﻿Ára: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
Az RTL Plus tévécsatorna a napokban egy amerikai katasztrófafilmet mutatott be: „Másnap". Magát a művet jó néhány évvel ezelőtt forgatták, amikor még időszerű volt. Arról szólt, hogy szovjet atombombák hullanak az Egyesült Államokra. Pontosabban szólva: csapáscsere zajlik. Ki kezdte, melyik oldal? Nem derül ki. Nem is fontos. Az ilyen csatának csak vesztese lehet. A Gombaszörnyeteg szétterül, behatol minden házba, élő sejtbe, nincs védekezés ellene. A film a támadás utáni „másnapról" számol be: összeégett, sugárfertőzött, nyomorult emberekről és a romba dőlt, újjáépítendő országról.
Ezen a veszélyen -legalábbis nagy valószínűséggel - túl vagyunk. Nem kell feltételezni többé, hogy a szovjetek bevonulnak Nyugat-Németországba (mint azt a film indításakor bejelentik), hogy ki kell nyitni a rakétasilókat, Hamburgért feláldozni Chicagót, s hogy veszélybe kerül New York, Moszkva. Ez a sötét árny eltűnt (eltűnőben van) az emberiség feje felől. Megszűnt a nagy nyomás. Itt a lehetőség valami újat, mást tenni, az energiákat - fizikaiakat és lelkieket - különb célra fordítani. Újjáépítkez-ni, szerencsére más értelemben, mint azt a filmben az amerikai elnök eldadogja.
De mintha a világ - vagy maradjunk azon a területen, amelyet az említett interkontinentális rakéták hatótávolsága befed -, Európa és Eszak-Amerilca nem fogná fel igazán, milyen tehertől szabadult meg, milyen csodálatos lehetőséget kapott - a katasztrófát megtakarítva - a sorstól. Ellenkezőleg: emberek és népek most egymásnak esnek. Sokan, akik évtizedeken át összebújva, szorongva szemlélték az eget, szívesen vagy kényszeredetten, de egymásnak vetve hátukat igyekeztek megakadályozni, hogy a másik fél átlépje a Rubicont - mintha elfelejtenék a múltat. Úgy tesznek, mintha visszatérhetnénk az atombomba előtti időkhöz.
Mondhatnánk, hogy nem jogos e szemrehányás, mert végre el kell intézni problémákat, amelyeket a múlt évtizedek a felszín alá nyomtak. Valóban. De ez nem a teljes igazság. A kirobbanó szenvedélyek egyhelyütt, a bizonytalanság másutt arra vall, hogy a világ nem volt felkészülve a nagy szabadságra. Az egyik, bár korántsem egyetlen példa Jugoszlávia.
Néhány esztendeje még tekintélyes ország: a nemzetközi tárgyalóasztaloknál, Európa ügyeinek intézésekor közvetítő, tapintatos ajánlatok fogalmazója, az emberi jogok védelmezője. S mivé lett? Hova tűnt - most csak nemzetközi szerepét említve - az a Jugoszlávia? Az el nem kötelezett? Igaz, tényleges és elfojtott nemzeti szenvedélyek törtek fel egy kemény, rendőrállamként szervezett országban. De szabad-e ennyire visszaélni azzal a ténnyel, hogy többé nem fenyegetnek külső, megsemmisítő fegyverek? És nem élni okosan az új szabadsággal.
De ne maradjunk a (talán már agyonemlegetett) déli országnál. A Nyugatra is szemmel láthatóan váratlanul zuhant a nagy felelősség. Egyedül maradt a porondon, az ellenpólus, a Szovjetunió szétbontott. S most mindenki rá tekint, tőle vár anyagi és erkölcsi támogatást. A Nyugat zavarban van. Nem készült felerre a szerepre. A Keletről fenyegető ellenség eltűnése az ő köreikben is felszabadított
Másnap
írta: Tatár Imre
többé-kevésbé rejtett ellentéteket, bizalmatlanságot. De - s ez a látványosabb fordulat - nem tudják követni az európai események drámai ütemét. A Nyugat, a nagy Jolly Joker". Akár az Európai Közösség keretében lép fel, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsában kell szerepelnie - az Európa-Észak-Amerika földrajzi sáv fejlett államaitól várja a világ, hogy megoldást találjanak a jugoszláv válságra, a volt szovjet köztársaságok bajaira, a Közel-Kelet krízisére, megakadályozzák a harmadik világ éhségrobbanását.
Talán nem is lehet rossz néven venni a nyugatiaktól, hogy megriadtak. De hát a tények és a követelmények akkor sem változnak, ‘ha az, akinek cselekednie kell, gyengébb és bizonytalanabb, mint az kívánatos lenne. Balul ütött ki jugoszláviai szereplésük; zavartan állnak a volt szovjet köztársaságok előtt; Nyu-
gat-Európa „túl korán", belső egységének teljes megteremtése előtt kapta az édes-kesernyés keleti kö-
m NÉZETKÜLÖNBSÉGEK OSZTOTTÁK MEG pénteken a minszki csúcstalálkozót, miután a tizenegyből nyolc köztársaság nekilátott annak a dokumentumnak a kidolgozásához, amely kétéves átmeneti időszakra létrehozza a fegyveres erők egyesített parancsokságát. Ukrajna, Molaova és Azerbajdzsán viszont elutasította ezt, és kijelentette, azonnal hozzákezd saját hadseregének a felállításához a szovjet egységeknek a területén maradt felszereléséből. A Reuter szerint a nyolcak szeretnének időt nyerni ezzel a közös akcióval és az anyagi forrásokat inkább a hanyatló gazdaságok ösztönzésére fordítani. Ez a kérdéskör egyébként rendkívül kényes, s ezt jelzi, hogy csütörtök éjszaka hat SU-24-es taktikai bombázónak a legénysége repülőgépével együtt Ukrajnából Oroszországba szökött. A csúcstalálkozón mindazonáltal egyetértés alakult ki az atomütőerővel kapcsolatban; a négy nukleáris köztársaság megegyezett abban, hogy közösen1 ellenőrzi ezeket az eszközöket. A tanácskozáson Nazarbajev kazah elnök kompromisszumos javaslattal állt elő: a köztásaságok alakítsanak önálló hadseregeket, s azonnal írjanak alá megnemtámadási szerződéseket egymással. S azok az államok, amelyek ezt kívánják, védelmi uniót is létrehozhatnak.
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
SZOMBAT, 1992. február 15,
Éles vita a minszki csúcson
Megosztotta a független köztársaságokat a közös védelem terve
B A CORRIERE DELLA SERA
azt írja, előbb-utóbb fel kell oldani azt a dilemmát, amit a Nyugat mind kevésbé titkoltan fogalmaz meg a volt Szovjetunió széthullása kapcsán: támogassa-e a bomlasztó reformizmust vagy reménykedjék valami tekintélyuralmi normalizálásban. A katasztrófa ugyanis mindennapos jelenség Oroszországban. A gazdaság összeomlik, az egekig szökő árak ellenére is üresek az üzletek, s a légi hídon szállított nyugati segély csepp a tengerben. A gazdasági széthullás politikai ingatagságot eredményez; szervezkednek a különböző vörös- és barnaingesek, Jelcin po-pulizmusára még rátesz helyettese, Ruckoj tábornok is. A nacionalista populizmus terjed mindenütt, Moszkva és Kijev farkasszemet néz egymással, felmerül tehát a kérdés, meddig maradhat fenn a Független Államok Közössége? A lap szerint éppen ezért nem meglepő, hogy Amerikában és Japánban a várakozó álláspont kerekedik felül. Jelcin dekmokratizálására úgy tekintenek, mint átmeneti kísérletre, amely előbb-utóbb biztosan áldozatául esik az erősödő tekintélyuralmi törekvéseknek. Az utóbbiak persze azzal az előnyei járhatnak, hogy megteremtik a belső stabiliást és szilárd tárgyalópartnert kínálnak a Nyugatnak.	(B. M.)
vetelményáradatot; az Egyesült Államokat pedig már egy elnök-választás is „szinte-izolációs" állapotba tudja vinni.
Mindebből nem az a következtetés vonandó le, hogy fel kell han-gosítani a Nyugat felé irányított szemrehányás- és követelésáradatot. Annyit tesznek, amennyit tudnak. A következtetés más: a nyomás megszűntével a Gombaszörnyeteg és a diktatúra utáni „másnapot" minden országnak elsősorban önmagára támaszkodva kell építeni. Erre fordítani a felszabaduló energiákat, a szabadságérzet hozta lendületet. Elengedhetetlen ugyan a nemzetközi segítség, az összefogás, alkalomadtán a közös, esetleg szigorú fellépés. De a megoldásokat keressük mindenekelőtt otthon.
Van magyar tanulsága is ennek a helyzetnek. Ha netán a kelet-nyugati ellentétek rosszra -háborúra - fordultak volna, mi sem ússzuk meg ép bőrrel, hiszen Olaszországra - a NATO egyik fő bázisára - állított rá bennünket a Varsói Szerződés. De mi is megszabadultunk a nyomástól, nálunk is beköszöntött egy, a filmbelitől szerencsére eltérő másnap. S a bizonytalankodásban sem vagyunk kivételek. Sokakban - talán túl sokakban -megjelent egy sajátos reflex: a nagy energiák, a nagy társadalmi szenvedélyek a múlt feltárására fordíttatnak, s a jövőé csak a maradék. Igaz, foglalkozni kell azzal, ami volt, különben abba a hibába eshetünk, amitől a bölcsek óvnak: aki elfelejtkezik a múltról, arra ítéltetik, hogy ismét elkövesse ugyanazokat a hibákat. Vagy éppen bűnöket. De meg kellene fordítani az energiák elosztását. A nagyobbik részt a jövő alakítására fordítani, s a maradékot a múlt hordalékának eltakarítására. A nagy kérdés így hangzik: hogyan használjuk ki a mi „másnapunkat"?
Vitára, a nézetek ütköztetésére szükség van - ez olyan közhely, amelyet röstellne az ember leírni, ha nem lenne oly nagyon igaz. De nem egymás torkának esve, gyűlölettől izzó elvakultsággal. A történelem kivételes ajándékot - katasztrófa nélküli „másnapot" kínál. Ha van hely, ahol e lehetőséggel civilizálton élni lehet, az Magyarország. A katasztrófafilm - amelynek leírásával ez a gondolatmenet indult - 1985-ben játszódik. Azóta nagyot fordult a világ. Tálcán kínál sok lehetőséget. Kár lenne elpocsékolni.
Kravcsuk a főparancsnokot hibáztatja
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Minszkben tanácskozást tartottak a Független Államok Közösségének vezetői a volt szovjet haderő sorsáról.
A megbeszéléseknek a kezdetén kiderült: nézeteltérések akadályozzák a megállapodást. A moszkvai televízió szerint kezdetben még abban sem tudtak dűlőre jtrtni, hogy miként nevezzék el a vitára bocsátott okmányt. Az ukrán államfő elnökletével zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokon a résztvevők tábora így két részre szakadt: Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova különvéleményt jelentett be, a többi nyolc köztársaság viszont, élükön Oroszországgal, hozzáláttak annak a tervezetnek a kidolgozásához, amely kétéves átmeneti időszakra létrehozza a fegyveres erők egyesített parancsnoksását.
A kora esti órákban befejeződött minszki tárgyalás után Leonyid
főparancsnokra és helyetteseire hárította a felelősséget. „E kérdések eleve lekerülhettek volna a napirendről -vélekedett -, ha a katonák tudomásul veszik, hogy nincs szovjet hadsereg, és az újonnan alakult államok fegyveres erőiben szolgálnak, s ha lépéseiket egyeztették volna a független országok vezetőivel”.
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Kétnapos igazgatótanácsi ülést tartott a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap, amely pénteken - lapzártánk után -döntötte el, a beadott üzleti pályázatok közül melyiket támogatja az Egyesült Államok kongresszusa által biztosított hatvanmilliós keretből. Annak tavaly év végéig már a felét befektették, összesen kilencven programnak nyújtva segítséget, ebből tizenkilenc a közvetlen befektetés valamely vállalkozásba. S az alap vezetőinek csütörtök esti washingtoni sajótértekezletén John Whitehead elnök a hajdani első külügyminiszter-helyettes bizakodott benne, hogy a törvényhozás és a kormány újabb hatvanmilliót biztosít majd további három évre is ennek az 1990 őszén létrejött sajátos (immár Csehszlovákia, Lengyelórszág és Bulgária vonatkozásában is működő) segélykonstrukciónak, amelynek szerinte hazánk a legjobb modellje.
S ha ez a segélyszekér is döcög kissé, arra némi magyarázatot találhattak a tudósítók az alap nekik kiosztott évi jelentésében is. Amerikai oldalon meglehetősen adagolva kerül a tőke e csatornába, bár Whitehead-ék igyekeznek leküzdeni az eddigi
óvatosságot, pénzkiutalási lassúságot. Viszont finom szemrehányást is tesznek a bürokratikus bénultságért a magyar oldalon, amit szerintük csak részben magyaráznak a nagy változások. Mindenekelőtt a privatizációs folyamat körülményes lassúságát marasztalják el, ami rácáfol az ígéretes kezdetre, s amit nemcsak e bürokratikus huzavonák fékeznek, hanem a kormányzaton belüli viták is arról, mit kellene privatizálni és milyen gyorsan. Az alap vezetői kétséget sem hagynak afelől, hogy szerintük sürgős szükség van az állami vállalatok magánkézbe adásának a meggyorsítására, noha magyar vállalkozók tapasztalatlanságát is felemlítik. Alexander Tomlison ügyvezető elnök-igazgató őszintén „kiábrándítónak” minősítette, hogy túl sok időbe telik, amig a támogatandó vállalkozás kiszemelésétől a tőke folyósításáig el lehet jutni, „tovább tart, mint hittük volna”. Pedig Whitehead változatlanul úgy látja, hazánk vonzó hely befektetni, hiszen szerinte minden gond és kockázat ellenére nem lehet kétséges, hogy leginkább Magyarországnak fog sikerülni a piac-gazdasági áttérés, és e tekintetben máris vezető a térségben. Ahol modellnek is kell lenni. S ezért nagyon
KEPROMBOLAS
Egy filmrendező használta ezt a kifejezést azokra a filmesekre, akik sem a történetet, sem a formát i a hagyományos módon kezelik. - A filmesek vitáját idézi fel és a magyar filmszemle bemutatóiról ad összegzést Bikácsy Gergely Filmszemle után című cikkében az 5. oldalon.
AZ ORSZÁG HELYZETE
A hon első polgára: interjú Göncz Árpáddal; elemzés az elnök alkotmányjogi státusáról; Ruffy Péter tárcája: Vár a város felett; miként változott hazánk államformája századunkban - új rovatunk a 6. oldalon jelentkezik.
KÁTYÚBAN A MEZŐGAZDASÁG?
És ezt ma már nemcsak a termelők, hanem a gazdaságirányítók is tudják. Sőt a kormány lépett is, a héten az agrárgazdaság súlyos pénzellátási zavarainak enyhítésére több fontos intézkedést hozott. (Horváth L. István: Átlen-dül-e a holtponton a mezőgazdaság?-9. oldal)
Kravcsuk azért is bírálta Sa-posnyikovot és helyetteseit, amiért azok nem egyeztetik a tagországok területén állomásozó egységeknek adott parancsaikat a helyi állami vezetőkkel. Nyilatkozatában az ukrán elnök ezt az eljárást a bel-ügyekbe való durva beavatkozásnak nevezte.
A befektetéseket bénítja a bürokrácia, de Magyarország így is modell
Whitehead washingtoni sajtóértekezlete
is amerikai érdek hazánkat támogatni a volt külpolitika-csináló szerint.
Mivel az alap jelentése a magyar fejlődést túlzottan hátráltató tehernek minősíti hazánk hatalmas adósságát, és nyugtázza, hogy Budapest elvből nem kívánja kezdeményezni a törlesztési könnyítést, fizetéselengedést, Whiteheadék sürgetnék a hét vezető tőkés országot a kérdés meg- ■ fontolására. Lapunk kérdésére, hogy - a nyugat-európai magánbankok, tehát fő hitelezőink erősen lebeszélő véleménye ellenére - reálisnak tartják-e Whiteheadék a lengyel út követését, ő és Tomlison a merőben eltérő körülményeket hangsúlyozta, hiszen amig hazánk fizetési képessége még erősödött is, Varsó eleve csődben volt már. Tehát ezen amerikaiak szerint ki lehetne jutni a 22-es csapdájából (a fizetéskönnyítés elriaszthatná a megántőkét), ha azt maguk a nyugati kormányok kezdeményeznék, meglelve rá a megfelelő - a bankokat is megnyugtató - formát. Whitehead remélte, hogy a hetek elég bölcsek lesznek, s belátják, hogy a kelet-európai változások e többletterhén enyhíteni kellene, ha nem akarnak politikai válságokat a térségben.
Avar János
9 NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL ® HAZA! TUDÓSÍTÁSOK 3-5. OLDALI AZ ORSZÁG HELYZETE 6. OLDAL® FÓKUSZ 7. OLDAL® NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDAL ■ GAZDASÁG 9. OLDAL B KULTÚRA 10. OLDAL 1 NAPI KRÓNIKA 12. OLDALI SPORT 13. OLDAL H MŰSOROK 14. OLDAL® VETÉLKEDŐNK HELYES VÁLASZAI, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉG! HÍREK ló. OLDAL
HÉTFŐI MELLÉKLETÜNK
Gl^^l
AZDASAfjr
TARTALMÁBÓL
TÖMEGKÖZLEKEDÉS: AZ ÁREMELÉS NEM MEGOLDÁS összeállításunkban
A HATÓSÁGOK MELLETT AZ ÉRINTETT VÁLLALATOK ILLETÉKESEI IS NYILATKOZNAK: A BKV, A MÁV, A VOLÁN.
ÁRUTŐZSDE:
A HÚS UTÁN JÖN AZ OLAJ KERESZTESI SZERGEJ A TÖBB BÚZA HELYETT JÓVAL TÖBB PROFITOT VAR BÁCSKAI TAMÁS A TŐZSDÉBŐL ,	.
ES A TELEVÍZIÓBÓL SUGÁRZÓ INFORMÁCIÓRÓL
SZEMÉLYI
JÖVEDELEMADÓ '91: MIT ÍRHATUNK LE? FEJVADÁSZ:
NEM HIRDET,
ADATBANKOKBAN KUTAT UTAZTATÁS:
ÚJ FELTÉTELEKKEL ÁRAK:
AUTÓKRÓL, INGATLANRÓL
lémmmmmm: