﻿á
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA;
ÍŐ SÁNDOR
KEDD, 1991. július 9., LIV. évfolyam, 159. szám
Bugyrok
Amiről hosszú éveken, évtizedeken keresztül leginkább csak hallottunk, az most valósággá válik. Életünk egyik meghatározója lett (lesz) munkanélküliség.
Akárhogy is nézzük: a munkanélküliséggel meglehetősen ambivalens a viszonyunk. Először is azt kell kimondani, hogy már évekkel ezelőtt be kellett volna zárni azokat a gyárakat, üzemeket, amelyek csak apasztották az ország vagyonát, fel kellett volna számolni azokat a munkahelyeket, amelyek csak a pénzt vitték, de nem produkáltak semmit. És ha már akkor megkezdődött volna az emberek átképzése, ha akkor — jobb életkörülmények, alacsonyabb árak és infláció mellett —, megkezdődött volna felkészítésük a jövőre, az értékképzésre, akkor ma nem lenne ilyen személyes és társadalmi tragédiákkal terhes a létünk.
De hát azzal nem megyünk sokra, ha azt mondjuk, hogy ha . .. Nincs ha, és a racionalitás azt mondatja: ésszerűen kell megszervezni a munkát, meg kell válogatni, hogy kikkel dolgoztatunk, tudatosítani kell a munkavállalókban, hogy csak olyan munkának van értelme, amelyikre igénye és pénze van a társadalomnak. Hogy véget kell vetni a látszatmunkának, a gyárkapun belüli munkanélküliségnek. Megengedhetetlen, hogy el nem végzett munkáért vegyenek föl emberek fizetést, vagy olyan termékeket gyártsanak, amelyek a kutyának sem kellenek.
Nem hiszem, hogy a fentiek jogosságát bárki is tagadná. Ezzel szemben azokat a lehetetlenségeket sorolják elő az érintettek, amelyek az általánosságokat megkerülve mindig az egyént érintik. Amikor már nem lehet hideg fejjel, tisztán a ráció alapján dönteni. Amikor nem a munkavállaló sorsáról, de egy apáéról, anyáéról van szó, Amikor még egy, két, három, négy ... gyerekről Ilyenkor aztán föltárulnak az emberi szenvedés és kétségbeesés legmélyebb és legsötétebb bugyrai.
így aztán a munkanélküliség — a gazdasági megfontolásokon túl —, alapvetően fölveti a társadalmi szolidaritás problematikáját. E percben ugyanis az a helyzet állt elő Magyarországon, hogy a különféle társadalmi csoportok, szakmák, foglalkozások teljesen elkülönültek, tagjaik, képviselőik, atomizálódtak, közöttük e pillanatban nem fedezhető fel a kollektivitás érzése és gyakorlata. E kollektivitás a munka-nélküliség elhárításának, csökkentésének módozataira kell hogy kiterjedjék. Ennek jegyében lehet alternatívákat kidolgozni. Előbb-utóbb rá kell ugyanis ébredniük a munkavállalóknak, hogy egymás rovására nem lehet kiegyezni a munkaadókkal. Mindez persze alapvetően fölveti a hazánkban K. O.-t szenvedett szakszervezeti mozgalom föltámasztását. Nem lesz megkerülhető, hogy ebbe tevékenyen részt vegyenek munkaadók is. Csak ehhez az kell, hogy föl is ismerjék ennek szükségességét, hiszen úgy jöhet létre erős, ütőképes és érdekek védelmére, érvényesítésére egyaránt alkalmas szak-szervezet, ha a másik oldalon ellenében tőkeerős, koncepciózus munkaadók állnak. Akkor lehet ésszerű és a társadalom érdekeit szolgáló kompromisz-szumot kötni. Amíg azonban erre nincs esély, úgy maradnak a rémtörténetek, az egyéni tragédiák, a megoldhatatlan helyzetek, a munkanélküli-segélyen tengődés és a teljes apátia meg létbizonytalanság. Ennél rosszabb pedig nem várhat egy társadalomra.
Boros István
Ab utolsó	STARTsim
Washingtonba várják a szovjet külügyminisztert
A brioni alku növeli a békés megoldás esélyét Jugosaláviúbun
I_______A külpolitikai helyzet________|
A HÁBORÚTÓL TÁVOLODUNK, s közeledünk a béke felé — jelentette ki Stipe Mesic jugoszláv szövetségi elnök a Brioni szigetén folytatott tárgyalások eredményes befejezése után. A három közös piaci külügyminiszter közvetítésével zajlott tizenhat órás megbeszélés-sorozat többször is drámai jelleget öltött, hisz a résztvevők többször is nehezen tudtak úrrá lenni a gyűlölködésen. A minden érintett fél által üdvözölt megállapodás akkor lép hatályba, ha a jugoszláv államelnökség és a kormány, valamint a szlovén parlament is jóváhagyja a tervezett lépéseket. Poos luxemburgi külügyminiszter úgy értékelte a tárgyalásokat, hogy mindegyik fél megtette, amit tehetett. Ám ennél többet jelenleg nem lehetett elérni. Kiemelte, hogy sikerült 'megállítani „a vulkánt, amelynek kitörésétől mindenki tartott”. Elégedetten nyilatkozott a maratoni megbeszéléssorozatról Tudjman horvát elnök, kifejezve reményét, hogy ezzel véget vethetnek a fegyveres küzdelemnek. Tupurkovszki, az államelnökség macedón tagja az egyezmény szigorú betartásának fontosságát emelte ki. Kucan szlovén elnök azt nevezte a legfontosabbnak, hogy a további megbeszéléseket békében lehet lefolytatni. Leszögezte, hogy Brioni után nincsenek veszélyben a köztársaság önállósulását kimondó törvények és okmányok. Szlovénia elérte egyik célját, a jugoszláv válság rendezése nemzetközi dimenziót kapott. Kifejtette, hogy hosszú lesz a szlovén köztársaság útja az önállóságig, de a három hónapos tárgyalások után ennek az útnak véget kell érnie.
CSAK AZ ELKÖVETKEZŐ IDŐSZAK MUTATJA MAJD MEG,
hogy a megbeszéléseken elért siker a gyakorlatban is konkretizálódik-e, értékelte a nehéz brioni megbeszéléseket Van Den Broek holland külügyminiszter, a „trojka” elnöke. Emlékeztetett arra, hogy az eddigi fegyverszüneteket is ismételten igen heves erőszakos akciók szakították meg. Elmondotta, a megállapodás érdekében minden jugoszláviai fél tett engedményt, ami — tette hozzá — nem volt könnyű. A szlovének számára nehéz volt elfogadni, hogy a szövetségi hadsereg, amelynek egységeire Szlovéniában vereséget mértek, három hónapon át ellenőrizze a „zöld határt”, tníg a szövetségi hatóságok számára hasonlóan nehéz volt tudomásul venni azt, hogy a vámbevételek ezentúl a hat köztársaság közös számlájára folyjanak be.
Kielégítőnek nevezve a megállapodást, Jacques Delors, az EK brüsz-szeli bizottságának elnöke is úgy vélekedett, hogy a közösség nem utasítja el elvben Horvátország, Szlovénia, vagy bárrhely más jugoszláv állam függetlenségének tervét, illetve általánosságban a népek önrendelkezési jogának megvalósítását. Az adott körülmények között azonban azt tartja fontosnak, hogy Jugoszláviában elkerüljék a polgárháborút és a vérontást. Az ilyen, s az ehhez hasonló vélekedéseket továbbra is támadja a nyugati sajtó, rámutatva arra, hogy a tizenkettek állandó késésben vannak. A status quo fenntartását támogatják — írja a Le Figaro kommentátora —, olyan félelmektől vezérelve, hogy Belgiumban a vallonok, Spanyolországban a baszkok, a katalánok, s még Franciaországban is ugyancsak a ibaszkok vagy a korzikaiak is felléphetnek nemzeti állam alapításának igényével. Alain Peyrefitte, a lap vezető szemleírója megállapítja: Jugoszlávia felbomlása elkerülhetetlen. Felteszi a kérdést, hogy a nagy nemzetek miért akarják elvitatni a kicsiktől azokat az elveket, amelyeket ők maguk is vallanak. Egyfelől csodálják az amerikai nacionalizmust a csillagsávos lobogó körül, ám Iha a kicsik — a baltiak vagy Szlovénia — nyilvánítják így ki érzéseiket, már rögtön nacionalizmusról beszélnek.
HASZNOS LÉPÉSNEK nevezte a szovjet kormány egyik vezető személyisége Bush elnök hét végi üzenetét, amelyben a hadászati leszerelési tárgyalások felgyorsítására sürgette Corbacsovot. Az amerikai elnök ezzel kimozdította a holtpontról a több mint kilenc éve folyó START-tárgyalásokat. Erre utal Gorbacsov válasza, s az, hogy a héten Besszmertnih külügyminiszter vezetésével küldöttség utazik Washingtonba, hogv .megállapodhassanak a hadászati támadó rakétákat korlátozó START-szerződés hátralevő kérdéseiben. Amennyiben a külügyminiszteri látogatás eredményes lesz, úgy még július végén, augusztus elején sor kerülhet a csúcstalálkozóra. Hisz megfigyelők szerint Bush és Gorbacsov egyaránt nyomást fog gyakorolni a katonai szakértőkre.
(S. G.)
A külügyi biaattság ülése
Hazánk nem avatkozik Jugoszlávia belő gyeibe
A Jugoszláviában kialakult helyzettel foglalkozott hétfőn az Országgyűlés külügyi bizottsága. Úgy tervezték, hogy állást foglalnak a szomszédos országban történtekkel kapcsolatban, ám a bizottság tagjai nem értettek egyet abban, hogy egy bizonyos mondat belekerüljön-e, és ha igen, milyen formában a dokumentumba. (Ebben a mondatban egy, a nemzetközi jogban is igen kényes témáról, a nemzetek önrendelkezési jogának és a területi integritásnak a kérdéséről volt szó.) A vitát a képviselők szerdán folytatják.
Horn Gyula (MSZP), a testület elnöke szerint az ülésen is megmutatkozott:	a bizottság tagjai
között lényegi kérdésekben nincs ellentét, a vita inkább arról folyt, hogy azt a bizonyos állásfoglalás-
A budapesti kabinet véleménye szerint nem szabad a magyar kisebbséget olyan helyzetbe hozni, hogy egymásra kelljen lőniük.
*
Az MTI érdeklődésére Mari-novich Endre, a miniszterelnök nemrégiben kinevezett kabinetfőnöke hétfőn reagált azokra a sajtóvéleményekre, amelyek fenyegetőnek ítélték a hét végi An-
tall—Cossiga találkozón, a magyar miniszterelnök által Jugoszláviával kapcsolatban tett kijelentéseket. „A magyar kormány és a miniszterelnök több alkalommal is leszögezte, hogy az európai határok kérdésében a Helsinki Záróokmány rendelkezései alapján áll, ez pedig kizárja a határok erőszakos .megváltoztatásának lehetőségét” — mondotta.
TESTYERE HELYETT FELVÉTELIZETT
a matematika szakos lány? A személyi Igazolvány régen készült fényképe alapján ez is megtörténhetett, s állítják, hogy meg is történt, bár bizonyítani nehéz. (Elő Anita: Valószínűtlen történet? — 6. dldal)
MAGYARORSZÁGON EGY AIDS-ES SZÜLÉS
zajlott le mindössze, tehát nem igaz az, hogy itt-ott fekszenek fertőzött anyák.
(Sehranz Edit: A halál árnyékában — 8. oldal)
NEM VOLT KOSSUTHJA AZ'56-0S EMIGRÁCIÓNAK
— a kint élők, bármit tettek is, csak helyettesnek hihették magukat. (Murányi Gábor: Beszélgetés Kende Péterrel — 10. oldal)
Elvi megállapodás a béke helyreállításáról Jugoszláviában
A ugusatusban tárgyalások keadödnek na orsaág jövőjéről
Vasárnap kevéssel éjfél után elvi megállapodás született Brioniban az Európai Közösségek tárgyalóküldöttségei, a jugoszláv szövetségi, valamint a horvát és ,a szlovén vezetők tárgyalásain. A felek megegyeztek S tűzszünetben, a csapatok kölcsönös visszavonásában és kompromisszum született a határ- és vámellenőrzés kérdésében.
A megállapodást 16 órás tárgyalás előzte mieg. Az Európai Közösségek küldöttségének Hans Van den Broek holland, Jacques Poos luxemburgi és Joao Pinheira portugál külügyminiszter volt tagja.
Jugoszláviát Stipe Mesic, a kollektív államfői testület elnöke és Ante Markovics szövetségi miniszterelnök, a köztársaságok részéről Milán Kucan szlovén, Franjo Tudjman horvát és Bori-szav Jovics szerb elnök képviselte.
A megállapodás leszögezi: csupán Jugoszlávia népei dönthetnek saját jövőjükről. Mint a dokumentumból kitűnik, a tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy valamennyi érintett félnek tartózkodnia kell az egyoldalú lépésektől. A dokumentum mindenekelőtt rendelkezik az azonnali tűzszünetről, továbbá arról, hogy mind a szövetségi, mind a szlovén
fegyveres erőket hétfőn éjfélig visszavonják laktanyáikba. Magában foglalja a dokumentum azt is, hogy az utakról el kell távolítani a torlaszokat, és be kell szolgáltatni az összes fegyvert, valamint katonai felszerelést a hadseregnek. A szövetségi hadsereg fölött a kollektív államelnökség gyako-
Ante Markovics
rolja az ellenőrzést. A lehető leghamarabb szábadon kell bocsátani az ellenségeskedések során fogságba esett összes személyt.
A határátkelőkkel kapcsolatban az alábbi kompromisszum született : a határátkelőhelyeken a szlovén hatóságok végzik az ellenőrzést a szövetségi törvényeknek
megfelelően. Ugyanakkor az Olaszországgal, Ausztriával és Magyarországgal közös határszakasz ellenőrzése a szövetségi 'hadsereg feladata lesz, akárcsak június 25-e előtt. A nyugati hírügynökségek jelentéséből az is kiderül, hogy a szövetségi ellenőrzés csak átmeneti időre szól az említett határszakaszokon, s ez idő alatt ezt a jogkört fokozatosan átruházzák a szlovén határőrségre.
Ami a vámellenőrzést illeti, az ebből származó bevétel a szövetségi kasszát illeti, az ellenőrzést viszont a szlovén pénzügyőrök végzik.
Megegyezés jött létre arról is, hogy 1991. augusztus 1-jén tár-gyalások kezdődnek Jugoszlávia jövőjéről. Szlovénia és Horvátország három hónapig tartózkodik a június 25-i függetlenségi nyilatkozatukkal kapcsolatos további akcióktól.
A jugoszláv hírügynökség a fejleményeket összefoglalva leszögezi: Brioniban csupán elvi megállapodás jött létre, s ez kezdő lépés lehet a válság felszámolása irányába.
A tárgyalásokon részt vevő EK-küldöttség nevében nyilatkozó holland külügyminiszter leszögezte: reméli, hogy a felek által kiadott nyilatkozat lesz a béke első
(Folytatás a 2. oldalon)
A Fehér Háa örül Aioisaojev jelenlétének
Baker és Besszmertnih tárgyalásain megnyílhat az út a csúcshoz
részt hogy lehetne még finomabban megfogalmazni, hiszen Magyarország, sőt egész Európa számára különösen érzékeny témáról van szó. Hazánk nem akar olyan tanácsokat osztogatni, ami nem kell Jugoszláviának, és nem akar beavatkozni az ottani belügyek-be. Nem mehetünk azonban szó nélkül el a fejlemények nemzetközi kihatása mellett. Fontos tehát, hogy egyértelműen és félreérthetetlenül fogalmazzunk és tartózkodjunk mindenféle kétértelmű megnyilatkozástól, mondta Horn Gyula.
A külügyi bizottság ülésének vendége volt Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki aláhúzta: a magyar kormány sose tett különbséget a délszláv népek között, mindig elítélte és elítéli azonban az antidemokratikus megnyilvánulásokat, például azt, ha a hadsereg illegitim módon lép fel.
WASHINGTON — Besszmertnih veztésével magas szintű szovjet küldöttség érkezik szerda este Washingtonba, ahol a külügyminiszterek csütörtök-pénteki tárgyalásaitól várják az áttörést a csúcshalasztó START-vitában.
„Jó húzás, hogy idejönnek” — jegyezte meg Bush elnök egy fotózás alkalmával a Besszmertnih-vezette magas szintű szovjet START-tárgyalóküldöttség szerda esti Washingtonba érkezéséről, amit pár órával korábban és a moszkvai bejelentéssel egy időben tudatott a sajtóval Fitzwa-ter, a Fehér Ház szóvivője. Bush a fejleményt a szombati, Gonba-csovihoz intézett üzenetére adott válasznak minősítette, s szavai jól érzékeltették, hogy ettől — a múlt héten már rebesgetett — külügyminiszteri megbeszéléstől a Fehér Ház a hadászati vita „utolsó nehézségeinek elsimítását” várja, noha az elnök „nem tudta” még, hogy valóban így is lesz-e, ám megismételte: „ezt jó jelnek kell tekinteni”. Hiszen ő maga még Londonban is találkozik Corbacsovval, mielőtt elkö-
vetkezne a július vége, a moszkvai csúcsra szánt időpont, s „addig bőven elegendő idő van” Je-zárni a START-vitát. Napi sajtótájékoztatóján Fitzwater nevetve tért 'ki minden olyan kérdés elől, amely azt firtatta, netán a START hiányában is sort kerítenének Bush moszkvai útjára: a szóvivő folyvást azt ismételgette, hogy „rögzíteni” óhajtják a szerződést, „lezárni annyi kérdést, amennyi csak lehetséges”, s ebből a tudósítók arra következtethettek, hogy legalább egy elvi megállapodás el fog készülni.
Vasárnap délután vitte Komp-lektov szovjet nagykövet Gorbacsov válaszüzenetét Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadónak, s Fitzwater nyilatkozata szerint a szovjet államfő „megkétszerezni” ígérte az erőfeszítéseket a START elérésére. S ezért is küldi Besszmertnih külügyminiszter mellett Washingtoniba Mojszejev vezérkari főnököt (és Obuhov START-fő-delegátust), s a tábornok jövetelének Fitzwater szerint a Fehér Ház „nyilvánvalóan örül”, bár üzenetében Bush ezt nem kérte. Mivel a vendégek szerda este
érkeznek, Fitzwater lapunk kérdésére nem zárta ki, csák „meglehetősen körülményesnek" minősítette egy Bush—Besszmertnih találkozó esélyét: a Párizsba és Londoniba készülő elnök már csütörtök reggel Kennebunkportba repül (ahol Kaifuval tárgyal még a hetek csúcsa előtt), hogy a szovjet külügyminiszter és amerikai kollégája, Baker netán együtt menne Kennebunkportba azt a szóvivő „valószínűtlennek” mondta. De azt biztosra vette, hogy a két elnök „nyomása” a START-tárgyalásakra „kellő eredménnyel” fog járni. S kifejezetten cáfolni óhajtotta, ha nem is tette is túl meggyőzően, hogy holmi csereügyletről lenne szó a felettébb várt szovjet START-rugalmasság és Gorbacsov londoni segélykérelme közt: a katonai szektor leépítése persze sokat lendítene rajtuk ... Bush különben Kohl kancellárral beszélt reggel telefonon, ki beszámolt a kijevi találkozóról (és megvitatták a jugoszláv helyzetet).
A. J.
(Hírmagyarázatunk a 2. olda-
lon)
