	Miként l&tja a román alkotmányozási folyamatot, és azt, hogy az alkotmány hogyan foglalkozzék a nemzeti kisebbségekkel?
—	A parlamenti munkáról kölcsönösen tájékoztattuk egymást. Az eredeti elgondolások szerint a román alkotmányt két szakaszban fogadnák el; az első szakasz-
ban az általános irányelvekről folyik a vita, s ez a munka hamarosan befejeződik. Nyomban a nyári szünet után a parlament megkezdi a cikkelyek megtárgyalását. Mindazok, akikkel beszéltem, azt szeretnék, hogy a parlament mihamarabb elfogadja az alaptörvényt.
— Nehéz időpontot mondani. Vannak, akik azt mondják, hogy az alkotmány elfogadása után legyenek a választások, mások szerint jobb lenne, jövő tavasszal törvénybe iktatni az alaptörvényt, Ez olyan döntés, amit a parlamentnek és az elnöknejt kell meghoznia.
W,«s
—	MM gondol, mii] foglalkozik az alkotni? gi kérdéssel?
—	Nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne most ebben állást foglalni. Mint tudja, sok érzékenység halmozódott fel e kérdés körük rengeteg vita kíséri, aztán itt van a hatalom szétválasztásának prob-
(Folytatása a 2. oldalon)