﻿Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZERDA, 1991. július 31., LIV. évfolyam 178. szám


Víz
Megtörtént, amiről azt hittük: elképzelhetetlen. Körtvélyesnél -szlovák területen - három hajó szivattyúzza a Dunából a vizet a hősi erőmű felvízcsatomájába. A tény nem annyira meglepő, mint inkább elszomorító, a közelmúlt idők, a le-tűnt rendszerek arroganciájára emlékeztet.
Mert az indok, amivel az ideiglenes és kisvízi feltörtést szalonképessé, műszakilag - úgymond - elfogadhatóvá próbálják tenni, egész egyszerűen nem indok. Csak, aki még sohasem járt folyóparti, ártéri nedves területen, állíthat olyan képtelenséget, hogy a növényzet áttörése ellen, a szigetelés védelmében kell tizenöt húsz centiméterre elárasztani az Uzemvízcsatomát. A fűz ugyanis jó sokáig tűri a vizet, kivált, ha gyökérzetét nem lehet a földből kimosni, márpedig a csatorna aljzatából többségében fűzek sarjadtak.
Kár tehát, sőt inkább kidobott pénz a növényzetet irtani, mely így zsengén is a természet megújulóképességét, fölényét hirdeti a technokrata szemlélettel szemben, amelynek tökélyébe vetett hitet az események amúgyis sokszorosan megcsúfolták. Mert ugyan miféle szigetelés lehet az, amelyet ily rövid idő alatt képes áttömi a növényzet? E szörnyszülött létesítményt legalábbis évszázadokig tartónak képzelték azok, akik fennen hangoztatott tételeikkel ellentétben a dolgok megváltoztat hatatlanságában	re-
ménykedtek.
Ehhez képest cstifJSfl pillanatnyi időnek tekinthető, ami alatt megtörtént a csoda: füvek, cserjék, gyenge vesszőágak nőttek ki a betonból. Felmerül a kérdés, megéri-e egyáltalán a pénzt és a fáradságot, az elpazarolt energiát ez az akció, mely azonkívül, hogy a demokrácia nyílt megcsúfolása, súlyos környezeti veszélyekkel terhes. A tervezett alacsony vízszint, amelynek már eleve magas a mész- és a foszfát tartalma, dús algavirágzást indít majd el, pokollá téve a Duna és az üzemvízcsa-toma közé szorult három község lakosságának az életét. S ez az elterpeszkedő, lassanként megbüdösödő víz ráadásul még kátránytermékeket old ki a csatorna oldalának aszfalt-burkolatából, növelve a rákos megbetegedések veszélyét.
Ami pedig a demokráciát illeti, hatxan csallóközi település polgár-mestereinek tiltakozását semmibe venni-nem tartozik a demokrácia játékszabályai közé. Ezt még az előre bejelentett karbantartásra, állag-megóvásra hivatkozva sem illő megtenni egy olyan országban, mely otthon akar lenni Európában. Másról és többről van szó, mint egy egyszerű és ideiglenes technikai beavatkozásról, melyre egyébként a szlovák fél oly sokszor utalt s amely még az érvényben lévő egyezményes tervvel is ellentétes. A szivattyúk beindítása a sztálinizmus utolsó emlékművének, a bősi erőmű üzembehelyezésének szándékát fejezi ki. A hivatalosan is hangoztatott tárgyalási készség, s a mint nagyobb méreteket öltő állampolgári tiltakozások ellenében. Európában ezt sem tekintik a demokrácia ismérvének.
Az akció ellen hivatalosan is tiltakozott a vízlépcső magyar kormánybiztosa és diplomáciai úton fejezi ki a tiltakozással egyenértékű „nemtetszését” a magyar kormány, mely nem engedhet semmiféle pressziónak. A felvízcsatoma elárasztása feltehetően ilyen nyomás-gyakorlás céljára is szolgál, a helyzet ugyanis kísértetiesen emlékeztet 1988-ra, amikor nálunk befolyásolták a képviselőket a vízlépcső melletti kedvező döntésre. Csakhogy azóta politikai rendszerváltás történt Európa eme térségében és a fiatal, új demokráciák nem hagyhatják figyelmen kívül állampolgáraik akaratát.
Sárvári Márta
Találkozó Gorbacsowal és Jelcinnel
Moszkvában gazdasági kérdésekre összpontosított Bush
A csúcs előtt a tagköztársaságok megállapodtak a Szovjetunió vagyonának felosztásáról
A külpolitikai helyzet
A KÉT ELNÖK NÉGYSZEMKÖZT kezdte meg kedden délelőtt a szovjet-amerikai csúcstalálkozó hivatalos programját, miközben a külügyminiszterek - Baker és Besszmertnih - nemzetközi témáknak szentelt eszmecseréjük után öt kétoldalú megállapodást írtak alá. A hírügynökségi beszámolók kiemelik, hogy George Bush az Egyesült Államok államfőjeként első ízben tesz látogatást Moszkvában, s mint maga fogalmazott, éppen a hidegháború utáni első nagyhatalmi csúcs egyik főszereplőjeként. Noha Bush és Gorbacsov megbeszéléseinek középpontjában - mintegy a hetek londoni értekezletének folytatásaként - gazdasági kérdések állnak, megfigyelők óriási jelentőséget tulajdonítanak a szerdán aláírandó START-szerződésnek, amelyet a szovjet vezető Bush-t üdvözölve egyenesen „történelmi okmányként” méltatott. A fordulat jelét vélte felfedezni a START-egyezményben a Fehér Ház lakója is, aki szerint a katonai konfrontáción alapuló csúcstalálkozókat felváltja a politikai és gazdasági együttműködésen nyugvó párbeszéd. Érdekes a német Frankfurter Rundschau fentiekre rímelő eszmefuttatása: ha a mostani csúcs több kíván lenni, mint egy korszak puszta befejező ceremóniája, máris arra kell összpontosítania, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió felszámolja az önmagát túlélt militarizmusát. Mert pillanatnyilag az a teljesen irracionális kép tárul elénk, hogy Moszkva a NATO-államokhoz folyamodik gazdasági segítségért, miközben irdatlan hadigépezetet tart fenn, amelynek még mindig feladata a NATO feltételezett agressziójának az elhárítása...
A napirendre kerülő egyéb kérdések közül érthetően megkülönböztetett figyelem övezi a Közel-Keletre vonatkozó állásfoglalásokat, hiszen az utóbbi időben mindkét fél részéről elhangzottak <tfyan értelmű utalások, hogy a béke-konferenciát esetleg még az idén tető alá lehetne hozni, s ráadásul meglehetősen biztató eredményekkel zárult a State Departement irányítójának legutolsó térségbeli körútja is. A tudósítók nem is mulasztották el megjegyezni, hogy a Pravda keddi számában feltűnően kedvezően értékelte a közel-keleti rendezést célzó washingtoni elképzeléseket.
A KREML HÁZIGAZDÁJÁNAK HÁTORSZÁGA egyébként nem kevésbé foglalkoztatja az elemzőket. Alig néhány órával Bush Moszkvába érkezése előtt került nyilvánosságra ugyanis annak a megállapodásnak a híre, amelyet mind a tizenöt szovjet tagköztársaság képviselői dolgoztak ki múlt heti tárgyalásaikon, s amely szerint felosztják egymás között a Szovjetunió vagyonát és adósságait, s mindebből gyakorlatilag kihagyták a központot. A Kom-merszant külön is hangsúlyozta, hogy a gazdasági modus vivendi kialakításába a föderációs alkudozástól eleddig távolmaradó hat köztársaság is bekapcsolódott, s a jegyzőkönyv aláírásával valójában új „gazdasági konföderáció” jött létre, amelynek résztvevői „a központtól függetlenül kölcsönösen tiszteletben tartják egymás érdekeit”. A konzervatív nézeteiről ismert Pavlov miniszterelnök szóvivője nem is óhajtott megjegyzést fűzni a megegyezés - aligha véletlenül épp a Bush-vizit elé időzített - híréhez. Részletek nélkül kitudódott ugyanakkor, hogy az amerikai vendég landolása előtt Gorbacsov és Jelcin eszmecserét folytatott egymással. Az ABC-tévé híradójának nyilatkozva pedig Gorbacsov kifejezetten elégedettnek mutatkozott amiatt, hogy George Bush az orosz és ukrán vezetővel is találkozik. Legfeljebb abból a megállapításából csengett ki némi neheztelés, hogy az amerikai elnök nyugati partnereihez képest határozottabban követel további reformokat a Szovjetunióban, mielőtt megadná Moszkvának az égetően fontos gazdasági segítséget. Gorbacsov érzékeltette, hogy - valószínűleg belpolitikai megfontolásoktól vezérelve - szívesen venné, ha a Nyugat a szovjetek számára „különösen fájdalmas problémák” megoldásában szolidaritást tanúsítana.
A ROSSZABBODÓ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK és a csökkenő élelmiszer-készletek nyomán erősödő társadalmi feszültségekre egyébként Sevardnadze is felhívta az amerikai adófizetők figyelmét, amikor egy nappal az elnökök moszkvai randevúja előtt a CBS-nek adott interjújában nem zárta ki egy valóságos „éhséglázadás” lehetőségét. „A káosz és anarchia természetes módon háborúhoz fog vezetni” - fejtegette a szovjet diplomácia egykori első embere, aki az SZKP szakadásáról szólva mellesleg úgy vélekedett, hogy a decemberi pártkongresszusig Gorbacsov nemigen dönt esetleges saját kilépéséről: időt akar nyerni. Ennek szellemében válaszolt az SZKP főtitkára az ABC riporterének is, amikor azt firtatta, indulna-e egy közvetlen elnökválasztáson: „Majd meglátjuk...” (V. L.)
Bush szerint új perspektívák nyílnak a közel-keleti békére
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - A múlt heti esőzések után igazi nyáridő tört rá a szovjet fővárosra, mintha ezúttal is megrendelésre és a szovjet légierő segítségével tört volna utat magának a napfény, hogy Mihail Gorbacsov és George Bush zavartalan körülmények között sétálhasson a Kremlben. A csúcstalálkozó zavartalanságáról egyébként is maximálisan gondoskodnak a két ország biztonsági erői - a TASZSZ interjút kért mindkét oldalon, s ezekből az derül ki, hogy már a két szerv között is jobb és zökkenőmentescbb az együttműködés, mint három éve, Reagan látogatásakor. Az amerikai kollégák -
kölcsönösségi alapon - még a fegyvereiket is magukkal hozhatták, ami például az angol vagy kanadai biztonságiaknak nem jut osztályrészül.
A változásokra helyezte a hangsúlyt az ünnepélyes ceremónián mondott bestédében Bush is, igaz, ő még régebben, 1985-ben járt utoljára a szovjet fővárosban, a különbségek még inkább szembetűnőek. „Országaink minden téren, gazdaságilag, katonailag és politikailag is közelebb kerültek egymáshoz” - fejtegette az amerikai vendég, utalva Gorbacsov érdemeire az elértekben. S egyben körül is határolta, hogy mostani tárgyalásain milyen területen vár előrelé-
pést. Szavaiból az tűnt ki, hogy a Közel-Keleten „új perspektívákat látunk a béke számára ott, ahol korábban csak nézetkülönbségek voltak”.
A keddi külügyminiszteri és az első, kibővített körben folytatott elnöki megbeszéléseken is kiemelt helyet kapott a Közel-Kelet. Amerikai fonásokra hivatkozva a Nyezaviszimaja Gaze-ta arról írt, hogy a látogatás során elképzelhetőleg bejelentik: a partnerek között nincs több nézeteltérés a regio-
nális konferencia összehívását illetően. Amennyiben Izrael beleegyezését adja abba, hogy Kelet-Jeruzsálem képviselőit is meghívják az értekezletre, megfigyelői minőségben - írja a lap, megbízható értesülésekre hivatkozva -, Moszkva feladata lenne a palesztinok meggyőzése.
Mindenesetre bár a keddi közös szóvivői tájékoztatás szerint az első napi megbeszéléseken a két elnök nem érintette a Közel-Keletet, valami készül. Ezt sugallta már a megelőző napon Alekszandr Besszmertnih is, kifejtvén: „eljött az idő” a nemzetközi konferencia megszervezésére, s nyitva hagyván a kérdést, hogy netán Bakerrel közösen utaznak a térségbe. A keddi külügyminiszteri találkozón továbbra is e témára koncentráltak, és az egyeztetés a délutáni órákban is folytatódott. Besszmertnih azért ez alkalommal óvatosabb volt, s csupán annyit nyilatkozott az újságíróknak, hogy túl sok kijelentés hangzik el, ami nem segít az ügynek.
Bush a délelőtti fogadáson, valamint délután, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében elmondott beszédében is kitért arra, hogy az együttműködés erősödése ellenére is vannak nézeteltérések - konkrétan is megemlítve Kubát, a balti államok jövőjét „vagy azt, amit Japán északi területeknek nevez”. Az amerikai érvelés szerint, s ezt közvetve Fitzwater is megerősítette, nehezen egyeztethető össze, hogy miközben a Szovjetunió a Nyugattól remél gazdasági támogatást a reformjaihoz, katonai kiadásai
változatlanul kirívóan magasak és olyan államoknak nyújt segítséget, mint Kuba.
A balti kérdés nyilvános felvetése valószínűleg a legtöbb, ameddig Bush Moszkvában elmegy. A Nyezaviszimaja Gazeta még úgy vélte, lehet, hogy az amerikai elnök találkozik a Baltikum képviselőivel, ám kedden a TASZSZ már cáfolta ezt. A szovjet hírügynökség szerint a baltikumi diplomaták azon dolgoznak, hogy leg-
alább Bakerrel sikerüljön beszélniük.
Bush programja egyébként is igen képlékenynek tűnik, s ez elsősorban a bizonytalan szovjet belpolitikai helyzetből fakad. Az amerikai elnök úgy próbál egyensúlyozni a köztársaságok között, hogy közben Gorbacsov maradjon a legfőbb partnere, amire válaszul a köztársasági vezetők is taktikáznak. így fordulhatott elő, hogy bár hétfőn a szovjet külügyi források még azt terjesztették: Borisz Jelcin is ott lesz a keddi villásreggelin, az orosz elnök végül is nem jelent meg. A kör-
EMELJÉK-E A LAKBÉREKET?
A Franciaországból hazatért szociológus szerint másutt sem vetették oda a piac prédájául a lakbéreket, nem beszélve arról, hogy az emberek nem terhelhetők tovább. (Komor Vilma: Kemény István szociológus a fokozatosságról, a lakásalapról és a szociális érvekről - 5. oldal)
MI OKOZTA LISZT FERENC HALÁLÁT?
Soha nem vetette meg az italt, korai felkelésétől késő éjszakába nyúló lefekvéséig túlzásba vitte a dohányzást. A komponista éppen Bayreuthba készült, alig felgyógyulva az erős megfázásból... (Eöry Éva: Szív-, tüdő-, májbaj -6. oldal)
A KIVITEL HETVEN SZÁZALÉKA
A FEJLETT ORSZÁGOKBA
irányult az év első félévében -mondta tájékoztatóján Kádár Béla miniszter a külkereskedelem folyamatait elemezve. (Zsubori Ervin: Tovább a piaci úton - 7. oldal)
A MAGYARSÁG ÉS A ZSIDÓSÁG VISZONYÁT
az elmúlt két évszázadban egyaránt jellemezték a konfliktusok és a harmonikus együttműködés. A szisztematizált előítéletrendszer az első világháború után jelenik meg. (Gergely András: Előítéletek a XIX-XX. századi magyar társadalomban és a politikában - 8. oldal)
nyezetéből származó értesülések szerint „túl későn jött a meghívás”.
Gorbacsov szóvivője, Ignatyenko viszont arra hivatkozott, hogy hétfőn késő este Novo-Ogaijevóban Gorbacsov, Jelcin és Nazarbajev kazah elnök egyeztették képviseletüket a csúcstalálkozón, így végül csak Nazarbajev reggelizett a két elnök társaságában. Akármelyik verzió az igaz, a távolmaradás kínosan érinthette Gor-bacsovot, aki így nem tudta reprezentálni Bushnak, hogy a megújuló szövetségben valóban első az egyenlők között. Változatlanul továbbélő személyi vetélkedése Borisz Jelcinnel azt eredményezte, hogy az orosz vezető csak a kedd délutáni különmegbeszé-lésen találkozott Bushsal - erről Fitzwater azt nyilatkozta, hogy „szívélyesek és eredményesek” voltak. Talán ennek hatására döntött úgy az orosz vezető, hogy tovább már nem feszíti a húrt, s az esti vacsorán már ott volt -ezek szerint ez a meghívó már idejében érkezett...
Ezek a háttérben folyó kis inter-(Folytatása a 2-es oldalon)
A STA RT-szrrzodós részletei
(Hírösszefoglalónk)
A START az eddigi fegyverzetellenőrzési megállapodások közül a legszerteágazóbb, első ízben vezet a hadászati nukleáris készletek csökkentéséhez, ezen kívül példa nélküli ellenőrző mechanizmust rögzít. A nagy hatótávolságú (5000 kilométer feletti) rendszerek átlagosan 25-30 százalékos leszerelése kapcsán többen jelentős eredményről beszélnek, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy még így is hozzávetőleg annyi nukleáris fegyver marad meg, mint amennyi a tárgyalások kezdetekor létezett.
A mintegy 600 oldalas dokumentum tartalmazza, hogy a nagy hatótávolságú hordozórendszereket - szárazföldi és tengeri indítású rakétákat, valamint a hadászati bombázórepülőgépeket - mindkét oldalon 1600-ra csökkentik, ami a Szovjetunió számára 35 százalékos, az Egyesült Álla-
mok számára pedig 28 százalékos mérséklést jelent. A hordozókra szerelt nukleáris robbanótöltetek száma nem haladhatja meg a hatezret. Ezzel a jelenlegi 10-11 ezres arzenál 48 százalékától szabadulnak meg a szovjetek, míg 39-től az amerikaiak. Felére csökkentik az úgynevezett interkontinentális nehézrakétákat, ilyenek például az SS-18 típusúak, s megtiltják újak előállítását. Ugyanilyen arányban szabályozza a dokumentum a szárazföldi és tengeri indítású szovjet ballisztikus rakéták hasznos terhét, s ezzel a rájuk szerelhető robbanótöltetek számát is.
A szerződés betartását biztosítja a rendszeres adatszolgáltatási kötelezettség, valamint az, hogy a felek első ízben teszik lehetővé egymás rakétáinak helyszíni ellenőrzését, s nem csupán a megsemmisítések esetében.
(S.G.)
H /ra
