﻿Magyar Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
PÉNTEK, 1991. december 27., LIV. évfolyam, 30jUzám
Búcsú
Legördült a függöny, az előadásnak vége. A Főszereplő még utoljára meghajolt a nagyérdemű publikum előtt, ám alakítását már csak a nemzetközi közönség méltányolta, a hazai közönség közömbösen, sőt megkönnyebbülten vette tudomásul viszavonulását. Az ország nélkül maradt államfőnek persze nem volt más választása, hiába küzdött, érvelt, az a folyamat sodorta el, amelyet ő indított el hat évvel ezelőtt, borsa e tekintetben kísértetiesen hasonlít a kelet-európai reformkommumistá-kéhoz, akiken egyszerűen, ám törvényszerűen átléptek az események. S ki tudná megmondani, megelégedéssel tölti-e el Mihail Gorbacsovot az a tény, hogy utódai a köztársaságok élén zömükben nómenklatúra-gyökerű szellemi társai, legföljebb radikálisabbak. S gyanítható, a félreállított elnök - gondolatban legalábbis -ekként kiálthat föl: követni fogsz Borisz Jelcini
Alighanem csak évtizedek múlva jelölhető ki Mihail Gorbacsov helye a történelemben, ám korunknak is kötelessége az elemzés, a tisztelgés e kiemelkedő államférfi munkássága előtt. Az ellentmondások, sőt hibák ellenére Gorbacsov voltaképpen a sztálini és brezsnyevi önkény alól szabadította fel országát. A világ hamar megtanulta politikájának két tartópillérét, a glasznoszty és peresztrojka szavakat. A nyíltság az alapvető emberi és polgári jogokat ismertette meg a Szovjetunióval, amely e tekinteben teljesen érintetlen volt, s ekként előmozdította bevezetésüket, sőt tiszteletben tartásukat. A gazdasági átalakítás programja csak félig volt sikeres: lerombolta a fennálló rendszert, ideértve a párt egyeduralmát is, de nem építkezett. A legnagyobb tévedés talán a földreform félbehagyása volt: ha a Szovjetuniót nem fenyegette volna éhínség, ha a polgárok nem állnának órák hosszat üres polcok előtt sorba, akkor a közhangulat is másképpen alakulhatott volna.
Nemzetközi megítélése mind mostanáig rendkívül pozitív volt. George Bush amerikai elnök karácsonyi szabadságát megszakítva méltatta Gorbacsov „forradalmi tetteit". S ez nem véletlen. Hat évvel ezelőtt a szovjet vezetők új nemzedéke vette át a hatalmat. Gorbacsov megértette az idők szavát, megérezte a szocialista rendszer kifulladását és a Nyugat erejét, s emberi módon kezdett tárgyalni. A fegyverzetcsökkentésről, a szovjet kivonulásról Kelet-Európából, a német egységről, gazdasági együttműködésről a „kölcsönös függőség korszakában". Meglehet, minden döntését, engedményét az befolyásolta, hogy megóvja a Szovjetuniót, az ország egységét, s megkímélje valamiképpen a nemzetiségi viszályoktól. Ez a törekvése is tévedései közé sorolható ma már, de mentségére szolgálhat, hogy a Nyugat éppen ezért támogatta őt, az egységben rejlő atombiztonság illúzióját kergetve. Csak napokkal ezelőtt, a breszti alku hatására következett be a fordulat, s látta be Washington, London és Bonn, hogy a „jugoszláv hibát" nem szabad megismételni, nem az összetartozást kell erőltetni, hanem a békés szakadást segíteni, csak így remélhető, hogy az események ellenőrizhetőek maradnak, csak ekként kerülhetnek hatalomra a ma radikálisai, akik az átalakulásért persze olyan árat fizettetnek polgáraikkal, hogy közben saját sírjukat is megássák.
S aztán jöhetnek a tőlük jobbra állók, hogy bevégződjék a kommunizmus bukását követő kelet-európai átmenet.
Blahó Miklós
Világszerte diplomáciai viszonyra lépnek a köztársaságokkal
Bush méltatta Gorbacsov érdemeit a totális diktatúra felszámolásában
■ MÉLTATÁSÖZÖN ÉS ELISMERÉSLAVINA jellemezte karácsony utolsó napjának nemzetközi híreit. Politikusok és tekintélyes hírmagyarázók nem bántak szűkmarkúéin a jelzőkkel, amikor Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök lemondása után értékelték eddigi politikai pályafutását. A programozott távozást követően felemelkedtek a zsilipek: a világ különböző országai egymást követően jelentik be, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek a volt szovjet köztársaságok zömével, mint független államokkal. A világ szabadságszerető népei köszönettel tartoznak Gor-bacsovnak - mondotta méltató szavaiban Rónáid Reagan volt amerikai elnök. S dicséretben a Fehér Ház jelenlegi vezetője, George Bush sem volt fukarabb: a volt szovjet elnök vitathatatlan érdemeket szerzett a század egyik legjelentősebb eseményében, a totális diktatúra átalakításában. Az elemzők világszerte méltatják Gorbacsov szerepét abban, hogy véget vetett a hidegháborús megosztottságnak, s hozzájárult a kommunizmus felszámolásához. A nemzetközi élet minden jelentős képviselője a század egyik legkiemelkedőbb reformerének nevezte a távozó Gorbacsovot. Mitterrand francia elnök személyes köszönetét tolmácsolta a béke érdeké-
| A KÜLPOLITIKAI HELYZET |
ben tett erőfeszítéséért. Reagan azt is hangsúlyozta, hogy a világnak is „adóssága" van Gór-bacsowal szemben. Margaret Thatcher volt brit kormányfő reményét fejezte ki, hogy valamilyen formában még együtt munkálkodhat a Kreml egykori urával.
Bt MINT A VOLT ELNÖK PÁLYAFUTÁSA utolsó időszakában, a távozása utáni első elemzésekben is sokkal mértéktartóbb hangot üt meg a moszkvai sajtó. „Tetteit nem szabad alábecsülni, de hozzá kell tenni: a külvilág előtti sikereit főleg az otthoni vereségnek a révén érte el" - írta a Nyezaviszimaja Gazeta. Bármilyen éles fordulat látszik is a horizonton, nyoma nem tűnik el, nem lehet kitörölni a történelemből - vélekedett a Pravda. A Moszkovszkaja Pravda abban bízik, hogy „a nagy romboló távozásával" talán az építés és a stabilitás korszaka köszönthet az új államalakulatokra Nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakértők zöme is arra a következtetésre jutott, hogy Gorbacsov legnagyobb hibája az
volt: túl sokáig hitt abban, hogy meg lehet reformálni a pártot, jobbá lehet tenni a kommunista rendszert.
m A SZOVJETUNIÓ UGYAN MEGSZŰNT, de a
gondok a régiek maradtak - figyelmeztetnek az előretekintő elemzők. Ezen a tényen az sem változtat, hogy az új nemzetközösséget, és annak alkotóelemeit, a független köztársaságokat államok sora ismerte el. A diplomáciai kapcsolatteremtésben azonban nem minden volt köztársaság részesül egyenlő mértékben, például a zavargások, polgárháborús összecsapások sújtotta Grúziával alig akadt ország, mely hivatalos viszonyt létesített volna az elmúlt két napban. A fegyveres konfliktusokon túl a Független Államok Közösségének belső viszonyai sem rendezettek, s vélhetően sok váratlan problémát rejtenek. Á volt Szovjetunió utolsó külügyminisztere, Eduard Sevardnadze nem hisz az új nemzetközösségben, s szerinte a köztársaságokban összeomlás várható. A CNN-nek nyilatkozva a politikus kifejtette, hogy a függetlenné vált új államok nem nézhetnek nyugodt, békés élet elé. Aggodalomra ad okot Ruckoj orosz alelnök állásfoglalása is: jelenleg nincsen sem kormány, sem demokrácia Oroszországban.	(P. T. R.)
Jelcin kezében az atomarzenál indítási kódja
Nyugtalansággal hagyom el posztomat - búcsúzott beszédében Gorbacsov
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - A Jelcinnel egyeztetett menetrendhez híven, december 25-én este jelent meg Gorbacsov a tévé kamerája előtt, hogy az immár nem létező Szovjetunió államfőjének minőségében elmondja utolsó beszédét. Ezután az exelnök átadta Oroszország első emberének az egykori szovjet atomarzenál indításához szükséges kódokat. 19 óra 38 perckor leeresztették a Kreml fölött lobogó sarló-kalapácsos vörös zászlót.
,A Független Államok Közösségének létrejöttével kialakult helyzetnél fogva befejezem tevékenységemet a Szovjetunió elnökének tisztében.
Elvi megfontolásokból jutottam erre az elhatározásra” - e szavakkal kezdte meglehetősen rövid, érzel-mektől mentes szónoklatát Mihail Gorbacsov. A Szovjetunió első s egyben utolsó elnöke elöljáróban felidézte, miért nem tud egyetérteni a breszti hármas csúcstalálkozó óta történt fejleményekkel. Megismételte azt az utóbbi hetekben megannyiszor kifejtett álláspontját, miszerint a szövetségi állam felbomlasztására, az ország feldarabolására irányuló „vonal” ellentétes elképzeléseivel. Azt sem mulasztotta el újólag megjegyezni, hogy „hasonló léptékű döntéseket a nép akaratnyilvánítása alapján kellett volna hozni”.
Beszédének végén Gorbacsov visszatért aggodalmaira, az állam szétesésének mindenki számára „sú-
lyos következményeire”. Nyugta- milliós hallgatóságának, egy „hatal-lansággal hagyom el posztomat” - más civilizáció örököseinek bölcses-közölte, hozzáfűzve ugyanakkor, ségében és lelkierejében”, hogy „reménykedik és bízik” sok-	(Folytatás a 3. oldalon)
A demokrácia és a szabadság győzelme
Amerika „hálás” Gorbacsovnak
A magyar kormány nyilatkozata
Az elmúlt napokban világtörténelmi események szemtanúi lehettünk. Megszűnt a Szovjetunió és megalakult a Független Államok Közössége.
Az 1985 óta zajló eseményekben kiemelkedő történelmi szerepe volt Mihail Gorbacsovnak. Mint azt Antall József december 6-i személyes találkozásukkor is hangsúlyozta, Gorbacsovnak és az általa folytatott politikának óriási szerepe volt abban, hogy a világ egyha-todán megszűnt a totál itarista rendszer és Közép-Kelet-Európa országaiban békés rendszerváltozás mehetett végbe.
A magyar kormány nagyra értékeli azt a politikusi bölcsességet és méltóságot, amellyel Gorbacsov elnök a Szovjetunió átalakulását követően önként távozott posztjáról és utat engedett a további szükséges demokratikus változásoknak. A Magyar Köztársaság elismeri az alma-atai tanácskozás eredményeként létrejött Független Államok Közösségét és érdekeinek megfelelően kész a szuverén államokkal a legrövidebb időn belül a diplomáciai kapcsolatokat felvenni.
Üdvözöljük az utódállamok vezetőinek céltudatos és felelős politikáját, amellyel megteremtették a Szovjetunió békés, demokratikus átalakulásának elengedhetetlen feltételeit. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszott az augusztusi puccs elhárításában személyes bátorságot és kiemelkedő államférfiúi magatartást tanúsító Borisz Jelcin orosz elnök. Bízunk benne, hogy Jelcin és a Független Államok Közösségébe tömörülő államok vezetői képesek lesznek elhárítani az előttük tornyosuló nehézségeket és tovább haladni a demokratikus fejlődés és a piacgazdaság útján.
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Méltatva Gorbacsov történelmi szerepét, kiemelten említve Jelcint, Bush tévébeszédében nyugtázta a Szovjetunió megszűnését, és elismerte - két csoportba sorolva - az új államokat, a nagyhatalmi státuszt Oroszországra „testálva".
Karácsonyi üdülését szakította meg szerdán George Bush, s Camp Davidből visszarepült a Fehér Házba, hogy irodájából mondhassa el tévébeszédét e történelmi napon, amikor a képernyőkön újra meg újra látni lehetett a vörös zászló levonását a Kreml kupolájáról, és a helyére felkúszó orosz trikolort. A konfrontációnak vége, a Szovjetunió nincs többé, ez a demokrácia és szabadság győzelme - tudatta nemzetével az amerikai elnök, megköszönve rögvest a helytállást a hidegháború évtizedeiben, kivált a katonáknak, s mindazoknak, akik „kilenc elnök alatt támogatták az erős védelmet”.
Bush nemzete nevében fejezte ki „háláját” Mihail Gorbacsovnak, amiért „éveken át elkötelezettje maradt a világbékének”. S az elnök méltatta a távozó „szellemiségét, látomását és bátorságát”:	megemlítette Bush,
hogy az elmúlt éveket együtt tekintették át Gorbacsovval a reggeli búcsú-telefonbeszélgetés során, amikor
is - ezt Fitzwater sajtótitkár közölte délután - a Fehér Ház lakója személyesen is elmondta e nagyrabecsü-lő szavakat, míg a Kremlből távozó megköszönte az eddigi támogatást.
Bush meleghangú, Gorbacsov történelmi helyét máris kijelölő, örökségét méltató szavai valóban az amerikai nemzeti megítélést tükrözik. Szerdán minden figyelem Moszkvára irányult, a tévéhálózatok adásukat megszakítva „élőben” közvetítették a lemondási beszédét, a reggeli-esti híradók jó részét a Gorbacsov teljesítményét felidéző és értékelő képsorok, elemzések töltik ki, miként a csütörtöki lapokban is oldalakat. Vezércikkében a The New Times „forradalmárnak” minősíti Gorbacsovot, aki „felülről döntötte meg a szovjet rendszert”. S jószerivel egybecseng a méltatásokban, amit e lap a négy fő érdemeként összegez: felismerte a szuperhatalmi fegyverkezési verseny értelmetlen, tönkretevő voltát; a birodalom tehertételét; hogy az uniót csakis demokratizálva és a jog alapján lehet újjáépíteni, s „a végén még azt is elfogadta, hogy a forradalom és felbomlás is kívánatosabb, mint a helybenjárás avagy a sztálinizmus visszaállítása”.
Egyébként Brzezinski idézte a „feltartóztatás” szellemi atyjának, George Kennannak azt a véleményét, hogy Gorbacsov jogász volta lehet egyik magyarázata az önkényura-
lomhoz való visszatérés ismétlődő elvetésének; Amerikában különben azt szokták mondani: kétféle rendszer van, az egyikben a jog uralkodik az embereken, a másikban az emberek a jogon. Vezércikkében a The Washington Post megjegyzi, hogy Gorbacsov teljesítményéből „mit sem von le képtelensége valamennyi általa kezdeményezett változáshoz alkalmazkodni”.
Alkalmazkodni igyekszik viszont a Bush-kormány, amelyet többször is bírálták az elmúlt időszakban, hogy „lemarad” a szovjet fejlemények mögött. Az ABC tévé úgy is „konferálta fel” az elnöki beszédét: „Bush nem hagyhatta, hogy karácsonyi szunyókálásában kapják rajta e történelmi napon”. Az elnök tehát nem hagyta, mint még kedden is jelezték emberei, az utódállamok elismerését csütörtökre, s azt maga jelentette be a tévébeszédében, amelyben „a remény új világában” bízott, nem tagadva a birodalombomlásban rejlő „inta-gatság és káosz lehetőségét” sem. Ezért is hangsúlyozta Bush a több köztársaság által már Washingtonnak tolmácsolt „kötelezettségeket és biztosítékokat”, mind az atomügyben, mind a demokrácia és piacgazdaság bevezetésére.
Ennek, valamint Amerika értéksorrendjének megfelelően jelentett (Folytatás a 3. oldalon)
MA
AZ EMBERNEK KINYÍLIK A BICSKA A ZSEBÉBEN,
amikor látja, hogy valaki BMW-vel jön szociális segélyért. Itt gyakran furcsák az emberek: olyan családokból is jönnek támogatásért, ahol 15 ezer forint felett van az egy főre jutó átlagjövedelem, mert úgy gondolják, kicsit csökkent az életszínvonaluk, és ezt egyensúlyban kívánják tartani. (Haller Szilveszter: Segélykérők a Rózsadombon — 5. oldal)
A BÖLCSESSÉG AZT JELENTI,
hogy a tudomány új irányba: a szerves, az erőszakmentes, az elegáns és szép dolgok felé fordul. Ez egyben új életvitel kialakításához vezet, amely az eddigitől eltérő termelési módszerekkel és fogyasztói magatartásokkal jellemezhető. (Durst Judit: Mire tanítsd a horgászt? —
6.	oldal)
A VASUTUNKAT IS ELVITTÉK,
vagy tíz éve már. Én csak azt láti-om, hogy itt mindig fúrnak meg fúrnak, mindenütt sártenger van, a falu meg nem kapott ezidáig semmit. (Ács Zoltán: Ha egyszer gáz lesz Őrségben... — 7. oldal)
A PRIVATIZÁCIÓRÓL
a kelet-európai országok mindegyike kidolgozta már az elképzeléseit, s jó részük gyakorlati tapasztalatokkal is rendelkezik. Az előzetes elképzelések és a valóság azonban sok esetben ellentmondanak egymásnak. (Hajdú Péter: Dolgozói részvények — 8. oldal)
A HAJDANI GMK ALAPÍTÓI
egyszer csak azt veszik észre: létrehoztak egy ugyanolyan bürokratikus szervezetet, mint amilyenből annak idején kimenekülni igyekeztek... (Mink Mária: A siker csapdája — 9. oldal)
AZ ÍROTT SZÓ KÖTELEZ,
ilyenkor már nem lehet arra hivatkozni, hogy meggondoltam magam, másként értelmeztem, évenként hosszabbítani akarom. Ha vitára kerülne sor, jogvédelmet nyújt az UEFA vagy a nemzetközi labdarúgó szövetség. Rágondolni is rossz, hogy esetleg a budapesti adminisztráció hibája a Jenei-bukfenc. (Árvay Sándor: Az esztendő két és fél éve — 13. oldal)
■ NEMZETKÖZI ÉlfT 273. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA 10. OLDALI UNIVERSITAS 11. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDAL ■ TV-, RÁDIÓMŰSOR 14. OLDALf NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL