﻿Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
SZERDA, 1992. február 12., LV. évfolyam, 36. szám
I
Kötvénydolgok
Abban az össznépi számháborúban, amit nap mint nap megvívunk a pénztárcánkkal, sőt gyakorta az íróasztalnál is, hogy kijöjjünk a bérünkből, egy ideje a biztosítási díjak is mind nagyobb szerepet kapnak. Az, akinek régóta van élet- vagy vagyonbiztosítása, nem szívesen mond le róla, hanem, ha már teheti, igyekszik válogatni a kínálatból. Elvégre vagy tucatnyi biztosító működik már Magyarországon, és a halandó azt hiszi, a különböző nagyságú díjak jelentik a versenvt. Csakhogy többnyire az ellenkezője tapasztalható, és az ügyfelek kartellre gyanakodnak. Az ügynökök legfeljebb azt magyarázzák el, hogy a cégük szolgáltatásai jobbak a versenytársakéinál, azaz ezen a téren keresendő a verseny. A jó szolgáltatás egyik előfeltétele viszont a megfelelő hálózat és a hozzá tartozó stáb.
Az ám, de az Állami és a Hungária Biztosító mellett csak elvétve adatott meg az új kis biztosítóknak, hogy hatékony országos hálózatot építsenek ki, hiszen az milliárdokba kerül. Ezzel is magyarázható az a tény, hogy csak a Postával szövetkezett Providencia szereplése mutatható ki egyáltalán számokban a biztosítási piacon.
Vannak olyan dolgok is, amelyek elgondolkoztatják a piaci versenyt érezni kívánókat. Lakásbiztosítás kötésénél a bekopogtató ügynök nem ért ahhoz, hogy tanácsot adjon, mennyit is érhet a lakás és az ingóságok: határozza meg az ügyfél, és akkor módosítja az összeget, amikor akarja. Ám de ha rosszul tippelt, és kára keletkezik, mindjárt kiderül: ha túlértékelte az értékeit és annak megfelelő díjat fizetett, akkor is csak az utólag megállapított valós érték szerint kap Kártérítést, ha pedig alulértékelte, akkor az is az ő baja. Furcsa dolgok történtek azokkal is, akik megvásárolták a tanácsi lakásukat. Szerződést csak akkor köthettek, ha biztosították a lakást, ám az IKV-megbízottat sokszor nem érdekelte, hogy már van érvényes biztosítás - akár negyven éve -, hanem ragaszkodott egy másik biztosítóval kötendő új szerződéshez. Vajon kapott-e ezért jutalékot? Azt is csak a tájékozottabbak tudják, hogy a szerződést egy év múlva fel lehet mondani, és akkor már visszatérhetünk a megszokott biztosítótársasághoz. De mégis, akkor mire való ez a játék?
Nem jobb a helyzet a gépkocsiknál sem. Hamar kiderül, ha valamelyik biztosítási módozat helyett újat kívánnak bevezetni, mert addig egyszerűen nem köthető a régi, még érvényes feltételek mellett biztosítás. Inkább elveszíti a cég a kuncsaftot, aki ilyenkor rohangálhat máshová, hiszen a reklámok ezeket a dolgokat nem teszik közhírré...
Azt mondják, a káoszból fejlődik ki a rend. Addig is az ügyeskedőbbje elhalászgat a zavarosban. Több cégnél is felveszi a kártérítést, autóroncsokra kér milliókat, egyszóval biztosítási csalásokat követ el. Ami, ha nem derül ki, a mi zsebünkre megy. Miattuk nő ugyanis a kárhányad és a biztosítási díjak is. Közben pedig romlik a közbiztonság is, amit a nap mint nap közzétett autólopási adatok is érzékeltetnek...
Az évek óta húzódó biztosítási törvény várható idei életbelépése is ki tudja, mire hoz megoldást: hiszen na az azonnali információcsere nem épül ki a biztosítók között, a vadhajtások tovább növekednek.
A polgár pedig szelektál. Lemond erről-arról, az autózásról, a biztosításról.
Kuczik Andrea
Genscher keleti segélyekre ösztönzi Tokiót
Washington szigorú feltételekhez köti a rubel megszilárdítását
■ A „REMÉNYSÉG HADMŰVELET" elnevezésű kéthetes légihíd az egykori ellenségek viszonyában megkezdődött új korszakot jelképezi, amelyre jól illik a klasszikus felhívás: kovácsoljatok a kardokból ekevasat. így értékelik a nyugati megfigyelők azt a segélyakciót, amelynek keretében szállítógépek armadája visz élelmet az egykori Szovjetunió köztársaságainak. Ezek közül néhányba James Baker is ellátogat ezekben a napokban. Az amerikai külügyminiszter a Frankfurtból indított gépek láttán úgy fogalmazott: a gazdag ipari államoknak valószínűleg több milliárd dollárjukba kerül majd, hogy Oroszország nemzeti valutáját stabilizálják, erre azonban csak azután kerülhet sor, ha Moszkva hiteles gazdasági reformprogramba kezd. S rámutatva az amerikai, kanadai, német és orosz repülőkre, kijelentette: „Ezek a mi hírvivőink, amelyek jelképezik azon eltökéltségünket, hogy segítsük szárba szökkenni a szabadság virágát
az új országokban. Üzenetünk világ immár nem ellenségnek, hanem partnernek tekintjük őket. Csodáljuk bátorságukat, amellyel nekiláttak fölépíteni egy úi társadalmat, amelynek alapját a piac és a szabad eszmék jelentik." Az AFP francia hírügynökség mindehhez hozzáfűzte, Baker azt is jelezte, a Nyugat nem jótékonyságból segít a Független Államok Közösségének, hanem annak tudatában, hogy e támogatás a biztonság érdekében történő befektetés.
m VÁLSÁGOT IDÉZHET ELŐ a NATO-n belül, hogy a szervezet legtekintélyesebb tagja, az Egyesült Államok megtört egy régi tabut: azzal állt elő,
| A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
hogy a világkereskedelemmel foglalkozó tárgyalások sikere összefügg a nyugati szövetség jövőjével. A Reuter szerint amerikai politikaformálók, köztük Quayle alelnök, Münchenben tartott védelmi konferenciájukon vetették föl e témát, s egyes tisztségviselők megtoldották azzal, hogy ha a GATT-tárgyalások kudarcot váltanának, akkor az Egyesült Államok felbátorítva érezhetné magát, hogy kivonuljon Európából. A brit hírügynökség által megkérdezett elemzők és NATO-tisztségvise-lők többsége szerint e burkolt fenyegetés mögött Washington belső problémái állnak, nevezetesen az, hogy a választási évben Bush elnököt heves bírálatok érik, amiért nem tesz meg mindent a hazai gazdasági bajok orvoslására. Mások úgy vélik, a bejelentés retorikai feszültséget okozhat a transzatlanti kapcsolatokban, amelyeknek központi eleme volt az Észak-atlanti Szövetség megalakulása óta az amerikai csapatok európai jelenléte. Quayle nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megelőzze a vita elmérgesedését, máris visszakozott, azt hangoztatva, nem lát összefüggést a GATT-tárgyalások és az amerikai csapatok európai jelenléte között. Ez azonban nem akadályozta meg a fagyos reagálásokat; Hans van den Broek holland külügyminiszter máris közölte, meg kell egyezniük a GATT-ügyben, mert különben országa távozik a NATO-ból. Ez viszont mégis azt bizonyítja, fölerősödnek azok
a viták, hogy az Európai Közösség a jövőben milyen mértékben vállaljon független védelmi szerepet.
m A HIDEGHÁBORÚ ÉVTIZEDEI ALAU hallgatólagos megállapodás volt érvényben az Észak-atlanti Szövetség tagjai között, miszerint főként a Szovjetunió részéről fenyegető veszély elhárítására olyannyira fontos a szilárd transzatlanti együttműködés, hogy egyéb problémáknak, mint például a kereskedelemnek, nem szabad belekeveredniük a védelmi kérdésekbe. A katonai szervezet egyik brüsszeli tisztviselője viszont úgy fogalmazott: „Ma már a bennünket összetartó fő erő, a szovjet fenyegetés a múlté, úgyhogy immár nincsenek korlátozások." Hasonló szellemben nyilatkozott Manfred Wörner tábornok, a NATO főtitkára is, mondván, ha nem foglalkoznak megfelelő módon ezzel a kérdéssel, komoly válságot idézhetnek elő a szövetségben. Washington ugyanis tervbe vette, hogy az Európában állomásozó erőinek létszámát a kelet-európai összeomlás előttinek kevesebb mint a felére, százötvenezerre csökkenti. De a NATO-tisztviselők és az amerikai törvényhozók közül is sokan úgy gondolják, az Egyesült Államok nem fog megállni ennél a számnál, s nem tartják kizártnak, hogy a jövőben ezt is megfelezik. Egy diplomata azt hangoztatta, nem kétséges, hogy az amerikai kormányzat fönn akar tar-
tani bizonyos csapatkontingenst Európában, de az Egyesült Államokban fokozódik a bezárkózásra való hajlam, s az európaiak kereskedelmi szó-
párbaja csak erősítené azt.
(Zs. E.)
Baker Kisinyov után Jerevánban
James Baker amerikai külügyminiszter kedd délután befejezte - némileg lerövidített - látogatását a Moldovai Köztársaságban és Jerevánba utazott. Az amerikai diplomácia vezetője, aki keddre virradóan érkezett Chisinauba (Kisinyov), tárgyalópartnereihez hasonlóan elégem detten nyilatkozott a köztársaság elnökével és a kormányfővel folytatott megbeszéléseiről.
Mint az AFP jelentette, James Baker sajtóértekezletén üdvözölte azt a tényt, hogy Moldova elfogadta a Bush elnök által meghirdetett öt elvet, köztük az emberi jogok és a kisebbségi jogok, továbbá a vállalkozási szabadság tiszteletben tartását. A külügyminiszter közölte, hogy Washington támogatja Chisinau felvételét az ENSZ-be, a Nemzetközi Valutaalapba s csatlakozását az európai biztonsági folyamathoz.
A francia hírügynökség szerint Baker nem zárta ki az amerikai-moldovai diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségét.
Ami Románia és Moldova egyesülését illeti, a vendég - kérdésre válaszolva - kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván állást foglalni a kérdésben, hiszen az kizárólag a két szomszédos országra tartozik.
Bonn nagyobb japán szerepvállalást sürget a FÁK támogatásában
Német-orosz vita a csapatkivonásról
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Tokióban kezdett tárgyalásokat a német külügyminiszter, aki vendéglátóit elsősorban arra igyekszik rábírni, hogy Japán fokozottabban vegyen részt a Független Államok Közösségének támogatásában. Az elmúlt napokban vezető bonni kormánypolitikusok több alkalommal is utaltak arra: elégedetlenek az amerikai és a japán szerepvállalással. Eközben Bonn és Moszkva között sajátos vita kezdődött az egykori NDK területéről történő volt szovjet, de ma már elsősorban orosz csapatkivonás pénzügyi feltételeiről.
Hans-Dietrich Genscher és japán kollégája, Vatanabe Micsio kedden tárgyalásokat folytatott a Független Államok Közösségének megsegítéséről. A két ország álláspontja - mint arra az MTI tokiói tudósításában rámutatott - jelentősen eltér egymástól. Bonn ugyanis az európai stabilitást szem előtt tartva
sürgeti az aktívabb nyugati -mindenekelőtt amerikai és japán - segítséget, Tokió viszont vonakodik a támogatás kiszélesítésétől, elsősorban a megoldatlan japán-orosz szigetvita miatt.
Helmut Kohl kancellár néhány nappal ezelőtt tartott budapesti sajtóértekezletén is hangsúlyozta, hogy Németország a segítségnyújtásban eljutott teljesítőképességének határáig, és burkoltan bírálta Washingtont és Tokiót amiatt, hogy német megítélés szerint nem kellő mértékben vesznek részt a Független Államok Közösségének segélyezésében. Bár a vezető tőkés országok csak júliusban tűzik napirendre a FÁK köztársaságainak nyújtandó nyugati
támogatás kérdését, a német-japán külügyminiszteri eszmecsere kimenetele már most képet adhat a várható nyugati magatartásról.
Eközben vita bontakozott ki Németország és Oroszország között az egykori szovjet csapatok kivonásának pénzügyi kérdéseiről. Keddi sajtójelentések szerint Pavel Gracsov (Folytatás a 2. oldalon)
UJ ARANYKOR VÁR RÁNK,
állítja a francia gazdasági kutató-intézet igazgatója, aki szerint a szovjet gyarmatbirodalom összeomlása a kereskedelem roppant élénkülését hozza. (Zirkuli Péter: Aranykor és kiárusítás - 3. oldal)
A BŰNÖZÉST MEGÉLHETÉSI FORRÁSNAK TEKINTI
egy bűnözői réteg. A velük kapcsolatban lehetséges reintegrációs törekvések sikere kétséges, jelenlétük a társadalom számára folyamatos veszélyforrást jelent. (Borsi József: A bűnmegelőzés dilemmái - 6. oldal)
A TISZALÖKI SORTŰZ TÖRTÉNETE
Öten haltak meg 1953. október 4-én a tiszalöki intemálótáborban, amikor az őrök sortüzet zúdítottak a foglyokra. Az ÁVH, most először közzétett, jelentését kommentálja Tasnádi Frigyes egykori fogoly. (Összeállításunk a 7. oldalon)
ELTŰNNEK A KÖNYVESBOLTOK
Nagy a veszélye, hogy a privatizáció során magánkézbe kerülő könyvesboltokat az új tulajdonos a könyvnél jövedelmezőbb áru forgalmazására kívánja felhasználni. (Kovács L. István: Privatizáció ÁKV-módra - 8. oldal)
LESZ-E
INTERKONTINENTÁLIS
REPÜLŐTERÜNK?
Tegnap írták alá azt a szerződést, amely szerint egy amerikai cég készíti el 3 hónap alatt a füves és betonos repterek fenntartásáról, a légiforgalom fejlődéséről szóló tanulmányt. (Pató Zsuzsa: Amerikai tanulmány alapján - 9. oldal)
I NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL ■ NÉZŐPONT ó. OLDALI MÚLTIDÉZŐ 7. OLDAL I GAZDASÁG 8-9. OLDAL I KULTÚRA 10. OLDALI EURÓPA
11.	OLDAL B NAPI KRÓNIKA
12.	OLDALI SPORT 13. OLDAL _ MŰSOROK 14. OLDAL L VETÉLKEDŐNK HELYES VÁLASZAI, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Kravcsuk-interjú a Pravdában
Nincs visszatérés a „birodalmi időkhöz”
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Az oroszországi legfelső tanácsnak nincs jogi alapja, hogy felülvizsgálja a Krím félsziget Ukrajnának történő átadásáról szóló 1954-es szovjet parlamenti határozatot - közölte a Pravdában kedden megjelent terjedelmes interjújában Leonyid Kravcsuk ukrán elnök. Egyúttal ama meggyőződésének adott hangot, hogy nem sikerül konfliktust szítaniuk Oroszország és Ukrajna között azoknak a mindkét országban fellelhető politikai köröknek, amelyek érdekeltek lennének ebben.
Kravcsuk „normálisnak” nevezte
Jelcinhez fűződő viszonyát, csupán néhány közelmúltbeli nyilvános kijelentését nehezményezte, mentségéül szolgál azonban - jegyezte meg az ukrán államfő -, hogy felforrósodott légkörű gyűléseken hangzottak el. Krav-csukot leginkább Jelcin környezete nyugtalanítja: az ehhez tartozó képviselők, miniszterek „soviniszta nézeteket” vallanak, és továbbra is úgy tekintenek Ukrajnára, mint a birodalom részére. Kravcsuk megítélése szerint Moszkvában némelyek úgy értékelik Kijev természetes törekvését érdekeinek megvédésére, mint a nemzetközösség aláásására irányuló szándékot.
(Folytatás a 2. oldalon)
Quayle kételyei
Jelcint átmeneti figurának tartják?
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Borisz Jelcin gyaníthatóan téved, ha azt hiszi, hogy csakis azt a következtetést lehet levonni az ellene folyó tüntetésekből, mint amire ő jutott: a Nyugatnak minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben kell segítenie bátor reformtörekvéseit. Az orosz elnök által vállalt kockázatok ugyanis némelyeket kifejezetten óvatosságra intenek. Példa rá az éppen Európában tartózkodó Dán Quayle amerikai alelnök, aki a The Washington Post szemleírójával beszélgetve sajátosan érvelt: „Tudtuk, hogy ki jöhet Gorbacsov után - Jelcin, aki kötelezte magát a reformok mellett. Viszont azt nem tudjuk, hogy kijöhet Jelcin után...”
Quayle kételyei hallatán Jim Hoagland le is vonta a maga következtetését: aŐMí/i-kormány ezek szerint úgy vélheti, Jelcin napjai meg vannak számlálva”. Tehát nem is tanácsos „túl sokat hazárdírozni” azzal a felvetéssel, hogy az orosz elnök túléli a vihart. A szemleíró ugyan elhamarkodott véleménynek tartja, hogy Jelcin a megmentés reménye nélkül süllyed”, ám idéz egy névtelenséget megőrző európai magas rangút, aki a minap megvitatta e kérdést a Bush-kormány vezetőivel, és megállapította, hogy azok „átmeneti figurát látnak benne”. Alighanem hasonló értesülések alapján írta a keddi The Washington Timesban Frank Gajfney, a Rea-gan-korszak pentagoni főtisztviselő-
jéből lett kutató és közíró, hogy a Bush-kormány közel jár „történelmi stratégiai hiba” elkövetéséhez, amit e szerző részben még mindig a Gorbacsov ejtésének körülményei miatti washingtoni háborgással vél magyarázni. (Egyébként maga Gorbacsov az NBC tévének interjúsorozatot adva azt hangoztatta, hogy ő addig tartja magát a Jelcinnek tett ígéretéhez, és nem kezd ellenzéki tevékenységbe, ameddig az orosz elnök „megmarad demokratának”.) Mindenesetre állítólag a hó elején az amerikai fővárosban járt moszkvai „reformmotor”, Gajdar csupa kétkedő kérdést kapott Brady pénzügyminisztertől, ám semmiféle ígéretet sem.
(Folytatás a 2. oldalon)
