﻿Mellékletünk: SZOMBAT
{^KúHrv-^j
Magyar Nemzői
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, 1991. július 6., LIV. évfolyam, 157. szám
Hurungssó
írta: Ruffy Péter
Mi történt a harangszó előtt?
Alatt? Mi lesz a harangszó után?
A három kérdésre válaszolni kell.
Vasárnap este nyolc órakor, mikor a visegrádi Feketehegyre eleinte halkan, finoman és szűrten, de egész valómat megremegtetve felúszott a harangszó a völgyből, térdre ros-kadtam, kezemet imára kulcsoltam kerti padom mellett, a kínai bálványfa előtt. A szomszédos kertből észrevétlenül közelitett meg kedvencem, An-dika, aki még tízéves sincs, és sorsát nyomon követhettem pelenkás kora óta. Ámulva nézett rám. Térden állva még nem látott soha. „Majd megérted, ha felnősz, Andika. Ez történelem”, dadogtam, bár alig hittem, hogy megért.
Ebben a hónapban hetvenhét esztendős leszek. Soha nem változtattam sem hitet, sem hazát, öregen kell megtanulnom az emberi lét egyik alapját, a független államiságot. Szülővárosomat Trianonban elszakították, ötven esztendeje élek Magyarországon, de ebből csak három és fél évig úgy, hogy hazám földjén nem állomásoztak külföldi csapatok. Három és fél év azonban, még egy elemi iskola elvégzéséhez is kevés. A? önállást, szabadságot és függetlenséget sírom szélén kell elsajátítanom.
Az utánam következő nemzedékek belső világa, helyzete, életérzése, súlyosabb az enyémnél is. A húsz-, harminc-, negyven-, ötvenévesek, tehát az országlakosok többsége emberileg megsebesült, lelkileg sérült, mert olyan korban élve, mikor rólunk nélkülünk döntöttek, nem ismerhette, nem tanulhatta meg az elhatározás, a döntés, a választás, az akarat kifejezésének szabadságát, egészséges ösztönei nem fejlődhettek ki, az ember megakadt a fejlődés kezdetleges fokán, tudata megrepedt, lelkében zavar támadt, a csökkentértékűség drámáival küszködött.
Ha jól emlékszem, Illés Endre írt egyszer arról, hogy még orvostanhallgatóként találkozott egy lánnyal a klinikán, aki nem tudott nevetni. Amint halála után a boncolásnál kitűnt, azért nem, mert elsorvadtak a nevetőizmai. Ebben a században ennek a közösségnek számos idegszála sorvadt, vagy halt el. Néha arra gondolok: már pótolhatatlanul.
Ebben a villámló, fenyegetett, de fényes időben előttünk két feladat áll. A nemzet ébresztése és az emberé. Emlékszem olyan időkre, mikor e népnév, magyar, egymagában is gyanús volt, s a nemzet főnevet sem lehetett olvasni a sajtóban, csak nagybetűsen, a Magyar Nemzet fejlécén. A nemzet azonban (előttem is páratlan váratlansággal), 1956 őszén pillanatok alatt talpra ugrott, és megindító módon forrt eggyé 1989—1990. hónapjai idején. Eltűntek a repedések a nemzeti tudat falán, nemzeti jelképeink fényesen ragyognak, hangosan, szólnak a nemzeti imádságok, azonossá váltunk sorsunkkal, történelmünkkel, önnönmagunkkal. Már nem tilos leírni azt, hogy Erdély, tankönyveink nem tit-
kolják el Trianont, az ifjúság megtanulhatta, hogy magyarok milliói élnek határaink közelében, más országokban.
Az ember, a honpolgár ébredése, idegrendszerünk meggyó-gyítása, a társadalom szervezetének egészséges működése azonban késik. E feladat még előttünk áll. Megoldása köny-nyű nem lesz. Évek, évtizedek kemény munkája az ára.
Egy amerikai, egy norvég egy finn képzeljen el olyan országot, ahol a csecsemőt más helységben, gyakran titokban keresztelték meg; ahol mást tanított az iskola és jnást mondtak otthon; ahol mindig másítani kellett, csak rejtve és félig lehetett kimondani azt, ami való; ahol egyetlen igaz mondat beépítéséért egy teljes, hosszú cikket kellett megírni; ahol nem volt előmenetel párttagság nélkül; ahol nem beszél-gettek-társalogtak az emberek, hanem suttogtak; ahol a gyerek arra ébred rá, hogy szülei hazudnak; ahol azt kell szeretni, amitől viszolygunk; ahol gyűlölni kell olyan népeket, amelyekkel semmi bajunk; ahol nem lehet különvéleményt nyilvánítani, mert ez életveszélyes; ahol milliárdokat költöttünk más népek rabságára, miközben ifjú házasok csövezni kényszerültek, mert nincs otthonuk ; ahol a hazaszeretetet csak paraszthajszái választja el a hazaárulástól; ahol alig lehetett tudni, hogy szenvedélyemmel és munkámmal azt a közösséget segítem és támogatom-e, amelyhez tartozom, vagy azt a rendszert, amely idegen hatalom fiókintézete volt?
Ezt a sérült, sebesült, ép fogalmaiban megzavart, szétvert és megtaposott közösséget kell meggyógyítaniok azoknak, akik — a kormányon belül, az ellenzék padsoraiban, vagy a parlamenten kívül — a nemzet megmentésére vállalkoztak.
A szélsőséges, még a legkínosabb kérdések is eszembe jutottak a hegyen, amint, mint mesebeli kék madár, eltűnt, elszállt a harang szava. Bármely antiszemita hang önpusztítás lesz, mert aláássa emberi hitelünket, azt, hogy joggal állhassunk ki például Erdély magyarsága, vagy a kevesek, a kicsinyek joga, mondjuk, Szlovénia önrendelkezése mellett. A gyógyulásnak egy másik feltétele is lesz: elítélem, el fogom Ítélni mindig még a volt emeszem-pések megkülönböztetését mert nem szabad nyolcszázezer magyart, ha némelyek súlyosan hibáztak is, kétségbeesésbe kergetni.
A hatvanas évek idején Kodály, egy interjú után, lakása küszöbén ezzel a mondattal bocsátott utamra: „Ha a magyar ezt kibírja, akkor már mindent kibír.” Kibírtuk. A „minden’ még előttünk áll.
Több száz év után nem a Fényes Porta, a bécsi Burg, a versailles-i Nagy Tria-non-palota, a berlini Wilhelm-strasse, Jalta, a moszkvai Kreml, a Tito-féle Brioni-sziget dönt, hanem mi. Magyarok, Magyarországon. Ha balsorsunkat eltemetjük és megszabadulunk történelmi tévedéseinktől, csak rajtunk múlik, milyen lesz ismeretlen huszonegyedik századunk.
Diplomáciai	kezdeményezések a rendezésért
Az EK óvja Jugoszláviát az erőszakos megoldásoktól
I________A külpolitikai helyzet_______________|
JÓSZOLGÁLATI KÜLDÖTTSÉGET MENESZTETEK JUGOSZLÁVIÁBA a harmincötök, a válságban érintett felek közötti politikai párbeszédet előmozdítandó — állapodtak meg az EBEÉ-országok magas rangú külügyi tisztségviselői péntekire virradóra Prágában, s ezzel kezdetét veheti az új európai biztonsági mechanizmus működtetésének első gyakorlati kísérlete. Az Európai Közösség által kezdeményezett tűzszünet betartásának ellenőrzésére hivatott misszió kérdése körül drámai vita bontakozott ki a csehszlovák fővárosban, amelyben végül mindenki számára elfogadható kompromisszum született: más EBEÉ-állaimok előtt is megnyitották a részvételi lehetőséget a fegyvernyug-vást figyelemmel kísérő csoportban. Kiszivárgott értesülések szerint különösen a szovjet diploniácia tett nagy erőfeszítéseket, hogy csökkentse a fellépés „közös piaci jellegét”, és kiszélesítse kereteit, miként arra is ügyelt, nehogy a Jugoszlávia esetében most alkalmazandó eljárás valamiféle precedenst teremtsen:	ezért szükségeltetik az
EBEÉ-közreműködéshez Jugoszlávia felkérése, amelyet egyébiránt Belgrád hamarosan át is nyújt.
Pénteken kezdődött rendkívüli tanácskozásukat az EK külügyminiszterei újra Jugoszláviának szentelték, döntöttek a fegyverszüneti misszió megszervezéséről, és a krízissel kapcsolatos további lépéseikről. A német küKigyek irányítója a ihesseni rádiónak adott nyilatkozatában előzőleg úgy vélekedett, hogy amennyiben a jugoszláv hadsereg megsértené a tűzszünetet, az EK-nak fontolóra kellene vennie Szlovénia és, Horvátország függetlenségének az elismerését. Belga kollégája ugyanakkor csütörtökön még óva intett az ilyen megközelítéstől, mivel esetleg éppen ez a kötelezettségvállalás váltaná ki . a harcok felúj ulását.
VISZONYLAGOS NYUGALOM uralkodott pénteken Jugoszláviában, nóha szórványos és meglehetősen heves összecsapásokról is érkeztek hírek Horvátország szerbek lakta Vidékeiről. A háborús pszichózis légkörében feszült várakozás előzte meg a szövetségi államelnökség által Szlovéniának kiszabott ultimátum lejártát, merthogy péntek délutánig Ljubljana nem mutatkozott hajlandónak teljesíteni a határátkelőhelyek átadására vonatkozó követelést. A Bild-Zeitung pénteki számában megszólaltatott Stipe Mesic kijelentette: többé nem kerülhet sor vérontásra a j'Ugoszláv néphadsereg és szlovén területvédelmi erők között, akkor sem, ha Szlovénia vasárnap délig sem módosítja álláspontját. Mint -hangsúlyozta, a katonaság az államfői testület politikai ellenőrzése alatt áll.
A NÉMET—SZOVJET KAPCSOLATOKBAN áttörést eredményező kaukázusi csúcstalálkozó után majdnem pontosan egy évvel, pénteken ismét szovjet földön tárgyalt egymással a bonni kancellár és a moszkvai első ember. Gorbacsov és Kohl kijevi megbeszéléseinek jelentőségét kiemelte az a körülmény, hogy az EK múlt hét végi luxemburgi csúcsértekezletét követően, és a hetek londoni randevúját megelőzően került rá sor. A kijevi utazást az ukrán vezetőkkel történő esz-meejjerékre is kihasználó Gorbacsov most mindenekelőtt azzal a szándékkal ült tárgyalóasztalhoz német vendégével, hogy megszerezze Bonn támogatását a szovjet gazdaság nyugati segítséggel történő szanálásának általa képviselt elképzeléseihez. A tíz nap múlva esedékes londoni csúcs napirendjén egyébként szerepel a kelet—nyugati kereskedelem ■bátorítása — közölték brit kormányzati személyiségek, akik szerint a hetek tanácskozásától aligha várhatóak látványos konkrét elhatározások a Szovjetunió megsegítésére, bár Gorbacsov megjelenése a „fináléban” kétségtelenül elhomályosítja majd a találkozó szokásos témáit.
ÍV. L.)
Moszkva enged a lengyel biztonsági garancia ügyében
Varsóból jelenti a Reuter: Mihail Gorbacsov visszavonta azt a szovjet követelést, hogy Lengyel-ország tegyen ígéretet: nem csatlakozik semmilyen, a Szovjetunióval szemben ellenséges katonai szövetséghez — közölte varsói sajtóértekezletén Janusz Ziolkows-ki, a lengyel elnöki hivatal külügyi államtitkára.
Ziolkowski elmondása szerint Lec'h Walesa még hétfőn, a Varsói Szerződés feloszlatására összehívott prágai találkozón levelet kapott GorbacsovtóL amelyben a szovjet államfő közölte, hogy mostantól Moszkva a helsinki fo-
lyamat országai által tavaly novemberben aláírt Párizsi Charta normáit kívánja belefoglalni a szovjet—lengyel szerződésibe. A Párizsi Charta kimondja, hogy az EBEÉ-tagállamok szabadon választhatják meg biztonságuk garanciáit.
A lengyel külügyi államtitkár annak a reményének adott hangot, hogy a szovjet álláspontban bekövetkezett változás vonatkozik a tárgyalás alatt álló szovjet-csehszlovák és szovjet—magyar szerződésekre is. Az említett biztonsági kikötést mindkét ország visszautasította.
Wieselt a fasiszta sajtóra emlékezteti Növekvő amerikai közfigyelem a romániai állapotokra
(Tudósítónktól)
WASHINGTON — A kiirtott romániai zsidóságról való megemlékezésre Romániába ékezett külföldiek, mindenekelőtt a Béke Nobel-díjas — és a Holocaustba innen került — Elie Wiesel tapasztalatai ráirányították a szélesebb amerikai közfigyelmet azokra a sajtóban eddig csupán szórványosan jelentett jelenségekre, amelyeket pénteki vezércikkében a The New York Times „Románia mocskos titkai” címével minősít. Wieselt és az Amerikából, Angliából, Izraelből odalátogatott
zsidó vezetőket mérvadó lapok tudósítói kísérték, s ők rendre beszámoltak a megemlékezést megzavaró incidensekről, a sajtótámadásokról. S miként szintén pénteki tudósításában a másik tekintélyes lap, a The Washington Post megállapítja, a nacionalista sajtóban megjsíenő antiszemita cikkek „sürgőssé” tették az odafigyelést. A beszámoló megemlíti, hogy e „nacionalista újságok a volt kommunista diktátor, Ceausescu iránti nosztalgiát tükröző, és a magyar, zsidó, cigány kisebbséget támadó cikkeket közölnek". (A
Post-tudósító utal rá, hogy öt faluban is felgyújtották a cigányok lakóhelyeit.) Wiesel meg is állapította, hogy ezek a cikkek legalább olyan lázítók, mint a harmincasnegyvenes évek fasiszta irományai.' „Meg kell mondanom önnek, megdöbbentettek" — közölte az író a tudósítóval.
Mivel közismert, hogy a Times-vezércikkeket a Fehér Házban is mindig figyelembe veszik, és e lapot Amerikában „mindenki olvassa, aki számít”, hatása bizonyára érzékelhető lesz. A szerkesztőségi véleményt jelző írás felidézi, hogy Romániában a kommunista kormányzatok eltitkolták a bűnrészességet a náci tömeggyilkosságokban, s most „gyalázzák” azokat, akik ezt végre kimondták, „miközben Románia ex-kommunista vezetői mintha bénultak volnának, noha a szeny-nyes sajtó okádja az új gyűlöletet valamennyi kisebbség — a zsidók, magyar nemzetiségiek és cigányok — ellen”.
Wiesel gúnyólását „megelőzte Ion Antonescunak, a nácik szövetségesének, a tömeggyilkosságok kezdeményezőjének rehabilitálása a román parlament részéről”. Még hogy „mártír” lett volna, kit a „győztes szovjetek” végeztek ki?
— hökken meg a lap. S megállapítja: „A vasgárdista diktatúra vezetőjeként, Antonescu szigorúbb zsidóellenes törvényeket intézményesített, mint amilyenek Németországban léteztek. Amikor Románia 1941-ben belépett a háborúba, rezsimé páratlan vadsá-gú öldöklési és deponálási programot hajtott végre”: a lap idéz Hannah Arendt könyvéből (Eidh-mann Jeruzsálemben), a vagonokban megfullasztott „román stílusú” deportálásáról. Meg arról is citál Arendtől a vezércikk, hogy Hitler kudarcai láttán az Anto-nescu-rezsim „árulni kezdte” a zsidókat Palesztinába, s e gyakorlatot a Ceausescu-rezsim is átvette, de már kiterjesztve az etnikai németekre is. S noha Ceausescu is már a múlté, e „mocskos titkokat” a nép nem ismeri. „Exkommunis-ta vezetői csupán mormolják helytelenítésüket Antonescu emlékének megünneplése láttán: A Ceausescut kiszolgáló újságírók soviniszta zajongást csapnak az etnikailag „tiszta Romániáért" — írja a The New York Times, és hangoztatja, hogy Romániát „csakis az igazság szabadíthatja meg totalitárius múltjától”, de annak kimondása még alighogy megkezdődött.
'	(a. j.)
Olasz—osztrák-magyar egyeztetés a jugoszláviai válságról Összehangolt fellépés lehetőségét keresik
Budapestről jelenti a Tanjug: Katona Tamás magyar külügyi államtitkár a szombati hármas (olasz—osztrák—magyar) találkozóról szólva pénteken azt mondta, hogy a külügyminiszterek kölcsönösen tájékozódnak, és áttekintik a jugoszláv válsággal kapcsolatos összehangolt fellépés lehetőségét.
A találkozón megvizsgálják, majd ragaszkodik-e még a Nyugat régi álláspontjához, vagy hajlandó egy
differenciáltabb megközelítésre, minthogy „az idejét múlt jugoszláv szövetségi rendszer nem működik jól, és át kell alakítani” — hangoztatta Katona.
A három ország eddig sikeresen együttműködött — állapította meg az államtitkár, hozzáfűzve, hogy Magyarországot a Vajdaságban élő félmilliós magyar kisebbség miatt is érdeklik a jugoszláviai fejlemények.
Újabb brüsszeli „trojka” indul Belgrádba
Az Európai Közösség 12 országának külügyminiszterei hágai rendkívüli értekezletükön tájékozott források szerint egyetértésre jutottak abban, hogy — összhangban az EBEÉ-értekezlet döntésével — lehetőleg mielőbb új, hármas külügyminiszteri küldöttséget, „trojkát” indítanak Jugoszláviába. A „trojkát Hans van den Broek holland külügyminiszter vezeti — jelentette az MTI.
A Jugoszláviába utazó holland, luxemburgi és portugál külügyminiszter feladata lesz megállapodni a központi, illetve a szlovén és a horvát hatóságokkal a közösségi megfigyelés módozatairól és időpontjáról. A megfigyelők feladata lesz a jugoszláviai és a köztársasági hatóságokkal egyetértésben a tűzszünet ellenőrzése mellett az is, hogy közreműködjenek annak felkutatásában, hogy miként lehet megoldani a szlovéniai határszakaszon az Olaszországgal, Ausztriával és Magyarországgal közös határ ellenőrzését.
A tizenkét külügyminiszter általában egyetértett abban is, hogy később jószolgálati küldöttségeket kell indítani Jugoszláviába a válság átfogó megoldásának segítésére. A közösség szerint az erőszak minden formáját ki kell zárni. Tárgyalásos megoldásra van szükség. A megoldás magukra a jugoszláv felekre tartozik, nekik kell meghatározniuk, milyen tartalmat kap együttműködésük. Amennyiben azonban Jugoszláviát erőszakkal, megszállással próbálnák egybetartani, az elsza-
kadás elkerülhetetlen lenne — fogalmazóit például Eyskens belga külügyminiszter. Roland Barnás francia külügyi államminisz-ter többek között minden olyan állásfoglalás elkerülésére szólított fel, amely a tagköztársaságok önállósodását ösztönözné, és ezzel kapcsolatban bírálta Jugoszlávia egyes meg nem nevezett szomszédainak szerepét is.
Antall József Bonnba utazik
Antall József miniszterei-nők július 11-én, csütörtökön Bonnba utazik rövid, magánjellegű, villámlátogatásra, hogy találkozzon Kohl német kancellárral
—	közölte az MTI kérdésére László Balázs szóvivő.
A megbeszélésen szó lesz a hetek néhány nappal későbbi londoni csúcstalálkozójáról.
Magas rangú belga vendég
Brüsszelből jelenti az MTI: Magyarország európai közösségi csatlakozásáról az évtized vége előtt komoly előkészítő megbeszéléseket kellene kezdeni. Az előzetes alkalmazkodásnak a most előkészítés alatt álló társulási szerződésen keresztül kell megvalósulnia
—	mondotta vasárnap kezdődő budapesti látogatása előtt a távirati iroda tudósítójának kérdésére válaszolva Philippe Mou-reaux belga miniszterelnök-ihe-lyettes.