﻿
(Ii55
MelIéMetönfc: SZOMBAT
“3SB
Magyar Nemzet
■SL
Ára: 9,50 forint
-A fíulkán-sziwndróma,
írta: Pethő Tibor
Ady Endréhez kell visszatérnünk, amikor a horvátországi, szlovéniai híreket halljuk, képekért; látjuk.
„A Duna-parton sose éltek Boldog, erős, kacagó népek?”
Le kell számolnunk egy vélt történelmi alapigazsággal is. Közhely volt, nem is illett komoly ember szájába. A Duna-medenoei „divide et impera”, „oszd meg és uralkodj” meghatározó elvéről. Arról, hogy a dunai népeket a külső hatalmak uszították egymásra, törökök, velenceiek, osztrákok, németek, oroszok, az antant országai. Most egyik 6incs közvetlenül jelen a Duna-völgyében, s ezek a népek, immár önma-guktól véres harcot folytatnak egymás ellen.
Annak idején a domináns nagyhatalom ügyelt a rendre. Nem engedte, hogy a nacionalista szenvedélyek fegyveres összecsapásokká fejlődjenek. A korbács és a mézesmadzag módszerének nagyon is tudatos alkalmazásánál megszabták a határokat. Gyűlölködést szítottak, de a fenyegető öklöket idejében lefogták.
Nyugat-Európa és az Egyesült Államok most igyekszik közvetíteni. Elkésve. Ahelyett, hogy elejét vették volna a válságnak és határozottan figyelmeztették volna a szembenálló feleket, tanácstalanságot mutattak, s inkább hajlottak afelé, hogy Jugoszláviának egységes államnak kell maradnia. Mintha nem tudtak volna arról, hogy Jugoszlávia mesterséges, a versailles-i és trianoni zöld asztalnál térképre rajzolt állam.
Nyugat időközben megváltoztatta a véleményét, ki határozottabban, ki óvatosabban, de már el tudja képzelni Szlovénia és Horvátország függetlenségét, illetve a köztársaságok laza konföderációját. Ez már nem jelentéktelen eltérés a status quo elvétől, a határok sérthetetlenségének nemzetközi alapszabályától. A második.világháború után a nagyhatalmi befolyási zónák rögzítése a nemzetközi politika meghatározó eleme volt. Jaltai rendszernek is neveztük, ami súlyosabb következmények nélkül lehetővé tette a magyar 56 leverését és a csehszlovák 68 el-tiprását. A gorbacsovi peresztrojka éppen a Szovjetunióban lazította fel a központi hatalom összetartó abroncsait, és indította el az önrendelkezési jog részleges tudomásulvételét.
A jugoszláviai fejlemények így hatással lehetnék a szovjet viszonyok alakulására is. Igen sok függ most a szerb kemény mag és a szövetségi hadsereg magatartásától. Bevezetheti-e egy új Zsivkovics tábornok a diktatúrát, mint 1929-ben? Tartósan aligha, mert a centrifugális erők túl nagyok.
A téves döntések abból származnak, ha tévesen értelmezzük a jeleket és jelzéseket. Jugoszláviában a felszín alatt sűrűsödő erőket és ellentéteket már észlelni lehetett a koszovói zavargások során, a nagyszerb nacionalizmus erősödésének láttán, a Vajdaság autonómiájának -megnyirbálásakor és az egyes köztársasági választásokon. A figyelem azonban mindig máshová terelődött, a balti köztársaságokra, a szovjet hatalmi küzdelemre, majd az Öböl-háború elsöpört minden egyebet a nemzetközi érdeklődés homlokteréből. Közép-Ke-let-Európa és a Balkán ügyei leszorultak a perifériára. A nagyhatalmaknál ez talán indokolt, sőt magától értetődő, hiszen könnyebben elviselik a számítási hibákat, és megengedhetik maguknak — súlyosabb rizikó nélkül — a tévedés
luxusát. Egy kis ország nem. Főleg, ha közvetlenül és saját nemzetiségein keresztül politikailag és lelkileg érdökelt a történésekben.
A rossz döntéseket a nagyhatalmak hozták, lebecsülve az euronacionalizmus veszélyét, amikor Jugoszlávia feltétlen egysége mellett foglaltak állást, de a következményekkel elsődlegesen Európa „hátsó udvarának” nemzetei kényszerülnek szembenézni.
Pedig a magyaroknál ki ismerné jobban azt a harci területet, amely a Habsburg- és a török birodalom évszázados választóvonala és küzdelmének színtere volt, s amit 1918 után Jugoszláviának neveztek. Sőt, mi már az Ausztria Ház előtt, a Hunyadiak korában is erőink legjavát a déli határok védelmére sorakoztattuk fel.
Egy távlatokban gondolkozó és sok évszázados helyismerettel rendelkező magyar politikának 1980, tehát Tito halála után ki kellett volna dolgoznia a különféle variánsokat az elképzelhető és várható jugoszláv fejleményekre. Nem a jelenlegi kormány hibája, hogy ilyen mélyreható elemzés még nem született meg, amint hogy az sem, hogy a bősi erőmű újabb fe-szültségi forrásává vált a Cseh és Szlovák Köztársasággal, és a romániai rendszerrel legfeljebb árnyalatokban változott kapcsolatunk.
Nem kis meghökkenést keltenek közvéleményünkben a szomszédainktól érkező bírálatok. Mintha mi lennénk a felelősek azért, hogy a jugoszláv szövetségi intézmények nagyrészt megbénultak, s alig tudják ellátni a központra tartozó irányító feladatokat. A több mint félmilliós magyar kisebbséget nem mi telepítettük a Vajdaságba „felforgató elemként”. Egyszerűen érthetetlen, hogy a Dnevnik című jugoszláv lap Sztálin és Rákosi Tito-el-lenes politikájáért a magyarságot teszi felelőssé. És nem értjük a román miniszterelnök felháborodását sem, akinek ugyan egy szava sem volt akkor, amikor a szlovák parlament javasolta Szlovénia és Horvátország függetlenségének elismerését, de rögvest keményen megfenyegette Magyarországot a „nagyon súlyos politikai' következményekkel”.
Balkán-szindróma, balkáni ámokfutás — ilyen fogalmak olvashatók napjainkban a nyugati sajtóban. Mindenesetre a londoni Economist — talán az egykori angol politika bírálataként — borongós hangulattal, de végre megfogalmazta: „Ha el akarjuk kerülni a háborút Európában, még egy leckét meg kell tanulnunk. Azt, hogy az önrendelkezés összeegyeztethetetlen a meglevő és megszokott államhatárokkal. A kommunizmus összeomlása lehetővé tette az önrendelkezési jog érvényesítését. A határok — akár külsők, akár belsők — nem szentek és sérthetetlenek, amikor világossá válik anakronizmusuk és békét veszélyeztető jellegük.”
További kérdés az önrendelkezési jog érvényesülési köre. Kikre és milyen körülmények között ismerhető el? A magyar külpolitikának erre is ki kell dolgoznia álláspontját. Mégpedig az ellenzékkel együtt, előrelátóan, higgadtan, de mindenképpen a nemzeti érdekek konszenzusa alapján.
A dunai együttműködés ügye jelenleg a mélyponton áll.'
„A Duna-táj bús villámhárító Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült
szégyen-kaloda.”
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR SZOMBAT, lm július 20., UV. évfolyam 169. szám
Túl a damaszkuszi akadályon
Asszad egyetértését elnyervén Baker Jeruzsálemben érvel
I_______A külpolitikai helyzet___________|
A LONDONI CSÜCS VILAGVISSZHANGjAT péntekre némileg háttérbe szorították ugyan a Baker damaszkuszi tárgyalásairól kiszivárgott, fölöttébb biztató hírek, ám a nemzetközi sajtó kommentárjai jórészt még mindig a hetek és Gorbacsov „történelmi” randevújával foglalkoztak. A brit The Guardian ama véleményének adott hangot, hogy a hét legfejlettebb ipari állam kormányai még csak most kezdik megemészteni azt a döntésüket, hogy átalakulnak a szovjet reformok valamiféle „felügyelő bizottságává”. A lap szerint elhatározásuk végső soron improvizáció volt, tulajdonképpen nemigen elemezték, hogy hova vezet mindez. A Financial Times cikkírójának meggyőződése, hogy jó tanácsaikat a hetek előbb-utóbb kénytelenek lesznek gyors pénzügyi injekcióval is megtoldani. A tekintélyes üzleti fórum megértőén próbált magyarázatot találni arra, hogy a Nyugat miért nem mérte fel előre az események logikáját: a Szovjetunió megsegítése „szörnyű dilemma” elé állítja a 'heteket, hiszen senki sem akarja a kelet-európai vagy a fejlődő országok rovására támogatni Moszkvát, s még .kevésbé óhajt bárki is belekeveredni a szovjet belpolitikai küzdelembe. A Financial Times szerint azonban a Szovjetunióban hamarosan igazi, átfogó reform következik, amelytől a Nyugat nem tarthatja magát távol, mert az egyetlen alternatívája a „teljes összeomlás”, vagy a „brutális reakció”. A német Frankfurter Allgemeine Zeitung arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szovjetuniónak némely tagköztársaságának függetlenedése esetén is különleges politikai-katonai és gazdasági súlya lesz a Nyugat számára, s a heteknek a Kremllel való viszonyukban ezt állandón szem előtt kell tartaniuk. Az újság végkövetkeztetése: Moszkvának a jövőben szüntelenül bizonyítania kell majd reformtörekvéseinek komolyságát, annál is inkább, mivel szokatlan versenyhelyzetbe került saját egykori európai szövetségeseivel, amelyek a piacgazdaság útján többnyire már Jóval előbbre haladtak.
GORBACSOVNAK MÉG BIZONYÍTANIA KELL — állapította meg a Les Echos is. A francia üzleti körök lapja, iminitha kisebbíteni igyekezne a londoni találkozó jelentőségét, meglátása szerint a brit fővárosban nem történt egyéb, mint hogy tudomásul vették: a Szovjetunió áttérése a piacgazdaságra nem egy nap alatt megy -majd végbe. A Libération nagyobb jóindulatot tanúsított Gorbacsov iránt, amikor azt írta, „Gorbacsov Londonban politikai huszárvágást hajtott végre azzal, hogy egyáltalán jelen volt a hetek tanácskozásán, még -ha a remélt dollárokat nem is kapta meg”. Mindazonáltal a Libération sem mulasztotta el feltenni a kérdést: vajon .képes lesz-e a szovjet államfő a sovány londoni eredmények birtokában leküzdeni a szovjet konzervatívak ellenállását? Ha Sztálin feltámadna című vezércikkében Alain Peyrefitte, a Le Figaro hasábjain szürrealistának minősítette a Londonban kialakult képet: a kommunizmus 74 éve után a Szovjetunió arra kényszerül, hogy segítségért kiáltson. A publicista ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, nem találja teljességgel kizártnak „Sztálin feltámadását”, elvégre Gorbacsov Nyugaton tapasztalható népszerűségével csak hazai népszerűtlensége vetekszik.
KEDVEZŐ LÉPÉSKÉNT méltatta az Asszaddal folytatott tárgyalásait követően James Baker Szíria beleegyezését a közel-keleti békerendezésre vonatkozó amerikai javaslatokba. Az amerikai külügyminiszter beszámolója szerint a damaszkuszi elnök elfogadta azt az amerikai kompromisszumos indítványt, hogy az ENSZ pusztán megfigyelővel képviseltesse magát a tárgyalásokon. Szíria ezenkívül arra is rábólintott, hogy a konferenciát csakis az összes résztvevő egybehangzó akaratával lehessen majd újra összehívni. A majdhogynem látványosnak nevezhető siker után az amerikai diplomáciát igen kínosan érintené, ha Izrael továbbra is húzódozna a párbeszédtől, s Baker damaszkuszi sajtóértekezletén hangsúlyozta is, nagyon reméli, hogy hét végi jeruzsálemi megbeszélésein az izraeli kormány is jóváhagyja majd az amerikai kezdeményezést. Ennek persze némileg ellentmondani látszik, hogy Baker Szíriát dicsérő nyilatkozatával szinte egy időben Jichak Samír megerősítette kemény vonalas álláspontját, miszerint nem ül egy asztalhoz a kelet-jeruzsálemi arabokkal. Márpedig Baker és Asszad egyetértett abban, hogy a békeértekezletnek az ENSZ vonatkozó határozatain kell alapulnia, amelyek előírják, hogy Izrael vonuljon ki az 1967-ben megszállt területekről, tehát Kelet-Jeruzsálem-ből is. A szíriai fordulat következtében immár minden eddiginél nagyobb nyomás nehezedik a makacskodó Izraelre.	(V. L.)
A Pravda megmagyarázza, miért jó a segélyek elmaradása
(Tudósítónktól)
MOSZKVA — A siker kétségtelen. -Pénzt nem adtak — összegzi londoni tudósításának a címében a Komszomolszkaja Pravda azt, amit más szovjet tömegtájékoztatási eszközök teljesen komoly formában próbálnak .megmagyarázni az olvasóiknak. így például a Pravda is Ihű maradt az előző napi lendületéhez, s „a kapcsolatok új kezdetét” „a jég megtörését” -hirdeti pénteki számában. Igaz, hogy egyesek sajnálkoznak, s vannak akik Ikárör-vendeznek a pénzügyi segélyek és hitelek elmaradásán, míg mások a hetek közötti nézeteltérésre helyezik a ihagsúlyt — ismeri el az SZKP lapja, hozzátéve: a szélesebb látókörű megfigyelők azonban másképp ítélik meg a történteket. „Az a politikai magaslat, amelyre a világ vezető országainak az irányítói Párizsban emelkedtek, most a londoni sikerrel egészül ki.” Vagyis, a konkrét pénzügyi hitelek elmaradása miatt a Pravda másra helyezi a hangsúlyt: tulajdonképpen a legfontosabb. amiért Gorbacsov London-
sában, ném oldotta fel az Európai Fejlesztési és Beruházási 'Bank által -nyújtható -hitelek 'korlátozását, továbbá megmarad a CO-COM-lista is. Ám a TASZSZ szerint az a lényeges, hogy a hat irányban kijelölt együttműködési program „hatalmas kezdeti lendületet ad”, valamint megteremti az állandó konzultációs és kapcsolattartási mechanizmust.
Grigorij Javlinszkij, a harvardi program szovjet közreműködője a Moszkovszkije Novosztyinak nyilatkozva sem volt hajlandó egyenesen megindokolni, hogy végül miért utasította vissza a -részvételt a -londoni delegációban. De a találkozó előtt készült interjúban azért jelezte: -bármilyen hosszú legyen is a nyugati technikai segítség listája, ha elmarad a közös cselekvési program és a Szovjetunió előtt álló problémák valódi méreteinek megvitatása, az arról tanúskodna, hogy a nyugati partnerek nem biztosak a szovjet reformok hatékonyságában. Mivel pedig ebben az esetben bizonytalanná válnának a továbblépés -lehetséges irányai, és a felek zsákutcába kerülnének; „ha -nem számolunk a találkozó -gyakorlati meghiúsulásának a lehetőségével, meggyőződésem szerint ez lenne a legrosszabb végkimenetel a lehetségesek közül”...
Lambert Gábor
Thatcher Cíurbacsovról
Londonból jelenti az MTI: Mihail Gorbacsov szovjet elnök pénteken Londonban Ma-rgaret Thatcher volt brit kormányfővel találkozott egy baráti beszélgetésre. Thatcher asszony dicsérte
Gorbacsov teljesítményét a hetek csúcsértekezletén, és utalt rá, hogy ő ezentúl is szívesen kötne üzletet vele.	j
„Gorbacsov olyan ember, akivel lehet üzletet kötni” — ez volt Thatcher híressé vált jelmondata, amellyel 1984-ben fölfedezte a Nyugat számára, és úgyszólván bevezette a jobb körökbe Gorba-csovot, az SZKP akkori másod-titkárát. A nagy tekintélyű volt brit kormányfő -most kijelentette, hogy szerinte a Szovjetunióban már tudják: a reform nem csak szükséges, hanem elkerülhetetlen is. Bizakodó kijelentéseket tett a Szovjetunió jövője felől, és Gor-bacsovot „messzire tekintő, bátor embernek” nevezte.
Mihail Gorbacsov pénteki tévényilatkozatában utalt rá, hogy eljöhet az idő, amikor a Szovjetuniónak nem kommunista elnöke lesz. Gorbacsov Londonból való elutazása előtt nyilatkozott az ITN független brit tévének.
A Reuter szerint folynak a találgatások, hogy Gorbacsov előbb-ütóbb lemond SZKP főtitkári tisztéről, hogy javítsa elnökválasztási esélyeit. A választásokra az aláírásra váró új szövetségi szerződés értelmében fog sor kerülni.
Nyilatkozatában Gorbacsov azt is mondta, hogy most már minden korábbinál inkább meggyőződése:	a reformokra szükség
van, sőt, jobb lett volna ezeket tíz—húsz évvel ezelőtt, vagy még régebben elkezdeni. Hozzátette azonban: néha a régi struktúrákat túl korán, túl nyersen vetették el, mielőtt még kialakították volna az újakat.
Svájci láíoyaíása során Tőkés László felkereste Mihály román királyt is
ba utazott, végül is teljesült: létrejön a moszkvai csúcstalálkozó, és aláírják a START-megállapodást. Ami pedig a gazdasági együttműködéssel kapcsolatos programot illeti, az „igen egészséges” alapra épül, -győzködi olvasóit a lap: a Szovjetuniónak mindenekelőtt magának .kell saját magán segítenie. Aki pedig konkrét .nyugati támogatást -remélt volna, azt arra inti a Pravda, hogy a múltban is milyen könnyen herdálta el a valutát az ország. „Sakkal jobb lesz, ha megtanítanak minket arra, hogyan használjuk fel hatékonyabban a befektetéseket.”
Lényegében hasonló szellemben közelít a történtekhez a TASZSZ .kommentárja is. Beigazolódtak a várakozások — állapítja meg a szemleíró —, Gorbacsov nem kért, a hetek pedig nem ajánlottak fel pénzügyi segítséget. Csupán burkoltan céloz a hírügynökség arra, hogy Moszkvában csalódást kelt: a Nyugat nem segít az életszínvonal zuhanásának megakadályozásához szükséges tartalékalap létrehozá-
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatási szolgálata közleményben foglalta össze Tőkés László nagyváradi református püspök egyhetes svájci látogatásának eseményeit.
A püspök előadást tartott a svájci kisebbségi jogvédő szervezetek rendezésében és a svájci Helsinki Bizottság támogatásával sorra került kisebbségi fórumon, a genfi kisebbségi konferencia párhuzamos rendezvényén. A genfi kisebbségi konferencia kapcsán Tőkés László találkozott Kampel-mann úrral, az Amerikai Egyesült Államok delegációjának vezetőjével, másfelől a magyarországi küldöttség tagjaival. A romániai delegációval kapcsolatban jellemzőnek tartotta, hogy annak egyetlen kisebbségi tagja sem -volt, viszont a hivatalos román delegá-
ció tagja volt a kisebbségellenes Vatra-indulatairól jól ismert Ste-tiu Kolozsvárról. Tőkés László kifejezésre juttatta, hogy ez a küldöttség aligha -képviseli a romániai kisebbségek valódi érdekeit.
Tőkés püspököt svájci otthonában fogadta Mihály román király. A püspök köszönetét fejezte ki, és sokak rokonszenvét tolmácsolta a király demokratikus magatartásáért, a romániai átalakulásokat szorgalmazó megnyilatkozásaiért, a kisebbség iránti jóakaratáért és kifejtette álláspontját, mely szerint az ország népének kell döntenie Románia jövendő államformájáról. Mihály király elsődleges fontosságú lépésként jelölte meg az 1923-as alkotmányhoz való visszatérést és kitért az ország egysége -megőrzésének fontosságá-
Kadhafi indulni kíván az olasz elnökválasztáson
Rómából jelenti az AFP: Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője, egy televízióinterjúban bejelentette, hogy jelölteti magát az olaszországi elnökválasztásokon. Erre szerinte az a törvény ad alapot, amelyet még akkor fogadtak el, amikor Líbia olasz gyarmat volt, és amelynek értelmében a líbiaiak ugyanolyan jogokat élveznek, mint maguk az olaszok.
A RA13 olasz tévécsatornán csütörtökön sugárzott interjújában, a líbiai vezető azt mondta, hogy Líbia olasz megszállása idején Olaszország olyan törvényeket léptetett életbe az észak-afrikai országban, amelyek egyenlőséget biztosítottak a líbiai és az olasz állampolgárok között.
— Szeretném bejelenteni, hogy indulok az Olasz Köztársaság elnöki tisztéért tartandó választásokon, hogy visszaadhassam a hatalmat az olasz népnek. Azután visszatérek majd Líbiába — közölte a líbiai vezető, majd úgy folytatta: — Legalább olyan komolyan beszélek, mint amilyen komolyan Róma olasz állampolgárokat akart csinálni a líbiaiakból.
Arra a kérdésre, hogy mit fog szólni mindehhez Giulio Andreotti, olasz miniszterelnök, Moammer el-Kadhafi úgy vélte, hogy szerinte nem lesz kifogása, „ö is a nép hatalmát akarja, és az én célom is ez” — vélekedett a líbiai vezető.