﻿SZOMBATI MELLÉKLETÜNK
Magar Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. január 18., LV. évfolyam, 15. szám
Versenyfutás
írta: Martin József
’öbb mint kérdéses, hogy a januári segélyértekézleten,
A birodalmak visszavágnak: a Habsburg-impérium ösz-szeomlása nyomán lérejött versailles-i békerendszerből ezen a héten újabb darabok töredeztek le. A jugoszláv térkép menthetetlenül átrajzolódik, de az továbbra sem világos, hogy az önállósodási folyamatok mikor és mekkora véráldozattal zárulnak le. Nehezen elképzelhető, hogy a szovjet-orosz birodalom visszavágása már befejeződött. Theo Sommer, a hamburgi Die Zeit nagy tekintélyű publicistája remélni szeretné, hogy az események mégsem a szélsőséges diktatúrát és Káoszt előrevetítő forgatókönyvek szerint alakulnak. Miért feledkeznénk el arról - írja, hogy a civil társadalomnak már vannak csírái a szovjet-orosz társadalomban: a glasznoszty nyomán kialakult a kritikus sajtó, akadnak tettre kész üzleti vállalkozók, felnőtt egy józan, ifjú nemzedék, és a büszke, öntudatos, egyszersmind gyakorlatias, az oktatásra figyelő, a sokszínűséget elfogadó orosz nacionalizmus miért ne építhetne ki egy erős, de pluralista végrehajtó hatalmat? Minden kételyt fenntartva, hátha mégis Paul Claudel-nek lesz igaza, aki azt mondta, hogy „nem mindig a legrosszabb a legbiztosabb".
Bármennyire is szeretnénk, hogy Sommer nagyon óvatosan adagolt derűlátása megalapozottnak bizonyuljon, az események inkább a katasztrófa-esélyeket látszanak erősíteni. S hogy az elemzések mennyire sötétben tapogatóznak, arra jó példa a Die Zeit ugyané számának harmadik oldala, amelyen a hetilap moszkai tudósítója mérlegeli az orosz esélyeket. A társadalmat belülről ismerő Christian Schmidt-Háuer jóval borúlátóbb Sommernél: szerinte ennek a birodalomnak az összeomlása kölönbözik minden előzőtől, a szocialista-kommunista egvpárt-rendszer szétesése nemcsak hatalmi vákuumot hagyott maga után, hanem a teljesen tehetetlen és elszegényedett állampolgárok millióit is. Tőlük lelkileg idegen a (kispolgári létforma és a teljesítményre épülő társadalom, miközben a szociális kifosztottság elképzelhetetlen méreteken öltött. Az új nemzetközösség etnikai viszályai, az orosz-országi autonóm területek elszakadási szándékai, a nukleáris szennyezettség és a morális pusztulás meg éppenséggel olyan jellemzők, amelyek hovatovább világpolitikai közhelynek számítanak.
Borisz Jelcin reformkísérlete a századelő Sztolipinjét idézi föl, aki ugyancsak dinamizálni akarta a mezőgazdaságot: „Adjanak nekem húsz évet, s nem fognak ráismerni Oroszországra"- mondta a belügyminiszter, majd kormányfő, akit 1911-ben egy kijevi színházi
előadáson - agyonlőttek. Az ál-	,
lamközösségnek most nincs húsz államait a brüsszeli pályaudvarra éve, s valójában azért kezdődik megérkeztetni. Vagyis a Közösség óriási versenyfutás, hogy a világ- kivár, mennyire tua Közép-Európa politika megelőzze a katasztrófá-	úrrá lenni a diktatúrák örökségén -
kát. A fontossági sorrendben az	morális, politikai ®s gazdasági
első helyen a nukleáris biztonság szempontból? Úgy gondolom, áll. Mi több, alapos a gyanú arra, hogy ebben a helyzetben hazánk-hogy az elnökválasztások évében nak fokozott érdekei fűződnek ah-hagyományosan befelé forduló, hoz, hogy egyetlen nyugati szom-gazdasági gondokkal s mindenek- szádunkkal az eddiginél is erőtelje előtt óriási Költségvetési deficittel sebb kapcsolatokra törekedjünk, küszködő Egyesült Államokat első- Az 1955-ös államszerződés körül sorban az érdekli, sikerül-e kárán- kibomló bécsi vita jól mutatja, ténba zárni az atomvírust.	hogy a szovjet fenyegetés múltán a
Lehet persze ezen keseregni, keleti viszonylatok Ausztria számá-emlegethetőek morális és történeti ra leértékelődnek, s mindinkább érvek, de a politikát mégis inkább FnrAnni ^«ón Irrurr.k7r.en. a racionális önérdek szokta mozgatni, s éppen az Öböl-háború ki-
lekedett. De Jugoszláviában nem mutatkozott ilyen közvetlen érdekeltség, s a szovjet utódállamok, valamint Közép-Európa megsegítésének a teherbíróképesség, no meg a választási megfontolások inak határt.
T .
I majd Bush és Jelcin tárgyalásain megfogadják-e a sokkterápia híveként ismert zseniális harvardi közgazdász, Jeffrey Sachs tanácsát: szerinte ebben az esztendőben Oroszországnak nagyjából 15-20 milliárd dollárt kellene kapnia, mégpedig három célra összpontosítva: a stabilizációra, a fizetési mérleg kiegyenlítésére és az élelmiszerellátás normalizálására. A köztársaságok - a The Economislban ismertetett tanulmány szerint - további 10-15 milliárd dollárt kapnának, s hozzávetőlegesen öt év múlva hozná meg az első eredményeket a reform-program. Sztolipintől eltérően Sachs tehát csak fél évtizedet kér, de mind az adományozók, mind a kedvezményezettek oldaláról kételyek merülnek föl. Az idén Sachs 12 milliárd dollárt várna a nemzetközi szervezetektől, s 18-at a nyugati kormányoktól: hozzávetőlegesen hármat-hármat az Egyesült Államoktól és Japántól, tizet Európától. Lesz-e ennyi pénz? S a másik oldal: a csillagokig szaladó árakat és az áruhiányt kibírja-e a lakosság, még esztendőkön át, robbanások, lázadások nélkül?
Sachs szereposztási terve a segélyek adagolására arra is rávilágít, hogy az orosz birodalom széthullássá egy sokpólusú világrend-szer kiépülését gyorsítja föl, a nyugati szövetségi rendszeren belül az Egyesült Államok viszonylagos súlya alighanem csökken, növekszik Japáné meg az Európai Közösségé s ezen belül Németországé. A Biztonsági Tanács összetétele gyakorlatilag idejét múlt, hiszen a második világháború vesztesei a gazdasági világverseny éllovasaivá léptek elő. Á hidegháború kétpólusú világrendje után egy sokszereplős nemzetközi színpad díszleteit ácsolják, de nemcsak azt fedi homály, hogy sikerül-e megfelelő stabilitást elérni ezen a pillanatnyilag meglehetősen kaotikus színpadon: a Bush emlegette új világrendszer helyett inkább az „új-világrendet-lenség" jelei sokasodnak. Kérdéses az is, hogy Oroszországnak mint globális hatalomnak a csillaga valóban leáldozott-e?
S végül a minket talán legközelebbről érintő kérdés: miként illeszkedik bele a sokpólusú világrendbe Közép-Európa? A Nyugat s mindenekelőtt a brüsszeli közösség ragaszkodni látszik a gazdasági váltók nem éppen fájdalommentes átállításához, s piaci vonaton kívánják a térség állai
törésének első évfordulóján tanácsos fölidézni: az Egyesült Államok ott és akkor markáns stratégiai érdekei miatt határozottan cse
Európai Közösség kristályosodik meghatározó tájékozódási ponttá. A Brüsszelbe igyekvő Bécs kezét nem szabad elengednünk, különösen ha többi szomszédunk etnikai viszályaira és gazdasági nyomorúságaira pillantunk.
Jelcin és Nazarbajev csillapítja a kedélyeket
A hadsereg egységének megőrzését követelték a moszkvai tiszti gyűlésen
m A HÁBORÚS KÁROK I------------------------1
HELYREÁLÚTÁSÁNAK lehetősé- A KÜLPOLITIKAI HELYZET
geit vizsgálja az UNESCO Dul> |M	I	nCLIZ-CI |
rovnikba küldött két megfigyelője. Sőt a szervezet már megkezdte a rekonstrukciós tervek kidolgozását, és igazgatója, Federico Mayor szerint erre a célra máris rendelkezésre áll 200 ezer dollár. Az összegzés és a rendteremtés időszaka következett el az egykori Jugoszláviában az európai elismeréshullámot követően. Kijelölt állomáshelyeikre érkeztek a tűzszünet betartását ellenőrző ENSZ-megfigyelők, tevékenységükkel kapcsolatban azonban máris heves viták robbantak ki. Szerb részről élesen elítélték Ágoston Andrásnak, p Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elnökének követelését, hogy a magyar kisebbség védelmére a Vajdaságba is vezényeljenek kéksisakosokat. Gorán Hodzic szerb vezető pedig a szövetségi csapatoknak az ENSZ-béketervben előírt kivonásával szemben foglalt állást a Dnevnik című lapban. A háború alatt a horvátországi hadszíntereken elkövetett embertelenségekről, a lakosság elűzését célzó kegyetlenkedésekről, fosztogatásokról, kórházak, templomok lerombolásáról számol be egy magát megnevezni nem kívánó nemzetközi szervezet megfigye-
tő, hogy Athén megakadályozza a Bulgáriának szánt EK-se-gélyek folyósítását, sőt a vízumkényszer szigorítására készül. A bolgár baloldali Zemlja című lap pedig politikai kudarcként értékeli Macedónia egyedüli elismerését, és felveti a kormány lemondásának gondolatát is.
m A HADSEREG KÖRÜLI GONDOK rendezése állt a középpontban a Független Államok Közössége államfőinek moszkvai tanácskozásán, amely - valószínűleg nem véletlenül - egybeesett a közösség fegyveres erői tisztjeinek kremlbeli gyűlésével. A hadsereg és a katonák jövőbeni státuszával kapcsolatos lényegi kérdésekről nem tudtak megegyezni az elnökök, a döntést február elejére halasztották. Borisz Jelcin azonban mind a csúcstalálkozó utáni nyilatkozatában, mind a tiszti gyűlés több ezer résztvevője előtt bizakodó hangot ütött meg. Az elsősorban saját szociális helyzetük miatt elégedetlen katonák nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az orosz elnök kijelentését, hogy amennyiben a többi köztársaság döntése nem kényszeríti saját hadsereg létrehozására, Oroszország - Kazahsztánnal együtt - az egységes
lőcsoportjának jelentése, amely nem tartja kizártnak,	fegyveres erők fenntartása mellett száll síkra. A flottavita
hogy ezek aZ atrocitások tovább folytatódhatnak. Új vál-	tervezett kétoldalú egyezményekkel történő lezárása
ságjelek is mutatkoznak azonban: jugoszláv határőrök albánokat öltek meg a határon, s egyes vélemények szerint a Koszovóban uralkodó feszültség is bármikor végzetes fordulatot vehet. A macedón elismerés, illetve az ezzel kapcsolatos görög-bolgár ellentét máris fegyveres konfliktussal fenyeget: határ menti görög csapaterősítésekről érkeznek hírek. Egyes vélemények szerint az is elképzelhe-
sem hagyja nyugodni a kedélyeket. Kaszatonov admirális, a fekete-tengeri hadiflotta parancsnoka a flotta kilátásba helyezett szétdarabolását súlyos bűnnek nevezve élesen bírálta a szerinte a hadseregre csupán az elnök-választási kampány után igényt tartó Kravcsuk ukrán elnököt. Kijelentette, a flotta egy emberként az államközösség fennhatóságát tekinti érvényesnek.	(S. E.)
„Szerbia nem létezik*
Inog a jugoszláviai tűzszünet
ÚJVIDÉK - Inog a horvátországi tűzszünet, az aggasztó hírek szerint minden pillanatban felborulhat. Baranyában a szerb erők „erőteljesen válaszoltak a horvát provokációkra". Nyugat-Szlavóniában szintén kiújultak a harcok, a leghevesebbek Nova Gradiskánál. A horvát egységek, szerb források szerint, erősítést végeznek. Dubrovnik körzetében is volt szórványos lövöldözés. (Horvát adatok szerint egyébként az utóbbi másfél esztendőben a köztársaságban több mint háromezren vesztették életüket horvát részről. Ebből ezemégy-száz polgári személy. A sebesültek száma meghaladja a tizenhatezret. A ,.másik fél” veszteségeiről nem közöltek adatokat.) Ilyen robbanékony helyzetben indultak el az ENSZ összekötő tisztjei a válságövezetekben kijelölt állomáshelyükre.
Horvátország nemzetközi elismerése lényegesen megváltoztatta az
agresszió jogi jellegét, írja a zágrábi Vjesnik napilap.
Most egy másik állam területe elleni támadásról van szó minden ezzel járó következménnyel, folytatja az újság, s megállapítja, hogy más a nemzetközi erők szerepe is, de azoké a kormányzatoké is, amelyek katonai támogatást nyújtanak az ag-resszomak.
Másként látja az ENSZ-erők feladatát a hadsereg vezetősége. Stane Brovet tengernagy, szövetségi honvédelmi titkárhelyettes a szövetségi parlamentben a békehadművelet koncepcióját indokolva kijelentette
Frakfurter Allgemeine Zeitung rajza)
ugyanis, hogy a világszervezet csapatainak szavatolniuk kellene Kraji-na, Kelet- és Nyugat-Szlavónia területének védelmét, ahol a szerb lakos-(Folytatás a 3. oldalon.)
EMBERVADASZAT A VAJDASÁGBAN
A magyar kisebbség számára a többpártrendszerben létrejött új szerb vezetés nem hozott előrehaladást. Állandó bizalmatlanság, gyanakvás vesz körül bennünket. A magyarság békében akar itt élni. Készülnünk kell a háború utáni időszakra. (Botlik József riportja a 6. oldalon)
AZ ÉRTELMISÉGNEK KICSIT FÁJ A FEJE
Ma a türelem szelleme hiányzik legjobban Európában. Félelmetes, hogy ismét gyűlölködés folyik, pedig azt hittük, hogy ezt már egyszer s mindenkorra kiűztük magunkból. De a türelmet csak hosszú idő alatt lehet megtanulni. (Ferch Magda interjúja a francia nagykövetség kulturális tanácsosával - 10. oldal)
NINCS MÉG SPORTTÖRVÉNYÜNK
Azért sincs, mert „idő előtti hatálybaléptetése tökéletlenséghez” vezetne - dr. Horváth Balázs szerint. Az ilyesminél csak az a rosszabb, amikor a végrehajtás hi-bádzik. (Malonyai Péter: Tökéletlenség -13. oldal)
■	NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDALI RIPORT-INTERJÚ 6. OLDALI FÓKUSZ 7. OLDAL
■	AZ ÖBÖL-HÁBURÚ ÉVFORDULÓJÁRA 8. OLDAL ■ GAZDASÁG 9. OLDAL I KULTÚRA 10-11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDAL ■ MŰSOROK 14. OLDALI INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Gamszahurdia Tbiliszi ellen vonul
Polgárháború fenyeget Grúziában Gamszahurdia elnök váratlan, csütörtöki visszatérésével - mondta Tengiz Kitovani, a Tbilisziben hatalomra került Katonai Tanács egyik vezetője azt követően, hogy az elűzött államfő Nyugat-Grúziában az ideiglenes kormány elleni keresztes hadjáratra szólította fel híveit, s ötezer fegyveres élén a főváros ellen indult.
Kitovani bejelentette, hogy a tbiliszi kormányzat csapatokat irányított abba a térségbe, ahol Gamszahurdia fegyveresei gyülekeznek, elsősorban Zugdidi, Szamtredia és Poti városok körzetébe. Az Interfax hírügynökség jelentése szerint Grúziában csütörtök óta nincs telefon-és telexösszeköttetés az ország nyugati vidékével. A vonatközlekedés is szünetel.
Az MTI moszkvai jelentése szerint a grúz Katonai Tanács pénteken általános mozgósítást rendelt el. A belügyminisztérium arra számít, hogy az összecsapás Kutaiszi körzetében már szombat hajnalban kitörhet.
Saposnyikov cáfolja a puccs veszélyét
Hét köztársaság azonos véleményen
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Felfűtött hangulat, heves megnyilvánulások jellemezték azt a legfelső szintű tiszti gyűlést, amelyen a volt szovjet fegyveres erők mintegy ötezer képviselője vett részt, s foglalt állást szinte egyöntetűen a hadsereg egységének megőrzése mellett. A tanácskozáson felszólalt Nazarbajev kazah és Jelcin orosz elnök is; az utóbbi beszédében igyekezett lecsillapítani a kedélyeket: a katonatársadalom szociális helyzetét javító konkrét intézkedésekre tett ígéretet, és bejelentette, hogy valamennyi, a nemzetközösség határain kívül állomásozó szovjet alakulat Oroszország jogi fennhatósága és védelme alá kerül.
Időt kért a hadsereg - vagyis emberek százezreinek - sorsáról való politikai döntéshez Jevgenyij Sapos-
nyikov marsall. A Független Államok Közössége fegyveres erőinek főparancsnoka felszólalásában ösz-szefoglalta a hivatásos állományt nyugtalanító kérdéseket, s röviden vázolta a közös irányítás alatt maradó hadsereg felépítésével kapcsolatos elképzeléseket. A fegyveres erők jelenlegi állapotát lefestve Saposnyikov mindenekelőtt utalt a felhalmozódott és mind ez idáig megoldatlan szociális gondokra. Emlékezten arra, hogy a hadsereg az egykori Szovjetunió teljes dezintegrációját megakadályozó utolsó tényező. Úgy vélekedett, hogy a tiszteknek „hazafias, állampolgári és katonai kötelességük a polgárháborúval fenyegető káosz elhárítása”, ám egyszersmind provokációnak minősítette a katonai hatalomátvétel lehetőségének az emlegetését. Kijelentette, sohasem fogja megengedni, hogy a hadsereg politikai viták rendezésének az eszközéül szolgáljon, netán a nép ellen forduljon. Saposnyikov számos érvet sorolt fel a fegyveres erők egységének
fenntartása mellett; egyebek közt megjegyezte, hogy feloszlatásuk a nagyhatalmi státus utolsó jegyétől is megfosztaná a volt szovjet köztársaságokat. Kifejtette, hogy az egységes biztonsági-védelmi térség olyan realitás, amely a tisztán jelképes, adminisztratív határok figyelembevétele nélkül jött létre, óriási erőfeszítések és anyagi áldozatok árán. Drámai történelmi párhuzamot is talált: felidézte a cári hadsereg 1917-es szétesését, amit azután - s ezt több későbbi hozzászóló is megismételte -évekig tartó polgárháború követett. Saposnyikov mindazonáltal rámutatott, hogy „még nem veszett el minden”, a védelmi szövetség tető alá hozásának még van esélye. Beszámolt arról, hogy Ukrajna, Belorusszia, Moldova és Azerbajdzsán kivételével a többi hét köztársaság kész az egyesített stratégiai erők mellett a közös parancsnokság alá vont egységes hagyományos - általános rendeltetésű - hadsereg megőrzésé-(Folytatás a 3. oldalon.)
ÍEEHs!