﻿Mmníítm!
1
nk
IS,
Ő,
is
a
jr-
TUDJA-E ON? NAGY
VETÉLKEDŐNK KÉT TOVÁBBI KÉRDÉSE
16. oldal
Ára: 11,50 Ft
ALAPÍTOTOA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1991. november 23., LIV. évfolyam, 275. szám
Alku útján
Irta: Keserű Ernő
A jeles politológus néhány hete keményen fogalmazta meg véleményét: „A készülő új munkatörvénykönyv erősen munkavállalóellenes, nem teszi lehetővé, hogy a parlamenten kívüli érdekegyeztetés demokratikus, hatékony legyen..." Parázs vitára számítottam tehát azon a tanácskozáson, amelyet e héten ennek a témának szenteltek. Volt vita, de az nem akörül forgott, hogy a munkások mennyire válnak ezután kiszolgáltatottakká. Inkább a szabályok pontos értelmezését igényelték a résztvevők. Igaz, a teremben munkaügyi szakemberek ültek és nem a leginkább érintettek: a kétkezi dolgozók, a bérből élő alkalmazottak, értelmiségiek. A jelek szerint a munkaügyi szakma tudomásul veszi: az új törvény a munkavállalót a versenyszférába helyezi. Ahogyan azt a kiépülő piacgazdaság megköveteli. A kritikai észrevételeket csökkentette az is, hogy - a tervezet szövegét megismerve - megállapíthatták: fő vonalaiban igazodik a fejlett országokban kialakult munka-vállalói jogrendszerhez. Alapelveiben az Európai szociális charta szellemiségével is kvadrál. Például: nálunk is érvényesül majd mind a munkaadó, mind a munkavállaló szabad felmondási joga; a munkaidő felső határát nyolc órában szabja meg - amitől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek; a szabadság a korhoz igazodik és nem a munkában eltöltött évekhez.
Munkaügyi kérdésekben^ tágabb keretek között való mozgás természetesen szokatlan lesz az üzemekben. A paternalista országvezetéshez szokott munkavállaló jogai megnyirbálását láthatja abban, hogy ezután nem írnak „fenn" mindent elő, neki és társainak kell „lenn" egyezségre jutniuk a munkaadóval. A törvénytervezetből egyértelműen kiolvasható: az állam, a kormány csupán garanciákat akar vállalni, de közvetlenül nem kíván beleszólni a munkaadók és a munkavállalók alkujába.
A szabályozás alapelvei minden területen rugalmasabbak lesznek, és nagyon sok függ a kollektív szerződéstől. Az utóbbiban rögzítik majd a jogokat és a kötelességeket. A törvény csak a minimális szinteket írja elő kötelezőként. Ha azokat nem tartanák be a munkavállaló rovására, akkor nemzetközi megállapodásokat sértenének. Jobb, kedvezőbb feltételeket viszont biztosíthat a szerződés. Vagyis a két fél megegyezése a döntő. A jövőben minden attól függ: akik a vállalatnál leülnek majd az asztal két oldalára, mennyire hatja át őket a kompromisszumkészség. Tudnak-e hatásosan és kulturáltan tárgyalni, érvelni, képesek-e mások érdekeire is tekintettel lenni, vagy mindenáron arra törekszenek, hogy a másikat sarokba szorítsák. Rossz előjelként regisztrálhatjuk: manapság jelentéktelen bérügyek és létszámcsökkentések esetén is gyakran nyúlnak a sztrájkkal való fenyegetéshez.
A törvénytervezet egyes szakemberek szerint túl általános, foghíjas. Csak elnagyoltan fogalmazza meg például a dolgozóknak a privatizációval kapcsolatos jogait. Pedig a jelek szerint a jövőben ez széles rétegeket érintő kérdés lehet. Gondoljunk csak arra, mennyire más alapelvek szerint kell intézkedni egy létszámleépítésnél ott, ahol a dolgozó is tu-
lajdonos, részvényei vannak ját vállalatában. A tervezet szerint az új munkatörvénykönyv vezetőkre nem vonatkozik majd, de az sincs világosan meghatározva, ki tekinthető vezetőnek. Már a csoportvezető is ebbe a kategóriába sorolható? Ezután nem lesz munkakönyv, mivel az sok mindent elárult a dolgozóról, védeni kell a személyiségi jogokat. Majd a gyakorlat dönti el, miben jelentkezik ennek a haszna és miben a hátránya.
Ezúttal is elhangzik: miért nem veszünk át német, francia vagy svéd modellt? Olyant, amelyet évtizedek gyakorlata igazolt. Nyilván támaszkodtak a külföldi tapasztalatokra, de fontosabb a magyar sajátosságok figyelembevétele. Ma nálunk sok helyütt például nem egy, hanem négy-öt szakszervezet is működik, verseng egymással. Ezért a munkaadó - ellentétben a korábbi időszakkal - nem egy partnerrel áll szemben. Aztán a dolgozóknak egyharmada-fele nem is tagja semmilyen szak-szervezetnek. Ezí a helyzetet lenne hivatva a vállalatoknál áthidalni az üzemi tanács, ha majd életre hívják. E tanácsok foglalnának állást a dolgozókat érintő szociális és munkajogi kérdésekben és keresnék a kompromisszumos megoldásokat. Az üzemi tanács ilyen kérdésekben helyettesíti a szakszervezeteket, ugyanakkor sztrájkot nem kezdeményezhet. Hogy miként válik majd be ez az intézmény a gyakorlatban, az szintén a jövő zenéje.
A törvénytervezet rövidesen a parlament elé kerül, s nem héz megjósolni: a pártok nemcsak a szorosan vett tartalmi kérdésekkel foglalkoznak majd, hanem ismét kirántják kardjukat. Mindegyik bizonyítani igyekszik, hogy pártja elképzelései felelnek meg legjobban mind a dolgozók, mind a vállalkozók é dekeinek. Érthető, hogy jó pontokat akarnak szerezni. A munka világának újraszabályozása elevenbe vágó kérdés, s ha a közvéleménynek tetsző javaslatokkal, módosításokkal állnak elő, akkor növekedhet a velük szimpatizálók tábora. Méghozzá éppen abból a rétegből gyarapodhat, amelyre eddig kevés figyelmet fordítottak. Aligha tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy a szociális demagógiával éljenek.
A törvényhozás elé kerülő tervezet a kormányzat és az érdek-képviseleti szervek konszenzusán alapszik. Lehet rajta finomítani, lehet teljesebbé tenni. A sarkalatos tételeken való lényeges változtatás azonban a két fél völamelyikének az érdekét oly mértékben sérthetné, amit az érdekelt aligha tudna elfogadni. Ha mégis „keresztülhajszolnának" ilyen módosítást, annak mind a két fél kárát látná. Éppen ezért kell nagy súlyt helyezni a jogok és a kötelességek kiegyensúlyozására. Ez a törvényhozók felelőssége.
Egy iá törvény csökkenteni tudja a munkavállalók kiszolgáltatottságát. Az viszont nem a törvény milyenségének a függvénye, hogy az érdek-védelmi szervezetek megosztottsága, marakodása, pozícióharca megszűnik-e vagy sem. Ha a jelenlegi helyzet marad, annak számolni kell a következményeivel. Azzal, hogy sok helyütt az alkuban, az egyeztetésijén a i munkavállaló alulmarad a munkaadóval szemben.
. Tíz év a piacok megnyitására
Az EK központjában parafálták hazánk társulási szerződését
® A HARAG ES SZORONGÁS I	••	I meq egy nemzetközi véron-
DULTA Jugoszlávia belharca A KÜLPOLITIKAI HELYZET fást mindaddig, amíg a gyil-
m!ii ™9Y°b? a99°dalmakat |__________| kolás nem csap át a határo-
vált ki Európában, ezért sürgette Genscber német külügyminiszter is, hogy a biztonsági Tanács haladéktalanul üljön össze e kérdés megvitatására és rendeljen el szankciókat, amelyek minden államra nézve kötelezőek lennének. Mindezt a német kül-
ügyminiszter Butrosz Gáli egyiptomi miniszterelnök-he-' /ebesnek fejtette ki pénteken, különös aktualitással,
Ivettéi
hogy
jy néhány órával korábban a világszervezet új főtitkárává választották a kairói politikust. (Gáli szerepvállalását egyébként megkülönböztetett örömmel fogadták arab és palesztin körökben.) Genscher előzőleg már utasította a német ENSZ-nagykövetet, hogy bár országa nem tagja a BT-nek, indítványozza a tanács összehívását. Egyes értesülések szerint - amint az MTI bonni tudósítója idézi - Németországot az késztette erre az elhatározásra, hogy Nagy-Britannia, Franciaország és Belgium semmit sem tett azért, hogy a jugoszláv ügy a testület elé kerüljön. Mindezek nyomán pénteken több lap is bírálta az Európai Közösséget és általában az európai intézmények tehetetlenségét. A Süddeutsche Zeitung arról írt, hogy Németország, Olaszország és a nem közös piaci tag Ausztria most már azt fontolgatja: még akkor is elismernék Horvátországot és Szlovéniát, ha nem tudnának maguk mögött többségi támogatást az Európai Közösségen belül. Egy CDU-politikus pedig egyenesen azzal vádolta az EK-t, hogy főleg az elnöki tisztséget ellátó hollandok miatt csődöt mondtak a jugoszláviai békeerőfeszítések. Ő az ENSZ-erők azonnali bevetését sürgette. Az idézett német lap szerint a jugoszláviai eseményekből levonható tanulságok egyike, hogy az úgynevezett új Európa nem képes konszenzusra; másodsorban szerepet játszanak olyan jéghideg reálpolitikai számítások is, hogy Jugoszlávia nem ér
kon". Ebből következően, jegyzi meg a müncheni lap, a jugoszláviai belháború drasztikus módon fog véget érni: az erősebb zászlóaljak diktátuma alapján.
» JUGOSZLÁVIA VÉGÉT JELENTENÉ Ante Markovics szövetségi kormányfő leváltása - vélte a DPA hírügynökség, noha egyelőre hivatalosan halogatják a kierőszakolt döntés végleges bejelentését. A hivatalos közlést a jövő hétre ígérik, bár a tétovázást magyarázhatja, hogy a ti-zenkettek fontosnak tartják, legalább egy csonka kabinet maradjon meg, s ne egy szűkebben vett szerb érdekeket szolgáló kormány intézze az ügyeket. Ante Mar-kovicsot ugyanakkor magát is okolják, amiért változatlanul kitartott amellett, hogy a régóta kudarcot vallott gazdasági programjával megmentse a soknemzetiségű államot. A három éve indított terv csődjével Jugoszlávia a régi kommunista struktúrák kelet-európai éllovasából a sereghajtók közé esett vissza, vélik a nyugatiak.
m A POLGÁRHÁBORÚ LÁTTÁN azután szinte mindegyik tagköztársaság a kommunista hatalmi politika régi praktikájához folyamodott: a sajtót korlátok közé szorították, a gazdaságot állami felügyelet alá helyezték, a másként gondolkodókat elhallgattatták, és háttérbe szorultak a parlamentek is. Ám nem csupán emiatt válhatnak Jugoszlávia, illetve az utódállamok marginálissá Európában,
hanem azért is, mert a belháború okozta pusztulás a jövőben gazdaságának egész erejét leköti és így aligha marad ereje a reformok számára. Ebbe a képbe viszont
beillik Markovics valószínű utóda, Stanko Radmilovics, egykori szerb miniszterelnök, aki dogmatikusnak számít, és az állami tulajdont részesíti előnyben.	(Zs.E.)
Vidéki körúton a szovjet elnök
Gorbacsov el akarja kerülni a jugoszláv tragédiát
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Hosszú idő után először látogatott vidékre a hét második felében Mihail Gorbacsov, aki egész napos csütörtöki irkutszki programja után pénteken a kirgiz fővárosba utazott. A vizitet az elnök szemlátomást igyekszik kihasználni arra, hogy a média figyelmét felkeltve a gyökeresen megújhodó, de egységes szövetségi állam megőrzése mellett érveljen. Ehhez keresve sem találhatott volna megfelelőbb hallgatóságot, mint a szibériai ipari központ hadiüzemeinek munkássága, vagy köztársasága elmaradottságával és kiszolgáltatottságával tisztában lévő kirgiz lakosság. Gorbacsov az orosz tévéhíradó beszámolója szerint Irkutszkban egyebek közt kijelentette: az unió fennmaradása érdekében hajlandó lemondani arról, hogy az elnökválasztáson jelöltesse magát.
Irkutszk felé tartván, a repülőgép fedélzetén Gorbacsov inteijút adott az őt kísérő újságíróknak. A beszélgetést a pénteki Rabocsaja Tribuna ismertette a legrészletesebben. A minapi novo-ogarjevói megbeszélésekről az
államfő megerősítette, hogy makacsul ragaszkodott a szövetségi állam formulájához, amelynek visszautasítása esetén kész lett volna leköszönni. Szerinte ugyanis lehetetlen bármiféle re-(Folytatás a 2. oldalon.)
SÜRGŐS! BIZALMAS! 806. SZ. TÁVIRAT
Ma felkerestem jugoszláv kollégámat, aki határozottan tagadta a budapesti rádiónak azon állítását, hogy a korábban a követségen tartózkodó Nagy Imre és társai bármikor is kérték volna, hogy elhagyhassák Magyarországot... (Földes Péter: Egy árulás mozaikkockái - 6. oldal)
A MAGYAR PRIVATIZÁCIÓ
egy egészen sajátos és utánozhatatlan modell szerint zajlik, amit gazdaságunk húszéves reformál-gatása alapozott meg. A sikeres magánvállalkozók jelentős része a most formálódó üzletemberek közül fog kikerülni. (A privatizáció keservei - 7. oldal)
A „SZAJNA-PARTI" HUNOKNAK
Gara is része lett. A két háború között újságíróskodott, beteljesítette Malraux mondását: aki harmincéves koráig nem volt kommunista ebben a kusza világban, nincs szíve, de aki ezután is az marad, annak elment az esze. (Várkonyi Tibor: Gara - 8. oldal)
„...APAGYILKOSSÁGRA
BIZTATHATOD
KONFUCIUSZT,
kiverheted Szókratész kezéből a bürökpoharat, szájából a halhatatlanságot, megteheted, hogy - de hiába minden, nincs tett, nincs gondolat, csak egy: Mikor lesz vége az öldöklésnek?” (Éliás Canetti: Feljegyzések, 1942-1948 -11. oldal)
NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL B RIPORT-INTERJÚ 6. OLDALÉ FÓKUSZ 7. OLDAL NEMZETKÖZI MAGAZIN OLDAL HGAZDASAG 9. OLDALÉ KULTÚRA 10-11. OLDAL NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK 14. OLDAL B VETÉLKEDŐ ló. OLD.
Együttes parafálás Brüsszelben
Brüsszelben pénteken parafálták a társulási szerződéseket az Európai Közösség, valamint Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország között.
Az AP hírügynökség úgy tudja, hogy a főleg kereskedelmi és gazdasági együttműködési jellegű szerződéseket december 16-án írják majd alá. Az EK Bizottsága közleményében hangsúlyozta, hogy az érintett országok végső célja a teljes jogú tagság az Európai Közösségben.
A parafálást az a több hónapos, igen komoly tárgyalássorozat előzte meg, amely néha holtpontra jutott amiatt, hogy az EK ragaszkodott
azokhoz a kereskedelmi korlátozásokhoz, amelyek acél-, szén- és textiliparát, továbbá mezőgazdaságát hivatottak védelmezni.
A három kelet-közép-európai ország tíz évet kapott arra, hogy megnyissa piacát, bár az átmeneti időszakban még nem kell szabaddá tenniük a javak forgalmát.
Az EK Bizottságának közleménye szerint a megállapodások értelmében a jövőben majd szabaddá válik a tőkemozgás, s szavatolják a beruházásokat, a tőkerepatriálást, illetve a profitok külföldre utalását. Az egyezmény ezenkívül nyitva hagyja az ajtót a politikai párbeszéd és a kulturális együttműködés előtt - áll a bizottsági közleményben.
További közel-keleti enyhülést várnak az új ENSZ-fó'titkártól
Titkos szavazással pénteken a Biztonsági Tanács Butrosz Gáli egyiptomi miniszterelnök-helyettest választotta meg soron következő ENSZ-főtitkárnak.
(Hírösszefoglalónk) Szikár, magas, nyugodt férfi benyomását keltette egy évtizede Butrosz Gáli, akit ritka kivételként az akkor frissen választott Mubarak elnök megtartott az előző kormánygamitúrából. Anvar Szódat meggyilkolása után a tapasztalatlanabb vezetés fő erőssége így a diplomáciában jártas Butrosz Gáli volt, s a külföldi újságírók bizton számíthattak mérsékelt értékeléseire. Azokban az években Egyiptom sú-
lyosan érezte annak a kiközösítésnek a hatását, amellyel az arab világ büntetni akarta az Izraellel „alkut kötő” Kairót. Az akkori külügyi állammi-nisztemek, aki a közel-keleti feszültséget először oldó Camp David-i megállapodásnak is egyik részese volt, jó érzékkel kellett tehát manővereznie, hogy országa ne szigetelőd-jék el végzetesen.
A világszervezet székhelyén hihetőleg ez is mellette szólt, amikor a Biztonsági Tanács tizenöt képviselője az új £A5Z-főtitkár személyéről szavazott. A választás ellenvélemény nélkül esett rá, s mindössze négyen tartózkodtak. Ennek értelmében a (Folytatás a 3. oldalon.)
Miffiüi