﻿SZOMBATI MELLÉKLETÜNK
Műtéti kendő
A tét a demokratikus átalakulás sorsa
írta: Kovács Judit
Felbolydult sok rádióhallgató, mert a 168 órában nyilvánosságra hozták, hogy egy operált beteg hasában egy törlőkendőt találtak. Szakértők szerint találhattak volna egyéb, műtétnél használatos textíliákat vagy műszereket is: ha a sebész mással volt elfoglalva, például a beteg elvérzését megakadályozandó éppen egy eret kötött le, nem nézne! kezdőre, műszerre.
A bennfelejtés állandó félelme az operáló csapatnak. A baj ott kezdődik, ahol ez az aggodalom nem munkál. Ott folytatódik, hogy elmulasztják az elővigyázatossági intézkedéseket. A sebész tévedhetetlennek hiszi magát, mellőzi az emlékeztető szerszámokat, például a fogasokat, amelyekre a használt kendőket felakasztják, és felmentik a műtősnőt a leltárkészítéstől: jelesül hogy a seb lezárása előtt megnézze, megvannak-e a kenaők, a műszerek. (Ettől persze még kisebb tamponok és csíkok benn ma-radnatnak.)
Sauerbruchról, a nagy német sebészről - aki még aggastyán korában is operált - mesélték, hogy pályája alkonyán egyet-mást a hasüregben hagyott. De tekintélytisztelő kollegái nem merték figyelmeztetni rá, eltitkolták a történteket. Azzal vigasztalták magukat, hogy a szervezet majd kilöki azt, ami nem bele való. Kilöki, de mikor és hogyan? Mennyi szenvedést okozva? A baj tehát az ember, a következmények semmibe vételével, a mulasztás elkendőzésével tetőzik, ha műhiba, ha-
nem.	Amikor kiderül, hogy a törlőkendő okozta a beteg panaszait, a műtétet végző sebészt vonják felelősségre. Hiába védekezik azzal, hogy neki az operációra kellett összpontosítani.
Nem minősítem a benn felejtett törlőkendő esetét, mert ez nem az én dolgom. Az embert, a hivatás etikáját semmibe vevő magatartásokat, a szűk-látókörűséget, a gőgöt, a tekintély elvtelen tiszteletét, a cinkosságot pedig nem mint ténymegállapítást, hanem mint lehetőséget villantottam fel, kitekintve a kórházból is és eltekintve egy tályogot okozó törlőkendőtől.
Furcsa gondolatom támadt: a politikában is vannak súlyos, életveszélyes műhibák. A társadalom szervezetébe szántszándékkal illesztett törlőkendők, amelyekről szentül hitték, hogy felszívódnak. Talán azért jutott eszembe mindez, mert ha más összefüggésben is, de mostanában dívik ez a szónoki fordulat, hogy: „ki kell operálni a nemzet testéből" ezt-azt. Mellesleg a beillesztett törlőkendőkön kívül szervátültetés is folyt. Idegen test a törlőkendő, a vese is, csak éppen az utóbbinak van esélye rá, hogy a szervezet befogadja.
Nos, egy alapos tudományos vizsgálat után ideje volna végre eldönteni, hogy az elmúlt csaknem fél évszázad „beavatkozásai" következtében mi illeszkedett szervesen, és mi nem a társadalom organizmusába. Eltávolítani csak azt kell, ami szövődményeket okozott. De óvakodjunk a dühödt sebészektől, akik akkor is szikét ragadnak, ha nincs műtéti indikáció. Valamint azoktól a műtőorvosoktól is, akik óvatosságból a roncsolástól távoli egészséges szöveteket is kimetszik. Van félniva-
lónk a „szórakozott professzoroktól" is, akik az ép végtagot amputálják a beteg helyett. Rettegjünk a paranoiásoktól, akik eltávolítják az anyaméhet, mert arra gyanakodnak, hogy az a magzat, amelyet befogadhat, a szüleitől kommunista géneket örököl.
A nagy kérdés a műhiba esetén: ki a felelős? Ha politikusokból állt az operáló csapat, nemegyszer azt a választ kapjuk: bűnös az egész kórház. A hosszú évek folyamán itt szolgáló, egymást váltó személyzeten, illetőleg fekvő betegeken kell megtorolni a történteket. A büntetés - kilépve a hasonlatból -: a nyugdíjukat a létminimumra kell csökkenteni. Egyébként is praktikus az öregeken elverni a port. Nekik nem forró a vérük, így nem forrósítják fel az őszt sem. Tehát: a beosztástól eltekintve hibás minden párt- és tömeg szervezeti alkalmazott. De e logikát követve itt nincs megállás. Elvégre párt és állam sziámi ikrek voltak. Tehát csökkentsék a köztisztviselők nyugdíját is „a megérdemelt szintre". Sőt mindazokét, akik az állami szektorban munkálkodtak: a pedagógusokét és a közérí-el-ciaókét is. A kollektív felelősségre vonásban az a szép, hogy egy demokráciában megvalósíthatatlan. De azért félelmet kelt, közérzetet ront.
Megjegyzem: az egykor volt szervátültetések vezető sebészei és asszisztensei megne-vezhetők. Nyilvántartja őket a műtéti napló, miként az operáció menetét és eredményét is. Persze a napló szerint a műtét jobbára sikeres volt, ha a beteg meghalt is. A halál azonban intő jel! Az előzmények vizsgálatára figyelmeztet. Felesleges tehát nyomozni egykor volt beteg-szállító munkások, kórházi takarítónők és kertészek után. Ajánlatos a kollektív leszámolás helyett a vezető és köre szakmai felkészültségét, erkölcsi felelősségét - az oxozott kárt mérlegelve, az esetleges haszonról sem megfeledkezve - szemügyre venni. A régebben végzett műtétet pedig nem lehet az orvostudomány és -technológia mai állása szemszögéből megítélni. S ha műtét és sebész nemcsak megítélést, hanem ítéletet is kíván, akkor jöjjön az igazságszolgáltatás. A politika nem róhat ki büntetést!
Ha a kórházi segédszemélyzetre a vizsgálat nem is terjedhet ki, mert ők vagy nem tudtak a műhibáról, vagy éppen csak tudomásul vették azt, netán természetesnek találták a létét, addig az asszisztencia figyelmet érdemel. Azok a szakemberek, akik ma fennen hangoztatják, hogy mindent láttak és lelkűk mélyén ellenálltak is. Ám merő tekintélytiszteletből nem figyelmeztették a szenilis sebészt (lásd Sauerbruch).
Bár a hasonlat jobbára a múltra vonatkozik, de ma is elképzelhetők politikai műhibák. A szervátültetésekhez vagy a kozmetikai műtétekhez sorolható fejcserék. Akár az emberi, a gazdasági szervezet is azonban csak némi kivárás után tiltakozik. Napjainkra azonban inkább az egészséges szervezet fejlődésébe való meggondolatlan, elsietett beavatkozás a jellemző. Például a privatizáció késleltetése. Ami akár visszafejlődést is okozhat. A legnehezebben követhető tanítás:
Mindent a maga idejében..
Súlyos fegyveres konfliktusok a Balkántól Grúziáig
I KÉT AGGASZTÓ TÉNYEZŐT
emelt ki az Európa Mozgalom budapesti konferenciájának megnyitóján mondott '	' "
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
ben Antall József. A magyar kormányfő szerint a kontinens keleti felében változatlanul fennáll a nukleáris világhatalom, s földrészünknek közös érdeke, hogy biztos kezekben legyen a nukleáris arzenál. A másik veszély-Antall szerint-, hogy esetleg elvesztheti stabilitását a közép-kelet-európai térség, ahol összekeveredve élnek soknemzetiségű államokban kis népek. Ha a politikai viszonyok len és a pártok instabillá válnak, olyan feszültséggócok alakulhatnak ki, amelyeket „Európa boldogabbik fele" már régóta nem is-
a Nemzeti Megmentési Front legitimitásával és képességei-
________________________ vei szemben. A The Guardian
ennél továbbment, s azt a lehetőséget pendítette meg, hogy a tét ma már Iliescu elnök politikai túlélése. A The Times azt a véleményét fejtette ki, Romániának égető szüksége volna politikai stabilitásra -ám erre reménye csak akkor lehet, na a Ceaucescu relikviái utat engednek a technokraták, valamint az ellenzék koalíciójának - olyan államfő vezetésével, aki feddhetet-' fölött áll.
mer. Éppen ezért földrészünk nyugati régiójának segítséget kell adnia a Kelet számára.
i A RENDKÍVÜL SÚLYOS etnikai és gazdasági viszályoktól terhes posztszocialista KözépEurópából érkező hírek alátámasztják Antall értékelését. Bukarestben a vasdorongokkal fölfegyverkezett, populista jelszavakat hangoztató bányászok és az Iliescu elnök vezette politikai vezetés erőpróbája alighanem az egész demokratizáci-ós folyamat egyik legkeményebb vizsgája. Az ugyan kétségbe vonható, hogy a The Daily Telegraph jogosan nevezi-e az egyik „legjobb kelet-európai reformprogramnak" a bukaresti kabinet elgondolásait, ám abban igaza lehet a londoni újságnak, hogy Petre Román lemondása után az egész bukaresti reformprogram kétségessé vált, s a román bányászok immár másodszor mértek súlyos csapást országuk integrálódására az Európai Közösségbe. A lap úgy látja, hogy a választott kormányzat gazdaság-politikájának erőszakos elutasítása kétségeket ébresztett
m A JUGOSZLÁV POLGÁRHÁBORÚ mellett most mára bukaresti erőpróba is fokozott elemzésre készteti a magyar külpolitika tervezőit és gyakorlati kivitelezőit. Antall miniszterelnök az említett konferencián azt fejtegette, a térség államai közül viszonylag Magyarország van a legkedvezőbb helyzetben. Jeszenszky külügyminiszter New Yorkban azt mondotta, „Romániában az embereknek bőven van okuk elégedetlenségre", s a demokrácia legbiztatóbb jele az lenne, ha „megszűnne az a nacionalista uszítás", amit egyes lapok hasábjain tapasztalni lehetett.
a A VÁLSÁGÖVEZET KITERJED a Szovjetunió peremvidékeire is: Grúziában gyakorlatilag polgárháború tombol, s rendkívül feszült a helyzet néhány más köztársaságban is. A gazdasági gondok eközben egyre szorí-tóbbak: Pankin szovjet külügyminiszter New Yorkban úgy nyilatkozott, hogy országának szüksége van az
Egyesült Államok közvetlen segítségére, különben tud megbirkózni a téllel.
(M.J.)
Rohamrendőrök az elnöki palota körül
1. Tízezer bányász elindult Petrozsény-ből, két lefoglalt gyorsvonaton
(A Corriere delta Sera térképe)
Pénteken délután a hazaindult bányászok visszafordultak és az elnöki palotához mentek. Számukat két-háromezerre tették. Az elnöki palotát rohamrendőrök vették körül, a környéket lezárták. Kisebb összecsapások után a bányászok vezetőjét fogadta Iliescu elnök, s bérrendezést helyezett kilátásba. A bányászok többsége ezután elvonult, de az ott maradókhoz bukaresti munkások csatlakoztak. Mint lapzártakor a Reuter jelentette, rohamrendőrök könnygázzal és gumilövedékekkel oszlatták szét a tömeget. Eközben román ellenzékiek az elnök távozását sürgetik, s általános sztrájkra szólítanak fel.
BUKAREST - Péntek délelőtt a Bukarestben maradt bányászok (számukat mintegy tízezerre becsülik) előbb az Egyetem térre, majd az elnöki palota elé vonultak. Vezetőjük, Miron Cosma csak annyit volt hajlandó nyilatkozni, hogy „tudjuk, mi a teendőnk”.
Időközben a parlament két házában, az elnöki palotában lázas tárgyalások kezdődtek, amelyek központjában az új kormány megalakításának elvei és lehetőségei álltak. A Nemzeti Egységfront közleményben fogalmazta meg álláspontját a válsággal kapcsolatosan, amelyben hangsúlyozza, hogy az utca és a tüntető tömegek nem képviselik a népet, éppen ezért az új kormányt a választásokon kialakult erőviszonyok tekintetbevételével kell kialakítani, de bedobja azt a lehetőséget is, hogy azonnal írjanak ki új parlamenti választásokat, ami immár nagyobb rugalmasságról árulkodik.
Délelőtt a bányászok által körbevett Cotroceni-palotában Ion Iliescu elnök előbb a politikai pártok vezetőit, majd a tüntetők, a különböző bányász-
szakszervezetek képviselőit, köztük Miron Cosmát fogadta. A kiadott szűkszavú közleményekből arra lehet következtetni, hogy a válság kezelésében enyhe elmozdulás történt a politikai megoldás felé. Az elnöknek ugyanis ha többet nem, annyit sikerült elérnie, hogy a bányászok még a nap folyamán térjenek haza. A tévének nyilatkozó Miron Cosma ezt a hírt igazolta is, kérdés azonban, hogy társai hallgatnak-e még rá A vezérekkel való tárgyalás viszont nem ment túl a puhatolózáson, egyelőre konkrét eredményre nem vezetett, a parlamentben képviselt politikai erők ezek szerint kitartanak állás-
pontjuk mellett. Végül is abban egyetértettek, hogy majd a délután, az est folyamán Iliescu elnök külön-külön fogadja a pártvezéreket, s csak azt követően születik döntés a kormányzási formuláról, a kabinet összetételéről.
Bukarestben különben a légkör továbbra is feszült. A központban, az Egyetem téren, a szenátus (az egykori pártszékház) előtt egyre gyűl a tömeg. Délutánra a szakszervezetek tüntetést hirdettek meg, amely a kiélezett helyzetben újabb konfliktusok, összecsapások forrása lehet.
Gyarmath János
Tanácskozás földrészünk egységéről
Először Budapesten az Európa Mozgalom
(Munkatársunktól)
Több száz külföldi és hazai vendég, neves politikus és közéleti személyiség jelenlétében nyílt meg pénteken Budapesten a nemzetközi Európa Mozgalom kongresszusa. Az 1948-ban Hágában Churchill kezdeményezésére Európa egységének előmozdítása céljából alakult szervezet első ízben rendezi konferenciáját
egy kelet-európai volt kommunista országban, amit az tett lehetővé, hogy a térség államai, köztük hazánk, a demokrácia útjára lépett. Ezt emelte ki megnyitó beszédében Va-léry Giscard d'Estaing volt francia elnök, és ezt hangsúlyozta felszólalása elején Antall József magyar miniszterelnök is.
Antall emlékeztetett arra, hogy
Magyarország az 1990 márciusában tartott első szabad választások után vált a szervezet teljes jogú tagjává. A mozgalom számunkra rendkívül sokat jelentett, mindenekelőtt a szabadság, a jogállamiság, a szabad piac-gazdaság és az európai szellemi, valamint kulturális örökség maradéktalan vállalását.
(Folytatás a 2. oldalon)
SZOMBAT
FELBECSÜLHETETLEN VAGYON PUSZTUL KUNMADARASON
Üresen ásítoznak a hangárok, az épületek. Amit nem használnak, az tönkremegy magától. De segítenek a természetnek az Abád-szalóktól Tiszafüredig portyázó, ingyenes faanyagra, gázolajra vadászó kóbor lovagok is. (Egri Sándor: Ha eljönnek majd a repülők... - 6. oldal)
SOFŐRT TARTOTT A MILLIOMOS TINI
Először nyulakat tartott, majd vasat gyűjtött, később Jugoszláviába járt konyakért - ahová a sofőrje vitte. Most birkát nyír és nem tanul tovább. (Halász Miklós riportja Feriről - 6. oldal)
DÁNIEL COHN-BENDIT,
a ’68-as diáklázadások legendás vezére ma Frankfurt egyik főpolgármester-helyettese. A menekültekről, a kábítószerpiacról sajátos nézetei vannak a pragmatikus idealistának. (Martin József Péter: „Szét kell verni a drogpiacot” - 8. oldal)
MAGYARORSZÁG MODELLVÁLTÁSA SIKERESEN HALAD
Jobb elfogadni a törvényeket megfelelő vita után,s vállalni azt a kockázatot, hogy lesznek bennük tökéletlenségek. Viszont ha a tökéletlenségek nyilvánvalóvá válnak, vissza kell vinni a parlamentbe a módosítási javaslatokat. (Gergely László interjúja az IMF képviselőjével - 9. oldal)
ISMERETLEN
KOSSUTH-LEVÉL
került dr. Varga László ügyvéd birtokába. A becses relikviát ő a Kossuth-alapítványnak ajándékozta, de lapunknak ajánlotta fel első közlésre. (Lőcsei Gabriella: A számkivetés mezeje -11. oldal)
JOBB CSAPATUNK VOLT MÁR
címeres mezben, mint a mostani futballválogatott, ám olyan kapitány, akit olyannyira a szíve vezérelt volna, mint Mészöly Kálmánt, nem. (Malonyai Péter: Búcsú- 13. oldal)