﻿Magyar Nemzet
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. február 20., LV. évfolyam, 43. szám
Egyedül nem megy?
Sajnálkozását fejezte ki William von Eekelen, a Nyugat-európai Unió hazánkban járt főtitkára, hogy földrészünk nem tudta saját maga megoldani a jugoszláv válságot. Jön az ENSZ, jönnek a világ minden tájáról meghívott kéksisakosok elrendezni mindazt, ami „Európa belügye " lenne. S egy nyelvbotlás még a tudat alattit is felszínre hozta, amikor azt találta mondani a főtitkár, hogy talán majd legközelebb. Igaz, a profi politikus nem számolhat az átlagember reménykedésével, hogy nem ismétlődik meg Európában másutt mindaz, ami ma Jugoszláviában történik.
A politikusoknak ugyanis az a dolguk, hogy felkészüljenek minden helyzetre, bármely kevéssé legyen is valószínű annak bekövetkezte az adott pillanatban. Tette a feladatát a Pentagon is, amikor megjelölte azt a hét válsággócot, amely az elkövetkező évtizedben a legveszélyesebb nemzetközi konfliktusokká dagadhat - s a listáról nem maradhatott ki Európa sem, ahol a bizonytalan körvonalú szovjet massza bármikor felrobbanhat. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy Washington az európaiakra hagyja saját gondjaik megoldását, mostanában azonban mintha ismét aktivizálná magát a földrészen. Az az érdeklődés, amely korábban mintha csak a szovjet bomlás lehetséges nukleáris következményei iránt mutatkozott meg, mára mintha általánosabbá vált volna.
Egyelőre nem világos viszont a biztonsági munkamegosztás Nyu-gaf-Európa és az Egyesült Államok között, s a néha egymásnak ellentmondó vagy legalábbis nem egyeztetett kezdeményezések mögött mintha új vetélkedések elemei is felsejlenének. Legyen-e önálló nyugat-európai integrált katonai erő, s ha igen - mint az egyre valószínűbbnek tűnik - úgy a WEU keretei között, avagy az immár a volt Szovjetunió csaknem teljes egészét is magában foglaló európai biztonsági fórumnak alárendelten működjék? Továbbá: mi legyen ezen csapatok viszonya a NATO mellett, netán annak alárendelve, illetve attól függetlenül ténykedve?
A kérdések megválaszolása már csak azért is fontos, hogy tájékozódni segítsen a magyar biztonságpolitikai iránytűnek: a NATO avagy a WEU felé lendüljön-e intenzívebben? Jelenleg ugyan egyikük sem hajlandó formális garanciákat adni arra az esetre, ha stabilitásunkat a környezetünkben zajló események átcsapása felborulással fenyegetné,
NATO-szakértők véleménye:
A volt szovjet köztársaságok villongásai Európa stabilitását veszélyeztetik
A DEPORTÁLÁSOK ELÖL TÍZEZREK MENEKÜLTEK MEG
■ A NYUGATOT ELBŰVÖLTE VOLNA még nemrégen is, ha tanúja lehet a szovjet katonai potenciál széthullásának, a csapatok züllésének és a haderők fölötti hatalomért zajló hadakozásnak. A NA-
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
de a Nyugat-európai Unió mintha robb érdeklődést
t mutatna ha-
Európa-szerte fokozhatja a feszültséget és, akár új konfliktusok veszélyét hordozhatja. Az Észak-atlanti Szövetség diplomatáj éppen ezért ítélik tesztértékűnek a Független Államok Közössége vezetőinek az osztozkodását, s miután eddig nem tudtak megegyezni a közös fegyveres erők kérdésében, a nyugatiak e körülményt roppant kiábrándítónak találják és agaodalmukat fejezik ki, mondván, ez viszálykodássá fajulhat Oroszország és Ukrajna között és destabilizálhatja Európát. Henry Dodds, ajane's Defence Weekly szakértője szerint semmi esély nincs arra, hogy a volt szovjet köztársaságok NATO-tipusú struktúrát hozzanak létre fegyveres erőik megszervezésében. A Reuter szerint az exszovjet erők fölötti viszálykodás más típusú veszélyt is hordoz magában, nevezetesen hogy e csapatok kivonultak ugyan Kelet-Európa java részéből, de Németország keleti felén, immár NATO-területen még mindig több mint kétszázezer katona állomásozik, s Lengyelországban és a balti államokban szintén ezrek maradtak még. „Hiába dúl vita a fegyveres erők ellenőrzéséről és hiába alacsony a harci moráljuk, e csapatok idegen földön még valós fenyegetést jelentenek", -figyelmeztetett egy NATO-tisztségvise-lő, aki arra utalt ezzel, hogy mennyire sokrétű nyo-
más nehezedik rájuk. Ugyané diplomaták úgy vélik, a két nagy posztszovjet köztársaság közötti esetleges fegyverkezési verseny súlyos aggodalmat keltene Ukrajna szomszédaiban, amelyek valaha mind a Varsói Szerződés tagállamai voltak, ma viszont már a Nyugathoz fűződő szálak szóró sabbra fonásán fáradozó demokráciák. Az Atlanti Szövetség egyelőre elzárkózott attól, hogy bármely kelet-európai országnak tagfelvételt ajánljon vagy biztonsági garanciákat nyújtson, de részben éppen amiatt, mert nem kívánja elidegeníteni magától a volt szovjet köztársaságot.
M A KÖZÖS HADERŐKET IRÁNYÍTÓ Saposnyikov marsall, akit egyébként a FÁK minszki csúcstalálkozóján hevesen bíráltak, az államközösség elnökéhez intézett üzenetében a belső viszályok veszélyeire hívta föl a figyelmet, utalva rá egyebekben, nogy a Karabah körüli örmény-azerbajdzsán háborúskodás mind fenyegetőbb jelleget ölt, s ez aggodalommal tölti el a határos országokat. Ezért javasolta, a FÁK vezetői vegyék elejét, hogy a kaukázusi köztársaságok a karabahi válság rendezéséig önálló hadsereget teremthessenek meg, mert szerinte az tovább bonyolítaná az amúgy is robbanásveszélyes helyzetet. Saposnyikov azt is célszerűnek tartaná, ha az államfők mielőbb konzultációkat kezdenének egy olyan államközösségi
na gyobb zánK iránt - igaz viszont, hogy tényleges haderő felett egyelőre csak c Atlanti Szövetség rendelkezik.
Időszerűvé vált annak tisztázása is, hogy a visegrádi együttműködés milyen súllyal legyen jelen külpolitikánkban. A Bonnban járt parlamenti küldöttség azzal az üzenettel tért vissza, hogy a három országnak nem feltétlenül közösen kell kérnie felvételét az EK-ba. Korábban a davosi fórumon pénzügyi vezetőink is azt a benyomást szerezték, hogy Lengyelország gazdaságilag már amúgy is leszakadt a másik kettőtől, s tény az is, hogy Washingtonban, a FÁK megsegélyezésérőT szervezett konferencián a hármas együttműködés inkább demonstratívan látványosnak, semmint gyakorlati eredményeket hozónak bizonyult.
A megoldás az, hogy a racionálisan számításba vett nemzeti érdekek diktáljanak. Persze mindehhez az is kellene, hogy a befogadók oldalán is világosan kivehetők legyenek a szándékok, s a sokat emlege
tett egységes Európában a biztonságpolitika terén is egyeztetett, közös új koncepció rajzolódjon ki.
Lombért Gábor
Camogursky az önálló Szlovákiáról
Szlovákia és Csehország szétválása esetén elképzelhető, hogy nehezebb lenne befejezni a bősi erőmű építését -mondotta Ján Carnogursky szlovák miniszterelnök szerdai bécsi sajtóértekezletén.
Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva elmondta, hogy a fejleménynek elvileg kísérőjelensége lehetne a bősi építkezés akadályba ütközése, bár nézete szerint a két kérdés nem kapcsolható össze; az erőműépítést ő technikai kérdésnek, míg Szlovákia önállósulását politikainak tartja. Ján Carnogursky aláhúzta, hogy a döntés és a kivitelezés szlovák kézben van, ám nemzetközi szerződésről lévén szó a tárgyalást csakis szövetségi szinten lehet folytatni. Az erőművel kapcsolatos szakvéleményezést illetően felrótta Magyarországnak, hogy „hátráltatja a nemzetközi szakértői bizottság bevonását a vizsgálatokba, és csak kétoldalú szakértői tárgyalásokhoz járul hozzá” .Mint mondotta, legutóbb decemberben intézett levelet Mádl Ferenc miniszterhez ebben a témában, ám eddig nem kapott választ.
A szlovák miniszterelnök elsősorban belpolitikai kérdésekről, a választási kampány beindulásáról, Csehország és Szlovákia szétválásának kilátásairól tart előadássorozatot Ausztriában. Sajtóértekezletén az általa legreálisabbnak tartott variációként azt az elképzelést körvonalazta, hogy Szlovákia laza föderációban maradna - legalább tíz éven át -Csehországgal. Szerinte egy teljesen önálló Szlovákia már csak azért sem lehetne megbízhatóan életképes, mert például nem tudna egyenjogú-ként illeszkedni a jelenlegi magyar-csehszlovák-lengyel együttműködésbe. A BBC tudósítójának kérdésére válaszolva helybenhagyta azt a feltételezést, hogy egy önálló Szlovákiával együtt járna a nacionalizmus veszélye. - Márpedig a független szlovák politikának óvakodnia kell minden olyan nacionalizmustól, ami összetűzést okozna a szomszédos Magyarországgal - mondta. Camogursky - saját elképzeléseit alátámasztandó - arra is utalt, hogy „az önálló Szlovákia puszta létrejötte is erősítené azt a magyarországi nacionalista irányzatot, amelynek létéről magyarországi barátaimtól tudok”.
Szabályos háborúvá szélesedhetnek az azeri-örmény összetűzések
katonai kontigens fölállításáról, amelyet a rend fenntartására a konfliktusok sújtotta térségekbe, így mindenekelőtt Karabahba vezényelhetnek. Kijelentette azonban, hogy ezen békeerők csak a politikai eszközök támogatásaként és nem a megoldás egyetlen módozataként képzelhetők el. Ugyancsak államközi békefenntartók fölállítását sürgette az örmény elnök, aki a rendezés előfeltételeként jelölte meg országa lakosságának a biztonságát. Ezek után keríthetnének sort a közvetlen Azerbajdzsán-Karabah párbeszédre, amelynek keretében tisztáznák a terület jogállását.
« AZ EURÓPAI KONFÖDERÁCIÓ megvalósítását szorgalmazta ismételten Mitterrand francia elnök, különös tekitettel az egykori Szovjetunió tagállamaiban kialakult feszültségekre. Dumas külügyminiszter szerdán, a minisztertanács ülésén úgy ítélte meg, hogy a köztársaságok között számos törésvonal mutatkozik és eddia az érintetteknek nem sikerült megegyezésre jutniuk sem a, közös politikáról, sem a gazdasági kérdésekről. Ám szerinte is a legnagyobb problémát a hadsereg kérdése jelenti, miután jelek szerint a FÁK valamennyi tagja önálló haderőt akar. „Az ilyen szakadások azzal a kockázattal járnak, hogy súlyosabb problémákhoz vezetnek. Éppen ezért válik még inkább szükségessé, / elgodolkodjunk a Mitterrand elnök által java-
nföderáció megteremtéséről", - mondta Dumas, ámbár azt nem fejtette ki, hogy e szövetség mennyiben segíthetné elő a volt szovjet köztársaságok nézeteltéréseinek rendezését.
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Rendkívül hevessé váltak a harcok a karabahi válságövezetben a csütörtöki magas szintű azeri-örmény tárgyalások előestéjén. A szemben álló felek egymásnak ellentmondó beszámolói szerint mindkét oldalon egyre több a halálos áldozatok száma.
Két napig tartó viszonylagos nyugalom után az FMÉ-megfigyelők távozását követően szerdára virradóra ismét kiújultak Karabahban az összecsapások. Az Armenpress Sztyepana-kertből kapott értesülései szerint az egykori autonóm terület székhelyére szerda estig mintegy kétszáz rakétát és tüzérségi lövedéket lőttek ki; legalább húsz ember meghalt, rengeteg a sebesült. Karabah más örmények lakta vidékeit is erős tüzérségi támadások érték. Ugyancsak sztyepenakerti infomációk szerint az azerbajdzsáni csapatok nemzetközi konvenciók által betiltott, nagy pusztítóerejű tüzérségi eszközöket is használtak. Az Azerin-form ezzel egyidejűleg azt jelentette,
hogy Örményországból vettek tűz alá határ menti azerbajdzsán településeket. Ugyanezen forrás szerint még mindig szoros ostromgyűrű zárja körül Karabah azeriek lakta falvait.
Figyelemre méltó, hogy a térségbeli feszültség mit sem enyhült az
orosz diplomácia kezdeményezésére kitűzött azeri-örmény külügyminiszteri találkozó előtt. A moszkvai megbeszéléseken egyébként minden bizonnyal jelen lesz Levon Ter-Pet-roszjan örmény elnök is. Bakuban (Folytatás a 2. oldalon)
a német megszállást követően, a munkaszolgálatra kézbesített behívó révén - nem egy esetben a gettóból vonultatták be az embereket - mivel a honvédség kötelékében szolgálatot teljesítőket nem adták ki a németeknek. (Dr. Stark Ta-más-Dr. Szabó Péter-Dr. Szakály Sándor: A magyar munkaszolgálat -6. oldal)
HOGYAN LEHET AZ ALVILÁGBAN NYOMOT TALÁLNI?
Én a kapcsolatok felderítésén fáradozom, most három vonalam v de a kártyáimat nem terítem ki -nyilatkozza Farkas Imre szegedi vállalkozó, Farkas Helga apja munkatársunknak, Halász Miklósnak a 7. oldalon.
A LÉGI KATASZTRÓFÁK
című világhírű könyv szerzője a Magyar Rádió riportere volt, és azért kellett elmennie az országból 1956-ban, mert hitelesen tudósított Kádár János és a munkás-tanácsok parlamenti tárgyalásairól (Tóbiás Áron: Bokor István, Stephen Barley és a katasztrófák -10. oldal)
VILÁGSZENZÁCIÓ
a bátorligeti ősláp, állítja az a tudományos kutatócsoport, amelyik dr. Mahunka Sándornak, a Természettudományi Múzeum állattára igazgatójának vezetésével földolgozta az ősláp teljes flóráját és faunáját. (Baróti Szabolcs: Bátorliget távlatai és sugallatai -11. oldal)
g NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL B HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL B NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL ■ GAZDASÁG 8-9. OLDAL B KULTÚRA 10. OLDAL I TUDOMÁNY 11. OLDAL B NAPI KRÓNIKA 12 OLDAL SPORT 13. OLDAL H MŰSOROK 14. OLDAL I VETÉLKEDŐNK HELYES VÁLASZAI, INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Buchanan üldözi „György királyt”
Bush sovány sikere, Tsongas-Clinton párharc
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Kínos üzenetet kapott a New Hampshire-i választóktól Bush elnök, mivel a republikánus rebellis Buchanan elvitte a voksok negyven százalékát. A demokrata elnökjelöltek versenyét Tsonaas nyerte, ám Clinton erős második helye kettejük párharcát jelzi.
Pánikhangulatot észlelhettek a tudósítók kedd délután (már lapzártánkat követően) a Fehér Házban, amelynek saját felmérései ekkor még azt jelezték, hogy Bush elnök és kihívója, Buchanan fej fej mellett áll New Hampshire-ben 48:48 százalékos részeredménnyel. Hiszen nemcsak a hírközlő szervek, hanem az elnökjelöltek emberei is egész nap izgatottan lesték a szavazásról távozók által készségesen kitöltött, tömérdek kérdésére - névtelenül persze - választ kérő felmérés eredményeit. A tévéhálózatok ennek alapján képesek komputereik előrevetítésével az urnák zárásának percében hozzávetőlegesen megjósolni az eredményt (kivéve a túl szoros versenyeket, ahol muszáj megvárni
a szavazatszámlálást). S kedd este hattól szinte feszengtek a tévéhálózatok híradóinak műsorvezetői: „Tartjuk magunkat az elvhez, hogy zárásig nem nyilvánítunk győztest, ám az világos, hogy Bush elnök jóval keményebb csatában áll, mint azt bárki megjósolta volna” - árulta el az ABC-ben Peter Jennings fél hétkor, hogy a várva várt hét óra előtt még kétszer virágnyelven értésre adja, a vetélytársak hasonló közléseivel mentegetőzve: bizony, Bush bajban van.
S amint szabaddá vált a vásár, rázúdult a pokol a Fehér Házra. Egész este a megannyi különműsor-ban, programmegszakító bejelentésben 42-44 százalékot jeleztek Buchanannek, és csak 55-56-ot Bushnak. Végül éjféltájban ennél valamivel kedvezőbb lett az elnök győzelmi aránya, ám a reggeli 58:40 százalékos végeredmény is sovány siker: New Hampshire előválasztásának négy évtizedes történetében ahányszor egy hivatalban lévővel szemben 35 százaléknál többet ért el a pártlázadó, az a bukást vetítette előre (Truman 1952-ben, Johnson 1968-ban visszalépett az újrajelöléstől, Ford
1976-ban és Carter 1980-ban novemberig nem heverte ki az itt rá mért kínos csapást.) Igaz, Bush nem került megalázó módon az 50 százalék alá, viszont Buchanan 40 százalékának értékét növeli, hogy vadonatúj politikusról van szó, az újság- és elnöki beszédírást csak decemberben abbahagyó elnökjelöltről, míg Fordot Reagan kaliforniai exkor-mányzó és Cartert Kennedy szenátor szorongatta. A Fehér Ház most éppen abban bízik, hogy Buchanan kampánya kifullad e kis New Hampshire-nél költségesebb államokban, amelyeket nehezebb bejárni, drágább a tévéhirdetés, több kortesre lenne szükség. Bush összes elnöki előnyét beveti most; már szerda reggel Tennessee-be repült, s a március 10-i szu-perkeddig (egyszerre tucatnyi előválasztás) jószerivel naponta megy vidékre, a kritikus déli államokba. S bár próbára teheti a republikánus pártegységet, a Fehér Ház alighanem kevésbé fog ezután kesztyűs kézzel bánni az ultrakonzervatív, szélsőséges nézeteivel viharokat kavart Buchanannel, kinek a New Hampshire-i körülmények e tekintetben kedveztek.
(Folytatás a 3. oldalon)
