﻿,u‘ú» jj
fálbm)
Mellékletünk: SZOMBAT
alatti
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
A. Bastille üzenete
írta: Ruffy Péter

A szláv meg a germán sokaság közé ékelődött magyarság legjobb fiai vigyázó szemüket gyakran vetették Párizsra. Ez a város olthatatlan szomjúság volt, visszhangtalan szerelem, mindenkori álom. És minden időben a szellem, a szabadság hona.
A douoe Francé nyújtott menedéket egy Rákóczinak, Teleki Lászlónak, Andrássy Gyulának, Károlyi Mihálynak, az oltalmat kereső Illyés Gyulának vagy Fejtő Ferencnek. Ady a 6Zép ámulások szent városának nevezte a lerombolt Bastille, a nagy forradalom, az emberi jogok kinyilvánításának csoda-színhelyét.
Egyoldalú vonzalmainkat nem zilálhatta szét még egy Vix, Franchet d’Esperay, egy Clémenceau szerepe, és neve sem, a versailles-i Nagy Tria-non-épület, vagy az a párizsi palota, amelyben 1947-ben aláírni kényszerültünk második Trianonunkat.
J’ai deux amours, Paris et mon pays — énekelte párizsi ifjúságom idején Joséphine Baker. A honhoz és Párizshoz fűződő vonzalom írók, költők, művészek, újságírók, festők, és számos politikus közös lobogója volt.
Magyarország megítélésében (és megalázásában) a régi franciák súlyosan tévedtek, tévedéseiket azonban elmosta 1956 forradalmának választóvize: a maiak előtt, Petőfi sorait kissé megmásítva, a magyar név megint szép lett, méltó régi nagy híréhez. Egy francia miniszterelnök magyar feleségének (Carter amerikai elnök előtt hangoztatott véleményének) is köszönhetjük, hogy a Szent Korona a Fort Knox-ból Magyarországra visszatérhetett. Mitterrand személyében francia államfő először látogatott Magyarországra, ahol csupán egyetlen kérése volt: szeretne találkozni, s együtt reggelizni a franciabarát magyarság, és szellemi életünk fejedelmével, Illyés Gyulával. Nagy Imre sírja a nemzet sokasága előtt még ismeretlen, jeltelen volt, nevének puszta említése is kihívásnak számított a hatalom birtokosai előtt, mikor a francia közélet java (köztük Chi-rac, Párizs polgármestere), vállalt védnökséget a párizsi Pére Ladhaise-temetőben felállítandó Nagy Imre-emlékmű létesítése felett.
Párizsi, francia vonzalmaink vészek idején is egészségesen működtek. Bajomi Lázár Endre megírta (Ego sum gal-licus captivus) a Magyarországon menedéket és oltalmat lelt második világháborús francia hadifoglyok történetét, Pá-rizs-vonzalmában pedig egyenesen bekebelezte a franciák fővárosát, mikor A magyar Párizs címen közzétette, nagy magyarok régi, s új vallomásait Bethlen Miklós gróftól Kuncz Aladárig.
Batsányi János vigyázó szemének és szellemi életünk forró érdeklődésének célpontja két évszázad óta Párizs, ez a város nemzeti, s emberi létünk egyik forrásvidéke, s július 14., quatorze juillet, a Bastille 1789-es ostroma, kissé magyar ünnep, ezért köszönti ezt a nem kerek, 202. évfordulót hazánk is.
Bocsássa meg az olvasó elfo-
gultságaimat, és szubjektív hangomat. Én is csak Joséphine Baker hangvételével tudok szólni róla. Őrök magyar kötődéseimen túl, természetesen, számomra is a Boul’Mich’ az igazi körút, a Szajna-parti bu-kinisták a legértőbb könyvtárosok, az igazi színmű Rostand Cyranója, számomra a gótika a Notre Dame, az építészet remeke a St.-Chapelle, a múltak mélye St.-Denis, az idők mélye Proust, az igazi kávéház a Döme, a chanson az, amilyeneket Piaf énekelt, a bölcs írás pedig, melyeknek sorait egy Montesquieu vagy egy Montaigne vetette papírra.
De milyen nép is az, amelynek ősei, elei megostromolták a Bastille-t, (ahol pedig nem őriztek politikai foglyokat), az alkotmányos nemzet-gyűlésben kialakították a baloldalt, s a jobboldalt, kimondatták a nation, a nemzet létezését, megteremtették (minden európai nemzet számára) a háromszínű (tricolore) lobogót; akik életre hívták a ci-toyen fogalmát, amelyhez napjainkban Európa középső és keleti fele is kezd visszatérni; akik jól felforgatták a vén Európát; akik kimondták, hogy minden ember egyenlőnek és szabadnak születik; akik megalkották az Emberi Jogok Nyilatkozatát, amely egyszer majd (talán, nem is sokára) Európa tízparancsolata lesz?
A francia, a párizsi csipkelődő, gúnyos, menedéket mindig adni kész, fullánkos és jó, önmagát imádó, önnönmagát mindig kinevettetni kész csudanép. Nem ismerek olyan más sokaságot, ahol az ellentétes indulatok, vélemények, érzések, eltérések, másságok, küzdelmek, gondolati párbajok, eny-nyire finom szellemi összhangot teremtettek volna. Ha Rostand anyanyelvére fordítanánk le e néhány sort, a franciáknak nem tetszene. „Dicsérni unalmas, jegyezte meg már a forradalom riportere, Mercier. — Csúfolódással sokkal könnyebb egy-két vidám órára gondot űzni.” S ahogyan Mostequieu fogalmazott, „Európa legkellemesebb népe” sok mindent kedvel ugyan, a dicsérettől azonban viszolyog. A világ legkellemesebb népe a világ legzárkó-zottabb népe is egyben. Az idegenekért nem rajong, de idegen száműzötteket meleg öleléssel mindig befogadni kész. Sehol sem tapasztaltam a szellem ilyen mélységű tiszteletét. Tiszteletük azonban tiszteletlen tudatlansággal is párosul. Ezt is a gúny nyilaival képesek elhárítani:	„A franciák, írta
Montesquieu, tudják, hogy nem tudják, amit nem tudnak, a spanyolok tudják, hogy tudják, amit nem tudnak.”
A Bastille üzenete európai örökség. Közép-Európa dúlt, egymásnak ugrani oly’ sokszor kész népei ezekben a száraz, nehéz időkben vagy megszívlelik Párizs kétszáz éves üenetét (az emberi jogokról szóló Declaration des droits de l’homme 1891-ben hirdette-tett ki), vagy pedig ...
Az utóbbira még gondolni sem merek. Mert a Bastille, az emberi jogok üzenetének betartásán fordulhat meg Közép-Európa sorsa. Benne és vele pedig egész Európáé.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR szombat,imjúlius 13.,uv.évfolyam, 163.szám
Besssmortn ih tárgyalásai Washingtonban
START-esély és segélylatolgatás a hetek londoni csúcsa előtt
A külpolitikai helyzet
A SZOVJETUNIÓ TÁMOGATÁSÁNAK FORMÁJA tS MÉRTÉKE,
a londoni tőkés csúcstalálkozó előestéjén szinte kizárólagos téma a nyugati fővárosokban. Párizsi sajtókommentárok szerint Franciaország elkötelezte magát arra, hogy Moszkva szószólója lesz Londonban. Ugyanakkor Párizs sem látja lehetségesnek, hogy a Szovjetunió számára a hetek teljesen kinyissák erszényüket, és azt sem, hogy ezt politikai és gazdasági feltételek nélkül tegyék. Ugyanakkor a francia diplomácia kedvezőbbnek Ítéli meg a gorbacsovi esélyeket a reformok végrehajtására, mint a tőkés csúcstalálkozó több más részvevője, és ezért tart szükségesnek nagyobb nyugati támogatást. Franciaország például szívesen látná a Szovjetunió teljes jogú tagságát jó néhány nemzetközi gazdasági szervezetben, de valószínűleg kész lesz elfogadni, hogy ez egyelőre valamilyen társulás formájában történjék.
Washingtonban tartott sajtóértekezletén Dávid Mulford amerikai pénzügyminiszter-helyettes, annak a nézetnek adott hangot, hogy a Szovjetunió belátható időn belül nem számíthat jelentősebb nyugati támogatásra. Előbb a politikai kérdéseknek kell eldőlniük a Szovjetunióban — mondotta, utalva arra, hogy a kelet-európai országok is csak több éves reformfolyamat után kaphattak kölcsönöket. Hasonló szellemben nyilatkozott az Egyesült Államokban tartózkodó Kaifu Tosiki japán miniszterelnök, aki szerint a Szovjetunió csak akkor számíthat a Nyugat nagyobb támogatására, ha elkötelezi magát a piacgazdaság mellett, anyagi forrásait a hadsereg helyett polgári célokra fordítja, és az „új gondolkodást” nemzetközi diplomáciájában világszerte érvényre juttatja.
VÁLTOZATLANUL KÉTKEDŐÉN ÍTÉLIK MEG A JUGOSZLÁVIÁI MEGBÉKÉLÉS ESÉLYEIT Európa több országában. Felettébb szkeptikus például az olasz sajtó, amely több jugoszláviai tudósításban arról számolt be, hogy a tűzszünet ellenére folyik a „hadüzenet nélküli háború", Szerbia és Horvátország között. A Corriere delin Sera szerint, a hamu alatt izzik a parázs, s ezzel összefüggésben a szerbek lakta horvátországi településeken folyó állandó tűzharcokra Utalt. Az olasz televízió riportot készített egy titkos kiképzőtáborban, ahol a csetnikeket készítik fel a horvátok elleni gerillaharcra a szövetségi hadsereg tisztjeinek vezetésével.
A londoni The Guardian szerint Szlovéniának azért sikerülhet elérni az önrendelkezést, mert világosak a határai, és nem fenyeget senkit, nem akarja senki területét. Másutt azonban bonyolultabb a kép. Az újság szerint, ha Jugoszláviá feloszlik, Szerbia egy államba akarja gyűjteni a szerbeket. Ez azt jelenti, hogy bekebelezné Horvátország egyharmadát, valamint Bosznia-Hercegovina és Macedónia jelentős részét. Horvátország pedig meg akarná szerezni Bosznia-Hercegovina horvátok lakta területeit. Ez utóbbival összefüggésben egy másik brit lap, a The Times, pénteken olyan értesülést közölt, hogy valójában már folynak is titkos horvát—szerb tárgyalások Bosznia-Hercegovina felosztásáról kettejük között.
A The Guardian szerint, o veszélyes földosztás aligha ér itt véget. Ha a szerbek egy államban élhetnek, miért ne tehetnék meg ugyanezt az albánok is? Aztán ott van a szomszédos Magyarország, amelyet korábbi területének egyharmadára csökkentettek ugyanazokon a Nyugat irányította konferenciákon, amelyek megteremtették Jugoszláviát az első világháború után. Több mint hárommillió magyar él Szlovákiában és Romániában, és ez utóbbiban a nacionalista mozgalom természetesen a Prut folyó túloldalára, a románok lakta Szovjet-Moldáviára veti tekintetét — írta a The Guardian. (P. L.)
Baker és Besszmertnih erőfeszítése a STABT-szerződés véglegesítésére Bush és Kaifu megvitatta iá szovjet elnök levelét
(Tudósítónktól)
WASHINGTON — Baker és Besszmertnih vezetésével pénteken az amerikai és szovjet küldöttség folytatta a START-szerződés megkötésére Ígért „utolsó tárgyalásokat”, hiszen a moszkvai csapatnak megvolt a „felhatalmazása és szándéka a munka befejezésére”. Közben Bush és Kaifu Kennebunkport-ban megvitatta Gorbacsov levelét, amelyben vázolta elképzeléseit a londoni csúcsra.
Megérkezve a State Deport-mentbe, Besszmertnih szovjet külügyminiszter félig amerikai kollégája felé fordulva tudatta a sajtóval, ihogy küldöttségének „megvan a felhatalmazása és szándéka is befejezni a munkát”, tehát megkötni a START-szerző-dés még nyitott kérdéseiben az utolsó kompromisszumot. A csütörtök este kezdett, és négy órán át tartó tárgyalások mindjárt a hosszú asztalnál, tehát a teljes küldöttségek jelenlétében folytak,
[gy ott ült az asztalnál Mojszejev vezérkari főnök is, s ezt az esti tévéhíradókban jó jelnek minősítették: a szovjet tábornokok nem mondhatják utólag, hogy „hátuk mögött” született az alku (mint történt több esetben Sevardnadzét vádolva). Már csak három, technikailag annál bonyolultabb nyitott kérdés maradt, s ezek mindegyike (a rakétakísérletek kódolása, a szerződésbe nem kerülő rakéták sorsa és a robbanófejek számának „leépítése”) perdöntő lehet a szenátusi ratifikálás
S meg-
szerzéséhez: elsősorban e pontokon képzelhető el a megállapodás megszegése, kijátszása. Hiszen Baker úgy érkezett minisztériumába, hogy előtte a szenátus külügyi bizottságában jószerivel egyhangú helyeslést hallhatott az európai haderő-csökkentési egyezségről (és ez sima jóváhagyást ígér), ám az ultrakonzervatív Helms szenátor „udvariasan” fogalmazta, hogy „a szovjetek csalnak hazudnak, gazemberek” és így ő már jó előre figyelmezteti a diplomácia vezetőjét: „A START-ot alaposan meg kell majd vizsgálnunk, még ha netán nem lehetséges is ratifikálni időben -Gorbacsavot megmentendő.” Kétségtelen, hogy a START-fi-nis szoros Időzítése a londoni csúcs elé gyanakvó találgatásokat váltott ki, s így a szintén csütörtöki lapzártánk utáni kennebunk-porti, Kaifuval közös sajtóértekezletén Bush elnök Ismét reagálni kényszerült. S hangoztatta, hogy „nincs kapcsolat” a hadászati alku és a szovjet segélykérelem megfontolása között, ^mindegyik a maga okán fontos” (ez persze nem igazán felelet Helms megjegyzésére, de a kormány aligha vallhatja be, hogy minden eshetőségre számítva siet a szerződést megkötni, és vele a szovjet tábornokok kezét megkötni. „Szó sincs arról, hogy azért gyorsította meg a START-ot, hogy megkapja a pénzt” — közölte Bush, ám szavait némely tévéhíradókban erre úgy értelmezték: neki lett sürgős a megállapodás, hogy — adhasson segélyt Moszk-
vának ... Baker és Besszmertnih egyébként nagyon komoly zárómunkát végzett már az első nap, hiszen a miniszterek távoztával a szakértők az éjszakát is egyezkedéssel töltötték, hogy a tárgyalások péntek reggel (magyar idő szerint délutáni) folytatásakor esélyt adjanak főnökeiknek a százból hiányzó ama háromszázaléknyi szerződésrész befejezésére, amelyre az első menet után Baker a State Department előcsarnokában utalt: „Ha eddig 96 százalék volt meg, most már 97 ...” Baker szavaiból kitűnt, hogy elégedett a szovjet javaslatokkal, vagyis az amerikai előterjesztésre adott válaszokkal.
Elégedettnek tűnhet Bush és Kaifu is azzal a levéllel, amelyet Besszmertnih csütörtök reggel adott át az ovális irodában, s amelyről lapzártánk után a Fehér Ház elárulta, hogy Gorbacsov részletes elképzeléseit tartalmazta arról, mit kíván mondani és kérni a hetek londoni csúcstalálkozóján. (Más kérdés, hogy a pénteki The Washington Times emlékeztet Brady pénzügyminiszter szerdai megjegyzésére: a szovjet javaslatok „naponta módosulnak”, s így e konzervatív lap oímoldalas elemzésében fel kívánná készíteni a nyugati vezetőket a londoni meglepetésekre.) Az amerikai elnök és a japán kormányfő együtt tekintette át e levelet, s noha még folytatták megbeszélésüket, azt megszakítva a tudósítók elé álltak: alighanem azért, hogy m!ég a
reggeli japán tévéhíradók számára lehessen közölni, Bush végre elfogadta (a hozzá már hatodszor jövő) Kaifu meghívását, és novemberben .bizonyosan” elmegy Tokióba (és Szöulba, meg Canberrába is — jelentette be utóbb a Fehér Ház). Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó „meglehetősen átfogónak” nevezte a levelet, íme-lyet többnyire 23 oldalasként emleget az amerikai sajtó. Bush és Kaifu a segélykérelemről szólván egyaránt hangoztatta, hogy „fel kell mérni” Gorbacsov szándékait, tanulmányozni levelét és magát a szovjet helyzetet. A japán kormányfő fenntartotta Gor-bacsovval szembeni, már annak tokiói látogatásán említett kifogásait, de elvben helyeselte a nyugati támogatást. Ahhoz azonban őszerinte is „egyértelmű jelzés” szükséges Moszkva részéről a piacgazdasági elkötelezettségre, és főleg a „saját erőfeszítések” megtételére. Miként — hangsúlyozta Kaifu is — a katonai szektor leépítésére, és ,a peresztrojka ki-terjesztésére”, ami a tokiói segélyfeltétel szerint magában foglalja a békeszerződést Japánnal, és északi szigeteinek visszaadását. Bush ezt megérti és támogatja — sietett hozzátenni a japán kormányfő, aki különben elhozta a tőle várt félmilliárdos csekket, az Öböl-háborús hozzájárulás „lemaradt” részét, s felszólította az amerikaiakat a szigetországiak „páholásának” abbahagyására.
Párizs nyugtatja Kelet-Európát
Mitterrand—Gorbacsov találkozó Londonban
Párizsból jelenti az MTI: A közép- és kelet-európai országokat meg kell nyugtatni, hogy a hetek folytatni kívánják megsegítésükre azt a programot, amit egy évvel korábban a houstoni csúcs-találkozón határoztak el, akkor is, ha most Londonban a Szovjetunió kerül előtérbe — jelentette ki pénteki sajtótájékoztatóján Anne Lauvergeon, Francois Mitterrand elnök tanácsadója, aki Párizs fő képviselője a találkozó előkészítésében.
Az Élysée-palota főtitkárának helyettese azt mondotta, hogy az érintett országokkal folytatják
mind a kétoldalú együttműködést, mind a nemzetközi szervezetekkel kialakított kapcsolatok bővítését. Mihail Gorbacsov és a hetek találkozójáról a francia képviselő kijelentette, hogy az nem valamiféle „kihallgatás” lesz, hanem „hét plusz egy fő eszmecseréje arról, hol tart a Szovjetunió és hova akar menni”.
Mitterrand még a közös megbeszélés előtt találkozik Gorba-csovval: szerdán reggel munkareggelin tárgyalnak. George Bush amerikai elnökkel vasárnap délután tart rövid eszmecserét.
Jugoszláv tiltakozás
A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint a jugoszláv külügyminisztérium határozottan tiltakozott a magyar Külügyminisztériumnál, magas rangú magyar tisztségviselőknek az utóbbi időben tett olyan kijelentései miatt, amelyek Belgrád értékelése szerint sértik Jugoszlávia szuverenitását és területi integritását, és a jugoszláv belügyekbe való
beavatkozási kísérletként értékelhetők.
A Tanjug hírügynökség pénteki jelentése szerint Budapesten Rudolf Sova jugoszláv nagykövet adta át a tiltakozást Katona Tamás politikai államtitkárnak, míg Belgrádban a külügyminisztériumba kérették Svraka István ideiglenes ügyvivőt, hogy átvegye a szóbeli tiltakozást.
Magyar fotóriporter jugoszláv őrizetben
Belgrádból jelenti az MTI: A jugoszláv katonai ügyészség őrizetében van Csókást György harmincnyolc éves magyar állampolgár, szegedi lakos, szabadúszó fotóművész, aki a Reform hetilapnak küldött felvételeivel tette ismertté nevét a romániai forradalom eseményeinek megörökítésekor — jelentette Belgrádból az MTI kiküldött tudósítója.
Az újvidéki Magyar Szó pénteken arról tájékoztatott, hogy Csókás! ellen vádemelési javaslatot nyújtott be a szabadkai községi ügyész a JSZSZK Btk. 225.
szakaszában foglalt bűntény elkövetésének gyanújával. (A jugoszláv Btk.-nak ebben a paragrafusában a katonai létesítmények felhatalmazás nélküli fényképezésének és rajzolásának mint bűnténynek elkövetését szankcionálják.)
Bán János, Magyarország belgrádi konzulátusának vezetője az MTI belgrádi irodáját tájékoztatva közölte, hogy az ügyben állandó kapcsolatban áll a jugoszláv szervekkel, közöttük a külügyminisztériummal.