﻿Magyar Nemzet
Ara: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZERDA, 1991. augusztus 7., LIV. évfolyam, 184. szám
A tizenkettek	hág indítványai
az ENSZ BT tárgyalja meg a jugoszláv válság ügyét
A török hadsereg iraki területen támadott kurd állásokat
A külpolitikai helyzet
NEGYEDSZER tűzte napirendre az Európai Közösség miniszteri tanácsa a jugoszláv válság ügyét. Hágában a tizenkettek külügyminiszterei kedden kizárólag ennek a kérdésben szentelték rendkívüli értekezletüket. Az EK-trojka hét végi jugoszláviai „Waterlooja” a jelek szerint erősíti a német álláspontot. Genscher már korábban is keményebb fellépést indítványozott a szerb féllel szemben, ám álláspontjával akkor meglehetősen elszigetelt maradt. Bonn most fölvetette azt a gondolatot is, hogy az ENSZ-hez forduljanak a válság ügyében, valamint lehetségesnek mondotta gazdasági szankciók alkalmazását Belgráddal szemben. Ismét előtérbe került az a korábbi német indítvány, hogy az EK vegye „komolyan” fontolóra Horvátország és Szlovénia függetlenségének hivatalos elismerését. Genscher javaslatait - úgy tűnik - egyre inkább támogatják partnerei, miután immár az egész közösség Szerbiát ülteti a vádlottak padjára. Az esetleges pénzügyi szankciók kérdésében egységes felfogás rajzolódik ki, francia részről pedig felvetődött egy ütközőzóna létrehozása a harcoló felek között, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívása is. Dumas szerint az alapokmány 39. cikkelye a kollektív biztonság szavatolását célzó rendelkezések sorában nemcsak az államok közötti, hanem az államokon belüli konfliktusokra is alkalmazható.A francia javaslatot üdvözölte Vranitzky osztrák kancellár is, s egyúttal kifejezte reményét, hogy a Közös Piac folytatja közvetítő tevékenységét. Hozzátette, a kormány nyitva tartja annak lehetőségét, hogy elismerje az önálló Szlovéniát és Horvátországot. A fegyveres békefenntartó erők felállításával kapcsolatban felmerült a Nyugateurópai Unió szerepvállalása is.
MEGKÉSETTNEK, DE NEM REMÉNYTELENNEK látja az Európai Közösség közvetítési kísérletét a német sajtó. A Frankfurter Rundschau szerint Nyugat-Európának, illetve az EBEÉ tagállamainak félreérthetetlenül Belgrád tudomására kell hozniuk, hogy csak akkor tekintik politikai és gazdasági partnernek, ha tiszteletben tartja az emberi jogokat és a kisebbségek önrendelkezési jogát. A lap szerint ez elsősorban a szerbekre, de a horvátokra is vonatkozik. A Dér Tagesspiegel is a szerb vezetőkre hárítja a felelősséget a konfliktus elfajulásáért, ám kételkedik abban, hogy Szlovénia és Horvátország diplomáciai elismerése vissza tudná rettenteni a balkáni uszítőkat. Gazdasági szankciókkal bizonyára nyomást lehetne gyakorolni a belgrádi központra, ám - jegyzi meg a lap - az már régen nem ura a helyzetnek. Ezért feltétlenül nemzetközi síkra kell terelni a megoldást, s a legcélszerűbb lenne az ENSZ bekapcsolása. A lapok többsége szerint a gazdasági összeomlás előtt álló Jugoszláviában szinte tálcán kínálják magukat a Szerbia elleni gazdasági szankciók. Nem lehet azonban elkerülni - vélik a megfigyelők -, hogy a gazdasági nyomás ne érződjön Jugoszlávia egészében.
Az EK jugoszláviai beavatkozásának lehetőségét valószínűsítik azok az angol lapvélemények is, amelyek azt hangoztatják, hogy Nagy-Britannia eddig hangoztatott nem tetszése ellenére közelebb került ehhez a megoldáshoz. A The Independent szerint az európai biztonsági és együttműködési fórum az Egyesült Államok és a Szovjetunió bevonásához teremthetne megfelelő keretet, míg a Közös Piac, pontosabban a Nyugat-európai Unió fellépése hatékonyabb lenne. A lap ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a horvát függetlenség elismerése veszélyes lehet, mert az mindenütt bátorítaná a szakadár mozgalmakat. A tekintélyes londoni újság úgy értékeli a jelenlegi helyzetet, hogy miközben a külügyminisztériumban óvatosan nyilatkoznak, s a beavatkozás „nem praktikus” vonatkozásaira figyelmeztetnek, folyik a katonai tervezés.
MOST MÁR EURÓPÁN A SOR, vélekednek á kommentátorok, hozzátéve, hogy a belső jugoszláviai megbékélésre minden eddiginél kevésbé lehet számítani. Némelyek szerint földrészünknek immár színt kell vallania és az Európai Közösségnek ezúttal nem szabad Washingtonra vagy Moszkvára várnia. Milovan Gyilasz ezzel szemben úgy látja, hogy a válság rendezéséhez Nyugat-Európán kívül szükség lesz az Egyesült Államokra, sőt a Szovjetunió segítségére is. Az egykori politikus az AFP-nek adott nyilatkozatában felhívja a figyelmet arra is, úgy kell nyomást gyakorolni a harcoló felekre, hogy közben ne idegenítsék el a jugoszláv hadsereget, amelynek együttműködése elengedhetetlen feltétele a rendezésnek. A problémát növeli, hogy a fegyveres erők állománya a szlovének kiválása és a többi köztársasághoz tartozó katonák tömeges dezertálása miatt hamarosan „szerbbé válik”. A hadsereg nyíltan a horvátországi szerbekkel rokonszenvez, így ezeket a területeket Zágráb nem lesz képes visszaszerezni. Ezért - vélekedik Gyilasz- a jövendő kompromisszum új helyi határvonalak kialakítása nélkül elképzelhetetlen.
(S.G.)
99Az egyetlen komoly ellenfél Szíria99
Az izraeli vezérkari főnök Damaszkusz közlését méltatja
Politikai apály
Ötletekben nincs hiány hullámzó közéletünkben. Nem olyan régen például a kereszténydemokraták elnökhelyettese proponálta az exfő-titkár Ugrin Emesének, hogy mandátuma visszaadását követően induljon el egyéni jelöltként új pártja színeiben Komárom megyében, ahol jól ismerik, s megint csak nem sikerült képviselőt a parlamentbe juttatni.
Nem látok bele a pártot s frakciót cserélt Ugrin Emese kártyáiba, akinek neve már Torgyán állítólagos árnyékkormányában mint lehetséges külügyminiszter-jelölt is elhangzott, azt viszont feltételezem róla: tisztában van azzal, hogy jelenlegi politikai egzisztenciája sokkal megnyugtatóbb számára, mintha újjal próbálkozna. Mert még ha sikerülne is a választók többségének bizalmát elnyernie, akkor sem üdvözölhetne. Tudvalevő ugyanis, hogy a választásra jogosultak nyolc százaléka járult az urnák elé a kisbéri körzetben, következésképp ugyancsak valami nagy csodának kellene bekövetkezni ahhoz, hogy a második forduló sikerrel végződjön. Ahhoz ugyanis valamivel több mint háromszor annyi érvényes voksot kellene regisztrálnia a sikerélménytől már meglehetősen elszokott választási bizottságnak.
Csodák azonban nincsenek, mióta a nem szavazás lehetősége is demokratikus jog lett. A pártok „kiürülése”, megcsappant taglétszáma népszerűségüket is fölöttébb leapasztotta. Á politikai apály pedig azt sejteti, hogy ez idő szerint nem kecsegtet biztos eséllyel bármiféle megüresedett mandátum utódlása. Igazán karizmatikus személyiség pedig ritkán teszi ki magát annak, hogy egy látszólag könnyen átléphető küszöbön orra essen.
Lenne egy megoldás ugyan, a küszöb legyalulása vagy elhagyása, ám erről a koalíciós többség némi túltelítettségtől vezérelve hallani sem akart, mikor az ellenzék előhozakodott vele. így Iztán maradt az 50, illetve a második fordulóban a 25 százalék plusz egy főt igénylő választási küszöb. Ami egyszersmind azt is jelenti, hogy bizonyos települések érdeke tartósan nincs képviselve a T. Házban.
Ideje lenne eldönteni végre, mi a fontosabb: a mozdíthatatlan küszöb, vagy az, hogy egy régió ne kerüljön hátrányos helyzetbe? Mert azt mégsem lehet kijelenteni, hogy ahol a választás - nem kis pénzért - eredménytelennek bizonyul, ott a fiaskóért kizárólag a választópolgárok okolhatók, s ezért magukra vessenek. Megannyi hiteles oka lehet annak, ha valaki „nem tesz eleget állampolgári kötelezettségének”. Ma már ugyanis a jogosultak többsége nem érzi késztetve magát arra, hogy számára a hitelét vesztett pártok jelöltjei közül bárkit is támogasson. Érdekes módon többnyire a pluralizmusra érett választópolgár vélekedik így, aki nem is olyan régen még természetesnek tartotta, hogy a népfront jelöltjeire voksoljon.
Önmagában az a tény, hogy a választók igényesebbek s ezáltal kevésbé megnyerhetők lettek, semmiképp nem minősíthető érdektelenségnek. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a politikacsinálók nem képviselik az érdekeiket. Ez pedig már most előrevetíti annak a rémét, hogy a szűk három esztendő múlva esedékes választásokat követően ugyancsak foghíjas lesz az ülésterem az ország házában. Mindenesetre a hét végén esedékes borsodi választás a leköszönt Németh Miklós körzetében - ebből a szempontból is újabb erőpróba lesz.
Kertész Péter
(Telefonjelentésünk) JERUZSÁLEM Ehud Barak tábornok, Izrael vezérkari főnöke kedden délelőtt a rádió katonai tudósítójának nyilatkozott Izrael biztonsági helyzetéről. A tábornok elmondta, hogy jelenleg Izraelnek egyetlen komoly ellenfele van a Közel-Kele-
ten, s ez Szíria. Éppen ezért rendkívül fontosnak ítélte Szíria bejelentését, miszerint hajlandó részt venni a béketárgyalásokon, ám ez nem jelenti azt, hogy a stratégiailag oly fontos Golan-fennsíkot Izrael átadná a szí-riaiaknak.
A tábornok továbbra is rendkívül
lényegesnek tartja, hogy Izraelnek erős hadserege legyen, mert a béketárgyalások még el sem kezdődtek, és váratlan fordulatokra e téren is fel kell készülni.
Pillanatnyilag a legfontosabb kérdésnek Ehud Barak azt ítélte, hogy készültségbe kell helyezni a biztonsági erőket, ftiivel a szélsőséges palesztin csoportok mindent el fognak követni, hogy megakadályozzák a béketárgyalásokat. A vezérkari főnök szerint nemcsak Izraelen belül, és nemcsak a tárgyalóképes palesztin vezetők ellen kísérelnek majd meg merényleteket, hanem minden valószínűség szerint külföldön is fognak tevékenykedni. Tehát az elkövetkező időszakban, ha bizonyos mértékig jogos is a derűlátás, továbbra is ügyelni kell a biztonságra.
A gázai övezetben, ahol kedden általános sztrájk volt, hétfőn este az
Hágából jelenti az MTI: Felhívással fordultak az Európai Közösség külügyminiszterei kedden, hágai tanácskozásuk végeztével a Helsinkifolyamat valamennyi résztvevőjéhez, hogy tegyenek meg mindent a jugoszláviai összecsapások megfékezése érdekében - derül ki a tanácskozásról kiadott kommünikéből, amely egyúttal közli: a Tizenkettek az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kívánják vinni a válság ügyét, s ezzel egyidőben a résztvevők felkérik a Nyugat-európai Uniót, hogy mérje fel, milyen intézkedéseket hozhat a tűzszünet biztosítása érdekében az ellenségeskedésektől leginkább sújtott jugoszláviai körzetekben. A Tizenkettek, német kezdeményezésre, azt követően tartottak újabb, kizárólag Jugoszláviának szen-
Mekkora volt az infláció az első félévben? Kordában tartható-e az árnövekedés? Hányán küszködnek ma Magyarországon a létminimum alatt? A nap mint nap tapasztalt áremelkedés csökkentette-e a vásárlók számát, vissaesett-e a fogyasztás? Ezekre a - nyilván a kormányt, az ellenzéki pártokat, s mindannyiunkat egyaránt érzékenyen érintő s érdeklő - kérdésekre igyekezett objektív választ adni tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kiinger András, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese. A találkozó apropóját az adta, hogy elkészült a fogyasztói árszínvonal -vagyis az infláció - első félévi alakulását tükröző elemzés illetve a júniusi létminimum számsorai.
Ami a lényeg: az idei év első félévében az átlagos árnövekedés 35,7 százalékkal haladta meg a tavalyi első félév szintjét, ez mitegy tíz százalékkal több a múlt esztendő hasonló időszakában mért áremelkedésnél. Ez azt jelenti, hogy a KSH számításai szerint az infláció a tavalyihoz képest ugyan magasabb, de nem tér
egyik menekülttábor környékén súlyos összecsapások robbantak ki, amelyek halálos áldozatokat is követeltek. Több izraeli katona is megsérült.
A béke tehát még arrébb van, s amint azt már ma tudni lehet, James Baker amerikai külügyminiszter a hónap végén ismét Jeruzsálembe látogat, további egyeztetések céljából, és rövidesen jön Besszmertnih szovjet külügyminiszter is, hogy még a békeértekezlet megnyitása előtt felvegye a teljes körű diplomáciai kapcsolatokat Izraellel.
A jelenleg Jeruzsálemben tartózkodó nigériai külügyminiszter is többek között azért jött, hogy az 1973-ban megszakított diplomáciai kapcsolatokat rendezze. És még egy örvendetes hír: Kuvait az első olyan arab ország, amely eltörölte a gazdasági bojkottot Izraellel szemben.
Erdei Grünwald Mihály
telt rendkívüli értekezletüket, hogy a közösség külügyminisztereiből álló delegáció hétvégi, belgrádi és zágrábi közvetítési kísérlete kudarcot vallott. A tanácskozás előtt több konkrét kezdeményezés híre is kiszivárgott, ezekről azonban mind tudni lehetett, hogy nem élvezik a közösség valamennyi tagállamának támogatását. Megfigyelők szerint ez is magyarázza, hogy az értekezlet igazából kevés konkrét intézkedést hozott: nem jelentett be -miként azt Németország javasolta -gazdasági szankciókat Szerbia ellen, csupán kilátásba helyezte ilyenek alkalmazását, azzal, hogy felkérte a Közösség bizottságát, vizsgálja meg, milyen gazdasági-pénzügyi intézkedések hozhatók a tűzszünetet visszautasító tagköztársaságok ellen, illetve
el attól az értéktől, amit a kormányzat még az év elején prognosztizált.
Az első, félév átlagos árindexén belül a leginkább a fűtés és a háztartási energia árszínvonala nőtt, ezt követi 46,6 százalékos emelkedéssel az iparcikkek, amiknek indexét a gyógyszerek, az üzemanyagok, a járműalkatrészek drágulása emelte az átlag fölé. A piacra, közértbe járó polgár alighanem meglepődik azon, hogy az élelmiszerek ára - még ha ő nem is így tapasztalja - az átlagnál lényegesen kisebb mértékben ugrott fel.
Az első hat hónapban az infláció üteme csökkent, bár mértéke az utolsó hónapban is magasnak tekinthető: az első három hónapban valamivel több, mint 5 százalék fölötti, az azt követő időszakban havonként mintegy 2,5 százalékos árnövekedés volt a jellemző.
Persze az árváltozások mellett, ami, mint láttuk, áremelkedéssel, vagyis többletkiadással jár, érdemes megvizsgálni a bevételeket is, hogy egy-egy családban miképp alakul a
HANGULATKÉPEK AZ ALULJÁRÓBÓL
..Hátát a falnak támasztva ott
gubbaszt a szakállas kéregető... Előtte segélykérő tábla: Éhezem! Kérem, segítsenek!...” (Rorrthá-nyi Tamás: Aluljárás - Másfél perces riport - 5. oldal.)
EMLÉKEZÉS BIBÓ ISTVÁNRA
Nemzetünk történelmét úgy tanulta meg, adta tovább, hogy mim dig jelezte az adott - sokszor kényszer - helyzet tennivalóit is, figyelembe véve a kis lélekszámú nemzetek örök kényszerpályáit, bilincseit. (Földes Péter: Nyolcvan éve született Bibó István - ő.oldal.)
A SZOVJET PIAC NÉLKÜLÖZHETETLEN
Egyfelől összeomlásról beszélnek, másfelől változatlanul keresik a magyar cégek a keleti piacokra való kijutás lehetőségét. (Egri Sándor: Hogyan kereskedjünk a Szov jetunióval? - 8. oldal.)
ÚJABB
PARAFENOMÉN
Magyarországon! Állítása szerint „kozmoszból jövő erővel” gyógyít Ivancsenko professzor, bár a mellékhatások kockázatát senki sem ismeri. (Haller Szilveszter: Egy szeánsz nem szeánsz - 10. oldal.)
milyen módon bővíthetők a gazdasági-pénzügyi kapcsolatok az együttműködésre kész köztársaságokkal.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) 35 tagállamának képviselői csütörtökön Prágában találkoznak, hogy megvitassák a Jugoszláviában kialakult válsághelyzetet - jelentették be kedden a csehszlovák külügyminisztériumban.
Az EBEÉ egyben jelezte, hogy kész jószolgálati küldetést teljesíteni. A jugoszláv hatóságok azonban egyelőre nem válaszoltak az ajánlatra.
A német külügyminiszter vezető szlovén és horvát politikusokkal folytatott eszmecserét a jugoszláviai helyzetről, értésükre adva Bonn álláspontját, (Folytatás a 2. oldalon)
jövedelem. Sajnos - inint ez kiderült a tegnapi tájékoztatón is - erre vonatkozó igazán pontos, megbízható adatokat a hivatal egyelőre nem tud szolgáltatni. Ezzel kapcsolatban annyi hangzott el, hogy az iparban dolgozók bruttó átlagbére májusban 16800 forint volt, ami a múlt évihez képest 38 százalékos emelkedést mutat. Azaz a jövedelem növekedésének mértéke körülbelül megegyezik az inflációval. Ez a megállapítás azonban jó esetben is csak az állami nagyiparban foglalkoztatottakra vonatkozik, nem készült ugyanis felmérés a magánszektorban és a kisebb vállalkozásokban nyert jövedelmekről, bár -ezt a statisztikusok is feltételezik -valószínűleg ez a réteg többet keres az ipari átlagnál. így megállapítható, hogy Magyarországon „beindult” az ár-bér spirál, ami, ha felgyorsul, tovább gerjesztheti az inflációt.! Az áremelkedést makacsul követő bér-emelkedés újabb áremelést von maga után.)
(Folytatás a 8. oldalon)
Kevés konkrét javaslat született az EK külügyminiszteri értekezletén
Az EBEÉ-képviselők Prágában vitatják meg a balkáni válsághelyzetet
Az infláció mértéke 35-38 százalék között tartható
Egymillió ember él a létminimum alatt