﻿* r/vbrt A lihegd
n
n is k
TUDJA-E ÖN? NAGY
VETÉLKEDŐNK KÉT TOVÁBBI KÉRDÉSE
16. oldal
Ára: 11,50 Ft
Őszinteségre ítélve
írta: Marafkó László
Bizonyára sokan emlékeznek még egy régi vicc poénjára.
A kisember, aki nem „disszidált" (a fogalom, mára már, hál' Istennek elvesztette valamikori ne-
Íjatív értelmét), aki itthon maradt, s élve megkérdezi: „Tessék mondani, nem lesz baj belőle?"
Tényleg, hány ember érezheti most (nem az egykori bűnösökre gondolok), hogy „nem lesz baj belőle"? Mert az utóbbi néhány év alatt kiderültek a súlyos bűnök, a megtorlás szörnyű aaatai s a meg-félelmlítés későbbi „finom" módszerei, amelyeket a végigszenve-dők, a túlélők, a szellemi ellenállás résztvevői ismerhettek, de mindenki nem, s különösen nem azok, akik életkoruk miatt nem avatódhattak be a kulisszák mögött zajló eseményekbe. S a tisztességesek - ki-ki pártállása szerint, csalódottságának mértékétől függően - felteszik a kérdést: vajon miben hittem, mihez asszisztáltam, mivel egyeztem ki, mibe keveredtem, mivel voltam elnéző?
S ez már egyáltalán nem vicc, sőt, a szellemességből a szellem régióiba kell emelkednünk. A kérdés voltaképpen nem új, csak az igazságtevés mai, felfokozott állapotában felerősödött. Olvasom ugyanis Illyés Kortárs-beli naplójegyzeteit, s 1978-ban ilyen részletet találok: „Este vacsora közben Szegedy-Maszák Aladár feleségével Amerikából.
Vita az emigránsok harciasságáról (ellenünkben), végül tréfásan.
- Magyarország tehát az a hadszíntér, ahol minden gyáva helyben maradt, és minden nős elmenekült.
S akik elestek?"
Valóban, gyáva volt-e az a sok százezer és millió, aki itt maradt? A kérdést ma így is fel kell tenni, mert hallatszanak perzekútorharigók, amelyek szerint tömegek bűnösök itt az elmúlt három és fél, négy és fél évtized végigcsinálása miatt.
Kevesen voltak, akik életükkel, sorsukkal fizettek azért, mert a kezdetektől avagy nagyon hamar tudták, mi történik itt. Nem kevesen vállalták az emigránslét kétlelkűségét (avagy inkább féllelkűségét?). De ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy tömeges exodus lett volna a megoldás? Márai, aki aztán igazán következetes volt a meg nem alkuvásban, így ír a Vendégjáték Bolzanóban című regényében: „a hazának meg kell bocsátani, mert a maga rejtélyes módján mindig igaza van. Es éppen a szökevény, akit négy világrész szelei sodornak most az élet nagy kalandjai felé, gondoljon mindig arra, hogy a haza örök, tévedéseiben is."
Akik a könnyű, a kézenfekvő választ keresik az itt maradók „megalkuvására", azok azt mondják: „élni kellett." A felületesen szigorúak meg azt: „A karrieg/ágv miatt behódoltak." Annyi karrierlehetőség nem is volt e hazában, ahányon a Kádár-korszak legígéretesebb szakaszában jóhiszeműen és önként megkötötték az - alkut? Túlságosan mai hangulatú a fogalom. Akkor talán kiegyezést, kompromisszumot éreztek. Ereztünk.
A fiatalon elhunyt Csengey Dénes még a szabad választások előtt, 1989 júniusában, de már egy korszakot búcsúztatva figyelmeztetett: „Nagyon kevesen vagyunk ebben az országban, nagyon kevesen vannak - magamat sem veszem közéjük -, akik erkölcsi magaslatról pillanthatnak vissza erre az eltelt korszakra, a Kádár-korszakra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezt az alkut Önök is megkötötték. Önök is belenyugod-
tak abba, 33 éven át, hogy elfelejtik, mi történt 1956-ban (...) Ezt az alkut a magyar nép megkötötte, ezt az alkut a magyar értelmiség is megkötötte. Nincs mit egymás szemére hánynunk."
Itt akár be is fejezhetném , t, hogy s kit nem. Ámde talán nem is ez az
eszmefuttatást, hogy ki kit vádolhat
igazi, kérdés. S nem egyes meghurcoltak engesztelhetetlenségét vitatom. Nem is a megbocsátás, hanem a megértés szándékát hiányolom. Nem csupán a mások iránti megértést, hanem egy történelmi korszak megértésének vágyát. Azt, amiről Mécs Imre az igazsqgtételi törvény vitájában úgy szólt, hogy azt kell vizsgálni, miért tűrték itt tömegek az elmúlt évtizedek bűneit. (Bár talán az sem véletlen, hogy éppen a megszenvedettek közt tartják sokan szerencsétlennek a mai, késői tetemrehí-vást, a bírósági procedúrákat.)
Hatalom és tömegek kiegyezését az is segítette, hogy egy időszakban - esetenként csak a lózungokban, máskor a létfeltételek szerény, de biztos javulásában - felemelkedést kínálták olyan országban, ahol korábban a rendiség, sőt, a kasztosodás elemei tartósan beépültek a társadalomba. (E vonatkozásban akár Bi-bó kritikai elemzésére is utalhatunk.) A Nékosz-nemzedék történelmi illúzióját e hit, sorsának tragikus megbicsaklását pedig ennek elvesztése, a kijózanodás okozta. Annak megemészthetetlensége, hogy ami történelmi igazságtevés szándékával indult, abból miért lett történelmi igazságtalanság. S e dilemmával még a náluk fiatalabbak is szembetalálkoztak.
Furcsa volna majdnem két emberöltő több generációjának azt sugallni, hogy elfecsérelte az életét, rávetíteni a megalkuvás vétkét. Hiszen közülük sokaknak - éppen a mai is leginkább sújtottaknak, a kisnyugdíjasoknak - legszebb éveikben más „előjoguk" sem volt, mint a helyettük más által el nem végzett munka, nemegyszer a nélkülözés, a gürcölés. Dicsőségük meg legfeljebb az újrakezdés mítosza. Ami valójában nem is mítosz, hanem a külső és belső újjáépítés önemésztő kényszere.
Mert itt mindig, mindent újra kellett kezdeni. S hány újrakezdés torkdlt zsákutcába!
Ám a zsákutca a történelemben nem valami előre elgondolt konstrukció, amely torlaszként hirtelen elzárja a továbbhaladást. A zsákutca fokozatosan épül ki, például az öröklött hibás döntési reflexek által. Mondjuk abból a kínos igyekezetből, anogyan nálunk minden hatalomváltás, korszakváltás után teljességgel kiiktatnák a múltat. Pedig egy korábbi korszak kritikai meghaladása, politikai és morális megítélése, értékrendszerének ízekre szedése közben nem szabad elfeledkezni arról, hogy mindez emberekbe is beleépült. Olyan emberekbe, akik itt élnek, s akikkel folytatódik a történelem.
Vajon nincs-e itt hát a históriai pillanat, amikor meg kell szakítani az áldatlan, zsákutcás sorozatot?
Ámde lehet-e ezt bűntudatos emberek tömegével? Aligha. A bűntudat megcsapolja az erőt, védekezőmechanizmusokat működtet az alkotóképesség helyett.
Korunkról szólva lesz még dolguk a történészeknek, de az ő dolguk mindig is évtizedekre szólt. A miénk rövidebbre: arra, hogy a hamisítások és féligazságok korszaka után hiteles vallomást tegyünk gyarlóságainkról. A gyerekeinknek.
Nekik módjuk és joguk lesz el-fogulatlanabbul ítélkezni.
A PamAm gép merénylőinek leleplezése után
Az Egyesült Államok ismét szankciókat tervez Líbia ellen
■ KIJÓZANODÁSRÓL, SŐT I	«	I lyettes Brüsszelben elutasította
CSALÓDOTTSÁGRÓL beszél a A KÜLPOLITIKAI HELYZET az állításokat, sőt éppen Was-
Frankturter Allgemeine Zeitung, |________j hington kiemelkedő szerepet
r„r. „ Budapesten pasztaiható hangulattal kapcsolatban. A német lap szerint a többi kelet-európai országhoz hasonlóan hazánk is elérkezett arra a pontra, amikor az embereknek a demokráciába vetett minden bizalma és hozzá fűzött reménye szertefoszlani látszik a gazdasági nehézségek mind ma-kacsabb jelentkezése miatt. Jólét helyett Tóm Lantos magyar származású amerikai törvényhozási képviselő véleménye szerint is elsősorban a bűnözéssel és a munkanélküliség egyre riasztóbb méretűvé válásával azonosítják ma már Kelet-Európa polgárai az ölükbe hullott demokráciát. A képviselő szerint fennáll annak a veszélye, hogy mások is kövessék Jugoszlávia példáját, hiszen a gazdasági és szociális gondok eszkalációja ide vezethet. Tóm Lantossal együtt egyre többen vannak Nyugaton, akik bírálják a beígért támogatás ^késését, habár nyilvánvaló, hogy például az Eayesült Államok jelenlegi gazdasági helyzetében, közvetlenül a választások előtt aligha várhat Kelet-Európa komolyabb támogatást, Nyugat-Európa pedig továbbra is határozatlan és bizonytalan a stabilnak korántsem nevezhető volt szocialista blokkal szemben. A Marshall-terwel Amerika jelesre vizsgázott a II. világháború után, most azonban Kelet-Európábán nincs a helyzet magaslatán. Az Európai Közösség pedig, mint azt a The Washington Fost írja, sem Kelet-Európa nagyobb támogatására, sem az Amerikába e térségből irányuló export nagyobb fogadására nem tudja rábeszélni az Egyesült Államokat. Mindez persze csak kölcsönös vádaskodásra vezet, hiszen Eagleburger amerikai külügyminiszier-he-
Nemzetközi Valutalap fenntartását
izta a Világbank és a
8 TOVÁBB KÉSIK Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország társulása az Európai Közösséghez, az erről szóló dokumentumok aláírására minden valószínűség szerint - péntek helyett - csak a jövő héten kerülhet sor. Hiába tárgyaltak Brüsszelben a magyar küldöttség tagjai csütörtökön az éjszakába nyúlóan, és pénteken is egész nap, mindenekelőtt a mezőgazdasági és textilipari cikkek kereskedelmét, valamint a munkaerő és a tőke mozgásának biztosítását érintő kérdések maradtak továbbra is nyitottak. Ugyanígy Csehszlovákia és Lengyelország is csak a jövő héten számíthat arra, hogy aláírásával szentesítheti EK-társulását, és ezzel elindulhat az a folyamat, amelynek végén - valószínűleg az évtized vége felé - az Európai Közösség teljes jogú tagjává válhat e három állam. Habár Göncz Árpád a héten Dániában járt, a hét végén pedig Nagy-Britanniába készül, és mindkét ország rendkívül aktívan támogatja térségünk csatlakozását Európához, a jószándék, úgy tűnik, kevés. A kiábrándultság és csalódottság várható erősödése miatt a Frankfurter Allgemeine Zeitung is több megértést és nyitottságot sürget a fiatal, gondoktól sújtott reformállamok iránt. Hiszen nemcsak ezek az országok éreznék magukat nagyobb biztonságban „Európa társult tagjaiként", de a Nyugatnak is érdeke, hogy e régió gazdaságilag és politikailag stabil térséggé váljék - és ne jelentsen veszélyforrást.	(S. E.)
A hadsereg Splitet is támadja
ÚJVIDÉK - Splitben is harcok. A város lakossága a péntekre virradó éjszakát az óvóhelyeken töltötte. A Tanjug hírügynökség csak katonai forrásokat idéz, amikor jelenti, hogy a hadsereg a tűzre tűzzel válaszolt. Állítólag támadás érte a Lóra katonai kikötőt, a laktanyát és más katonai létesítményeket. Lőtték a lehorgonyzón hadihajókat is. Egy közülük elsüllyedt. A horvát rádió híradásában azt közölte, hogy tegnap reggel a katonák tüzet nyitottak, és a hadihajók is támadták a várost. Több polgár megsebesült. A rádió azt állítja, hogy a spliti kikötőben találat ért két utas-szállító hajót, és áldozatok is vannak a legénység tagjai között.
A horvát rádió nem ad részlete-
sebb híreket a körülzárt és ostromlott Vukovárról. Annyit lehet csak tudni, hogy folytatódnak az utcai harcok, a hadsereg állítólag ismét előrenyomult, lassanként a „frontvonalat” ut-ca-házszámmal fogja megjelölni, de a város még ellenáll. (Vukovámál pénteken súlyosan megsérült Dávid Chates brit tévés újságíró.)
Hogy a békéig még nagyon hosszú az út, az mindenki számára a napnál is világosabb, de a tűzszünetet mielőbb nyélbe kell ütni, ha kéksisakosokat akarnak látni a háborús övezetekben. Az ENSZ ugyanis - s ezt nem győzi hangsúlyozni - csak abban az esetben küld békeerőket, ha meglesznek rá a feltételek s ezek kö (Folytatás a 3. oldalon.)
Bush „nem kapkodja el” a Líbia-ellenes döntését
Belpolitikai kihívások foglalkoztatják a Fehér Házat
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Nem vagyok benne biztos, mit fogunk lépni - közölte az argentin elnöknek adott csütörtöki díszvacsora során a tudósítókkal George Bush, s hozátctte, egyelőre még csak mérlegeli a Pan Am-gép felrobbantásával megvádolt líbiaiak elleni akciókat. Az amerikai elnök mindenesetre megjegyezte, hogy „nem fogja elkapkodni” a döntését, amelyről csütörtökön „egy sor emberrel”, közte Majorre 1 és Mitter-rand-nal is tanácskozott. Névtelenségüket megőrizni kívánó kormány-tisztviselők nem hagytak kétséget az iránt, hogy a megtorló lépésekre sor kerül, ám nem kívánták szítani a Líbia elleni hadművelettel kapcsolatos találgatásokat, amelyeknek pár órával korábban Fitzwater elnöki szóvivő „semmit ki nem záró” megjegyzéseivel amúgy is tápot adott.
Fenyegetésnek különben is megteszi, hogy mindenki élénk emlkeze-tében él a Reagan-kormáay 1986-os légicsapása Líbiára. A Bush-kor-mány azonban ilyesmit csupán „egyik lehetőségként” kezel e névtelenek szerint, s szövetségeseivel latolgatja Tripoli további elszigetelését, például átfogó olajvásárlási embargó és egyéb kereskedelmi tilalmak bevezetését, bevonva a világ-szervezetet is e szankciókba.
Valószínűtlennek tekintik ugyanis Washingtonban, hogy Kadhafi re-zsimje eleget tenne az angolszász követelésnek, és kiadná a két vád alá helyzeti titkosügynökét, kiknek valamilyen kommandóakcióval történő „elkapására” sem adnak amerikai körökben sok esélyt, s kormánytisztviselők „nem is hallottak” az utóbbi elképzelés komoly megfontolásáról. Márpedig a Fehér Ház már hetek óta tudott az ügyészi tervekről, s az elnököt kísérő amerikai tudósítók most a többi közt ennek is tulajdonítják a Bush külföldi útjai alkalmával tapasztalt, a korábbiaknál is szigorúbb biztonsági intézkedéseket.
A vádemeléseket követően külön gondja a kormánynak, hogy a géprobbantás „Líbiára szűkítése” ellentmond az amerikai és más nyugati hírszerző szervek által korábban a sajtónak kiszivárogtatott, Szíriát és Iránt gyanúsító jelzéseknek. Közölte is csütörtök éjjel az ABC tévéhálózat műsorvezetője a nyomozást irányító igazságügyminisztériumi csoportfőnökkel, hogy bizony a riporterek kormányforrásokra támaszkodva tették közzé (az ABC többször is) ezeket a most „nem bizonyítottnak” minősített vádakat. Robcr Mueller mindenesetre nem túl meggyőzően cáfolta, hogy - mint sokan gyanítják - a közel-keleti diplomáciával kapcsolatos
megfontolások miatt terelődött volna el a figyelem Damaszkuszról és Teheránról. Helyette úgy fogalmazott, hogy „egyelőre nincs bizonyíték”, ami akár azt is jelentheti: a békefolyamatot és az amerikai közvetítést kifejezetten veszélyeztető, terrorista támaszpontnak tekintett Tripoli „ki-pécézésével” mintegy figyelmeztették a másik két (persze jóval nagyobb gondot jelentő) potenciális bajkeverőt a - helyes viselkedésre.
Senkinek sem jutott azonban eszébe, hogy szaporodó belpolitikai gondjairól akarná valami látványos katonai akcióval elterelni a figyelmet Bush elnök. Holott éppen csütörtökön vált majdnem bizonyossá, hogy a republikánus elnökjelöltségre kacsintgató ultrakonzervatív közíró, Pat Buchanan kihívásra készül a februári New Hamp-shire-i előválasztáson, ahol a kulcsfontosságú helyi lap máris őt támogatni Könnyen megismételheti Reagan 1976-os, Fordot megbuktató hadjáratát. Méghozzá a lakossági elégedetlenségnek azt a jobbszélét meglovagolva, amelyen a szintén New Hampshire-be várt Dávid Duke zavarta meg a republikánus köröket. S bárhogyan alakul is a mai louisianai kormányzóválasztás, a Duke-ért szinte őrjöngő fehér tömegek látványa gyaníthatóan mindenki politikai terveit módosítja.
AJ.
„A pogrom a fejekben kezdődik” -mondja egy német politikus. Riasztó hírek érkeznek Németországból. (Tatár Imre: Begyűrűzünk - 2. oldal)
MUNKATÁRSUNK A RENDŐRSÉG VÉDŐŐRIZETÉBEN
A párbeszédet nem tudtuk folytatni, mert egy erőszakos civil úr kezdett hadonászni előttünk. Mi mondtuk, nem értjük, mit akar. Elrohant, és pillanatokon belül megjelent négy, állig felfegyverzett rendőrrel. A fegyveresek közrefogták a stábot... (Botlik József: Amikor a postástól is rettegni kell - 6. oldal)
ÜGYNÖKÖK, VÁLLALKOZÓK ÉS AZ ÉRTELMISÉG
Egy szép napon azon vesszük észre magunkat, hogy gyermekeinket sok ezer másodállású mosóporiigynök oktatja, hogy ügyeinket házalók mel-lékfoglalkozás-szerűen intézik. (Boros István: Ügynök-élet - 7. oldal)
NEM KELL FÉLNI A KÜLFÖLDI TŐKÉTŐL
Sokkal jobb megoldás, hogy idejönnek ezek a cégek, befektetnek, fejlesztenek, kockáztatnak, piacot teremtenek, mint az, ha az abszolút eladósodott vállalatainkat mondjuk állami pénzből szanálnánk. (Horváth L. István: Élelmiszer-ipari privatizáció - 9. oldal)
„ILY ERÉNYEKÉRT BŰNHŐDNI SZOKÁS"
Baljós rezonanciával cseng mindmáig Horváth Jánosnak ez a - legnagyobb elismerésbe foglalt - ítélete. Katona fejére szól, de azóta is nem egy drámaíró veheti - emelt fővel - magára. Katona akármiről ír, szíve nem hegedő sebéről ír. (Hubay Miklós: Egy parlagi ember -10. oldal)
JELCIN VISSZAADJA - DE MÉGSEM
Moszkvából Brémába, Londonból Drezdába, Berlinből talán francia földre kerülnek vissza ezekben a hetekben a második világháború alatt hadizsákmányként eltulajdonított műalkotások. Borisz Jelcin orosz elnök novemberi németországi látogatása alkalmával visszajuttat 362 mesterrajzot, valamint egy Dürer- és egy Goya-fest-ményt. (Ember Mária: A háborúnak most van vége? -11. oldal)
AltANDO ROVATAINK
NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDALI RIPORT-INTERJÚ
6. OLDAL ■ FÓKUSZ 7. OLDAL NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDAL ■ GAZDASÁG 9. OLDAL IRODALOM 10. OLDAL ■ KULTÚRA 11. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA 12. 0Lj)AL ■ SPORT 13. OLDAL ■ MŰSOROK, INFORMÁCIÓ 14. OLDAL ■ VETÉLKEDŐ ló. OLDAL
fi