﻿gfesr
Magyar Nemzet
vit
KELLEMES | KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK
Ára: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1991. december 24., LIV. évfolyam, 301. szám
Vonzások és taszítások
írta: Pethő Tibor
A négy nagy birodalom - a császári Németország, a cári Oroszország, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Török Birodalom - első világháborút kővető összeomlása után H. G. Wells „A világtörténet alapvonalai” című, 1925-ben magyarul is megjelent művében a Szövetséges Világállam megteremtésének ábrándos soraival zárja elmélkedését. „Új rend jövend, amely tartóssá teszi a világ békéjét és az igazság uralmát a földön... A politikai rendszerek darabokra töretnek, a világ történetét új szövegben, új magyarázattal, közös felfogással értelmezik mindenütt.”
H. G. Wells, aki a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legjelesebb képviselője is volt, nem tagadta meg önmagát. A valóság tényei helyett inkább hitt az utópiáknak.
A történelem aztán könyörtelenül szétzúzta csalóka illúzióit.
Valóban, levonhatók-e bizonyos tanulságok a birodalmak összeomlásából - kérdezhetnénk -, léteznek-e oksági összefüggések és törvényszerűségek, amelyek elkerülhetetlenné teszik a birodalmaknak mint hatalmi rendszereknek a megsemmisüléséi? A történelem homályába vesző alakulatoknál, amikor a városállamok először fejlődnek nagyobb politikai-katonai egységekké, mint a sumér vagy az ak-kád birodalmak, de később is az egyiptomi, a babilóni, az asszír, a perzsa birodalmak egy erősebb, feltörekvő nép fegyvereinek csapásai alatt rogytak össze. Ugyanakkor - s a gondos vizsgálat ezt is kimutatná - a birodalmak pusztulásának belső okai is sok hasonlóságot mutatnak. Megroppan a birodalmat fenntartó erő és elszántság, az erkölcsi rombolás meghaladja az összetartó energiákat. A macedón falanxok Nagy Sándor vezetésével egy, a satrapák visszaéléseitől megrontott perzsa társadalmat és annak elkorhadt hatalmi tartóoszlopait döntötték le. A hódító halálát követően, aki teljesen átrajzolta az akkori világ képét, al-vezérei, Antigonész, Ptolemaiosz és Szeleukosz hosszabb háborúskodás után megegyeztek a birodalom felosztásában. A diadokhoszok, az „örökösök” uralmukat elsősorban a hódítás során százával létesített új görög városokra és a jórészt macedónokból álló hadseregre építették, de átvették a perzsa birodalom kormányzati szerkezetét és a zsarnoki monarchia külsőségeit. A telepes városokban a görög kultúrának új, ázsiai elemekkel átszőtt formája valósult meg, a hellenizmus. A Ptole-maidák dinasztiája Egyiptomot és annak fővárosát, Alexandriát a hellenisztikus kultúra pompás központjává, az irodalom és a tudomány fellegvárává fejlesztette. E birodalmakat három évszázad háborúiban Róma igázza le, légiói az új világbirodalomhoz kapcsolják e hatalmas területeket.
Róma birodalmi felfogása gyökeresen különbözött a korábbi hódító hatalmak modus operandijától, eljárási szabályaitól. A keleti despotikus rendszerek -biztos, ami biztos - a le-igázott országok lakosságát vagy lemészárolták vagy rabszolgasorba taszították, és rájuk kényszerítették a saját ideológiájukat, a saját vallásukat és iste-
neiket. A római volt az első világhatalom, amely szakított ezekkel a hagyományokkal és módszerekkel.
Keményen és kegyetlenül hadakozott ugyan ellenségeivel, legátusain és prokonzuljain át zsarolt és zsákmányolt, de mindig pacifikáit •és civilizált. Olyanfajta hódító megtorlásokat, mint aminőket Mummius alkalmazott Korinthosz elpusztításánál vagy saját jobb emberi hajlamai ellenére, Scipio Aemilianus Kárthágo lerombolásakor és „elátkozott” területének felszántásakor, ezek a római rendszer rettentő és elszigetelt esetei voltak, de sose vál-
Egy birodalom omlott össze, mégpedig intakt katonai erejének, sok megatonnás tömegpusztító bombáinak birtokában. A történelem aligha tud példát felmutatni ahhoz, amikor egy világhatalom saját belső nehézségeinek gravitációs súlya alatt roskadt össze. Ez, ha nem is magyarázza, de legalábbis motiválja azt a tehetetlenséget és értetlenséget, amellyel mind az Egyesült Ál-lamok, mind az Európai Közösség a status quo fikciójából igyekszik megközelíteni és kezelni a soha nem tapasztalt történéseket. S ami még szomo-
hattak a birodalom megnagyobbítá-sának alapelveivé. Róma elcipelte a Capitoliumba az olimposzi görög istenek ragyogó sokaságát. Elhurcolta Astarte, Mithrász és Baál képmásait is, de nem azért, hogy elpusztítsa, hanem azért, hogy besorozza őket a latin világhódítás kultikus szentélyébe. A római világhatalom titka annál csodálatra méltóbb, mert az egységnek és sokféleségnek, az állami tekintélynek és az önkormányzatnak, a birodalmi gondolatnak és a népi egyéniségnek, a központosításnak és a népek autonóm életformájának ez az egyensúlya mit sem vehetett igénybe a ma katonai és közlekedési technikájából.
A Nyugatrómai Birodalom megszűnt Kr. u. 476-ban, amikor Odoa-ker germán vezér lemondatta Romu-lus Augustulust. Ez időponttól számítjuk a középkort. Azóta is alakultak, majd eltűntek birodalmak, a Német-római Szent Birodalom, a két világra kiteijedő spanyol, az eurá-zsiai kontinenst és Kínát magában foglaló mongol, majd a XVIII. századtól a francia, az angol és az orosz birodalom.
Ez év decemberében, szinte kísértetiesen ugyanazon a napon megszűnt a Szovjetunió, a szovjet birodalom, és megszületett a Nyugati Unió, amiből egyszer még égy új birodalom is kialakulhat. A huszonegymillió négyzetkilométernyi óriási területen ma még beláthatatlan események érlelődnek, a világnak nincs olyan kormányfője vagy politikai elemzője, aki jóslásokba merne bocsátkozni a Szláv Államszövetség és általában az egykori kommunista világhatalom jövőjét illetően. „Az istenek alkonya”, a Götterdámmerung vészjósló akkordjai mellett mintha egy mágneses vihar söpörne végig Európán, a taszítások és vonzások merőben új rendszerét alakítva ki a földrészen.
rúbb, az Egyesült Nemzetek Szervezete hasonlóképpen.
A múlt év karácsonyán a világ figyelme még az Öböl-válságra összpontosult, s az európai fejlemények azért szorultak a nemzetközi politika perifériájára. Ez év elején aztán a százórás háború megmutatta, hogy az ENSZ által jóváhagyott határozott és összefogott szövetséges fellépés milyen eredményesen tudja megbüntetni az agressziót és helyreállítani a rendet.
Ami azonban utána következett, az mélységes megrökönyödést váltott ki világszerte. Azóta is kérdőjelként mered az emberek elé, hogy miért kellett megállni feleúton, és megoldatlanul hagyni az egész közép- és közel-keleti válságot. Az Egyesült Államok elnöke ugyan diadalittasan meghirdette az „új világrendet”, ami néhány hónap alatt megkopott szólammá silányult, mert Washington egyetlen alkalommal sem élt hatalmából, .katonai és gazdasági eszközeiből adódó nemzetközi felelősségével és rendteremtő képességével. Egyetlen olyan kezdeményezésről sem tudunk, amellyel igyekezett volna gátat szabni a világon, mindenekelőtt Európában jelentkező veszedelmes idegengyűlöletnek, felkészült volna az augusztusi moszkvai puccsra és annak következményeire vagy - utoljára, de nem utolsósorban - a balkáni ámokfutásra, a véres délszláv testvérháborúra. Lehet, hogy a szemben állás hosszú évtizedei után most valami szellemi és politikai fáradtság lett úrrá azokon, akiktől az új világrend kialakítását várja jószerével az egész emberiség.
Hazánk az egykori szovjet birodalom összeomlásának közvetlen rengészónájába tartozik, nem is oly távol az epicentrumtól. Létkérdé-
sünk tehát, hogy a roppant földmozgás hatását csökkentsük - amennyire módunkban áll, felkészüljünk a követkemények fogadására és tájékozódjunk a szilárd politikai és gazdasági térségek irányában. Messzemenően helyeselhető tehát, hogy aláírtuk a társulási szerződést az immár Nyugati Unióvá erősödött Európai Közösséggel.
Ha ma azt kérdeznék tőlünk, milyen geopolitikai és geo-stratégiai törvények határozzák meg hazánk nemzetközi helyzetét és mozgásterületét, csak a bizonytalanságok útvesztőiben botorkálnánk a válasz megfogalmazásakor. A legtöbb, amit megtehetünk, hogy megkíséreljük kidolgozni a saját magyar model-ifá*. lünket itt Közép-Európa i e 93 000 négyzetkilométerére, még azt sem mondhatnám, hogy a Du-na-medencében, főleg nem, hogy Közép-Kelet-Európában. Az első tétel a visszatérés az alapigazságokhoz. Magyarország létkérdése a helyes, az erőviszonyokat mindig reálisan mérlegelő külpolitika - ezt minden jelentős magyar államférfi tudta, akkor is, ha a megvalósítás elé szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosultak. A második a hátország szilárd támogatása. Ennek biztosítása volt a magyar belpolitika legbonyolultabb területe, mert az egyéni érvényesülési törekvések és a szűk gazdasági érdekek általában háttérbe szorították az ország nemzetközi érdekeit.
Mégis egy év elteltével azt kell megállapítani, hogy a lakosság jelentős része, s éppen azok, akik a legnehezebb körülmények között vannak, akiknek a rendszerváltozás csak az életszínvonal romlását hozta, a nyugdíjasok, a bérből, a fizetésből élők, a gyermekes családok hatalmas áldozatokat vállalva megadták a kormánynak az időt és a belső stabilitást politikája folyamatos végrehajtásához. E réteg kitartása szertefoszlana a „forró ősz” fenyegetését s a magát új elitnek deklaráló csoportok belső felfordulást provokáló botrányait és olcsó demagógiáját. Ez a csöndes Magyarország az igazi nemzet-fenntartó erő. Az országvezetés első kötelessége a jövő esztendőben olyan szociálpolitika kidolgozása, amely e nagy réteg számára biztosítja az emberhez méltó életkörülményeket.
A magyarság politikai arculata, amely a reformkorban világosan és szépen rajzolódott ki, a kiegyezés idején is megvolt, csak a század végére kuszálódott össze, hogy az első világháború után még bizonytalanabbá váljék. Szerb Antal a közéletet neobiedermeier-nek, Szekfű Gyula pedig tőle szokatlan indulattal disznótori színvonalúnak minősítette. És akkor mit mondjunk az 1948 óta végbement szellemi és erkölcsi torzulásról? A rendszer és korszakváltás megadja a lehetőséget, hogy ismét megtaláljuk önmagunkat. Az idei karácsony még inkább szükségessé teszi, hogy szembenézzünk a külső kihívásokkal és a belső gondokkal. A szeretet és békesség hirdetése mellett a józan ítélőképesség is elengedhetetlen. ,A karácsony misztériumában van az emberiség ereje” - mondotta II. János Pál pápa.
	
Nemzetközi élet	
Martin József: Angyaltól a menny	2. oldal
Ágoston Vümos: Közép-európai kommunikációs forma	2. oldal
Blahó Miklós: Az elnök közbeszól	3. oldal
Stier Gábor: Eltűnőben a lépéselőny	3. oldal
Hazai tudósítások	
Merénylet zsidó kivándorlók ellen (Fcrenez Gábor hírösszefoglalója) Pest-Buda	4. oldal
Terek, házak, emberek (Komor Vilma összeállítása)	5. oldal
Nézőpont	
Örvös Lajos: Európa, Európa!	6. oldal
Szabó Miklós: Díszmagyarban a politika	6. oldal
Kristóf Attila: Én nem tudom...	6. oldal
Bognár Nándor: Profil ’91	7; oldal
Zay László: Hitvallás	7. oldal
Gosztonyi Péter: Pufajkában jöttek a Kádár-huszárok	7. oldal
Csíki László: Pesti Szalon	7. oldal
Gazdaság-társadalom	
Gergely László: Széklábfaragók	8. oldal
Szelényi Iván: A depresszió éve (Durst Judit interjúja)	9. oldal
Krasznai Zoltán: Nemzet és liberalizmus	9. oldal
Környezetvédelem	
Nálatok laknak-e állatok? (Sárvári Márta összeállítása)	10. oldal
Tudomány	
Hankó Ildikó: Szent Lázár lovagjai	11. oldal
Montskó Éva: A tudás világörökségét tovább kell adni	11. oldal
Sport	
Bajnai Teréz: „A természet a legcsodálatosabb stadion”	12. oldal
Az év sportolói	12. oldal
Malonyai Péter: Modem (?) világ	12. oldal
S. Tóth János: Az elgördítetlcn kövek	12. oldal
Árvay Sándor: A doboz	13. oldal
Zsolt Róbert: Nem akarásnak...	13. oldal
Jolsvai András: Karácsonyi fenyőfanyar	13. oldal
Szenteste	
Illés Sándor: A beszélő ló	16. oldal
Tóth-Máthé Miklós: Békesség	16. oldal
N. Kósa Judit: Börleszk	16. oldal
A szülőföld vonzásában	
Magyarnak lenni:, A nemesség kötelez” (Kurcz Béla összeállítása)	17. oldal
Riport-interjú	
Boros István:,Krisna a legfelsőbb birtokos”	18. oldal
Élő Anita: Rabszolgák és szabadok	18. oldal
Javomiczky István: Miért dőlünk be a botránydramaturgiának?	19. oldal
Halász Miklós: Segélyek a tönkremenéshez	19. oldal
Sípos Balázs: A hibernált szegfűtől a csődmenedzselésig	19. oldal
Baróti Szabolcs: A jajongó határ	20. oldal
Tóbiás Áron: Találkozás egy boldog emberrel	20. oldal
Marafkó László: Hó és kráter	20. oldal
Kovács Judit: A nagy Buldózertől a MUFTI-ig	21. oldal
Kurcz Béla: Aki bekötötte a Szabadság-szobor szemét	21. oldal
Világgazdaság ’91	
Változások Keleten, Nyugaton (Kuczik Andrea összeállítása)	22. oldal
Hazai gazdaság ’91	
Füsi Piroska: Privatizáció - lakossági szemmel Horváth L. István: Siker és kudarc; Ez nem volt idegenforgalom;	23. oldal
Kárpótlás: senki többet, harmadszor!	23. oldal
Durst Judit: Piacváltás „fizikai” korlátokkal	23. oldal
K. Nyirő József: HUF, avagy az izmosodó forint	23. oldal
Európai dimenziók	
Tatár Imre: Királyok a molyzsákból	24. oldal
Várkonyi Tibor: Számháború	24. oldal
Lambert Gábor: A leolvasó kétszer csenget	24. oldal
Ember és idő	
Avar János: A hőmérőt kár hibáztatni	25. oldal
Vida László: Az átmenet nem kedvez a reformoknak	25. oldal
Beck Anna: Meghitt találkozó a világ közepén	25. oldal
Hétköznapi rendszerváltás	
Kiss Zsuzsa: „Hideg napok” Romániában	26. oldal
Sebestyén Imre: Befejezetlen történet	26. oldal
Neszméri Sándor: Lesz-e „bársonyos” megbékélés?	26. oldal
Józsa György Gábor: Kétkedőn egységes németek	26. oldal
Nemzetközi magazin	
Zsigovits Edit: Aknák a mocsárban	27. oldal
Pietsch Lajos: Az öregek éve	27. oldal
Herczeg György: Érdekességek a nagyvilágból	27. oldal
Pósa Tibor: Fogyókúrás fogyasztás	27. oldal
Kultúra	
Csatár Imre: Útközben	28. oldal
Fekete Judit: Szalay Lajos, aki külföldön még levegőt se vett	28. oldal
Hanthy Kinga: Zsolnay - család és porcelán	28. oldal
Kosáry Domokos: Értelmiségünk 1945 óta	29. oldal
Lukács László: Roger Etchegaray bíboros az osztatlan Európáról	29. oldal
Ruffy Péter: Hazai hontalanság Válogatás jugoszláviai népek irodalmából	29. oldal
(szerkesztette: Wintermantel István)	30. oldal
Nemeskürty István: Forgách Simon, a végek tábornoka	31. oldal
Rosdy Pál: Bűnös nemzet?	31. oldal
Lőcsei Gabriella: Virágok révén nyúlni a világhoz	31. oldal
Sík Sándor verse: Álom a nagy karácsonyról	32. oldal
Rónay György: A szegények estéje	32. oldal
Szabó György: Búcsú	32. oldal
Sumonyi Zoltán verse: A hegyi beszéd	32. oldal
Körtvélyessy Klára, Lator László, Radics Viktória és Vujicsics Marietta fordításai	
Artner Margit, Kondor Béla, Molnár Gabriella, Németh Katalin, Reisenbüch-	
ler Sándor, Sárkány Győző, Stefanovits Péter, Szalay Lajos, Szerényi Gábor és Széchényi Péter rajzai	
