﻿Magyar Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
1991. október 5., LIV. évfolyam, 234. szám
Falevelek
írta:Ruffy Péter
Tamási Áron tréfás kedvében egyszer azt mondta Kolozsvárott, hogy az írás egyszerű dolog. Mert csak sorrend kérdése az egész. Minden azon múlik, az író milyen sorrendben helyezi el a szavait egymás után.
E huncut szavakhoz azt fenném hozzá, hogy a sorrendhez állásfoglalás is tartozik, az pedig az igazság megközelítésére törekszik.
Csak egy az Isten - hirdették eleink ősi rovásírással az énlakai unitárius templom egyik mennyezetdeszkáján. Abban már kételkedem, hogy igazság is csak egy van. A buddhisták tanai szerint annyi az igazság, amennyi a falevél a világban, a világ összes fáin együttvéve. Ezért sem mertem soha leírni vagy kimondani, hogy igazam van. Mert mi az igazság? Hol, merre van hazája? És melyik igazság kinek az igazsága?
Csak arra szorítkozom, csak addig merészkedem, hogy sejtessem, a sok falevél közül nekem melyik a kedves. Ilyen sorokat, gondolat-forgácsokat bontogattam és pergettem, mikor megtudtam, hogy a kitüntetések új rendjének a megteremtését tervezik.
Az olyan újságíró, aki sorsa során sem kormánypárthoz, sem ellenzékhez, semmiféle politikai párthoz soha nem tartozott, ilyenkor töpreng és mérlegel: milyen igazságot válasszon, neki a sok közül melyik falevél a kedves?
Ilyenkor néha még álmomból is fölriadok, naaysebtében egy-egy mondatfoszlányt följegyezve. Mintha az embernek súgna valaki. Mert hallok ilyenkor suttogásokat is.
Az egyik az ördög hangja volna? A másik az angyalé?
Ez túlzás talán. Inkább érvekkel, meg ellenérvekkel bajlódok. Lombok moraját, erdők zúgását, nagy fák hajiadozását hallom. Milyen igazságot válasszak? Nekem melyik levél a legkedvesebb?
Miután Isten csak egy, de igazság sok van, most is választásra kényszerültem. Két falevél hajladozott lelki szemeim előtt. És két hang suttogott.
Az első szomorú volt és kétkedő.
Amit mondott, lejegyeztem. Rendjelek? Kitüntetések? Szerkesztő úr elsajátította vajon másfél évszázad magyar történelmét? Vagy csak hiszi, hogy ismeri? Forr a világ bús tengere, magyar. A hang líránkhoz menekült. Déli határunk ég. Omló egek alatt kitüntetéseket osztogatni?
Léteznek boldog országok, közölte a hang, ahol megőrzik az apák, nagyapák, az ősök kitüntetéseit. Mi nem ilyen nemzet, nem ilyen ország vagyunk. Nálunk nem is egyszer még ezeket is menekíteni kellett 1849, 1945 vagy 1956 után. Néhányra rá lehet bukkanni clevelandi padlásokon vagy az ausztrál éjszakában.
Hallott valamit a szerkesztő úr arról a Mikszáth Kálmánról, aki csak Tisza István indulatos rábeszélésére fogadta el a Szent István-rend kis keresztjét Ferenc Józseftől? Pedig ennek alapján valamikor még bárói rangot is lehetett kérvényezni. Igaz, hogy ez az író negyvenéves írói jubileumán már érvényét vesztette, de ha nem veszti is, a szellem hercege, a horpácsi földesúr, Mikszáth Kálmán nem volt mérhetetlenül több, mintha báró Mikszáth Kálmán lett volna?
Első világháborús kitüntetések? Szerkesztő úr elszakított szülővárosának egyik fia (hallom a suttogást) teltűzte nagy
ezüst, kis ezüst, bronz vitézségi érmeit, a Károly csapatkeresztet, két Signum laudis-át, a német Vaskeresztet, s úgy vonult be a gettóba, onnan a haláltáborba.
A mi - csak ördöginek mondható, gyakran a visszájára fordított - történelmünkben a pártállam első embere nem hazája, hanem a „Szovjetunió hőse" lett, s a hazánknak nevezett gyarmat olyan hazaárulókat koszorúzott meg, akik egy nép szabadságharcának leverésében segédkeztek.
Az önök lapja számolt be valamikor egy veteránról, aki jószándékú, tisztességes magyar volt, de eszményeiből úgy kiábrándult, hogy kitüntetéseit a látogató riporternek ajándékozta, miután pedig ő nem fogadhatta el, megjegyezte, hogy „akkor odaadom a Mókus-őrsnek".
Szerkesztő úr, mielőtt írna, ilyesmiken is gondolkozzon el.
Mialatt eltűnődtem, meglibbent előttem egy másik falevél, s hirtelen már egy másik hang suttogott. E hang Hordozója ismerte vonzalmaimat jelképeink, nemzeti ereklyéink iránt. Először csak arra a székely hadosztályra emlékeztetett, amely 1919-ben területeinket bátran megvédeni kész volt, csak annyit kért, hogy a vörös lobogó sarkába illesszenek oda egy kis nemzeti színt. Hallani véltem a régi szólásmondást is, hogy a magyaron szántani is lehet, csak az eke szarva legyen piros-fehér-zöld.
De hogyan kerül a csizma az asztalra? A második hang nem tévedett volna? Alig hiszem. Mert ezek a kérdések, ezek a jelképek (címer, zászló, Szent Korona, Szent Jobb, rend jelek, kitüntetések) szorosan, ölelkeznek. Nyu-lásziné Straub Éva egyik jeles ta-. nulmányából tudom, hogy a 11-13. századokban a szentföldi harcokban részt vett európai népek nemzeti seregeiben hogyan alakultak ki a megkülönböztető színek, sisakdíszek, címerek, a későbbi századokban pedig a lovagrendek után a királyi kitüntetések. Az azonos szinek, sisakdíszek, címerek rendeltetése az volt, hogy az emberek fölismerjék azonosságukat, s a harcok utáni nagy összegabalyodásban egymásra leljenek.
Aki nem ismeri fel a természeti törvényt, hogy a fa is arra hajlik, amerre a többi fa zúg, s az ember is azt a másikat keresi, aki azonos vele, nagy tudós lehet ugyan, de bukott diák lenne az érzelmek egyetemén. Ennek a megtiport, s csak lassan gyógyuló, kiegyenesedő derekú nemzetnek szüksége van a jó szóra, a megbecsülés jelképére, néha napján a simogató mozdulatra, érdeme és hősisége glorifikálásá-ra, arra, hogy a Jcüzdelmek fiai, mint a Szenttöldön valaha, a harcok után egymásra leljenek.
Ennek a nemzeti önbecsülésnek egyik szerény jelét látom és értékelem a rendjelek és kitüntetések új rendszerének a megvalósításában. Ha az kapja majd, aki érdemes rá, s azok adják, akik hűek voltak ahhoz a közösséghez, amelynek nép, nemzet, kossuthi szóval „álladalom", vagy egyszerűen Magyarország a köznapi neve.
Ha megvalósul e tervezet, erősen remélem, hogy megkoszorúzott fiaink közül az elsők közt lesznek azok, akik 1956-tól 1989/90-ig megteremtették e kis nép világhírnevét.
Még végezetül sem állítom, hogy igazam van. Csak azt, hogy nekem a második hang a közeli, ez a falevél a legkedvesebb, és annyit még, hogy a szavakat csak ilyen sorrendben tudtam egymás mellé elhelyezni.
Ismét békereményeket táplál a hágai konferencia
Bush várja a magyar javaslatokat a jugoszláv válság megoldására
rn SZERB PUCCSRÓL írnak a
__________w trbpárti öi
megfosztották jogaitól a parlamentet és lemondásra kényszerítették Stipe Mesicet, az elnökség horvát elnökét. Az olasz Corriere della Sera szerint ez fordulatot jelenthet a válság menetében, hiszen Jugoszlávia, mint szövetségi állam, lényegében megszűnt. A La Repubblica úgy látja, hogy az EK az utolsó kétségbeesett kísérletet teszi Hágában a béke helyreállítására, miközben a szövetségi hadsereg megadásra szólította föl a horvát fegyvereseket. Az II Tempó hasábjain De Michelis külügyminiszter annak a véleményének ad hangot, hogy most már,csak a szankciók jöhetnek szóba. A brit The Daily Telegraph úgy véli, hogy Horvátország nemzetközi elismerése mind sürgetőbb kérdéssé válik, mert hétfőn lejár a függetlenségi lépések elhalasztására Horvátország és Szlovénia által vállalt háromhónapos moratórium.
M A NATO JÖVŐBELI SZEREPÉT értékelik a tagországok azt követően, hogy Washingtonban német-amerikai egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy az Atlanti Szövetségnek szorosabbra kell fűznie a kapcsolatokat a Varsói Szerződés volt államaival. A belga hírügynökség azt írta, hogy a NATO valamifajta kiterjesztése ellen immár nemlehet érv a szovjetek idegenkedése, hiszen a puccs után
Moszkvában vereséget szenvedtek a konzervatívok.
| A KÜLPOLITIKAI HELYZET,
Ugyanakkor Magyarország,
'	■■■'•■	■"	1	Csehszlovákia és Lengyelor-
szág tagsága egyelőre nem jöhet számításba, mert ezek még „törékeny demokráciák1' és a tagállamok között sincs egyetértés a NATO kiszélesítéséről. A nyugati katonai szervezet - 0 belga értékelés szerint - területén kívül biztonsági garanciákat sem adhat, de az idén már többször leszögezte, hogy a középJrelet-európai demokráciák biztonságát elválaszthatatlannak tekinti saját biztonságától.
A MAGYAR KORMÁNYFŐ pénteken még Bush amerikai elnökkel találkozott, ám mától Krakkó vendége, ahol a visegrádi hármak csúcsértekezletét rendezik meg. A találkozóval kapcsolatban Havel csehszlovák elnök azt mondta, elképzelhető, hogy nyilatkozatot adnak ki az összeurópai intézmények gazdagítására - a szovjet puccskísérlet és a jugoszláviai események tükrében. Walesa lengyel elnök az MTI-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: elégedett is, meg nem is a hármas együttműködés eredményeivel, politikailag minden rendben van, de vannak technikai nehézségek. Megemlítette a vámunió lehetőségét, hiszen ez a térség nem válhat Európa részévé, ha az országok egymás előtt zárva tartják a határokat.	(B. M.)
A magyar kormányfő az amerikai elnöknél
Nemzetközi törekvéseink egybeesnek
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Antall József amerikai látogatásának utolsó napja egyúttal politikai csúcspont is lett, hiszen Quayle alel-nökkel reggelizett, majd a Fehér Házban fogadta őt Bush elnök. A magyar kormányfő lapzártánk után utazott el Washingtonból Krakkóba, a hármas csúcstalálkozóra.
Nagy érdeklődéssel fogadta Bush elnök elképzeléseinket és kérte a jugoszláviai megoldással kapcsolatos javaslataink részletes előterjesztését - tudatta a Fehér Ház kertéjében, az ovális irodából távozván Antall József. A magyar kormányfőt, valamint a vele volt Jeszenszky külügyminisztert, Tar kijelölt nagykövetet, Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó, Sununu stábfőnök és Eaglebur-ger első külügyminiszter-társaságában fogadta George Bush. Mint utóbb Antall a tudósítóknak elmondta, szóba került a NATO hatáskörének kiszélesítése, kapcsolatainak kialakítása a megújult Kelet-Európá-val, s Bush igényt tartott a magyar miniszterelnök véleményére mind a jugoszláviai, mind a szovjet helyzet megítélésében. „És kérte, bármikor hívjam fel telefonon” - közölte Antall, akinek az ovális irodába való
megérkezésekor a fotózás közben Bush az újságírók jelenlétében megemlítette, hogy nemrég szintén beszéltek egymással térségünkről, Jugoszláviáról. Az amerikai elnök még egyébként megjegyezte a fotózás során, hogy „nagy örömmel” látja újfent vendégül Antalit, s támogatásáról biztosította Bush a „demokráciáját tökéletesítő és erősítő Magyarországot”.
A tárgyalások után a kormányfő a kertben közölte, hogy az amerikai
elnök nagy érdeklődéssel tekint hazánk fejlődésére. S persze tökéletesen ismerte Bush mindazt, amiről egyhetes amerikai látogtása során Antall a különböző helyeken beszélt, így ezek a megbeszélések témáját képezték. A magyar fejlődést Antall szerint Bush ,rendkívül pozitívan” értékelte. Szóba került különben a krakkói hármas csúcs is, ahová (a Kirkland szakszervezeti vezetővel, majd Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadóval folytatott péntek délutáni eszmecseréjét követően) Antall lapzárta után indult. S egy, Csehszlovákiával kapcsolatos kérdésre felelve és szomszédunk kiegyensúlyozott budapesti megítélését hangoztatva, Antall kijelentette a tudósítóknak: mi éppen azért sürgetjük a jugoszláviai megoldást, mert a válság elhúzódása kihat az egész térségre, már pedig a magyar politikának nem érdeke „bármely szomszédunk destabilizálódása”. Jeszenszky még elmondta lapunknak, hogy a jugoszláviai megoldással kapcsolatos magyar javaslatokat a szokásos úton írásban fogják az amerikai kormánnyal megismertetni.
Mielőtt felkereste volna a Fehér Házat, Antall az alelnöki rezidenciára látogatott, s a munkareggeli során az amerikai alelnök felidézte tavaszi (Folytatás a 3. oldalon)
Az emberi jogok érvényesülése nem belügy
- hangoztatja a moszkvai záródokumentum
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Gyakorlatilag nem sikerült haladást elérni a nemzeti kisebbségek témakörében az EBEÉ emberi dimenzióval foglalkozó konferenciájának moszkvai találkozóján a nyári genfi szakértői tanácskozás eredményeihez képest -ismertette a magyar delegáció külön közleményben is rögzített véleményét nemzetközi sajtótájékoztatóján Gyarmati István nagykövet, hazánk EBEÉ-küldöttségének vezetője, megvonva a szovjet fővárosban lezáruló egyhónapos diplomáciai tárgyalások mérlegét. A magyar fél mégsem elégedetlen, hiszen a csütörtök este jóváhagyott zárónyilatkozat tartalmazza számos kezdeményezését. A nemzeti kisebbségek ügye egyébként a magyar diplomata megítélése szerint a januári miniszteri tanács és a márciusi helsinki konferencia középpontjába fog kerülni, s ezt a har-
micnyolcak többsége már most is megértette, ami feltétlenül bizakodásra ad okot, s a magyar erőfeszítések folytatására.
A moszkvai találkozó egyik nagy vívmánya, hogy a záródokumentum preambuluma leszögezi: az emberi jogok nem képezhetik egy-egy állam belügyét, tiszteletben tartásukért a tagországok kollektív felelősséggel viseltetnek. Ezen elv elfogadtatása éppúgy a magyar delegáció Jeszenszky Géza beszédében kifejtett célkitűzései között szerepelt, mint a hadseregek polgári ellenőrzésének és az emberi jogok rendkívüli állapot idején történő betartásának garanciái. Gyarmati István különös jelentőséget tulajdonított az emberi jogi mechanizmus megteremtésének, amelynek működése során első ízben szakítanak a harmincnyolcak a konszenzus elvével: ha egy ország egy másik államban az emberi jogok megsérté-
sét vélelmezi és ehhez kilenc további tagország támogatását megszerzi, független szakértőket lehet meneszteni az adott országba, kormányának beleegyezése nélkül is.
A magyar nagykövet sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a találkozó résztvevői nem tették magukévá azt a német javaslatot, amely túllépett volna az emberi jogok megsértésének ilyen konstatálásán, és hasonló feltételek mellett bizonyos intézkedéseket, szankciókat is kilátásba helyezett volna.
A moszkvai tanácskozás először foglalta dokumentumba a rokkantak és a nők jogainak védelmét, s szintén példa nélkül állóan nagy figyelmet szentelt a vendégmunkások és családtagjaik helyzetének, a sajtószabadsággal és a tömegtájékoztatás függetlenségével kapcsolatos kérdéseknek.
Vida László
SZOMBAT
KÓNYA IMRE A „FEKETE EMBER'7,
akitől félteni kell a demokráciát. A kép hirtelen megváltozásának az a vitairat az oka, amelyet ismeretlen tettesek néhány hete elloptak, majd a sajtó rendelkezésére bocsátottak. (Kónya Imrével Lőcsei Gabriella készített interjút: Kampányok és okmányok -5. öldal)
A MUNKA VILÁGÁNAK ALKOTMÁNYA
most készül. Azt vátják el tőle, hogy megalapozza a munkáltató és a munkavállaló szociális partnerségét, számoljon a piacgazdasággal... (Kovács Judit interjúja Kósáné Kovács Magda képviselővel a munka törvénykönyvéről a 6. oldalon)
A LETŰNT KOR JELKÉPE
immár a Kondukátor nagy álma, a palota, amely Románia agyközpontja lett volna. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a gigászi építkezés befejeződjön. (Árvay Sándor: A palota rejtelmei - 8. oldal)
A KÖZÖS PIACI TAGSÁG
komoly költségekkel is fog járni, s ha a magyar politikai erők erre ráébrednek, sokan a csatlakozás ellen fordulhatnak. (Durst Judit: A tizenkét fejű sárkány és Magyarország - 9. oldal)
AZ ÖNELVAKÍTÁS AKROBATÁJA VOLT...
Mindazonáltal soha nem jelentett fel senkit, ami abban az időszakban a Szovjetunióban szinte bátorságnak minősült. (Fejtő Ferenc: Ilja Ehrenburg -10. oldal)
AZ ELNÖK ÉS A KAPITÁNY
olyannyira együvé tartoznak - a korábbi érvelések szerint -, hogy Mészöly távozása után várható lett volna dr. Laczkó Mihály lemondása. (Malonyai Péter: Névnap -13. oldal)
ALIANDO ROVATAINK
■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ RIPORT 6. OLDAL ■ FÓKUSZ 7. OLDAL ■ NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDAL ■ GAZDASÁG 9. OLDAL ■ KULTÚRA 10-11. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDALI TUDÓSÍTÁSOK 14. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL