﻿MELLÉKLETÜNK: SZOMBAT
Ára: 9,50 forint
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT, 1991.augusztus31.,LIV.évfolyam,204.szám
Egyeztetett küipolitika
Irta: Pethő Tibor
Ezekben a napokban Buda- tott Közép-Kelet-Európa fő jelpesten járt az orosz, a szlo- legzetessége az volt, hogy e térvén és a horvát külügyminiszter, ség ügyei kivételesen francia és E három politikus olyan tisztsé- angol elgondolások szerint álltak get tölt be, amilyen néhány hó- össze - más szóval az itt törté-
nappal ezelőtt még nem létezett. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet harmincöt tagja közül harminchárom volt európai, de őszintén szólva magam sem tudom, hogy az NDK megszűntével és Albánia tervezett csatlakozásával valójában fennáll-e még az eredeti, Helsinkiben kialakult szám. Ha most bekapcsolódnak a függetlenségüket kimondó államok, mint Észtország, Lettország, Litvánia, Ukrajna, Moldova, a már említett három ország és Szlovákia, esetleg Belorusszia, akkor hirtelen tízzel szaporodik az eredeti taglétszám.
Kíváncsiságból elővettem a Római Klub több mint húszéves fennállása óta kiadott jelentéseket, amelyek a nagy vihart kiváltó, 1972-ben publikált „A növekedés határai”-tól folyamatosan igyekeztek prognosztizálni a világ várható arculatának legfőbb meghatározóit. Az alapkérdésekről, mint a környezetszennyezés, a világélelmezés, a demográfiai robbanás, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a jelentések különféle, gyakran egymásnak ellentmondó következtetésekre jutottak. De egyetlenegy sem merte feltételezni, hogy a két vezető atomhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetője egyetlen pillanatra is megválik a baljós fekete táskától, amelyben az elektronikus billentyűk a nukleáris fegyvereket hordozó rakétákat, bombázógépeket és tengeralattjárókat riasztják, illetve eljuttatják hozzájuk a ,*ki-oldó üzeneteket”. És kinél van most a szovjet fekete táska, Gorbacsovnál, avagy Jelcinnél? Egyáltalán a parancsnokok kinek az utasítását hajtják végre? Az orosz külügyminiszter szerint a táska biztos kezekben van. Továbbmenve e jelentések egyike sem vetette fel az immár végbement közép-kelet-európai változásokat, főleg nem a Szovjetunió vagy akár Jugoszlávia részekre bomlását. Ennyit a jövőkutatásról.
Itt térnék vissza a három külügyminiszter budapesti látogatására. Egyre nő a vajdasági és horvátországi magyar kisebbség fenyegetettsége. A csetnikek és a szerb vezetésű jugoszláv szövetségi hadsereg légiereje és különféle egységei fokozzák támadásaikat Eszék, Vukovár, a horvát és magyar falvak ellen. Határaink mentén jugoszláv csapat-mozgásokat figyeltek meg és jugoszláv repülőgépek több ízben megsértették a magyar légteret.
Nőttön-nő a nemzetközi aggodalom. A brüsszeli tizenkettek kemény hangú nyilatkozatban ítélték el Belgrád magatartását és hajlandók bizottságot küldeni a fegyverszünet ellenőrzésére. Az amerikai külügyi szóvivő azonnali fegyverszünetre szólította fel a szembenállókat.
Az első világháború után, a versailles-i rendszerben kialakí-
nelmileg érdekelt két nagyhatalom, Németország és Oroszország beleszólása nélkül. A második világháborút követően a Jal-ta-Potsdam-Párizs rendszerben pedig az Elbától keletre gyakorlatilag egyetlen ország, a Szovjetunió akarata érvényesült. Most, pontosabban az 1989-1991-es politikai földmozgások után e térség viszonyaiba sem Németország, sem Oroszország nem képes igazán beleszólni. Ennek következménye a nacionalista szenvedélyek elszabadulása, a nemzetiségi államok szétesése, illetve Nagy-Szerbia és Nagy-Románia körvonalainak kirajzolódása.
A Spiegel egyenesen Nagy-Szerbia születéséről ír. Értékelése szerint a kialakult katonai helyzetben a csetnik erők már elfoglalták a horvátországi szerb körzeteket és jelenleg olyan korridor megteremtésére törekednek, amely Eszéktől Sisakon keresztül egészen Splitig elvágná Horvátországot Bosznia-Hercegovinától. A szerbeket így a fegyverszüneti felhívások hidegen hagyják, mindaddig, amíg befejezett tényeket teremtenek, tudván, hogy Nyugat hajlamos tudomásul venni a fait accomp-li helyzetet. Az Európai Közösség ugyan követelte, hogy Szerbia vasárnapig fogadjon el egy európai megfigyelők által ellenőrzött fegyverszünetet, ellenkező esetben „nemzetközi akcióval” számolhat. Beleegyezés esetén viszont európai jogászokból álló döntőbizottságot hoznának létre.
A nemzetközi közbelépés sikerének alig lehet esélye. A tennivalókról ugyanis megoszlanak a vélemények mind a tizenkettek, mind az EBEÉ köreiben. Éppen ezért nagyon homályos, mit takar a „nemzetközi akció” kifejezés. Az ENSZ és a Biztonsági Tanács igénybevétele sem hozhat eredményt, mert a Szovjetunió bizonyára vétójogával élne. Emellett éppen az egykori birodalomban történtek elvonják a nemzetközi figyelmet a délszláv ügyekről.
A magyar politika riasztóan nehéz helyzetbe került. Elengedhetetlen az állandó kapcsolattartás Belgráddal, hiszen a magyar kisebbségek sorsa ezt parancsoltává teszi. Folyamatosan nő a menekültek száma, ma már 20 ezren zsúfolódnak össze a táborokban. Csak a rendkívüli óvatosság tanácsolható a horvát törekvések megítélésében.
Amennyire helyes a balti államok diplomáciai elismerése, annyira meggondolandó akármilyen lépés a jugoszláv fejleményekkel összefüggésben. Megfontolt várakozás, valószínűleg a visszafogottság az egyetlen bölcs magatartás. És annak kimunkálása, hogy a kormány és az ellenzék megegyezzen a követendő politikáról, akárcsak a Szovjet puccs idején.
Hétfőn összeül a népképviselők kongresszusa
Major a londoni csúcscsomagot viszi a szovjet fővárosba
A külpolitikai helyzet
HATALMI POLITIKA A JAVÁBÓL mindaz, amit az ünnepelt Jelcin a „még Szovjetunióban” művel - vélekedett pénteki kommentárjában a Süd-deutsche Zeitung, rámutatva arra, hogy az orosz hatalom kiterjedése továbbra is villámgyors. Annyira gyors, hogy Gorbacsov, aki még mindig elnöke a Szovjetunió nevű képződménynek, elhaló szavakkal hatalombitorlásról beszél. Hasonlóan vélekedett a Westdeutsche Allgemeine Zeitung, kereken kimondva, hogy az unió halott. A szovjet egységállam, úgy, ahogy azt a világ ismerte, és amely sokakban félelmet keltett, megszűnt létezni. A két legfontosabb köztársaság, Oroszország,és Ukrajna máris úgy cselekszik, mintha a központi hatalom nefn is létezne többé.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung történelmi jelentőségű eseményként méltatta Oroszország és Ukrajna kijevi megállapodását, és azt hangoztatta, hogy a tizenöt tagköztársaságból álló uniót a két legnagyobb komponens helyezte gondnokság alá. A tekintélyes német lap szerint a Kremlt megkerülő megállapodásával az orosz és az ukrán vezetés nem kevesebbet tett, mint hogy lerakta az új államszövetség alapjait a kollektív biztonság és a gazdasági együttműködés biztosítása érdekében. A láthatóan fölöslegessé vált szovjet elnöknek tudatosítania kell magában, hogy az általa kormányzott és az általa feltétlenül megtartásra érdemesnek ítélt unió képtelennek bizonyult arra, hogy kielégítse az emberek szükségleteit.
A HATALOMÁTVÉTEL MEGHIÚSÍTÁSÁBÓL fakadó lendületet, valamint a központ- és kommunistaellenes hangulatot kihasználva Jelcinék már egy átmeneti időszakra készülnek, amelyben moszkvai elemzők szerint nem igazán jut hely a gorbacsovi központnak, még kevésbé a szovjet hatalom eddig legerősebb bástyájáéként számon tartott SZKP-nak. Mihail Gorbacsov a jelek szerint kénytelen-kelletlen elkönyvelte, hogy a jövőbeni elnöki poszt jóval kisebb hatalmi bázisra épülhet, mint azt ő maga korábban tervezte. Ugyanakkor szemmel láthatóan megpróbál ismét meghatározó tényezőjévé lenni a szovjet birodalom helyén megszületendő államalakulat megformálásának. A puccs utáni sokkot kiheverve mindinkább tanújelét adja annak, hogy ha egyelőre óvatos formában is, de megpróbál ellenállni vagy legalábbis a maga elképzelései szerint befolyásolni az oroszországi vezetés erőltetett ütemű menetelését. Az idézett elemzések szerint ebben segítségére lehet, hogy a teljes rendszerváltás irányába ható radikális orosz elképzelések nem találtak egyöntetű helyeslésre a köztársaságok részéről. Sőt elhangzottak olyan vádak is, hogy Jelcinék a szovjet birodalom helyett egy orosz birodalom alapjait igyekeznek megvetni..
MINDEN EDDIGINÉL ÉLESEBBEN bírálta Gorbacsov elnököt Eduard Sevardnadze a napokban elkészült új könyvében, amelynek utószavát már a puccs után írta. A záró fejezetben a volt szovjet külügyminiszter kifejtette, hogy megítélése szerint Gorbacsov maga hozta létre azt a légkört, amelyben az államcsínykísérlet bekövetkezhetett. A szovjeí elnök közömbös volt valódi bajtársaival szemben, és nem bízott a demokratikus erőkben, ugyanakkor - elsősorban határozatlanságával - maga segítette elő a később őt megbuktató katonai junta tagjainak néhány napos hatalomra kerülését. A grúz politikus szerint a helyzet azóta sem változott sokat, mert Mihail Gorbacsov múlt heti szar badulása után tartott sajtóértekezlete meggyőzte őt: a szovjet elnök továbbra is saját természetének, koncepcióinak, gondolkodásmódjának és cselekedeteinek foglya.
_________________________________________________________(P. L.)
A Bush-kormány segélytaktikája belpolitikai csatákat ígér
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Bush óvatosságát enyhén bírálva, ám mit sem módosítva hagyta el péntek reggel az elnök kennebunkporti nyaralóját Major brit kormányfő, ki vasárnap az első nyugati vezetőként még mindig a hetek júliusi csúcscsomagjával érkezik Moszkvába.
Megrengethette az elmúlt tíz nap is a világot, de gyelőre nem ingatta meg George Bush legendás óvatosságát: az amerikai elnök hagyta, hogy kennebunkporti találkozójukon John Major brit kormányfő tűnjön bátrabbnak és kezdeményezőbbnek a szovjet segély ügyében, bár annak hatpontos „akcióprogramja” sem megy tovább a júliusi londoni hetes csúcs kínálatánál. Hiszen csütörtöki közös sajtóértekezletükön Major is az élelmiszersegítséget minősítette a legsürgősebbnek, s a továbbra is a piacgazdasági reformok bevezetéséhez kapcsolta a nagyobb mérvű támogatás megfontolását is (viszont éppen evégett szorgalmazta a nemzetközi pénzügyi intézmények gyorsabb bekapcsolódását a struktúraváltásba).
Bush kedélyesen helyeselte vendége megjegyzését, hogy a Nyugat „nem lehet csupán nézője” a történelmi változásnak, még ha ezt az NBC tévéhálózat elnökkísérő tudósítója brit (és akként európai) bírálatként értelmezte is. Az amerikai elnök azonban úgy véli, „még nincs minden kártya az asztalon”, és így „várni és figyelni” kell, a segítésre persze „készen állva”. Hiszen maga Major is azzal hárította el a kérdést, miért nem mennek tovább a londoni csúcson (tehát a moszkvai fordulat
büdzséjét védelmező miniszter - ,Jd a megmondhatója, kinek ellenőrzése alatt lesznek áz atomfegyverek öt év múlva? Cheney mindenesetre „nem állítana ki nagy csekket” sem most, sem a jövőben. Pedig a pénteki The Washington Postban a demokraták képviselőházi többségi vezére (és egyik elnökjelöltje) Richard Gep-hard felszólította a Bush-kormányt, hagyjon fel a „halogatással”: Amerika álljon a „globális erőfeszítés” élére, hogy „a szovjet kommunizmus romjain stabil, tehetős és demokratikus társadalmakat lehessen felépíteni”. Hiszen a Nyugat „nem úszhatná meg a volt szovjet tömb országainak gazdasági és politikai összeomlása következményeit. Ezért Jutalmazni” kell a rendszerváltoztatást, ámde nem az amerikai hazai igények rovására, hanem a katonai kiadások terhére, Gephard a második világháború utáni kétpárti politikát ajánlja és sürgeti, avagy kéri előre számon (tavaly összerúgta a port Bush elnökkel,
akkor Gorbacsov megsegítését követelve.)
A Fehér Ház emberei alighanem ezt megfontolva siettek már a Bush-Major sajtóértekezletet követően tudatni a sajtóval, szó sincs arról, hogy elnökük „lemaradna” az európaiak támogatási buzgalma mögött, hanem csupán ... órvatos. Bush pesze tudja, hogy a NBC és a The Wall Street Journal felmérése szerint az amerikai nép nagy többséggel helyesli ezt a fontolva haladást, és ellenzi a védelmi pénz segélyre fordítását, nyilván előnyben részesítve a hazai „békeosztalékot”. S óvatos volt az elnök a balti államok elismerésének ügyében is, noha tudatta, hogy ismét Jelezte” Moszkvának: Amerika „erős támogatója függetlenségének. Megfigyelők péntekre várták az amerikai elismerés bejelentését, de az elnöki szavak hallatán lapzártakor mégis a hétfőt tartották alkalmasabbnak, tehát a moszkvai parlamenti döntéshez kapcsolva.
Avar János
Észtországban megnyílt a svéd nagykövetség
(Tudósítónktól)
TALLINN - Tovariscsi, konyec -közölte az MDF plakátját címoldalán az Eesti Ekspress, Észtország egyik legnépszerűbb független hetilapja. Persze egyelőre nincs szó arról, hogy a szovjet hadsereg egységei távoznának a balti álamból - Juri Raidla igazságügy-miniszter véleménye szerint
lyamodik, majd pedig a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek tagja kíván lenni.
Észtország már megállapodott a most már Iván Sz.ilajev által képviselt központi vezetéssel abban, hogy minden, korábban Oroszországgal kötött gazdasági kapcsolat államközi szinten érvényben marad a Szovjet-
AZ ÚJ KREML
előtt) elfoglalt állásponton, hogy a támogatásnak csak a „dimenziói” és nem feltételei módosultak, s „addig nincs értelme továbblépni, amíg pontosan nem látjuk, mire is van szükség”.
S ha csütörtök este a Majornak adott kötetlen vacsorán ott volt is Kennebunkportban a két rangelső demokrata politikus, Foley házelnök és Mitchell szenátusi vezér, korántsem biztos, hogy Bushnak sikerül elkerülnie azt a belpolitikai csatát, amelyet péntek reggel számára a CBS tévé tudósítója jósolt. Az elnök ugyan elvben megpendítette, hogy a szovjet változások netán „alkalmat” kínálnak a nemzetbiztonsági struktúra „lényeges” módosítására, ám „túl korainak” minősítette a demokrata felvetéseket a katonai keretek fe-használására a szovjet segély céljából. S mintha időzítve lett volna, Cheney védelmi miniszter szinte ugyanekkor fejtette ki egy washingtoni politológustanácskozáson a szovjet stabilitással kapcsolatos erős kételyeit: ,JRendkívül fontos, hogy a pillanat eufóriája el ne vakítson minket” - hárította el a Pentagon még elnökénél is óvatosabbnak ismert főnöke a sürgetést a védelmi pénz ilyen felhasználására, amit - alighanem vívhat! kavaróan - „szamár ötletnek” és „komoly hibának ” minősített. A zárt ajtók mögötti kormányzati fenntartásokat ily módon nyilvánosságra hozó Cheney ugyan (emberei magyarázata szerint) nem jósolja a várható veszélyeket, ám számol velük: lehet káosz, éhínség, menekültáradat, akár polgárháború is. S egyáltalán - tette fel szónoki kérdését a már megkurtított
Az International Héráid Tribüné rajza
ez legjobb esetben is négylépcsős folyamat eredménye lehet. Kezdetben az itt állomásozó hadsereget előbb lokalizálni kell, majd megfelelő módon átcsoportosítani, ezt követően pedig szerződéssel kell tisztázni itt-tartóz-kodása feltételeit és időpontját.
Sajtóértekezletén Arnold Rüütel parlamenti elnök pontosan nem tudta megmondani, hogy eddig hány ország ismerte el az új államot, 35-37-re tette a számukat. De az biztos, hogy Svédország volt az első, amely meg is nyitotta nagykövetségét Tal-linnban. Mint Sten Andersson svéd külügyminiszter újságírók előtt kifejtette, Észtország, miként a másik két balti állam is, számíthat a gazdasági kapcsolatok erősítésére, a két fél külön testületet állít fel a részletek kidolgozására, az együttműködés fő területeinek a kiválasztására. Mint pénteken az Estonia köztársasági napilap közölte, Finnország is - amely kezdetben a többi észak államnál óvatosabb magatartást tanúsított a balti függetlenség fogadtatása terén -helyreállította a diplomáciai kapcsolatait Észtországgal. Ugyanakkor az Északi Tanács Svédországban ülést tartó elnöksége, bár a lehető legszélesebb partneri kapcsolatokat ígérte az új balti államoknak, de egyelőre elzárkózott attól, hogy felvegye őket az észak-európai államok regionális szervezetébe. Raidla szerint Észtország először az ENSZ-tagságért fo-
unió, valamint az Észt Köztársaság között. A pénznem minden bizonnyal még egy darabig a rubel lesz, mivel mint kiderült, léggömbnek bizonyultak azok a korábban felröppentett híresztelések, hogy rövidesen napvilágot lát az önálló észt pénznem, s külföldön már meg is kezdték volna a krona nyomtatását. Raidla óvatos megfogalmazása szerint talán az év vége felé kerülhet csak forgalomba a krona.
A Magyar Nemzet tudósítójának az észt igazságügy-miniszter azt nyilatkozta, hogy lekerült a napirendről a köztársaságban zárt földrajzi egységben élő orosz nyelvű lakosság autonómiájának a kérdése, amelyet az orosz kisebbségnek a központ konzervatívok által támogatott és időközben beszüntetett szervezetei szorgalmaztak. (A köztásaság lakosságának 61 százaléka észt nemzetiségű.) A kisebbségi érdekképviseletet a közeljövőben a parlament elé kerülő törvénynek kell biztosítania. Raidla elmondása szerint a törvényhozás már a jövő héten megvitatja az állampolgársági törvényt, amelynek az 1937-es jogi aktus jelenti az alapját. Az 1940 óta betelepült lakosságnak valószínűleg folyamodnia kell majd az állampolgárságért - az igazságügy-miniszter szerint egy igen rugalmas és a nemzetközi jogon alapuló rendszer keretében.
Lambert Gábor