﻿Magyar Nemzet
Ára, 9.50 fönn._ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR KEDD. 1991. július 16, LIV. évfolyam 155. tóm
Zsarolás
Politikai kultúránk és maga-tartásmodelljeink válságos állapotát jelzi az a mód, ahogy társadalmunk az előtte álló nehézségek megoldására néz. Mindez persze felveti azt is, hogy ebben a pillanatban az érdekérvényesítés pártok általi módja csupán az élet, a politika szeletét fedi le, s jókora terület védtelen.
A felületes szemlélő számára is nyilvánvaló: az egyes társadalmi, politikai mozgásokra adott egyéni, közösségi válaszok nem adekvátak azzal, amire ezek feleletképpen születtek.
Kezdetben voltak ugye a húsosok, akik üzemmentési akciójuknak önégetéssel kívántak nyomatékot adni. Hál’ istennek letettek erről a szándékukról, valószínűleg azért, mert egy pillanatig sem kísérte tervüket társadalmi szolidaritás. Leginkább gúnyolódtak rajtuk, komolytalannak tartották őket. Am tételezzük föl a legrosszabbat: valaki mégis az önkéntes tűzhalált választja, akkor ezzel a cselekedettel abszurddá, jelentéktelenné minősíti a vietnami boncok önégetését, Jan Palach tettét, szóval azokat, degradálja, akik hazájuk függetlenségéért, nemzetük jobb sorsáért áldozták föl életüket.
Az a szakszervezeti vezető, azok a pedagógusok, akik éhségsztrájkot folytattak, folytatnak — híven az előző gondolathoz — szándékukkal ellentétben nem vívnak ki több jogot, szimpátiát maguknak és ügyüknek, mintha...
Be lehet-e fejezni ma Magyarországon az előbbi mondatot? Valóban adottak-e azok a formák, amelyeknek éppen az lenne a feladatuk, hogy válságmegoldó voltuknál fogva, a feszültségeket levezessék, megfelelő mederbe tereljék?
Az éhségsztrájk, az önégetés — de ebbe a körbe tartoznak a sztrájkkal való állandó fenyegetések is —, kilátástalanságot, kétségbeesést mutatnak. Azt, hogy az élet kihívásaira sokaknak nincs megfelelő válaszuk, illetve az a válasz, amit ezekre a kihívásokra adnak a zsarolással egyenértékűek. Ez pedig nem más, mint ultimátum, hiányzik belőle a kompromisz-szumkészség. Innen már nem vezet út sehová. Igaz, akik ehhez az eszközhöz nyúlnak, úgy érzik, hogy őket is megváltoztathatatlan helyzet elé állították. Gazdasági, társadalmi bajaink, a pártpolitizálás gyenge volta, eredménytelensége, változó és egyre romló létfeltételeink, a versenyhelyzet éleződése, a talajvesztés ragadtatja-e végletekig az embereket.
Mégsem lehet, nem szabad beletörődni ebbe. A fenti jelzésekre vezető politikusainknak éppen úgy oda kell figyelniük, mint a szociológusoknak, hogy megleljék azokat a módokat, kifejlesszék azokat a mintákat, amelyekkel nemcsak élni, de eredményt elérni is lehet.
Boros István
3Ma várják	Gorbacsovot
A Szovjetunió támogatásáról tárgyalnak a hetek
Baker szerint a STAKT-uláírás közvetlen közelségbe került
I_______A külpolitikai helyzet	|
MIHAIL GORBACSOV AZT JAVASOLJA a nyugati cégeknek, hogy akár száz százalékban vállaljanak részesedést a szovjetunióbeli tőke-befektetéseknél. A szovjet elnök ezt abban a levélben indítványozta, amelyet a héten juttatott el a londoni tőkés csúcsértekezlet részvevőihez. A huszonhárom oldalas írásból mind több részlet kerül napvilágra, s ez utóbbival kapcsolatban a német küldöttség egyik tagja úgy vélekedett, hogy a Gorbacsov-javaslat — amely lehetővé tenné, hogy a külföldi befektetők teljes egészében privatizáljanak szovjet vállalatokat —, mindenképpen figyelemre méltó fejlemény.
A Londonban folyó szovjet „diplomáciai offenzíva” keretében Scserbakov első miniszterelnök-helyettes egy sajtóértekezleten azt hangoztatta, hogy a szovjet hadiipari üzemek 80 százalékát bevonják a polgári termelésbe, bár csak kevés olyan lesz, amelyben teljesen felhagynak a katonai célú termeléssel. Gorbacsov szóvivője, Igna-tyenko pedig sajtóértekezleten utasította vissza a szovjet reformtervet kicsinylő nyugati bírálatokat. Egy ország, amely 73 évig élt valamilyen gazdasági rendszerben, nem ébrgdhet fel egyik napról a másikra egy másikban — mondta. Ignatyenko úgy vélte, hogy a Szovjetunióban a központ és a kilenc köztársaság megállapodásának eredményeként akkor sem fenyeget társadalmi felfordulás, ha nem lesz nyugati segély, s ekképpen ellent mondott Primakovnak, aki a pénzügyi segítség elmaradásának esetére szovjet gazdasági összeomlást és káoszt helyezett kilátásba.
Eközben a brit fővárosban zajló csúcsértekezleten mindinkább körvonalazódik két tábor kialakulása. Az egyikbe Franciaország, Németország és Olaszország tartozik, a szovjet államfő kezdeményezéséinek támogatásával, míg a másikba az Egyesült Államok, Nagy-Britannla Kanada és Japán, amelyek fenntartásokkal fogadják Gorbacsov reformterveit.
SZOVJET VÉLEMÉNY SZERINT Jugoszláviának nem minden szomszédja vizsgázott jól a felelőségtudatból az ottani válsággal kapcsolatban. Egyebek között ezt tartalmazta Besszmertnih szovjet külügyminiszter levele, amelyet néhány nappal ezelőtt a Jugoszláviával határos államok — köztük Ausztria —, külügyminisztereihez intézett, és amelyet kivonatosan közölt a Profil című bécsi hetilap legújabb száma. Besszmertnih kifejti, hogy Jugoszlávia régtől fogva tekintélyes, elismert tagja az államok közösségének, és széthullása súlyos következményekkel járna a balkáni és az európai helyzetre nézve. Jugoszlávia és más országok népeinek önrendelkezési jogát tiszteletben kell tartani, de ennek érvényesítése nem okozhatja sem egyes államok, sem Európa megosztását. Nem túlzás azt mondani, hogy a Jugoszláviával határos országok „különleges felelősséget viselnek" a térség békéjéért és biztonságáért. Nagyon fontos, hogy ellenálljanak az esetleg történelmi gyökerű kísértéseknek, és ne hallgassanak azokra, akiket nem az egységes Európa követelményei, hanem a korábbi balkáni struktúrákra való nosztalgikus visszaemlékezés vezet — írta a szovjet külügyminiszter, Levelében arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani jugoszláviai események előtti hónapokban fegyverszállítások történtek ebbe az országba, „a törvényes kormány megkerülésével”.
Brit és német lapok arra figyelmeztetnek, hogy az erőszak napról napra dagadó árja és a jugoszláv köztársaságokat megosztó bizalmatlanság szinte lehetetlen helyzetbe hozza a Közös Piac békefenntartó küldöttségét, amelynek a tűzszünetre kellene felügyelnie. Egy hannóveri lap egyenesen így írt: bár a jugoszláv államelnökség hivatalosan jóváhagyta az Európai Közösség béketervét, valójában „a szerb nacionalista-kommunista erők uralma alatt álló testület” arra használta ki a Közös Piac tekintélyét, hogy ismételten hadat üzenjen a szlovének és a horvátok függetlenségi törekvéseinek. (P. L.)
Nincs megegyezés a bósi vízlépcsőről
A felek új javaslatokat terjesztettek elő
teszi a bősi vízlépcső üzembe helyezését.
A hármas bizottság a vizsgálat eredményeit, illetve az annak alapján kidolgozott ajánlásokat a két kormányhoz juttatná el, a döntés tehát a kormányok kezében marana.
A csehszlovák küldöttség azt is leszögezte, hogy a háromoldalú bizottság munkája nem érintené a csehszlovák fél kártérítési igényét, amely a magyar fél korábbi egyoldalú eljárása következtében csehszlovák oldalon keletkezett. Tekintettel a növekvő károkra, a csehszlovák fél nem tudja elfogadni azt a magyar javallatot, hogy függesszék fel a vízlépcső építési munkálatait.
A magyar delegáció — mandátumával összhangban — a vízlépcsőrendszer elhagyását, az 1977-es államiközi szerződés kölcsönös megállapodáson alapuló felmondását szorgalmazta, és javaslatot tett az együttműködésre az ökológiai, a hajózási, az árvízvédelmi és az energetikai problémák megoldása érdekében. A magyar küldöttség a környezeti kockázatok közös feltárására kétoldalú szakmai-tudományos bizottság felállítására tett javaslatot, a csehszlovák oldalon a munkálatok egyidejű felfüggesztéséhez kötve a bizottság munkáját.
A közös közleményben is helyet kapott:	a magyar küldöttség
hangsúlyozta, hogy semmilyen
változatban nem tud egyetérteni Olyan megoldással, amely a Duna, mint határfolyó, jogi státusát megkérdőjelezi.
A küldöttségek megállapodtak, hogy javaslataikról kölcsönösen tájékoztatják kormányaikat és parlamentjeiket, illetve szeptember 15-ig diplomáciai úton értesítik egymást a bizottság felállításával kapcsolatos álláspont jókról. Ezt követően kerülhet sor a kormányküldöttségek újabb tárgyalására.
A két ország koncepciója tehát továbbra is gyökeresen eltér abban, hogy felépítsék avagy elhagyják a bősi erőművet. Mindkét küldöttség közös bizottság létrehozását indítványozza. A magyar fél szerint e bizottságnak kétoldalúnak kell lennie és az ökológiai kockázatokat kell áttekintenie. A csehszlovák fél az Európai Közösség képviselőinek bevonását indítványozza, de a hangsúlyt ő is a környezeti szempontokra helyezi.
A sajtóértekezleten Mád! Ferenc nyomatékkai hangsúlyozta: a magyar fél rendkívül barátságtalan és a nemzetközi jogot súlyosan sértő lépésnek tekintené, ha a csehszlovák fél ez úgynevezett „C-változatot" valósítaná meg. Ennek a verziónak az értelmében a Duna medrét részlegesen csehszlovák területre terelnék át, az egyoldalú csehszlovák építési munkálatok nyomán.
ENNYI SZOMORÚSÁGOT OKOZNI A FELVÉTELIKEN
—	vallja a professzor, majd hozzáteszi: öncsalás azt képzelni, hogy Nyugaton ez is jobban megy. (Berkes Erzsébet: Felvétel egyenlő fővétel?
—	6. oldal) .
NEM UTOLSÓ CSATLÓS, DE UTOLSÓ ÁLDOZAT
—	mondja hazánkról Hőgye Mihály, s úgy véli, teljesen új helyzet állt elő térségünkben, olyan, ami fél évezred óta nem volt ezen a területen. (Javor-niczky István: Hogyan dőlt el Magyarország sorsa? — 8. oldal)
SOK EMBER EEJÉRŐL LEHULLANA A GLÓRIA,
ha kiderülne az igazság — állítja a kutató, aki az 1956-ot követő ítélkezési gyakorlatról írt tanulmányt. (Cseke Hajnalka: Egy levert forradalom után — 8. oldal)
A MUNKAADÓK HALLGATTAK
—	csak a munkavállalóknak és a kormánynak volt véleménye az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi bizottságában. (Gergely László: Milyen lesz az új munka törvény-könyve? — 9. oldal) •
SZÍNHÁZ LESZ A PINCÉBŐL
—	még korábban raktár volt, egyszer orfeum is; ősztől a Katona József Színház stúdiójaként 99 nézőt vár esténként. (Bogácsi Erzsébet: Kamrába megyünk — 11. oldal)
Pozsonyból jelenti az MTI: Nem jutottak megegyezésre azon a hétfői pozsonyi csehszlovák-magyar kormányközi tárgyaláson, amelyet a bős—nagymarosi vízi-erőmű-rendszer kérdéséről folytatott a két onszág küldöttsége, Ján Carnogursky szlovák miniszter-elnök, illetve Mádl Ferenc magyar tárca nélküli miniszter vezetésével. A tanácskozás után tartott esti sajtóértekezleten Mádl Ferenc mégsem nevezte sikertelennek a tárgyalást, mert mint hangoztatta, mindkét fél új javaslatokat terjesztett elő.
A kiadott közös közlemény értelmében a csehszlovák delegáció javasolta: hozzanak létre hármas bizottságot — Csehszlovákia, Magyarország és az Európai Közösség képviselőinek részvételével —, amely megvizsgálná a július 31-ig benyújtott megoldási variánsokat. — A bizottság az egyes variánsokat komplex módon bírálná el, a hangsúlyt az ökológiai problémák megoldására helyezve — olvasható a közleményben. A csehszlovák fél hangsúlyozta, hogy csak olyan változatot tud elfogadni, amely lehetővé
Csomag pénz nélkül
A távolból is Gorbacsov uralja a hetek csúcstalálkozóját
LONDON — A legfejlettebb ipari államok vezetőinek csúcs-találkozója hétfőn délután nyílt meg Londonban, a Buckingham-palóta közelében fekvő Lancas-tér House-ban. A tanácskozáson a világgazdaság és -kereskedelem helyzetének elemzésén túlmenően elsősorban arról lesz szó, nyújthat-e a Nyugat segítséget Mihail Gorbacsovnak a szovjet gazdaság átalakításához, s ha Igen, milyen feltételekkel. A szovjet elnökkel ugyan csak szerdán és csütörtökön tárgyalnak a hetek, de a tájékoztatókból és a sajtóvisszhangokból, -elemzésekből ítélve máris ő uralja ezt az eszmecserét.
John Major fogadta a Lanoas-ter House bejáratánál a londoni vendégéket hétfőn kora délután. S az állom- és kormányfőik érkeztek is sorban. Elsőként Tosiki Kaifu japán miniszterelnök limuzinja kanyarodott a palota elé, aztán jöttek a többiek is: az olasz Giulio Andreotti, a kanadai Brian Mulroney, a német Helmut Kohl, az amerikai George Bush, s végül a francia Francois Mitterrand, aki kíséretével együtt gyalog sétált át
a Green Parkon a szálláshelyéről a tanácskozás helyszínére. A vezetők társaságában voltak a kül-ügy- és pénzügyminiszterek is, akik a hétfő délutáni plenáris ülés kivételével külön-külön is megbeszéléseket folytatnak.
Mielőtt a délutáni beszélgetés elkezdődött volna, a küldöttségek tájékoztatókon fejtették ki álláspontjukat, s ezekből az derült ki, hogy a szovjet segély ügyek mellett azért más kérdésekről is szó lesz. Aimi Gorbacsovot illeti, reformterve nem talált igazán lelkes fogadtatásra a hetek körében, bár a hangsúlyok eltérőek. Az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannla és Japán semmiképpen sem kívánja elkötelezni magát Moszkva nagyarányú támogatása mellett, míg Franciaország, Olaszország és Németország azt sürgeti, hogy a Nyugat álljon egyértelműen a szovjet elnök mellé, nehogy későn érkezzék a segítség, amikor a Szovjetunió szétzilálódása már elkerülhetetlen, kiszámíthatatlan hatásokkal.
Pontosan erre az aggodalomra épített Gorbacsov tanácsadója, Jevgenyij Primakov, aki a BBC reggeli híradójában arról beszélt, hogy ha nem sikerül a Szovjet-
uniót integrálni a világgazdaságba, a jelenlegi játékszabályok elfogadásával, akkor a hatalmas országban társadalmi robbanás következhet be. Hasonlóan fogalmazott Scserbakov kormányfőhelyettes is. Ignatyenko elnöki szóvivő hétfői tájékoztatóján azt fejtegette, hogy Gorbacsov e londoni útját az „első lépésnek” szánja a szovjet gazdaság átalakítására, s nem azért jön hogy „fekete limuzinját teletömje pénzzel”. Azt mondta Ignatyenko, hogy az elnök levele, amelyre eddig sokat hivatkoztak itt, Londonban, de érdemben sohasem Idézték valójában bizalmas jellegű, s „aki lekicsinylőén beszél róla, az bizonyára még nem olvasta el".
Az elutasító amerikai—angol— kanadái—japán négyes viszont azt hangsúlyozza, hogy nem szabad mindaddig ígéretet tenni segélyekre, amíg nem lehet meggyőződni a pénzek felhasználásáról, a reformok megvalósíthatóságáról, a szovjet katonai költségvetés csökkentéséről. (Az itt-tartózkodó észt külügyminiszter is arra figyelmeztette a heteket, csak akkor adjanak támogatást, ha vala-
(Folytatás a 2. oldalon)
Július 18-án, csütörtökön a Rákóczi út és Nagykörút sarkán megnyílik
az ország legmodernebb és legszebb csemegeüzlete
Jobban élni - „Csemege - Julius Meinl”