﻿SZOMBATI MELLÉKLETÜNK
Mit Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. január 4., LV. évfolyam, 3. szám
Idő és pénz a mérlegen
írta: K. Nyíró József
Az óesztendő utolsó napján végül is - miután nemcsak a pénzt, hanem az időt is hosszasan mérlegelték az ország házában - megszületett az ország költségvetése. A többnapos, maratoni vitában alaposan elfáradt képviselők nyilatkoztak december 31-én, s lényegében pártállástól függetlenül egy dologban egyetértettek: önmagában az a tény üdvözlendő, hogy az ország elfogadott költségvetéssel kezdi az új esztendőt. Ezenkívül alighanem semmi másban nem egyezett a kormányzó pártok és az ellenzék véleménye.
Holott az idei polémia, amely számos tekintetben a tavalyi rossz emlékezetű költségvetési vitát idézte, még egy, nem lényegtelen ponton különbözött az egy évvel Korábbitól. Míg a tavalyi költség-vetésnek úgyszólván nem volt gazdája - a tervezetet a parlamenti vita idejére már lemondott Rabár Ferenc készítette elő, a parlamentben azonban nem az akkori pénzügyminiszter, Kupa Mihály terjesztette elő, hanem Botos Katalin. Kupa Mihály csak tavasz táján lépett a nyilvánosság elé programjával, aminek következtében aztán egy kicsit össze is zavarodtak a vonalak a tekintetben, hogy ki mit ígért az elmúlt esztendőre, s kinek miért kell tartania a hátát.
Nos, az idén nem ez a helyzet, s mint maga a pénzügyminiszter is nyilatkozta: az idei költségvetés az első, amelyet ő maga dolgozott ki szakértőgárdájával. Ebben a költségvetésben tehát már világos, ki miért vállal felelősséget, kitől mi kérhető számon, s ez is olyan tényező, amely a tavalyihoz képest előnyös.
Nem sorolható viszont az előnyök közé, hogy az idei költség-vetést is rohamléptekben kellett tárgyalnia és elfogadnia a parlamentnek. Annak ellenére, hogy a kormány - éppen a 91-es költség-vetési vita rossz tapasztalataiból okulva - olyan menetrendet ígért, amely időt nagy nemcsak az ellenzéknek, .hanem a kormányzópártoknak is a költségvetési tervezet tanulmányozására. S noha a költségvetési irányelvek már az ősz folyamán nyilvánosságra kerültek, ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy a parlamentnek alig három hete maradt magára a költségvetési vitára.
Snoha józan ésszel aligha lehetett számítani arra, hogy éppen a költségvetés lesz az, amely közelebb hozza egymáshoz a kormányzópártokat és az ellenzéket, a késve beadott költségvetés lélektanilag is rossz helyzetbe hozta a T. Házat: mindkét oldalon a bizalmatlanságot növelte, óhatatlanul fontos kérdésekről terelve el ezzel a figyelmet. Az ellenzék attól tartott, hogy az időhiány miatt valami elkerüli a figyelmét, netán parlamenten kívüli megállapodás juttatja sínre a költségvetést, miközben a másik oldalon - hasonló indíttatású bizalmatlanságból - obstrukcióval vádolták az ellenzéket. Ilyenformán a vita nem abban a nyugodt légkörben folyt, amelyet e nagy horderejű téma megkívánt volna.
Mindennek ellenére aligha vitatható: nem a mostani parlamenti vita kedvezőtlen körülményei lesznek döntő befolyással arra, hogy az év végén miként lehet majd minősíteni q 92-es esztendő költség-vetését. A jelenlegi pénzszűkében összeállított költségvetés nem hagy túlságosan nagy mozgásteret a kormány számára. Egyrészt a kevés pénz önmagában behatárolja a cselekvési lehetőségeket, másrészt számos tényező -
a világgazdasági recessziótól a környező országokban alakuló politikai folyamatokig - kívül esik a kormányzat hatáskörén, s ilyenformán ezeket a folyamatokat befolyásolni aligha tudja, legfeljebb alkalmazkodhat hozzájuk - ha tud.
Mindebből adódóan elkerülhetetlen, hogy az idei költségvetésben ne legyen olyan - olykor alapvető - feltételezés, amelyről ma bizonyossággal nem mondható meg, teljesül-e vagy sem. A kormányzat abban bízik, hogy a körülmények kedvezően alakulnak, amire megvan az esély, de sajnos az sem zárható ki, amit az ellenzék állít, hogy nevezetesen a dolgok nem alakulnak jól.
Aligha mondható meg ugyanis ma még teljes bizonyossággal, hogy a magyar gazdaság a 92-es esztendőben túljut-e a recesszió mélypontján. A kormányzat célja, hogy megállítsa a GDP további csökkenését, sőt, ahogyan a pénzügyminiszter fogalmazott: „szerencsés esetben GDP egy-két százalékkal élénkülhet is".
Ezzel szemben az ellenzék elemzése szerint az idén csak a mélypontot érjük el, vagyis a termelés még tovább csökken, igaz, a tavalyinál már kisebb mértékben. Egyébiránt az ellenzék prognózisát támasztják alá a mostanában napvilágot látott különböző gazdaságkutató intézetek előrejelzései is. De ugyanilyen kérdés: sikerül-e olyan mértékben, mint a kormány szeretné - mintegy tíz százalékkal - leszorítani az inflációt; hogy beindul-e a gazdaság motorja, s az elmúlt esztendő csökkenő irányzata után megfordul-e a beruházási trend; hogy lesz-e elegendő felvevő piaca a magyar exporttermékeknek. S végezetül még akkor is ott az egyik legfontosabb kérdés, ha az e többiekre kivétel nélkül igenlő a válasz: milyen áron valósíthatók meg a célkitűzések. A sok közül csak egyet említve most: milyen mértékben növekszik a jelenlegi mintegy. 400 ezres munkanélküli tábor. Ötven százalékkal, amint a kormány prognózisa mondja, vagy száz százalékkal, amint az ellenzéké?
Megannyi kérdés, megannyi optimista-pesszimista válasz. Az érzelmek azt diktálnák: az optimizmust osszuk, ez a jobb, ez a biztatóbb. Ez jelenti azt, hogy a legnehezebbjén már túl vagyunk, hogy súlyos gazdasági gondjaink ellenére az ország működőképes maradt, hogy lassan-lassan világ-lik valamiféle fény az alagút végén. De kár lenne elfojtani kételyeinket, hogy az optimizmus túl rózsás képet fest, s az idén is nehéz esztendő vár ránk; hogy lassan-lassan feléljük tartalékainkat; hogy egyre szélesebb árok egyre nagyobb számú szegényt választ el a tehetősebbektől...
Mindenesetre az év úgy kezdődött, ahogyan azt már megszoktuk, áremelésekkel. Emelkednek a vegyipari termékek árai, a közlekedés, a tejipar még nem közölte, hogy az állami támogatás megszűnése után mennyivel s mit emel, de nyilván ez sem várat sokáig magára, néhány nap múlva a benzin is drágább lesz. Ezzel szemben áll az, amit a pénzügyminiszter fogalmazott meg: tíz esztendő óta ez az első alkalom, hogy Magyarországnak nem kell rimánkodnia külföldi hitelezőinél, hanem szilárd pénzügyi pozíciókkal dicsekedhet.
Mi tagadás, mai világunkban cseppet sem egyszerű időt és pénzt egyszerre mérlegelni.
Jelcin helyesli Major csúcs-ötletét
A grúz ellenzék végső leszámolásra készül Gamszahurdia elnökkel
A MAJOM EVE gazdasági fe- \	71	I tűk együttes megállapodással
szükségekkel fog eltelni, jósol- A KULPOMTIKAI HELYZET	kell felosztani az adósságállo-
ják a szakértők, s jelzéseiket ja- | M IVUirVJLM MVMI nd.Il.CI | ^ ^ köztársaságokkal
pán vélemények is alátámasztják. Tokiói kormánytisztviselők és vállalati vezetők többsége szerint az idén tovább éleződnek az ellentétek az Egyesült. Államokkal. A Reuter jelentése szerint a megkérdezett kétszáz tisztségviselő több mint hatvan százaléka egyértelműen a kereskedelmi torzsalkodás elmérgesedését jövendöli. A kapcsolatok várható alakulását sejteni engedte az a pénteki japán külügyminisztériumi kijelentés is, amely feltehetően egyfajta alaphangot ad Bush elnök kedden kezdődő tokiói látogatásának. Az idézett külügyi forrás értésre adta: erősen kételkednek abban, hogy az Egyesült Államokban amiatt van munka-nélküliség, mert Japán nem tárja elég szélesre piacát az amerikai export előtt. A nevének mellőzését kérő tisztségviselő szerint Washingtonnak a deficit lefaragásával, a versenyképesség erősítésével, a honi oktatás szín-
összefüggő hír: a japán kormány vizsgálja a lehetőségét, hogy százmillió dollár összegű térítésmentes gyorssegélyt nyújt a Független Államok Közössége tagjainak. A Szánkéi Simbun című lap
vonalának emelésével kell előbbre lépnie. Túl egyszerű álláspont az Egyesült Államok részéről Japán kereskedelmi többletét, piaci bezárkózottságát hibáztatni az amerikai gazdaság gondjaiért - fejtegette a szakember.
B AZ ADÓSSÁGOK KERÜLTEK középpontba a francia fővárosban, ahol pénteken újabb tárgyalások kezdődtek a volt Szovjetunió hiteleiről: vagyis arról, hogy a visszafizetési kötelezetiséget miként osszák meg a független köztársaságok között. A december végén megtartott legutóbbi tanácskozáson elvi megállapodás jött létre arról, hogy az új államok haladékot kapnak a felvett kölcsönök tőkerészének törlesztésére, s a mostani fordulóban ennek részleteit öntenék formába. A tizenhét hitelező állam együttesen több mint húszmilliárd dollárt adott korábban a Szovjetuniónak, ám a hatvanmilliárdot kitevő
adósság nagyobb részét a magánbankok követelései jelentik. Az utóbbiak konzorciuma csupán március végéig adott haladékot a törlesztésre, míg az állami hitelezők hajlandók az év végéig kiterjeszteni az erre vonatkozó , „ moratóriumot. A szovjet adósságok törlesztésére az utód- volt kommunista rendszerrel államok közül eddig nyolc vállalt kötelezettséget, közöt-
erről azt írta, tulajdonképpen ugyanarról az összegről van szó, amelyet a tokiói kabinet eredetileg a Szovjetuniónak szánt. Japán hírek szerint egyébként előzetes megállapodás született arról, hogy Jelcin orosz elnök júniusban vagy júliusban Tokióba utazik.
S KOMOLY RECESSZIÓT fog előidézni Oroszországban a helyi hatóságok monetáris politikája az elkövetkező félévben. Ezt Andrej Necsajev orosz gazdasági miniszterhelyettes fejtette ki a Libération című francia lapnak. A munkanélküliség szerinte el fogja érni a négy-öt milliót, s a rubel stabilizálásához Oroszországnak három-ötmilli-árd dolláros alapot kellene létrehozni. Ennyi pénz azonban nincs. A rubel árfolyama - megítélése szerint - hat hónapon belül dolláronként százötven vagy kétszáz rubelre süllyed, s legfeljebb azután várható megerősödése, de csak abban az esetben, ha a reform kivitelezőinek sikerül kézben tartaniuk az eseményeket. Ugyanő azt jósolta, hogy a rubel január végére konvertibilissé válhat. Az árfelszabadításról viszont Jacques Attali, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnöke úgy vélekedett: abszolút szükséges eleme Oroszországban egy gazdaságpolitikai reformcsomagnak, feltéve, ha az ellenőrzése megoldott és további reformok kísérik. Éppen ezért Oroszországnak a volt Szovjetunió többi tagköztársaságával egyetemben jelenleg nagyobb szüksége van nemzetközi támogatásra, mint bármikor, különben társadalmi robbanás fenyegeti őket. Attali úgy ítéli meg, öt év szükséges ahhoz, hogy a dolgok jobbra forduljanak, addig azonban forrongásban maradnak e '' dalmak. „Forradalom kezdetén vagyunk - ' " '
k e társa-
amely egészen biztosan azzal ér majd véget, hogy a volt kommunista rendszerrel kapcsok ' "	' '	'
nyesen eltűnnek a politikai életből."
:solatban állók végérvé-(Zs. EJ
BT-csúcsot javasol Major
(Munkatársunktól)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjai rendkívüli csúcsértekezletének összehívását javasolta John Major brit miniszterelnök, még e hónap folyamán, hogy megvitassák a Szovjetunió felbomlásának nemzetközi kihatásait.
Mint a Financial Times írja, a brit diplomácia már korábban felvetette egy effajta csúcstalálkozó lehetőségét, s a BT állandó tagjai között éppen Nagy-Britannia vette át január elsején a soros elnökséget.
A jól értesült angol napilap szerint a javaslatnak - melyhez természetesen még szükséges az Egyesült Államok, Kína, Franciaország és nem utolsósorban az állandó tagok között a Szovjetunió helyét öröklő Oroszország hozzájárulása - több célja van. Mindenekelőtt a valószínűleg New Yorkban tartandó értekezleten formálisan is maguk közé fogadnák az „új” tag Oroszországot.
(Folytatás a 2. oldalon)
A Csendes-óceán térségében marad az amerikai jelenlét
George Bush Szingapúrban
(HÍRÖSSZEFOGLALÓNK) Amerika hatalmas kereskedelmi deficitje Japánnal szemben jelentős mértékben hozzájárul az Eayesült Államok jelenlegi gazdasági recesszió-jának elhúzódásához.
Ezt jelentette ki George Bush csendes-óceáni térségbeli körútja során Ausztráliában egy sajtóértekezleten. Hozzátette, szereme minél több olyan munkahelyet látni Amerikában, amely a Japánnal folytatott kereskedelem bővülésének eredményeképpen született. Mivel az idei esztendő választási év az Egyesült Államokban, fokozatosan nő a nyomás az amerikai áruk megvédésére a külföldi termékekkel szemben. Ezeknek a kijelentéseknek pedig különleges jelentőséget kölcsönöz az, hogy Bush elnök - aki Ausztráliából elutazva pénteken Szingapúrba érkezett - Dél-Koreát követően, útjának negyedik, egyben utolsó állomásaként Japánt keresi fel.
Ausztráliában George Bush biz-
tosította tárgyalópartnereit, hogy az Egyesült Államok viszonya a csendes-óceáni térséghez mit sem fog változni azután, hogy a Szovjetunió nagyhatalmi szerepe megszűnt, illetve, hogy az Egyesült Államok komoly csapatcsökkentést tervez a régióban. Egyebek között a szingapúri (Folytatás a 3. oldalon)
Moszkvában a tbiliszi tragédia hatásait latolgatják
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Polgári engedetlenségre szólította fel Grúzia lakosságát Zviad Gamszahurdia elnök azt követően, hogy a fegyveres ellenzék nyilatkozatában megfosztotta hatalmától az államfőt és a parlamentet, az ország irányítására létrehozta a Katonai Tanácsot, és Tbilisziben északai kijárási tiltalmat hirdetett. Az utolsó hivatalos adatok szerint egyébként a lassan két hete tartó tbiliszi összecsapásoknak már több mint hetven halálos áldozata van, majdnem félezer a sebesültek száma.
Mint a TASZSZ helyszíni be-
számolóiból kitűnik, a felkelők végleges leszámolásra szánták el magukat: pénteken közzétették ultimátumukat, amelyben kilátásba helyezték a kormány székházának megostromlását, ha a védők - Gamszahurdia és hívei -helyi idő szerint este hat óráig nem hagyják el az épületet, majd meghosszabbították az ultimátumot. Az elnök, aki mind ez idáig makacsul elutasította a lemondás gondolatát, a jelek szerint még mindig nem hajlandó engedményekre, hiszen az ellenzék ajánlatának nyilvánosságra kerülése után polgári engedetlenségre, tömegtüntetésekre buzdította a népet. A
grúz legfelső tanács elnöksége elítélte az általa juntának minősített Katonai Tanács megalakulását, Tengiz Szigua kormányfővé történt kinevezését és mindenkit „aktív ellenállásra” szólított fel az alkotmányosság, a törvényesen megválasztott elnök és parlament védelmében.
A Gamszahurdiának szabott ultimátum lejártáig Tbilisziben viszonylag nyugalom volt, az előző napokhoz képest némileg lecsendesedtek a harcok, amelyek amúgy mind nagyobb területre terjednek ki.
(Folytatás a 2. oldalon)
MA
A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTÉTEL BIZOTTSÁGA,
amely a rendszerváltozás elindítója volt, Nagy Imre és mártírtársai megkésett, de mégiscsak kiharcolt végtisztességének a nemzet színe s a világ közvéleménye előtti megadásával pedig a Kádár-rezsim koporsójába verte be az utolsó szöget, önkéntes jövőbelátók szerint betöltötte történelmi küldetését. (Hegedűs B. András a TIB-ről, a késleltetett kárpótlásról, a forradalom fehér foltjairól és az 56-os Intézet múltfeltárásáról nyilatkozik Kurcz Bélának a 6. oldalon.)
KAPÓS LETT A ZÖLDEK PÁRTJA
Franciaországban:	elfogadnák
őket választási együttműködéshez a konzervatív-liberálisok éppúgy, mint a szocialisták, és mindannyian indokoltan, mivel a zöldek soraiban minden pártirányzat föllelhető. (Zirkuli Péter párizsi levele a 8. oldalon olvasható.)
MELY KERESZTÉNY GONDOLHATNÁ,
hogy a szabadság és az igazság kizárólagos tulajdonosa? De mely keresztény lenne hű a hitéhez, ha nem gondolná, hogy egy az igazság, és hogy minden ember szabadságát tiszteletben kell tartani? (Elie Maréchal és Jacques Vandrisse, a Le Figaro munkatársainak interjúja Párizs érsekével a megkezdett fel-szabadulásról all. oldalon.)
■	NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDALI RIPORT-INTERJÚ
6. OLDAL B FÓKUSZ 7. OLDAL
■	NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDALÉ GAZDASÁG 9. OLDAL fl KULTÚRA 10-11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL ■ SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK 14. OLDAL B NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
HÉTFŐI MELLÉKLETÜNK,
LiésrfeS]
A vrA Z L) A S Alj TARTALMÁBÓL:
ÍGY látja A KORMÁNY AZ 1992-ES KORMÁNYPROGRAM ISMERTETÉSE ÍGY LÁTJÁK A SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYEK A
KORMÁNYPROGRAMRÓL BESZÉLJÜK MEG...
BÁCSKAI TAMÁS ROVATA ÉLETMENTŐ 0 HASZON (RIPORT)
ÜZLETI KALAUZ KARRIER
AUTÓ- ÉS INGATLANPIAC KALEIDOSZKÓP