﻿
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1991. július 30., LIV. évfolyam 177. szám
Aköz
véleménye
Egyetlen egy politikai rendszer, hatalmon lévő kormány sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne törődjön a köz véleményé-vel.(Kivéve akkor, ha éppen politikai céljai közé tartozik, hogy senkise ismerje meg a valóságot.)
így aztán az információk robbanásszerű áradatakor minden politikai döntés meghozatalakor alapvető tudni - vagy legalábbis felmérni - a köz reakcióit. Ennek a rendszernek főleg az Egyesült Államokban van hagyománya és gyakorlata. Közvéleménykutatás folyik egy-egy politikus megítélése, választási esélye kapcsán szinte az év minden hónapjában.
Ha a kutatások trendjét nézzük, úgy megállapítható, hogy többségében “bejönnek” az előrejelzések. Ám a politika attól politika, hogy igazából mindig kiszámíthatatlan, mindig van benne kockázati, bizonytalansági elem. Különösen igaz ez Kelet-Euró-pa országaira, ahol könnyen változhat a politikai színkép. Ilyen körülmények közöu fölvetődik: vajon az időről-időre megjelenő eredmények mennyire objektívek, illetve maga a vizsgálat, az adott időszak tükre mennyire használható fel politikai célokra.
A felmérést végzők szakmai tekintélyük érdekében tartózkodnak minden manipulációtól, ám a megrendelők, a megrendelt téma kiválasztásával már képések arra, hogy az objektív adatoknak sajátos értelmet adjanak. Példa erre a politikusok népszerűségi vizsgálata. Ha ezek során pusztán arra keresnek választ a felmérő biztosok, hogy melyik politikus kinek és miért szimpatikus, vagy ellenszenves, akkor ez a felmérés arra jó csak, hogy az állampolgárok érzelmeiről adjon képet. Ilyen körülmények között eleve vesztes pozíciót foglal el a kormány és győztesét az ellenzék. Nem kell hozzá sem kormánypártinak sem ellenzékinek lenni, hogy nyilvánvalóvá váljék: az ilyen vizsgálódások sehová sem vezetnek. Csak akkor van értelmük, ha ezek összefüggenek mélyebb helyzetelemzéssel, amelyből már politológiai következtetések vonhatók le. Különben ha nem így lenne pusztán népszerűtlenségi indexe alapján Tha-cher asszony már az első év után megbukott volna, és a neveket lehetne tovább sorolni...
A politikai közvélcménykutatá-sok önmagukban tehát nem oldanak meg semmit. Csak akkor ha az ember tisztában akar lenni a tényekkel, önmaga hibáival és értékeivel, mert akkor könyörtelennek kell lennie.
Szembe nézni a tényekkel - ez a lényeg. S ami ennek nyomában jár az sem könnyű, hiszen össze kell szedni az erőt, hogy a feltárt hibák kijavítása megtörténjék. Igaz - látszólag - ezt megtenni sokkal könnyebb, mint elviselni a fájó igazságot. A demokrácia ereje azonban abban van, hogy a politikai berendezkedés nem teszi lehetővé, hogy olcsó hazugságokra épüljön a társadalom. Sőt nagykorúsága éppen azon mérhető mily mértékben képes elviselni, igényelni a kritika — sokszor az igaztalan bírálat - hangját is.
Minden tehát azon múlik, hogy kik és milyen célzattal kívánják a kutatási adatokat nyilvánosságra hozni. Kik milyen magyarázatot fűznek az adatokhoz, s milyen következtetéseket vonnak le azokból. Ha tudományos igényességgel közelítenek az. eredményekhez, ha azokból tudományos értékű válaszok születnek, akkor van értelmük ezeknek a felméréseknek.
Boros István
A	Busb-Gorbacsov találkozó nyitányaként
szovjet-amerikai külügyminiszteri megbeszélés Moszkvában
A jugoszláv polgárháború megfékezésére világszerte nemzetközi közbelépést sürgetnek
1_______A külpolitikai	<	|
A HIDEGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ CSÚCSTALÁLKOZÓNAK minősítette Bush amerikai elnök ma kezdődő találkozóját Gorbacsov szovjet államfővel. A nagyhatalmi csúcs legnagyobb eseménye a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló, s közel egy évtizedig tárgyalt START-szerző-dés szerdai aláírása lesz. Szovjet részről azonban szeretnék elérni, hogy ehhez a nevezetes időponthoz fűződjön a két ország közötti gazdasági együttműködés új korszakának kezdete. Előreláthatóan fontos helyet foglalnak majd el a tárgyalások menetében a gazdasági kérdések. Gorbacsovnak ily módon a hetek londoni találkozója után újabb lehetősége kínálkozik a külföldi, így elsősorban az amerikai tőke becsalogatására. Erre ugyancsak nagy szükség lenne a szovjet gazda ság korszerűsítéséhez. Moszkvában elkeserítőnek tartják, hogy a lehetőségek hez képest az amerikai vállalkozók eddig nem jeleskedtek a szovjetunióbeli ve gyesvállalatok alapításában. S ezen a téren az NSZK, Olaszország és Finnor szág jócskán megelőzi áz Egyesült Államokat. A TASZSZ-nak a csúcstalálkozót megelőzően készített elemzéséből kiderül, hogy a szovjet-amerikai árucsere vo-lume az évi 5 milliárd dollárt sem éri el,s ez az Egyesült Államok kereskedelmi mérlegében mindössze 0$ százalékos részesedést jelent. A tanulmány megállapítja, hogy az amerikai üzletemberek egyelőre nem vállalják azokat a kockáza tokát, amelyeket az európaiak,s piaci offenzívájukkal kivárnak a rubel konvertibilissé tételéig. A várakozások szerint Bush elnök bejelenti majd, hogy megadja a Szovjetunió számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státusát, ami a szovjet termékek amerikai piacra történő bejutásához normális feltételeket biztosít, s hozzájárulhat a gazdasági kapcsolatok javulásához.
AZ SZKP KB PLÉNUMÁN vitára bocsátott programtervezet továbbra is foglalkoztatja az elemzőket. Fejtő Ferenc a Le Quotidien de Paris-bm megjelent írásában kiemeli, hogy korai még temetni Marxot, s elméletét elvetni akkor, mikor az a Szovjetunióban éppen most kezdi megmutatni érvényét. A létező szocializmus országában csaknem hetven éven át azok próbálták elleplezni az osztályharcot, akik a rendszer alapítójának téziseiben hittek. Gorbacsov peresztrojkájának következtében viszont a Szovjetunióban feltámad a munkásosztály, az osztályharc úgy, ahogy az sohasem létezett. Most a „primitív kapitalizmus" , az ellenőrizhetetlen osztályharc órája ütött ahol a liberalizmus, és különösen a szakszervezeti szabadság szelleme félemlíti meg az apparatcsiko-kat - íria az ismert publicista.
A BÉKÉS MEGOLDÁS ESÉLYÉNEK tovatűnéséről cikkeznek a jugoszláv válságot elemző német lapok,s a Nyugat energikus intézkedéseit követelik. A hétvégi erőszakhullám és a tucatnyi halálos áldozat után a Mitteldeutsche Zeitung szerint csak remélni lehet, hogy az EK-külügyminiszterek hétfői tanácskozásán sikerül olyan béketervet kidolgozni, amely valamennyi érintett fél számára elfogadható. A Die Welt kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, vajon „van-e egyáltalán értelme még a józan észre és a párbeszédre szólító szózatoknak?”. A lap szerint a szerb fegyveresek akcóinak megakadályozására erőteljesebben kellene fellépni, hisz azok a Nyugat tétova magatartásában a gyengeség jelét látják. A Süddeutsche Zeitung kommentárja szerint a szerb fegyveresek kizárlagos célja, hogy erőszakkal terjesszék befolyási övezetüket arra az esetre, ha majd újra kell rajzolni a belső határokat. A lap a Szerbia és Horvátország között dúló hatalmi harcról ír, s úgy véli, az öldöklés mindaddig továbbfolytatódik, míg a közvetítőknek nem sikerül tárgyalóasztalhoz ültetniük Milosevicset és Tudjmant.
(S.G.)
Az első csúcs a hidegháború után
(Tudósítónktól)
Moszkva - James Baker megelőzte főnökét, s mire George Bush a késő esti moszkvai órákban megérkezett a szovjet fővárosba, már meg is tartotta első tárgyalási fordulóját szovjet kollégájával, Alekszander Besszmertnihhel. Lényegében két napba sűrűsödik a szovjet-amerikai csúcstalákozó, nem árt tehát minden pillanatot kihasználni.
Vitalij Ignatyenko, a szovjet elnök szóvivője azzal próbálta fokozni a pillanat jelentőségét, hogy a hidegháború utáni első csúcstalálkozónak minősítette a mostani megbeszéléseket. Az együttműködés és a partneri kapcsolatok új szintjére lépünk - biztosította az egyébként már nem egyszer használt szófordulattal az újságírókat az esemény fontosságáról. S ezúttal az Egyesült Államok és a Szovjetunió már nemcsak nagyhatalmakként találkozik egymással, de “ezek olyan országok, amelyek meghatározott értékeket és elveket jelképeznek, s ezeknek rendkívüli hatásuk van a történelem menetére.”
Ignatyenko szerint a két elnök a kérdések igen széles körét tekinti majd át, így a szovjetunióbeli helyzetet, a kétoldalú kapcsolatokat, folytatják a Londonban a “hét plusz
gazdasági források véleményét idézve arról írt, hogy Gorbacsovtól hiba volt még a csúcs előtt bejelenteni az igényt, előbb egyeztetni kellett volna Bush-sal. Aki egyébként a jelek szerint határozottan - és negatívan -reagált. Figyelmet érdemel egyébként a Kommersznatnak az a megjegyzése, hogy amennyiben a nemzetközi pénzügyi szervezetek netán fontolóra vennék is a kérést, úgy annak teljesítése elkerülhetetlenül a harmadik világ és a kelet-európai országok ellenállásába ütköznek - mivel éppen ezek az államok a Valutaalap és a Világbank fő hitelfelvevői.
Baker és Besszmertnih hétfőn a START-szerződés aláírásával kapcsolatos néhány kérdést tekintett át, valamint a stratégiai korlátozási tárgyalások folytatásának lehetőségeit. Ezek a távlatok feltehetőleg a csúcson is jelen lesznek majd, Beszmertnih már jelezte is, hogy szovjet vélemény szerint a megbeszéléseknek „szakadatlanoknak kell lenniük”.
A két külügyminiszter behatóan foglalkozott a Közel-Kelettel is, s ez a téma ugyancsak szerepel majd a főnökök eszmecseréin. Sőt, mint Ig-
natyenko megemlítette, közös elnöki nyilatkozat is várható ezen témáról. A felek továbbá véleményt cserélnek a „kubai problémáról”, fogalmazott az elnöki szóvivő, egyből le-, szögezvén, hogy Moszkva teljesíti „a kubai barátokkal kötött meghatározott szerződéseket”. A két elnök valószínűleg nem kerülheti meg a jugoszláv helyzet áttekintését sem. Mindenesetre az eddigi tartózkodó szovjet magatartással szemben új fejlemény, hogy bejelentették: Ante Markovics kormányfő augusztus 1-2-a között Moszkvába érkezik.
Bush a keddi tárgyalások mellett végülis nem az akadémián, hanem a külgyüminisztérium nemzetközi kapcsolatok intézetében tart előadást. Találkozik továbbá Borisz Jelcinnel is. Az orosz elnök gondoskodott róla, hogy a csúcstalálkozó idején se maradjon észrevétlen. Hétfőre időzítette Vytautas Landsbergissel, az orosz-litván szerződés aláírását. A kéoldalú kapcsolatokat szabályozó megállapodással egyidejűleg jegyzőkönyvet is aláírtak képviselet kölcsönös létrehozásáról Oroszország, illetve Litvánia területén.
Lambert Gábor
„A NYUGAT AZÓTA JÁR
ELŐTTÜNK
amióta rálépett a polgárosodás útjára. Azóta akarjuk az eredményes példát követni, azóta akaratunktól függetlenül hatása alatt élünk.” (Kopátsy Sándor: Történelmi esély a polgárosodásra - 4. oldal)
NEM
PÁRTHADSEREG-
KÉNT,
hanem a polgárok öntevékeny szerveződéseként alakulnak országszerte a polgárőrségek, hogy csökkentsék a növekvő bűnözés nyomán támadt félelemérzetet. (Szerveződnek-e a polgárőrségek címmel a 6. oldalon közlünk összeállítást)
AZ EDDIGI SZTRÁJKOKAT
jobbára olyan foglalkoztatású csoportok kezdeményezték, akik a jó anyagi helyzetű rétegek közé tartoztak. (Légrádi Tibor: Teherbírásunk határai - 7. oldal)
A HIDEG NAPOK
című film tv-vetítéséhez nem járult hozzá Cseres Tibor. Ha lenne mozgókép az 1944-ben kivégzett 40 ezer magyarról, akkor kerülhetne csak sor az újrajátszásra... (Berkes Erzsébet: Hideg napok -nehéz évek - 5. oldal)
99Nem folytathatunk szovjetellenes politikát99
Észak-Amerika elsőbbséget élvez a magyar diplomáciában
Antall József előadása a budapesti nagyköveti konferencián
egy” eszmecseréken megkezdett tárgyalásokat, s regionális kérdésekkel is foglalkoznak. Ami a gazdasági kapcsolatokat és a kétoldalú viszonyt illeti, a szovjet kommentárok érzékeltetik, hogy Moszkvában igencsak számítanak arra: sikerül közelebb kerülni a legnagyobb kedvezmény elvének a biztosításához. Az Ignatyenko által felsorolt több kiegészítő megállapodásban, amit a START-egyezmény mellett most Moszkvában aláírnak majd, ugyan egyik sem foglalkozik a gazdasági kapcsolatok bővítésével, és érthető-leg nem is megy tovább annál, amiben a hetek Londonban megállapodtak, ám szovjet részről azért újra meg újra előhozakodnak a teljes jogú Világbank és Valutaalap tagsággal is - jóllehet Bush világosan értésre adta, hogy ezt “idő előttinek” tartja. Hétfőn például Vitalij Csur-kin külügyi szóvivő fejtegette, hogy a társult tagság ugyan lehetőség az együttműködésre, de ezzel együtt is, “a felek aktív együttműködése nélkül”, tekintettel a szovjet gazdaság méreteire és problémáira, a csatlakozás “igazolhatatlanul elhúzódhat.”
A Kommerszant hetilap egyébként szovjet diplomáciai és kül-
(Munkatársunktól)
Eredményesnek minősítette az új magyar külpolitika folyamatosság és fordulat jegyében eltelt egy esztendejét Antall József abban a beszédében, amelyet a hétfőn kezdődött nagyköveti értekezlet megnyitásaként tartott a Villányi úti konferenciaközpontban. A miniszterelnök, aki maga is emlékeztetett tisztéből adódó különleges felelősségére a külügyek irányításában, az összese-reglett misszióvezetők előtt nem csak a magyar diplomácia tevékenységével foglalkozott, hanem egyszersmind körvonalazta a jelenlegi kormányzat általános külpolitikai elképzeléseit, s kitért néhány belpolitikai vonatkozásukra is.
Az elmúlt évet mérlegelve Antall József kiemelte, hogy Magyarország külső, elsősorban nyugati megítélésében, külpolitikájának fogadtatásában a rendszerváltás után fordulat következett be. noha előtte is elismertek bizonyos pozitív elemeket. Valótlannak nevezte azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a külpolitikában “semmi olyan nem történt, amit már korábban el ne kezdtek völna”; a Magyaror-szág-kép teljes megváltozását tagadók “nehezen megbocsátható” tévedés rabjai - fejtegette Antall -, aki mindazonáltal óvakodott attól, hogy kormánya számára kisajátítsa az előző kabinet érdemeit. Annál erőteljesebben utasította viszont el azokat a vádakat, amelyek szerint a külpolitika sikerei csupán az objektív körülményeknek vagy a szakapparátus tehetetlenségi nyomatékának volnának köszönhetők. A magyar külpolitika kedvező visszhangja a világban nem holmi véletlen műve - érvelt Antall -, miként az is “egy tudatos stratégia része", hogy a magyar államférfiak
szinte személyes érintkezésben vannak a vezető hatalmakkal.
A kétpólusú világrendszer összeomlásával a magyar külpolitika “több lábra állt” - állapította meg Antall József. Irányultságát elemezve a kormányfő az északi félteke vezető ipari államaihoz és a szomszédainkhoz fűződő viszony jelentőségét domborította ki, nem feledkezve meg persze a mediterrán térségről, illetve tágabban véve az iszlám kultúrkörről. Ezen belül az Egyesült Államok és Kanada prioritást élvez a magyar külpoltiká-ban - közölte Antall József, rámutatva az atlahti szemlélet fontosságára. Ennek megfelelően “ellenfelei leszünk minden Amerika-ellenes európai integrációs törekvésnek”, miközben a magyar diplomáciának mindent meg kell tennie a maga eszközeivel azért, hogy erősítse az Egyesült Államok Európa iránti elkötelezettségét -fogalmazott a miniszterelnök, aki ebben az összefüggésben kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a NATO-val fenntartott kapcsolatainknak.
Az Európai Közösségről szólva Antall úgy vélte, hogy 1997-98 előtt illúzió lenne a részünkről a teljes jogú tagságban reménykedni, utána azonban megvan rá a legnagyobb esélyünk. Még akkor is, ha a versenyfutásban vetélytársunknak bizonyulhat Csehszlovákia és Lengyelország, amelyekkel a fennálló és Visegrádon látványosan deklarált politikai és eszmei nézetazonosság “nem zárja ki a kemény vetélkedést, érdekösszeütközést" - figyelmeztetett a szónok, aki szerint szükség van ugyan a hármak között az EK-politika egyeztetésére, de a szuverén partnereknek “nem kell bevárniuk egymást a kanyarban".
A közép-európai régióban elfoglalt helyünket vizsgálva Antall József ter-
mészetesen mindenekelőtt a minapi dubrovniki csúcstalálkozó fényében a Hexagonalét méltatta. Leszögezte, hogy nem alternatívája sem az európai integrációnak, sem az atlanti biztonsági szempontoknak; egyszerűen “az együttműködés egy szelete”, amely “addig hatékony, amíg szerepét nem tévesztik össze mással”. Külön megjegyezte, hogy a Hexagonale nem németellenes szerveződés, nem az állítólagos német hegemóniát hivatott ellensúlyozni - “szerencsére ezt Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter sem gondolja” -, jóllehet valóban tapasztalhatók “érthető” olasz kiegyensúlyozó szándékok. A Hexagonale pontos meghatározását keresve Antall olyan “rehabilitációs szervezetnek" titulálta a hat állam tömörülését, amely megpróbálja helyreállítani a közép-európai és az Alpok-Adria térség évszázados piaci és kulturális kapcsolatrendszerét.
Nagy teret szentelt á kormányfő a magyar-szovjet viszonynak. Elöljáróban hangoztatta, hogy Magyarország nem folytathat szovjetellenes politikát; mert mindaz, amit ma a Szovjetunió alatt értünk, mindig is a tőszomszédságunkban marad. “A legrafináltab-ban aljas megállapítás", hogy a kabinet elrontotta a Szovjetunióhoz és a szomszédainkhoz fűződő kapcsolatokat - állította Antall, hozzátéve: ha nem a butaság, ostobaság a mentség, az ilyen megnyilatkozások "hazaárulással" érnek fel... Hozzátette: a szovjet vezetésben “nincs nagy vélemény” a fenti bírálattal élő ellenzékről.mint-hogy a régi szép orosz hagyomány szerint Moszkvában a “megbízható, kiszámítható partnereket” kedvelik. Egyébként pedig hogyan is lehetne felhőtlen a kétoldalú viszony, amikor
(Folytatása a 2. oldalon)