﻿TUDJA-E QN? NAGY VETEIKEDONK KÉT TOVÁBBI KÉRDÉSE
FOLYTATJUK
MaüyarNomzol
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1991. október 31., LIV. évfolyam, 255. szám
4 MILLIÓ FORINTOS JÁTÉKUNKAT
16. oldal
Alapítványok
Az alapítványok virágkorukat élik manapság Magyarországon, s így van ez rendjén, mert a modern demokráciákban nemcsak a segítségnyújtás a feladatuk, hanem a jelzés is: a társadalomban valahol szociális feszültség keletkezett. Hiszen a „szociális hálóval" csak az aktaemberek találkoznak — az alapítványok jól tudják, hogy a háló nem létezik, csak egyéni sorsok vannak, személyes problémákkal. És ha egyik hasadékát ott „fenn" bestoppolják, másutt gyakran újabb nasadás keletkezik.
A mi kis demokráciánkban ez is másként működik. Az állami szervek természetesen örömmel veszik az „alulról jövő" kezdeményezéseket, a népjóléti tárca vezetője és a kultuszminiszter pontosan tudja, milyen óriási értéket hoznak e szervezetek létre, s milyen hatásosan csökkentik a társadalmi feszültségeket. Ám azokat a finom jelzéseket, amelyekhez az alapítványokon keresztül gyorsan és olcsón hozzájuthatnának, csak kevéssé hasznosítják. A Pénzügyminisztériumról azonban alapítványi körökben azt suttogják, hogy a legnépszerűbb miniszter sokallja azt a mintegy húszmilliárd forintot, amibe az államnak az adakozóknak adott kedvezmények állítólag kerülnek.
Ebben maguk az alapítványok is hibásak lehetnek, mert érdekvédelmi szervezetük, a Magyar Alapítványok Szövetsége értelmetlen személyeskedésektől hangos. A több ezer jelenleg működő alapítvány így igen fontos lehetőségeket szafaszt el, hiszen nemcsak a sorozatosan születő törvényekbe nincs beleszólásuk, de a volt KISZ- és úttö-rő-ingatlanvagyon újrafelosztásából is minden bizonnyal kimaradnak majd, pedig ez főképp a gyermekek és a fiatalok javát szolgáló alapítványok számára lenne fontos. Félő, a létükről szóló szabályokat is a fejük felett hozhatják meg így.
Márpedig alig lehet ma az alapítványok kezelőivel anélkül beszélgetni, hogy szóba ne hoznák, mi-fyen szigorítások várhatók jövőre. Csak reménykednek abban, hogy nem az adómentességet szüntetik meg, hanem azokat az álalapítványokat „büntetik" , amelyek vállalkozásukat adómentesítve karitatív szervezetnek álcázzák magukat. Hisz jól tudjuk, ebben a hazában mindig mindenki megtalálja a kiskapukat. Hírlik, egyes iskolák a pénz-niány miatt a napközis díjaknak az alapítványon keresztüli kezelésére is rákényszerülnek. S egyébként is, mindenki szívesebben nyúl a zsebébe, ha egy beteg gyermek gyógyítására, kisfia külföldi nyelvayakoríá-sára, a vállalat óvodájának fenntartására, vagy a felnövő állami gondozottak lakására kérnek akár jelentős összeget is, mintha ugyanezt az APEH feneketlen zsákjába kellene befizetni.
Sajnos az alapítványok helyzete is egyre nehezebb: a tavalyi adakozási kedvből alig maradt valami, a karitatív szervezetek mára maguk is kénytelenek megtanulni vállalkozni. S a „jogi krimpuszok" között is $sak nehezen tudnak eligazodni. Éppen emiatt lenne nagyon fontos az azonos területekkel foglalkozó alapítványokat összefogni. így nemcsak érdekeiket képviselhetnék közösen, de hasonló aondjqikat is könnyebb lenne megoldani.
S mivel ma mifélénk oktatási intézmény, kórház, vállalat s szociális szolgáltatás sem létezhet alapítvány és adakozók nélkül, mindannyian csak reménykedhetünk: a kormány nem válik önnön szándékainak ellenségévé, s nem ezek kárára próbál újabb és újabb adóbevételekhez jutni.
Elő Anita
T alakú tárgyalóasztal a királyi palotában
Bush és Gorbacsov megnyitotta a közel-keleti békekonferenciát
A VILÁG FIGYELME szerdán minden kétséget kizáróan a madridi királyi palotára szegező-dött. Egy T alakú tárgyalóasztal mellett - ezúttal talán megkockáztatható az agyonkoptatott jelző - valóban történelmi találkozó kezdődött, amelynek célja a közel-keleti rendezés kimunkálása. Az értekezlet, amelyet Bush amerikai és Gorbacsov szovjet elnök nyitott meg, két olyan tabut ingat meg - amint a Reuter rámutatott -, amely Izrael Állam 1948-as megalapítása óta mindvégig tartósan akadályozott bármifajta békét. Az eltelt több mint négy évtized alatt az arab országok nem akartak tárgyalóasztalhoz ülni Izraellel - ez alól csak Anvar Szadat Egyiptomja volt kivétel Izrael viszont mindig igyekezett megkerülni a palesztin identitás egyfajta elfogadását. Noha gyors sikerre senki nem számít, igaza lehet a washingtoni Johns Hopkins Egyetem tudós elemzőjének, aki szerint a madridi alkudozásokon eldőlhet, valóban minőségileg változik-e meg az elmúlt évtizedek világpolitikájának egyik legállandóbb gyúanyagát alkotó arab-izraeli konfliktus. Rubin professzor szerint a közel-keleti válság első időszakát az ellenségeskedések szakasza adta; Izrael Állam megalapítása után 1956-ban, 1967-ben és 1973-ban robbantak ki háborúk. Pillanatnyilag talán a második szakaszban tartunk, hiszen a felek immár jó ideje nem érdekeltek a háborúzásban, de nem tudtak vagy nem akartak békét kötni. S végül elkövetkezhet a harmadik idő-
IA KÜLPOLITIKAI HELYZETI
szak, amelyben a béketörekvések jegyében próbálják tisztázni a fölgyülemlett politikai és biztonsági ellentéteket, s fölkutatni a gyakorlatias együttműködés lehetőségét. A spanyol fővárosban eldőlhet, hogy a szemben álló felek a harmadik szakaszt válaSztják-e, vagyis átlépik-e a béke Rubikonját.
M A SZOVJET ÉS AZ AMERIKAI társelnök mindenesetre kompromisszumokat és a béke választását ajánlotta a T alakú tárgyalóasztal bal oldalán helyet foglaló jordán-palesztin küldöttségnek és a szíríai fődelegátusnak, valamint a jobb oldalon helyet kapó egyiptomi, izraeli és libanoni delegációnak. Bush elnök beszédét a jeruzsálemi rádióban egy magas rangú kormány'’sztviselő kiegyensúlyozottnak minősítette, azt emelvén ki az elnök megállapításai közül, hogy a ^ rab-izraeli viszályt közösen kell megoldani^ palesztinoknak tekintetbe kell venni Izrael bPPansági szükségleteit. A kompromisszum őriéül8nehézségeit jelzi az egyik izraeli újság értesülés, amely szerint Samir miniszterelnök még a ; úekonferencia előtt közölte Washingtonnal, hogy nem egyezik bele semmilyen formában és semmikor Jeruzsálem ügyének fölvetésébe. Ezzel szemben Muba-
rak egyiptomi elnök azt mondta, a békére csak akkor van esély, ha - a város történelmi és vallási jelentősége miatt - Izrael lemond Kelet-Jeruzsá-lemről. Az egyiptomi államfő azt is követelte, hogy a megszállt területek egy részét adja vissza az izraeli kormányos állítsa le betelepítési programját. A palésztin mozgalom szélső szárnyán Habbas és Havatmeh - mint a csütörtökön megjelenő Le Figarónak adott nyilatkozatból kiderül -ennél jóval kérlelhetetlenebb álláspontot fogalmazott meg, kilátásba helyezvén a fegyveres harc folytatását, Izrael Állam teljes bojkottját és továbbra is elképzelhetőnek tartva azt, hogy a harcokban ártatlan polgári áldozatok is lesznek.
NAGY REMÉNYEKET fűz mégis a madridi — nyilván maratoninak ígérkező - tanácskozássorozathoz a világ, miként a találkozó résztvevőit köszöntő spanyol kormányfő mondta, s az értekezlet szovjet és amerikai társelnökéhez küldött levelében II. János Pál pápa is a megegyezés mellett foglalt állást. Az egyházfő azt írta, elképzelhető a megállapodás, ha mindegyik fél tiszteletben tartja a másik jogos törekvéseit, kész eleget tenni az igazságosság követelményeinek, s felülemelkedik a harcokkal és ellentétekkel teli múlt emlékein. Ez az út csakis hosszú és nehéz lehet, de II. János Páli végül is a kiegyezések általános modelljét vázol-fa föl a madridi tárgyalópartnereknek.	(M. J. j
Ünnepélyes megnyitó Madridban
Hosszúnak ígérkezik az egyezkedések folyamata
MADRID - Igazi békét, szerződéseken, biztonsági és gazdasági kapcsolatokon alapulót sürgetett George Bush megnyitó beszédében. Mihail Gorbacsov pedig azt fejtegette: a nagyhatalmi viszony radikális megváltozása tette lehetővé, hogy új korszak, a béke korszaka köszöntsön a világra. Ezért remélhető, hogy az arab-izraeli válság is megoldható.
A történelminek ígérkező közel-keleti konferencia szerdán délelőtt nyílt meg Madridban, a királyi palota
oszlopcsarnokában, ahol a részvevők T alakú asztal mellett foglaltak helyet. Mielőtt bevonultak volna, hogy ünnepélyesen áldásukat adják az egyezkedések várhatóan hosszú folyamatára, találkoztak János Károly spanyol királlyal, s az előre kidolgozott menetrendnek megfelelően Feli-pe Gonzalez spanyol kormányfő délelőtt fél tizenegykor emelkedett szólásra, hogy köszöntse a résztvevőket, akiknek ő a házigazdája, öregbítve ezzel is a madridi diplomácia jó hírét. Őt követte George Bush, aki reggel még egyszer eszmecserét folytatott Samir izraeli miniszterelnökkel.
Beszédében azt fejtegette az amerikai elnök, hogy igazságosságra és biztonságra van szükség, az érdekeket kölcsönösen figyelembe kell venni. Olyan tartós békét kell kidolgozni, amely szerződéseken, biztonsági garanciákon, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, sőt turisztikai kapcsolatokon alapszik. „Kihívást kell intézni a hosszú és fájdalmas történelem ellen” mondotta, s utalt arra, hogy a második világháború után Franciaország és Németország ellenségből szövetségessé vált, két éve leomlott a berlini fal, a hidegháború (Folytatás a 3. oldalon.)
MA
HA BEVETIK IS A FEGYVEREKET,
a tudósok nem hallgathatnak. Osztrák és szerb történészek jutottak erre a következtetésre néhány nappal ezelőtt egy bécsi tanácskozáson, ahol a szerbek és a horvátok közötti polgárháborúról volt szó. (Pietsch Lajos: Biztonságpolitikai együttműködés Béccsel - 2. oldal)
VITAIRAT A SAJTÓRÓL
A média jelentős hányadában a bírálatot az ellenzés, az elutasítás, a tagadás helyettesíti: a vélemény gyakran tényként jelenik meg, a szubjektív megítélés valóságként - írja az MDF-es parlamenti képviselő „vitairatában”. (Debreczeni József: A túlpártosodott média -
6..	oldal)
A KISZOLGÁLTATOTTAK
címmel Münchenben adták ki a rádió előtt lelőtt és 1956 november , tizenötödikén eltemetett, mindösz-sze huszonhat évet megélt Föld-váry Boér Elemér posztumusz művét, amely Madách-díjat kapott. (Lőcsei Gabriella: Szemérmes hősök - 7. oldal)
JÖN A PÁLCÁS EMBER,
még mielőtt kiadnak egy építési engedélyt, és megvizsgálja, hogy megfelelő-6 a föld sugárzása... (Hanthy Kinga: Táncoló asztalok és csodadoktorok - 10. oldal)
, ■ ■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3 OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT ó. OLDAL ■ RIPORT 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDALI KULTÚRA 10. OLDAL B TUDOMÁNY 11. OLDAL B NAPI KRÓNIKA
12..	0LDALI SPORT 13. OLDAL 1 MŰSOROK 14 OLDALI VETÉLKEDŐ, INFORMÁCIÓK ló. OLDAL
Antall József miniszterelnök látogatása Barcson
Határozott fellépés és tiltakozás az incidens nyomán
Két katonai szállítóhelikopter indult szerdán délelőtt a budaörsi MHSZ-repülőtérről, hogy Antall József miniszterelnököt, Für Lajos honvédelmi minisztert, Deák János vezérkari főnököt, Somogyi Ferenc külügyi államtitkárt, Joó Rudolf honvédelmi helyettes államtitkárt, valamint Rudi Sova Jugoszlávia budapesti nagykövetét, Jusuf Banjica katonai attasét és a sajtó képviselőit Barcsra szállítsa, hogy megszemléljék a vasárnap esti atrocitás helyszínét.
A szállítógépeknek két MI-24D típusú harci helikopter adott védelmet, ezek teljes fegyverzettel, vagyis nem irányítható rakétákkal, páncéltörő rakétákkal és fedélzeti géppuskával voltak felszerelve.
A körülbelül ötvenperces repülőút után a gépek Barcs fut-ballpályáján szálltak le, ahol a rendőrség egy páncélozott szállító harcjárművel biztosította a környéket.
A miniszterelnök és kísérete az incidens körzetébe, Barcs külterületére hajtatott, addig is azonban a légtérben ott köröztek a MI-24-esek.
Fölösleges lenne szépíteni a dolgot, tárgyilagosan be kell számolni róla, hogy Barcs ezen részét többségében cigányok lakják, így az épületekben okozott károk - szegények lévén - tulajdonképpen megsokszorozódnak.
Antall József a testőrök gyűrűjében hallgatta meg az illetékes honvéd- és rendőrtisztek jelentését. (Olvasóink a-korábbi híradásokból már értesültek a történtekről, vagyis: vasárnap es-
te 20.40 és 20.55 között egy kivilágítatlan jugoszláv katonai vadászgép megsértette hazánk légterét, amelynek során körülbelül 250-300 méter magasból úgynevezett kumulatív gránátokat oldott ki. Mintegy 100-150 gránát hullott le Barcs északnyugati részére egy 300-szor 500 méteres területre, több házat megrongálva.)
Az embergyűrűbe fogott politikusok között élénk, de higgadt hangvételű beszélgetés folyt le.
A miniszterelnök kijelentette:
-	Azt rögzíthetjük, hogy jugoszláv területről érkező légi jármű dobta le a gránátokat. Nagykövet úr, megerősíti ézt?
-	Igen! - válaszolta Rudi Sova.
-	Önök szerint tehát most az a kérdés, hogy a jugoszláv néphadsereg vagy nem a jugoszláv néphadsereg követte-e el a cselekményt?
-	Egyetértek ezzel - mondta a katonai attasé, Jusuf Banjica. - Szakértői vizsgálatot kell lefolytatni.
-	Van-e olyan utasítása a jugoszláv néphadseregnek - kérdezte a miniszterelnök -, hogy a határtól bizonyos távolságra ne végezzen hadműveletet?
-	Én itt vagyok Magyarországon - válaszolta az attasé -, és minden lépésről engem1 sem tájékoztatnak! De borítékolhatnánk a választ.
-	Tizenkilenc légtér- és határsértés után - szögezte le Antall József - amennyiben el akarják kerülni a provokáció látszatát és
a jó szándékot akarják bizonyítani, akkor feltétlenül elvárjuk, hogy a hadsereg ilyen utasítással bírjon.
-	Egyetlenegy légtérsértést sem követett el a jugoszláv néphadsereg - utasította vissza a miniszterelnök állítását Jusuf Ban-jíca. - De természetesen mindazokért, amit bizonyítani lehet, bocsánatot fogunk kérni.
-	A jugoszláv félnek nincs oka a provokációra - szólt közbe a nagykövet. - Nekünk elég bajunk van odahaza.
Antall József ismét leszögezte:
-	A légtérsértéseket nem tudjuk tudomásul venni. Nem várom önöktől, hogy felsőbb utasítás nélkül elismerjék az események iránti felelősséget, de a tényt, hogy ez megtörtént, mi állítjuk! Hajó szándék vezérli önöket, akkor minél gyorsabban elnézést kell kérniük. De ez nem elég! Konkrét intézkedéseket is kell tenni, s ennek egyetlen módja: a hadműveleteket a magyar határtól tartsák távol, különben elkerülhetetlen, hogy hasonló események ne forduljanak elő. Ehhez persze ezt a parancsot ki kell tudni adni, különben minden felelősség önöket terheli. Ha Jugoszlávia nemzetközi jogi alanyiságát változatlanul fenntartandónak tekintik, ameddig a néphadsereg is annak tekinti, addig önöket terheli a felelősség bármilyen, Jugoszlávia felőli határsértés esetén.
A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy milyen „forgatókönyv” szerint folyt le a beszélgetés. Míg a jugoszláv nagykövet a békülékeny, együttműködő szerepét Játszotta el”, addig (Folytatás a 4. oldalon.)