﻿! ű n . J rfr i.	Vü r -BV5JiH^ ^t, ,} n.,, « í~
/t^ZÍ^^s	i Wf ( íl
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
Felvételi
hiíiiM"véteríukr»ahs
nincs. Jónak is csak akkor lehet nevezni ha gyermekünket már felvették. A most életben levő szisztéma természetesen nem hibátlan, de lényegesen jobb ígéretű, mint az, amelyik a nagypapa származását is figye-lembe vette, a szülők szochazá-ját is, meg azt, hogy már a tanévek során szerzett eredményeket is felpontozták. Most mindez nincs, van az, hogy az érettségi írásbelin szerzett pontokat a felvételire viheti a jelölt. Hogy tévedés ne lehessen, nyíltan megmondja — kiírja — iskola és egyetem is a pontszámokat.
És láss csodát! Ami az ország egyik legjobb középiskolájában tizenhármat ért, azt kilencre méltatta az egyetemi hirdető-tábla.
Mi ilyenkor a teendő?
A szülő először is összevész a gyerekkel, mert a szülő azonnal be akar rohanni a miniszterhez, a gyerek meg, aki még ezután fog szóbelizni, az egyetemi bizottság előtt, minderről hallani se akar, nehogy a bőrt is lehúzzák róla.
Végül a szülő felhívja az osztályfőnököt, az a szaktanárt, ő a kollégákat. Együttes erővel megkeresik a dolgozatot, hogy tán ők — hiszen „csak” középiskolai tanárok — valami hibát hagytak a jeles okmányban, s méltatlanul ítélték magasabb értékűnek. De nem. A példák megoldása egybevág az előre megszabott szinttel, pontértékkel.
Protestálni, hát az egyetemnél kell. De makor? De hol? De ki? — Újabb családi dráma, meg-hasonlásokkal, aminek a végén a könnyező anya: „csak a te érdekedben” — felkiáltással siratja el hálátlan magzatát, a gyermek pedig iszonyodva gondol arra a bizottságra, ahol elmondja majd, hogy „Önök, mélyen tisztelt egyetemi testület, nem tudnak összeadni. Ide se jövök többet”.
Sejtelmem sincs, hogy mi lesz a helyes megoldás. Azt sem, hogy egyáltalán lehet-e ilyet találni, amikor a szóbelire már kifacsartam agyonizgulva, a malőrtől amúgy is hátrányos helyzetűnek tudva magát lép be, tán épp a mai napon a jelölt. Bízzunk a szerencsében. Vagy a vakvéletlenben. Vagy abban, hogy a 'bizottság maga észreveszi a hibáját, s úgy kezdi: Kedves jelölt, tévedtünk, az ön javára még négy pont jár. Professzort már láttam pardont mondani, adjunktust még soha.
De bizakodjunk, hiszen minden az igazságosság felé halad. Igenis felveszik a legjobbakat, sőt a jókat, a felvételi követelményeknek megfelelő valamennyi fiatalt. Felveszik és benne lesznek az áhított felsőfokú intézményben, ahol a falak koszosak, a szakkönyvtár elavult, a műszerek ósdiak, az oktatók pedig mélyen alulfizetettek. A mozgékonyabbak, a vállalkozószelleműek már egykét éve külföldön tanítanak, vagy másutt vállaltak munkát. A hátramaradottaknak a tanszékvezetőnél kell jelentkezniük, ha toilette-papírt kívánnak használni. Igen, ilyen is van. Az egyetemi polgár döbbenten tapasztalhatja, hogy úgy beszélnek vele a tanulmányi osztályokon, mint a bűnözőkkel; olyan falragaszokon értesítik teendőiről, hogy azt már egy krecli vállalat üzemi étkezdéjében sem teszik; amikor a menzát is megtekinti, amihez ismét csak igazolások tömkelegén át juthat majd hozzá, az életkedve, de az étvágya feltétlenül elmegy.
Ha meg az jut eszembe, hogy mi várhat az öt év múlva friss diplomával széttekintő fiatal értelmiségiekre, még több aggodalom környékez.
Azt a négy pontot azért mégse hagynám. Fontos. De hogy ezen dől el az élet?
Berkes Erzsébet
________ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Baker intelmei ellenére
Horvátország és Szlovénia a héten kikiáltja függetlenségét
Kambodzsábanfeltétel nélküli tűzszünetet léptetitek életbe
|_____A külpolitikai helyzet	|
A NEMZETKÖZI NYOMASSÁL DACOLVA Horvátország és Szlovénia kitart függetlenségének kinyilvánítása mellett. Ez tűnt ki Franjo Tudjman horvát és Milán Kucan szlovén elnök nyilatkozatából amelyet a hét végén megtartott zágrábi találkozójukról adtak ki. Szlovénia jumus 26-ra, Horvátország pedig június 30-ra tűzte ki függetlenségének kikiáltását. Egyikőjük sem zárkózott el azonban az elől, hogy továbbra is tárgyaljanak a jugoszláv tagköztársaságokkal egy laza államszövetség létrehozásáról. A két elnök most újfent megerősítette, hogy a két legfejlettebb tagköztársaság szorosan együtt fog működni külpolitikai, katonai ós gazdasági .téren. Tudjtman és Kuican hangvétele arra vall, nem tántorította el feltett céljuktól a terveikkel szemben keletkezett nemzetközi ellengőz. Korábban ugyanis az egységes Jugoszlávia mellett foglalt állást a Közös Piac, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet és az amerikai kormány is. James Baker, a State Department vezetője éppen a nyilatkozatot megelőző napon figyelmeztette az elnököket, hogy nem számíthatnak a független Szlovénia és Horvátország ivaskíngtani elismerésére. „Félek, hogy a történelem megismétli önmagát” — jelentette ki Baker Jugoszláviának az első világháború kirobbanásában játszott szerepére célozva. „Mindaz, amit Belgrádban hallottam, csöppet isem mérsékelte aggodalmamat, s nem fogja enyhíteni mások aggodalmát sem, ha tájékoztatom őket a megbeszélések lényegéről. A jugoszláv helyzetnek tragikus következményei lehetnek, nemcsak Jugoszláviára, hanem egész Európára nézve”, vélte. S kiemelte azt is, hogy nem csupán az Egyesült Államokat aggasztja a jugoszláv helyzet, a berlini miniszteri értekezleten is hasonló fenntartások hangzottak el. Baker az egyoldalú lépés megjelölését használta a szlovén és horvát függetlenségi szándék meghatározására. Mindazonáltal jelezte, hogy voltak közös nézetek is; ezek közé sorolta, hogy tárgyalópartnerei kijelentették, készek folytatni a tárgyalásokat Jugoszlávia jövőjéről, mindegyik ellenzi az erőszak alkalmazását, és elismeri a nemzetközi közösség jogos érdekeit.
AZ EGYSEGES EURÓPA MEGHATÁROZÁSA is nehéz vitákat robbantott ki Brüsszelben. Erről nyilatkoznak naponta vezető .politikusok, s rendeznek tanácskozásokat az egyes fővárosokban. A jugoszlávhoz hasonló helyzet kialakulását, a szeparatista és nacionalista hangulatkeltést mindannyian elítélik, a közös piaci integrálódást viszont túlzottan korainak tartják. Különösen, hogy a tizenkettek maguk is nehezen jutnak egyetértésre a 'kapcsolatok szorosabbra vonása tekintetében. Vasárnap Luxemburgban rendkívüli konklávéra ültek össze az EK-külügyminiszterek, hogy megpróbáljanak áthidaló formulát találni a föderációs, államszövetségi tervekkel kapcsolatban egy hete kibontakozott vitára. Az MTI brüsszeli jelentése szerint a nézeteltérést az ebben a félévben elnöklő Luxemburg tervezete robbantotta ki, miután leszögezte, hogy a tizenkettek jövőije a föderáció, az államszövetség. Nagy-Britannia, Dánia és Portugália viszont kizárja azt, hogy az integráció irályaként elfogadja a „föderatív” sorsot. Más országok viszont keveslik és túl általánosnak tartják e megjelölést.
MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK a kelet-európai országok befogadásáról is. Elisabeth Guigou, az európai ügyek francia minisztere a Le Monde-nak adott nyilatkozatában a hét végén úgy fogalmazott, ideális az lenne, ha az EK azonnal befogadhatna minden jelentkezőt, ez azonban egyelőre nem lehetséges, mert az érintett országok mindaddig nem felelhetnek meg a közösség előírásainak, amíg nem valósítják meg reformjaikat. A miniszter megismételte a francia álláspontot, amely szerint, ha a közösség most 'befogadná a volt kommunista országokat, akkor meg kellene változtatnia a jellegét. Ám Guigou nem tett különbséget az egyes közép- és kelet-európai országok iközött, a reformok végrehajtása terén. Az egyesek által vitatott francia javaslatot az európai konföderációról1, a miniszter asszony azzal védte, hogy Párizs nem akarja háttérbe szorítani a biztonsági és együttműködési konferenciát, csökkenteni az Európa Tanács szerepét, és nem alkarja kizárni az ilyen együttműködésből az Egyesült Államokat sem, de úgy látja, egyes kérdésekben a konföderáció jelenthet csak megoldást. Ezzel lehetne megvalósítani, hogy az 1EK ne csupán egy-egy közép- és kelet-európai országgal lépjen kétoldalú megállapodásra, hanem a kontinens egészével tudjon egyszerre tárgyalni, másfelől ezen a fórumon megállapodásra lehetne jutni olyan fontos kérdésekben, amelyekről nincs szó más plénumokon, például a környezetvédelemről, a közlekedésről, az energiagazdálkodásról.	(Zs. E.)
A kambodzsai lelek
készek a rendezésre
Bangkokból jelenti az AFP: A kambodzsai kormány és az ellenzéki csoportosulások vasárnap Bangkokban bejelentették, hogy megállapodásra jutottak a 12 éve tartó viszály befejezéséről. Noro-dom Szihanuk herceg, az ellenzéki koalíció vezetője és Hun Sen kambodzsai miniszterelnök kö-
zölték: valamennyi érintett fél beleegyezett abba, hogy hétfőtől feltételek nélküli tűzszünet lép érvénybe.
A kambodzsai vezetők hétfőn kezdenek hivatalos tárgyalásokat a thaiföldi főváros közelében fekvő Pattayában a polgárháború lezárásáról.
India új miniszterelnöke gazdasági szigorítást jelentett be Már csak agy hónapra van import keretük
Űjdelhiböl jelenti az AP: Az új indiai kormányfő egy nappal beiktatása után máris figyelmeztette a lakosságot: kabinetje népszerűtlen gazdasági intézkedésekre kényszerül majd az ország gazdasági válságának leküzdésére. Televíziós beszédében Nara-szimha Rao kijelentette: immár
nincs vesztgetnivaló idő, a fizetési mérleg romlásának megakadályozása és az infláció növekedésének megállítása végett kemény intézkedésekre, a nadrágszíj meghúzására lesz szükség. A miniszterelnök mindenesetre megígérte, hogy ezek a lépések nem érintik majd a szegénység
felszámolását célzó kormány-programokat.
Az indiai gazdaság egyik legfőbb problémája a hatalmas, 63 milliárd dolláros külföldi adósságteher, s a helyzetet tovább nehezíti, hogy az ország deviza-készlete már csak egy hónap im-
portját fedezi, s az infláció két-számjegyűre nőtt. Bár Rao beszédében nem említette a tervezett intézkedéseket, az indiai sajtó szerint mindenekelőtt a mezőgazdasági támogatások lefaragása és a rúpia leértékelése jöhet szóba.
Baker demokratizálódási sürget Albániában
Tiranából jelenti az AP:	Az
albániai látogatáson tartózkodó James Baker amerikai .külügyminiszter találkozott Ylli Bufi külügyminiszterrel és az ellenzéki demokrata párt vezetőivel, valamint Ramiz Alia államfővel.
Az amerikai külügyek irányítója az albán parlament előtt mondott beszédében azt szorgalmazta, hogy a balkáni ország haladjon tovább a demokráciához ve-
zető úton. Baker véleménye szerint minden politikai foglyot szabadon kell bocsátani, meg kell szüntetni a gazdaság állami ellenőrzését és szabad választásokat kell tartani.
Az amerikai külügyminiszter hatmillió dolláros segélycsomaggal érkezett a balkáni országba; egyebek 'között tejport és gyógyszert vitt magával.
MOSZKVAIAK
PÁRIZSBAN,
A PÁNCÉLOSOK orraoN
— ez a lehetőség körvonalazódik a régi rémálom helyett, amelyben a szovjet rendszer az Atlanti-óceánig nyomult volna előre. (Interjú Konrád Györggyel: „Európa hamarosan a Csendes-óceán partján lesz — 10. oldal)
KÁRPÁTALJA
MEGROHANÁSÁTIS
MEGKÍSÉRELHETI
az orosz hadsereg — állította a magyar vezérkar a Szovjetunió elleni német támadás előtt. A Kassát bombázó, felségjel nélküli gépek rejtélyének megoldásához ez a körülmény is hozzájárulhat. (Dr. Domfarády Loránd: Egy tragikus döntés története — 11. oldal)
Belgrádi látogatásán
az amerikai külügyminiszter az egységes Jugoszlávia mellett érvelt
Belgrádból jelenti az MTI: Horvátország és Szlovénia kész arra, hogy szövetséget hozzon
jogát, a nemzeti kisebbségek jogát, az általános demokratikus elveket, amelyekre a korszerű
talános emberi és állampolgári Franjo Tudjman horvát és Mijogokat, a népek önrendelkezési lan Kucan szlovén elnök a Zág-
rábban megtartott horvát—szlovén magas szintű találkozó utón. A közös nyilatkozat új hangsúlyt jelez a horvát és szlovén politikában, s nyilván válasz a nemzetközi közösség, s elsősorban James Baker amerikai külügyminiszter megnyilvánulásaira, amelyek főként az egységes Jugoszláviát helyezték előtérbe. Horvát és szlovén részről mindamellett ismét leszögezték, hogy nem változtatnak a függetlenségi döntésen:	a héten elindítják a
szétválási folyamatot, de egyúttal megkezdik a társulásról szóló új egyezményes elvek kidolgozását.
A Zágrábban megtartott horvát—szlovén tárgyaláson emellett szó volt a szétválás következményeiről és kihatásairól, mind törvényhozási, gazdasági, védelmi és külpolitikai téren. A tárgyaláson egyeztették nézeteiket a többi köztársasággal való további tárgyalásról is.
A JVATO pillér volt és marad
Somogyi Ferenc washingtoni konzultációi
(Tudósítónktól)
WASHINGTON — A rendszeressé vált kétoldalú konzultációk keretében járt az amerikai fővárosban Somogyi Ferenc külügy-minisztérlumi államtitkár, aki kormánytisztviselőkkel és törvényhozókkal egyaránt megbeszéléseket folytatott. így tárgyalt Lugar republikánus és Simon demokrata szenátorral, a szintén demokrata Lantos képviselővel, az Európában levő Baker távollétében a State Department-eX irányító Eag-leburgerrel, és a külügyminisztérium más vezetőivel,
Elsősorban térségünk helyzetét tekintették ót, külön is hazánk viszonyát egyes szomszédaival (azok belső problémáival együtt), kiemelten is a Szovjetunióval, amelynek a nyugati kormányok elé terjesztett segélykérelme magyar megítélése külön is érdekelte az amerikaiakat. Somogyi kifejtette nekik, hogy mi helyeseljük a támogatást, de annak feltétlenül a demokrácia és piacgazdaság megteremtését kell szolgálnia, s ne sértse semmilyen
módon a közép-európai új demokráciák érdekeit, netán szolgálja is azokat. A másik fontos téma volt a NATO-val kialakítandó együttműködés lehetőségeinek számbavétele. Magyar részről hangsúlyt kapott, hogy értékeljük a koppenhágai atlanti külügyminiszteri tanácskozás állásfoglalását, s elégedettek vagyunk a NATO-nak hazánk demokratikus fejlődésébe való érdekeltségével. Hiszen éppen az a közép-európaiak célja, hogy ne szoruljunk holmi világpolitikai perifériára. Nem realitás persze közvetlen atlanti biztonsági garanciákra számítani, itt semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni — állapították meg kölcsönösen — a Szovjetunió szempontjait, ám fontos tényező, hogy földrészünk biztonságának a NATO pillére volt és marad. Budapest mindenesetre nem ismeri el, hogy Moszkvának vétójoga lehetne a NATO-val való kapcsolataink alakításánál, noha nincs szándékunkban olyasmit tenni, ami sértene szovjet érdekeket, s
ezt amerikai részről így helyesel-
Á rendkívül jól alakuló kétoldalú kapcsolatok kérdéseiben csak áttekintésre volt szükség, a különböző ügyek (például a hazánkat a kommunista kategóriából kiemelő törvényjavaslat) állásának felmérése. Egyeztetésre került viszont sor a küszöbön álló európai kisebbségvédelmi tanácskozásra készülő két diplomácia között. S egyetértés volt abban, hogy jelenleg a már vállalt kötelezettségek teljesítésének számon kérése legyen a fő, tehát nem újabbak szorgalmazna. Vagyis nem reális a (szintén) koppenhágai Európa-értekezleten elfogadott elvekhez képest továbblépést várni. Mindenesetre Magyarország példát kíván mutatni azzal, hogy felszólítás nélkül, saját kezdeményezésre számol majd be az Európai Fórumon a kisebbségek hazai helyzetéről készülő törvényeinkről, s ezzel — nem titkoltan — másokat is szeretne ugyanerre ösztökélni.
<»• J->
