﻿3
*1
m
e
utakon'
es
csaló
,1 vtíao ,Ctl tó
hUk(E #<• jeled-Kcrűltól
>( {HZ* I Teve #-„•UrtOk
tíáíf
«L
BUDAFOK lflfiO /
TUDJA-E ON? NAGY
VETÉLKEDŐNK KÉT TOVÁBBI KÉRDÉSE
16. oldal
Ara: 11,50 Ft
SZOMBATI MELLÉKLETÜNK
Magyar Nemzet
CSATLAKOZHAT
JÁTÉKUNKHOZ!
INFORMÁCIÓS
IRODÁNK
CÍME:
Bp. VII., Erzsébet krt. 6,
>1 hallgatás ára
,	Irta: Martin József
Ébredj Európa, köszöntsd új szomszédaidat - kissé csú-fondárosan és nagyon szakszerűen így harangozza be a londoni The Economist Ukrajnát, amely a vasárnapi népszavazás nyomán minden bizonnyal önállóvá válik. Az 52 milliós Ukrajna kiválása az egykori unióból talán a legerőteljesebb jele annak, hogy az egypárti diktatúrák és a kommunista ideológia összeomlása után újjárajzolódik Kelet-Európa térképe. Bárki nyeri is az elnökválasztást, Ukrajna fölgyorsítja lépteit az önálló államiság felé, ami új helyzetet teremthet Közép-Európában,
Oroszország és a földrész középső része közé egyfajta cordon sa-nitaire ékelődhet. Egyelőre a jövő titka, hogy ez az övezet, az önálló valutát és hadsereget tervező, nukleáris Ukrajna miként tud „egészséges" maradni, az átmenet kínjai közepette.
Még nagyobb dilemma ez a majdani Ukrajna tagadhatatlanul legfontosabb szomszédállamában, Oroszországban. A föderációban nem szűntek meg a híresztelések egy újabb puccs lehetőségéről, s valóban elképzelhető, hogy a szétbomló diktatúra erői tesznek még kísérleteket hatalmuk visszaszerzésére. Sevardnadze visszatérése a politikába a más irányú támadás veszélyét is a kombinációk közé emeli: majd egy éve egy balról induló önkényuralmi kísérlet ellen ■ tiltakozva távozott a külügyek nagy tekintélyű irányítója, most elképzelhető, hogy egy jobbról szerveződő, a sovaniszta és faji indulatokra építő, a szociális demagógiát fölhasználó erők robbannak be a politikai életbe.
A világ csak remélheti, hogy a detonáció nem lesz túl nagy, ae a birodalom széthullását „irányítani" semmiképpen nem tudja. Az lenne a meglepetés, ha Oroszország és a birodalom jelentős része el tudná kerülni Jugoszlávia sorsát. Ami a mai
nyugati politika legnagyobb botránya: a Tne New York Times a minap Guernica, Coventry, Sztálingrád és Drezda mellé sorolta Vukovárt és Dubrovnikot, és a kuvaiti-iraki tapasztalatokra hivatkozva éles szavakkal sürgetett egy eredménnyel kecsegtető nemzetközi föllépést. Ennek legfőbb akadálya - a tekintélyes New York-i újság szerint - az az abszurd fikció, nogy még mindig létezik legitim és szuverén jugoszláv föderáció.
Ma az a legfőbb kérdés, hogy mennyi ideig tartanak még a harcok, s milyen határok mentén alakulnak meg az új államok. Hazánkat emberpróbáló feladat elé állítja a polgárháború, s üzenetében Bush elnök elismeréssel nyugtázta a kormányzati diplomácia önmérsékletét. A higgadt és távolságtartó politizálást az elmúlt hetekben több nagy hírű világlap méltatta, kiemelve a politikai stabilitást, bizonyos szolid gazdasági eredményeket: az Antall-kormány politikusai sok kelepcét elkerültek azon az úton, amely a kelet-európai stabil demokráciák felé vezet, s a teljesítményt csak kismértékben csökkenti a jó startpozíció, a korábbi reformkommunista kabinetnek a zökkenőmentes átmenetet előmozdító politikája, valamint az a tény, hogy az ország etnikailag egységes. így írt a minap a Financial Times, a többi mérvadó lappal együtt jól kivehető rokonszenwel elemezvén hazánk helyzetét és sikereit.
A vélemények ezúttal is sokszínűek, s a képbe beletartozik az In-ternatinal Héráid Tribüné hét eleji elemzése, amelyet drámai módon erősítettek föl az e heti budapesti események. Kedden az idézett lap azt írta, hogy a magyarok válaszút
elé érkeztek, mert a vállalatok magánkézbe adása lelassult, részint olyan menedzserek miatt, akik még mindig kommunisták, részint a piacon túl magas árat kérő kormányzati hivatalnokok, részint a „nemzeti érdekekre" történő gyakori hivatkozás miatt. „Naponta hatalmas lehetőségek vesznek el" - mondta az üzletember, bár ma Magyarország „Kelet-Európa sikersztorija". Véleményem szerint a megtorpanást, a pénzvilág tétovázását niba lenne eltúlozni, ae a biztató számok ellenére a mélyebbre pillantok valóban „ráéreztek" a válaszút-dilemmára. A konzervatív pártok, kivált Antall József a választásoktól kezdve azt a taktikát választotta, hogy a hazai populistákat, a markánsabb jobboldaliakat beemelte a koalícióba. Előnye ennek a politikai eljárásnak, hogy intézményes - és kormányfői - ellenőrzés foghatja rövid pórázra ezeket a mozgalmakat. A fejlett demokráciákban jobbára nem ezen az úton járnak, a szélsőjobb felé igyekvők - és számuk ezekben a hónapokban éppen a kelet-európai fordulatok egyik mellékhatásaként ijesztően megugrott - külön pártokba tömörülnek.
Csakhogy gazdasági erejük folytán az Elbától nyugatra ezeket az erőket sikerül behatárolni és elszigetelni. A pénzügyileg leromlott KözépEurópában erre nincs mód, ezért látszott célravezetőnek a populista irányzatok beemelése a hatalomba. Ámde nemcsak őket fékezi, hanem ők is fékeznek, mégpedig egy olyan politikát, amely egyértelműen a centrumban maradhatna, s az ideologikus elem helyett a szakszerűség lehetne a fő ismérve. Nyomásuk mind nagyobb: sikerült elhajítani az igazságtevés nehéz kövét, s ki tudja, hol áll az meg, a jogállami pilléreket miként kezdi ki. Bizonyos áttétellel idesorolhatók a héten bejelentett személyi változások, amelyek a szakelem rovására a megbízhatóság kritériumát helyezik előtérbe. Új nemzeti mitológia van ki-
alakulóban, amely szerint 1989-ben itt forradalom zajlott, holott - így vélem - a szomszédban összedőlő
lághatalom és egy életképtelennek bizonyuló ideológiai rendszer romjai alól bújt ki az új magyar demokrácia. A bejövő tőkével szemben újra hallhatók a hangoskodó populista érvek. A jelek arra vallanak - s a döbbenetes Pető-Kónya-v'úának ez a fő tanulsága -, hogy eszmei idegháború van kibontakozóban, mégpedig a legrosszabb szellemű hagyományok bizonyos elemeinek felelevenítésével.
Apopulista út - zsákutca, az „igazságtételi" demagógia könynyedén szövetkezhet a szociális demagógiával, s ettől kezdve immár a farok csóválhatja a kutyát, kölcsönvéve Walter Lippmann egykori hasonlatát. Egy ilyen jobbra csúszás a nemzetnek semmiképpen sem lehet érdeke, a centrumban álló erők - s kivált a kormányfő - hallgatásának óriási ára lehet. A politikai középnek ki kellene szabadulnia a szélsőségekre hajlók nyomása alól, megtalálván a populisták elszigetelésének sajátos kelet-európai technikáját. A párthatárokon átnyúló nemzeti érdek ez, s mint ilyen, külpolitikai is: a mérséklet és higgadtság antalli politikája megtartotta, helyenként fölerősítette a korábbi nyugati rokonszenvet, amely nélkül országunk képtelen megbirkózni a gondok tömegével. A belpolitika így ismét nemzetközi keretek közé helyeződik: ötven éve írta Bajcsy-Zsilinszky Endre, hogy a magyar állam története ezer év óta mindig elsősorban külpolitikai és diplomáciai történet volt.
Ma sincs másként.
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1991. november 30., LIV. évfolyam, 281. szám
Washington kész a függetlenedő Ukrajna elismerésére
■ A HÉTVÉGÉ legnagyobb hatósugarú eseménye az ukrajnai népszavazás és elnökválasztás.
Az előzetes felmérések szerint -erről számol be moszkvai tudósítónk is - a referendum kimenetele nem lehet kétséges, s az egykori szovjet államalakulat egyik legfontosabb tagköztársasága függetlenné válik. Az „önállósodási láz" magasra szökött az ukrán fővárosban, írta az International Héráid Tribüné munkatársa, megjegyezvén, hogy Bush elnök hangsúlyt váltott „szovjet politikájában": amint önállóvá válik Ukrajna, az Egyesült Államok nyomban kész diplomáciai kapcsolatra lépni vele. Ezzel a moszkvai központról a politikai súlypontot a tagköztársaságokra helyezi át az amerikai politika, véli az általában jól értesült újság munkatársa. Ukrajna önállósága nemcsak a szovjet államalakulaton belül teremt új helyzetet, hanem Kelet-kjözép-Európában is.
M A TÉRSÉG legnagyobb gondja pillanatnyilag a jugoszláviai polgárháború, de a jelek arra vallanak, hogy a nyugati államok elszánták magukat a tagköztársaságok elismerésére. London jelezte, hogy hajlandó lesz Horvát-országgal és Szlovéniával diplomáciai kapcsolatra lépni, s Rómában is olyan döntés született, hogy az olaszok hasonló intézkedést hoznak, ha a decemberi EK-csúcsér-tekezlet nem dönt Zágráb és Ljubljana elismeréséről. A Corriere della Sera értesülése szerint a Vatikán is azt
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
szorgalmazza az EBEÉ-folya-mat mindegyik résztvevőjénél, hogy karácsonyig ismerjék el az összes jugoszláv köztársaság függetlenségét. Jövő heti bonni látogatásán a szlovén és ahorvátelnök ugyancsak az elismerés előtt
próbálja az utat egyengetni. Égy nagy tekintélyű bonni szociáldemokrata politikus ebben az ügyben „összeurópai aktust" sürgetett, tegyük hozzá: teljes joggal, s a nagy diplomáciai sürgés-forgás mögött alighanem az húzódik meg, hogy az elismeréssel kapcsolatos huzavonát megelégelték a nyugati kancelláriákban is.
M A DÉLSZLÁV HARCOK megszüntetését sürgetően követelik világszerte, ezzel foglalkozik az európai biztonsági értekezlet tagállamainak prágai tanácskozása, s ez lesz a fő témája a hatról ismét öttagúra csökkent középeurópai regionális együttműködési szervezet ma kezdődő rendkívüli velencei értekezletén. A külügyminiszterek, persze, aligha tudják megteremteni a tűzszünetet, ez az ENSZ feladata lesz, de a velencei tanácskozáson szó eshet más témákról, így a regionális együttműködés egyes kérdéseiről is. Más viszonylatban ugyancsak a kooperációról tárgyalt Párizsban az egyik vezető szovjet-orosz politikusi Iván Szilajev. A francia politikai élet vezérkarával azt vitatta meg, hogy milyen konkrét segítséget nyújt Párizs a rendkívülibbnél is rendkívülibb gazdasági gondokkal küszködő Oroszországnak. (M. J.j
Kravcsukot valószínűleg újraválasztják
Nem kétséges az ukrán népszavazás kimenetele
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - A függetlenségről szavaz és elnököt választ vasárnap Ukrajna. A referendum kimenetele a közvéleménykutatósok szerint nem kétséges: az urnákhoz járuló polgárok többsége igent mond a kijevi parlament augusztus 24-én elfogadott függetlenségi nyilatkozatára.
Legutóbbi interjúiban ezt a meggyőződését hangoztatta az államfői szék legfőbb várományosa, Lconyid Kravcsuk is, aki az ukrán legfelső tanács elnökeként meglehetősen kedvező helyzetben készült a voksvadászatra. Az ukrán kommunista párt egykori ideológiai titkárának legesélyesebb vetélytársát, Vja-cseszlav Csornovilt az ukrán népi mozgalom, a Ruh jelöltje.
Nem kis nyugtalansággal kísérték figyelemmel moszkvai politikai körökben az ukrajnai választási kampányt, amely rányomta bélyegét az utóbbi hónapok hivatalos kijevi politikájára is. Ukrajna csak vonakodva csatlakozott a gazdasági közösségről szóló szerződéshez, s a politikai unióról folyó novo-ogarjevói tanácskozásokon Kravcsuk már részt sem vett. „Nem hiszek abban, hogy a novo-ogarjevói folyamat sikerrel jár” - jelentette ki a minap, kifejtve a gorba-csovi koncepció - az egységes államisággal rendelkező konföderáció -
Bukarest
„figyelmeztet”
BUKAREST - Együttes ülésén a román parlament egyöntetű szavazattal nyilatkozatot fogadott el a december 1-jei ukrajnai köztársaságbeli népszavazással kapcsolatosan. A dokumentum elismerve azt, hogy Ukrajnának joga van referendumot tartani függetlensége kérdésében, mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy a szóban forgó köztársasághoz olyan román területek is tartoznak -Észak-Bukovina, Herca tartomány, Hotyin tartomány és Besszarábia déli megyéi -, amelyeket a Ribbent-rop-Molotov-paktum értelmében önkényesen szakítottak ki Románia területéből. ^Jos, tekintettel arra, hogy a román parlament ez év június 24-én a paktumot semmisnek és érvénytelennek nyilvánította, a most sorra kerülő ukrajnai népszavazást és (Folytatás a 3. oldalon)
IZRAEL
ATOMHATALOM,
de ezt a tényt egyetlen politikus sem ismeri el - állítja nemrég megjelent könyvében a Pulitzer-díjas Seymour Hersh. (Beck Anna: Izraeli viták Hersh könyvéről - 3. oldal)
A SZTÁLIN-DÍJ MA MÁR
MÚZEUMBAN VAN,
s Aczél Tamás, az egykori lelkes hivő, majd az íróellenzék tagja, aztán az ócsárolt emigráns ma „angolul író európainak” vallja magát, s itthon, ösztöndíjjal könyvön dolgozik a magyar változásokról. (Kurcz Béla: Aczél Tamás az irodalom és politika kölcsönhatásáról - ó.oldal)
SZÁZBÓL HAT FORINTOT MEGTAKARÍTOTT A LAKOSSÁG
az év első kilenc hónapjában. Hogyan értékelhető a devizamegtakarítások tendenciája? (Palócz Éva: Érzékeny egyensúly - 9. oldal)
képtelenségét. Külön álláspontot foglalt el az ukrán kormányfő a hetekkel való egyezkedés során is a szovjet adósságállomány sorsáról. Hétfőn pedig az ukrán parlament elnöksége fejezte ki értetlenségét amiatt, hogy a szovjet államtanács a fegyveres erők egységének megőrzéséről hozott határozatot, holott Ukrajna saját hadsereg felállítása mellett döntött.
A szociológiai felméréseken alapuló előrejelzések biztosra veszik, hogy a szavazók áldásukat adják a függetlenség kikiáltására. Igaz, a voksok elosztása várhatóan egyenetlen lesz: Nyugat-Ukrajna (Galícia)
lakói szinte egyöntetűen igent mondanak majd, míg a köztársaság keleti és déli . területein, ahol jóval magasabb az orosz ajkúak aránya, nagyobb lesz a teljes szuverenitást elutasítók tábora. Mivel azonban a szavazatokat összesítik, az eredmény megjósolható. Kérdés viszont, hogy mire jogosítja majd fel a legfelső tanácsot a függetlenségi referendum által történő megerősítése. Elzárkózhat-e a gazdasági közösségről szóló szerződés ratifikálásától, miként a legradikálisabb nemzeti pártok és mozgalmak szorgalmazzák? A kijevi (Folytatás a 3. oldalon)
HÉTFŐI MELLÉKLETÜNK,
AZDASALr
TARTALMÁBÓL:
EURÓPAI
INTECRÁLÓDÁSUNK LEHETŐSÉGE -INTERJÚ KÁDÁR BÉLÁVAL
VÉLEMÉNYEK AZ EK-TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSRŐL
BESZÉLGETÉS PALOTÁS JÁNOSSAL
BESZÉLJÜK MEG-BÁCSKAI TAMÁS ROVATA ÜZLETI KALAUZ KARRIER
AUTÓ- ÉS INGATLANPIAC KALEIDOSZKÓP
Helyszíni riportunk Eszékről
A nyugati út még szabad
A hét közepén Eszéken jártunk. Másfél napot töltöttünk a városban, amelyben beszűkült a tér, s amelynek lakói misként mérik az időt. Azért mentünk, hogy hírt hozzunk, s most, hogy visszaértünk, nem tudjuk, mit mondhatunk. Eszéken ugyanis minden másként van. Ha tényekre bontjuk a hírügynökségek jelentéseit, kiderül, hogy a legtöbb információ valóságon alapul, tehát a lövöldözés ténye, az elesettek száma és a többi adat stimmel. Ami hiányzik a tudósításokból, csupán annyi, hogy a szerb csapatok által szorongatott város polgárai megtanulták, hogyan lehet másként élni.
Hogyan lehet túlélni?
A mi történetünk a határon kezdődik. A drávaszabolcsi átkelőhe-
lyen mentőkocsikból álló konvojra várakozunk, közben elunjuk az átlépő magyar kocsik számlálását. Egy Mercedes hátsó ülése alól ötven liter konyakot pakolnak ki a vámosok, közben a tiszthelyettes nyugtatja a megszeppent sofőrt: ha valóban munkanélküli, az talán enyhítő körülménynek számít. Háború ide vagy oda, a szeszcsempészet zavartalanul folyik.
Délelőtt két busz érkezik odaát-ról. Az Eszék-Pécs közötti menetrendszerinti járat afféle békebeli megnevezés, valójában a menekültjárat lenne találóbb kifejezés, hisz a buszok együtt mennek, bizonytalan az indulásuk, útvonaluk, érkezésük -a visszatértük. Tizcnvalahányan Ieszállnak, kis molyóikkal a váróte-
rem felé tartanak. Ők azok, akik ideiglenes védelmet kémek, többüknek útlevele sincs.
A konvoj - amire több tv-stáb is várakozik - három Mercedesből áll. Oldalukon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keresztje. Csatlakozunk a rövid karavánhoz, amelyet horvát rendőrautó vezet fel Eszékig.
Az úton katonai ellenőrző pontok, tankcsapdák, homokzsákok, találat sújtotta házak jelzik: közeledünk... A gárdisták egyszer sem állítanak meg. A földeken többen dolgoznak. Néhány gazda bukósisakban szánt. Két-három patakon kelünk át, innenső oldalukon homokzsákokból emelt torlasz, mögöttük azonban nem áll senki.
(Folytatás az 5. oldalon.)
I
m