﻿Magyar Nemzet
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
SZERDA, 1991. augusztus 28., LIV. évfolyam, 201. szám
Tranzitország
Emlékszem, milyen megrökönyödés volt, mikor a „Vörös Báró” kínaiakat akart telepíteni Győrbe. Most meg jönnek maguktól ezerszám, s mint hírlik, követik őket majd a hongkongiak. Előrejelzés szerint az évtized közepén, milliárdnyi dollárral tarsolyukban. Ha igaz a mese - amit a kisgazdák első embere egyfajta nemzetmentő lehetőségként ecsetelt mindenkori hallgatósága előtt - s csakugyan honosultnak tekinthetők lesznek akár a boldogulásukat nálunk kereső menekültekek is.
Közép-Kelet-Európának ez a térsége ahol élünk, mindig is tranzitország volt. Hol itt kértek bebocsátást más népbeliek, hol pedig a már ősük révén is magyarok vettek vándorbotot a kezükbe. A kórkép -mint a legnehezebben orvosolható nyavalyák általában - összetett. Mert nyilvánvalóan másért „tántorgott ki Amerikába másfél millió emberünk", mint amiért az ’56-os forradalom leverését követően kényszerültek számosán maguk mögött hagyni otthonukat, szeretteiket. Lehet indíték a szegénység, a kilátástalanság éppen úgy, mint a félelem, az üldöztetés, vagy éppenséggel a hajtóvadászat elleni menekülés, amit a horvátországi menedéket kérők közül ezekben az őrült napokban számosán elszenvednek. Magyarok, horvátok, szer-bek egyaránt: egy szál ruhában, maguk mögött hagyva mindent.
S bár az „utca embere”- pontosabban a kevés idővel és nyersanyaggal rendelkező televíziós riporter által megszólaltatott egyikmásik taxisofőr - nem a legavatot-tabban nyilatkozik menekültügyben, megnyugtató az a kormányzati magatartás, amely nem kíván különbséget tenni menekült és menekült között. Ilyenformán a Keleti pályaudvar külföldi pénztára előtti kőágyához, mint végső menedékhez ragaszkodó romániai cigány elvileg ugyanúgy számíthat a javakban cseppet sem dúskáló Magyar Köztársaság szolidaritására, mint a déli országhatárt most éppen átlépő menekültáradat. Tudnivaló azonban, hogy önmagában a szolidaritás édeskevés. Szombaton Mohácson jártam, s a Menekültügyi Hivatal képviselője elmondta, hogy lehetőségeik határához érkeztek. Ha csak megkétszereződne a menedéket kérők száma, már katasztrófahelyzet állna elő.
Indokolt íett volna, hogy az elvi megnyilatkozások mellett már a hét első napján felfrissült erővel munkához látó Parlament soron kívül napirendre tűzze a menekültek ügyét. Mert nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi felkészültsége nem kielégítő a várható - s s nem csak délről várható - hullám fogadására. Várat magára a migrációs terv s ez ideig nem adtak át egyetlen határmenti, megüresedett szovjet laktanyát sem a karitatív szervezeteknek. Elhangzott ugyan, hogy a polgári katasztrófaelhárítás változatlanul állami feladat, ám szóba sem került ez ideig, hogy a kormány a „tervezettnél” mennyivel szán többet „a nem várt méreti?’ menekültáradat tisztességes, a genfi konvenció előírásainak megfelelő ellátásához.
A határ menti települések ön-kormányzatai s a megyeszékhelyek már eddig erejükön felül a zsebükbe nyúltak, minden létező és szabaddá tehető szálláshelyüket felajánlottak a rettegő menekülteknek, s a lakosság áldozatvállalása előtt is le a kalappal. Időben elhúzódó és a jelenlegit lényegesen meghaladó menekülthullám esetén azonban - ami sajnos egyáltalán nem utópia - a jelenlegi tűzoltó módszer még akár az országon belül meglévőfeszültségek kiéleződését is eredményezheti.
Kertész Péter
Egység vagy lemondás
Gorbacsov szuverén államok szövetségévé alakítaná a Szovjetuniót
Az Éti-tagországok elismerték a balti függetlenséget
A külpolitikai helyzet |
A SZOVJETUNIÓ SZÉTHULLÁSÁNAK VESZÉLYEIT elemezték kedden a brit lapok. A The Independent szerint központi hatalom nélkül nem lesz, aki megvédje a kisebbségeket a Szovjetunióban, és nem lesz, aki demokratizálásra szorítsa a diktatórikusabb köztársaságokat. Ennél is veszélyesebb, hogy bizonytalanná válik a Szovjetunió külföldi kötelezettségének, szerződéseinek, adósságainak és atomütőerejének a jövője.
A konzervatív The Daily Telegraph „Veszélyes romhalmaz” című vezércikke felsorolta ugyan ezeket a veszélyeket, azonban úgy vélekedett: amint az egyes köztársaságok megalapozzák szabadságukat a külvilág legfőbb érdeke mégis az lesz, hogy támogassa gazdasági és politikai életképességüket. Az ugyancsak konzervatív The Times szerint most esetleg eltemethető lesz az a közel egy évszázados amerikai-brit aggadalom, hogy se Németország, se Oroszország ne jusson túlnyomó szerephez Európában. A The Guardian kevésbé aggódott a veszélyek miatt, sőt úgy vélte, hogy az évi 250 milliárd dollárnyi, haszontalanul elköltött nyugati katonai kiadásokból lehetne lefaragni a szovjet forradalom gazdasági támogatására.
HANYATT-HOMLOK MENEKÜL ELŐRE Mihail Görbacsov, aki hétfőn olyan dolgokat javasolt, amelyeket hetekkel ezelőtt még a raformerek nagy áttöréseként ünnepelték volna. Valószínűbb azonban, hogy Gorbacsov már elkésett és emiatt az élet megbünteti - vélekedett keddi kommentárjában a német Neue Osnabrücker Zeitung. A lap szerint először is rendkívül kétséges, hogy a peresztrojka atyjának van-e egyáltalán esélye az elnökválasztáson, amennyiben Borisz Jelcin mégis indulna, Gorbacsov veresége biztos. Másodszor az uniót jelenlegi formájában még egy új uniószerződés sem képes megmenteni. A legvalószínűbb az, hogy a végén az egykoron oly szigorúan központosított Szovjetunióból független államok laza és öszezsugorodott szövetsége marad fenn, amely gazdasági közösségre hasonlít majd.
Az Augsburger Allgemeine című lap önbírálatból, az SZKP konzervatív erői ellen intézett támadásból és a demokratikus reformok iránti nyomatékos elkötelezettségből álló fölöttébb ügyes keveréknek minősítette a szovjet államfő előző napi beszédét. Talán valóban igaz, amit Gorbacsov önmagáról mond, nevezetesen az, hogy a Krímből egy olyan ember tért vissza, aki másként tekint a dolgokra, azaz Saulusból Paulus vált. Bár a lap szerint az sem kizárt, hogy a régi kifinomult taktikus áll előttünk, aki most gyorsan fel akar ugrani a mozgó vonatra.
A SZOVJET GAZDASÁG JÖVŐJE ugyancsak rendkívül erősen foglalkoztatja a nyugati elemzőket. Gorbacsov előző napi beszédéből a hírügynökségek mindenekelőtt azt a következtetést vonták le, hogy a gazdasági döntéshozatalt a hetven éve tartó szigorú központi irányítást követően Moszkvából a köztársaságokba kell áthelyezni. A Reuter azt emelte ki, hogy a szovjet államfő szerint a Nyugat kész fokozott támogatásban részesíteni országát, a válságból való mielőbbi kilábalás érdekében. Ezzel összefüggésben felidézte John Major miniszterelnöknek azt a javaslatát, hogy a hetek illetékesei mielőbb üljenek Össze a Szovjetunió gazdasági segítésének megvitatására.
A japán Mainicsi Simbun keddi számában azt az értesülést közölte, hogy a szovjet külkereskedelmi ügyleteket finanszírozó bank várhatóan hamarosan kérni fogja nyugati partnereitől a hitelek átütemezését, mert képtelen tartozásainak kifizetésére. Az újság tokiói üzletembereket idézve úgy vélekedett, hogy az államcsíny meghiúsulása reflektorfénybe állítja majd azokat a súlyos gazdasági gondokat, amelyekkel a Szovjetunió eddig is küszködött.
VÁLTOZATLANUL RENDKÍVÜL FESZÜLT A HELYZET Jugoszláviában. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint a Vukovár környéki légi- és tüzérségi támadások következtében több tucatnyian haltak meg. Eközben egyre erősödik a nemzetközi tiltakozás a jugoszláv néphadsereg akciói, illetve a központi kormány tehetetlensége miatt. Az olasz külügyminiszter római sajtókonferenciáján közölte: országa elfogja ismerni Szlovénia és Horvátország függetlenségét, ha a jugoszláv kormány nem tesz erőfeszítéseket a Horvátországban folyó harcok megfékezésére. Sürgős üzenetet küldött a jugoszláv hatóságoka-nak, a hadseregnek, hogy garantálják a tűzszünetet, a katonaság téljen vissza kaszárnyáiba, és a hatóságok azonnal fogadják el külföli megfigyelők jelenlétét Horvátországban. Eközben a külföld által leginkább vádolt Slobodan Milosevic szerb elnök Belgrádban brit parlamenti képviselők előtt kijelentette: Szerbia kész elfogadni minden jószándékú, kívülről jövő közvetítést a jugoszláv válság megoldására, de elutasítja külföldi katonai erők beavatkozását. Bosznia-Hercegovina elnöke keddi nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a jugoszláviai helyzet rendkívül súlyos, és a tűzszünet elengedhetetlen feltétel a felek közötti párbeszéd újrafelvételéhcz.
Felhívást intézett Stipe Mesic jugoszláv elnökhöz, valamint Hans van den Broekhoz, az EK külügyminiszteri tanácsának elnökéhez 11. János Pál pápa. A két felhívásban a szentatya a jugoszláviai békéért és a köztársaságok önrendelkezési jogának biztosításáért szállt síkra.
(PL.)
Vilnius szovjet csapatkivonást követel
(Hírösszefoglalónk)
A tizenkét EK-tagállam kedden hi-yatalosan elismerte Észtország, Lettország és Litvánia függetlenségét. Mindezt Mark Eyskens belga külügyminiszter jelentette be Brüsszelben, ahol a Közös Piac tagországainak külügyminiszterei rendkívüli tanácsülést kezdtek. Hivatalos források szerint a tizenkettek állam- és kormányfői szeptember közepén találkoznak Hágában, hogy megvitassák a Szovjetunió szétesését és annak következmé-nveit Nvueat-Európára.
Az értekezleten egyébként az ebben a félévben elnöklő Hollandia azt javasolta a tizenkettek külügyminisztereinek, hogy hozzák előre szeptember 5-ére azt a tanácsülést, amelyen a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal kötendő társulási egyezményeket tekintik át Amennyiben a javaslatot a többi tagállam is elfogadja, az immár a társulási tárgyalások tényleges gyorsítása felé nyithatja meg az utat.
Lennart Meri észt külügyminiszter felszólította a nemzetközi közvéle-
ményt, hogy lehetőleg minél több állam ismerje el a balti köztársaságokat és üdvözölte azokat az országokat, amelyek ezt már megtették. Közölte, hogy hétfő estig 18 állam ismerte el a balti köztársaságok függetlenségét.
Bonnban bejelentették, hogy a német kormány az Európai Közösségek külügyminiszteri értekezletét követően szerdán határozza el, hogy 52 év szünet után ismét diplomáciai kapcsolatokat létesít Lettországgal, Litvániával és Észtországgal. Hans-Dietrich Gen-scher külügyminiszter közölte, hogy a bonni kormány - amennyiben az érdekeltek is úgy kívánják - támogatólag fog fellépni annak érdekében, hogy Riga, Tallinn és Vilnius az Európai Közösségek társulattagjává váljon.
Litvánia függetlenségének az Egyesült Államok részéről történő elismerése már nem olyan fontos, mint egykor volt. Mindezt Vilniusban jelentette ki Vytautas Landsbergis litván államfő, aki George Bush amerikai elnöknek arra a kijelentésére reagált, amely szerint az Egyesült Államok igen rövid időn belül el fogja ismerni a balti köztársaságokat, de lát még néhány megoldatlan problémát.
A vilniusi parlament kedden hatá- 1 rozatban követelte, hogy az összes szovjet erő záros határidőn belül hagyja el a Litván Köztársaság területét. A parlament felszólította Washingtont, Londont és Párizst, hogy
támogassa a litván követelést. A litván sajtó véleménye szerint a köztársasági vezetés jelenlegi legfontosabb feladata ezzel összefüggésben az, hogy hazahozza a szovjet hadsereg kötelékében jelenleg szolgálatot teljesítő húszezer litván fiatalembert. Erről egyébként Landsbergis elnök telefonbeszélgetést folytatott Sapos-nyikov szovjet védelmi miniszterrel, aki állítólag ígéretett tett arra: a minisztérium nem fogja akadályozni a szovjet hadseregben sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalokat akaratuk megvalósításában.
A magyar Parlament határozata
A Parlament képviselői nagy többséggel fogadták el kedden, hogy sürgősséggel tárgyalják meg azt az országgyűlési határozati javaslatot, amelyet a kormány nyújtott be a Magyar Köztársaság, valamint az Észt Köztársaság, a Lett Köztársaság és a Litván Köztársaság kapcsolatáról. A javaslattervezet megelégedéssel nyugtázza, hogy a három balti állam visszanyerte függetlenségét. Egyetért-tőleg tudomásul veszi továbbá a kormány eddigi balti politikáját és azt az elhatározását, hogy a három köztársasággal minden területen fejlessze a kapcsolatokat, beleértve a diplomáciai viszony haladéktalan felvételét
ELJÖTT AZ IDŐ, HOGY REVÍZIÓ ALÁ VEGYÜK
nemcsak Jalta intézményét, hanem azt is, amit rosszul alakított ki Versailles. (Fejtő Ferenc: A reformtól a forradalomig - 2. oldal)
A MAGYAR ELLENÁLLÓK ÉS ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE
jelenleg pártsemleges szervezet, de előállhat olyan helyzet, hogy kidolgozzák politikai irányvonalukat, amelynek alapvető értékei a függetlenség, a szabadság és a demokrácia lesznek. (Sípos Balázs: Ellenálló ellenállók - 5. oldal)
AGRESSZÍV
FELLÉPÉSNEK
kellett volna következnie az infláció ellen, az állam túlzott költekezése azonban - az SZDSZ adatai szerint - továbbra is gerjesztője az inflációnak, az államháztartás reformtervei ezt egyelőre nem ellensúlyozzák. (Gergely László: Program-e még a Kupaprogram? - 7. oldal)
TUDOMÁNY-E A HUNGAROLÓGIA,
és ha az, miféle tudomány? Ilyen és hasonló kérdések vetődtek fel a napokban a HL
resszuson. (Borbándi Gyula: Hungarológusok hete Szegeden - 8. oldal)
A szövetséget meg kell menteni a széthullástól
- hangoztatja a szovjet elnök
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - A szövetség felbomlása esetén Gorbacsov kilátásba helyezte lemondását. A puccs legtragikusabb eredménye az, hogy hatalmas centrifugális erőket hozott mozgásba, fennáll a reális fenyegetés,
lehetetlen, Gorbacsov ne sejtett volna valamit a készülődő puccsból.
Kedden a Parlamentben a szovjet elnök határozottan tagadta ezeket a feltételezéseket, s tapsra késztette a honatyákat. Eddigi önmagához képest ugyancsak szokatlan eltökéltséggel
hogy a szövetségi állam felbomlik -jelentette ki a szovjet Parlament keddi ülésén Mihail Gorbacsov. A szovjet elnök, aki a képviselők kérdéseire válaszolt, a törvényhozásban kezdi visszanyerni régi formáját. Tegnapi fellépését jól „pontozta” a demokratikus sajtó is, amely változatlan gyanakvással szemléli tevékenységét, részvételét a katonai hatalomátvételi kísérletben. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint ismét olyan emberként lépett a színre, aki alkalmas rá, hogy magabiztosan bocsátkozzék választási kampányba, és meg is nyelje azt. Más kérdés - ez jól mutatja a sajtószabadság jelenlegi fokát - hogy ugyanezen lapban Tretyakov főszekesztő azt fejtegeti, hogy végső soron mégiscsak
(Lurie rajza a Die Presséből)
szólt arról, hogy a szövetséget meg kell menteni a széthullástól „ellenkező esetben lemondok”. Gorbacsov szerint ebben a kérdésben nem lehet hibázni, s az elvi álláspont az, hogy Szovjetuniót szuverén államok szövetségeként meg kell őrizni. Szólt arról, hogy a nap folyamán találkozott az orosz, a kazah, valamint a kirgiz elnökkel. A találkozón többek között megállapodtak a fegyveres erők egységének fenntartásában, ugyanakkor minden köztársaságnak lehetősége nyílik, korlátozott létszámú önálló r nemzeti gárda megalakítására.
A TASZSZ jelentése szerint Jelcin és Nazarbajev kazah elnök külön is találkoztak, az esetleges új szövetség két kulcsfigurája megerősítette, hogy
részt kíván venni a szuverén államok szövetségében, a megfelelő átdolgozások után a közeljövőben alá ís akarja írni azt. A kiadott szöveg sejtetni engedi, hogy Nazarbajev valamelyest engedett hétfőn a Parlamnentben tett szenvedélyes kijelentéseiből, amelyekkel többek között azt is tagadta, hogy Kazahsztán nem akar többé Oroszország „kistestvére” lenni.
Borisz Jelcin megerősítette hétfői nagy feltűnést keltő kijelentését: Oroszország valóban kész a határok felülvizsgálására, azonban csak azokkal a köztársaságokkal, amelyek kilépnek a szövetségből. Az koalícióban maradó államokkal tartja magát a fennálló határok változtathatatlansá-gának elvéhez.
Az orosz elnök hétfői kijelentése nagy vihart kavart a Parlamentben. Szergej Rjabcsenko küldött például úgy értékelte, hogy ez nem más mint a birodalmi struktúrák újjáteremtésé-vel való fenyegetés, csak más elnevezéssel. Követelte, hogy az orosz vezetés haladéktalanul érvénytelenítse nyilatkozátát. A helyzet lehetőséget teremt Gorbacsovnak arra, hogy kedvenc szerepében, a közvetítőként, kompromisszumos erőként lépjen fel. A szovjet elnök ennek megfelelően úgy értékelte, hogy Ukrajna valójában még nem mondta ki a végső szót, s nem mondott búcsút a szövetségnek. A parlament által kinyilvánított függetlenség „reakció már a puccs eredményeként kialakult helyzetre”. A szovjet elnök egyben figyelmeztette a ukrán törvényhozókat, hogy a márciusi referenduma a köztásaság lakosságának a többsége a szövetség fenntartása mellett szavazott.
Gorbacsov akkor a köztársasági képviselők felajánlásaival szemben megvédte az orosz vezetést is. „Az orosz nép konszolidáló szerepet játszik”, szó sincs arról, hogy Jelcin
(Folytatás a 2. oldalon)