﻿Ma®ff Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Jobb lapot!
írta: Ruffy Péter
Reménységem, csendes kívánságom meg a legfőbb óhajom, hogy ne rosszkedvűen kezdjük el e ki-lencvenkettes új esztendőt, és ne riadozva, szomorkásán írjuk tovább lapunk, a Magyar Nemzet történetét.
Ezért megfeledkezem szokásos pesszimizmusomról, kifordítom a köpenyegemet (nehogy lemaradjak a divatról) és hátat fordítva a forgószélnek, a jókedv léghullámai felé irányítga-tom lépéseimet, meg írógépem billentyűit.
Jelképesen szólva, nem ütök le keserű betűket. Nem írunk mi fúl komoran? Nem túlontúl szigorúak a szavaink? Próbálkozzunk kedvezőbb széljárással, egy szeletke, egy egészen kicsiny jókedvet keresve.
Ezért derűsebb emlékeimből válogatok. És mi másból meríthet az, akinek teljes élete-sorsa a fehér papírhoz és a fekete betűkhöz kötődött?
Nagyon is emlékszem például Boldizsár Ivánra, aki főszerkesztőm volt, annakelőtte pedig külügyér, aki ebben a beosztásában felajánlotta Rákosinak, a külföldi lapszemle mellett készítenek neki mindennap egy belföldit is. „Miről?" - „Hogy mit írnak a hazai lapok?"
„Fölösleges", hallotta Iván. „Tudom. Én mondom meg nekik".
Azután olyan korban éltünk, mikor már csak kicsit, végül egészen kicsit mondták meg „nekik", s végül, történelmünk tektonikus rengései után beköszöntött a sajtószabadság, a lapeladások, a lapalapítások ideje, s ez a különös, napjainkig tartó sajtóháború.
téldával él-
Hjek, ilyen időt, ha más körülmények közt is, de átéltek már az eleink a század
kezdetén. Az Elátkozott Lelkek Házában összeverődtek a nagyok, hogy napilapot alapítsanak. A New York-palota történetének adatgyűjtése során jegyeztük fel ezt a félig vagy egészen igaz legendát. A vitán jelen volt Kosztolányi, Karinthy, meg a többi „óragyilkos", ahogyan akkor a „semmittevő" betűvefőket elnevezték. Napilapot alapítani nem lesz jó, mondta egyikük, mert azt vagy a kormány vagy az ellenzék előbb-utóbb meg akarja szerezni. Akkor csináljunk egy hetilapot. Az se jó, mert ha írók írják, senki sem lesz kíváncsi az újságírók napilapjaira. Alapítsunk talán egy havilapot. Miután mindenből csak baj lehet, vagy a kormánnyal, vagy az ellenzékkel vagy az olvasóval, vagy a tulajdonosokkal, olyasmit kellene gründolni, ami semmiféle veszéllyel nem jár. A Nagy Bölcs döntötte el a vitát: „Csináljunk egy havonta megjelenő tót gyereklapot".
Ezután eszembe jutott, milyen vándorútokat tesznek meg a cikkek és cikkírók napjainkban. Ha a kormánylap nem adja le, megjelenteti egy ellenzéki, ha az sem, kinyomtatja egy független, de a független sem hajlandó erre, megjelenteti egy szocialista. És épülnek a sértődés, a harag, az indulatok tornyai.
A Pesti Hírlap utódjánál, a Hírlapnál a háború után a színpadi szerző, filmíró, az áldott jó Bónyi Adorján (Dóri bácsi) volt a
lünk. Egyszer megkérdeztem tőle, ugyan már, hogyan lehet az, hogy rád soha sem haragudott meg senki? Hogyan adtál vissza például egy híres írónak egy (ilyesmi is előfordult) rossz kéziratot? Dórikám kortyolt egyel, felállt, a kocsmaasztalról felemelt egy papírlapot, meghajolt, felém fordult (mintha én volnék a rosszul író jó író), s azt mondta: „Kérlek szépen, ez a nagyszerű kézirat a mi rossz kis lapunknak túl jó".
Az lesz majd a teljes sajtó-szabadság, gondolja e sorok írója, az lesz majd az igazi hírlap, ha a hírlapírók nem hosszú tanulmányokat, hanem rövid híreket írnak, és egész áldott nap értesülések után loholnak. Igaz, hogy itt is megszülethet az újságírói szolidaritás, s a hírlapírók a laptulajdonosoknak könnyen fityiszt mutathatnak. Hogy senki semmiről le ne maradjon, Egon Erwin Kisch a prágai riportereket kartellbe tömörítetté, s egy Vencel téri sörözőben a vetélytársak kicserélték egymás értesüléseit, hogy senki se maradjon le semmiről. Volt egy bedolgozójuk, aki pohár sörökért árulta értesüléseit. Például olyasmit, hogy cápa tűnt fel a Moldva vizében. Az álhírlapíró végül kikopott. Igaz, írónak azért megfelelt, később' megírta a Svejket, a nevejaros-lav Idősek.
Egyik, „kút"-nak nevezett szekrényemben gyűjtögetem azokat a mai cikkeket, amelyek arról tanúskodnak, hogy nem valami felhőtlen a viszony a kormány és a sajtó között. Egy másik szekrényben pedig az újságszerkesztő Arany, Pákh Albert vagy Mikszáth hírlapírói emlékeit halmoztam fel. Kérem szépen, mindig feszült volt a viszony a mindenkori kormány és a korabeli sajtó között. Néha még a kormánypárti saitó is támadta a kormányt. Példa erre a Pesti Hírlap, amelynek hasábjain Mikszáth követte el napi csínytevéseit. Egyszer egy minisztert
például gilisztának nevezett. A Képviselők végül bepanaszolták az átkozott hírlapírót Tisza Kálmán miniszterelnöknél. Tisza (akinek a sem kormánypárti, sem ellenzéki betűvető a tarokkpartijainál az egyik kibice volt) így válaszolt az egyik kormánypárti honatyának:
- Bizony csúful bánt veled. Velem is megteszi néha. És ha tudsz valami okosat, amit tehetnénk ellene, mondd meg nekem is, mert én nem tudok.
iután a sajtót megregu-lázni nem lehet, s miután már senki sem álmodozhat arról, hogy teljesen veszélytelennek látszó, havonta megjelenő „tót" gyereklapot alapít, legjobb lenne talán némely dolgot a régiektől megtanulni. Például a lapszerkesztő Arany Jánostól, aki nem röstellt híreket fogalmazni, s emellett rendre írta a magyar sajtó máig legtalálóbb szerkesztői üzeneteit.
Szépirodalmi Figyelőjének
g. ■
G
Jjs<!w ...„
Albert a mai Petőfi Sándor ut-
15, mtJM e
M
F|g> .
segédszerkesztője, Gyulai Pál és a messze legjobb Vasárnapi Újság segédszerkesztője, Pákh Albert a mai Petőfi Sándor i cában közös szállást bérelt. Gyulai így köszönt el a szerkesztőségbe menet Pákhtól:— Jó napotl Pákh emígy válaszolt: „Jobb lapod"
bónyi Adorján (Uori bácsi) voir a Az új esztendőre jobbat ón szerkesztőm. A legendás Pajerli sem kívánhatok olvasóinknak és kocsmában volt a törzsaszta- önnönmagunknak.
A tizenegyek találkozója Minszkben
Nehéz alkudozás
katonai és gazdasági kérdésekről
■ LASSAN HALADTAK a tárgyalások Minszkben, az új államközösség vezetőinek csúcs-találkozóján. A szovjet utódállamok képviselőinek az első ford pirendről és az unió koordinációs szerveiről sikerült megállapodniuk. Persze már az előzetes nyilatkozatok is sejteni engedték, hogy ezúttal nehezebb lesz közös nevezőre jutni, mint amikor csupán ünnepélyesen deklarálni kellett a Szovjetunió megszüntetését. A csúcstalálkozó megkezdése előtt az orosz televízió is jelezte: Ukrajna számos kérdésben, így a fegyveres erők ügyében is külön véleményt vall, ezért nem kizárt, hogy nem írja alá a megvitatásra kerülő dokumentumokat. Ukrajna mellett pedig Mol-dova és Azerbajdzsán is saját nemzeti haderőt kíván felállítani, s ezek ellensúlyozására Borisz Jelcin orosz elnök felmelegítette a 30-40 ezer fősre tervezett orosz nemzeti gárda létrehozásának gondolatát.
ü MOSZKVA ÉS KIJEV KÖZÖTT konfliktust jelenthet a fekete-tengeri flotta jövőjének ügye. Jelcin az egyeztető konzultációk szükségességét emlegette, Leonyia Krav-csuk ukrán elnök ezzel szemben azt hangoztatja: nincs miről tárgyalni, Kijev magának követeli a flottát. Nézete szerint a közös védelmi politikának csupán az atomfegyverekre kell korlátozódnia. A szovjet utódállamok két legbefolyásosabb köztársaságának a kapcsolatait
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
iági és pénzügyi nézeteltéresek is beárnyékolják. Ki-iev túl korainak tartja a január 2-ára tervezett orosz árliberalizálást és béremelést. Ukrán gazdasági körökben
attól tartanak, hogy nagy mennyiségű rubel áramlik be az országba, tovább gerjesztve a gyors ütemű inflációt. így Kravcsuk nyilvánosan közölte: pjacvédő intézekedése-ket léptetnek életbe a nyolc nappal későbbre tervezett ukrán árfelszabadítás időpontjáig.
R AZ ÁLLÁSAJÁNLATOK továbbra is egytnás után érkeznek Gorbacsov volt szovjet államfőnek, amerikai egyetemek katedrát, egy névadói kaszinó pedig évi egymillió dolláros jövedelemmel járó állást kínált neki. S jóllehet, Gorbacsov aligha fogadja el bármelyiket is, újabb nyi: latkozatainak hangvétele már jobban idomul a szovjet térség jövőjéről alkotott pesszimista nyugati véleményekhez, mint amikor még államfői hivatalból volt derűlátó. AJomiuri Simbun japán lapnak nyilatkozva aggodalmának adott hangot, hogy országa atomtudósai másutt hasznosítva tudásukat, új atomhatalmak létrejöttéhez járulhatnak hozzá. Nem zárta ki egy nagyobb méretű polgári engedetlenségi mozgalom lehetőségét sem, borúlátóan ítélve meg a Független Államok Közösségének a j& vőjét. A zavargások elkerülésének érdekében sürgős nyugati élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat szorgalmazott. Veszélyekre figyelmeztet Eduard Sevardnadze, az utolsó szovjet külügyminiszter is, aki egy olasz lapnak nyilatkozva megemlítette: a volt szovjet atomfegyverek félkatonai csoportok kezébe kerülhetnek. „Sok minden, ami itt bekövetkezhet, az egész Európának, de még a világnak is traumát okozhat."	(L. G. J.)
Ukrán-orosz ellentétek a minszki csúcson
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Feltűnően elhúzódott a látványos eredménnyel végződött december 21 -i alma-atai csúcsértekezlethez képest a 11 köztársasági vezető hétfői minszki tanácskozása, amelynek zsúfolt napirendjén immár jóval konkrétabb témák szerepeltek: a Független Államok Közösségének koordinációs intézményei, az egyesített fegyveres erők felépítése, a Szovjetunió jogutódlásának vagyoni kérdései, a nyugati kölcsönökből vósárlandó élelmiszerek elosztása; valamint a politikai, gazdasági, tudományos-technikai és kulturális együttműködésről kötendő egyezmények aláírásának és végrehajtásának a rendje. A minszki találkozó előestéjén elhangzott újévi beszédében Borisz Jelcin az eltelt esztendő egyik legkedvezőbb fejleményének minősítette, hogy „a szövetség széthullása nem szakította el egymástól a népeket".
Nem kevésbé fontosnak nevezte, hogy sikerült megőrizni Oroszországban a változások „alapvetően békés jellegét”. Televíziós nyilatkozatában Jelcin megkísérelt lelket önteni az árliberalizáció megpróbáltatásai előtt álló átlagpolgárba, akinek egyre szaporodó megélhetési gondjai közepette fájdalmas búcsút kellett vennie az uniótól is. „Igaztalan dolog csakis sötét színekben, lekicsinylő hangsúllyal lefesteni Oroszországot -jelentette ki Jelcin -, nem Oroszország szenvedett vereséget, hanem a kommunista eszme.” Megértőén szólt Jelcin azokról a milliókról is, akik legszebb éveiket, nemegyszer életüket áldozták a politikai arénából eltávozott SZKP-ért: „Ez nem az emberek és egész nemzedékek bűne” -szögezte le.
Ünnepi beszédében Jelcin a leg-
(A Die Weltwoche rajza) nagyobb teret a radikális gazdasági reform küszöbönálló intézkedéseinek szentelte. Bírálta azokat - beleértve a sajtó egyes képviselőit is akik a piaccal ijesztgetik a lakosságot, mondván, hogy az egész világ olyan rendszerben él, amilyenre most Oroszország is igyekszik áttérni. Miután igencsak lesújtó képet adott a Szovjetunió örökségéről - hatalmas külső adósság, elhagyagolt mezőgaz-(Folytatás a 3. oldalon.)
a színen a lumpenproletár után. Az új év kezdetén csak abban bízhatunk, hogy társával, a lumpenpolitikussal együtt nem tehet szert kizárólagosságra. (Javomiczky István: Két világ - 6. oldal)
A MAI KALÓZOK ÉJSZAKA TÁMADNAK,
a hajóra hátulról fellőnek egy hor-gonyos kötelet...A magyar kapitány ilyet még nem élt át, de kalandokban azért volt része bőven. (Bethlenfalvy Gábor: Szabálytalan hajónapló a Bem rakpartról - 7. oldal)
KÖZÉP-EURÓPAI „KEVERŐPULT"
szerepet lökhetnénk be szürkeagyállományunk bősége és szolgáltatásexportőr lehetőségeink alapján - állítja Kádár Béla miniszter (Gergely László: Gazdaságdiplomáciánk bizalomtőkéje - 8. oldal)
„FUTSZ
AZ ANGOLOK UTÁN,
de soha nem nyered meg őket” -mondta Bárdossy, a sértett előd Kál-lay Miklósnak. A magyarul megjelent Kállay-emlékiratokról Nemes-kürty István írása a 10. oldalon.
■	NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA KM 1. OLDAL
■	NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDALI MŰSOROK 14. OLDAL ■ INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL
„Made in Japan” visszaesés Amerikában?
Bush „bottal” indult ázsiai útjára
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Ha a fogadjisten is olyan lesz, mint amilyen adjonistennel érkezik a jövő hét keddjén a hétfőn útnak indult George Bush Tokióba, akkor az eredetileg az amerikai-japán partnerség megszilárdítására szánt elnöki látogatás akár a két - amúgy gazdaságilag nagyon egymásra utalt -ország kínos kereskedelmi kakaskodásának a kezdetét jelentheti. Az előkelő származású és nevelte-tésű Busht ugyan nem „asztalt verőként” ismerik, s a tárgyalások zárt ajtaja mögött ezt aligha teszi, ám újabban legalábbis a nyilvánosság előtt tőle szokatlanul harsány és harcias stílusban beszél. Mint péntek este is egy háromezres texasi marhasütési partin, ahol ázsiai útja céljának a „piacfeltörést” minősítette: tehát „felnyitni az amerikai termékeket kizáró és akként minket jó sok amerikai állás létrehozásától megfosztó piacokat”. Ma ez élvez elsőbbséget az ősszel még diplomáciai utat elképzelő elnök szerint: „Azért megyek Ázsiába, hogy segítsek megteremteni ezeket a munkahelyeket." Amikor hétfőn, még a reggeli sötétben elhagyta Washingtont (hogy az időkülönbség folytán egy napot vesztve már kedd este érjen az út első, még ausztráliai állomására, ahonnan Szingapúron át Koreába, s onnan majd Japánba megy), Bush repü-
lőtéri nyilatkozatában megintcsak az állásteremtést ismételgette: „amerikai munkahelyeket visszahozni” ígért, mert a „piacok megnyitása” biztosítja a „tartós gazdasági növekedést".
Az elnök tehát ugyanazt a logikát képviselte, amivel kereskedelmi miniszterének és januártól kampányfőnökének, Róbert Mosbachernak máris sikerült felbőszítenia a japán házigazdák washingtoni diplomatáit. Amikor ugyanis az NBC tévé vasárnapi vitaműsorában megkérdezték Mosbachert, vajon ő is azt vallja, amit egy michigani (tehát a nagy autógyárak államából való) demokrata képviselő, hogy a mostani amerikai recesszió „Made in Japan” termék volna, a miniszter-főkortes felemás felelete csatlakozást jelentett a vészes vádhoz. „Nem egészen.” Az újságírók persze lecsaptak rá, s Mosbachemek a Bush-út küszöbén sikerült az első magas rangúvá válnia, aki nyilvánosan is kimondja, hogy a japánok - itt piacvédelmükkel magyarázott - kereskedelmi többlete „súlyosbította a problémát". Mivel Watanabe japán külügyminiszter-helyettest előbb faggatták az NBC-műsorban (és ő tagadta, hogy Tokio Amerikába irányuló autókivitele önkorlátozását adná majd ajándékba az elnöki vendégnek), a vád cáfolata a washingtoni követség második emberére maradt, aki a The New
York Timesnak nyilatkozva „felháborítónak” nevezte, hogy egyes amerikai menedzserek és kormánytisztviselők „a külföldiekre, a japánokra kívánják hárítani a felelősséget”.
E menedzserekből jó néhány ott van Bush gépének fedélzetén is, ami sokak szerint akár galibákat is okozhat, hiszen némelyikük (főleg lacocca Chrysler-vezér) személye vörös posztó az ázsiaiak szemében, s Fitzwater elnöki szóvivő jelezte, hogy a Fehér Ház nem rakhat szájkosarat rájuk (noha először fordul elő, hogy üzleti vezetők tagjai a hivatalos küldöttségnek). Ráadásul á hétfői The Wall Street Journal azt a bumeránghatást emlegeti, ami Ausztrálián kívül és főként Japánban nem feltétlenül arat majd sikert. lacocca és társai sokszorosát keresik annak, amit az ázsiai szigetország menedzserei raknak zsebre, s ez a tokióiakat régóta bosszantja. S történetesen csak az amerikai bajok egyik okaként jegyzik, hogy az övékénél gyakran tízszer (és az amerikai alkalmazottakénál másfél-százszor) nagyobb jövedelmű trösztvezérek emiatt is a rövid távú eredményeket hajszolják, rontva ekként ágazatuk és országuk hosszú távú versenyképességét. Az már csak adalék, hogy lacocca és társai rossz üzletmenet idején sem engednek javadal-(Folytatás a 3. oldalon.)