﻿ís^arasagsjy'
Mellékletünk: SZOMBAT
Magár Nemzet
		
Ára: 9,50 forint	ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT, 1991. július 27., LIV. évfolyam 175. szám
START-eét
írta: Lambert Gábor
Megintcsak történelmi pillanat közeleg. A jövő héten Moszkvában	végre-valahára
aláírják a stratégiai fegyverkorlátozási	egyezményt
(START—1),	Gorbacsov és
Bush talán még tollat is cserél. Űjabb mérföldkő, villoghatnak a vakuk.
Mostanában az a baj, hogy nem tudja az ember, hányadán is áll a történelmi pillanatokkal. Ha csupán az adott helyzetre koncentrálunk, úgy az a kérdés: biztonságosabb lesz-e a világ azáltal, hogy létrejön egy újabb csúcstalálkozó, s lezárul egy nehéz tárgyalássorozat számos, részben már egyébként is elavultnak Ítélt tömegpusztító fegyverről? A megrázkódtatások egymásutánját élő Közép-Kelet-Európából nézve megnyugtató válasz aligha adható. Felbomlott az egyensúly, amelynek alapját a nagyhatalmi befolyási szférák elhatárolása adta, s még nem alakult ki az új. Ebben a képletben a szovjet—amerikai megállapodások átfogó biztonsági garanciákat jelentettek, amennyiben az egymás iránti bizalom növekvő szintjét tükrözték.
Az új helyzetben a kétoldalú bizalom nagyobb, mint az általános biztosítékok. A Szovjetunió már nem azt a szerepet tölti be a világpolitikában, mint a peresztrojka előtti időkben, végérvényesen világossá vált, hogy a nukleáris góliát gazdasági agyaglábakon áll. Az új világkormányban, amely talán hosszabb távon átveheti az eddigi nagyhatalmi ügyintézés szerepét, a Kreml legjobb esetben is csak a „plusz egy” státusára számíthat.
Bármily vehemensen is bizonygatja a Gorbacsov-hű tömegtájékoztatás, hogy a Londonban elért eredmények meghaladják az előzetes várakozásokat, a közvéleményt még nem sikerült erre ráhangolni. Ami legalábbis arról tanúskodik, hogy a konzervatív propaganda — amely a Szovjetunió kiszorulását bizonygatja a nemzetközi porondról, és egyértelmű kudarcnak könyveli el Gorbacsov tárgyalásait a „hetekkel” — nem maradt hatástalan.
Nem könnyű félrehessegetni a feltóluló történelmi párhuzamokat. Az enyhülés csúcspontját, egy többéves folyamat betetőzését jelentette a maga korában a SALT—2 aláírása — hogy azután később az egész enyhülési periódus a szovjet befolyás előretöréseként rögzüljön az amerikai tudatban. A START—1, ugyancsak többéves szakaszt koronáz meg — és rekeszt be. ’Andrej Kortu-nov, a fiatal és eredetien gondolkozó szovjet politológus írja a Moszkovszkije Novosztyi-ban, hogy már formálódik számos konkrét megállapodás, amely összefügg a mostan) egyezménnyel, de kimaradt annak keretei közül. Am nehéz feltételezni, hogy a belátható jövőben sikerülhet újabb SALT—2, vagy START—1 típusú megállapodást kötni. Vagyis olyan átfogó alkut a hetvenes és nyolcvanas évek mintájára, amikor is a felek a megvitatandó kérdések nagy paksamétájával ültek le tárgyalni, s azután az „adok, hogy adj” elve alapján cseréltek kompromisszumot kompromisszumra. Ha lesz is a stratégiai leszerelésnek folytatása, az nem „egy nagy valaminek” ígérkezik, hanem konkrét egyezségek szériájának részlet-kérdésekben, amelyek kiegészítik és továbbfejlesztik a
START—1-et.
Jó esélye van tehát annak, hogy a Genfben megkezdett és egyre magasabb „pontszámokért” folytatódó nagyhatalmi flipper a végéhez ért. „ön nyert, dobjon be pénzt, és kezdje elölről a játékot.” Erre a feltételezésre nemcsak a Szovjetunió megváltozott világpolitikai súlya ad alapot, de a fegyverkorlátozási folyamat folytatásához mindenképpen új megközelítésekre van szükség, amelyek eddig még csak alig körvonalazódnak. A nukleáris arzenálok kontrollja ugyanis innentől kezdve kilép a kétoldalú keretek közül, s a régi alapelvek — a paritás, a globális egyensúly megőrzése — a többoldalú nukleáris egyensúly jóval bonyolultabb kritériumaival kell hogy felcserélődjenek. Már amennyiben sikerül a francia, az angol, a kínai atomkészletekre is kiterjeszteni az ellenőrzést, ami egyelőre legalábbis kétséges.
Miként az is bizonytalan, hogy az újabb, várható külpolitikai kudarcérzet milyen következményekkel jár a Szovjetunióban. Hiszen máris találkozni olyan, alig burkolt célzásokkal és számítgatások-kal, amelyek szerint megintcsak — akár a közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítésekor — Moszkva tette volna a nagyobb engedményeket, többet áldoz fel készleteiből, hogy magát a megállapodást is az eredeti szándék szerint már az év elején alá lehetett volna írni, ha a konzervatív és a katonai körök ellenállása meg nem keményedik. Eddig tartott, amíg a politikai akaratnak sikerült úrrá lenni a helyzeten. Nem nehéz azonban megjósolni, hogy legkésőbb a szerződés ratifikálásának vitájában, újra előjön majd az összes konzervatív sérelem, kezdve Kelet-Európa „elvesztésétől” a védelmi potenciál „meggyengítéséig”.
A Bush-látogatás valamelyest megnöveli a Londonból hozott csomag értékét, talán nem véletlenül konkretizálódott nagyjából akkortájt az időpont, amikor világossá vált, hogy a Kreml nem számíthat kiterjedt pénzügyi támogatásra. A csúcstalálkozó politikai fedezetet jelenthet Gorbacsov-nak, de persze csak annyiban, amilyen mértékben a közvéleményben pozitív értékelést kap a stratégiai korlátozási egyezmény. A külvilág számára a START talán nem is annyira a kollektív biztonság megerősödését jelenti, mint inkább azt, hogy a vezető szovjet politikai köröknek egyelőre sikerül féken tartaniuk a birodalmi lob-byt és a hadiipari komplexumot.
Az amerikai elnök, valószínűleg, arra is kíváncsi — beiktatott kijevi látogatása a jelzés rá —, hogy mindehhez a köztársaságok mennyiben bizonyulnak partnernek. Vannak ugyanis olyan jelzések, hogy a helyi vezetők hajlamosabbak jobban alárendelni a belső konjunktúrának a külső kapcsolatokat, mint Gorbacsov, aki éppen ezért marad továbbra is nehezen behelyettesíthető személy bármely együttműködési képletben. így a moszkvai csúcstalálkozó tulajdonképpen a londoni megbeszélések egyenes folytatásaként is felfogható. Bár a nyilvánosságnak szánt események középpontjában a START ünnepélyes aláírása áll majd, a tárgyalásokon az újabb célokat kell kijelölni. Bush pedig pontosabban felmérheti, hogy ezekhez elegendő lesz-e a Londonban nyújtott támogatás.
il fötéma* —
Dubrovnikban tanácskozik a kibővülő Pentagonale
A	jóslatok ellenére* Moszkvában
elmaradt a pártszakladás
|_______A külpolitikai helyzet________|
A MOSZKVAI KB-PLÉNUMNAK megkülönböztetett figyelmet szentelt pénteken a világsajtó, noha a tanácskozás első napján nem következett be a sokak által jósolt nyílt szakadás. A The Guardian szerint a Gorbacsov által előterjesztett programtervezet kísérlet arra, hogy megakadályozza a reformerek tömeges távozását a pártból. Az ugyancsak brit The Independent pénteki számában megállapította, hogy „a kommunizmus lassú és fájdalmas halállal múlik ki a Szovjetunióban”, s e körülmények között a szovjet vezető megpróbálja rávenni a pártot, szüntesse be a hiábavaló kezelést és írja alá a halotti bizonyítványt. A londoni liberális lap szerint ez a fordulat körülbelül olyan, mintha a római pápa jelentette volna ki, hogy a római katolikus eszmerendszer „az emberi természet és történelem teljes félreértésén alapult”, s ezért azt ajánlotta volna a hívőknek, térjenek vissza a régi istenek imádásához. A német Die Welt az SZKP-t ért két csapásról írt: a gorbacsovi program az elmélet frontján ássa alá a pártot, míg Jelcin intézkedése a munkahelyi pártszervezetek betiltására az SZKP létének szervezeti és pénzügyi alapjait rendíti meg.
TAMADAsBAN KERESI A KIUTAT a válságba került SZKP főtitkára, az új program és a rendkívüli kongresszus év végi összehívása legalábbis ezt sejteti — vonta le a következtetést a berlini Dér Tages-spiegel. A kommentár szerint azonban ez a szándék előbb-utóbb szakítópróbához kell hogy vezessen. A Süddeutsche Zeitung is azt az ellentmondást emelte ki hogy, bár Gorbacsov politikailag „üres kézzel” állt a központi bizottság elé — a „soványka” szövetségi szerződés aligha feledteti a katasztrofális gazdasági helyzetet —, mégsem az SZKP hatalmi pozícióinak megvédésére szólított fel. A párizsi Liberation arra hívta fel a figyelmet, hogy az SZKP mára ugyan csak árnyéka önmagának, de nem halott, befolyása azonban immár minimális a szovjet politikai életben. A pártapparátus éppen azért támogatja ezúttal is Gorbacsovot, „mert nélküle semmivé válik, Gorbacsov az utolsó menedék, az oxigénsátor, amely biztosítja a hosszú, de nem fájdalmas agóniát”. A Le Figaro szintén azt hangsúlyozta, hogy az SZKP a szociáldemokrácia irányába halad, és rámutatott: Gorbacsov most maga állt élére a rendkívüli kongresszus összehívását hirdető mozgalomnak, holott ezt konzervatív ellenfelei sürgették, hogy megfosszák főtitkári tisztétől. A francia üzleti körök fóruma, a Les Echos szerint, Gorbacsov az Olasz Kommunista Párt átalakulásának példáját kívánja követni.	(V. L.)
Van esély a társulási szerződés idei aláírására
- mondja «s EK-val tárgyaló magyar küldöttség vezetője
„Arra törekszünk, és erre változatlanul van esély, ihogy még az idén aláírjunk egy számunkra is elfogadható megállapodást, amely nyomán mód nyílhat a szerződés időhöz kötött részeinek jövő januári életbe léptetésére” — mondotta többek között a magyar— EK társulási szerződések eddigi eredményeit értékelve Juhász Endre, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának főosztályvezetője. A magyar tárgyalási küldöttség vezetője azt követően adott interjút az MTI ibrüsz-szeli munkatársának, hogy csütörtökön este befejeződött a megbeszélések a nyári szünet előtti utolsó, hetedik fordulója is.
„A mintegy negyvenoldalas, közel száz szakaszból és tucatnyi mellékletből álló szerződés jelentős részét már véglegesítettük: egyeztetett a ipreambulum (ez tartalmazza Magyarország távlati, belépési szándékaira vonatkozó utalást is), valamint a szerződés tartalmára vonatkozó rész. Elfogadott a politikai párbeszédről szóló fejezet, csakúgy, mint — elenyésző kivétellel — a gazdaságitól a pénzügyi, a tudományos vagy a szociális területen ót a környezetvédelemig számtalan területet felölelő együttműködési rész
—	mondta Juihász Endre, megállapítva, Ihogy a vitatott pontok mindenekelőtt a kereskedelmi fejezettel kapcsolatosak. Itt is elmondható azonban, hogy a szerződés életbe lépése után öt évvel
—	a textilipari termékek kivételével — valamennyi magyar Iparcikk (csütörtök óta immár beleértve az acélipariakat is) teljesen vámmentesen, mennyiségi korlá-
. tozás nélkül juthat majd a közösség piacára. (Tavaly a magyar EK-export durván 55 százaléka ezen termékek köréből került ki.)
„A közismert gondok a mező-gazdasági és a textilipari cikkek kereskedelmével kapcsolatosak. Itt a tagországok a magyar áruk korlátozásában oly mértékig megkötötték a velünk tárgyaló küldöttség kezét, hogy a jelen feltételek mellett nem látszott esély számunkra is elfogadható kompromisszum elérésére. Így ezek megvitatását az őszi fordulókra halasztottuk, remélve, hogy addig a közösség miniszteri tanácsa kibővíti delegációjának mandátumát. A kereskedelmi fejezet ezen túlmenő részeit — az általános rendelkezéseket valamint védzá-radékokat — illetően gyakorlatilag szintén teljes az egyetértés.”
A dubrovniki Pentagonale-csúcs alkalmai ad kétoldalú tárgyalásokra is
várhatóan hattagúvá bővülő korábbi Pentagonale hét végi ülése a résztvevőknek alkalmat kínál a kétoldalú tárgyalásokra is. A Pen-tagonalét érintő regionális kérdések mellett a találkozó egyik központi témája minden bizonnyal a jugoszláviai helyzet lesz.
Részletesen ismerteti a Tanjug jugoszláv hírügynökség Jeszenszky Gézának a csütörtöki Népszabadságban megjelent interjúját. A nyilatkozatból a Tanjug azt emeli ki, hogy a magyar külügyminiszter reményei szerint a dufo-rovniki csúcs fékező erő lehet a jugoszláviai fejleményekben. A Reuter brit hírügynökség szerint a dUbrovniki tanácskozás újabb kísérletválság megoldására.
A megbeszélésekre várták a szlovén, a horvát és a macedón köztársaság külügyminiszterét, s minden bizonnyal a tengerparti fürdővárosba érkezik a szerb kül-ügyek irányítója is.
Olasz vélemények szerint fontos lenne, ha az eddig sikeresen működő Pentagonale a jugoszláv válság kezelésének is fórumot biztosítana. Ugyancsak római megítélés, a csoportnak nem szabad támogatnia a Jugoszlávia széthullását szorgalmazó erőket.
Az Adriai-tenger menti város-
ban rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette ült össze a tanácskozás, amelyen a házigazdák részéről Ante Markovié szövetségi kormányfő és Budimir Loncar külügyminiszter, AusztJ riából Franz Vranitzky kancellár és Alois Mock külügyminiszter. Olaszországból Giulio Andreotti kormányfő, Gianni De Michelis külügyminiszter, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból Marián Calfa kormányfő és Jírí Dienstbier külügyiminiszter vesz részt. Dubrovnikba meghívót kapott Jan Krzysztof Bielecki lengyel miniszterelnök és Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter is.
A hat ország parlamentjeinek küldöttségei tanácskozást tartanak a törvényhozások közötti együttműködés kérdéseiről.
Dubrovnikban a Hexagonale vendégeként jelen van a tanácskozáson Chaterine Lalumiere asz-szony, az Európa Tanács főtitkára, valamint több nemzeti pénzintézet és bank, közöttük az Európai Beruházási Bank képviselője. A megfigyelők között ott van Albánia küldöttsége Muhamet Kapllani külügyminiszter vezetésével. valamint az Alpok-Adria Együttműködés szervezetének képviselője is.
Antall József kormányfő pénteken kora délután elutazott Dubrovnikba. ahol részt vesz az Alpok-Adria térség együttműködő tagállamainak második csúcsta-
lálkozóján. A miniszterelnök kíséretében van Jeszenszky Géza külügyminiszter — jelentette az MTI.
A Lengyelország bevonásával
A KB jóváhagy ta a gorbacsovi programot
Novemberben tartja kongresszusát az SZKP
Moszkvából jelenti az MTI: Az SZKP Központi Bizottsága ez év novemberének végére összehívja a párt XXIX., rendkívüli kong-
rint a tervezet egyes fejezeteit még pontosíthatják, kiegészíthetik, alapjában azonban nem változik, s így kerül majd a szóle-
resszusát. A KB ülése pénteken túlnyomó többséggel elfogadta kiindulási alapnak a Mihail Gorbacsov által előterjesztett új programtervezetet és döntött a rendkívüli kongresszus összehívásáról.
A TASZSZ hírügynökség sze-
sebb pártközvélemény, illetve az őszi kongresszus elé.
A plénum pénteken este — lapzártánk után — fejezte Ibe munkáját, s a tervek szerint utána sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat.
