﻿Ara: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1991. augusztus 24., L1V. évfolyam, 198. szám
Köztes Európa
írta: Martin József
Viharos ülés az orosz parlamentben
Gorbacsov leváltotta a szövetségi kormányt
A horvátelnök ultimátuma a belgrádi vezetőkhöz
\ külpolitikai helyzet
LEDÖNTÖTTÉK a Moszkva belvárosában álló Dzerzsinszkij-szobrot. A szovjet állambiztonsági rendőrség megalapítójának ez az emlékműve a KGB székháza előtt állt. A jelentés utal arra, hogy az állambiztonság, vagyis a KGB eddigi főnöke, Krjucskov volt az államcsíny kísérlet egyik fő szervezője. A közvetlen indíttatást a hét méter magas bronzszobor ledöntéséhez a többezres tömegnek feltehetően ez az információ adta, lényegében azonban ez az akció annak a haragnak a kirobbanása volt, amely az emberekben hosszú évtizedek óta gyűlt a rendszer egyik fő támasza ellen.
Hatalmak dőlnek össze és újak keletkeznek most a Szovjetunióban. Erre utalnak a nemzetközi sajtóvisszhangok is A londoni The Times vezércikk írója szerint valójában csak most kezdődik a hatalmi harc ebben az országban. A lap szerinf megható volt Gorbacsov beszámolója fogságáról, a jövőre vonatkozó programja azonban „lehangolóan ódivatúra sikeredett”. Derűlátóan ír a bonni Die Welt általában a jövőről, mondván: a meghiúsult moszkvai puccsnak az lett a következménye, amit meg akart akadályozni, a valódi demokratikus átalakulás. Hozzáfűzi azonban, hogy Gorbacsovnak, e napok „látszólagos győztesének" az általa kezdett peresztrojka befejezését át kell adnia Borisz Jelcinnek.
AMERIKAI KORMÁNYVÉLEMÉNYEK szerint is meggyengült Gorbacsov pozíciója. Változatlanul bizonytalannak látják a szovjet helyzetet, s azt szeretnék, ha a moszkvai vezetők a balti országok függetlenségének megadásával, valamint a KGB és a hadsereg ellenőrzésével adnák tanújelét a további változásoknak. Illetékes amerikai kormányférfi nyilvánosan is megerősítetté, hogy Jelcin helyzete erősebb, mint korábban, Gorbacsové gyengült. George Kennan az amerikai Kreml-szakértők doyenje egy tévényilatkozatában még tovább ment: véleménye szerint Gorbacsov történelmi szerepe már a puccskísérlet előtt véget ért.
A BALTI ORSZÁGOK új helyzete szemmel láthatóan az első olyan nemzetközi politikai kérdés, amely a fordulat után a külföldi kormányokat foglalkoztatja. Az elismerni vagy nem elismerni dilemma mérlege az előbbi felé billen. Németország és Dánia - mint azt a bonni külügyminisztérium pénteken közölte - egyetért abban, hogy diplomáciai szinten elismerik a három balti országot - ha azok meg tudnak egyezni a Szovjetunióval függetlenségük elismeréséről. George Bush - legalábbis az AP-DJ hírügynökség idézetében - kijelentette, nagy rokonszenvvel viseltetik e három ország függetlensége iránt, de a hivatalos elismerés .jelenleg idő előtti lenne”. Lehet azonban, hogy az utóbbi események közelebb hozzák ezt a napot. Az elnök jelenleg esélyt lát a függetlenséghez vezető tárgyalások meggyorsítására. Izlarid viszont közölte: immár független államnak tekinti Észtországot és Lettországot. E két állam egyébként ezen a héten nyilvánította ki függetlenségét, a kudarcot vallott államcsíny-kísérlet időszakában.
Köztes álláspontot foglal el Ausztrália. Bob Hawke miniszterelnök kijelentette: hazája az első országok között lesz, amelyek megteszik ezt a diplomáciai lépést. Ez „elkerülhetetlen lesz”, magyarázta álláspontját, ha a hatalom egy része átkerül a tagköztársaságokhoz. Nem óhajtja megtenni ezt a lépést, legalább is egyelőre Nagy-Britannia. Douglas Hurd külügyminiszter ezt mondta az észt külügyminiszternek telefonon: „Rokonszenvezünk a függetlenségi törekvéssel, de a brit kormány egyelőre nem kész elismerni különálló államiságukat”. Nyilvánvaló, hogy a nagyhatalmak még nem látják világosan sem Gorbacsov és Jelcin, vagyis a központ és a köztársaságok, sem a szovjet tagállamok egymáshoz való viszonyának alakulását, s nem kívánnak idő előtt beavatkozni e folyamatba.
(T.I.)
Besszmertnih külügyminisztert is menesztették
Új vezetők a hadsereg és a KGB élén
Az oroszok története a legszomorúbb történelem, amelyet valaha is írtak. A filozófus Pjotr Csadajev szerint az oroszok nemegyszer arra mutattak példát a világnak, hogyan nem szabad élni. Az elmúlt napok látványos fordulata, a demokratikus erők győzelme a puccsisták, az összeesküvést támogató konzervatív pártapparátus fölött cáfolni látszik a filozófus szkepticizmusát. Való igaz, hogy az államcsínyszervezők ügyetlensége mögött voltaképpen a föllázadt civil társadalom húzódik meg. Ezt a csatát az oroszok egymás között vívták meg, s a palackból 1985-ben elindult szellemet a megfélemlítés, a tankok nem tudták nemhogy eltiporni, de megbénítani sem.
Csakhogy: vége van-e? A sebezhető kelet-európai új demokráciáknak különösen tudniuk kell, hogy minden pillanatnyi - és indokolt -öröm ellenére ennek a drámának nincs vége. Nemcsak azért, mert azoknak a szerencsétlen áldozatoknak a hozzátartozói, akiket a páncélosok halálra gázoltak, soha nem felejthetik a szerdai véres éjszakát. De bizonyosan folytatódik a demokrácia és az erőszak, a tolerancia és a soviniszta indulatok küzdelme. A kérdőjelek jól kivehetők. A győztesek s mindenekelőtt Borisz Jelcin és társai hamarosan számot adhatnak arról, hogy a veszteseket a jogállamiság szigorú követelményei szerint vonják-e felelősségre.
Legalább ekkora kérdőjel az, hogy miként alakul a kiszabadult elnök sorsa, aki csütörtöki sajtóértekezletén egyaránt beszélt a „teljes rendszerváltásról” és a kommunista párt „megreformálhatóságáról”. Pedig ez a párt csakugyan csődöt mondott, hanyatlása elkerülhetetlen, az olykor kiválóan, máskor sok hibával taktikázó elnök aligha járhat továbbra is kötéltáncot a reformerek és a héják között.
A történelemben biztos, hazája politikai életében jóval bizonytalanabb helye van Gorbacsovnak, hiszen a voltaképpeni győző nem ő, hanem Borisz Jelcin. Következik ebből, hogy Oroszország nagyon meg fog erősödni, s kérdés, hogy a többi köztársaság miként viseli ezt el. Pierre Lelleouche, a neves párizsi elemző megkockáztatja, hogy a „nagyorosz sovinizmus” dinamikusan megerősödhet. Ezért a Nyugatnak gyorsan föl kell hagynia a lelkesedéssel - írja a középtől kissé jobbra álló szerző. A kételyeket a Financial Times szerzője a választott, tehát legitim Jelcin személye köré összpontosítja: nemcsak külföldön bizalmatlanok vele szemben, hanem hazájában is, nemcsak az apparatcsikok, akiket faképnél hagyott, hanem a liberális értelmiségiek is. Ez utóbbiak szemére vetik leplezetlen hatalomvágyát és a populista hajlandóságát, s attól tartanak, hogy nincs igazi filozófiája, szilárd erkölcsi alapvetése.
Igaza van-e a londoni elemzőnek? Egy kis cinizmussal azt is mondhatjuk, a kifogások jó része nemhogy akadályozza, inkább elősegítheti a politikai pályafutás kiteljesítését. Úgy tetszik, hogy
személyével az orosz populizmus történelmi esélyhez jutott, s az új csaták és küzdelmek az unió szétbontásának vágy szétverésének folyamán az oroszok és nem oroszok között bontakozhatnak ki. Valószínű, hogy az új uniós szerződés ezt az orosz győzelmet rögzíti majd, s tovább gyengíti a központot. Ha Gorbacsovnak helye van az új politikai játszmában - s az elemzők egy része nem írja őt le -, akkor az valahol itt található meg: a (még tagiköztársaságok egymáshoz fűződő viszonyának alakításában.
A történelem évszázadaiba ágyazódó kisebbrendűségi érzéseket, agresszív hajlamokat, sovén indulatokat, szűkkeblű nacionalizmusokat éppúgy nem számolja föl a néhány nappal ezelőtti szerencsés fordulat, mint azt az elképzelhetetlen gazdasági csődtömeget, amelyet a hetven év fölhalmozott és amelyét - így vélem - csak külső segítséggel nem lehet szanálni. Hol tudnák mindezt jobban, mint a köztes Európában, ahol az új demokráciák ugyancsak nehéz gazdasági gondokkal küszködnek és a visszanyert szabadság nem fékezte, hanem fölerősítette a nacionalista indulatokat? Ennek a régiónak a sebezhetősége egy pillanat alatt ismét dermesztőén egyértelművé vált a drámai moszkvai órákban. A puccs bukása ugyan világszerte visszaveti az ortodox erőket, de térségünk sokágú függőségét nem tünteti el. A biztonság sokoldalú és körültekintő megszilárdítására intenek a moszkvai események, de arra is, hogy a közép-európai kisnemzeti kiszolgáltatottságot nem lehet egyik pillanatról a másikra vagy egyik év-tő^a másikra fölszámolni.
Óvni kell visszafordíthatatlan szabadságunkat, mondta a hazánkat fölkereső római katolikus egyházfő, akinek látogatása történelem volt - a történelemben. II. János Pál a térségünkben oly vészesen hiányzó államférfiúi bölcsességből mutatott példát: nemcsak azzal, hogy Gorbacsovért fohászkodott, azt üzenve ezzel minden fanatikusnak, hogy az igazi emberi értékek akkor is összekapcsolnak, ha a világnézet szétválaszt; azzal is, hogy mindenkihez saját nyelvén szólt -tudunk-e mi románul, szlovénul, horvátul? -, és szót emelt a kisebbségekért - így a magyarokért -, s tudta, hogy az antiszemitizmus és a cigányság fájó kérdéséről is meg kell emlékezni a szellemileg és lelkileg annyira sérült Közép-Európá-ban. Miközben életre szóló élményt nyújtott a hívőknek, nem felejtkezett el minden igaz demokrácia próbakövéről, a másság elismeréséről.
E bölcsesség mellett eltörpült minden fölösleges túlbuzgalom, a túlméretezett beharangozás. Fontosabbat aligha mondhatott annak a Köztes-Európának, amely épp az ő budapesti látogatásakor élt át drámai órákat, s döbbent rá újra a politika forgandóságára. Ki merné állítani ezt, hogy utoljára fordult elő?
Az egyház régvolt történelme mellett a térségünk mai politikája naponta tanúsítja, hogy a pápai intelmeket emberfelettien nehéz a gyakorlatban érvényesíteni.
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Még tartanak a hétfői puccs utórezgései - többek között az utcákon is. Csütörtökről péntekre virradó éjjel a tömegek eltávolították a helyéről Félix Dzerzsinszkij szobrát, Moszkva belvárosában a Ljubl-janka térről. A szobrot, amely eddig a KGB központi épülete előtt állt, az állambiztonsági szervek megalapítójáról mintázták. Most a talapzaton egy fehér-kék-piros színű orosz zászló
leng, s a tömbről még nem távolították el a feliratokat, amelyek egyike például hóhérnak bélyegzi az állambiztonsági szervek atyját.
A kora délutáni órákban néhány ezres tömeg hullámzott több oszlopban, a főváros különböző helyein, a moszkvai rendőri központ tájékán, hogy azután az SZKP Központi Bizottságának épülete előtt kössön ki. A hírek szerint még a reggeli órákban lepecsételték a KB, valamint a
moszkvai pártszékház épületét, a titkárság munkatársai azonban ennek ellenére bementek munkahelyükre. Az épület előtt sorakozó tömeg SZKP-elIenes jalszavakat skandált.
Nazarbajev kazah elnököt követően a moldáv, valamint az üzbég párt-
vezetők is kiléptek az SZKP KB-ból, tiltakozásuk jeleként, amiért a kritikus órákban a titkárság gyáva, határozatlan álláspontot foglalt el. A Baltikumban még keményebben lépnek fel az SZKP helyi szervei ellen: Lettországban és Litvániában törvényen kívül helyezték azokat, s Vilniusban körözést is kiadtak a vezetők ellen.
(Telefonjelentésünk)
ÚJVIDÉK - A jugoszláv háborús dráma minden jel szerint egyre közelebb kerül a végkifejlethez. Dr. Fran-jo Tudjman horvát köztársasági elnök csütörtökön késő este a Horvát Televíziónak hosszú nyilatkozatot adott, ecsetelte a hadiállapotot, és végül felolvasta azt a levelet, amelyet a Legfelsőbb Államtanács nevében a szövetségi államelnökséghez intézett. Az ötpontos követelés nem más, mint - ultimátum.
Tudjman először is követeli, hogy az államelnökség hívja vissza mindazokat, akik „fegyveresen fellázadtak a legális horvát hatalom ellen”, közöttük a szerbiai fegyvereseket és a Jugoszláv Néphadsereget is, egyszersmind tartsák tiszteletben a fegy-vemyugvást. A második pont azt követeli az államelnökségtől, hogy szólítsa fel Szerbiát, hagyjon fel a fegyveres felkelés szervezett támogatásával és a Horvátország elleni agresszióval. Az államelnökség, mint a fegy-
(Csütörtöki sajtóértekezletén Mihail Gorbacsov ugyanakkor védelmébe vette magát a pártot, amelyet még mindig megújulásra képesnek ítélt meg. Egyes elemzők ebben máris egy konfrontáció lehetőségét véltek felfedezni közte, valamint az SZKP
tevékenységét határozottan elítélő Borisz Jelcin között.)
A szovjet elnök pénteken az orosz parlament képviselőivel találkozott -ez a váratlanul beiktatott programpont is azt volt hivatott igazolni, hogy teljes az egyetértés közte és Jelcin között, s nincs nézetkülönbség a (Folytatás a 2. oldalon)
veres erők legfelsőbb parancsnoka, rendelje el, hogy a szövetségi hadsereg azonnal vonuljon vissza a kaszárnyákba; a leszolgált katonákat és tartalékosokat szereljék le; a hadsereg Horvátország területén hangolja össze tevékenységét a horvát hatalmi szervekkel.
Tudjman levelének sarkalatos tétele az, hogy követeli azoknak a hadseregbeli elöljáróknak a felelősségre vonását, akik alkotmányellenes akciókat hajtottak végre Horvátországban, akik felfegyverezték a terrorista csoportokat, akik erőszakot követtek el a polgári lakosság felett, akik romboltak és szembeszegültek a horvát rendfenntartó erőkkel és a demokratikus hatalommal. Végül a levélben Tudjman követeli, hogy az említettek végrehajtását nemzetközi megfigyelők ellenőrizzék a brioni deklaráció alapján.
„Amennyiben Jugoszlávia Elnöksége és a Jugoszláv Néphadsereg au-(Folytatás a 2. oldalon)
Nemzetközi megfigyelők?
Tiuljnian ötpontos követelése
Butik
OLASZ-MAGYAR DIVATLAP
Megjelent a Butik olasz-magyar divatlap extra száma régi áron
32 oldallal nagyobb terjedelemben. 50 olasz modell szabásmintájával, olasz ételreceptekkel, olasz kötött modellekkel.
Csak a Butik olvasóinak 400 forintos vásárlási utalvány, a sok nyeremény és kedvezmény mellett.
Keresse a hírlapárusoknál!