﻿Ára: 9,50 Ft
A negyedik modell
írta: Pethő Tibor
Mit nevezhetünk történelmi távlatnak? Talán azt az időt, amelynek elteltével a kancelláriák a nyilvánosság számára hozzáférne-tővé teszik titkos irattáraikat. Bizonyára történelmi távlatú az a dokumentumsorozat, amelynek az első részét szeptember 3-án mutatta be a Magyar Televízió ezzel a címmel: „Németek a második világháborúban". Az igazán elgondolkoztató ebben a német-amerikai koprodukcióban, hogy először szembesülünk azzal: miképp látták a németek önmagukat, saját szerepüket az akkori időkben.
De mit kezdjen a történelmi két esztendővel? Ez jutott eszembe a hamburgi Dér Spiegel szeptember 2-i számát olvasva. A hetilap közli Horn Gyula visszaemlékezését az 1989. augusztusi-szeptemberi napokra, amikor a magyar kormány (Németh Miklós kormánya) döntése értelmében a hazánkban tartózkodó több tízezer NDK-s „menekült" előtt megnyitottuk a magyar-osztrák határt, s ezzel lehetővé tettük áttelepülésüket az akkori NSZK-ba.
A volt magyar külügyminiszter egyébként drámai beszámolója során megjegyzi: „Ebben az időpontban természetesen még álmomban sem gondoltam volna arra, hogy mi ezzel a lépéssel megnyitjuk az utat a német újraegyesítés előtt, s hogy Európa történetében egy új fejezet kezdődik".
Akkor arra sem gondoltunk, hogy a magyar vezetés elhatározása éppen a második világháború kitörésének ötvenedik évfordulóján - néhány napos különbséggel - nyitotta meg az új fejezetet. A fél évszázad mindenképpen történelmi távlat, de bármilyen különös és mindén tudományos hagyománynak ellentmondó, ma már ez a két év is történelmi messzeségbe került. A magyar-osztrák határ szeptemberi megnyitását követték novemberben a csehszlovákiai, decemberben a romániai forradalmi események. Magyarország egy ideig előkelő helyen szerepelt a világ tömegtájékoztatási és más intézményeiben, dicséretekkel illették és díjakkal jutalmazták a résztvevőket. A szép szavak elröppentek. Még annyira futotta, hogy a rendszerváltást Európa e részén talán mi oldottuk meg a leginkább felnőtt módon. Később - szinte nemzeti tulajdonságunk ez már - nem tudtunk élni a kedvező alkalommal, kihasználni a megnyílt lehetőségeket, hanem lesüllyedtünk belviszályáink ingovánvá-ba. Óh, magyar „politikai iaét-lenség" - hogy Széchenyi szavaival éljek. Történelmi távlatokban.
Szélesebbre tágítva a pil-lanást, a térség, Közép-Kelet-Európa vajon mit kezd az ölébe hullott lehetőséggel. A História című folyóirat idei 2-3. számában Glatz Ferenc figyelemre méltó tanulmányban elemzi a történelem folyamán Közép-Kelet-Európá-ban létrejött modelleket. Szerinte az első modell a Habsburg-
monarchia volt. „Előnye - mint írja -, hogy nagy földrajzi térben biztosította a munkaerő szabad vándorlását és politiki-lag, gazdaságilag kompatibilis volt a nyugat-európai gazdasági, kulturális intézményekkel, lehetővé tette a térségben élő lakosságnak az európai élvonalhoz való közeljutást."
A második modell a kisállamiság, 1920 után. Előnye, hogy a nemzeti kormányok létrehozásával kifejlesztette minden etnikum modern anyanyelvi kultúráját. Hátránya, hogy önmagukat „nemzeti államoknak" gondolva, nem biztosították a kisebbség kollektív etnikai-nemzeti jogait.
A harmadik modell a sztálini szovjet rendszer, amely ugyan visszaszorította az itt élő kis nemzetek egymás elleni gyűlölködését, de elzárta a régiót a világ élenjáró technológiájától, kultúrájától. A tanulmány végkövetkeztetése, hogy olyan új államrendszert kell a térségben kialakítani, amelyik lehetővé teszi a tőke, a munka szabad áramlását az állami határoktól függetlenül és autonómiát biztosít az etnikai egységeknek.
A jelenlegi viszonyok közepette ez az elképzelés egyelőre utópisztikusnak tűnik. A XX. század végének sajátos ellentmondása, hogy miközben roppantul megnőtt az érdeklődés a nemzetközi kapcsolatok iránt, addig az itt élő népek még kevesebbet tudnak egymásról, mint akár egy fél évszázaddal ezelőtt. Amikor szuprana-cionalizmusról, nemzetközi szervezetekről, nemzetközi kapcsolatokról beszélünk, szinte mihdig az államok és nem a nemzetek, a kormányok és nem a népek viszonyára gondolunk.
Nincs hiány a térség népeinek összehasonlító történelmi, irodalmi, zenei arculatát megrajzoló művekben. Hatásuk azonban a lakosság tömegeire aligha számottevő. A valóságos kölcsönhatást másutt kellene kutatni. Ilyen a turizmus, a különböző nemzetek fiainak közvetlen érintkezése, a kereskedelmi forgalom, a gyártott áruk megbízhatósága, jó hírneve, a sport vetélkedés. A kulturális ismerkedés már csak egyes rétegeket befolyásol, a-kik olvassák a lefordított irodalmi, politikai műveket, akik részt vesznek az iskolai vagy egyetemi csereprogramokban.
Milyen legyen tehát a negyedik modell? Amikor-olyan emberek - horvátok és szerbek -, akik évtizedeken keresztül békés szomszédok voltak, most a gyorstüzelő fegyverek célkeresztjén vizsgálják egymást? A válságot a brüsszeli tizenkettek és más európai szervezetek erőfeszítéseivel előbb-utóbb meg fogják oldani. Addig is a modell kialakítását alkalmasint a lengyel-magyar-cseh és szlovák állami és nemzeti együttműködés erősítésével intézményesítésével és európai-zálásával lehetne kezdeni.
Folytatódnak az összecsapások Horvátországban
Az Európai Közösség ösztönzésére ma megnyílik a hágai békeértekezlet
■ A SZOVJET BIRODALOM BOMLÁSA de jure is megkezdődött azáltal, hogy államtanács határozatban merte el Észtország, Lettország és Litvánia függetlenségét. A három balti állam ötvenegy év után nyerte vissza önállóságát. Az államtanács döntésével a II. világháború utáni békerendszer olyan elemeit számolta fel, amely mindmáig árnyékot vetett Moszkvára. A lépés egyidejűleg az, európai status quo módosulását eredményezi, hiszen Észak-Európában ezzel új államalakulatok jönnek létre. A német újraegyesítés után a' balti köztársaságok önállóvá válása a kontinens második világháború utáni határainak legszámottevőbb átrajzolását eredményezi. Nem kevésbé lényeges, hogy a döntés precedensként szolgálhat más, a függetlenségre törekvő szovjet tagköztársaságok számára. Egyúttal jelzi, hogy az augusztusi puccskísérlet után felálló új szovjet vezetés az új realitások fényében nem gördít akadályokat az önállósodás útjába. A három balti köztársaság teljes függetlenségéig egy átmeneti időszak leküzdése van hátra, s a tervek szerint az elválás gazdasági, katonai és egyéb vonzata-iról minden bizonnyal már a közeli napokban megkezdődnek á tárgyalások. Mindenesetre Észtország, Litvánia és Lettország már függetlenségük elismerésének napján bejelentette, hogy tárgyalásokat akarnak kezdeni az Európai Közösségekkel a társult tagsági státus megszerzéséről. De a három balti állam fővárosában leszögezték azt is, hogy a Nyugat mellett az átalakuló Szovjetunióval is szoros gazdasági együttműködést kívánnak megvalósítani.
* DERŰLÁTÓAN NYILATKOZOTT kettejük jelenlegi és jövőbeni viszonyáról Gorbacsov és Jelcin. Áz ABC amerikai tévéhálózat és a szovjet tévé közös műsorában su-
gárzott interjúműsorban mindketten azt hangoztatták: a puccs után lehetőség nyílt arra, hogy együttműködésük még szilárdabb legyen. Moszkvai értékelések szerint a közös televíziós interjú az első látványos jele volt annak, hogy a szovjet és az orosz elnök együttesen tesz lépéseket a nemzetközi és mindenekelőtt az amerikai közvélemény megnyerésére a Szovjetunió gazdasági támogatása érdekében. A fő kérdésekben, így az államszövetség sorsát, az atomfegyvereket és a kereskedelmet illetően nem volt lényegi eltérés az általuk kifejtett álláspontokban. Egyetértettek abban, hogy csakis a radikális reformok hozhatnak megoldást az ország bajaira, s a szovjet atomfegyverekre vonatkozó amerikai aggodalmakat pedig az irányítási és ellenőrzési mechanizmus szigorításának hangsúlyozásával igyekeztek eloszlatni. Gorbacsov azzal érvelt, hogy a szovjet atomarzenál biztosabb ellenőrzés alatt áll mint az amerikai, Jelcin pedig azt tette hozzá, hogy a nukleáris fegyvereket Oroszországban fogják ellenőrizni.
li EGY NAPPAL a hágai békekonferencia tervezett megkezdése előtt Horvátországban továbbra sem volt nyugalom. Eszéket ismét lőtték, annak ellenére, hogy az Európai Közösségek külön megbízottja megállapodást kötött a helyi erőkkel a városban megvalósítandó fegyver-nyugvásról. A zágrábi rádió szerint Horvátország középső és keleti részén ugyancsak folytatódtak az összetűzések, s eközben Belgrádban ülésezett a jugoszláv államelnökség, hogy megtárgyalja a hágai értekezlettel és a tűzszünet megvalósításával összefüggő kérdéseket. A szövetségi kormány újabb felhívással fordult a harcoló felekhez, hogy ne veszélyeztessék a békekonferencia megtartását. (Beszámolónk a 2. oldalon)	(P. L.)
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
A Szovjetunió elismerte a balti köztársaságok függetlenségét
(Hírösszefoglalónk)
Moszkva pénteken hivatalosan elismerte a három balti állam függetlenségét. Az Államtanács, az új szovjet - átmeneti - hatalmi szerv Mihail Gorbacsov elnökletével megtartott ülésén hozta meg a döntést, amely szabad utat ad Észtország, Lettország és Litvánia kiválásához.
Az eredeti terv szerint a balti államok függetlenségének elismerését a szovjet Népképviselők Kongresszusának rendkívüli ülése vitatta volna meg, erre azonban nem került sor. Az Államtanács döntéséről kiadott közlemény nem tett említést arról, hogy az új szovjet központi vezetés miként viszonyul a többi kiválást sürgető köztársasághoz, így mindenekelőtt Moldávia és Grúzia függetlenedési törekvéseihez.
Vitautas Landsbergis, litván parlamenti elnök vilniusi sajtóértekezletén örömteli és pozitív eseményként értékelte a moszkvai államtanácsnak a balti köztársaságok függetlenségét elismerő döntését. Megelégedéssel szólt arról, hogy a Szovjetunióhoz fűződő viszonyban végre a nemzetközi jog normái érvényesülnek majd. Úgy fogalmazott, hogy ez az elismerés nemcsak az érintett államoknak jelent sokat, hanem óriási jelentőségű az egész világ számára. Kijelentette ugyanakkor, hogy Litvánia'vár a Szovjetunió elismerésével, mert -mint fogalmazott - „még ki kell derülnie annak, mi is az a Szovjetunió”.
Moszkva támogatja a három balti köztársaság ENSZ-felvételét, illetve az európai biztonsági és együttműködési folyamathoz történő csatlakozását - jelentette be pénteki moszkvai sajtóértekezletén Borisz Pankin. A szovjet külügyminiszter közölte: az államtanács megbízta Mihail Gorba-csovot, hogy jelölje ki azt a delegációt, amely megkezdi a tárgyalásokat Észtország, Lettország és Litvánia kilépésének lebonyolításáról. Mint arról a miniszter beszámolt, a - népképviselők kongresszusán felállított és pénteken első ízben tanácskozó - szovjet államtanács a balti köztársaságok függetlenségének elismeréséről hozott határozatában egyebek között azt is
kimondta, hogy a tárgyalásokba be kell vonni a közvetlenül érintett köztársaságok, Oroszország és Belorusszia képviselőit is. Kiemelte, hogy a határozat egyértelmű megfogalmazása szerint a Moszkva és a balti köztársaságok közötti tárgyalásokon, a függetlenség elismeréséből fakadó problémák megoldásakor a nemzetközi jog elvei és normái, a nemzetközi okmányokban rögzített emberi és kisebbségi jogok a mérvadóak.
A Brüsszelben tartózkodó litván külügyminiszter bejelentette, hogy a három balti állam tárgyalásokat akar kezdeményezni az Európai Közösségekkel a társult tagsági státus megszerzéséről. A litván diplomácia vezetője - aki lett és észt kollegájával együtt a tizenkettek külügyminiszteri tanácskozására érkezett a belga fővárosba - hangsúlyozta azt is, hogy országaik a Nyugat mellett a Szovjetunióval is szaros gazdasági együttműködést akarnak.
Bonnban bejelentették, hogy a moszkvai emberi jogi találkozó előtt rövid, rendkívüli gyűlésre ülnek össze az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet munkájában részt vevő országok külügyminiszterei, hogy határozzanak a balti államok felvételéről az EBEÉ-álla-mok sorába. Közölték azt is, hogy Hans-Dietrich'Gmrr7iíT külügyminiszter a moszkvai konferencia után
a jövő hét közepén a három balti köztársaság fővárosába is ellátogat.
Az MTI washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok figyelmeztette a vilniusi vezetést: tartsa tiszteletben azt a saját parlamentje által hozott tavalyi döntést, amely a polgári lakosok gyilkosait kizárja az esetleges rehabilitációból. Az eset előzménye az, hogy a litván főügyészség nemrégiben megkezdte a szovjet bíróságok által a fasisztákkal való kollaborálásért elítélt litvánok felmentését, márpedig közöttük - a számtalan ártatlan ember mellett -valódi háborús bűnösök is vannak. A litván lépés miatt tiltakozott Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is.
Függetlenül az ország jövendő felépítésétől, a szovjet hadsereg egységes marad - szögezte le moszkvai sajtóértekezletén Jevgenyij Saposnyikov szovjet védelmi miniszter. Elmondta az újságíróknak, hogy a hadsereg jövőbeni szerepére vonatkozó elképzeléseit már ismertette a népképviselők kongresszusán megjelent köztársaági vezetőkkel s megállapodtak abban, hogy e javaslatok tanulmányozása után a köztársaságok küldöttségeket indítanak Moszkvába a végleges döntések kidolgozására. Mindenesetre már előre kijelentette, hogy a köztársaságok területén állomásozó csapatok nem avatkoznak majd be a belügyekbe, csak a határok védelme lesz a feladatuk.
SZOMBAT
KAPCSOLÁS A KREMLBE
Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin valóban úgy felelgétett ezen az AőC-tévéhálózat által „nemzeti falugyűlésnek” elkeresztelt földrészközi találkozón, mint az amerikai jelöltek szoktak, s mintha nagyon is szükségük volna a Los Angeles-i, chicagói vagy houstoni voksokra. (Avar János: Furcsa pár -2. oldal)
A KGB
MAGYARORSZÁGON
Arról kezdték faggatni, hogy Finnországba kinek küldött képeslapot. Ekkor jutott eszébe, hogy Magyarországon megismerkedett a Finn Kommunista Párt egyik 1 funkcionáriusával A KGB-s tisztek mosolyogva mondták: előnyös az ilyen kapcsolat. (Halász Miklós: A vörös higany rejtélye - 6. oldal)
A KÁPOSZTA MEGMARAD,
A TERMELŐ NEM
A nagykereskedők most tényleg nem vesznek, az inkább télen megy, hisz csak nekik van hűtőházuk. Most a kiskereskedők vásárolnak, de az igazi baj az, hogy összeomlott a KGST-piac, leépül a kon-zervgyártás. (N. Kósa Judit: A mi nagypiacunk - 6. oldal)
SZÖRÉNYI ÉVA A NEMZETIBEN
A Nemzeti Színház forradalmi bizottságában tevékenykedett; távollétében hazaárulásért elítélték; azóta estjeivel meglátogatta az emigráns magyarokat szerte a világon; a Szabadságharcos Szövetség egyesült államokbeli alelnöke. (Bogácsi: Késleltetett találkozás - 8. oldal)
ÁLDOZATOK?
Akár a különböző hadak, akár félelmeik, járványaik és tudatlanságaik elől menekültek a Kűlikba más-más korszakok emberei, mindig áldozatok voltak. Barlanglakónak lenni mindig fenyegetettség, minden ember számára. (Lőcsei Gabriella: Kűlik, avagy a szentgáíi barlang titka - 8. oldal)
Ml MINDIG ÉPÍTKEZŐK
a futballválogatottal. Kiesvén az EB-selejtezőkön a világbajnokságra építünk csapatot, a vb után pedig megint az EB jön. Talán, majd egyszer felépül a házunk... (Malo-nyai Péter: Trójai faló - 9. oldal)
■ NEMZETKÖZI ELET 2. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 3-4. OLDALI FÓKUSZ 5. OLDAL ■ RIPORT. 6. OLDAL ■ GAZDASÁG 7. OLDALI KULTÚRA 8. OLDAL ■ SPORT 9: OLDAL ■ KRÓNIKA 10. OLDAL ■ IDŐJÁRÁS, BŰNÜGYEK 12. OLDAL