﻿Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1991. július 25., L1V. évfolyam 173. szám

Pesti
piac
Tűzvész, vagy legalábbis életveszély fennforgása kellett ahhoz, hogy a főváros népe hosszasabban elidőzzék a piacokról való beszélgetésekben. A Vámház körúti csarnok életének fontosabb, legújabb kori állomásai például — egy-egy kormányfői fokhagymavásárlást kivéve —, a födém megroppanásával, az idei februári kiköltözéssel, illetve a mai napig sem pontosan megjelölt felújítók keresésével, sikertelen üzleti tárgyalásokkal függtek össze. A Rákóczi téri csarnok akkor vált fogalommá — szemben az őt körülvevő térrel, amelynek „hírneve” jóval megalapozottabb —, amikor három évvel ezelőtt egy májusi estén lángokba borult, s a tűzoltók még hetekig, mint az évszázad tűzesetét taglalták. Por és hamu, illetve mindennek ellenálló vasszerkezeti darabok maradtak csak a helyén. S azután a feledés homályába merült az eset. A Bosnyák téri piac pedig akkor kapott nagyobb publicitást, amikor maffiakeresőbe indult a magyar sajtó, és a ke- ■ reskedelem szakembergárdája I —, evvel együtt e maffiát mind ez ideig nem lehetett egészen pontosan fölfedni.
A legutóbbi néhány nap, akár a csarnokok, piacok reneszánsza címszó alatt vonulhat be gazdasági történetünkbe. Mint az a bizonyos főnixmadár, úgy éledt fel egyszerre a Rákóczi téri csarnok. Hároméves csönd után ma megnyitotta összes kapuját a nagyérdemű előtt, nem akármilyen belső térrel, kínálattal, hangulattal, és az ezredfordulóhoz méltó szervezettséggel. Ahol több mint száz esztendeje, az első megnyitó után a kofák tették le a földre portékájukat, ma arany cégjelvényekkel ékes üzletek, pultok helyett shopok, a vevő szeme láttára sülő friss kenyér, ejtik ámulatba a kedves vevőt.
Csarnokaink — illetve gazdáik —, mintha azt akarnák bizonyítani: „menni is tudnak a dolgok”, csak hozzájuk kell kezdeni. Ha nem láttam volna magam körül a meghitt Rákóczi téri környezetet, nem hittem volna el, hogy itthon vagyok — a csamoknyitás előtti napokban az üveg tisztogatások közepette centizve rótták a csarnok friss köveit a felügyelők, hogy milyen optimális utat szabjanak a tejeseknek ... Ezek után már szinte természetesnek tűnik, hogy kitűnő építészek gondoskodtak a belső tervezésről, és a kukákat más ajtókon távolítják el, mint amelyeken behozzák a friss húst...
Ugyanilyen csöndben készült el a „hadüzenet” a Bosnyák téri piac nagybani része ellen, a Nagykőrösi út és az M5-ös mű-út találkozásánál. A gyáli té-esz bérbe adta rosszul termő földjét, egy részét már köz-művesítették, szombaton reggel bezárnak a Bosnyákon, s vasárnap este fogadja az első „nagybani” kuncsaftokat. A költözés önmagában letöri-e az árakat? Előre nem tudni. Ám, az biztos, minél nagyobb a piaci terület, annál jobban látni a teljes kínálatot, s könnyebb a döntés, ha nagyobb a választék. Ez az új terület pedig négyszerese annak, ami a Bosnyákon volt, s még továbbiakat kapcsolnak hozzá.
A Vámház körúti csarnok vaskapuja egyelőre zárva, beleskelődő turisták csak any-nyit látnak: fel van öntve klórral és roppant büdös. Az előző példák alapján az a véleményem: semmi pánik, a csönd és a klórmész alatt lehet, már ott lapul egy kitűnő megoldás az újjáépítés megkezdéséhez.
Rácz Judit
Washington üze kérte*
A jugoszláv felek békésen rendezzék vitáikat
3Ma nyílik na SZKM* sorsdöntő ülése
A külpolitikai helyzet
PÁRBESZÉD VAGY HADÜZENET, teszik föl a végső kérdést Jugoszláviában és nemzetközi fórumokon egyaránt azt követően, hogy kudarcba fulladt az egyeztetés és ismétlődnek a fegyveres összetűzések. A macedóniai Ohridban tartott elnökségi ülés után Stipe Mesic szövetségi elnök kijelentette, Szerbia a leginkább felelős a jugoszláviai válságért és a horvátországi erőszakhullámért. Hozzátette: „Ha a hivatalos Szerbia fizeti a szerb milíciákat, és nacionalistákat küld Horvátországba, nem nehéz megérteni, ki nem akar párbeszédet, és ki vet el mindenféle megállapodást.” Mesic szerint a szerbek nem jogaik védelméért, hanem horvátországi területek elszakításáért harcolnak. „Nem hiszem, hogy polgárháború tör ki, de a szövetségi hadsereg horvátországi fellépése nyomán inkább romlott, semmint javult a helyzet” — hangoztatta Mesic, újólag követelve a hadsereg visszarendelését a laktanyákba. „Mindaddig, amíg nem utasítja el mindenki
határok háború általi módosítását, egyre több lesz az áldozat”. — vélte a szövetségi elnök, kijelentve, számítani lehet rá, hogy Horvátországban újabb harcok lehetnek. Alija Izetbegovics, boszniai elnök, a hamburgi Dér Spiegelnek szintén így fogalmazott: Jugoszlávia népeinek párbeszédet kellene kezdeniük egymással, ám erre kevesen mutatnak hajlandóságot. S fölidézik Mesicnek azt a mondatát, amelyben azt fejtegette: „Eljutottunk a holtpontra; gyorsan meg kell oldanunk a problémákat, különben nem kerülhetjük el a teljes megsemmisülést.”
MÉLYEN NYUGTALANÍTJA a fokozódó erőszak az egyes kormányokat, s mind többen megfogalmazzák aggodalmaikat. Washington ennek szellemében fölszólította a jugoszláv feleket, hogy szüntessék be a provokációkat, és tartsák tiszteletben a viták békés rendezésének az elvét. Ezt az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte. Richard Boucher hozzátette: az Egyesült Államok határozottan ellenzi, hogy erőszakot vagy megfélemlítést alkalmazzanak a politikai ellentétek megoldására, az egység fenntartására, illetve Jugoszlávia külső és belső határainak megváltoztatására. A Tanjug jugoszláv hírügynökség egyes amerikai megfigyelőkre hivatkozva azt írta, hogy a külügyminisztériumi nyilatkozat mögött az amerikai kormány egyre világosabb horvátbarát álláspontja fedezhető fel, illetve az, hogy Washington fokozatosan lemond a jugoszláv egység és a szövetségi kormány támogatásáról. Ezt a véleményt szerintük az támasztja alá, hogy a közlésből feltűnően hiányzik a széthullás, a Horvátországban élő szerbek emberi jogainak, valamint az onnan elmenekült szerbek problémájának az említése — idézte a Tanjug a meg nem nevezett amerikai megfigyelőket. A külügyi szóvivő szerint az Egyesült Államok támogatja, hogy a horvátországi erőszak megfékezésére tett erőfeszítésekbe vonják be az Európai Közösség megfigyelőit.
AZ EURÓPAI VEZETŐ HATALMAK igyekeznek csillapítani a feszültséget. Bumas francia külügyminiszter, a minisztertanács ülésén adott képet a jugoszláv helyzetről, s megismételte, Párizs tiszteletben tartja a népek önrendelkezési jogát, de nem tekinti feladatának, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek meggyorsítják e mozgalmakat. Más szóval, egyelőre nem foglalkoznak a szlovén és horvát önálló államiság elismerésével. Chirac ellenzéki politikus pedig nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy végső esetben „európai katonai erő” alkalmazásával válasszák szét a feleket, akadályozzák meg a vérontást. Szerinte ez lehetne akár az Európai Közösség, akár a Biztonsági és Együttműködési Konferencia vagy az ENSZ által kiküldött erő, bár úgy vélekedett, hogy a jugoszláv ügyekben döntési joga csak a biztonsági értekezletnek lehetne. Az Európai Közösségnek gazdasági eszközöket kellene bevetnie Jugoszláviában, mondotta. A jugoszláv válság drámai éleződésének láttán a Közös Piac közvetítő szerepét sürgette szerdai levelében a német külügyminiszter; Genscher holland kollégájának szóló üzenetében síkra szállt a közös piaci megfigyelők tevékenységének kiterjesztéséért Horvátországra. A német diplomácia vezetője ezt okvetlenül szükségesnek tartja a jugoszláviai helyzet lecsillapítására.	(ZS. E.)
A már egyeztetett szerződésről
tárgyalási maraton X ovo-Ogar evóban
(Telexjelentésünk)
MOSZKVA — A szerda hajnali óráikba nyúlt a novo-ogarevói találkozó Mihail Gorbacsov és a köztársasági vezetők között. Hajnali két óra tájékában azután a szovjet államfő azt közölhette az újságírókkal: befejeződött a szövetségi szerződés kidolgozása, a véglegesen kidolgozott egyezményt szétosztották az ülés résztvevői között.
Tekintettel arra, hogy már a londoni utat megelőzően is ezzel a formulával zárult az akkori novo-ogarevói találkozó, maga a jelentés sok újdonságot nem tartalmaz, inkább arra irányítja a figyelmet, hogy a korábban tető alá hozott politikai alku részleteinek a kimunkálása még eltart egy darabig. S valóban, a TASZSZ beszámolója szerint néhány köztársaság vezetője nem is titkolta a csalódását, amiért ismét olyan kérdések megoldására kényszerülteik, amelyeken egyszer már túljutottak. A mostani megbeszélések első négy órájában
csupán a dokumentum nyolc pontját sikerült egyeztetni, derült ki az elmondottakból.
Gorbacsov is úgy nyilatkozott: a legfontosabb, hogy végül egyezségre jutottunk... az elején kifejtett vélemények és a végeredmény között nagyok a kíHönlbsé-gek. Az államfő elismerte, hogy a szövetségi adó kérdésével foglalkozó cikkelyt még most sem sikerült egyeztetni, jóllehet az már világos, hogy a közöst miként ellenőrzik majd.
Az államfői megfogalmazás szerint a következő szakaszban kezdetét veheti a szerződés aláírása. Ez sejteni engedi, hogy nem tűztek ki egyetlen időpontot az ünnepélyes aktusra, így lehetővé válna, hogy egyes köztársaságok — mint például Ukrajna — később csatlakozzanak a többiekhez. Egyelőre nem világos viszont, hogy az orosz autonómiák milyen formában vesznek részt a szövetségben — szovjet hírügynökség tudósítása alapján pedig éppen
ez volt az egyik legvitatottabb pont.
Fontos újság, hogy Novo-Oga-revóban először vett részt Örményország parlamentjének elnöke, Levon Ter-Petroszján, akinek a jelenléte az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Az ebből adódó lehetőségeket kihasználva Gorbacsov azt nyilatkozta: megérkezése mögött az örmény nép fő kívánsága áll — folytatni az együttműködést a megújult szövetség népeivel.
Gorbacsov egyébként jóval enyhébben fogalmazott a szakadó -rákról; mint a központi kormány egyes magas rangú képviselői, akik szerint a jövő év elejétől idegen államokként kezelik a
szerződéstől távolmaradókat. A szovjet elnök kifejtette: a szövetségi szerződés minden köztársaság számára nyitott, abból kell kiindulni, hogy egy folyamat zajlik le. „Mind a tizenöt köztársaság népeinél, meggyőződésem, hogy erős az óhaj az együttműködés folytatására. Egyes esetekben ez a szövetség keretein belül valósul meg — más esetekben különböző formákban feltételezhető a kapcsolat a megújult szövetséggel.” Mindenesetre érzékeltette, hogy elsősorban a csatlakozásra gondol, mivel ,jmás meg-közelítésék nagyon nehéz kérdések megoldásához kapcsolódnak, amelyek kiélezhetik a helyzetet”.
(—t —r)
A VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE LETT
a palotaegyüttes, és ez a tény a megtiszteltetésen és a Kiváltságos helyzeten kívül rendkívüli felelősséget ró a kormányra, a szakmára, mindannyiunkra. (Komor Vilma: A Vár és vidéke — 6. oldal)
A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK
gazdasági és politikai fejlődésének megkönnyítése eltökélt szándékunk. Az az Európa, amelyet ajánlunk — többek között Magyarországnak —, egy erős Európa, 500 millió szabad európai élettere. (Ni-colas Sárközy: 500 millió szabad európai! — 7. oldal)
A RÁNK KÉNYSZERÍTE1T „DRUZSBA”
megszűntével, talán az első lépéseket tettük meg a valódi orosz—magyar barátság felé.
(Szabó Péter: Kopjafa a rep-jevkai templomkertben — 8. oldal)
Harcok robbantak ki a szlovéniai Palacsa körzetében
Ketten meghaltak
Belgrádból jelenti az MTI; Ismét harcok robbantak iki a 'kelet-szlavóniai Szentiás zló és Palacsa térségében.
Az eszéki katonai parancsnokság kiadott közleménye szerint a katonaság kedden hajnalban értesült arról, hogy támadás érte Palacsa falut. A katonaság kiküldött járőre megállapította, hogy kedden hajnalban 3 rakétát lőttek ki Szentlászlóból Palacsára, majd később a Szentlászlón állomásozó horvát nemzeti gárda egységei — a falu néhány lakosával együtt — támadásra indultak Palacsa ellen.
A katonai parancsnokság közleménye szerint a támadásban ak-
ben, valamint á Maribor közelében fekvő Pekrében.
A területvédelem fegyverzetéről Ljubljanában csak annyit hoztak nyilvánosságra, hogy kézifegyvereinek többsége jugoszláv, szingapúri, német, szovjet és magyar gyártmányú. A hivatalos tájékoztatóban ismertetett fegyverek közül az RPG—2 és az RPG— 7v típusú páncéltörő gránátoknál tüntették fel, hogy magyar gyártmányúak. Más fegyvereknél nem olvasható Magyarország neve. A tájékoztató választ ad arra is, hogy Szlovénia valóban rendelkezik „Ambrus” típusú rakétákkal, de azt nem Németországból kap-
00*

mm
;


— Állj, mindenki vissza!
navetőket is bevetettek. Palacsa lakói Korogy irányába vonultak vissza, a faluban csak 15 védőt hagytak hátra, akik kitartottak a katonaság megérkezéséig.
A többórás küzdelemben Pala-csán 5 házat felgyújtottak, a támadók két fegyverese halt meg, többen megsebesültek.
A szlovén területvédelem 35 ezer tisztből és sorkatonából áll — hozta nyilvánosságra 'Ljubljanában a szlovén tájékoztató központ heti tájékoztató kiadványában.
Az e heti hivatalos tájékoztató kiadvány szerint a területvédelemhez tartozik még 40 ezer tartalékos, egy részük tiszti rendfokozottal, akiket adott esetben mozgósítani tudnak. A katonai szolgálat a területvédelemmel 7 hónapig tart, a kiképzési idő 3 és fél hónapos. A hivatalos ljubljanai tájékoztatás szerint a területvédelem két klképzőtáborral rendelkezik, a Ljubljana melletti Ig-
<A Öle Weltwoche rajzai
i szállította Szlové-
niának. A ljubljanai tájékoztatás szerint e rakéták német licenc alapján gyártott szingapúri fegyverek.
A szlovén területvédelem fegyverei között felsoroltak fi harckocsit is, amelyeket 'más szállítóeszközökkel együtt a jugoszláv néphadseregtől zsákmányoltak.
Egyhangúlag elfogadott békefelhívásban szállt síkra szerdán a jugoszláv parlament az országot átfogó válság békés és demokratikus megoldásáért.
A képviselőház szövetségi tanácsának ülésén elfogadott békefelhívásban felszólították az ország vezetését, hogy biztosítson olyan feltételeket, amelyek garantálják a fegyveres összetűzések azonnali és feltételek nélküli beszüntetését, a tárgyalásos rendezést. Felhívták az ország lakosságát, a politikai pártokat és szervezeteket, a békemozgalmakat, hogy ösztönzzék arra a szövetségi és köztársaság vezetőket: állják útját az erőszaknak, biztosítsák a menekültek hazatérését és ibékés életkörülményeiket.
A parlament ülésén Budomir Loncar szövetségi külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy Jugoszlávia az egyetlen veszélyes európai válsággóc, amely kedvezőtlenül befolyásolja a kontinens politikai stabilitását. Véleménye szerint a jugoszláv válságot nem lehet nemzetközi támogatás nélkül megoldani: Európát számos közös érdék fűzi össze, és Jugoszlávián segítve valójában önmagán segít. — Ez nem tekinthető gyámkodásnak vagy döntőbíráskodásnak — hangsúlyozta.
A jugoszláv parlamentnek a jövő héten kell döntenie arról a tervezetről, amelyet az Ante Markovié vezette szövetségi kormány terjesztett elő a három hónapos átmeneti időszakra vonatkozóan, az ország jövőjével foglalkozó tárgyalásoknak pedig legkésőbb augusztus 1-jével meg kell indulniuk.
A Tanjug állítása: Magyar fegyverek jutottak Jugoszláviába Bulgárián át
Szófiából jelenti a Tanjug: A Tanjug jugoszláv hírügynökség szófiai jelentése szerint Radoszlav Szekulics, a jugoszláv vámhivatal igazgatója azt mondta a szófiai Duma című napilap belgrádi tudósítójának, hogy ez év januárjának végén magyar fegyverek jutottak Jugoszláviába a bulgáriai Várna kikötőjén át.
A lap címoldalán megjelent szerdai közleményben a jugoszláv szövetségi vámhivatal illetékese azt állította, hogy január 29-én magyar géppisztolyokkal megrakott nyolc nagy konténert raktak fel a Lipa nevű jugoszláv hajóra,
amelynek tulajdonosa a horvátországi Mali Losinj tulajdonát képező hajóstársaság. A rakomány uticéljaként állítólag Abu-Dzabit tüntették fel, de ehelyett a feb-
nagy horvátországi kikötőben.
Az egyes jugoszláv tagköztársaságokba irányuló fegyverszállít-mányok'ban való esetleges bolgár részvétel jelentékeny zavart okozott Szófiában, és az erre utaló jelentéseket nemcsak a bolgár kormány és védelmi minisztérium cáfolta, hanem több exportcég is.