﻿Ara: 11,50 Ft
Maáp* Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
PÉNTEK, 1991. október 18., LIV. évfolyam, 245. szám
Polgármesterek
A szerdai lapokban megjelent hír így szól: „Kevés a jelentkező a főpolgármesteri hivatal vezetői állásaira, ezért október 25-ig meghosszabbították a 23 ügyosztály-vezetői poszt betöltésére kiírt pályázatok beadási határidejét." Ez a tény is arról árulkodik - aminek sok egyéb tünete is megfigyelhető
válságos időket él át a hazai közigazgatás. Ami szorosan összefügg az irányítás minőségével, a szakértelemmel a polgár-mesterektől kezdve az ügyféltájékoztatókban dolgozó előadókig.
A polgármesterek általában igazságosságra törekszenek, a testületben helyet szerzett minden párt érdekére szeretnének tekintettel lenni. Ütközőpontok, s ezért minden igyekezetük ellenére nem mindig sikerül elérniük, hogy a képviselők egy irányba húzzanak. A testületi ülések gyakorta a különböző frakciók ádáz marakodásának a színhelyei. Ebben a küzde-
lemben egyesek hamar elfáradnak és feladják. Túlnyomó többségében nem segítenek azok sem, akik
a régi apparátusból maradtak az íróasztaloknál, inkább némi kárörömmel figyelik a vergődést.
A legtöbb helyen a polgármestert teszik felelőssé, amiért nem alakultak ki az önkormányzaton belül a harmonikusan együttműködni képes különböző bizottságok. Meg azért is, hogy nagy a széthúzás, ügyrendi és szervezeti viták, éjszakába nyúló ülésezések terhelik a tisztségviselőket. Őket veszik elő akkor is, ha a határozat
papíron marad, ha elsikkad a felelősség, ha sok az üresjárat. Megérdemlik - mondják az ellendrukkerek -, miért nem harcolnak keményebben azért, hogy a szakembereket igénylő posztokra objektív mérce szerint válasszák ki az odavaló embereket. A múlthoz viszonyítva ugyanis ebben a tekintetben nincs lényeges változás.
Vannak azonban anyagi okai is annak, hogy a jó szakemberek nem tolonganak, amikor az önkormányzatok kiírják a pályázatokat. A nagy felelősséget, türelmet, ítélőképességet s nem utolsósorban erős idegeket igénylő munka távolról sincs értékén megfizetve. De
S' yan is élveznének magas jöve-net, amikor az önkormányzatok nagy része szegény, mint a templom egere. Függőségük még mindig erős a költségvetéstől, saját vagyonukból, vállalkozásaikból nem tudják előteremteni a fejlesztésekhez, az intézmények működtetéséhez szükséges anyagiakat. Példák. A főváros közlekedésének fejlesztésére a szakemberek szerint évi három-négy milliárd forintra lenne szükség, ae jó, ha ennek a tizede rendelkezésre áll. Készülnek szép tervek az egészségügyi hálózat korszerűsítésére is, de azok szintén levegőben lógnak, hiszen egyes kórházak, rendelőintézetek máról holnapra élnek. Az idegösszeroppanás kerülgeti azt a kerületi polgármestert is, aki a közérdeket védve az önkormányzati lakások eladásánál igyekezett rendet teremteni. Nem sikerült neki, holott vallja: „Ez a fajta lakásprivatizáció a Korrupció melegágya."
Az önkormányzati működés számos válságjelét tapasztalva is tény: a magyar közigazgatás működik. Talán azt sem túlzás állítani: tökéletesedik. Struktúrájába hol jól, hol kevésbé harmonikusan beilleszkednek a történelmi hagyományok és a fejlett nyugati országok követésre alkalmas módszerei. S a polgármester urak is lassan-lassan megszerzik a szükséges jártasságot hivatásuk gyakorlásában. A minőség változására azonban -mint az említett sikertelen pályázatokból is következtetni lehet - még jó ideig várnunk kell.
Keserű Ernő
Célegyenesben a békeértekezlet? ■
A szovjet és az izraeli külügyminiszter találkozója Jeruzsálemben
■ A BANKVILÁG BANGKOKI CSÚCSTALÁLKOZÓJÁT „történelmi jelentőségűnek" minősítette az AFP. A csütörtökön véget ért közgyűlést azért mondotta ilyen fontosnak a francia távirati iroda -bár az inflálódó szavak korában a jelzőkkel illik csínján bánni -, mert mind a Világbank, mind a Nemzetközi Valutaalap (IMF) többször is érzékelhette, hogy a nemzetközi életben azt várják tőlük, segítsék Kelet-Európát, mozdítsák elő a példa nélkül álló átalakulást a volt szocialista országokban. Ezt az igényt tükrözi a bangkoki munkaprogram, amely sürgeti a nem termelő ráfordítások, így mindenekelőtt a katonai költségvetések megnyirbálását, valamint az agrártámogatások leépítését. A londoni csúcs után a hetek ismét megvizsgálták és
Sgasztónak minősítették a Szovjetunió pénzügyi yzetét, de - mint a távirati irodai jelentésekből kitűnik - az elemi élelmezési és ellátási gondokkal küzdő köztársaságok nagy összegű hitelhez Bangkokban sem jutottak. Sőt a fejlett ipari államok nyugtatgatni kényszerültek az úgynevezett fejlődő országok nagyobb részét, amelyek aggodalmaskodtak amiatt, hogy a kelet-európaiaknak juttatott segélyek elszívják a nekik szánt támogatást. Miközben tehát a thaiföldi fővárosban - különösen az angolszász miniszterek - örömmel nyugtázhatták, hogy a piacgazdaság tért hódított a, tervutasításos szocialista gazdálkodás rovására, a
| A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
pénzügyi és bankárértekezlet nyitva hagyta azt a dilemmát, hogy a fejlett ipari államok valójában mekkora összeggel kívánnak beszállni Kelet-Euró-pa gazdasági talpraállításába.
1 „TÖRTÉNELMINEK" ezekben a napokban inkább a jeruzsálemi tárgyalássorozat minősíthető, hiszen Pankin szovjet külügyminiszter bekapcsolódott a békeértekezlet előkészítését célzó konzultációkba. Baker hosszasan tárgyalt Samir izraeli miniszterelnökkel, a megbeszélés egyik első számú napirendi pontja a palesztin jelenlét kérdése volt. Arafat sietett közölni, őt nem hagyják ki a döntéshozás egyetlen szakaszából sem, mert közvetlen kapcsolatban áll azzal az izraeli palesztin személyiséggel, akivel még szerdán este tárgyalt az amerikai külügyminiszter. Miközben a diplomácia sikert remél a jeruzsálemi eszmecseréktől -a szovjet-izraeli kapcsolatok felújítását -, kénytelen tudomásul venni, hogy a jugoszláviai közvetítési kísérlet ismét kudarcot vallott.
m A HORVÁT MINISZTERELNÖK újra fölkérte Gor-bacsovot, hogy segédkezzék a harcok megszünte-
tésében, s ily módon több mint kétséges, hogy a hágai békeértekezlet péntek délelőttre tervezett ülése hozhat-e érdemi haladást. Egy holland külügyi szóvivő azt állította, hogy a résztvevők egy egyelőre bizalmas, a megegyezést körvonalazó ' ikumentumtervezetet készülnek megvitatni. A
belgrádi sajtó kommentárjairól említésre méltó, hogy a gorbacsovi közvetítési kísérlet - a jugoszláv lapok szerint - azt jelzi, hogy az amerikaiak is bekapcsolódtak a békéltető diplomáciába, hiszen Gorbacsov és Bush állandó telefonkapcsolatban állt egymással.
m KÖZÉP-EURÓPÁRÓL is szó esik a NATO nukleáris tervezőcsoportjának taorminai értekezletén, ahol elsősorban az utóbbi hetek leszerelési indítványait vitatják meg. Nyugat-Európában élénken kommentálják a közös védelmi politika megalapozásának szánt francia-német hadtest tervét. Egy berlini újság szerint a kezdeményezés német szemszögből elsietettnek tűnik, hamis várakozásokat és reményeket ébreszthet. Ezzel ellentétben a Frankfurter Allgemeine Zeitung - mint az MTI tudósítója beszámolt róla - művészi diplomáciai kompromisszumnak nevezi az indítványt, a többi között azért, mert aláhúzza, hogy a döntő fontosságú politikai kérdésekben Párizs és Bonn azonos véleményen van.	(M.J.)
NATO-döntés
Taorminában
„Az eurorakéták 1979-ben történt telepítése óta a legfontosabb ülés" - így nyitotta meg a házigazda, Virginio Rognoni a NATO védelmi minisztereinek ülését csütörtökön a szicíliai Taorminában, ahol a NATO atomtervező csoportja kezdett kétnapos tanácskozást.
Az MTI jelentése szerint az ülésen elhatározták - Bush amerikai elnök szeptemberi bejelentése nyomán - a NATO taktikai (rövid távú) atomrakétáinak és tüzérségi eszközeinek leszerelését. A mintegy 3500 ilyen célú robbanótöltetből 2600-at távolítanak el az amerikai légitámaszpontokról Európában.
Az atomtervező csoport ülésén is világosan megfogalmazódott: a NATO-nak át kell gondolnia és alakítania egész stratégiáját a Szovjetunióban bekövetkezett változások nyomán. Az atomfegyverek leszerelése Európában egyik következménye a szembenállás megszűnésének, és illeszkednie kell az atlanti szövetség új, kialakítandó stratégiájába, amely az európai biztonságot gyökeresen új alapokra helyezi. Ezt a stratégiát az állam- és kormányfők római tanácskozásán kell majd jóváhagyni.
Nonstop tárgyalássorozat Jeruzsálemben
Pankin is az izraeli főváros vendége
JERUZSÁLEM - Szerdán jócskán késett James Baker repülőgépe és az amerikai külügyminiszter végül is Csak a késő esti órákban kezdte meg éjszakába nyúló tanácskozását a jeruzsálemi amerikai konzulátuson a palesztin küldöttséggel. E találkozóról kommentár ugyan nem jelent meg, Feiszal Husszeini, a palesztin küldöttség vezetője azonban csütörtökön reggel egy rádiónyilatkozatban reményét fejezte ki, hogy a béketárgyalások megkezdődhetnek. Persze ehhez az izraeli félnek el kellene fogadnia a palesztin küldöttség összetételét, amely jelen híradásunk óráiban is ismeretlen még. Annyi bizonyos, hogy Feiszal Husszeini nyilatkozatából az itteni politikai hírmagyarázók is mindenképpen figyelemre méltónak ítélték, amit Jeruzsálem státusáról mondott. Eszerint a palesztin tárgyaló fél is egységes egésznek tekinti a várost azzal a kitétellel, hogy az itt élő arabok is élvezzenek egyenlő jogokat a zsidó lakossággal. A palesztin politikai vezető elmondta, hogy végcéljuk az önálló palesztin állam létrehozása, vagy legalábbis ebben a stádiumban egy jor-dán-palesztin föderáció.
Az amúgy is felkorbácsolt itteni kedélyeket még inkább megzavarta
Jasszer Arafat csütörtökön közzétett nyilatkozata. A PFSZ vezetője állítólag kijelentette, hogy naivság lenne feltételezni teljes kizárását a béke-folyamatból, hiszen Feiszal Husszeini valamennyi meg-ny ilatkozását egyezteti vele telefonon, így valójában minden döntési fázisban részt vesz a PFSZ vezetése.
A Háárec független napilap cikkírója szerdán még arról számolt be -és ezt szerte a világon több sajtóorgánum átvette -, hogy Samir ideges és az Egyesült Államok vezetőit Izrael eladásával vádolja. A szerző, persze, mindezt Samirhoz közel álló körökre hivatkozva írta meg, és a miniszterelnök magánbeszélgetéseire célzott. Az izraeli rádió egyik neves politikai tudósítójának csütörtökön maga Samir miniszterelnök cáfolta a róla keringő híresztelé-
seket. A legbarátságosabban nyilatkozott az amerikai vezetésről és hangsúlyozta, hogy a tárgyalások megkezdése előtt felelőtlenség lenne bármilyen véleményt alkotni. „Egy bizonyos - közölte Samir -, a most folyó tárgyalások valóban nem könnyűek". Ezt látszik igazolni kü-(Folytatása2.oldalon.)
Küzdelem a kedvezményekért
Nyitott kérdések a magyar társulási szerződés körül
R»I'TSS7PI _ immár nvnlraH^nr találkozott évente tíz százalékkal. Í2v összesen 50 százalékkal tanúsít azzal szemben, hoev konkrét számok kerül
BRÜSSZEL - Immár nyolcadszor találkozott az Európai Közösség és hazánk küldöttsége, hogy a társulási szerződésről tárgyaljon. Az egy hónapja megakadt egyeztetés után az újabb, a remények szerint immár utolsó előtti forduló fő kérdése az volt, sikerül-e kimozdulni a holtpontról. Dr. Juhász Endre, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának főosztályvezetője a Magyar Nemzetnek nyilatkozva elmondta, hogy jelentős előrelépés történt az EK-bizottság kibővített tárgyalási mandátumának realizálása, szavakká és számokká alakítása során, ám még korántsem értek azok végére. A számunkra talán legfontosabb mezőgazdasági termékek kérdésében nincs komoly ellentét, de minden egyes áru esetében egyeztetni kell, s természetesen meg kell küzdeni a kedvezményekért. Ez hosszú technikai munka. Az az elv azonban, mely szerint a magyar exportot sújtó terheket, vámokat, lefölözéseket három éven át évi 20 százalékkal, tehát összesen 60 százalékkal kell csökkenteni növekvő mennyiségi keretek között oly módon, hogy ezek öt éven keresztül
évente tíz százalékkal, így összesen 50 százalékkal nőjjenek, a magyar fél számára jó kiindulási pont.
A magyar küldöttség már most szerette volna tisztázni a legfontosabb kérdéseket, hogy novemberre már csak a szöveg végleges formába öntése maradjon. Mindez azonban nem sikerült. Kisebb-na-gyobb véleménykülönbség van egyes mezőgazdasági termékek esetében, s nem zárult le a vita a magyar részről nyújtandó kedvezmények - amelyek természetesen a termékek jóval szűkebb körére vonatkoznak és kisebbek a nyugatiaknál - esetében sem.
Még mindig jelentős nézeteltérések vannak a textilipari termékek kérdésében. Magyar részről a fő probléma az - mondta a küldöttség vezetője hogy a mennyiségi korlátozások és a vámok felszámolására még mindig nem adott végső határidőt a közösség.
A magyar követelések irányába történt bizonyos elmozdulás a nyugati részről neuralgikusnak minősített munkaerőmozgás terén, de még ez sem felel meg teljesen a kéréseinknek. A közösség ugyanis abszolút és véglegesnek tűnő ellenállást
tanúsít azzal szemben, hogy konkrét számok kerüljenek be ezzel kapcsolatban a szerződésbe.
Egyéb területen, így a letelepedés, a tőke és a szolgáltatások mozgásának kérdésében is javítottunk eddigi pozícióinkon, ám itt is akadnak még jelentős elvi különbségek. Az EK további liberalizálást kért Magyarországtól, s hazánk számos területen kész is szabad letelepedést adni. Ám vannak érzékeny szektorok, ilyen például a bank és a biztosítás. Ez esetekben azonnali szabad letelepedésről nem lehet szó, csak a liberalizálás későbbi fokozatos kiteijesztéséről.
A főosztályvezető a fennálló nézetkülönbségek ellenére bízik abban, hogy a következő forduló után, november közepén parafálható lesz a szerződés, s december folyamán alá is írják azt. A parlamenti ratifikálás természetesen hosszú folyamat, ezért erre az időre egy átmeneti megállapodást köt a két fél. Ez nem igényel parlamenti jóváhagyást, s a gazdasági, kereskedelmi kedvezményeket - különösen az időtáblához kötötteket - ideiglenesen hatályba léptetné.
Stier Gábor
ERTESULT-E
NOBEL-BÉKEDÍJÁRÓL
a burmai politikusnő, Aung San Suu Kyi? A megfigyelők ebben sem biztosak, hiszen a kaszárnya-szocializmust megvalósító katonák olyan állapotokat teremtettek e gazdag országban, hogy Burma a világ tíz legszegényebb állama közé süllyedt. (Pósa Tibor: Burma-börtön - 2. oldal)
ZSÁKUTCA,
KOPJAFÁKKAL
Használni a határainkon túli magyarságnak csak türelmes érveléssel tudunk; a népeket szólni le: végzetes zsákutca. (Timár György: Kitől tanul a csetnik? - 6. oldal)
A HORROR REKORDJA
„Meglehetősen obszcén dolognak tartom Kolumbusz ünneplését, mert műve a horror meg nem haladott rekordja. Nem ünnepelhetünk egy embert, aki az indiánok szemszögéből nézve rosszabb, mint Attila, a hun.” (Szelényi Zoltán: Ünnepeljük-e Kolumbuszt? - 7. oldal)
AKI CSAK TEHETTE, MÁS FOGLALKOZÁST VÁLASZTOTT,
hiszen az ötvenes évektől kezdve nálunk sajátosan kezelték, gyakorlatilag csak átmenetileg eltűrték a kereskedelmet. (Interjú a boltvezetőkről - 8. oldal)
VELÁZQUEZ, GOYA, TIZIANO,
Tintoretto, Brueghel, Manet, De-gas és Renoir festményeit őrzik állítólag Gorki zárt város múzeumának titkos raktáraiban - és ezek a remekművek magyar magángyűjteményekből származnak... Egy amerikai művészeti folyóirat moszkvai tudósítója beszámol értesüléseiről. (Ember Mária: Magyar műkincsek szovjet földön? -10. oldal)
LAKÁSBA VALÓ MAJMOKAT HOZOTT
évek óta az országba, s azt sem tudta, hogy emberre halálos fertőzés hordozói. „Állati” (és emberi) dolgainkról szól Baróti Szabolcs írása a 11. oldalon.
TÍZ DOLLÁRT IS ELKÉRNEK EGY SÖRÉRT
Svédországban, s ettől a elriasztó ténytől is remélik a szervezők, hogy a labdarúgó-kontinensbajnokság idején a szurkolók vandalizmusa elmarad. Természetesen biztonsági intézkedéseket is hoznak, miként arról interjúnk a 13. oldalon beszámol.
ALLANDO ROVATAINK
■ NEMZETKÖZI ELET 2-3,. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT-INTERJÚ 7. OLDALI KARRIER 8. OLDALI GAZDASÁG 9. OLDALiKULTÚ-RA 10. OLDALI KÖRNYEZET-VÉDELEM 11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDALI TV-, RÁDIÓMŰSOR 14. OLDALI NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL