﻿TUDJA-E ÖN? NAGY VETÉLKEDŐNK KÉT ELSŐ KÉRDÉSE
aló. oldalon
Négymillió
forintnyi
nyeremény!
MA
AZ UTCA ELSZÁMOL?
Expo-játék
Irta: Keserű Ernő
Talán már meg is kezdődött az aláírásgyűjtő akció a világkiállítás mellett. Ha eljut hozzám a gyűjtőív, aláírom, mert ex-popárti vagyok. Jóllehet sikerét illetően kételyek is mocorognak bennem. Annak ellenére, hogy odafigyeltem az érvekre és az ellenérvekre, a téma körül zajló, immár egyéves csatározásokra.
S ez az, ami aggaszt: az egymás érveit megsemmisítő viták sokasága, a hosszú hónapok óta tartó huzavona. Jó nevű, szavahihető gazdasáai szakemberek, politikusok állnak az egyik oldalon is, a másikon is, s megy a kötélhúzás, a labda ide-oda rugdalása. S e játékban a labda a felelősségvállalást jelenti. Nincs bíró, aki Te tudná fújni ezt az időt húzó, céltalan passzolgatást, mert a résztvevőket védi az elv, amely így hangzik: a demokrácia időigényes.
A demoktácia csúcspontja pedig a népszavazás. Ha a nép dönt, akkor a szakemberek tudják majd, mit kell tenniük, akkor varázsütésre felgyorsul minden, senkit nem béklyóz le a felelősség, hogy mennyit hoz vagy mennyit visz el az államkasszából az expo. Ily módon sem a hatalmon lévő, sem qz ellenzékhez tartozó pártok nem tudnak ugyan tőkét kovácsolni belőle maguknak, de nem kell vállalniuk a sikertelenség ódiumát sem.
A kilátásba helyezett népszavazás kapcsán az állampolgárok többségére gondolok, az úgynevezett kisemberekre. Azokra, kiknek figyelmét a napi megélhetésért való küzdelem köti le, akik esténként fáradtságtól gyakran elalszanak a tévé előtt, újságolvasásra pedig vagy az idejükből, vagy az erszényükből nem futja. Aztán a csökkentett kalória-fogyasztásra kényszerített kisnyugdíjasok milliós táborára gondolok, akiket az köt le, hogyan húzzák ki addig, amíg ismét csenget a postás.
Miért akarjuk ebbe a játékba belerángatni őket? Olyanhoz kérni hozzájárulásukat, amihez nem értenek, ami profi, gazdasági és pénzügyi szakemberek döntését igényli. Alapos, elfogadható elképzelések, törvénytervezetek kidolgozásához a felállított programiroda sajnos alkalmatlannak bizonyult. Miért nem lehetett azonban egy olyan - pártok felett álló - negy-ven-ötven fős szakmai bizottságot életre hívni - külföldi szakértőkkel megerősítve -, amely minden szempontból döntéshozásra alkalmas előterjesztést készíthetett volna.
Mintha túl könnyelműen nyúlnánk a népszavazás eszközéhez. Mintha elfeledkeznénk az időközi parlamenti választások sikertelenségéről. Mintha teljesen figyelmen kívül hagynánk a politikától elfordulok nagy számát. Nehezen érthető, egyesek miért olyan magabiztosak abban: ha most az expo ügyében szólítják az állampolgárokat az urnákhoz, akkor majd tömegesen és lelkesen vonulnak szavazatukat leadni. Amikor a többség azt sem tudja, mi a tétje az egésznek, hogyan hat vissza a bérből élőkre, na igent vagy nemet mondanak. Ha csak a fővárosban tartanának népszavazást, azt talán még megfelelő érdeklődés kísérné, mivel az expo helyszínéről van szó, és az ott élőket közvetlenül érinti. Ha azonban országos népszavazás lesz, - valószínűsíthető - a megyék lakói nagy közömbösséggel viszonyul-
nának hozzá, úgy érezvén: „ez nem a mi asztalunk".
Úgy tűnhet: amit eddig elmondtam, azzal az expo ellen agitálok, holott ismétlem, világkiállítás-párti vagyok. Csak félek, hogy elfecséreljük azt a maradék bizalmat is, amely még megvan az állampolgárokban, s amellyel még működtetni tudjuk demokratikus intézményeinket. Mivel az emberek többségének az expo ügyében való állás-foglaláshoz még szükségeltetik fogódzó, megemlítek néhány olyan momentumot, amelyet mérlegelni érdemes. Sokan hangsúlyozzák például azt: az expo leglelkesebb hívei a vállalkozói réteg, a formálódó új burzsoázia tagjai, akik a kiállításban nagy esélyt látnak további tollasodásra. Ok nem kockáztatnak, csak a gyümölcsöt szeretnék begyűjteni. Ez a beállítás célzatosan hamisít, mert erősödő piaci viszonyaink közepette, erőfeszítések nélkül senki nem lehet sikeres. S nem szabad elfeledkezni arról sem - ami egyébként közhelynek számít e témakörber;- ha valami jó a vállalkozónak, az jó kell hogy legyen a munkások és alkalmazottak nagy csoportjainak is.
A külföldi befektetők már eddig komoly ajánlatokkal jelentkeztek. Ha a hazai és külföldi ajánlatokat összeadjuk, akkor azok elégségesnek látszanak arra, hogy a kiállításhoz közvetlenül kapcsolódó felszíni létesítmények megvalósítását a vállalkozók pénzéből oldják meg. Hiába volt azonban a sok vita, csetepaté, ma sem tudja senki pontosan, elegendő-e a számba vett vállalkozói forrás a megrendezéshez, vagy sem.
Az expo hasznát - ezt is egyre többen vallják - nem lehet csupán a kiállítás közvetlen bevételén mérni. A zárszámadáskor a rendezők kimutathatnak néhány milliárdnyi hiányt, ami azonban elenyésző lehet ahhoz a nyereséghez képest, amit az egész rendezvény a gazdaság dinamizálásában kifejt.
Sok a kérdőjel, és az is megsejthető az eddig nyilvánosságra hozott elképzelésekből, számadatokból - valamint a külföldi hasonló kiállítások tapasztalataiból -, hogy nagy nyereségre, látványos fellendülésre nem lenet számítani az expo jóvoltából. Csak valamit elindíthat. Mégis azt mondom: akkor is érdemes megrendezni, ha nem lenne más és több, mint egy gyógyulni akaró pszichés ember számára a placebó. Az expo megrendezésének tudata hitet, erőt, kedvet adhatna sok területen az elfásult, az önbizalom hiányában szenvedő embereknek, mert a mai rossz kedvünk egyik fő forrása, hogy nem bízunk saját erőnkben.
Ha már megindult az aláírásgyűjtés, a kezdeményezőknek, a szervezőknek meg kellene elégedniük azzal a néhány százezer igenlő válasszal, amit egy-két hét alatt könnyűszerrel megszerezhetnek. Ki nem játszva, kézben tartva is jó adu lenne. így is tudnának a fővárosra, a kormányra, a parlamentre hatást gyakorolni. Ez hevesebbe kerülne az országnak, s nem tennénk ki feleslegesen újabb teherpróbának a demokráciát. Lehet, hogy más választásunk nem is lesz. Mivelhogy lassan kifutunk a BIE által megszabott határidőből. December 5-ig - a magyar hivatali ügyintézői mentalitást ismerve - aligha lehet megrendezni a népszavazást. Talán nem is lenne olyan nagy baj.
Pankin a francia, Genscher a szovjet fővárosban
Tisztázó eszmecserék a NATO és Moszkva viszonyáról
* A POSZTKOMMUNISTA KE- I--------------------------1 H A POLGÁRHÁBORÚBA me-
LET-EURÓPA egyik legfonto- IA KÜLPOLITIKAI HELYZET rült Jugoszlávián aligha vál-
' toztat érdemben a hágai béke-
sabb választási küzdelmét n
dezik meg vasárnap Lengyelországban. Két héttel azután, hogy a bolgár szavazók cserbenhagyták az egykori kommunisták utódszervezetét és az ellenzéket juttatták többségi helyzetbe, a csaknem huszonnyolcmillió lengyel választópolgár arról dönthet, hogy milyen összetételű parlament hozza majd meg az átalakulás létfontosságú törvényeit. Bár a második világháború utáni időszak első szabad lengyel választását több elemző történelmi jelzővel illeti, az előrejelzések meglehetősen borúlátók. Általában úgy tartják, a legnagyobb kérdés, hogy a politikával szemben Kelet-Európa-szerte megnyilvánuló közöny milyen mértékig keríti hatalmába a lengyel szavazókat. Ánélkül, hogy a pártesélyek latolgatásában elmélyedne, a londoni The Economist úgy vélekedik, a választások után nagyon „széttöredezett" lesz a parlament, több miniszter távozni fog, s Walesa elnöki hatalma tovább növekszik. Az egyik varsói újság egyébként élesen bírálta az elnök némely kijelentését. Walesa a többi közölt a privatizáció egy jellegzetesen populista tervét is előterjesztette. A vi-s különösen Kelet-Európa azért követheti megkülön-
böztetett fii
rejött új i
korszerű politikai váltógazdálkodást alakítsanak Amint a magunk portáján és szomszédainknál körülnézünk, csak arra következtethetünk, hogy a folyamat felettébb hosszúnak és keservesnek ígérkezik, s ezen az előrejelzésen a lengyel voksküzdelem aligha változtat.
konferencia újabb tanácskozása, amelyről a szövetségi elnökség úgynevezett „szerb blokkja'' távol maradt. Miközben a harcok több helyütt folytatódtak, Andreotti olasz miniszterelnök azt mondotta, hogy az EK-tagorszógokkal. összhangban Róma „két hónap múlva valószínűleg elismeri" Szlovénig és Horvátország függetlenségét. Mint az MTI tudósítója beszámolt rója, Andreotti az osztrák diplomácia vezetőjét fogadta, s annyit mondott neki, hogy „távlatban nincs akadálya Ausztria belépésének" a Közös Piacba. Ugyanezt a témát érintette Bangemann, a magas rangú brüsszeli hivatalnok egy wolfsburgi tanácskozáson.
A KAPUK minden európai demokrácia előtt nyitva állnak - hangzott a meggondolkodtató fejtegetés -, ha a belépni óhajtóknak van konvertibilis valutájuk, s ha gazdasági fejlettségi, szintjük a csatlakozás pillanatában eléri a görög, a portugál vagy áz ír gazdaságét. Bangemann bizottsági alelnök úgy vélekedik, hogy az EFTA-or-szágok mellett az ezredforduló tájékán tagjelölt lehet Lengyelország, Csehszlovákia és hazánk s valószínűleg a három balti állam is. Ugyanezen a tanácskozáson egyébként a Magyar Nemzeti Bank magas rangú tisztségviselője azt mondta, hogy a kedvezőtlen külgazdasági irányzatok miatt hazánkat áz idén kétmilliárd dolláros veszteség érheti. Talán erre is alapozza jóslatát egy német elemző, aki szerint az idén és jövőre a Kelet- és Nyugat-Európát elválasztó jóléti szakadék tovább növekszik.	(M. J.)
Sok párt a rajtnál
A lengyelek új törvényhozást választanak
(HÍRÖSSZEFOGLALÓNK)
A háború óta először tartanak szabad parlamenti választásokat Lengyelországban. Az előrejelzések szerint a hatvannyolc induló párt és politikai csoport közül egy sem szerzi meg a voksok legalább 30 százalékát. A felmérések az első helyre - húsz százalék körüli eredményekkel - a lengyel fogalmak szerint balközépnek vagy baloldali liberálisnak jelölt Demokratikus Uniót teszik. (Ide tartozik Ta-deusz Mazowiecki volt miniszterelnök.) Őket az egyes közvélemény-kutatások szerint változó sorrendben követi a Bielecki miniszterelnök nevével fémjelzett Liberális Demokrata Kongresszus, az „elnöki pártként” számon tartott s konzervatívnak minősített Egyetértés Centrum, valamint a Szolidaritás. Tíz párt állított jelöltet valamennyi választókerületben és 27
rendelkezik országos listával — a választék tehát bőséges, ám inkább laza koalíciók, semmint igazi pártok küzdenek egymással kevésbé markáns programokkal, annál ki-terjedtebb egymás elleni vádaskodásokkal és ígéretekkel. A várakozások szerint a parlamenti erőviszonyok nyomán legkevesebb 3-4 pártnak kell majd összefognia, hogy kormányt tudjon alakítani. A választási részvétek nagyon alacsonynak ígérkezik, jelezvén, hogy a lengyel társadalom nagy részét a mindennapi megélhetés jobban foglalkoztatja a politizálásnál.
Lech Walesa köztársasági elnök a Le Figarónak nyilatkozva úgy vélekedett: a sokféle politikai erő jelenléte miatt esetleg gyenge lesz a törvényhozó testület, ám a parlamentet akár ő maga vagy valaki más - együttműködve a képviselőkkel - végül is megszilárdít-
hatja. A választási kampány menetébe végül is bekapcsolódó elnököt egyébként szerdai televíziós interjúja miatt pénteken keményen megbírálta a Gazeta Wyborcza. Walesa egyszerűen olyan dolgokat mondott, amilyeneket egy köztársasági elnök nem mondhat - utalt a lap az államfő azon fenyegetőzésére, hogy a régi rendszer ellen vezeti az utca népét. Mivel a feltevések szerint a parlamenti választásokat követően a bizonytalan és lassan stabilizálódó helyzetben tovább nő Walesa befolyása, erre a lehetőségre készíthet fel a Gazeta Wyborcza azon megjegyzése: demokratikus államban az elnöki diktatúrával szemben nem a jóakarat jelenti a Védelmet, hanem az alkotmány, amelyre felesküdött. Többek között ebben különbözik Walesa Lengyelországa Jaruzelski Lengyelországától.
Ma még aligha rajzolódik ki, minek a kezdete a vasárnapi lengyel parlamenti választás. Bizonyos: lezárul egy átmeneti periódus, a régi és az új rendszer kerekasztal mellett kialkudott történelmi kompromisszuma. A felek két éven keresztül tartották magukat megállapodásukhoz - jóllehet azt a reálpolitikai erőviszonyok már régen elavulttá tették. (Lambert Gábor: Lengyel választások - 2. oldal)
MENEKÜL
A VAGYON DÉLRŐL
A börtönnel játszik Újvári Szabolcs: hetek óta kockáztatja szabadságát. Először a vegyszereket csempészte át, majd szétszerelte fogtechnikai laboratóriumának berendezéseit. Még öt fuvar hiányzik, s együtt lesz Szegeden az öt-hat millió forintot érő műhelye. (Halász Miklós: Milliókat érő gépek a fáskamrában - 6. oldal)
ÁTMENTŐSDI
Mi a vád ellene? A válasz: átmentette magát. Ez jelenünk elterjedt sértése; A fogalom tartalma azonban kitágult, felhígult, illetve eredeti jelentésétől elszakadt: azokra vonatkozna, akik megőrizték régi vezető állásukat; de azóta haladunk lefelé a szamárlétrán. (Kovács Judit: Átmentősdi - 7. oldál)
EURÓPAI
ZAVARODOTTSÁG
Európa egysége és ereje nem a mi összeurópai, hatpárti demagógiánkban rejlik, hanem azoknak az európai intézményeknek a fönnmaradásában, megerősödésében, amelyekhez majd csak ezt követően csatlakozhatunk. (Láng László: Kelet-európai királyfik csókjai - 8. oldal)
B NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDALI RIPORT-INTERJÚ
6. OLDAL B FÓKUSZ 7. OLDAL B NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. .OLDAL B GAZDASÁG 9. OLDAL B KULTÚRA 10-0. OLDAL B NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL B SPORT 13. OLDAL B TV-, RÁDIÓMŰSOR, T. SZERK. 14. OLDAL B VETÉLKEDŐ, NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL
A francia elnök még az idén Moszkvába utazik
Párizsból jelenti az MTI: Francois Mitterrand francia államfő pénteken Párizsban megbeszélést folytatott a hivatalos látogatáson Francia-országban tartózkodó szovjet külügyminiszterrel. Borisz Pankin a tárgyalások után elmondta: a találkozón véleményt cseréltek több nemzetközi és kétoldalú kapcsolatokat érintő kérdésről. Hangsúlyozta, szó volt arról is, hogy Francois Mitterrand decemberben hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. A megbeszélésen áttekintették azokat a kérdéseket is, amelyek Borisz Jelcin orosz elnök jövő év eleji franciaországi látogatásával függnek össze.
Idei negyedik szovjetunióbeli látogatását kezdte meg pénteken Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter, aki - mint az MTI jelentette -
Gorbacsov elnökkel is találkozik Moszkvában. Genscher a központ és a független köztársaságok viszonyáról kialakult, meglehetősen ellentmondásos képet szeretné tisztázni, és tárgyal majd vendéglátóival az összeurópai együttműködésről is. Sió lesz a NATO és a Szovjetunió, illetve az egyes köztársaságok viszonyáról a jövőben, valamint, ha nem is központi témaként, de valószínűleg fel fog merülni Erich Honecker visszaszolgáltatásának német részről szorgalmazott kérdése.
A szovjet külügyminisztérium a jelenlegi formájában nem felel meg sem az Oroszországi Föderáció, sem pedig a többi köztársaság igényeinek - jelentette ki a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában Andrej Kozirev orosz külügyminiszter.
A NAGY VETÉLKEDŐ
Szmodis Imre rajza