﻿ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1991. augusztus 13., L1V. évfolyam, 189. szám
Bush: 99Nem teljesen érthető követelések"
Az emberrablók üzenete a túszdiplomácia középpontjában
Az olasz sajtó kíméletlennek nevezi az albán menekültek visszatoloncolását
OSTROM HELYETT MÉRSÉKELT ÉRDEKLŐDÉS,
csendes öröm, meghatottság, s csöppnyi izgalom töltötte be a vidéki kárpótlási hivatalok várótermeit az első fogadó-napon. (Cseke Hajnalka: Kárpótlási körkép - 3. oldal)
NEM
I A külpolitikai helyzet
LÁNCREAKCIÓT indítanak-e el a mostani túszszabadulások? A Közel-Keletről lévén szó nagyon óvatosan kell bánni a jósolgatásokkal, de bizonyos kezdeti jelek arra utalnak, hogy ez a lehetőség is bekövetkezhet. A mélységesen elítélendő túszszedés módszere akár akartuk, akár nem, beépült a közel-keleti politikába, s lehet, hogy az általános nemzetközi változásokkal, esetleg éppen a térségben ígérkező tárgyalásokkal valami e területen is változni fog. Egyelőre a kölcsönös bizalmatlanság a jellemző. A nyugati túszokat fogva tartó Irán-ba-rát libanoni szervezetek szerint a három nyugati fogoly szabadon engedése után most Izraelen és az Egyesült Államokon van a sor. Több lépést egyelőre nem tesznek, várják a másik fél jó szándékát kifejező tetteket. A Reuter tudomása szerint az említett szervezetek azt várják Washingtontól, hogy most gyakoroljon nyomást Tel Avivra: a kezükben maradt tíz nyugati túsz elengedésének fejében az izraeli fogságban lévő több száz arab kiszabadulását akarják elérni.
Jeruzsálem is a túloldal jelzésére vár: csak akkor hajlandó tárgyalni, ha megbizonyosodik arról, hogy a palesztin fogságban lévő izraeliek életben vannak. Mose Arensz védelmi miniszter felhívást intézett az izraelieket fogva tartó szervezetekhez és a mögöttük álló országokhoz, mindenekelőtt Szíriához és Iránhoz: tegyék lehetővé, hogy Izrael kapcsolatba léphessen e túszokkal vagy szolgáltassanak bizonyítékot arra, hogy életben vannak. Arensz kijelentette, egyoldalú lépést nem tesznek. Egyelőre nem teremtettek kapcsolatot a másik oldallal.
BIZTATÓ kezdeti jelnek tekinthető, hogy egy magas rangú izraeli tisztviselő, aki az arab és a Libanonban őrzött nyugati túszok esetleges cseréjében venne részt, hétfőn elutazott, feltehetően azért, hogy találkozzon Pérez de Cuellarral, az ENSZ főtitkárával, akinek egyébként vasárnap adta át John McCharthy - az Iszlám Dzsihád fogságából szabadult angol - e szervezet levelét. A főtitkár Genfben újságíróknak nyilatkozva fontosnak minősítette az okmányt, amely azonban nem tartalmazott pontos részleteket a fogolycserére vonatkozóan. Kétségtelen azonban, hogy az izraeli fogságban lévő arabok szabadon bocsátása, valamint a Libanonban őrzött nyugati túszok elengedése összefügg.
A túszügy rendkívül szövevényes. Miközben kétségtelenül a közel-keleti rendezés egyik elérne, mit több, hőmérője - több országnak „magánügye” is. Nagy-Britannia - mint most közölték - kilátásba helyezte az Öböl-háború idején befagyasztott iraki kintlevőségek egy részének felszabadítását, ha Bagdad szabadon engedi az öt éve „vesztegetés” vádjával életfogytinglanra ítélt lan Richter brit állampolgárt. Magas szinten jelentették ezt ki: Douglas Hogg brit külügyi állam-miniszter mondotta, ha szabadon engedik Richtert, akár az ENSZ-szankciók feloldása előtt is tesznek ilyen engedményt, hogy az irakiak élelmiszert és gyógyszert vásárolhassanak. Franciaország ezúttal gyorsan és szerencsésen úszta meg a legújabb túszkalandot. Jerome Leyraud-1 háromnapos fogság után engedték szabadon elrablói Bejrútban.
DERŰLÁTÓ nyilatkozatot tett a Szovjetunió gazdaságáról Norman La-mont brit pénzügyminiszter, miután hazatért moszkvai látogatásáról. A Nyugatnak most már el kell hinnie - jelentette ki -, hogy a Szovjetunió elkötelezte magát a piacgazdaság és a demokrácia mellett. Bizakodásra ad okot, hogy Gorbacsov szovjet elnök végre szilárdan kitart a reform mellett, Borisz Jelcin orosz elnök pedig még nála is eltökéltebben a privatizáció híve. Kissé meglepő a következő mondata: a Szovjetunióban nem halt ki, hanem éppenséggel „a gazdaság minden szintjén virágzik a vállalkozókedv”. Ezzel azonban még nem értek véget a pénzügyminiszter szokatlan megállapításai: azt is leszögezte, hogy „elavult” az a nyugati nézet, mely szerint a szovjet bürokrácia testületileg a reform kerékkötője. Más oldalról közelítette meg - ugyancsak egy londoni lapban - Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter ezt a problémát. Abban a vitában, hogy először a gazdaságot kell-e rendbe hozni a Szovjetunióban vagy inkább a demokráciát megteremteni, véleménye szerint a demokráciáé az elsőség. Sevardnadze véleménye valóban megfontolandó, de a gazdasági reformokkal sem szabad várni, mert azt elsősorban a demokrácia sínyli meg - fűzhetnénk a volt külügyminiszter nyilatkozatához.
(T.l.)
A Dzsihád javaslatai az ENSZ irányvonalának kialakítására
Ara: 9,50 forint
Megint egy...
Hány (pót)választást kell tartani Magyarországon, hogy egy végre újra sikerüljön. A hivatalos szervek annak rendje és módja szerint kiírják a soron következő szavazást, a polgárok pedig annak rendje és módja szerint messze elkerülik a szavazófülkéket. Versenghet kegyeikért ismert helyi közéleti személyiség, régi tanácselnök, új vállalkozó vagy - mint Szerencsen - várakozással fogadott miniszter, s korteskedhet mellettük országos pártvezér vagy maga a magyar miniszterelnök, a végeredmény ugyanaz: érdektelenség és én énytelenség.
Lehet, hogy egyszer csak megfordul a szél és a jogosultak több mint fele ismét fontosnak érzi, hogy leadja voksát. De az sem lehetetlen, hogy így marad minden a következő országos választások kiírásáig. Az okokat keresgélők sok mindenre tippelnek. Ki a nyarat, ki a politikusokat, ki az embereket hibáztatja a távol maradók csúfosan magas arányáért. A legtöbben azonban arra voksolnak.hogy a nép kiábrándult a politikusokból, s rajtuk keresztül a politikából. A különböző rendű és rangú politikusok kézzel-lábbal tiltakoznak ez utóbbi állítás ellen, ám a kapálózáson túl sokkal többre nem képesek, hiszen minden újabb pót-választás a sikertelenségi listát gyarapítja, vitatkozni legfeljebb azon lehet, hogy a rendszeré, valamennyi párté vagy csupán a kormányra került győzteseké a kudarc?
Az önjelölt demagóg népvezérek újabb kommunistázásra találnak ürügyet az emberek érdektelenségét magyarázva,, s azt állítják, hogy a nagy tömegek elégedetlenek a rendszerváltás lassúságával, ezért nem érzik magukénak a szabad választásokat.Mások a demokrácia működésképtelenségét és gyöngeségét látják igazolva, s szeretnék azt sulykolni minél többeknek, hogy az erős és határozott népvezérekre kell bíznia sorsát, ha biztosabb jövőt akar magának és gyermekeinek.
Valószínűnek látszik mindenesetre, hogy az új politikának nem sikerült áttörnie azt a falat, amelyet az elmúlt harminc év húzott a politika és a társadalom közé. Ebben az értelemben is egyenes folytatása a ma a tegnapnak: a polgárok köreit nem zavarja (nagyon) az állam, intézkedései nehezebbé vagy köny-nyebbé teszik a polgárok boldogulását, de sok tekintetben függetleníteni tudják magukat a hatalomtól. Párhuzamosan, egymás mellett él és ténykedik a két világ: a politikának továbbra sem sikerült meggyőznie a társadalmat, hogy sorsát rábízhatja, hogy kedvező életkörülmények megteremtését várhatja tőle, s a politika sem ébredt rá arra, hogy a társadalom nélkül hoszabb távon nem viheti sokra. Minden szép szó és fellengzős fogadkozás ellenére maradt a régi felállás: az emberek legyintenek kormányunkra és pártjainkra, kormányunk és pártjaink pedig fütyülnek arra, mit mondanak az emberek.
A modem tömegtársadalmakban a világ legtermészetesebb rendje az a munkamegosztás, hogy a politizálás is szakma, s ezért az nem mindenki dolga és kiváltsága,hanem azé a szakembergárdáé, amely mesterségeként űzi a politizálást.A polgá-' rok elfogadják ezt a tényt, s nem hiszik azt, hogy ők jobban, bölcsebben, eredményesebben cselekednének, mint a hatalom szakavatott és választott gyakorlói. S mivel sorsukra a felső döntések komoly hatással lehetnek, végső jogukról, szabadságuk garanciájáról nem mondhatnak le: ez pedig a választás joga.
Hány választás kell Magyarországon, hogy ebben is utolérjük a korábban választási részvétele kérdésében messze lepipált Nyugatot? S hány tapasztalat, sokkoló élmény, hogy megszűnjön a régi-új szakadék hatalom és társadalom között?
Javorniczky István
Jeruzsálemből jelenti az MTI: Jeruzsálem az izraeli túszokat fogva tartó palesztin szervezeteknek a foglyok elengedésére vonatkozó jelzésére vár, azonban csak abban az esetben hajlandó tárgyalni, ha megbizonyosodik sorsuk felől - jelentették ki vezető izraeli politikusok.
Jichak Samir kormányfő Jeruzsálemben újságíróknak elmondta: Izrael csak akkor hajlandó tárgyalni az arab foglyok szabadon engedéséről, ha megbizonyosodott róla, hogy a palesztin fogságba került izraeliek életben vannak.
Hírügynökségi jelentések szerint Úri Lubrani, az izraeli kormány libanoni ügyekben illetékes tanácsadója Genfben találkozott Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral. Az egyórás találkozóról részleteket nem közöltek.
A világszervezet vezetője ismertette az Iszlám Dzsihád szélsőséges
libanoni szervezet John McCarthy volt túsz által neki küldött levelét. A dokumentumban a szervezet leszögezte, hogy 24 órán belül hajlandó szabadon engedni minden nyugati túszt, ha Pérez de Cuellar biztosítani tudja a szervezet Európában és Izraelben bebörtönzött tagjainak szabadságát. A levél felszólította az ENSZ főtitkárát, hogy egy átfogó rendezés keretében tegyen személyes erőfeszítést minden fogoly kiszabadítására.
A levél szerint a túszszedés az Iszlám Dzsihád és a „nemzetközi arrogancia erői”, elsősorban az Egyesült Államok közötti konfrontáció következménye. Az írás azzal vádolta az ENSZ-et, hogy a szuperhatalmak játékszere lett, ami ugyan hatékonynak bizonyult az Öböl-válság leküzdésében, de nem tudta elérni a Palesztinával foglalkozó határozatok végrehajtását. A dokumentum felszólította a világszervezetet: vessen véget a szuperhatalmak hege-
móniájának és kezdje meg a folyamatot azzal, hogy eltörli az ENSZ BT öt állandó tagjának vétójogát, amelyet „méltán tekinthetünk rosszabbnak, mint a dzsungel törvényét".
A levél néhány, az ENSZ által követendő irányvonalat is megfogalmazott, az emberi jogokról hozott határozatok egyetemes elfogadásának bizto-
George Bush, akivel hétfőn ismertették a levél tartalmát, Kennebunk-portban kijelentette: a levélben nincsenek részletes infomációk, így a Nyugat továbbra is csak híresztelésekre támaszkodhat. Az amerikai elnök szerint az üzenetnek különösen az a része kevéssé érthető, amelyben a szervezet azt követeli, hogy a túszokat
EGYESÜLHETÜNK!
- mondja az Amerikában élő Bodnár Gábor „főcserkész”. Az ifjúság szolgálata külön-külön követel helytállást a két szövetségtől. (Hazaút a „hazátlan” cserkészségnek - 5. oldal)
KÖZEL-KELETI BÉKEGALAMB
mm
sításától a nemzetközi cinizmussal való szembehelyezkedésig, mivel a „cionizmus egyenlő a raszszizmussal és így fenyegetést jelent az emberiségre nézve”.
A világszervezet főtitkára fontosnak minősítette a dokumentumot, de sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az nem tartalmazott pontosabb részleteket.
Az amerikai elnök szerint az Iszlám Szent Háború levele, amelyben a libanoni szervezet az ENSZ főtitkárával közölte túszai elengedésének feltételeit, általános követeléseket tartalmaz és nem is érthető teljesen a jelentése.
világszerte szabadon kell engedni.
Roland Dumas francia külügyminiszter hétfőn az ENSZ-főtitkárral Genfben folytatott 40 perces megbeszélését követően annak a véle-ményénak adott hangot, hogy a túszok kiszabadítására irányuló ENSZ-tárgyalásokat a közel-keleti békekonferencia ügyétől függetlenül kell kezelni, ha növelni akarják a siker esélyét. Jeruzsálemben hétfőn védelmi minisztréiumi források közölték: Izraelnek csalódást okozott a levél, mivel nem tesz említést a hét eltűnt izraeli katonáról.
MIATT
IDE JUTOTTAM...”
„Sokszor egy józan embert is lehet provokálni kitartó macerával, nem még egy italosat.” (Gál Katalin: „Rabnak és megalázottnak érzem magam” -5. oldal)
A KATOLIKUS IFJÚSÁG
seregszemléjét mégis megtartják augusztus 19-én a Népstadionban. A találkozóra várják a pápát is. (Szent Margit élete a Győri Balettel - 6. oldal)
HUMANIZALHATO-E A GAZDASÁG?
A buddhista közgazdaságtan szerint a helyes cselekedeteknek az ember felszabadulását kell szolgálniuk, ügyelve arra, hogy csak a legszükségesebbeket használjuk fel környezetünk nem megújuló erőforrásaiból. (Bohár András: A gyors fejlődés csapdái - 7.oldal)
Kaifu találkozója a kínai kommunisták vezetőjével
A japán kormányfőt John Major követi Pekingben
(Hírösszefoglalónk)
Magánjellegűnek minősített rövid
megbeszélést folytatott hétfőn Csi-ang Cö-minnel, a Kínai KP főtitkárával Kaifu japán miniszterelnök.
Az eszmecseréről - mint az MTI jelentette - nem tettek közzé részleteket, de a japán kormányfő eddigi pekingi programjából következtetni lehet a találkozó témáira és hangvételére. A londoni Financial Times pekingi tudósítója úgy véli, az a tény, hogy Kaifu a hét végén a Tienanmen téren koszorúzott, azt jelentheti, Tokió kész a történelemkönyvek lapjaira helyezni a két évvel ezelőtti vérengzést ugyanezen a téren. Mindazonáltal vasárnapi előadásában a japán miniszterelnök arra szólította föl Kínát, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, de az AP és a Reuter megjegyzései szerint a japán politikus gondosan ügyelt arra, hogy elegánsan fogalmazza meg a felszólítást, és ne sértse a vendéglátók érzékenységét.
A kínai-japán ifjúsági társaságban mondott beszédében Kaifu visszatért arra, hogy látogatásához időzítve Peking jelezte, feltétel nélkül aláírja az 1968-as atomsorompó egyezményt, amelyet eddig 140 ország fogadott el. Kaifu egyenesen „korszakalkotó lépésnek” nevezte a pekingi döntést, amely segít
elérni a nemzetek közösségének célját, a nukleáris fegyverek elterjedésének a megakadályozását. A kínai külügyminisztérium szóvivője egyébként megerősítette, hogy „elvben” Peking minden feltétel nélkül aláírja az egyezséget, de mielőtt ez megtörténnék, még szeretne konzultálni.
Pekingben dolgozó tudósítók a hétfői világlapokban újra aláhúzták, hogy a Tienanmen téri felkelés vérbe-fojtása óta a fejlett ipari országok közül elsőként a japán kormányfő kereste föl Pekinget. Az idézett Financial Times hozzáfűzte, hogy a Kaifu-látogatás bizonyos értelemben úttörőnek minősíthető, Major brit miniszterelnök a hírek szerint szeptember elsején érkezik ötnapos látogatásra Kínába, és egyezményt ír alá egy új hongkongi repülőtér megépítéséről.
Említett beszédében a japán miniszterelnök kifejtette, hogy Tokio és Peking stabil kapcsolatai nagyon fontosak az ázsiai csendes-óceáni térség békéje és stabilitása szempontjából. A kínai-japán kapcsolatok hosszú történetében volt „egy szerencsétlen időszak, amelyért Japánnak mélységes felelősséget kell vállalnia” mondta Kaifu, de 1992-ben lesz a viszony normalizálásának huszadik évfordulója, és ebbe az irány-
ba kell haladni a huszonegyedik század küszöbén. Megerősítette a tudósító, hogy Pekingben azt várták, bejelentik, hogy jövőre Akihito japán császár Pekingbe látogat. Hogy Tokio milyen nagy jelentőséget tulajdonít a normális és kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatrendszernek, az abból is kitűnik, a japán külügyminiszter, aki a kormányfőt elkísérte Pekingbe, hétfőn kínai kollégájának átadott egy memorandumot. Az emlékiratban Japán azt szorgalmazza, hogy tartsák kordában a nemzetközi fegyverkereskedelmet, próbálják meg a fegyver exportot és importot ellenőrizni az ENSZ segítségével. Ugyancsak a hétfői krónikához tartozik, hogy sajtóértekezletén Kaifu megerősítette, fölszólította a KKP vezetőjét az emberi jogok tiszteletben tartására. Tokió ettől teszi függővé, segít-e Pekingnek a diplomáciai elszigeteltség föloldásába. A Reuter szerint Csiang Cö-min a találkozón visszautasította a kívülről gyakorolt nyomást „a társadalmi rendszer megváltoztatására”, de egyidejűén megköszönte Kaifunak az eddigi tokiói erőfeszítéseket a pekingi elszigeteltség enyhítésére.
Kaifu kormányfő kedden Pekingitől Mongóliába utazik.
(M.J.)