﻿Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZERDA, 1991. augusztus 14., LIV. évfolyam, 190. szám
Minimum
Amíg a kádári idők második felében a középosztály viszonylag kiegyensúlyozott anyagi körülmények közön igyekezett eleget tenni az elvárásoknak, addig most ez a csoport szűkül, s közülük egyre többen csúsznak le az alsó régióba, ahol már a napi megélhetési gondokkal kell megküzdeni. Holott pont az ő feladatuk volna a társadalmi rendszerváltás után a gazdasági fordulatot is befejezni, az ő gyarapodásuk a záloga az ország sikerének, hogy esélyünk legyen felzárkózni Európához.Mondható ez úgy is: a mai politikai vezetés - mint mindenhol másutt - a derékhadtól várja a meghirdetett céljainak gyakorlati megvalósítását. Csak hát ne-hé? lelkesen azonosulva cselekedni egzisztenciális elbizonytalanodás közepette, mikor - mint az elmúlt évtizedben már többször - tőlük is megértést, türelmet, nadrág-szíjmeghúzást kémek, várnak.
Az idei áremelkedés majdnem eléri a 40 százalékot, a bérek viszont - a kormány inflációt fékező szándékának megfelelően - meszr sze elmaradnak emögött. A Központi Statisztikai Hivatal számítása szerint a nyáron egy kétgyermekes városi családnak 29205 forint havi jövedelmet kell előteremteni ahhoz, hogy az élethez legszükségesebb kiadásokra legyen fedezet. Ez a létminimum az Újpesti Családsegítő Központ véleménye szerint még magasabb: 31490 forint, ami több mint hétezer forinttal - 29 százalékkal - több; mint volt az év elején. Megdöbbeptő ez az emelkedés, főként, ha azt is hozzátesszük, hogy ez a hétezer forint az említett négytagú família 19 napi teljes élelmiszerköltségét fedezi. Fedezné, ha gyarapodott volna ennyivel a családi költségvetés.
De a családok többségének havi bevétele biztos nem nőtt ilyen mértékben; például az állami nagyiparban az átlagjövedelem ma is 17 ezer forint alatt marad. Ez pedig még ahhoz is kevés, hogy - ha mindkét szülő e szektorban dolgozik s átlagbért visz haza - elérje a létminimum összegét, ami természetesen nettóban értendő a járandóság bruttójával szemben.
Ugyanakkor pont a középréteget fenyegeti leginkább az elbocsátás; a ma nyilvántartott 200 ezer állástalanból az év végére várhatóan 300 ezer lesz. Ám nem csak a munka-nélküléség növekedésének felgyorsult üteme rejti a veszélyt, alighanem nem elhanyagolható e tendencia demoralizáló hatása sem. Mert . lassan túljutunk azon a ponton, ameddig még serkentő - is - lehet az állandó fenyegetettség érzése.
Jelenleg körülbelül egymillióan élnek a létminimum alatt, egyelőre a zömük nyugdíjas. Szomorú tény: a fővárosi nyugdíjasoknak több mint a fele létminimum alatti összeget tartalmazó borítékot kap havonta, s csak kevesen - 16,7 százalékuk - tudja munkával kiegészíteni nyugdíját. Még rosszabb helyzetben vannak a vidékiek.
Nem véletlen, hogy egyre nő azoknak a száma - a Magyar Gallup Intézet felmérése szerint 19-ről 26 százalékra - , akik úgy vélekednek, hogy az áremelkedések már-már érintik az elviselhetőség határát. Nyilván az ilyen közvéleménykutatás túlzásokat is rögzít, a maga baját minegyikünk nagyobbnak, a családunkat érintő áremelést az átlagosnál magasabbnak érzékeljük. Az ellenben biztosra vehető, hogy egyre nő a társadalom különböző rétegei közti szakadék, s nem a tehetősebbek száma nő.
Igaz, a kormány csak hosszú távú gyógyulást ígért, de azért minimum kellene már egy gyorsabban ható gyógyír is.
Horváth L. István
Titkos tárgyalások több helyszínen
Óvatos derűlátás kíséri a túszdiplomáciát
A Hamburger Abendbiatt veteményes a bari dráma szégyent hozott az Európai Közösségre
|__________A külpolitikai helyzet___________________|
TELJES GŐZZEL dolgozik a túszdiplomácia. A titkos tárgyalásokat folytató izraeliek, arabok, valamint az ENSZ tisztségviselői óvatos derűlátásuknak adtak hangot - legalábbis a Reuter szerint - a nyugati túszok, az izraeli hadifoglyok, valamint a libanoni és a palesztin foglyok szabadon bocsátásának dolgában. Az ENSZ főtitkára ma ismét tárgyal az izraeli kormány libanoni ügyekben illetékes tanácsadójával, s az AP szerint a jeruzsálemi vezetők ismét összeültek, hogy megtárgyalják a túszdiplomácia legújabb fejleményeit. Izrael New York-i főkonzulja úgy nyilatkozott a BBC televíziónak, hogy Jemzsálem kész elengedni a fogságában lévő öszes libanonit, cserébe a tíz nyugati túszért és a Libanonban eltűnt, illetve fogva tartott hét izraeli katonáért.
A DIPLOMÁCIAI KRÓNIKÁHOZ tartozik, hogy Peresz korábbi izraeli kormányfő egy törökországi üdülőhelyre látogatott - történetesen annak a helységnek a közelébe, ahol Özal török kormányfő szabadságát tölti. Hírügynökségek elképzelhetőnek mondják, hogy a Peresz-látogatás része az utóbbi napok nemzetközi túszszabadítási erőfeszítéseinek. A találgatást azt táplálja, hogy az iszlám országok külügyminisztereinek múlt heti ankarai értekezletén Irán, Szíria és Libanon is megvitatta a túszügyet, s a tanácskozásokon természetesen részt vett a vendéglátó Törökország is. Ugyancsak a kedvező megoldást engedi sejteni, hogy az iráni hírügynökség muzulmán forrásokra hivatkozva azt közölte, a hét végén kiszabadul izraeli fogságából az a libanoni síita vezető, aki 1989 júliusában esett fogságba. A jobbára szélsőséges nézeteiről ismert Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért nevű mozgalom pedig úgy nyilatkozott, hogy kész megegyezni Izraellel egy izraeli katona földi maradványainak átadásáról. A The Times brit lapnak adott nyilatkozatukban a libanoni Hezbollah szervezet „illetékesei” ugyancsak készségüket fejezték ki a fogolycseréről folytatandó tárgyalásokra. Újabb nyugati túszok elengedéséről csak álékor lehet szó, mondták ők, ha ezzel párhuzamosan Izrael is megfelelő lépést tesz. A jeruzsálemi kormány - legalábbis az AFP szerint - hajlik arra, hogy néhány libanonit akár egyoldalúan is szabadon engedjen, ha biztos információkat kapna a Libanonban eltűnt, illetve fogva tartott hét izraeli katonáról. Talán remélhető, hogy a mind aktívabb túszdiplomácia eredményekre vezet, s ez szorosan összefügg a közel-keleti békekonferencia tervével, mintegy előjátéknak tekinthető.
SÚLYOS KIHÍVÁS a Nyugat számára az albánok ezreinek tragédiája, mondta a többi között Mock osztrák külügyminiszter. Az osztrák diplomácia vezetője bejelentette, hogy országa élelmiszer-gyorssegélyt küld Albániába, s kilátásba helyezte, hogy helyreállítja Tiranával a közvetlen diplomáciai kapcsolatokat. Mock azt mondta, az elvándorlási hullámok megfelelő kezelésére meg kell szervezni az európai együttműködést.
A Bariban lezajlott viharos események kétségkívül aláhúzzák ennek szükségességét. A londoni Financial Times úgy látja, hogy a kommunista rendszerek összeomlása előtt a helsinki záróokmányra hivatkozva a nyugatiak szabad utazást és kivándorlási lehetőséget követeltek a kelet-európaiaknak. Most viszont akadályokat gördítenek elébük. A londoni lap szerint a német utazási politika a legliberálisabb, mert megszüntette a vízumot a lengyelek, a csehszlovákok és a magyarok számára. A berlini Dér Tagesspiegel azt állapította meg, hogy Róma „elrettentési politikát” folytatott a szerencsétlen albánokkal szemben, pedig az Európai Közösség alapításától fogva szorgalmazza a termékek, az eszmék és -az emberek szabad áramlását. A Közös Piacnak nincs összehangolt menekültpolitikája. A La Repubblica tekintélyes római lap úgy véli, a kivándorlás folytatódni fog a kelet-európai országokból, s a központok válsága az érintett államokban nyomort, éhezést, zavart és káoszt válthat ki. A cikkíró úgy látja, Gor-bacsovnak nem lehet felróni azt, hogy túlzottan gyors ütemben zúzta volna szét a sztálini uralmi rendszert, most viszont a fejlett ipari országokon a sor, hogy ezt a problémát felvállalják. Ehhez képzeletre, bátorságra, széles és önzetlen látásmódra van szükség - illetve lenne szükség, tehetnénk hozzá, hiszen „a közös Európai Ház gondolata ma még csupán távoli utópia” - ezt már a Hamburger Abendbiatt írta. A legszigorúbban talán a neves hamburgi esti újság fogalmazott: „Bari drámája a chilei diktatúra legsötétebb napjait idézte, s szégyent hozott az egész Európai Közösségre. Földrészünkön újabb vasfüggöny ereszkedett le, ezúttal a jólétben élők tengerparti strandjain.”
(M.J.)
Külügyi szóvivői tájékoztató
Emlékoszlop a „vasfüggöny” átvágásának emlékére
A Hegyeshalom-Nickelsdorf közötti magyar-osztrák határátkelőhelyen augusztus 24-én Jeszenszky Géza magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter avatja fel azt az osztrák kezdeményezésre elkészített emlékoszlopot, amely arra emlékeztet, hogy két évvel ezelőtt a két ország külügyminiszterei ünnepélyes keretek között átvágták a „vasfüggönyt”. Többek között erről tájékoztatta Hermán János külügyi szóvivő kedden az újságírókat.
Bejelentették azt is: küldöttség élén Jeszenszky Géza külügyminiszter részt vesz és felszólal az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet utótalálkozóján részt vevő államok európai dimenziós konferenciáján, amely immáron harmadik alkalommal, Párizs és Koppenhága után
jutni a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban vállalt kötelezettségek ellenőrzési módjáról, ezért ez lesz a . moszkvai, konferencia egyik fő témája. Hazánk meg kívánja akadályozni az eddigi eredmények gyengítését,, megkérdőjelezését célzó esetleges törekvéseket, és újabb előrelépést vár a kötelezettségvállalások terén.
A külügyi szóvivő közölte: hat új magyar nagykövet kinevezéséhez járult hozzá a fogadó ország. Az új nagykövetek: Alföldy Tádé (Görögor-
szág), Németh Gyula (Chile), Gulyás András (Portugália), Horváth Zsolt (Costa Rica), Tóth János (Peru) és Tóth Raymond (Vietnam).A Külügyminisztérium jelenleg számos országgal folytat megbeszéléseket és tárgyalásokat új, átfogó alapszerződésekről, így a Szovjetunióval is. Arra a kérdésre, hogy ez utóbbi eredményei nem maradtak-e el Lengyelország és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság eredményei mögött, Hermán János nemmel válaszolt.
Jeszenszky találkozott a pártok képviselőivel
Mind az EBEÉ-országok, mind a Tizenkettek nagy szimpátiával figyelik a magyar kormány eddigi, Jugoszláviával kapcsolatos lépéseit, és többszöri állásfoglalását a tárgyalásos rendezés érdekében - jelentette ki Jeszenszky Géza külügyminiszter kedden a parlamenti pártok, illetve a függetlenek képviselőt előtt, akiket immáron harmadik alkalommal tájékoztatott a magyar kormány külpolitikájáról, illetve hazánk Jugoszláviával kapcsolatos álláspontjáról. A külügyminiszter, ha úgy ítéli meg, hogy konszenzusra van szükség bizonyos külpolitikai kérdésekben, akkor rendsze-
resen megbeszélésre invitálja a parlamenti pártok képviselőit, akik - mint a keddi megbeszélésen is - ezt nagy örömmel veszik.
A konstruktív és jó hangulatú megbeszélésen, amelyen részt vett Sán-dorfi György (MDF), Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője, Szabó Lajos (FKGP), Magyar Bálint, az SZDSZ ügyvivője, Kovács László (MSZP) és Dénes János (független) képviselők, megállapodtak, hogy ha a nemzetközi helyzet alakulása nem tesz szükségessé egy hamarabbi találkozót, akkor az újabb konzultációra szeptemberben kerül sor.
ELSZÁLLÍTOTTÁK A TERMŐFÖLDET
a bősi erőmű környékén, s a hírek szerint külföldön eladták. (Neszméri Sándor: Megbukott bősi érvek - 2. oldal)
AZ ÖRÖKLÖTT VAGYONNAK
és a hatalomba való beilleszkedésnek múlt századi, restaurációs szándékú fogalmai élnek sok mai politikus fejében, ha a középosztályról esik szó, holott a modem társadalmakban az osztályhelyzet elvesztette korábbi jelentőségét. (Kopátsy Sándor: Milyen legyen a magyar középosztály? - 4. oldal)
JAPÁN-ANGOL NYELVŰ KASSÁK-KÖTET
lehetőségéről beszélt a Parco cég vezetője Tokióban, ahol kiállításon mutatták be a magyar avantgárd mesterének műveit (Csapiár Ferenc: Kassákkal Tokióban-6. oldal)
BUDAPESTEN „A TENGERVÍZ SÓS” SZERZŐJE
- munkatársunk interjút kért Tar-dos Tibortól, a lapunkban sorozatban közölt memoárregény szerzőjétől arról, mi késztette az ún. íróperrel kapcsolatos élményei megírására - 8. oldal
A VÁLSÁG MÉG TART,
a privatizációhoz szükséges jogszabályok lényegéből hiá-nyoznak, a szerkezetváltás egy helyben topog. (Zsubori Ervin: Mikor jön el a fordulat éve?-9. oldal)
Találgatások Izraelben a libanoni túszügy hátteréről
Előtérben Szíria és Irán
(Telefonjelentésünk) JERUZSÁLEM - IVJég mindig nem tudni pontosan, hogy mi. van a háttérben, de tény és való, hogy a túszügyben komoly előrehaladás következett be. Az évek óta stagnáló és ennek következtében évek óta ismeretlen, rejtett helyeken sínylődő ártatlan tú-
megmagyarázni, hogy mi az a hirtelen váltás, amely szabadulást hozott néhány túsznak, és reményt vala-mennyiüknek, hogy most valóban megszűnik az a lidércnyomás, amely életük utóbbi éveit jellemezte.
Márpedig az optimizmusáról egyáltalán nem híres Mose Arensz izraeli
szeptember 10. és október 4. között Moszkvában kerül megrendezésre. A konferencia célja: az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának, a vonatkozó EBEÉ-köte-lezettségek végrehajtásának, a bécsi utótalálkozón elhatározott eljárások működésének áttekintése. A moszkvai találkozó támaszkodik az előző koppenhágai tanácskozás dokumentumára, amely minőségileg új kötelezettségeket tartalmaz a jogállamiság és a szabad választások témájában, és jelentős előrelépéseket tesz a demokratikus intézmények fejlesztésében való együttműködés és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak kérdésében. Mivel a július 11-ei és 19-ei közötti genfi szakértői találkozón nem sikerült egyetértésre
BAKER ÉS SAMIR VILLÁSREGGELIJE
(A londoni The Economist rajza)
szókra mégiscsak szabadulás várhat.
A furcsa csak az, hogy ügyükben eddig is mindent megmozgattak. Közbenjárt az ENSZ, állam- és kormányfők kilincseltek, hogy előrelépés legyen, de valójában semmi sem történt.
Ha csak arra gondolunk, hogy Ed-ward Tracy amerikai író öt évet raboskodott teljes reménytelenségben, hogy az angol újságíró John McCarty ugyancsak éveket töltött a terroristák fogságában, akkor valóban nehéz
hadügyminiszter is úgy nyilatkozott hétfő este a televízióban, hogy most valóban reményt lát az izraeli túszok ki-szabadulására is, illetve a halottak holttesteinek visszaszolgáltatására, és Ariéi Sáron építésügyi miniszter már-már üdvözölte az izraeli túszok kiszabadulását.
Ettől persze a homály továbbra is homály, hiszen az izraeli véderő nagy tekintélyű minisztere sem tudott mást mondani, mint azt, hogy az ENSZ főtit-
szerepe
kárának közbenjárása úgy látszik, meghozta a várva várt eredményt. Hogy ez mennyire így van, arra mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy Izraelben a keddi híradások már arról számoltak be, hogy rövidesen valamennyi izraeli túszt szabadon engedik, és persze cserébe Izrael valamennyi foglyot átadja a Vöröskereszt megbízottainak.
Tulajdonképpen csak találgatni lehet, mint ahogy az izraeli arab szakértők ezt meg is teszik és a találgatások fő irányvonala Szíria. Szíria, amely ma már ellenőrzése alatt tartja Libanon nagy részét és amely úgy tűnik, szeretné is megtartani ezt a jogát, mint ahogy azt is rebesgetik, hogy erre valamiféle biztosítékai vannak. Tény, hogy szíriai instrukciókra számolja fel a libanoni hadsereg a PFSZ dél-libanoni támaszpontjait és közeledik a leszámolás az Hezbollah síita szervezettel is. Hogy ez a leszámolás mennyire lesz erőszakos, az azon is múlik, hogy a Hezbollah terroristái mennyire mutatkoznak készségesnek a túszok szabadon bocsátása ügyében.
A találgatások másik célpontja Irán, amely mind ez idáig szőröstűl-bőröstűl támogatta a síita terrorszervezetet, most pedig arról beszél, hogy nemcsak a nyugati túszokat kell szabadon engedni, hanem valamennyit és mindkét oldalon.
A furcsa csak az, hogy Izrael saját fiaiért eddig is szabadon engedte volna az összes foglyot, de senki sem tárgyalt vele. Nos, végül is a találgatások harmadik szereplője lehet a kulcsfigura, az Egyesült Államok -mondják a szakértők -, amely napjainkra mindenképpen ennek az egypólusú világnak a meghatározója lett. A levezetés persze logikusnak látszik, de a pontos válaszra még egy darabig várni kell, legalább addig, amíg valóban minden foglyot és túszt ki-
Erdei Grünwald Mihály