﻿Ára: 9,50 forint
A hét végén Kupa Mihály farkast kiáltott, s ezt a kiáltást aztán bőségesen visszhangozta szombat-vasárnap a rádió meg a televízió, s így tettek a tegnapi lapok is. „A pénzügyminiszter a lemondást fontolgatta” — hallhattuk, olvashattuk, ám ez a múlt idejű megfogalmazás azt is jelentette: tulajdonképpen túl vagyunk az egészen, Kupa meggondolta magát, marad.
De miért gondolt arra a magyar kormány legnépszerűbb tagja: elege van az egészből. Az persze már önmagában megérne egy külön fejezetet, miért lehet egy pénzügyminiszter, aki ráadásul korábban az adórendszerrel „ajándékozta” meg az országot, most pedig kíméletlen és következetes költségvetési szigort hirdet, népszerű — de hát tessék megnézni a közvélemény-kutatásokat: a tények elgondolkodtatóak. A hét végi megnyilatkozásokból most már elég nagy biztonsággal lehet arra következtetni, hogy Kupa Mihálynak a kormányon belül támadtak nézeteltérései.
Alig hihető, hogy a szaksajtóban	Kupa—Kádár ellentét-
ként emlegetett gazdaságpolitikai irányzatok összetűzéséről lett volna szó. A két miniszter két eltérő iskola képviselője. A külgazdaságért felelős Kádár Béla — az ő szempontjából érthetően — ösztönzéssel, támogatással, állami jelenléttel, forintleértékeléssel szeretné nógatni az exportot — a pénzügy-miniszter monetáris politikája, állandóan a költségvetésre ügyélni kényszerülő felfogása, forintleértékelés-ellenessége, s ezen keresztül inflációellenes-sége más módon képzeli a magyar gazdaság kibontakozását. Az ilyen eltérő megközelítések akár hozzá is tartozhatnak egy kormány munkamódszeréhez
—	német gazdasági újságíróknak például bőségesen ad meg-írnivalót Waigel pénzügyminiszter és Möllemann gazdasági miniszter állandó ellentéte — ha a végeredmény, a döntés logikus, érthető — ha racionális.
Ha racionális. Ha nem torzítják különböző ilyen-olyan megfontolások, hatalmi, politikai mérlegelések, s egyáltalán, nem a köz javát szolgáló, ám annak nevében megfogalmazott érdekek. A magyar politikai közéletet, s ami ennél fontosabb, a törvényhozást és a gyakorlati kormányzást az elmúlt időszakban finoman szólva nem kizárólag a gazdasági ésszerűség vezérelte. Adósságvita, százmilliárdos kárpótlás (igaz, lélegzetvételnyi időnyereséggel), több-milliárdos kompenzáció ígérete a sztrájk árnyékában — úgy tűnik, ez utóbbi hozta ki látszólagos flegmájából a pénzügyminisztert.
Aki végül is mégsem mondott le, s ráadásul farkas kiáltására segítséget is kapott: a gazdasági kamara ismét támogatásáról biztosította a Kupa-programot
—	ami megint egy külön történet, mivel a vállalatok igencsak jól járnának egy jó kis leértékeléssel.
Kupa — és programja tehát maradt. De farkast már eggyel kevesebbszer lehet csak kiáltani.
Weyer Béla
Antall madridi	v
Spanyolország támogatja csatlakozásunkat Nyugat-Európához
Német—lengyei
írtak alá ISonnban
A külpolitikai helyzet
A NYUGATI SEGÉLYPROGRAM a világpolitika első számú témája. Moszkvában tanácsadójától, Javlinszkijtól a szovjet elnök megkapta azt a gazdasági cscunagtervet, amelyet szovjet és amerikai szakértők együttesen dolgoztak ki, s amelynek fő célja a Szovjetunió bekapcsolása a világgazdaságba. A tanácsadó szerint Gorbacsov elnök „kedvezően” értékelte az elgondolásokat, s kiszivárgott értesülések szerint 1995-ig 30 milliárd dollár körüli hitelt kapna a Szovjetunió.
Jó néhány ellentmondás övezi azonban a segélyprogram tervét. Moszkvai tárgyalásai után Attali, az Európai Beruházási Bank elnöke azt fejtegette, hogy a hetek közelgő londoni csúcsértekezlete előttt a Nyugat semmiféle segélyprogramról nem kíván tárgyalni. A Dér Spiegel viszont nyilvánosságra hozott egy március közepén keltezett Gor-bacsov-levelet, amelyben a szovjet elnök — tegező formában — arra kérte Kohl kancellárt, hogy járjon közbe a német bankok „hangulatának” megváltoztatásáért, és ily módon segédkezzék abban, hogy Moszkva további hiteleket kapjon a nyugati pénzintézetektől. Gorbacsov érvelése szerint az év közepére a szovjet pénzügyi helyzet könnyen „ellenőrizhetetlenné” válhat. Az elnök azt szeretné — ha a Dér Sipegel-ben közölt levél hiteles —, hogy a távozó szovjet csapatok ingatlanjait vegyék meg a németek, e javak összegét szovjet részről 20—25 milliárd márkára becsülik. Pavlov szovjet kormányfő hétfői parlamenti beszéde is azt látszik megerősíteni, hogy Moszkva bizonyos nyomást gyakorol a nyugati szövetségeseikre a segítség megszerzéséért: a miniszter-elnök arról beszélt, hogy Londonban Gorbacsov olyan támogatást szeretne kapni, amelynek nyomán a Szovjetunió megfelelő valutatartalékokat halmozhat fel a rubel belső konvertibilitásának a megteremtésére. Pavlov egyébként úgy vélekedett, hogy hivatalba lépése óta nem tudott gazdasági áttörést elérni, s a gondok egyik legfőbb okát a politikai bizonytalanságban jelölte meg.
A SZOVJET JÖVÖT nagymértékben befolyásolhatja a novo-ogarjov találkozó, amelyen szeretnék végleges formába önteni az új szövetségi szerződés tervezetét. Eközben a világ továbbra is élénken elemzi Jelcin oroszországi elnökválasztási győzelmét — a hivatalos közlés szerint csaknem 58 százalékos eredményt ért el —, s az egyik varsói újság szemleírója arra hívta fel a figyelmet, hogy az orosz aleinök egy repülőezredes lett, aki az afgán háború veteránja. „Mind a cárok, mind a kommunisták igyekeztek távol tartani a hadsereget a politikától” — fejtegeti a varsói kommentátor, kifejtvén, hogy Jelcin és alelnöke győzelme a katonai keményvonalasok veresége, — de nem a hadseregé. A szemleíró úgy véli. a szovjet hadsereg az átalakulás fontos tényezőjévé válhat, de nem a ,héják” oldalán.
RENDKÍVÜL AKTÍV az európai diplomácia: a lengyel kormányfő Bonnban tízéves alapszerződést írt alá, amely új alapokra helyezi a két ország kapcsolatait, a többi között előirányozván, hogy Kohl támogatja Varsó csatlakozását az Európai Közösséghez. A nyugat-európai integráció több ízben szóba került Antall József madridi tanácskozásain. Mint spanyol részről ígérték, Madrid támogatja az Európai Közösséghez kapcsolódó budapesti törekvéseket. Berlinben szerdán kezdődik az EBEÉ-országok külügyminisztereinek tanácskozása, a megbeszélések előtt, már hétfőn a Spree partjára érkezett Baker amerikai külügyminiszter. Azt várják, hogy találkozik szovjet kollégájával, és megvitatja vele a hadászati atomfegyverek 30 százalékos csökkentésével kapcsolatos vitás oontokat. Bakert csütörtökön Belgrádban várják, jeléül annak a rendkívüli érdeklődésnek, amelyet a Nyugat tanúsít Jugoszlávia több mint bizonytalan jövője iránt.	(M. J).
Bonn és Varsó alapsaeraőtlése
Határok, és hidak
A lengyelek elismerik a német nemaeti kisebbséget
előtt egy évvel egyik fél sem jelenti be írásban a felmondásra formált igényt.
Az alapszerződésként is emlegetett dokumentum lényegében az 1970-es nyugatnémet—lengyel szerződést, a korábbi lengyel— NDK szerződéseket váltja fel, s a külügyminiszterek leveleivel, valamint a novemberben kötött határszerződéssel együtt egységes egészet alkot.
Helmut Kohl az aláírás alkalmából hangsúlyozta: Európa jövője szempontjából döntő fontosságú, hogy lengyelek és németek a kontinens közepén tiszteletben tartsák a határokat, de egyben hidakat is építsenek. A szerződés hitet tesz az európai béke megőrzése és az erőszakról való lemondás mellett is.
Lengyel részről először ismerték el hivatalosan, szerződésben o lengyelországi német kisebbség létét, s egyben európai színvonalú jogokat biztosítottak az önazonosság megtartásához és kibonta-
koztatásához. A Lengyelországból kitelepített németek szervezete, valamint a német kormánypártok jobboldala mindezt kevesellte. Követelték egyebek között a kettős állampolgárságot, előálltak anyagi óhajokkal is, de mindezt a szerződésben figyelmen kívül hagyták. A Bundestag a ratifikálás alkalmából kíván megfogalmazni bizonyos elvárásokat, például a kitelepített németek szabad lengyelországi letelepedésének kérdésében. A szerződés lengyel bírálói kifogásolták, hogy a tárgyalások során Varsó nem elevenítette fel a lengyel kényszermunkások és foglyok kártalanításának problémáját.
A német—lengyel szerződéssel az egységes Németország újabb lépést tett a közelebbi és távolabbi szomszédokhoz fűződő viszony új alapokra helyezésében. Moszkva után immár Varsóval is megkötötte az alapszerződést, s tárgyal Prágával is. Azt tervezik, hogy még az év végéig tető alá
A „CÉLSZEMÉLY” VISSZAHÍVÁSÁT A NEMZETBIZTONSÁGI BIZOTTSÁGBÓL
állítólag a legnagyobb kormányzó párt kezdeményezte, bár a képviselő az FKGP-frakció tagja. („Az MDF képviselőcsoportja kezdeményezte visszahívásomat — 4. oldal)
MAGAALÁTEMETHEÜ
az idei, legalább kétmillió tonnás gabonafelesleg, ami nemcsak általános gazdasági, hanem politikai feszültséget okozhat. (Horváth L. István: szontalan gabona — 9. oldal)
hozzák a német—magyar megállapodást. A hétfői bonni aláírásra Bieleeki népes küldöttséggel érkezett Bonnba, az egynapos vizit kétoldalú találkozókra is alkalmat adott.
A tízéves	német—lengyel
alapszerződés értelmében Bonn támogatja Varsó csatlakozási kérelmét az Európai Közösséghez, a lengyelek pedig hivatalosan először ismerik el a német kisebbség létét Lengyelországban.
Sarkadi Kovács Ferenc, az MTI bonni tudósítója jelenti: Németország hétfőn szerződésben ígérte meg Lengyelországnak, hogy „lehetőségeinek keretein belül, erejéből telően” előmozdítja Var-
só csatlakozását az Európai Közösségekhez. A szerződő felek annak a felfogásuknak is helyt adtak, hogy a lengyel eladósodottság problémájának megoldása az ottani gazdasági reformok sikerének fontos feltétele. Mindezt a német—lengyel	jószomszédsági
és együttműködési szerződés tartalmazza, amelyet hétfőn délben írt alá Bonnban Kohl német kancellár és Bieleeki lengyel kormányfő tíz évre. A szerződés mindig öt évvel meghosszabbodik, amennyiben érvényének lejárta
A spanyol tóke élénken érdeklődik hazánk iránt
Madridból jelenti az MTI: Antall József magyar miniszterelnök villámlátogatást tett hétfőn Madridban, ahol tárgyalást folytatott Felipe González spanyol kormányfővel. Ezt megelőzően munkareggeli keretében eredményes megbeszéléseket tartott a Spanyol Gyáriparosok Szövetségének képviselőivel, valamint a vezető spanyol bankok funkcionáriusaival. A magyar miniszterelnök spanyol-országi látogatásának egyik fő eredménye: a hispániai kollégájától biztosítékot kapott arra, hogy Madrid támogatni fogja Magyar-országnak az Európai Közösséghez való, első szakaszban társult, a második szakaszban teljes jogú tagfelvételi kérelmét.
A két miniszterelnök megbeszélései során gazdasági együttműködési témákról is szó volt. Kölcsönösen kényes területet, a mezőgazdaságot is érintették. A kettejük által elfogadott elvi álláspont e téren az lett, hogy van lehetőség a konkurenciaharc elkerülésére, egymást kiegészítő együttműködésre.
A magyar miniszterelnök madridi látogatásán megállapodtak egy államközi szerződés előkészítéséről, amelynek első okmánya
FELIPE GONZÁLEZ
(A C&W rajzaiból)
lehet a két külügyminisztérium között most aláírt megállapodás. A kormányfői eszmecserével egv időben elvi egyeztetést tartott Ká-
ter.
Az Antall—González találkozót követően tartott közös sajtótájékoztató, valamint a Madridban levő magyar tudósítóknak adott kormányszóvivői tájékoztató szerint jó remény van arra, hogy a spanyol tőke meginduljon Magyarország irányába. A Moncloa palotában tartott sajtótájékoztatón mindkét kormányfő azt hangoztatta, hogy a jelenlegi, száznégy millió dollár összértékű kereskedelmi forgalom, valamint a7 eddig megalakított húsz vegyes vállalat ténye nem tükrözi a gazdasági együttműködés reális lehetőségeit.
Spanyol részről — s ezt Felipe González mondta el — szorgalmazzák a tőkekihelyezést. Azt sem titkolta, hogy az újonnan demokratizálódott kelet-közép-európai országokkal való együttműködés jó lehetőség a szovjet piacra való nyitásra is.
(Folytatása a 3. oldalon)
Vitatják a nyugati segélycsomag címzettjét és tartalmát
Washingtoni dilemmák Jelcin látogatása előtt
(Tudósítónktól)
WASHINGTON — Megkapván e hét végén formálisan is a harvardi szakértői csoporttól a „nyugati segélyért szovjet reformokat”, avagy immár a sajtóban közkeletűvé vált nevén a „nagy
alku” (különben mindössze százoldalas) tervét, a Fehér Ház kénytelen lesz felgyorsítani a saját döntési folyamatát: kedden megérkezik Amerikába az a moszkvai politikus, akit a legtöhben szívesebben látnának a segély-
csomag címzettjeként mint, akinek nevét a Bush-kormány „ráírja” majd. Ha csütörtökön csupán — bármennyire jelképes fontosságú — kézfogásra korlátozza
(Folytatása a 3. oldalon)

Közvetlen buszjárat a Móricz Zs. körtérről 30 percenként
Nyitvatartás: hétköznap 11-20 óráig
szombat, vasárnap 11-19 óráig
tuttoMobiü
tuttoMobiü
tuttoMobiü
Olaszország legszebb bútorai és lakástextiliái
Tel: 166-5802
Budapest^ XI kér. Hunyor 1 út 162