﻿
Mellékletünk: SZOMBAT
Ma^ar Nemzet
Ara: 9,50 forint___ ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT, 1991. augusztus 3., LIV. évfolyam, 181. szám
Régi és új	,
írta: Martin József
A tűzszüneti próbálkozások közepette
éles vita Horvátországban a hadiállapot kihirdetéséről
A békekonferenciáról tárgyalt Baker palesztin vezetőkkel
A külpolitikai helyzet
MÉRTÉKTARTÓ DERŰLÁTÁST sugároznak a szovjet lapok csúcstalálkozót elemző cikkei. A kommentátorok az „együttműködés új szakaszának kezdetéről”, a „hidegháború befejezéséről” írnak. A Pravda szakértője a START-szerződést méltatva kiemeli: remélhetőleg az atomklub többi tagja is ráeszmél arra, hogy a nukleáris túlfegyverkezésen alapuló biztonság valójában nem stratégia, hanem kórtünet. A Moszkovszkije Novosztyi szemleírója azt húzza alá, hogy „véget ért az az időszak, amikor csupán a két szuperhatalomnak kell megtenni a leszerelési lépéseket”. A külföldi értékelések közül az Új Kína hírügynökség arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyhatalmaknak még továbbra is több atomfegyverzetük marad, mint amennyi elegendő egymás teljes elpusztításához. A The New York Times az űrkutatás területén nyíló új lehetőségekről ír, rámutatva, hogy az Egyesült Államok felajánlotta a Szovjetuniónak: vegyen részt a környezet tanulmányozására irányuló nagyszabású programban.
Nem kerülték el a kommentátorok figyelmét a csúcstalálkozó belpolitikai hatásai sem. A Moszkovszkije Novosztyi ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy korai még a START-2-ről beszélni, hisz a Szovjetunió nem „mondhat búcsút” a további fegyverzeteknek, ugyanis már csak a nagyhatalmi státusa maradt meg, és könnyen lehet, hogy az újabb szerződést éppen az ingatag belső helyzet és a még mindig erős konzervatív katonai-ipari komplexum akadályozza meg. Megfigyelők egyöntetűen aláhúzzák Bush kijevi beszédéről szólva, hogy abban az elnök „minden eddiginél világosabban” támogatta az államszövetség megújításán munkálkodó szovjet vezetést. Mindez szemmel láthatólag arról tanúskodik, hogy Washington nem kockáztatja meg kapcsolatainak rosszabbodását a moszkvai központtal.
JELKÉPES ÉRTÉKŰNEK tartják a francia lapok, hogy Samir beleegyező válasza a közel-keleti békekonferenciáról az Öböl-válság kezdetének első évfordulóján született meg. Az izraeli „igen” vezető téma a világsajtóban, s az elemzők - így a Francé Soir szakírója is - aláhúzzák: „a közel-keleti békekonferenciának az adja meg a legnagyobb esélyt, hogy azt az Egyesült Államok és a Szovjetunió védnöksége alatt tartják meg. A Libération elemzése szerint Izraelnek ezúttal nem volt más választása, mint engedni a nyomásnak, s ha egyelőre csak feltételesen is, de igent kellett mondania Baker amerikai külügyminiszternek. A Le Figaro szemleírója szerint a feleknek minden részről engedniük kell. Izraelnek „fel kell adnia a Nagy-Izrael létrehozásának álmát”, a palesztinoknak pedig meg kell elégedniük azzal, hogy az első időszakban „konföderációt hoznak létre Husszein királlyal, bele kell törődniük a realitásokba, bár - teszi hozzá a lap - egyelőre még korántsem tartunk ott”. Csak egy dolog biztos - véli a cikk írója -, ha az Egyesült Államok az „új világ” elvitathatatlan mestere békét akar, akkor béke lesz.
Az Izraelen belüli nézetkülönbségekről árulkodik, hogy a lapban megjelent interjújában Sáron volt védelmi miniszter „történelmi hibának” minősíti azt, ha Izrael a jelenlegi helyzetben részt vesz a békekonferencián. Úgy véli, Washington legalább olyan hibát követ el, mikor Szíriát partnernek tekinti, mint amikor nem lépett fel Szaddám Húszéin ellen. Sáron szerint ragaszkodni kell ahhoz, hogy Izrael egész Jeruzsálem Ura, s csak akkor szabad tárgyalnia Szíriával és Jordániával, ha azok „felszámolják a területükön lévő palesztin terrorista támaszpontokat”.
AZ EK SZEREPVÁLLALÁSA áll a jugoszláv válságot elemző írások középpontjában, miután ismét Belgrádba utazott a közösség külügyminiszteri trojkája, hogy megkezdje negyedik közvetítő misszióját. A küldöttség egyik tagja, a luxemburgi diplomácia vezetője, Jácques Poos elképzelhetőnek nevezte „európai” katonai erők Jugoszláviába küldését a további vérontás megakadályozására. Hangsúlyozta, a Közös Piacnak esetleg fontolóra kell vennie ezt a lehetőséget, habár mint mondta, Jugoszlávia felosztása továbbra sem megoldás. A The Independent a béketeremtés szempontjából sorsdöntőnek nevezte, hogy az EK jelentős békefenntartó erőt ajánljon fel. A The Guardian szerint kézenfekvő, hogy „Európa csendőrének” szerepét a közösség vállalja magára. Megfigyelők ezzel kapcsolatban kitérnek arra, hogy mindenekelőtt az érdekeltek teljes beleegyezésére lenne szükség, s felvetik azt is, hogy a közösségnek nincs katonai jellegű kérdésekben döntési joga, így valószínű, hogy csak szűkebb körben, az ez ügyben illetékes Nyugat-európai Unión belül lehetne előbbre jutni. Az „eurocsapatok” Jugoszláviába küldésének tervét a Szovjetunió egyértelműen ellenzi a baltikumi párhuzamra gondolva, de nincs még egyetértés az EK-n belül sem. Katonai beavatkozást sürget Franciaország, s közeledik e megoldás támogatásához Németország is, míg Nagy-Bri-tannia és Hollandia szeretné elkerülni ezt.
(S. G.)
Talán mégis lesz új rend a Közel-Keleten
Nagyon örülök - mondta a jó közel-keleti hír hallatán a Moszkvából éppen hazaérkező Bush elnök, s menten megdicsérte külügyminszterét, aki végül is elérte, hogy Izrael beleegyezzék egy közel-keleti békekonferencia megrendezésébe. A moszkvai START-csúcs a Közel-Keleten ért célba, ami egyelőre „csupán” semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a viharos térség országai megkezdhetik közvetlenül is tisztázni ellentéteiket. Mi tagadás, a jeruzsálemi igen a hét végére szinte „ellopta” a világpolitikai show-t a moszkvai csúcs főszereplőjétől, a fegyver-korlátozástól. A hidegháború utáni első csúcstalálkozó előtti, miként a megbeszéléseket Bush elnök minősítette, a két világhatalom a régi fegyverzet-ellenőrzési logika szerint tanácskozott és vitázott egymással, s a hadászati leszerelési egyezmény ikertestvére a közép-hatósugarú rakétákat csökkentő 1987-es, valamint a tavaly Párizsban aláírt, a hagyományos fegyverzeteket csökkentő egyezménynek. Ez a három megállapodás együttesen valóságosan is csökkenti a meglévő készleteket, míg az összes többi egyezség inkább a nukleáris ellenőrzésre igyekezett összpontosítani vagy még meg nem született rendszerek kifejlesztését megakadályozni.
A Moszkvában aláírt vaskos dosszié végül is nem felezi a hadászati fegyvereket, tehát a legpusztítóbb erejű atomfegyvereket, hanem csupán mintegy harmadukat érinti. Igaza van Theo Sommernek, a hamburgi Die Zeit nagy tekintélyű elemzőjének, hogy a megállapodás tagadhatatlanul biztonságosabbá teszi világunkat: a Szovjetunió 35, az Egyesült Államok 21 százalékkal csökkenti az interkontinentális rakéták számát, a ballisztikus hordozóeszközökre szerelhető robbanótölteteket Moszkva 49, Washington 39 százalékkal mérsékli, a szovjet SS-18-asok száma a felére csökken, a tengeralattjárókról kilőhető rakéták számát húszban állapította meg, s a szakértők szerint igen hatékony ellenőrzési rendszert vezetnek be a két világhatalom arzenáljaiban. Becsülhetjük ezt az egyezséget, hiszen nemcsak két állam csaknem tízéves erőfeszítését koronázta nemzetközi hatósugarú siker, hanem az adott országok belső csatáit is. Merthogy minden fegyverkorlátozási egyezség az adott államokon belül is küzdelmet hoz - Sommer felsorolása szerint - a katonák és a polgári világ, az egymással versengő bürokráciák, a praktikus politikusok és a stratégiai skolasztikusok, a technikahívők és költségvetések őrei és a fegyverkezők és le-szerelők között.
Frsze az is igaz, hogy a régi logika alapján kötött egyezségben régi „lyukak” látszanak: mint más megállapodások esetében, ez is megengedi a minőségi fejlesz-, tést, a világűr fegyverrendszereiről nem rendelkezik, csökkentések után mindkét félnek marad vagy 8-10 ezer robbanótöltet, az „overkill-mutató" alig csökken: mindkét atomhatalom sokszorosan el tudja pusztítani a világot. Egy leszerelési mozgalom szerint a START érintetlenül hagyja a világ nukleáris készleteinek 90 százalékát, nagyjából 40 ezer harci eszközt. A korábbi Moszkva-Washington egyezségek éppen a fokozatos bizalomerősítéssel iparkodtak szilárdabbá tenni a nemzetközi kapcsolatrendszert, most viszont ez a szempont -minden fontos nézeteltérés ellenére, amelyről nem kevés szó esett Moszkvában - háttérbe szorult a
kelet-európai szocializmusok összeomlása, a szovjet birodalom visszaszorulása, a gazdaság óriási csődje és a tagköztársaságok fokozatos önállósodása miatt - mindez együtt a szovjet-amerikai viszonyt alaposan megváltoztatta. Éppen ezért a moszkvai csúcson „új főszereplők” léptek előtérbe, mindenekelőtt a gazdaság, a helyi válságok, maga a szovjet ország újjáren-deződése. Elnökként Bush először, járt a Szovjetunióban, de ebben az unióban valószínűleg utoljára-, a jó néhány esemény - a tagköztársaságok vagyonjogi megállapodásától a kazah elnök emelkedő csillagáig - világosan utal erre, s Bush kifinomult diplomáciai érzékkel folytatja a készülődést az új unióra. Ezért mondta, hazatérvén ezért nevezte „hamis választásnak" a központ vagy a köztársaságok alternatívát.
De nemcsak a régi Szovjetuniótól, hanem alighanem a régi típusú fegyverkorlátozástól is búcsúzhat a világ. A hidegháború e „dinoszaurusza” amiként az ötvenes évek végétől tartó leszerelési folyamatokat Pierre Le-leuche, a Newsweek hasábjain kissé gúnyosan nevezte, az elkövetkező években kimúlhat, illetve teljesen átalakulhat. Moszkva és Washington aligha bíbelődik esztendőkön át a fegyverfajták és műszaki jellemzőik felettébb bonyolult meghatározásával, hiszen a szovjet politikái erők igen számottevő része - beleértve a kommunisták reformszámyát -immár a piacgazdaság, sőt a nyugati segítség gyógyszerében reménykedik. Ennek pedig ára van. Ingyen semmit nem kap Moszkva, ez London után most a szovjet fővárosban is kiderült. A japán szigetvita például akadályozhatja a szovjet integrálódást a világgazdasági rendszerbe. Moszkva és Washington viszonyában a jövőben sokkal inkább a szovjet csődtömeg által diktált gazdasági kényszerpálya játssza a fő szerepet, s nem a fegyverkorlátozás. A kelet-nyugati apokalipszis helyére az észak-déli víziók lépnek: „dinoszaurusz” most mind többet tanyázik Délen, s ebben az értelemben a gyors közel-keleti eredmény jelzésértékű: a jövőben a fegyverkorlátozási erőfeszítések a déli, harmadik világra összpontosulhatna^, s a nukleáris vita fontossága csökkenhet a Moszkva-Washington viszonylatban.
Végül is a jaltai rendtől búcsúzhat a világ a START-tal, hiszen Washington szuperhatalmi státusa föl-, Moszkváé alaposan leértékelődött. Közép-Európából nézve a moszkvai egyezséget, annyi mindenképpen örvendetesnek mondható, hogy a szuperjelzőkkel illetett csúcstalálkozó valószínűleg megerősítette az orosz-szovjet reformerőket, s gyengítette a konzervatívokat, bár ez utóbbiak szemrehányásai ezúttal sem maradtak el. A közép-európai kis nemzeteknek az sem közömbös, ha Moszkva valóban kevesebbet költ ágyúra, s többet vajra. De a kisállami nacionalizmusok vírusát a csúcs aligha gyógyítja. A jugoszláv események menetét, a tovaterjedő etnikai villongásokat térségünkben ez a megbeszéléssorozat érdemben nem tudta befolyásolni.
A csúcsra a világpolitika akkor kapaszkodik ismét föl, ha föltalálná azt a bizonyos gyógyszert. A szabadság rendje helyett túl sok helyütt fenyeget a szabadság káosza, s ezt a még oly szép moszkvai méltatások sem feledtethetik.
(Telefonjelentésünk) JERUZSÁLEM - Több mint négy órán át tárgyalt James Baker amerikai külügyminiszter a Fejszál Husszein vezette palesztin delegációval a jeruzsálemi amerikai konzulátus épületében, majd anélkül, hogy bármelyik újságírónak nyilatkozott volna - pedig szép számmal álldogálnak az épület előtt a tűző napon, 40 fokos hőségben -, titokban hagyta el az épületet, és azonnal a repülőtérre hajtatott, hogy továbbutazzon Am-manba, Jordánia fővárosába. Péntek délután 4 órakor hagyta el Baker Izraelt, és nem tudni, hogy sikerült-e megegyezésre jutnia a palesztinokkal
a közös jordán-palesztin delegáció ügyében. Márpedig az után, hogy Izrael igent mondott a tárgyalásokra, ez az egyetlen igazán nyitott kérdés.
Az „igen” izraeli visszhangjáról pénteken sok interjúban hallhattunk, sőt egy felmérést is kaptunk, amely szerint a vasárnapi minisztertanácsi ülésen a húsz miniszter közül három fog Samir döntése ellen szavazni, további három miniszter külföldön tartózkodik, a többiek támogatják a miniszterelnök döntését. A Knesszet 120 képviselőjéből az előzetes felmérések alapján mintegy százan helyeslik a kormány döntését, és hozzávetőlegesen húszán lesznek az
ellenzők. Ezúttal az ellenzék a támogatók oldalán áll, és csak a jobboldal két kis pártja fenyegetődzik továbbra is kiválással a kormánykoalícióból Samir igenje miatt.
Az ellenzők táborához csatlakozott a Likud Párt központjának vezetője, Ariéi Sáron építésügyi miniszter is, aki szerint Samir az amerikai nyomás miatt döntött igennel, nem pedig saját jószántából. A miniszter közölte, hogy mind a kormányban, mind pedig a Knesszetben Samir ellen fog szavazni. Ez persze nem segít az ellenzők táborának, mert a jelenlegi felmérés szerint Samimak elsöprő többsége van e kérdésben, így a kormányválság kirobbanásának esélyei nagyon lecsökkentek.
Tény, hogy a környező arab országok is érzik, hogy a palesztin küldöttség összetételének problémája a legsúlyosabb az összes béketár-
Zágrábból jelenti az MTI: Két ízben is későbbre halasztották pénteken a zágrábi parlament rendkívüli ülését, amelynek a hadiállapot kihirdetéséről kellene döntenie. A DPA jól értesült forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy a késlekedés oka a horvát kormánypárton belül felmerült véleményeltérés.
Ami a hadihelyzetet illeti, zágrábi illetékesek úgy nyilatkoztak az AP hírügynökségnek, hogy a horvát rendőri erők jelentős veszteségek árán péntekre virradóra visszáfoglalták Kostajnicát. Viszont a Tanjug azt jelentette, hogy
a kisvárosból, ahonnan szerdán kiszorították a horvát egységeket, távoztak a jugoszláv hadsereg gépesített és páncélos alakulatai is.
Dályát (Dalj) a hadsereg pénteken teljesen elzárta a külvilágtól, s a helybeliek telefonközlése szerint a faluban kivégzések folynak. A belgrádi Borba pénteken azt írta, hogy Dályán öt szerb lakos meghalt és 14 megsebesült, a hadsereg ezért vonult be, hogy szétválassza a szerbeket és a horvátokat, de az utóbbiak tüzet nyitottak a katonákra, s így kezdődött a heves összecsapás. Az elesett horvát rendőrök számáról eltérő adatok vannak. Nyugati diplomaták szerint a hadsereg a dályai incidenssel feltehetőleg nyílt konfrontációra akarta kényszeríteni a zágrábi kormányt. Közben Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter, az európai „trojka” tagja, az egyik angol televíziónak adott nyilatkozatában azt fej-
gyalással összefüggő téma közül, ezért Tahar el Maszri jordán miniszterelnök pénteken azt javasolta, hogy a tárgyalások első szakaszában ne foglalkozzanak a palesztinkérdéssel, inkább koncentráljanak a kétoldalú izraeli-arab megegyezésekre, és csak a második szakaszba vonják be a palesztinokat. így elkerülhető, hogy a tárgyalások már az első hetekben félbeszakadjanak, ugyanakkor lehetséges, hogy az előrehaladó kétoldalú megbeszélések megoldást kínálnak a palesztinok ügyére is.
Az iraki-kuvaiti háború egyéves évfordulóján tehát így áll a helyzet a Közel-Keleten, ahol közel fél évvel az Öböl-háború befejezése után talán mégiscsak kezd kialakulni az amerikaiak által oly sokat emlegetett új rend.
tegette, hogy esetleg még európai katonai közbelépésre is szükség lehet Jugoszlávia felosztásának megakadályozására.
Áz MTI berlini jelentése: A terjedő erőszak láttán a német kormány pénteken nyomatékos felhívást intézett a délszláv konfliktusban szemben álló felekhez, sürgetve a katonai erőről való lemondást és a polgárháború veszélyének elhárítását.
Mint Norbert Schafer helyettes kormányszóvivő bonni tájékoztatóján közölte, a német kormány a jugoszláviai eseményeket az EBEÉ-e 1-vek és a párizsi Charta kirívó meg-
sértésének tekinti. A közös piaci trojka belgrádi utazásában Bonn az utolsó lehetőséget látja az eddigieknél is szörnyűbb vérontás megakadályozására.
Á felhívás azonnali tárgyalásokat sürget Jugoszlávia jövőjéről. A német kormány nézete szerint e tárgyalásoknak csak akkor van reális alapjuk, ha nem kerül sor az ország belső határainak erőszakos megváltoztatására. Genscher külügyminiszter egy sajtónyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy európai békefenntartó haderők delegálása elől sem az EBEÉ-államok, sem a Nyugat-európai Unióban (WFU) tömörült államok nem zárkózhatnak el, ha azt a jugoszláviai konfliktusban érintett valamennyi fél kívánja. A bonni külügyminisztérium ugyanakkor nem lát lehetőséget arra, hogy a békehadtestben a Bundeswehr katonái is helyet kapjanak.
Erdei Grünwald Mihály
Retgrád és Zágráb viszálya
Tömegmészárlás Dályán