﻿TUDJA-E ON? NAGY
VETÉLKEDŐNK KÉT TOVÁBBI KÉRDÉSE
Ara: 11,50 Ft
SZOMBATI MELLÉKLETÜNK
MagwNemzet
FOLYTATJUK 4 MILLIÓ FORINTOS JÁTÉKUNKAT
16. oldal
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1991. november 9., LIV. évfolyam, 263. szám
A
Kiütés(ek)
Irta: Martin József
madridi kézfogástól a római NATO-dokumentumok elfogadásáig terjed a most véget érő hét világpolitikai krónikája, s az izraeli-arat) kétoldalú tárgyalások, valamint az atlanti szövetség kínálta új partneri kapcsolatok önmagukban is jelzik, hogy a korábbi nagy változásokat a világpolitika kezdi „aprópénzre" váltani. A közép-európai és a szovjet szocializmus fölbomlásával a sarkaiból fordult ki a hidegháborús kétpólusú világrendszer, amit mi más bizonyíthatna beszédesebben, hogy november hetedike előestéjén betiltották Oroszországban az SZKP-t. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ezekben a napokban és hetekben gondolunk vissza az ötvenhatos forradalom hőseire és áldozataira, a magyar földrengés összes halottja ra, akkor tudjuk csak fölmérni, milyen irdatlan messzeségbe kerültünk attól az időtől, amelyet oly találóan jellemzett harmincöt évvel ezelőtti naplójegyzetében Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet: „Amikor kiéleződik a kelet-nyugati viszony, akkor a Szovjetunióban és a táborban az élet minden más területén is szigorodik a fegyelem és megszilárdul a monolitás."
Térségünkben a „monolitásnak" immár nyoma sincs, de a szétdarabolódó Kelet-Európának nincs oka ujjongásra. A térség, amely annyi pofont kapott a történelemtől, most újabb kiütéstől tarthat. Ha nem „vigyáz", alulmaradhat a nemzeti azonosságukat ismét meghatározni próbáló népek között új erőre kapó súlyos viszályokban. Kire számíthatunk gyúlékony és ki tudja milyen fenyegetéseket rejtő környezetünkben? A NATO római döntése után hidegen mérle-
?elve újra be kell vallanunk, hogy isnemzeti kiszolgáltatottságunk nem enyhült, s látnunk kell azt, hogy biztonságunk elképzelhetetlen szomszédaink, románok, szer-bek, horvátok, szlovákok csehek, ukránok és mások tevékeny közreműködése nélkül. A sokoldalú garanciák csupán kiegészíthetnék a kétoldalú szerződések rendszerét. Hallatlanul leszűkült azonban politikánk mozgástere, befolyásolni alig-alig tudjuk, hogy mi történik körülöttünk, s kénytelenek lehetünk ismét tudomásul venni, hogy a Nyugat számára nemcsak Közép-Európa létezik, hanem az afrikai szegénység is, a latin-amerikai adóssághegyek is, nem szólva a Közel-Keletről.
Mi több, a nyugati világ az egypárti diktatúrák bukása fölött érzett eufória elmúltán riadtan figyeli a délszláv háborút, zavarják a szlovák önállósodási törekvések vagy a lengyel választási eredmények. Ebben az értelemben viszont igen fontos szerepe van a hazai politizálásnak; aránylag kiegyensúlyozott parlamentáris szerkezetünknek, némely gazdasági eredményünknek köszönhetően Budapest nemzetközi tekintélye továbbra is számottevő, megőrizve a folytonosságot a rendszerváltás előtti és utáni időszak között. Itt tehát van mit veszíteni, s ezt néhány friss beszámoló is bizonyítja. Nyúlfarknyi jegyzetében a Frankfurter Allgemeine Zeitung fenntartásait hangoztatta a héten elfogadott elévülési törvénnyel szemben: az évfordulókon a halottakra szokás emlékezni s nem bosszút állni, írja az újság, megjegyezvén, hogy az esetleges visszaélések nem az áldozatokat szolgálnák, hanem azokat sújtanák, akik most „politikailag alul vannak". A londoni The Times jóval szókimondóbb ennél: gazdasági bajai miatt Kelet-Európa bűnbakokat keres, állítja címében, s tudni véli, hogy térségünkbe visszatér a bo-
szorkányüldözés divatja. A tudósító szerint a magyar törvény mintegy
ötven per előtt nyitja meg az utat. Roger Boyes úgy vélekedik, elnök hiába mondja, hogy azok,
akik most a leghangosabban kiabálnak, a diktatúra alatt csendben voltak, s a toleranciát sürgető felszólításokra hiába hajlana Antall miniszterelnök, mert kénytelen pártja nyomásának engedni: „a jobboldaliak - írta Boyes - nemcsak egy sor pert akarnak, nemcsak a titkos ügynököktől szeretnék megtisztítani a politikai életet, hanem a sajtót is a Kommunista és liberális szimpatizánsoktól".
Egy kicsit távolabbra pillantva a politikától, idézhetnék egy londoni gazdaságkutatót, aki a Külgazdaság legfrissebb számában azt fejtegeti, hogy a kárpótlás kedvezőtlenül hat a külföldi tőkebefektetésekre, és az állami vállalatok magánkézbe adásának elhúzódása elbizonytalanítja a beruházókat. Egy-egy újságcikknek vagy elemzésnek, persze, nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani, de az új magyar demokrácia felnőttségét és érettségét éppen azzal bizonyíthatná, ha a korszerű politikai váltógazdálkodás felé menetelve a gazdasági törvénykezésre helyezné a hangsúlyt. Ötvenhat évfordulóján méltatlan a kormányzati politikától, ha kicsinyesen mérlegeli a történetesen kommunista Nagy Imre és mártírtársai politikai szerepét azokban a sorsfordító napokban, a részletek földerítése immár a történészek dolga. Hamis személyi analógiák nélkül érdemes fölidézni, mit mondott 1867-ben Deák Ferenc akkori kemény politikai ellenfeléről, Kossuth Lajosról: a 48-as átalakulást „össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak nevével, ki azt 48-ban megindította s ernyedetlen eréllyel keresztülvitte".
Az egykori napi politikán túllépve Deáknak volt ereje kimondani, Kossuth művének ezen részéhez „a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva". A szenvedélymentesen politizáló bölcsességre a nemzetnek ma is szüksége van, s bár igaza lenne Göncz Árpádnak abban, hogy a népben nincs különösebb igazságtételi láz:	ez
esetben az emberek most is böl-csebbnek bizonyulhatnak a politikánál. Elképzelhető, hogy ez a „láz" - a kárpótláshoz talán hasonlóan - sem szökik oly magasra, mint némelyek gondolják s remélni szeretnék. Persze, hónér és áldozat, meghurcolt és verőember közé egyenlőségjel soha nem kerülhet, nem is így gondolják azok, akik fenntartásaikat hangoztatják a törvénnyel szemben, és akik közül egynémelyek valaha éppenhogy megszabadultak az akasztófától.
Hogy „valahol" utat ne tévesszen, új demokráciánknak ötvenhat szellemi örökségére támaszkodva olyan társadalom felé kellene haladnia, amely a szükséges minimális egyetértésre alapozó, nem polarizált többpártrendszert valósítja meg, a kisközösségek belső, szakmai autonómiájára alulról fölfelé építkezve. A pótcselekvések csak elterelik a figyelmet a gazdasági tennivalókról, pedig gondjaink enyhítése nélkül az elmúlt évtizedek betegségeiből maradt kiütések aligha múlnak el, s a régi-új közép-európai démonok hatásának mind nehezebb lesz ellenállni.
Pedig a nagyon is körülhatárolt nyugati rokonszenv megőrzésére csak akkor számíthatunk, ha kimaradunk a nacionalista acsarkodásból, s a társadalom elszigeteli az egykori igaztalansá-gokat újabb igazságtalanságokkal tetéző hörgő indulatokat.
Döntés a római értekezleten
A NATO intézményesíti kapcsolatait Kelet-Európával
m A NAGY UGRÁST A JÖVŐBE I  ------- | nős katonai kötelezeltségválla-
a NATO Rómában még nem A KÜLPOLITIKAI HELYZET lásra, de elfogadja, hogy
merte megtenni - értékeli az |________j egyelőre nem lehet vétójoga c
értékeli az |____________________
olasz fővárosban megtartott NATO-találkozót a bonni General-Anzeiger. A tizenhatok egyelőre helyüket keresik az új világpolitikai környezetben. Az elfogadott okmányban újfajta kapcsolatok körvonalazódnak a volt ellenséggel, a Varsói Szerződés tagállamaival, és új alapokra helyezi a szervezet a Szovjetunióhoz fűződő viszonyát is. A nukleáris leszerelést célzó NATO-törekvések persze nem jelentik, hogy a katonai tömb elvetné a nukleáris elrettentés vagy a „rugalmas reagálás" elvét. A tagállamok vezetői félnek az új veszélyektől, amelyeket a Szovjetunió egyre gyorsabb ütemű felbomlása és a kelet-európai országokban viharos gyorsasággal végbemenő gazdasági és politikai destabilizálódás eredményezhet. Mint a Die Welt írja, az Észak-Atlanti Szövetség „most meggyőzőbben" érvelhet szükségessége mellett, mint valaha is a rendezett kelet-európai reformremények éveiben. Az angol lapok ezzel szemben legfontosabbnak a brit kormány elkötelezettségét tartják, mellyel Kelet-Európa EK- és NATO-tár-sulását igyekszik támogatni.
B CSUPÁN KONZULTÁCIÓKAT, nem feltétlen katonai elkötelezettséget helyez kilátásba a NATO részéről az International Héráid Tribüné hasábjain Hans Binnendijk professzor, aki szerint térségünk demokratizálódó államainak még bizonyítaniuk kell. Az új vezetésnek azt, hogy szükség esetén akár le is tud mondani a hatalomról, hogy nem él területi igénnyel szomszédai irányában és nem áll fenn belső konfliktus veszélye. Ugyanakkor kész a kölcsö-
NÁTO-döntésekben. A Financial Times nem mulasztja el megemlíteni a visegrádi hármak körén belüli magyar-csehszlovák „kicsinyes nézeteltéréseket", amelyek igencsak gátolják a kapcsolatok alakítását, noha mindhárom ország Európába igyekszik. A NATO-tanácskozás szünetében ültek tárgyalóasztalhoz az Európai Közösség külügyminiszterei, hogy a Jugoszláviával szembeni lépésekről határozzanak.
fi CSAK IDŐ KÉRDÉSE Vukovár eleste, és a város védelméért harcoló, „a világon eddig ismeretlen sötét fasiszták felszámolása" - Fogalmazott a Vukovárt ostromló szerb erők vezérőrnagya, Andrija Biorcevic. A Horvátországban és Vukovár ellen is ismételten bevetett szövetségi légierő támadása is tetézi azt a kárt, amelyet eddig Jugoszláviának a háború okozott: a több hónapja dúló harcoknak Franjo Gregulic borvát kormányfő parlamenti felszólalása szerint ezerhétszáz halottja és kilencezer sebesültje van, 420 ezernél is többen menekültek el az országból. Becslése szerint legalább 16,5 milliárd dollár az anyagi kár, és ezzel az állításával cseng össze a Danas című horvát lap elemzése, mely szerint Jugoszlávia feltehetően eddigi legsúlyosabb telének néz elébe. Kilátástalan az üzemanyag- és az élelmiszer-ellátás helyzete, meglódult az infláció és a munkanélküliség, a bruttó társadalmi termelés idén egynegyedével esett vissza. Az ország már most a huszonöt évvel ezelőtti szinten van, de ha a harcok tovább folynak, még katasztrofáli-sabb helyzetbe kerülhet.	(S. E.)
Útkereső atlantiak
Azonnali szankciók Jugoszlávia ellen
(Munkatársunktól)
RÓMA - „A béke és az együttműködés" címet viselő, a NATO új korszakát jellemezni kívánó római nyilatkozat elfogadásával ért véget pénteken az olasz fővárosban az atlanti szövetség tagországai állam- és kormányfőinek kétnapos csúcsértekezlete. Az új korszak küszöbén a szervezet állandó, intézményesített kapcsolatokat kínált a Szovjetuniónak, valamint nyolc közép- és kelet-európai országnak, köztük a balti államoknak, létrehozva a Esza-atlanti Együttműködési Tanácsot.
A NATO által sugallt békehangulaton csupán az rontott, hogy a nap folyamán itt Rómában a közös piaci külügyminiszterek Jugoszlávia elleni szankciókat határoztak el. A római nyilatkozat, valamint a csütörtökön elfogadott stratégiai koncepció egyaránt azt tükrözi, hogy a NATO a tavaly júliusi londoni
csúcstalálkozó óta tartó útkeresés folyamatában elérkezett egy átfogó túlélési program meghirdetéséhez. A tagországok állam- és kormányfői abból indultak ki, hogy a hidegháborús korszak befejeződése, a VSZ megszűnése és a szovjet veszély eltűnése miatt a NATO-nak új szerep-vállalásra, új biztonsági kockáza-
tokra kell feli készülnie. Ezek az új kockázatok már sémiképp nem jelentenek a korábbihoz hasonló átfogó fenyegetettséget, de semmiképp sem lebecsülhetők, épp azért nem, mert ezek a rizikók a feszült és instabil helyzetektől fakadóan megjó-solhatatlanok.
(Folytatás a 2. oldalon.) 1
SIMONÉ VEIL
ASSZONY:
„Elképzelhetőnek tartom, hogy Magyarország esetleges csatlakozása az Európai Közösséghez kevesebb gondot okozna, mint Svájcé.” (Tardos János interjúja a 6. oldalon)
A POLGÁRMESTER-VÁLSÁG
mindössze két napig tartott Tisza-kécskén. Csak azt nem lehet tudni, hogy mennyire tartós, vagy menynyire törékeny ez a béke, amit most a pártok megkötöttek? (Császár Nagy. László: „A baloldal elásta a csatabárdot...” - 6. oldal)
A VOLGÁI
KÖZTÁRSASÁG
LÉTREJÖTTÉBEN
egyre kevesebben bíznak. Tekintetüket Németországra szegezik, át akarnak települni. Bonn-nak viszont éppen elég baja van a bevándorlókkal, a menekültekkel. (Tatár Imre: A Volga-németek kálváriája - 8. öldal)
ISMERETLEN ÖTVENHATOS VERSEK
látnak napvilágot lapunkban. Szerzőjük Dutka Ákos. A verseket László István Péter újságíró, Dutka Ákos „lelki fia” rejtegette s bocsátotta a Magyar Nemzet rendelkezésére. (Lőcsei Gabriella: Dutka Ákos ötvenhatos versei - 11. oldal)
B NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL B HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL B RIPORT-INTERJÚ
6. OLDAL i FÓKUSZ 7. OLDAL E NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDAL B GAZDASÁG 9. OLDAL: E KULTÚRA 10-11. OLDAL B NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL B SPORT 13. OLDAL B TV-, RÁDIÓMŰSOR 14. OLDAL ■ VETÉLKEDŐ ló. OLDAL
Bush
a Vatikánban
Rómából jelenti az MTI: A tervezett huszonöt perc helyett egy óráig tartott George Bush amerikai ebök négyszemközti megbeszélése a Vatikánban II. János Pál pápával. Az elnök a NATO-csúcs befejezése után hajtatott a Tevere túlsó partjára. A négy-szemközti megbeszélést követő találkozón részt vett Baker külügyminiszter és Sodano bíboros, államtitkár is.
A vatikáni megbeszélésen nem annyira a NATO csúcsértekezletén történtek kerültek szóba, hanem a közel-keleti konferencia, amelyet a Szentszék nagy érdeklődéssel követ, abban a reményben, hogy az idővel módot ad Jeruzsálem és a szent helyek nemzetközi jogállásának elérésére. Az egyházfő megismételte közel-keleti álláspontját: a palesztboknak önrendelkezést és hazát kell biztosítani, Izrael biztonságát szavatolni, a jeruzsálemi szent helyeket pedig nemzetközi ellenőrzés alá kell vonni.
Megkezdődött a leszámolás az ellenzékkel?
Teljes blokád alatt az adriai kikötők
ÚJVIDÉK - Szankciók Jugoszlávia ellen. NATO-figyelmeztetés a háború beszüntetésére. A hadszíntereken a tűzszünet ellenére is harcok. Ismét gránátok robbantak a vajdasági Apatinban. Zágrábban támadás a Tito marsall laktanya ellen. Lezárták a határt a keleti országrészben a hadköteles férfiak előtt. Letartóztatások a zentai békemegmozdulás után.
Ezek a hírek jellemezték tegnap a jugoszláviai és a válsággal kapcsolatos fejleményeket, amelyek a válság radikális súlyosbodásáról tanúskodnak. A határnak minden hivatalos felsőbb döntés nélküli szelektív lezárása (ami minden jogalapot nélkülöz) ugyanis csak egy intézkedés első lépésének tekinthető. A jugoszláviai emberek okkal tartanak egy általános
mozgósítástól. S ez is kapcsolatba hozható az Európai Közösség külügyminisztereinek római határozatával, hogy érvénybe lépteti a gazdasági szankciókat, amelyeket a hágai kudarc miatti felelősök ellen alkalmaz. Igaz, a döntés Jugoszláviát említi mint szankcionált felet, de tartalmazza azt a lehetőséget is, hogy-pénzügyi segítségben részesíti azokat a köztársaságokat, amelyek támogatják a Közösség békeerőfeszítéseit. Az EK külügyminiszterei ugyanakkor felhívással fordultak az Egyesült Nemzetekhez, hogy vezessen be kőolajembargót Jugoszlávia ellen. A tizenkettek azonban nem oszlatták fel a hágai értekezletet: a Jugoszlávia-békekonfercncia folytatódik az Európai Közösség védnöksége alatt.
Folytatódik tehát az eddig szinte semmi eredményt sem hozó diplo-
máciai erőfeszítés, s folytatódik a háború is annak ellenére, hogy tegnap telt le a Carringtonék által szabott határidő a fegyvemyugvás megszilárdítására. A reggeli hírek a harcok némi enyhüléséről számoltak be, de olyan megfogalmazásban, hogy nem olyan hevesek, mint a korábbi napokban voltak, ami egyértelműen arra utal, hogy szó sincs tűzszünetről. Branko Kosztics alelnök, a csonka államelnökség vezetője a belgrádi rádiónak kijelentette, hogy ha ez a tűzszünet sem sikerül, tovább nem is próbálkoznak (!). „Ha bebizonyosodik, hogy a horvát fegyveres alakulá-tok nem készek arra, hogy békés úton oldjuk meg az állami válságot, amit az események mindinkább bizonyítanak, be kell látnunk, hogy nemcsak a krajinai szerbek veszélyeztetettségéről van szó, hanem az újfa-(Folytatás a 2. oldalon.)