﻿Ára: 9,50 Ft
Magyar Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
1991. szeptember 26., LIV. évfolyam, 226. szám
Tövisek
Csak egy bizonyos, az, hogy a tömegtájékoztatás politikai szerepét illetően minden bizonytalan. És - vigasztalódjunk - nemcsak nálunk bizonytalan minden a közszolgálati televíziók s a rádió háza táján, de szerte Európában. Ezzel a nem éppen pozitív eredménnyel zárult az Európai Média Intézetnek az a kétnapos konferenciája, amelyet nyugat- és kelet-európai szakemberek részvételével a hét elején rendeztek meg Budapesten A rádiózás és televíziózás politikai tartalma címmel. Az Európai Média Intézetről tudni érdemes, hogy '89-ben létrehozták kelet-nyugati együttműködési bizottságukat. Idén áprilisban pedig felhívást intéztek valamennyi keléteurópai parlamenthez, kérve a képviselőtestületeket:	ne engedjék,
hogy a demokratikus átalakulás tájékoztatási anarchiába torkolljék. Attól tartok azonban, hogy az a mintegy húsz, rokonszenves nyugateurópai televíziós és rádiós szak-embér a francia, az angol, a svéd, a német tömegtájékoztatási fórumoktól, aki végigülte a rádió márványtermében a kétnapos tanácskozást, ráébredt, az áprilisi fölhívás elkésett; a tömegtájékoztatási zűrzavar még a békés átalakulás útjait járó, közép- és kelet-európai országokban is a tetőpontra jutott. „Tövises úton járunk" - mondja nyugati kollégájának a cseh, a lengyel, a magyar szakember.
Hankiss Elemér rövid tájékoztatójának is ez volt a veleje: anarchiába jutott a magyar tömegtájékoztatás, ezért minél hamarabb rendszabályokra volna szükség, hogy ki-ki tudja, milyen mozgástere van. Rendszabályokat - nevezzük nevén: médiatörvényt - azonban igen nehéz mindenki kedve szerint megalkotni s foganatosítani. Gene-vieve Guicheney aszszony, a francia magántelevíziók és hirdetések leafőbb ellenőrzője elbeszéli: voltaképpen eqy évtizedig tartott, míg hazájában Kialakították azt a jogszabályokra épülő intézményrendszert, amely a közszolgálati adók hitelességét és plurális jellegét vigyázza. Az 1989-ben „szentesített" audiovizuális főtanáccsal azonban Franciaországban szinte mindenki elégedetlen. Anthony Pragell, aki sokáig az IBA főigazgatóhelyettese volt és akinek Szabadság és ellenőrzés című írása alapmű ott, ahol a közszolgálati méaia politikai felelőssége a téma, azt állítja, átmeneti helyzetekben a tények hiteles ismertetése a legfontosabb, hogy a közönség szabadon alkothasson véleményt. És a professzionista újságírók (riporterek, szerkesztők) tisztességét emlegeti. Francia kollégája meg az újságírók komolyságára és függetlenségére hivatkozik, mint egyetlen „hatásos fegyverre", mely a pártoskodást a közszolgálati adókban legyőzheti. És ezek a se-
lítőkész nyugat-európaiak, akik-ilágon semmi más céljuk nincs, mint a hóna alá nyúlni a k«
letiek tömegtájékoztatásának, kerekre nyílt szemmel bámulnak, amikor magyar kollégáik az újságírói tisztességre, komolyságra, függetlenségre való utalásokon átlépve arról raggatóznak, vajon hány rádiós és televíziós legyen az itteni felügyeleti bizottságban, a pártok milyen mértékben képviseltessék magukat, és hogy a kormány - az állam - miért nem ad több pénzt a közszolgálati programoknak cserében (!) azért, hogy ezeknek a függetlenségét a közszolgálati jelleg megtartásával elveszi. Semmit nem értenek a nyugat-európaiak végül, de segíteni akarnak. Semmit nem értünk mi sem, közép- és kelet-európaiak. De cselekedni fogunk. Jól? Rosszul? Ki tudja? De hogy önfejűén, az bizonyos.
Lőcsei Gabriella
Két válság árnyékában
A Biztonsági Tanács Irak engedetlenségével és Jugoszlávia szétesésével foglalkozik
■ AZ ENSZ NAGYHETÉRE nem csupán az állomás kormányfők beszédei miatt figyel a világ az idén. A nemzetközi események igazi diplomáciai nagyüzemmé alakították át a New York-i üvegpalotát. A Szovjetuniótól Jugoszlávián át egészen Irakig megtalálhatók a válsággócok, amelyet a világszervezetnek valamiképpen meg kellene szüntetnie. Az amerikai elnök Pankin szovjet külügyminiszterrel találkozott, hangsúlyozva, hogy Washington kész élelmiszereket és gyógyszereket szállítani az atomnagyhatalomnak. A moszkvai diplomácia vezetője azzal érvelt, hogy a puccs után a Szovjetunió valóban mélyreható reformok útjára lépett. A londoni The Independent azt jelentette szerdán, hogy az EK, amely egyébként szerdán folytatta a társulási vitát Magyarországgal, hajlandó az esetleges szovjet élelmiszersegély egy részét hazánkban, Lengyelországban és Csehszlovákiában megvásárolni, de semmiképpen sem kíván nagyarányú támogatást nyújtani a Szovjetuniónak.
m A MAGYAR DIPLOMÁCIA szempontjából nemcsak a jugoszláv események, a Biztonsági Tanács
ez irányú vitája miatt fontos a New York-i találkozósorozat. A nagyhétnek más kisugárzásai is vannak. Jeszenszky külügyminiszter, aki a napokban folytatott megbeszélést Pankinnal, s ennek nyomán Meiszter Dávid nagykövet Moszkvában már az alapszerződés sikeréről számolhatott be, szerdán azt mondta, hogy Helmut Kohl német kancellár valószínűleg még az idén Budapestre látogat, hogy aláírja a két ország megállapodását. Genscherrel is tárgyalt Jeszenszky, s a bonn i diplomácia irányítója abban reménykedett, hogy a BT megerősíti az EK Jugoszláviával kapcsolatos álláspontját.
M A NEW YORK I ESZMECSERÉKET közben vészterhes fejlemények kísérik világszerte. Grúziában folytatódtak a véres zavargások. Az ellenzék a konzervatív Gamszahurdia elnök lemondását követeli. Jugoszláviában csak szórványos lövöldözésekkel sértették meg a tűzszünetet, ám a belső ellentétek mit sem csökkentek, az államelnökség szerb tagja föl-
szólította Stipe Mesic elnököt a lemondásra. Közben Budapesten tárgyalt a macedón és a szlovén elnök, akik a rendezés általuk elképzelt menekend-jét vázolták föl. Ám mint Bush amerikai elnök ENSZ-beszéde is jelezte, az Egyesült Államok figyelmét nem ezek az események kötik le, hanem Irak magatartása. Washington továbbra is kész katonai erőt bevetni, ha Szaddám makacskodik föltárni nukleáris és vegyi fegyverraktárait. (Részletes tudósításunk a 3. oldalon.)
m ROMÁNIÁBAN ISMÉT MEGMOZDULTAK a bányászok, ám ezúttal nem a bukaresti rend helyreállítására vonultak a fővárosba, hanem találkozni akartak Pete Román kormányfővel, aki el is halasztotta ausztriai látogatását. A bányászok vonatokat foglaltak el, s a zavargások szításától sem visszariadva vonultak a miniszterelnöki hivatal felé. Román kormányfő a parlamentben egyébként utalt az erdélyi emigráns kormány budapesti feltűnésére is, s elmondta: a külügyminisztérium államtitkára magához kérette Magyarország nagykövetét, s jelezte, hogy az ilyen megnyilvánulások nem járulnak hozzá a jo-szomszédság és a barátság légköréhez. (B. M.)
Nem akadály a biztonsági záradék
Elkészült a szovjet-magyar szerződés
(Tudósítónkról)
MOSZKVA - A magyar kül- és biztonságpolitika szempontjából kiemelkedő fontosságú szerződés szövegét sikerült véglegesíteni Meiszter Dávid helyettes külügyminisztérium! államtitkár és Gyerjabin szovjet külügyminiszter-helyettes szerdai tárgyalásain. A Magyarország és a Szovjetunió közötti kétoldalú kapcsolatok gyökeresen új alapjait lefektető megállapodás parafálása október elején várható Budapesten. A pontos időpontot a felek diplomáciai csatornákon keresztül egyeztetik.
A magyar újságírókat tájékoztatva Meiszter mindenekelőtt méltatta a kidolgozott dokumentum jelentőségét, hangoztatva, hogy térségünk egyetlen országával sem kötöttünk hasonló szerződést az elmúlt 30-40 évben. A megegyezést a korábbi, zsákutcába futott tárgyalások után a nemrégiben lezajlott szovjetunióbeli változások tették lehetővé: a magyar diplomata új partnere új megbízatást kapott, aminek eredményeképpen
most már az utolsó vitás részletet is tisztázni tudták.
Az egyezményben foglalt - precedensértékű - biztonsági klauzula
tehát nem akadályozza meg a feleket abban, hogy egyéb multilaterális szerződésekben és szervezetekhez való csatlakozással erősítsék bizton-
ságukat. Másfelől viszont kölcsönös negatív garanciákat tartalmaz, vagyis egyik oldal sem lép fel agresszív szándékkal a másikkal szemben és ezt területéről kiindulva harmadik államnak sem engedi meg. Ezen túlmenően a közös határszakasz mentén a felek „önmérsékletet tanúsítanak" a hadseregek diszlokációjában.
Meiszter úgy vélekedett, a dokumentum megteremti a feltételeit annak, hogy Budapest korrekt, jószomszédi kapcsolatokat építsen ki „azzal az államformációval, amely a Szovjetunió helyén létrejön”, s nem korlátozza hazánkat abban, hogy a Szovjetunió szuverenitásukat elnyerő köztársaságaival hasonló típusú szerződéseket kössön. Ebben a tekintetben egyébként a szövetségi külügyminisztérium konzultált a szóban forgó köztársaságokkal és velük egyeztetett formulát ajánlott. Reális esély van arra, hogy az egyezményt még az idén aláírják.
A Magyar Nemzet felvetésére vá-(Folytatás a 2. oldalon.)
Véres bányásztüntetés Bukarestben
Csaknem tízezer zsilvölgyi bányász szerda délután Bukarestbe érkezett és követelte Petre Román kormányfő lemondását. Este a rohamrendőrök szétverték a miniszter-elnöki székhazat ostromló tömeget. Iliescu bejelentette, hogy az összecsapásban hárman életüket vesztették.
BUKAREST - Napok óta készülődnek, keddről szerdára virradó éjszaka ismét elindultak Bukarest felé a zsilvölgyi báriyászok. Nem diákokat verni, nem a „rendet” helyreállítani, még csak nem is a „vasgárdista elemeket” móresra tanítani. Csupán számon kérni a kormányon mindazokat a korábban ünnepélyesen megfogalmazott - mint utóbb kiderült, populista - ígéreteket, amelyeket az újdonsült hatalom az 1989 decemberi fordulatot követően, a választások előtt, majd a tavaly júniusi események előestéjén, az elnöki búcsúztató során számukra tett. Melyek lennének ezek, illetve mit követelnek a zsilvölgyi szénmedence dolgozói? Az elszabadult árakhoz, a munkakörülmények nehézségeihez illeszkedő béreket, a gáz bevezetését a völgybe, a kenyérgyári kapacitás növelését, általában a jobb ellátást, az élemiszerek árának befagyasztását, a lakáskörülmények javítását, átfogó egészségvédelmi intézkedéseket, a hatalommal le-paktált szakszervezeti és vállalati vezetők leváltását, az adminisztratív személyzeti állomány „karcsúsítását”, elbocsátott társaik újraalkalmazását. Lényegében tehát a bányamunkából eredő kérelmeket leszámítva mindazt, amiért az utóbbi időben számos üzem munkaközssége több-kevesebb si-
kerrel harcba szállt, sztrájkba lépett. Meghirdetett, lemondott, majd mégis kitört általános sztrájkjuk kirobbanása, terjedése, hevessége alapjaiban rendíti ugyanis meg a Román-kormány, a fronthatalom pozícizóit. Hiszen az leghűségeseb szövetségeseit vesztette el a héten, a civil lakosságnak egy olyan csoportját, amely most egy éve még csákánnyal, vasdoronggal is kész volt megvédeni az „eredeti demokráciát”, az ország önjelölt vezetőit. A bányászok meghasonlása, mondhatni, elemi erejű lázadása csak hangsúlyozza azt a mély gazdasági, politikai és nem utolsósorban erkölcsi válságot, melybe az uralkodó párt és kormánya Romániát sodorta.
Az újabb bányászlátogatás előzményei messze nyúlnak vissza. A tavaly tett, de soha be nem tartott ígéretekig, a zsilvölgyiek magukra ébredéséig, a bányásztársadalomban a cserbenhagyottság érzésének kialakulásáig. A nyáron a Górj megyei szénmezőn már felcsapott az elégedetlenségi hullám, akkor azonban a Zsil völgye még a másik fél pártján állt, nem szolidarizált társaival. Szeptember elejére viszont nagyot változott a hangulat, de a volt szekustiszt bányászvezér, Miron Cosma még fékezni tudta az elégedetlenséget, többek között azzal, hogy általános sztrájkot hirdetett szeptember 23-ra. A kormány ugyan haladékot kapott, de azzal nem tudott élni. A bányászok követeléseire - pénzalapok hiányában - lényegében újabb ígéretekkel válaszolt. A Bányászszakszervezetek Ligája, a hatalom helyi szekértőiéi ekkor lemondták a sztrájk-felhívást, de már későn...
Hétfőn Vulkában tört ki a vulkán, a spontán
munkabeszüntetés. Kedden előbb csak egy-két kitermelés csatlakozott, hogy délre már mindkét Zsil mentén leálljon a munka. A becsapottság érzésétől feltüzelt bányászok ekkor már szakszervezeti vezetőik ellen is felléptek, szembeszálltak velük, s keddről szerdára virradó éjszaka mintegy tízezren úgy döntöttek: negyedszer is fellátogatnak a fővárosba, immár a kormány lemondását követelni. Csakhogy most nem várta őket kész szerelvény. Az elszabadult indulatok viszont nem ismertek gátat. A tömeg birtokba vett két gyorsvonatot és elindult Bukarestbe. Szerda reggelre a bányászok Craiovába érkeztek, ahol a honvédelmi miniszter várta, s megpróbálta feltartóztatni őket. Sikertelenül. A tárgyalások nemhogy nem vezettek eredményre, csak olajat öntöttek a tűzre. Kétórás vesz-teglés - a Rompres jelentése szerint randalírozás, rendbontás - után a két szerelvény folytatta útját, déli kettő körül meg is érkezett Bukarestbe. A kocsikból kiszálló bányászok első szlogenje már a következő volt: lliesciu és Román mélyszinti (földalatti) vezetők!
Szerda délelőtt a román fővárosban a kormány, a parlament az események hatására lázas tevékenységbe kezdett. A kormányfő egymást követően két beszédet mondott a képviselőházban. A bányászok lázadása és a Budapesten állítólag megalakult „erdélyi emigráns kormány” létrejötte közötti öszefüggésről, a romániai rend elleni összehangolt támadásról filozofált, amit Domokos Géza az RMDSZ nevében azonnal vissza is utasított.
Gyarmatit János
CSÜTÖRTÖK
MESSZE MEG AZ EGYESÜLÉS
Első alkalommal szólalt fel kedden az ENSZ közgyűlésének ülésszakán egy koreai elnök. És a napokban ugyancsak első ízben fordult elő 1953, azaz a koreai háború befejeződése óta, hogy amerikai katonákat vontak ki a Koreai-félszigetről. (Pietsch Lajos: Koreák az ENSZ-ben - 2. oldal)
ERDELY HÍD LEHETNE
Nehéz eldönteni, mit lehet komolyan venni: a kinyilvánított tárgyalókészséget vagy a napi politikai gyakorlatot? A román vezetésnek összhangba kell hoznia nemzeti törekvéseit más népek és nemzetek vitális érdekeivel. (Dr. Kreczinger István: A lengyel javaslat - 6. oldal)
IRKUTSZKI AGGODALMAK
Az igazi hazaszeretet, a jövőféltés és a hivatalok presztízse küzd egymással. A halászati, a vízügyi és az energetikai minisztériumok egyet nem értése, kapkodása és mélységes lelketlensége felháborítja az itt élőket. (Baróti Szabolcs: Barangolások a Nagyföldön - 7. oldal)
KELET-EURÓPA
ÁLLAMTALANÍTÁSA
A legrosszabb, ami a kelet-európai országokkal történhet, az a privatizációs folyamat megrekedése -legalábbis így tartja Jeffrey Sachs amerikai közgazdászprofesszor. (A kelet-európai privatizációról szóló összeállításunk a 8. oldalon)
ALKALMAZKODÁS
VÁLSÁGHELYZETBEN
A jó ideje negatív előjelű gazdasági növekedéssel kapcsolatban jövőre reális cél a zéró növekedés elérése, ami alapot teremthet az 1993-as élénküléshez - mondotta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, (durst-zsubori: Húszszázalékos infláció, nulla növekedés jövőre - 9. oldal)
PÉNZ ES KUTATÁS
Ismét az anyagi támogatás csökkentése fenyegeti a tudományos kutatást és a felsőoktatást. A pénzügyi restrikció társadalmi hatásáról szól a TDDSZ országos választmánya képviselőjének levele. (Dr. Fodor András: Támogatás vagy támadás? - 11. oldal)
ESÉLYTELENÜL IS SPORTEMBERKÉNT
küzdöttek a magyar futballisták Moszkvában, ennek lett eredménye a tiszteletre méltó döntetlen. A főszereplő Kiprich volt. (Beszámoló a Szovjetunió-Magyarország Eb-selejtezőről a 13. oldalon.)
ÁLLANDÓ ROVATAINK
■	NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL 1 HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDALI NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZbASÁG 8-9. OLDAL
■	KULTÚRA 10. OLDAL ■ TUDOMÁNY 11 OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDALI TV-, RÁDIÓ-, MOZIMŰSOR 14. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL