﻿
Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR	CSÜTÖRTÖK, 1991. augusztus 1., LIV. évfolyam 179. szám
Váltás
Ha én egy szovjet piacra szakosodott nagyvállalat, vezérigazgatója lennék, egyáltalán nem örülnék a megindult külkereskedelmi piacváltásnak. Az sem vigasztalna, hogy a fejlett ipari országokat tömörítő OECD most elkészült tanulmánya éppen ezt a momentumot tartja elismerésre méltónak a gazdaság teljesítményei közül. Saját vállalatom romló imázsát egy kávészünetnyi időre sem tudná feledtetni Magyarország javuló külső megítélése. Egyáltalán nem töltene el örömmel, hogy a dollárexport az első fél évben 850 millió dollárral bővült, hiszen én egy centnyi bevételre sem tudtam szert tenni ezen a piacon. Igazság szerint, az egész piacváltásból csak azt látnám, hogy a magyar kivitelben -amelynek jómagam is oszlopos tagja voltam, hajdan glóriás cégemmel együtt - a nagy keleti szomszéd részesedése immár a tíz százalékot sem éri el, s ez engem bizony roppant fájdalmasan érint.
Ma én egy efféle nagyvállalat vezérigazgatója lennék, ujjal mutogatnék a kormányokra, akik annak idején arra ösztökéltek - mit ösztökéltek: kényszerítettek -, hogy vigyázó szememet Moszkvára vessem. s hagyjam a nyugati piacot másra. A miniszterekre, akik nem szóltak idejében. A döntéshozókra, akik nem értik meg sanyarú sorsom, s most magamra hagynak.
Mi több, én bizony lobbyznék! Megpróbálnék beépülni-, kijárni, nyomást gyakorolni. Támogatásokat követelnék, sőt drasztikus forintleértékelést, hogy nekem is megérje, s én is részt vehessek az exportoffenzívában! Mert törnék én előre szívesen a nyugati fronton, hiszen látom én, honnét jön az omlásveszély, de hát kérem, engem itt hagytak a pácban: se puskám, se puskaporom nincs semmiféle offenzívához.
Hivatkoznék én arra is, hogy kenyeret kell adni az embereknek. No meg, hogy keleten is kell ám az áru. s nem szabad ilyen hatalmas piacot elkótyavetyélni, és én bizony nem tehetek róla, hogy azok ott nem tudnak fizetni. Megértést kérnék és dotációt.
Nem tudnék szívből örülni a dollárimport 2 milliárd dolláros bővülésének sem. Minek, kérem, ez a nagy fene verseny, amely csak az amúgy is versenyképeseket segíti, a magunkfajtát pedig csak tovább piszkálja, elkedvetleníti. Megvan nekünk így is a magunk baja. Mióta az állam nem vállal garanciát a kiszállításainkra. Mióta egyrg lejjebb építik a támogatásunkat. Mióta nem lehet tudni, ki fog fizetni, mikor, mennyit és miért. S egy biztos csak, hogy nekünk fizetni kell majd. Mindenért.
Hát igen, ha én egy szovjet piacra szakosodott nagyvállalat vezér-igazgatója lennék, egy kicsit kétségbe lennék esve. És joggal. Próbálkoznék én hatalomátmentéssel, részvénytársaságosítással, önprivatizációval, de nem keltenék a kutyának se. Egy cseppet sem vigasztalna, hogy az ország konvertibilis kivitelének immár 73 százaléka áramlik a fejlett ipari országokba, ezen belül 47 százalék pe-dig egyenesen a Közös Piacba. Én sajnos nem áramolnék.
Miután már mindent megtettem, ami vezérigazgatóilag egyáltalán elvárható, leülnék kihalt vezérigazgatói szobámban, a párnázott ajtó mögött, s várnám a csodát - vagy legalábbis kormányprogramot -, ami mégiscsak megment engem is. S csupán nagy ritkán vallanám be még magamnak is, hogy a másik énem, a nem vezérigazgatói titkon azt reméli, ez a csoda nem jön el sosem...
Zsubori Ervin
A fő nyertes a fiatal nemzedék
Gorbacsov és Bush aláírta a START-szerződést
Ukrajna fővárosába utazott az amerikai elnök
A külpolitikai helyzet
ÚJ JÁTÉKSZABÁLYOKRÓL ír a Pravda, amelyeket a Bush-Gorbacsov találkozón kell, illetve kellett kidolgozni. Ezek a .játékszabályok” a partneri viszony megteremtését és fejlesztését szolgálják. A szovjet lap kiemelten foglalkozik a csúcstalálkozóval, ugyanúgy, mint számos más tudósítás. „Szükségünk van egymásra”, „A remény időszaka”, „Megállt a hidegháború órája” -ilyen címeiddel számolnak be a szovjet újságok az eseménysorozatról. A volt központi lap józanul hozzáfűzi azonban a legnagyobb kedvezmény megadásával kapcsolatban, hogy a szovjet iparnak csak úgy van esélye az amerikai piacon, ha világszínvonalú termékekkel jelenik meg. Elismeréssel ír a csúcstalálkozó első napjáról a párizsi Le Figaro is, a szovjet-amerikai együttműködés új korszakának nyitányát látja ezekben a megállapodásokban. Hozzáfűzi azonban sok más laptársával együtt, hogy a két fél elért az egyetértésnek arra a fokára, amelyen már nyilvánosan is szólhatnak, akár ilyen ünnepi alkalommal, nézeteltéréseikről anélkül, hogy ez a legkisebb kényelmetlenséget is okozná. Célzás ez Bush elnök kifogásaira Kuba katonai támogatásával, a balti államok helyzetével és a Kuril-szigetek jövőjével kapcsolatban. „Minden más téren megtapsolta a gorbacsovi művet”- hangoztatja a lap. A Le Quotidien de Paris viszont fanyalog, azt mondja, hogy Bush .kioktatta” Gorbacsovot. Ugyanilyen hangnemben ír a találkozóról a FKP lapja, a I 'Humanité is.
A VILÁGSAJTÓ kommentárjain hármas értékelés vonala alakul ki. Elsősorban azt hangoztatják, hogy e csúcstalálkozó jelzi: a két világhatalom (és talán fokozottan a világ is) megkezdte a normális nemzetközi állapotokra való áttérést. Mindenesetre - így a bécsi Kurier - a világnak ezúttal nem kell aggódnia a csúcsmegbeszélések eredményei miatt. A másik gondolatcsoport, amelyre sok hírmagyarázó rámutat, az amerikaiak őszinte bírálatait emeli ki. Washington szemével nézve a szovjet bel- és külpolitika még korántsem kifogástalan, kezdve a belső reformok vontatottságától, Kuba már említett támogatásáig. A harmadik fontos vonás, amely ezt a csúcstalálkozót jellemzi, a jelen és a jövendő leszerelésekre gyakorolt hatása. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így fogalmaz: „Két tollvonással befejeződött a fegyverzetellenőrzés és megkezdődött a leszerelés korszaka.” Az eddigi megállapodások ugyanis kevés kivétellel azt szolgálták, hogy a felek ismerjék, mivel fenyegeti őket a másik - a START szerződés azonban nagyon jelentős fegyverzet-állomány megsemmisítését írja elő. Rámutatnak a kommentárok arra is, hogy a két országnak bizonyos szempontból kölcsönösen szüksége van egymásra: a Szovjetunió a belső gazdasági káoszt amerikai támogatás nélkül aligha győzheti le, Washington viszont az Öböl-háborúból azt a következtetést vonhatta le, hogy egyéb regionális konfliktusok esetében is igyekeznie kell megnyerni a Kreml támogatását.
Jelentések érkeztek arról is, hogy a világ vezető politikusai megkezdték a moszkvai találkozó értékelését. A francia kormány megelégedéssel fogadta a hadászati támadófegyverek csökkentésére kidolgozott szovjet-amerikai szerződés aláírását, Dumas külügyminiszterer „történelmi eseménynek” nevezte. A Moszkvában történtek hazai vonatkozását mérte fel Kaifu Tosiki japán miniszterelnök, örömmel nyugtázva, hogy Bush elnök felvetette a Japán által vitatott Kuril-szigetek kérdését is.
A KUVAIT ELLENI IRAKI TÁMADÁS egyéves évfordulója alkalmából hírügynökségek mérleget készítenek az Öböl-háború tanulságairól és a hatásáról. Egyrészt kiemelik az Egyesült Államok katonai szerepét. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány órával az agresszió megindulása után már megbélyegezte a nemzetközi jog megsértését, kiderült, „milyen félelmetes csendőr szerepet hajlandó betölteni az Egyesült Államok az ENSZ beleegye-. zésével, hála a világ leggazdagabb országai által nyújtott támogatásnak” -mint azt az AFP egy New Yorkból keltezett hírmagyarázata hangsúlyozza. Másrészt - így a Reuter - az Öböl-háború „drámai módon” felborította a hatalmi egyensúlyt a Közel-Keleten. A régión belül korai még megmondani, hogy kik a győztesek és kik a vesztesek az arab-izraeli konfliktus megméretésénél. A hírmagyarázók rámutatnak arra, hogy Washingtonnak most az izraeli-arab probléma rendezésére kell összpontosítania, kihasználva az Öböl-térségben elért sikereit. Csakhogy minduntalan- ismét a francia AFP-t idézve -beleütközik Izrael és a PFSZ összeegyeztethetetlen követeléseibe. Washingtonnak nehezebb lesz megnyernie a békét, mint a háborút.
( T.I.)
A START-szerződés előzményei
A START-szerződés nem nélkülözi a történelmi előzményeket. A világháborús győztesek közül az ötvenes évek derekára véglegesen kiemelkedett két atomnagyhatalom kölcsönös elrettentésén alapuló világrend megszilárdulásával a felek fokozatosan belátták az ésszerű önkorlátozás szükségességét. A kelet-nyugati szembenállás megszűntével pedig minőségi fordulat következett be: a nukleáris fegyverzetek szintjének befagyasztása helyett az arzenálok csökkentése került a szovjet-amerikai stratégiai tárgyalások napirendjére.
1963. augusztus 5., Moszkva -„A légköri, a kozmikus és a víz alatti atomfegyver-kísérleteket megtiltó szerződés,, (részleges „atomcsend”-szerződés). Aláírói:	Szovjetunió,
Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Hatályba lépett: 1963. október 10-én.
1967.	január 27., Moszkva - „A
világűr békés használatáról” szóló többoldalú szerződés. Szabályozza az államok tevékenységének elveit a kozmikus térségben, beleértve a Holdat és más égitesteket. Megtiltja bármilyen tömegpusztító fegyver Föld körüli pályára vezérlését, az égitestek katonai célokra való fel-használását. Szerződő felek: Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia. Hatályba lépett: 1967. október 10-én. 1987 végéig 112 állam ratifikálta.
1968.	július I., Moszkva, London, Washington - „Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról” szóló többoldalú szerződés („atomsorom-pó”-szerződés). Az egyezmény megtiltja az atomfegyverek átadását más, nukleáris fegyverrel nem rendelkező országoknak. Hatályba lépett: 1970. március
5-én. 1990. szeptemberig 142 állam csatlakozott a szerződéshez.
1971.	szeptember 30„ Washington -
Egyezmény a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris fegyverek véletlen vagy utasítás nélküli fel-használásának megakadályozására.
1972.	május 25„ Moszkva - Szovjet-amerikai egyezmény „az incidensek megelőzéséről a nyílt tengeren és a nyílt tenger fölötti légtérben”.
1972. május 26., Moszkva - S ALT-I (Strategic Arms Limitation Talks): A rakétaelhárító védelmi rakétarendszerek korlátozásáról szóló végleges, lejárati határidőhöz nem kötött szovjetamerikai szerződés (ABM,azaz Anti-Ballistic Missile szerződés), valamint a hadászati támadó rakéta-fegyverrendszerek korlátozásáról, illetve ezek számának befagyasztásáról öt évre szóló, ideiglenes szovjet-amerikai egyezmény. Az ABM-szerződés korlátozásainak érvényesítését öt évenként tartott szovjet-amerikai konzultációkon vizsgálják meg. (A legutóbbi, 1988-as értekezleten a felek a szerződés megszegésével vádolták egymást.) A SALT-I megállapodás hadászati támadó fegyverrendszerekre vonatkozó határozatai 1977-ben lejártak, de azok rendelkezéseit a felek továbbra is betartották.
1972.	december 21., Genf- Szovjet-amerikai memorandum állandó (évente kétszer Géniben tanácskozó) közös konzultatív bizottság létrehozásáról, amelynek feladata elősegíteni a SALT-megállapodások céljainak és rendelkezéseinek megvalósítását.
1973.	június 22., - Washington -Szovjet-amerikai egyezmény a nuk-
leáris háború megakadályozásáról (érvényessége nincs határidőhöz kötve), valamint tíz évre szóló megállapodás az atomenergia békés fel-használásában kifejtendő tudományos és műszaki együttműködésről.
1974.	július 3., Moszkva - Szovjetamerikai jegyzőkönyv a rakétavédelmi rakétarendszerek további korlátozásáról (a SALT-I szerződés kiegészítése). Szovjet-amerikai közös nyilatkozat annak a veszélynek a kiküszöbölésére, hogy a természeti környezetre háborús célokból hatást gyakoroljanak. Szovjet-amerikai szerződés és ehhez csatlakozó jegyzőkönyv a föld alatti atomfegyver-kísérletek korlátozásáról („Küszöbérték-szerződés”).
1976. május 28., Moszkva, Washington - Szovjet-amerikai egyezmény a békés célú (kísérleti) föld alatti nukleáris robbantásokról. Az egyezményt a Reagan-kormány-zat nem ratifikálta a robbantások ellenőrizhetetlenségére hivatkozva.
1979. június 18., Bécs - Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról (SALT-II). A szerződés aláírását több mint hat és fél éves tárgyalássorozat (1972. november 21-1979. június 18.) előzte meg.'A, szerződéshez jegyzőkönyv és a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos további tárgyalások alapelveiről szóló közös nyilatkozat csatlakozik. A SALT-II-t nem ratifikálták (így jogilag soha érvénybe nem lépett), de kölcsönösségi alapon mindkét fél tartotta magát a rendelkezéseihez.
1987. december 8., Washington
NE SZOLGÁLTASSANAK KI MINKET KARRIERISTÁKNAK!
délyi magyarság Budapesttől. (Mindenki belénk törölheti már a lábát?-4.oldal)
MIÉRT SZTRÁJKOLTAK A PEDAGÓGUSOK?
A tanárok kiszolgáltatottságukat emlegetik, a szülők attól félnek, hogy minden a gyerekeken csattan. (Élő Anita: Szomorújáték sztrájkra, kilenc szereplőre -5. oldal)
KATONAI UNIVERSITAS
„Kifejezetten politikai okból senkitől sem kellett megválnunk.” „Mi nem játszottuk el a társadalom megbecsülését, amely úgy gondolja, hogy csak mi kerülünk pénzbe, hogy itt vad, dolgozni nem akaró emberek vannak.” (Egri Sándor és Mucsányi Marianna cikkei - 6.oldal)
INDUL(NA)
A START-HITEL
Továbbra is sok a tisztázatlan kérdés, így a kereskedelmi bankok többsége egyelőre nem tudja fogadni a kérelmeket. Az MNB elnökhelyettese elmondja: pontosan tudni, ki kaphat Start-hitelt. (F.P.: Eltérő vélemények a Startrajtról - 7.oldal)
- Szovjet-amerikai megállapodás a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról (INF magállapodás - Intermediat-range Nucle-ar Forces). Az első megállapodás, amely atomfegyverek megsemmisítését írja elő. Aláírását hatévi tárgyalássorozat előzte meg. Hatályba lépett: 1988. június 1-jén.
1991. július 31., Moszkva -Szovjet-amerikai szerződés a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről (START-szerződés), amely kilencévi tárgyalássorozat (Strategic Arms Reductions Talks: 1982. június 29. - 1991. július 29.) eredménye.
(MTI-Panoráma)
Nyilatkozat Jugoszláviáról és a Közel-Keletről
Sajtóértekezlettel zárult a moszkvai csúcs
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Nagy munkát végeztünk el, jelentette ki Mihail Gorbacsov, a szovjet-amerikai csúcstalálkozó magas szintű tárgyalásait lezáró közös sajtóértekezleten. A szovjet elnök ezt követően hosszas fejtegetésében inkább csak jelzésszerűen érintette, miben ,is állt ez a nagy munka. Az államfő érthetőleg a gazdasági együttműködés bővülésére helyezte a hangsúlyt, valamint arra, hogy remélhetőleg sikerült kielégítenie tárgyalópartnere „nagy érdeklődését” a szovjet események iránt. „Ebben azt a törekvést éreztem, hogy minél jobban megértse, mi is megy végbe országunkban, mi több - szándékot éreztem a szolidaritásra.” George Bush ugyanakkor első helyen a stratégiai leszerelési megállapodás aláírását említette, amelynek „nyertese a fiatal nemzedék”.
De emellett két másik közös dokumentum is született a kétnapos tárgyalások eredményeképpen, amelyek jelzik, hogy a két ország külpolitikai téren növekvő mértékben hangolja össze politikáját. Ezek egyike, mint az várható volt, a Közel-Keletről szól: Gorbacsov valódi haladásként értékelte a dokumentumot. Bush pedig történelmi tehetőséget emlegetett a rendezésre, a nemzetközi konferencia összehívására, s hozzátette: a két ország társelnöki minőségben októberben szándékozik összehívni a békekonferenciát, amellyel kezdetét vennék a két- és sokoldalú tárgyalás sok. A meghívókat tíz nappal a megkezdése előttküldenékszét. Bakerés Besszmertnih a továbbiakban közösen egyengeti ehhez az alapot. Az amerikai külügyminiszter pedig
VIHARBAN A PÁRTHAJÓ
visszatér a térségbe - feltehetőleg azért, hogy az izraeli vezetőket meggyőzze. Ma optimistább vagyok a konferencia összehívása tekintetében, mint eddig, jelentette ki Bush.
A másik közös nyilatkozat Jugoszláviáról szól, s ebből Gorbacsov újságírók kérésére részleteket is felolvasott. Az általa kiemelt, s a lényeget összefoglaló mondatokban nem hangzott el , hogy a két ország szorgalmazná Jugoszlávia egyben-maradását. Csupán annyi: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok abból indul ki, hogy a különböző problémák megoldását maguknak Jugoszlávia népeinek kell megtalálniuk a demokratikus elvek alapján, békés tárgyalások és konstruktív dialógus útján. Hangsúlyoztuk annak szükségességét, hogy valamennyi fél tiszteletben tartsa a helsinki záróaktusban és a párizsi Chartában rögzített alapelveket.” A két ország továbbá támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a helsinki folyamat résztvevői tesznek, s azokat a lépéseket is, amelyekre az Európai Közösség vállalkozik a probléma rendezése érdekében, fejtette ki Gorbacsov, s ehhez Bush annyit fűzött hozzá, hogy az elfogadott dokumentumban „változatlan álláspontunk is le van fektetve”. Sajtóértekezlet a csúcstalálkozó kiemelkedő pillanatát követte: a két elnök a Kreml Vlagyimir-termében aláírta a stratégiai fegyvereket korlátozó megállapodást. Ez a több mint 700 oldalas dokumentum több mint tízéves szívós alkudozás után született meg, s az elfogadott értékelés szerint átlagosan 30 százalékkal csökkenti a stratégiai támadófegyverek mennyiségét. A Szovjetuniónak körülbelül 35 százalékkal (11 ezerről (Folytatás a 2. oldalon)