﻿Magyar Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. január 16., LV. évfolyam, 13. szám
Délszláv esélyek
Fölösleges és értelmetlen háború volt - mondta e napokban Bosznia-Hercegovina elnöke. Vajon a múlt idő használata valóban indokolt-e már? Reméljük. Mindenesetre fordulatnak vagyunk tanúi: függetle-
nül attól, hogv január 15-én és ezt követően a világ hány kormánya ismeri el az immár felbomlottnak te-
kinthető régi Jugoszlávia utódállamait, közülük mikor, s melyiket - a helyzet átbillent, s csak idő kérdése a balkáni átrendeződés.
A publicista kénytelen ilyen óvatos kifejezéseket használni, hiszen a Balkán csupa bizonytalanság. Két szempontból is. Mi lesz az egyes köztársaságok sorsa, mikor és hogyan indulnak el az önállóság útján, miként állnak meg a lábukon. S az érdekelt kormányok mikor és hogyan nyilatkoznak, a két pólus - a tartózkodó Egyesült Államok, s az igencsak siető Németország - között, milyen változatok mutatkoznak majd.
Az átbillenés azonban megtörtént, s ennek több oka van. Azok a belső erők, amelyek kezdetben a régi Jugoszlávia fenntartásában bíztak, később valamennyi szerblakta terület egyesítésével valamilyen Nagy-Szeroiát akartak teremteni - úgy tűnik, zsákutcába jutottak. Az ország kimerült, gazdasági csődbe jutott, belefáradt a háborúskodásba. Ez a bizonyos Nagy-Szerbia nem állt össze, a törekvés mind szélsőségesebb fejleményekkel riasztott. Európa pedig „megunta", hogy alsó, puha részén hagyományos válsággóccán olyan konfliktus dúljon, amely példátlan a háború utáni Európa történetében, s amilyet a XX. század végére elképzelhetetlennek tartottunk még rövid idővel ezelőtt is.
Az utódköztársaságok önállóságának elismerése, a diplomáciai kapcsolatok felvétele körül vál-tozaHanul van szemléletbeli különbség az európai és általában a világ kormányai között. Melyik felel meg már a követelményeknek, melyik még nem, milyen újfajta kapcsolatokat alakíthatnak ki maguk között, milyet már nem, esetleg nem lenne-e hasznos valamilyen új, de összefogott délszláv államalakulat kifejlődése? A régi Jugoszláviát azonban nem kívánja vissza senki, még kevésbé egy balkáni háborút. Európa nem tűrhette tovább az értelmetlen vérengzést, ebben földrészünk s feltehetően a világ többi része is egységesen gondolkodik. Az Európai Közösség szerdán zöld utat adott tagjainak: politikai ízlésük és érdekük szerint ki-ki ismerje el azt a jugoszláv utódköztársaságot, amelyiket jónak lát ebben részesíteni.
Magyarországnak az az érdeke, hogy megszűnjenek a harcok déli határainál, mert e tekintetben a leginkább érintett. Érdekünk, hogy maradéktalanul érvényesüljön a nemzetközi jog és az európaiság e köztársaságokban is - ennek megfelelően foglal állást a magyar kormány Szlovénia és Horvátország önállósági igényeivel kapcsolatban. Elemi érdekünk, hogy a feltétellista pontjai, amelyeket az Európai Közösség megfogalmazott - a demokrácia és az emberi jogok tisztelete és a nemzeti kisebbségek védelme -, érvényesüljenek.
A jugoszláviai válság kitörésekor voltak olyan nemzetközi erők, amelyek úgy vélték, az egységes délszláv állam megőrzése szolgálná leginkább az európai stabilitást. Az új fejlemények ezt túlhaladták. Reméljük, hogy a nemzetközi elismerési hullám végképp ki-veszi a fegyvert azok kezéből, akik még mindig erőszakkal akarnak Jugoszláviát teremteni. A többi csupa kérdőjel.
Tatár Imre
Magyarország is elismerte Horvátországot és Szlovéniát
Az EK döntésével két új állam született Európában
■ KI MENNYIRE FELEL MEG a nemzetközi követelményeknek - mostantól úgy látszik, ez lesz a fő kérdés a jugoszláviai utódköztársaságok megítélésében. A legtöbben Szlovéniát és Horvátországot ismerték el eddig, de más is beadta kérelmét. Párizsban olyan vélemények is hangot kaptak, hogy voltaképpen „egyedül Macedónia tesz eleget az Európai Közösság által támasztott kivánalmaknak, mivel nemzeti szempontból teljesen homogén". Mások Szlovéniát nevezik olyan államnak, amely maradéktalanul megfelel a kívánságlistának. Ezt a mércét a különböző kormányok, az Európai Közösség tagjai és mások nem teljesen egyformán állítják fel. A belga külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy
pő fordulattal azonban azt is hozzáfűzte, hogy Jugoszlávia továbbra is „nemzetközi jogi alany". Vranitzky osztrák kancellár megkönnyebbülten jelentette ki, hogy a két szóban forgó ország ma már rendelkezik a kellő tekintéllyel ahhoz, hogy az elismerés után szükséges intézkedéseket megtegye. E kissé ravaszul fogalmazott mondatban benne rejlik az a vélemény, hogy a demokrácia tisztelete, az emberi jogok és ezen belül a nemzetiségek védel-
| A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
me tekintetében még van tennivaló ezekben az utódköztársaságokban. Az Európai Közösség által létrehozott döntőbíróság jelentése meg is jegyezte, hogy Horvátországnak még „teljessé kell tennie alkotmányát", mielőtt megfelelne a Brüsszelben összeállított listának. S míg egyes álláspontok szerint Macedónia teljesíti a leginkább az európai kívánalmakat, Görögország élesen tiltakozik az ellen, hogy ezt a köztársaságot különállónak, szuverénnek elfogadják. Nem is szólva a belgrádi kormányról, amely egyenesen elítélte az Európai Közösséget, amiért elismerte Szlovéniát és Horvátországot, s ezzel „megsérti a nemzetközi jogot".
U HÉJÁBÓL GALAMBBÁ változott bizonyos nyugati értékelések szerint Slobodan Milosevic szerb elnök, ezzel magyarázható engedékenysége, megegyezési készsége. Az amerikai AP úgy véli, elsősorban saját háborúellenes választópolgárait akarja megbékíteni. Más kérdés, hogy hosszú távra is érvényes-e ez az engedékenység. A német DPA úgy látja, hogy a irb elnök politikai nehézségekkel küzd, meg kell
szerb
magyaráznia közvéleményének, hogy e véres harcok és áldozatok után miért kell kivonulnia a jugoszláv hadseregnek Horvátországból és az ENSZ-csapatokra ruházni e területek felügyeletét.
8 NEM TERELTE EL, ellenkezőleg, még inkább megerősítette a kelet-európai országok biztonsági igényeit a jugoszlváiai fordulat. A közép- és keleteurópai országok változatlanul a NATO-ban látják katonai biztonságuk zálogát. Ezzel kapcsolatban a Bonnban járt Richard Cheney amerikai védelmi miniszter kijelentette: „A NATO-tagság lehetséges. " Elismerte, hogy ezeknek az államoknak jogos biztonsági érdekeik vannak, amelyekre mind kétoldalú szinten, mind a szövetség esetleges kibővítése tekintetében figyelemmel kell lenni. Ennek az elvi kijelentésnek gyakorlati érvényesítését minden bizonnyal hosszú egyeztetések előzik majd meg. Vajon helyeslik-e például Volker Rühe álláspontját: a német Kereszténydemokrata Unió főtitkára a katonai beavatkozást is elfogadható eszköznek, békemissziónak tekintené, ha európai fegyveres összetűzések befejezéséről, pontosabban elfojtásáról van szó. Az ilyesmi azonban minden bizonnyal a távolabbi jövő zenéje. ff- l-l
A Külügyminisztérium nyilatkozata
1992. január 15-én a Magyar Köztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít a Szlovén Köztársasággal és a Horvát Köztársasággal. A zágrábi főkonzulátust nagykövetségi szintre emeli és Ljubljanában nagykövetséget hoz létre. A Magyar Köztársaság kormánya figyelembe vette, hogy Szlovénia és Horvátország lakossága demokratikus módon, népszavazáson, illetve parlamenti döntéssel kinyilvánította az önrendelkezéshez való jogát, a köztársaságok szuverenitását. A többi, önállóságukat kinyilvánító és a feltételeknek megfelelő köztársaság esetében a diplomáciai kapcsolat felvételének lehetőségét megvizsgálja.
A magyar kormány döntésénél mérlegelte azt a körülményt, hogy az elismerésüket kérő köztársaságok teljesítik az Európai Közösség által 1991. december 16-án megahatározott feltételeket, köztük az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását és garantálását. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a jugoszláviai válság kirobbanása óta annak békés, tárgyalásos politikai megoldását szorgalmazta. Többször is egyértelműen kinyilvánította, hogy elfogad bármilyen politikai megoldást, amelyben az érintett népek és nemzetiségek meg tudnak egyezni. Az elmúlt időszak eseményei azt bizonyították, hogy ennek lehetősége már nem áll fenn.
A Magyar Köztársaság abban érdekelt, hogy valamennyi délszláv köztársasággal, köztük az újonnan létrejött államokkal és a Szerb Köztársasággal egyaránt kiegyensúlyozott, kölcsönösen előnyös és jószomszédi kapcsolatokat ápoljon és tartson fenn. Ennek feltétele, hogy a Magyarországon élő horvát, szlovén és szerb, valamint a délszláv köztársaságokban élő magyar nemzetiségiek emberi és kisebbségi jogai érvényesülhessenek abban a szellemben, miként azt az Európai Közösség Jugo-szlávia-konferenciáján beterjesztett válságmegoldási terv előirányozza. A Magyar Köztársaság érdekelt továbbá abban, hogy a délszláv államok mielőbb rendezzék egymás közötti viszonyukat, beleértve a jogutódlás problémáit, és helyreálljon közöttük a normális együttműködés. Ez minden bizonnyal hozzá fog járulni térségünk békéjének és stabilitásának megszilárdításához. Ehhez a Magyar Köztársaság kormánya kész minden segítséget megadni.
Eloszlatott aggályok
Tudjman elnök szavatolta a kisebbségek jogait
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Sorba jelentették be szerdán az európai országok, hogy elismerik Horvátországot és Szlovéniát, megszüntetve ezzel az egységes Jugoszláviát. Németország elsőként létesített diplomáciai kapcsolatot a két országgal, miközben a többi EK-ország is követte a bonni példát és kivétel nélkül bejelentette: elismerik az új európai államokat. Klaus-Peter Klaiber, a különleges feladatokkal megbízott nagykövet Ljubljanában és Zágrábban jegyzőkönyvet írt alá a diplomáciai viszony felvételéről, egyúttal mindkét helyen rögzítették, hogy kölcsönösen eltekintenek a vízum-kényszertől. A ljubljanai és a zágrábi német főkonzulátusokat átminősítették nagykövetekké, az épületeken lecserélték a táblákat.
Genscher német külügyminiszter szerdán a berlini R/as-rádióban azt hangoztatta, hogy Németország Jugo-szlávia-politikája helyesnek bizonyult, kormányának igaza volt, amikor úgy gondolta, hogy az elismerés elősegíti a balkáni válság enyhülését. Azt is közölte, hogy a németek szerint Zágráb a kisebbségi jogok biztosításával eleget tesz a követelményeknek.
Londonban szintén bejelentették az elismerést, s az MTI érdeklődésére a brit külügyminisztériumban hangsú-
lyozták, hogy a döntésük megfelel az Európai Közösség elhatározásának. Hozzáfűzték, hogy a horvát kormány ígéretet tett a kisebbségek jogainak megteremtésére. Megfigyelők szerint az EK elhatározásának hangsúlyozása azt jelzi, hogy a brit kormány továbbra sem lelkesedik Horvátország és Szlovénia függetlenségéért, amelyet elsősorban német nyomásra fogadott el a Közös Piac is. Korábbi brit vélemények szerint a szerb agresszió ellenére helytelen példa lenne, ha Horvátország kisétálhatna Jugoszláviából
mindazzal a területtel és előnnyel együtt, amely egy korábbi, teljesen más osztozkodáskor lett az övé. London végül is arra az álláspontra jutott, hogy Jugoszláviát nem lehet egységben megőrizni, ha az ottani népek nem akarnak együtt élni.
A belga külügyminisztérium nem sokkal tizenhárom óra előtt jelentette be elhatározását, szinte egy időben azzal, hogy Lisszabonból, ahol az Európai Közösség tagállamainak politikai igazgatói tanácskoztak, a jelentések arról számoltak be, a tizen-kettek is megállapodtak: zöld utat adnak a két jugoszláv köztárság függetlenségének, annak ellenére, hogy a mércének használt Badinter-jelentés szerint csak Szlovénia felel meg egészében a közösség által támasztott követelményeknek. Véleményük korábban az volt, Horvátország alkotmánya még módosításra szorul. Tudjman elnök azonban ígéretet tett a szükséges változtatásokra, főleg a Horvátországban élő szerb kisebbség jogait illetően, s ez tette lehetővé a ti-zenkettek kedvező igenjét. Ugyanakkor, bár a Badinter-jelentés szerint Macedónia is megfelel a feltételeknek, Görögország továbbra is ellenzi függetlenségének elismerését. A ti-zenkettek politikai együttműködése keretében konszenzussal hozzák meg (Folytatás a 2. oldalon)
OROKLODIK A KIREKESZTÉS
Itt vannak ismét a választott ügyeskedők. Mi több: az ön- és kijelölt ügyeskedők. Pedig végre most nem szellemi gerinceket roppantó időket éldegélünk, mint a puha diktatúrában, hanem ocsú válik a búzától. (Győrffy László: (Ki)választók és (ki)választottak -6. oldal.)
GYERMEKMENTÉS
MAGYARORSZÁGON
1956-57-BEN
Az összes, hazánkban működő külföldi szervezet nem tett együttesen annyit gyermekeinkért, mint a svéd Rádda Barnen. (Mátyássy Miklós interjúja An-na-Ma Toll asszonnyal, a szervezet megbízottjával, aki - mint írták róla - nem ismer lehetetlent -a 7. oldalon.)
EMBERCSEMPÉSZEK,
FEJVADÁSZOK
Déli határunkon külön iparággá fejlődött az embercsempészet. A makói rendőrség állja a sarat, a próbálkozások eddig kudarcot vallottak. (Halász Miklós riportja a 7. oldalon.)
PARAJELENSÉGEK VAGY BŰVÉSZTRÜKKÖK?
A manilai csodadoktorok műtétéi, Úri Geller kanálhajlítgatásai és napjaink más, hasonló szenzációi nem csodák, nem is paraje-lenségek, hanem egyszerűen bű-vésztrükkök - ezt kívánja bizonyítani Budapesten is James Randi amerikai bűvész, az áltudományok elleni küzdelem egyik neves képviselője. (Montskó Éva interjúja Bencze Gyula fizikussal: Ő bevallja, hogy mutatványai bűvésztrükkök - 11. oldal.)
ALLANDO ROVATAINK
■ NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL B RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA 10. OLDAL B TUDOMÁNY 11. OLDAL B NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL B SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK 14. OLDAL B NAPI KRÓNIKA, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL
Lassú, bonyolult folyamat
Fokozatosan változik a szövetség térképe
HÍRELEMZÉSÜNK
ÚJVIDÉK - Az eddig ismert délszláv szövetségi állam megszűnt létezni. Szerdával megkezdődött feltartóztathatatlan széthullása, miután az Európai Közösség úgy döntött, hogy elismeri Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Európa politikai térképe tehát ismét változott. A nemzetközi közösség egy részének szemében két független, szuverén állam jelent meg Európában. Az európai tizenkettek példáját ugyanis számos ország követte vagy követni fogja, amelyek eddig is csak erre a jelzésre vártak. Ha január 15 jelöl valamit, akkor Jugoszlávia széthullásának kezdetét jelenti, a külföldi elismerések fel-gyorsulását, az ezért vagy ez ellen folytatott diplomáciai harc teljes sikerét (Horvátország, Szlovénia) és teljes kudarcát (Szerbia), de egy politikai letisztulást is a nemzetközi diplomáciai erőfeszítésekben.
Az EK csak a két nyugati köztársaság függelen-ségét ismerte el. Azt is közölték, hogy Macedónia és Bosznia-Hercegovina elismerésének kérdését ké-
sőbbre halasztják. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem lesznek olyan országok, amelyek nem ismerik majd el Macedóniát. Törökország például már be is jelentette ilyen értelmű szándékát, s Bulgária szerdán már be is jelentette a diplomáciai kapcsolatfeltételt. Jugoszlávia széthullása azonban nem lesz sem egyszerű, sem gyors folyamat. Fokozatosan fog változni ennek a volt szövetségi országnak a térképe. A macedóniai, de főleg boszniai kérdés még nagy megpróbáltatások elé helyezi a „maradék” ország, de Európa vezetőit is.
Az első kérdés, amely a nemzetközi elismerés után felvetődik, hogy a merőben új helyzet hogyan hat ki a horvátországi háborúra. Szlovénia helyzete teljesen világos, egyszerűbb már nem is lehet; számára csak az „osztozkodás” maradt még hátra. De Horvátország kérdése is radikálisan leegyszerűsödött. A múlt heti belgrádi politikai fordulat után a világszervezetnek igencsak megkönnyítették a munkáját, s a béke-erőfeszítések sikerrel kecsegtet-
nek. A kéksisakosok érkezése előtt már nincs komolyabb akadály, s most, miután Horvátország az európai hatalmak számára független és szuverén ország, a „szövetségi” hadseregnek már a jelenléte is agressziónak tekinthető. Tehát a megoldás világosan kirajzolódott: a most már formailag is külföldi erőknek számító egységeket, fegyvereseket ki kell vonni a köztársaság területéről, Zágrábnak pedig maximálisan szavatolnia kell a kisebbségi jogokat. A „krajinai köztársaságnak” pedig - miután elszigetelődött, feltehetőleg szerbiai támogatás nélkül marad - el kell fogadnia az új helyzetet. Itt azonban egy kicsit meg kell állnunk: sikerül-e ezt a kérdést a politikai tágyalások, a békés megoldás kutatásának a medrében tartani, sikerül-e megfékezni a szélsőségeseket?
Zágrábban valószínűleg nem tartanak különösképpen ettől a veszélytől. Zvonimir Separovic külügyminiszter kijelentette, hogy még ebben a (Folytatás a 2. oldalon)