﻿Vivát!
Ma délelőtt tájékoztatást tartanak a 23. Magyar Filmszemléről, arról a nemzetközi érdeklődésre számító művészeti eseményről, amely február 7. és 13. között zajlik majd Budapesten, és amelynek létrejöttében esztendeje még szinte senki nem reménykedett. Nem volt elég film, nem volt elég pénz. Úgy látszott tehát, nemcsak a mozikból, a közönség érdeklődési köréből, de a határainkon túli és a határokon belüli szakma szeme elől is eltűnik végérvényesen a magyar játék- és dokumentumfilm. Vagy: ha el nem is tűnik teljesen, ünnepelni s mérlegelni nem lehet. Mert ünnep és számvetés volt esztendőkön, évtizedeken át a hazai filmszemle, melynek először Pécs adott otthont, majd Budapest lett a színtere.
Szóval úgy látszott, a magyar filmnek befellegzett, méghozzá -hirdetésszövegek stílusában fogalmazva - minden szinten szinte minden. Igen sokan kaján elégedettséggel nyugtázták és kommentálták ezt a valószínűséget, sorolván azoknak a filmeknek a címét, amelyek moziban és tévében egyaránt inkább riasztották, mint gyönyörködtették a publikumot. A józan ítéletű s megfontolt emberek azonban kétségbe estek a hazai film „leépülésének" a hírére. Belátták, hogy ha nincs saját film, végképp nem lesz, ami fölvegye a küzdelmet a tengerentúli filmipar (európai s nemzeti hagyományainktól többségében idegen) termékeivel szemben; és fölfedezték: a filmművészet elsorvadásával igen-igen kicsire zsugorodik a lehetőség: jelen lenni a világ művészeti életében. Mert „művészi nagyhatalom" bizony a filmmel lett Magyarország , az elmúlt években. És ne feledkezzünk meg a harmadik fajta aggodalomról se, hogy tudniillik éppen az a művészeti ág kerül méltatlan helyzetbe, amelyiknek - a társadalom mozgásait érzékenyen fölfogó s közvetítő szerepévek, dokumentatív erejével, történelmi összefüggéseket fölfedező képességével -óriási szerepe volt a rendszerváltoztatás előkészítésében, nemzeti azonosságtudatunk fölismerésében, és amelyre az elkövetkező időkben is hasonló, fontos szerepek várnának.
A kajánkodásnak és az aggodalmaskodásnak azonban - úgy tetszik - kis időre véget lehet vetni. A 23. filmszemle gazdag programja ugyanis azt a reményt kelti, életképes a magyar filmművészet. Igaz, Két esztendő alatt, de „összejött" annyi film a szemlére, mint ré-gente. Dolgoztak, dolgoznak a magyar filmnek világhírnevet szerző legnagyobbak, Szabó István, Jancsó Miklós, Rózsa János, Gvön-gyössy Imre. ígéretes című munkákkal mutatkoznak be rendíthetetlen dokumentaristáink, például Sára Sándor, például Ember Judit, és hozzák munkáikat - mit régebben meg nem tehettek - a külföldre került rendezők is, meg a fiatalok is. Jól tudom persze, hogy mint minden lista, a filmszemle bemutatóit fölsoroló lajstrom is csalóka. Látunk majd jó és rossz filmeket a szemlén, szundikálunk a Metró moziban vagy a Szindbádban, és dühöngünk is eleget. így lesz ez rendjén. Hiszen remekművek a gyön-gécske s selejtes munkák sorából emelkedhetnek ki. Csakis az „ércnél maradandóbbat" megrendelni, támogatni s várni egyetlen művészeti ágban sem lehet. Legkevésbé a filmek birodalmában. Mást tehát, mint vivátl-ot kiáltani a filmszemle hírére, nem szabad. Más kérdés, hogy a lelkes éljent a szemle végén követnie kell a higgadt és kíméletlen értékelésnek. Csakis ez a kettős fogadtatás biztosíthatja a reményteljes jövőt az életrevaló magyar filmművészetnek.
Lőcsei Gabriella
Bush beszéde és Jelcin „eltűnése”
Amerikai-orosz egyezkedések az atomfegyverek nagyarányú csökkentéséről
■ A PALESZTIN KÜLDÖTTEK NÉLKÜL kezdődött meg Moszkvában az orosz-amerikai védnökséggelzajló közel-keleti tárgyalássorozat újabb fordulója. A szovjet fővárosba megérkezett palesztinok végül azért maradtak távol az eszmecserétől, mert a vendéglátók nem járultak hozzá, hogy a madridi és washigtoni tanácskozástól eltérő összetételű delegációval vegyenek részt a tanácskozáson. A megszállt Cáza-övezet és Ciszjordánia képviselői mellett Kelet-Jeruzsálem és a palesztin emigráció küldötteinek a delegációban való részvételével Izrael ugyanis nem értett egyet. Mubarak egyiptomi elnök ezzel kapcsolatban sürgős üzenetet juttatott el Arafatnak, hogy rávegye őt az amerikai kompromisszumos javaslat elfogadására, melynek lényege, ha a plenáris tárgyalásokon nem is, a bizottsági üléseken ott lehessenek a diaszpóra képviselői. A „tárgyalások a tárgyalásokról" néven emlegetett moszkvai értekezleten lényegében az átfogó közel-keleti rendezés kereteit kellene körvonalazni, s ennek szellemében megnyitó beszédében Baker több, a Közel-Kelet egészét érintő bizalomerősítő intézkedésre tett javaslatot. Indítványozta az európaihoz hasonló leszerelési javaslat beindítását, a térséget érintő katonai mozgások
| A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
kölcsönös jelzésének és egy válságmegelőző mechanizmus kiépítésének a megfontolását. Külön hangsúlyozta azonban, hogy a fórum nem helyettesítheti a kétoldalú tárgyalásokat.
m BORISZ JELCIN OROSZ ELNÖK eközben a fekete-tengeri hadiflotta parancsnoki karával tárgyalt, miután előző éjjel titokban a novorosszijszki haditengerészeti bázisra érkezett. Az elnök „váratlan eltűnése" nyomán kiadott közlemény szerint New Yorkban az ENSZ BT csúcstalálkozóján, valamint Jelcinnek az amerikai elnökkel, a brit és a kanadai kormányfővel tartandó kétoldalú megbeszélésein is lesz szó a Nyugatot aggasztó volt szovjet arzenál jövőjéről. A Moszkvában tartózkodó Baker környezetében lévő amerikai illetékesek szerint már számos fegyvert szállítottak a volt szovjet atomköztársaságokból Oroszország területére, sokat pedig központi raktárakban helyeztek el. Wörner egy brüsszeli konferencián elmondott beszédben a NATO-t állította mintául a Független
Államok Közössége számára a katonai erők struktúrájához. Szerinte ez a szerkezet megfelelő, hisz a közösséget alkotó egyes köztársaságok egyfelől saját erőket kívánnak kiépíteni, amit alátámaszt az a legújabb hír is, hogy Türkmenisztánban és Üzbegisztánban is saját védelmi minisztériumot hoztak létre, másfelől viszont arra törekszenek, hogy bizonyos hadászati erőket közös ellenőrzés alá helyezzenek.
■ „DIKTATÚRA ÉS ÉHÍNSÉG köszönt Oroszországra, ha elmaradnak a reformok" - vélekedett a Trudban megjelent nyilatkozatában Cajdar mi-niszterelnük-helyettes, Jelcin jobbkeze. A sokkterápia egyik kérlelhetetlen képviselőjének figyelmeztetése az utóbbi napok legdrámaibb ilyen jellegű állásfoglalása. Érdekes módon hasonlóan sötét képet festett a Russzkij Szever című lapnak adott interjújában Nyina Andrejeva, az ortodox nézeteiről ismert leningrádi tanárnő is. Úgy véli, csak egy általános politikai sztrájk révén lehet megállítani a polgárháborúhoz vezető folyamatokat. Egy ilyen megmozdulás résztvetőinek a „bur-zsoá, a nacionalista és a maffiózó" hatalmi struktúrák leváltását kell követelniük.	(S. G.)
Kozirjev megerősítette Moszkva érdekeltségét a közel-keleti rendezésben
(Tudósítónktól)
MOSZKVA,- A külügyminiszterek felszólalásával telt el az orosz fővárosban a közel-keleti többoldalú tárgyalásokat előkészítő konferencia első napja. Sajtóértekezletén az izraeli diplomácia vezetője megelégedéssel állapította meg, hogy a találkozó nyitónapján minden „simán ment”, a felszólalók többsége konstruktív álláspontot foglalt el. Szinte valamennyi arab ország képviselője felszólalásában ugyanakkor rámutatott arra, hogy a palesztinok részvétele nélkül a tanácskozás nem végezhet teljes értékű munkát.
Elsőnek Andrej Kozirjev mondta el beszédét, amelyben mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Oroszország mint nagyhatalom és a Biztonsági Tanács tagja természetesen részt kíván venni a közel-keleti rendezés feltételeinek megteremtésében. A jövendő nemzetközi tárgyalások fő céljaként azt jelölte meg, hogy a térség államai
között a fegyverzetek elégséges minimumának szintjén jöjjön létre erő-egyensúly. James Baker kiemelte, hogy a moszkvai fórum semmiképp sem helyettesítheti a kétoldalú párbeszédet Izrael és arab szomszédai között. Csak ez utóbbi révén lehet megoldani az alapvétő területi kérdéseket és biztonsági problémákat - fejtegette a State Department gazdája, aki szerint a menekültek, a gazdasági együttműködés és fejlesztés, a regionális leszerelés ügyét ezzel egyidejűleg célszerű szélesebb körben is megvitatni. A moszkvai tanácskozást boj-kottáló Szíriára és Libanonra célozva felelőtlennek minősítette azt az elképzelést, hogy az égető regionális gondok kezelését el lehetne napolni a béke megszilárdulásáig.
Dávid Levi egyebek közt rámutatott, hogy Izrael számára rendkívüli fontossága van a moszkvai értekezletnek, mert hozzájárul a bizalom erősítéséhez. Az Európai Közössé-
gek nevében szólásra emelkedő portugál külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a nemzetközi megbeszélések a stabilitás és a bizalom olyan légkörét terjesztik ki a szemben álló felekre, amely nélkül nemigen alakulhat ki a térségben együttműködés.
Joao Pinheiro felhívta Izraelt arra, hogy szüntesse meg a megszállt arab területek betelepítését. Jordánia, Egyiptom, Kuvait, Omán, Katar, Bahrein és a többi arab állam képviselője ugyancsak egyöntetűen alá-(Folytatás a 3. oldalon.)
MA
MENEKÜLTÜGY 1991
Magyarország a migráció szempontjából frontország. Jugoszláviából az elvándorlás 1991 júniusában kezdődött meg, míg a tömeges menekülés augusztusban indult meg Horvátországból. Az ideiglenes védelmet kérők száma eléri a 48 ezret. (Borsi József írása az 5. oldalon.)
JAPÁNOK
KELET-EURÓPÁBAN
A felkelő nap fiai Magyarországot szemelték ki kedvenc kísérleti terepüknek. Jelen vannak a fotóiparban, a fénymásolók piacán, az ingatlankereskedelemben és még megannyi területen. A pénzügyi szféra is képviselteti magát, mégpedig két bankkal és több befektetési és privatizációs tanácsadó céggel is. (Bemáth Tamás: A JETRO és a kereskedőházak - 8. oldal.)
MAGYARORSZÁG FINN TÜKÖRBEN
A finnek ítélete szerint a magyar kultúrpolitika legjobb hagyományaihoz tartozik önnön értékeinek megbecsülése és a más értékek iránti türelem. (Szabó T. Ádám: Betiltott filmek, sikeres könyvek -10. oldal.)
ÁLLANDÓ ROVATAINK
■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁ-SOK-INTERJÚ 7. OLDALI GAZDASÁG 8-9. OLDAL ■ KULTÚRA 10. OLDAL ■ AZERBAJDZSÁN 11. OLDAL ■ NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDAL ■ MŰSOROK 14. OLDALI VETÉLKEDŐNK HELYES VÁLASZAI, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK 16. OLDAL
Belgrádi lépések a mini Jugoszlávia átmentésére
A VMDK tiltakozik a mozgósítások ellen
Alkotmánybírósági válasz a miniszterelnöknek
A köztársasági elnöknek döntenie kell
ÚJVIDÉK - A jugoszláv szövetségi hadsereg február derekán kivonul Horvátországból? Ilyen infromá-ciók szivárogtak ki, de ezt semmiképpen sem lehet még készpénznek venni. Hivatalos részről ugyanis halvány utalás sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy mikor és hogyan zajlik le az egységek visszavonása a válságövezetekből. Mindamellett egyesek azt is tudni vélik, hogy a szövetségi erők csak a főbb pontokat tartják majd a Dunán, s hogy a visszavonuló katonák egy része a vajdasági, illetve a bácskai laktanyákban kapnak helyet, a tartalékosok többségét pedig hazaengedik. Hogy miért folytatódik tovább a mozgósítás? A kérdésre a választ csak találgatni lehet.
„Végtelen képmutatásnak, cinizmusnak és népellenesnek tartjuk, hogy amikor javában tart a fegyver-szünet, a békefenntartó erők megérkezése csupán napok kérdése, s a csonka államelnökség tagjai, a Szerb Köztár-saáság elnöke, kormányelnöke és egyéb vezetői, valamint az egykori Jugoszláv Hadseregnek legfőbb irányítói szüntelenül a békéről, a háború befejezéséről beszélnek, a Vajdaság-
ban az eddignél is nagyobb mértékben folyik a mozgósítás, ezreket visznek a frontra”, áll egyebek között a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének közleményében. A mozgósítás legnagyobb mértékben továbbra is a Vajdaságot, a tartományon belül pedig az ellenzéki vidéket sújtja, így azokat a környezeteket is, ahol kisebbségiek élnek. A VMDK-nak -amely a háború kezdetétől hangoztatta, hogy a magyarság nem kíván részt venni a piszkos háborúban - szilárd meggyőződése, hogy a törvénytelen mozgósítás megorlásaként, az ellenzékkel és a kisebbséggel való leszámolásra használják fel. Ezt támasztják alá a legújabb intézkedések, amelyek újabb ezreket kényszerítenek külföldre vagy bujdosásra. A mozgósítás egyébként érinti az érdekvédelmi szervezetet is, mert vezetői közül többen is behívót kaptak. A közlemény szerint a hatalom a demokrácia látszatát fenntartva így igyekszik a VMDK tevékenységét megakadályozni. Ezt a szándékot tükrözik a mind gyakoribb rágalmak, kíméletlen támadások és fenyegetések is, szögezi le a VMDK közleménye.
(Folytatás a 3. oldalon.)
(MTI) A köztársasági elnök a kinevezési jogkörébe tartozó döntést olyan ésszerű határidőn belül köteles meghozni, amely annak megállapításához szükséges, hogy a kinevezés alkotmányos feltételei fennállnak-e. A határidő túllépése alkotmányellenes - állapította meg az Alkotmány-bíróság a miniszterelnök indítványával kapcsolatban a keddi teljes ülésen, két bíró különvéleményével hozott határozatában.
Mint ismeretes, a miniszterelnök annak megállapítását kérte a testülettől, hogy a köztársasági elnököt kinevezési jogköre gyakorlásában köti-e határidő. Az indítvány szerint „az elnöki döntés akárcsak hozzávetőleges időbeli korlátainak meghatározása nélkül adott esetben ellehetetlenülhet a kormány szándéka” az elnök hallgatása révén ugyanolyan helyzet keletkezik, mintha megtagadta volna a kinevezést. Az Alkotmánybíróság határozata indoklásában rámutat arra, hogy az alkotmány a köztársasági elnök egyes jogköreinek gyakorlására kifejezetten határidőt szab, másokra nem. Ebből azonban nem következik, hogy
az elnököt csak akkor köti határidő, amikor ez kifejezetten szerepel az alkotmányban, és az sem, hogy az elnök minden jogköréhez határidő tartozna.
A határidő meghatározásának döntő oka az állam folyamatos működésének biztosítása. Ez nemcsak ott fontos alkotmányos érdek és követelmény, ahol az alkotmány kifejezett határidőt állapít meg, hanem más döntéseknél is. Ez alól csak az államfő olyan jogkörei kivételek, amelyeknél értelmetlen lenne (például képviseli a magyar államot) határidőről beszélni. A határozat hangsúlyozza, hogy az ésszerű határidő meghatározásánál két szempontot kell figyelembe venni: egyrészt biztosítani kell az államszervezet folyamatos működését, másrészt elegendő időt kell adni az elnöknek arra, hogy megalapozottan dönthessen. Az alkotmányban kifejezetten meg nem határozott határidő értelmezés révén napok szerint nem határozhatók meg. Az elnöknek tehát kinevezési jogkörét az előterjesztéstől számított ésszerű határidőn belül gyakorolnia kell: vagy aláírja a kinevezési okmányt, vagy nyilatkoznia kell a kinevezés megtagadásáról. A köztársasági elnök kinevezési aktusa nem puszta formalitás, s az arra nyitva álló határidő sem pusztán az
aláírás hivatali lebonyolításához szükséges idő, hanem ebbe beleértendő az az idő is, amely az esetleges megtagadás megalapozottságának vizsgálatához szükséges. Nem vonható azonban az „ésszerű határidő” fogalmába az az idő, amely alatt nem folyik vizsgálat, vagy olyan tárgyban folyik, amely nem tartozik sem a kinevezés jogi feltételeihez, sem a személyre tett javaslat tartalmához. A kinevezés célszerűsége, esedékessége, a betölteni kívánt tisztséghez tartozó jogosítványok vizsgálata kívül esik a köztársasági elnök kinevezési jogkörén. Az indokolatlan késlekedés -ideértve az elnök hatáskörén kívüli körülmények vizsgálatára fordított időt is - az ésszerű határidőn belüli döntésre vonatkozó kötelezettség megszegésének minősül.
Dr. Kilényi Géza és dr. Schmidt Péter alkotmánybírók különvéleményükben megismétlik azt a korábbi állápontjukat, amely szerint az alkotmány megosztott hatáskört hozott létre a kormány és a köztársasági elnök között. Szerintük az államfő jogköre gyakorlása során nemcsak az előterjesztés alkotmányszerűségét, hanem annak minden vonatkozását vizsgálhatja.
(Folytatás a 4. oldalon.)