﻿A KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY MELLÉKLETEI
(6. oldal)
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
START
A biztonság fogalmát finomítani kellene, netán újragondolni, hogy pontosan tudjuk, miről is beszélünk a kilencvenes években. Jimmy Carter írta ezt a minap, azt fejtegetvén, hogy a világ feszültséggócaiban a konfliktusok általában belső eredetűek. S emberek nem azért halnak meg, mert idegen hadseregek pusztítónak hónukban, hanem egészen más okok miatt. A kábítószer-kereskedelem szedi áldozatait, elszakadási, kiválási kísérletek szítanak gyűlöletet, szélsőséges vallási mozgalmak hirdetnek szent háborúkat, túlszaporodik a nagyvárosok lakossága, csökken az életszínvonal, elapadnak a lét forrásai, nincs víz és energia. A kölcsönös függőséget és a globális kihívásokat kellene figyelembe venni, amikor a biztonságot értelmezzük — véli a volt amerikai elnök, akinek mai utóda sem fogja fel alapvetően másként a dolgokat.
E megfontolásból, meg persze kongresszusi választási törekvésektől vezetve sürgette az elmúlt napokban George Bush Mihail Gorbacsovot, hogy végre fejezzék be a munkát a START-szerződésen, a kölcsönös elrettentés szintjét szállítsák lejjebb, s foglalkozzanak elsősorban más kérdésekkel: a globális kihívásokkal, a helyi konfliktusokkal, amelyeknek lángja könnyen tovaterjedhet, elegendő csupán az Öböl-háborúra visszaemlékeznünk, vagy a jugoszláv eseményeket felidéznünk. De egyáltalán nem mellékes szempont, hogy Gorbacsovot meghívták Londonba, a hetek csúcsértekezletére, ahol a Szovjetunió megsegítéséről lesz szó, ám a támogatásnak nyilván ára van. Egyrészt a piaci reformok végrehajtása, másrészt a szovjet atomütőerő mérséklése, s ekként a készség gyakorlati kifejezése a világméretű gondok orvoslására.
Kilenc éve kínlódnak a szovjet és az amerikai szakértők a START szövegének elkészítésével, már négyszázötven oldalt töltöttek meg betűkkel, ám minden egyesről, ideértve az értelmezési zavarokat szülhető vesszőket és pontokat, meg kell egyezni. Az elmúlt kilenc esztendőben persze nagyot változott a világ, a nagyhatalmi párbeszéd hangneme is egészen más lett, a fegyverzet-csökkentési szerződést épp ideje megkötni, hogy végre tovább lehessen lépni. Bush üzenetének volt persze hátsó gondolata is. Kitapintani, hogy a Szovjetunióval, amelyet hatalmi, gazdasági és intézményes-szövetségi válság sújt, lehet-e egyáltalán üzletet kötni. S Gorbacsov gyors válasza azt sugallja, hogy lehet, sőt minél előbb, máskülönben a krízis elmélyül és még kezelhetetlenebbé válik.
Voltaképpen ellenőrzési kér-dések maradtak nyitva. Miképpen előzhető meg a rakétakísérletek kódjainak az eltitkolása, hogyan lehetne kevesebb robbanófejet rakni a meglévő hordozóeszközökre anélkül, hogy a másik „az éj	leple
alatt”	visszarámolná	őket.
Nem jelentéktelen ügyek ezek, igen kényesek, hiszen az igen fejlett ellenőrző, megfigyelőberendezések mellett azt is feltételezi, hogy a felek valameny-nyire bíznak is egymásban.
Besszmertnih szovjet külügyminiszter és Moiszejev tábornok mától Washingtonban tárgyal. Az ő dolguk lenne ai utolsó START-simításokat elvégezni, s a csúcsot előkészíteni, hogy a biztonság fogalma elnyerje igazi értelmét a kilencvenes évekre.
Blahó Miklós
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1991. július 11„ LIV. évfolyam, 161. szám
Gorbacsov és Atckszij pátriárka jelenlétében
beiktatták az orosz elnöki tisztségbe Borisz Jeleint
ÍMpvéletnényekszerint törékenynek bizonyulhat a brioni
|______A külpolitikai helyzef________|
ÜNNEPÉLYES KÜLSŐSÉGEK KÖZÖTT tette le a hivatali esküt Oroszország történelmének első, demokratikusan választott elnöke. A kremlbeli ceremónián megjelent Mihail Gorbacsov és II. Alekszij pravoszláv egyházfő. A szovjet államfő sikereket kívánt Borisz Jelcinnek, és a központ támogatásáról biztosította Oroszországot, amely nélkül — mint mondotta —, nincs megújult szövetség sem. Jelcin beszédében hitet tett a radikális reformok mellett, de megerősítette azt is, hogy Oroszország részt vállal a szovjet szövetségi rendszer megújításában. Gorbacsov némi feltűnést keltő szereplése Jelcin beiktatásán, azokat a kommentárokat látszik alátámasztani, amelyek szerint a két politikus kibékülése több pillanatnyi taktikázásnál. Jelcin korábban már kifejtette, hogy mindaddig segiti Gorbacsovot, amíg a szovjet vezető pártolja a radikális reformokat. Kedden azonban már az is elhangzott szájából, hogy támogatni kívánja Gorbacsovot, a közelgő szovjet elnökválasztáson, s González spanyol kormányfővel való találkozója után az újságíróknak elárulta, elégedett Gorbacsov ama „csomagjával”, amellyel a jövő héten Londonba utazik.
A HETEK TANÁCSKOZÁSÁNAK ELŐKÉSZÜLETEI lázasan folynak: George Bush egy baseballdöntő alkalmát ragadta meg, hogy a csúcsról tárgyaljon a kanadai miniszterelnökkel, miközben Kaifu Tosíki is az Egyesült Államokba indult, hogy London előtt még egy eszmecserét folytasson a Fehér Ház lakójával. Megfigyelők ráírni* tatnak arra, hogy Tokió álláspontját a Moszkvának nyújtandó pénzügyi segéllyel kapcsolatban a partnerek többsége osztja, s a jelek szerint egyetértenek majd egy óvatosabb megközelítésben. Az elemzések egybecsengően kiemelik ezzel szemben Bonn erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy a hetek legalább gesztus értékű jelzéssel bátorítsák a szovjet reformokat. Mint a német gazdasági miniszter fogalmazott, annak nincs értelme, hogy Gorbacsov „csak egy csoportkép kedvéért” fáradjon a brit fővárosba.
A Politique Internationale című francia folyóiratban — szinte a londoni értekezlethez időzítve —, Helmut Kohl egyebek közt azt fejtegeti, hogy az Európai Közösségnek gazdasági segítséget kell nyújtania Közép- és Kelet-Európa új demokráciáinak, s fenn kell tartani a számukra „a konkrét európai perspektívát", vagyis azt a lehetőséget, hogy megfelelő időben maguk is az EK tagjaivá váljanak. Az MTÍ tudósítójának adott interjújában az ismert amerikai politológus, Helmut Sonnenfeldt, ugyancsak sietett megnyugtatni a kedélyeket: Gorbacsov látványos fellépésétól függetlenül Közép- és Kelet-Európa kérdéseinek Londonban megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd. A szakértő szerint a térség országainak nem kell attól félniük, hogy a Nyugat a rovásukra előnyben részesítené a Szovjetuniót, a támogatások megítélésekor, már csak azért sem, mert Londonban nem fognak a Szovjetunió anyagi megsegítéséről dönteni. Egyébként is — állítja Sonnenfeldt —, Gorbacsovnak inkább politikai, mint gazdasági válaszra lesz szüksége a brit fővárosban.
A BRIONI KOMPROMISSZUM életképességét latolgatják a nemzetközi sajtó kommentárjai. A bécsi Die Presse megállapítja, a hét végén létrejött egyezség reményt nyújtott ugyan a lélegzetvételre, ám alighogy a közvetítő közös piaci trojka eltávozott Jugoszláviából, a szemben álló felek rögtön a maguk felfogása és érdekei szerint kezdték el értelmezni a megállapodást. A berlini Neue Zeit sem tartja tökéletesnek a Brioni szigetén köttetett alkut, mert nem tartalmazza pontosan, hogy az elkövetkezendő negyedévben miről is tárgyaljanak a viszálykodók. A bonni Die V/elt szerint sem lehet egyelőre a „balkáni zűrzavar” megoldásáról beszélni. Ellenkezőleg: újabb probléma terítékre kerülésére utal: nem hivatalos formában egyre gyakrabban vetődik fel Bosznia felosztása Horvátország és Szerbia között. A brit The Guardian azt írja, hogy leginkább a kölcsönös bizalmatlanság fenyegeti a brioni békét, míg a The Times úgy vélekedik, lassan a jugoszlávok is felismerik: legnagyobb reménységük az európai segítség. Bizonyára ezt belátva szavazták meg a ljubljanai törvényhozók elsöprő többséggel szerdán a brioni nyilatkozat elfogadását, hiszen döntésükkel nemzetközi mederben tarthatják a válságot.
(V. L.)
A londoni csúcs előtt
Antall négyszemközt tárgyal Kohllal
lamennyi résztvevője tudja: nem lehet úgy támogatni a Szovjetuniót, hogy ezzel a segítséggel hátrányba hozzák a térségnek azokat az országait, amelyek már eljutottak egy bizonyos szintre a demokratikus átalakulásban”. A magyar miniszterelnök érzékeltette: Kelet-Európa szempontjából Moszkvának az a fajta nyugati megsegítése kívánatos, amely hozzásegíti a Szovjetuniót tartozásainak törlesztéséhez, a megkötött szerződések teljesítéséhez és ahhoz, hogy ne szüntesse be vá-
sárlásait azoktól az országoktól, amelyek egész gazdasági struktúrája éppen a szovjet igényeknek megfelelően alakult ki és konzerválódott.
A londoni csúccsal kapcsolatos magyar elvárások ismertetése mellett feltételezések szerint szóba kerülhetnek a jugoszláviai események, Kohl kancellárnak szűk egy héttel ezelőtt Kijevben, Mihail Gorbacsovval folytatott tárgyalásai, valamint a magyar és a német belpolitikai-gazdasági helyzet is.
FELADJA A LECKÉT A KOALÍCIÓNAK
most megjelent gazdasági válságkezelő programja, A liberális megoldás, amelyről lapunk két munkatársa interjút készített a párt elnökével, Kis Jánossal. (8. oldal)
A PÉNZÜGYKUTATÓ RT. ALAGÚTJELENTÉSE
megállapítja: az Antall-kor-mány nem használta ki azt a történelmi esélyt, ami a választások után kínálkozott. Működése nem sokat javított, de nem is sokat rontott az örökölt gazdasági helyzeten. (Zsu-bori Ervin: „Mi a vízilovakkal vagyunk” — 9. oldal)
REKONSTRUÁLJÁK A JAPÁN KÁVÉHÁZAT
a nagy hagyományú Üzletben, amely a privatizálási hullámot megelőzve kivált az állami kereskedelemből és Írók Boltja — Parnasszus Kiadó Kft. néven működik. (Antikvársarok, kávéház — 11. oldal)
A szovjet államfő erősödő hátországa
Ünnepélyes eskütétel a Kremlben
Ceremónia a Gorbacsov—Jelcin szövetség jegyében
Antall József magyar kormányfő csütörtökön délelőtt Bonnban kétórás megbeszélést folytat Helmut Kohl német kancellárral, az eszmecserén a magyar miniszter-elnök „ismerteti majd országa érdekeit, tekintettel a hét legnagyobb nyugati ipari nemzet (londoni) találkozójára” — közölte szerdán Bonnban a német kormány szóvivője, Dieter Vogel és hozzáfűzte: a többi kelet-európai reformország, azaz Lengyelország és Csehszlovákia kormányai is kérték, hogy Londoniban ne csak a Szovjetunió támogatásáról legyen szó, hanem az ő kívánságaikról és elképzeléseikről is.
Az MTI diplomáciai forrásból származó értesülése szerint a
Kohl—Antall találkozó négy-szemközti lesz, a magyar kormányfő reggel indul Budapestről és a kora délutáni órákban már el is hagyja Bonnt.
A németországi villámlátogatást maga Antall József jelentette be június utolsó hetében az MTI-nek adott interjúban, a Kohl kancellárral folytatott telefonbeszélgetés után. Mint Antall kormányfő elmondta, Kohl arról biztosította őt, hogy „Londonban mindenképpen a Szovjetunió támogatásával egyenrangú kérdésként szerepel majd a kelet-közép-európai térség megsegítése”. Antall József szerint a hétfőn kezdődő londoni csúcsértekezlet „va-
(Tudósítónktól)
MOSZKVA — Fanfárok zúgása közepette emelkedett a tribünre a Kremlben, az orosz népképviselők kongresszusának ünnepi ülésén Borisz Jelcin, hogy szívére tett kézzel elmondja elnöki esküjét. A Kremlben, az új orosz elnöki rezidencia fölé felkúszott az orosz föderáció zászlaja, a teremben pedig a hivatalos nemzeti himnuszt követően felcsendült a Glinka által komponált himnusz is.
Valamivel később, programbeszédében Jelcin külön is kitért arra, hogy az állam újjászületésének az alapját a valódi lelkiismereti szabadság, bármely ideológiai diktátumról való teljes lemondás jelenti, s ezen folyamatban különleges hely illeti meg a vallást. Szavainak külön nyomatéket adott, hogy esküjét követően II. Alekszij pátriárka a föderáció valamennyi felekezete nevében üdvözölte a szerdán beiktatott orosz elnököt, azt kívánván, hogy „a türelem és a bölcsesség soha ne hagyja el”.
A jelenlevők viharos tapsa mellett gratulált Jelcinnek Mihail Gorbacsov. A szovjet államfő ez alkalommal úgy értékelte, hogy az orosz elnöki intézmény bevezetése „a peresztrojka keretében végbemenő demokratikus változások logikus következménye”. Be kell látni, késlekedve ismertük fel — mondotta továbbá Gorbacsov —, hogy az erős törvényhozó hatalom mellett hatékonyan kell működnie az éppoly erős végrehajtói hatalomnak is. A múltból levont fontos tapasztalat pedig az, hogy „a jelenlegi válságos helyzetben valamennyi felelősségteljes, hazafi módjára gondolkodó ember egyetértésére olyan szükség van, mint még soha”.
Gorbacsov üdvözölte az orosz törvényhozásnak „szövetségünk megőrzését és megújítását” támogató álláspontját, hangsúlyozván egyúttal, hogy a megszilárdult, demokratikus és erős orosz föderációra nemcsak a területén élő népeknek van szükségük, de „ilyen Oroszország nélkül soknemzetiségi államunk megújulása sem valósulhat meg”. Jelcin a maga részéről azt hangsúlyozta, hogy Oroszország a többi köztársasággal együtt a jövőben is részt vesz a szövetség gyökeres megújításának a munkájában. Ez az unió pedig olyan politikát folytat majd, „amelytől mélyen idegenek a birodalmi ambíciók. Azért térünk vissza a nemzetközi közösségbe. hogy becsületes és civili-
zált kapcsolatokat fektessünk le a világ más államaival”.
A szerdai ünnepélyes orosz elnöki beiktatás eseményei ismételten kiemelték azt, amit a szovjet tömegtájékoztatás is visszatérő-leg hangoztat: Gorbacsov a kilenc együttműködni szándékozó köztársaság, mindenekelőtt pedig Oroszország támogatásával utazik Londonba. A szovjet államfő bírja ki a kilencek mandátumát, erősítette ezt meg az újságíróknak nyilatkozva, közvetlenül is Jelcin. Miként a TASZSZ megjegyezte, keddi rövid sajtóértekezletén az orosz elnök „példátlanul meleg és baráti hangvételben” fejezte ki, hogy támogatja Gorbacsov álláspontját a hetekkel folytatandó találkozón, s ezt még azzal is megtoldotta: a szovjet elnök megválasztásakor is Gorbacsov mögé áll, amennyiben „folytatja jelenlegi irányvonalát a köztársasági szuverenitás tiszteletben tartására”.
Az elnök sokkal erősebb „hátországgal” utazik Londoniba, mint feltételezni lehetett volna a közelmúltig, jegyzi meg, nem alaptalanul, a szovjet hírügynökség Vitalij Ignatyenko elnöki szóvivő egyébként szerdán közölte, hogy Gorbacsov feltehetőleg még pénteken a hetek rendelkezésére bocsátja londoni felszólalásának a koncepcióját. Jelenleg az utolsó simításokat folytatják a dokumentum felett, amelyet — sugallta Ignatyenko a nemzetközi sajtónak — talán „Gorbacsov-terv-nek" neveznek majd. A már ki-
alakult menetrend szerint a szovjet államfő 16-án este érkezik meg Londonba, s másnap reggel előbb Mitterrand-nal, majd Kai-fuvál folytat megbeszéléseket. (Ignatyenko szerint Japán hivatalosan semmilyen előzetes feltételeket nem állított Gorbacsov londoni részvétele elé, így Jev-genyij Primakov közelmúltbeli tokiói látogatásának sem kellett eloszlatnia a területi kérdés körüli vitát.)
Gorbacsov és Bush 17-én délben találkoznak, de egyre határozottabban kirajzolódik az is, hogy aligha ez lesz az utolsó megbeszélésük ebben a hónapban. A szovjet sajtóban szerdán két kompetens személy is megerősítette ezt a feltevést. Az egyik maga az amerikai elnök volt, a többi lapnak, köztük a Pravdának adott interjújában. A másik nyilatkozó pedig a Washingtonba készülő Mihail Moiszejev vezérkari főnök, aki a TASZSZ-nak nyilatkozva kijelentette: Besszmertnih külügyminiszterrel együtt azért utazik Amerikába, hogy a július végén esedékes találkozóig minden kérdést megoldjanak. A szovjet küldöttség abból indul ki, hogy a másik fél hasonló szándéka esetén a fennmaradó nem sok probléma mindegyikét végérvényesen sikerül megoldani — mondotta a vezérkari főnök. Az ezt követő napokban pedig Genfiben befejeződhet a tervezet elnöki aláírásokra kész formába öntése.
Lambert Gábor
Bonn több pénzt kér Brüsszeltől Moszkvának
Hágából jelenti az AP: Németország szerdán arra kérte európai közösségbeli partnereit, hogy biztosítsanak több pénzt a súlyos gondokkal küszködő szovjet gazdaságnak. Az EK-tagállamok véleménye azonban nem változott az egynapos hágai értekezletet követően sem: nem adnak segélyt, ha csak Moszkva nem fog mély gazdasági változásokba — jelentette ki Hans van den Broek holland külügyminiszter egyik tanácsadója.
Az értekezleten Hans-Dietrioh Genscher, a német külügyek irányítója arra is javaslatot tett, hogy tegyék lehetővé az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban (EBRD) a Szovjetunió által maxi-
málisan felvehető' hitel t nek a növelését. Jelenleg ez 210 millió dollár három év alatt.
Szergej Sztankevics helyettes moszkvai polgármester szerdán arra szólította fel a hét legfejlettebb ipari államot, hogy jövő heti csúcstalálkozójukon hagyjanak jóvá segélyt a Szovjetuniónak. Ügy vélem, hogy a segélyt nem egyes személyeknek, a szovjet elnöknek, Jelcinnek vagy másnak kell nyújtani, hanem magának a reform folyamatának — mondta. Sztankevics a BBC rádiónak adott nyilatkozatában úgy vélte, hogy Gorbacsov komolyan kívánja a piacgazdaság kialakítását, de túlságosan sok időt vesztegetett el.