﻿VtC ITLt
Magyar V‘mim‘1
Ara: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. február 27., LV. évfolyam, 49. szám
Szegények
, Megalakult nemrég az alföldi Oföldeákon a Szegények Nemzeti Szövetsége. A szervezők szerint szép jövő előtt álló párt már meg is kezdte a tagtoborzást. Abban reménykednek, hogy két év múlva a parlamentbe is bekerülnek. Ennyi az újsághír, amely továbbgondolkodásra serkent. Eszünkbe juttatja például, hogy potenciálisan - sajnos - egyre népesebb rétegre támaszkodhatnak. Akár két-három millió embernek is felvállalhatják a képviseletét. A létminimum körül vagy az alatt élők tábora napról napra nő és azok száma is gyarapszik, akikre ráillik a koldusszegény jelző.
A szegénységbe hanyatlást tapasztaljuk, de pontos adatot sem hallani, sem olvasni nem lehet kik tartoznak ebbe a kategóriába. Nagyok a különbségek azok között, akik ugyanazt a kevés bért, nyugdíjat, munkanélküli-segélyt viszik haza. A városban élő nyomoroghat a hatalmas rezsit nyögve, míg ugyanilyen jövedelemmel a falun, saját házban élő, élelmiszer szükségletének nagy részét maga megtermelő különösebb gondok nélkül élhet. Egyébként is többféle létminimum számítás létezik, lehet fölfelé is, lefelé is adatokat elcsúsztatni. Milyen szépen fogalmaz egy hivatalos statisztikai jelentés ezzel kapcsolatban: „A létminimumértékek akkor biztosítják, a szükségletkielégítést, ha a család fegyelmezett, megfelelően önmegtartóztató és okos beosztással él." De ki tudja, hányán képesek ilyen életvitelre és hányán nem?
A szegények szövetségének zászlóbontása azt is eszébe juttatja az embernek: vajon a szerzők miért hagyták figyelmen kívül, hogy működnek az országban pártok, intézmények, alapítványok, amelyek a szegénységet érzékelve világos programokat fogalmaztak meg. Küzdenek olyan törvényekért, intézkedésekért, amelyek jóvoltából az elszegényedés mérsékelhető vagy megállítható. Vajon tudnak-e náluk többet tenni az óföldeákiak? Csapódnak-e hozzájuk olyan - még nem pártosodott-közgazdászok, politológusok, akik tömegeket vonzó programot képesek az új párt számára összeállítani?
Minden bizonnyal radikalizmusukkal próbálnak majd feltűnni, szavazókat szerezi. Hiszen a társadalom alsó szitjein élők számára mindig is népszerűek voltak az olyan jelszavak: akiknek sok van, attól el kell venni; vagy hogy legyen igazságos a közteherviselés. Az új vállalkozói elit ellen -amelynek egy része már nagylábon él - könyen lehet hangulatot kelteni, figyelmen kívül hagyva, hogy ez az eszköz mennyire kétélű fegyver. A piaci viszonyok között ugyanis csak akkor jön el a szegénység számára az igazi fel-emelkedés, ha kialakul a hazai tőkeerős elit, a tehetős középosztály. Aztán lehet azzal a populista állásponttal is híveket szerezni: a romló életszínvonalért egyáltalán nem az egyén, hanem az állam, a pluralista rendszer a felelős.
A szegénység automatikus felszívódásában javuló gazdasági viszonyok közepette sem reménykedhetünk: az állam szociális beavatkozása akkor is nélkülözhetetlen lesz. Bizakodásra adhat okot, hogy az alul lévők jelentős hányada mégsem adja fel. Igyekeznek • meg-, illetve felkapaszkodni a középosztály alsó harmadába. Vagy ha ez nem megy -az ajánlott önmegtartóztató, okos beosztással élve - berendezkednek a túlélésre. Amiben nekünk, magyaroknak évszázados gyakorlatunk van.
Keserű Ernő
Ukrajna és Üzbegisztán is teljes jogú tagja az EBEÉ-nek
Öt szovjet utódállam csatlakozott a helsinki záróokmányhoz
* ROMÁNIÁBAN TOVÁBBRA IS NAPIRENDEN tartják a magvar politikusok közelmúltban tett, Bukarestben „irredentának" minősített kijelentéseit. Nemcsak a lapok foglalkoznak kommentárjaikban változatlanul Für Lajos magyar honvédelmi miniszter miskolci felszólalásával, hanem a bukaresti külügyminisztérium szerdai sajtótájékoztatóján is felmelegítették az ügyet. A nyilatkozó államtitkár-helyettes kifejtette: „Teljesen más, ha valaki a kultúra területéről szólal meg a Kárpát-medencében élő magyarok vonatkozásában, és megint más, ha az illető a védelmi miniszter". Tinca államtitkár-helyettes elismerte, hogy a romániai válasznyilatkozat talán a kelleténél hosszabb volt, de mint mondotta, a Miskolcon elhangzottak „oly zavarosak voltak, és annyi furcsaságot tartalmaztak", hogy a román külügyminisztérim szükségét érezte álláspontja alapos ismertetésének, mert ezekkel a dolgokkal „nem lehet tréfálni". A nyilatkozó szerint mindennek ellenére valószínűleg sor kerül Für Lajos szombaton esedékes romániai látogatására. Tinca elutasította, hogy a román állásfoglalás időzítése mögött politikai szándék, a helyhatósági választások befolyásolása állt volna. Az államtitkár-helyettes azt is bejelentette: a román-magyar alapszerződésről tartandó szakértői tanácskozásra a magyar fél „nem tudott Bukarestbe utazni", s a román felet Budapestről majd később értesítik, hogy a tárgyalások milyen időpontban folytathatók.
[A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
11 BORÚLÁTÓ KÉPET FESTETT Róbert Gates, a CIA vezetője a Független Államok Közösségének helyzetéről. A washingtoni külügyi bizottság előtt tett jelentésében Gates kifejtette, hogy az amerikai hírszerző hivatal értesülései szerint a gazdasági reformok lassúak a volt Szovjetunióban, erősödik az ellenzék, s nő a belső konfliktusok esélye. Gates azonban méltatta Jelcint, az orosz elnököt „nélkülözhetetlennek" nevezte a reformok folytatásához. A CIA vezeője ellenben veszélyesnek ítélte Ruckoj alelnök tevékenységét, valamint figyelmeztetett a katonai-ipari komplexum összefonódásának, s a kommunista és nacionalista szervezetek együttműködésének jeleire, bár biztatónak ítélte, hogy a konzervatívok minapi moszkvai tüntetésén mindössze pár ezren vettek részt.
m KÜLFÖLDÖN EGYRE ELISMERTEBB Borisz Jelcin, ám odahaza már hívei részéről is bírálatok érik az orosz államfőt. Anatolij Szobcsak leningrádi polgármester, a Sternnek nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a hibás gazdasági és politikai döntések követkeményeként lehetsé-
ges a társadalmi robbanás Oroszországban. A CIA jelentéséhez hasonlóan Szobcsak is úgy ítélte meg, hogy a régi kommunista vezetés összefonódása a nacionalista erőkkel veszélyt jelenthet a jelenlegi hatalomra. Egy másik nyilatkozatában a polgármester arra ösztökélte Jelcin elnököt, nogy alakítsa át kormányát. Haszbulatov, az orosz parlament elnöke egyenesen arra szólította fel Jelcint, hogy adja át a miniszterelnöki posztot egy „arra ráérő" emberhek.
St AZ ÁLLAMKÖZÖSSÉG JÖVŐJÉT SÖTÉTEN látó jóslatokkal szemben sokkal kedvezőbb vélemények láttak napvilágot a kelet-európai térség várható gazdasági teljesítményéről. Egy Bécs-ben tartott nemzetközi konferencián a Világbank alelnöke arról szólt, hogy Kelet- és Kö-zép-Európában még az idén megáll a termelés csökkenése és a munkanélküliség növekedése, 1993-94-ben pedig már érezhető - 3-4 százalékos - lehet a gazdasági növekedés. Még ennél is kedvezőbb mutatókat jósolt Willi Wapen-hans Magyarország és Csehszlovákia esetében: a Világbank illetékese szerint e két országban az idei esztendő első felében az export 20 százalékkal bővülhet a tavalyi év hasonló időszakához képest.	(P. T. R.)
A belső határok ügyében
Carrington igyekezett színvallásra késztetni Milosevicséket
ÚJVIDÉK - „A tárgyalások döntő szakasza”, „kulcsfontosságú látogatás”. Ilyen és ehhez hasonló minősítésekkel látta el a sajtó Lord Car-ríngtonnak, a Jugoszlávia-békeérte-kezlet elnökének tegnapi újabb küldetését. (Pedig csak Miloseviccsel tárgyalt, s estére a terv szerint vissza is utazott Londonba.) Hogy mennyire fogja igazolni a brit diplomatának a rendkívüli türelmét és kitartását is próbára tevő mostani diplomáciai erőfeszítése ezeket a nagy elvárásokat, csak a tárgyalások eredményének ismeretében lehetne megmondani. Jósolni mindenképpen kockázatos. A túlzott derűlátásra semmi ok. Ha lehetne is számítani sikerre, az semmiképpen sem lesz látványos. Carrington - mint bizonyította - az apró, de célratörő lépéseknek is nagymestere, s ilyen szempontból kell értékelni villámlátogatásának eredményeit.
A közvetítő is igen tartózkodó volt belgrádi repülőtéri nyilatkozatában. Kijelentette, hogy folytatódik az értekezlet (brüsszeli hír szerint 9-én), amely meg sem szakadt. Milo-sevics elnökkel tárgyal a krajináról, az alakuló szerb-montenegrói közös államról, valamint a boszniai hely-
zetről. A kéksisakosok érkezéséről szólva megismételte, hogy semmiféle politikai megoldást sem hoz majd jelenlétük, s az ENSZ szintén azt várja, hogy folytatódjanak a rendezésre irányuló tárgyalások.
Nyilatkozatából sem derült ki tehát, hogy mit hozott ezúttal aktatáskájában.
Feltehetőleg azonban igyekezett szím’allás-ra kényszeríteni Milosevicséket a belső határok kérdésében, sürgette a tűzszünet teljes betartását, és nagyfokú együttműködést kért a világszervezet békeerőivel. Ennyiért azonban nem utazott volna ismét ide, tehát valószínűleg sokkal vaskosabb a dosszié, amelyet négyszemközti tárgyalásokon partnere elé tárt.
A belső határok kérdése tovább is az egyik legtöbbet emlegetett téma. Jovanovics szerb külügyminiszter például ismét hangoztatta, hogy Szerbia elismeri az önrendelkezési jogot, de
nemcsak a szlovénoknak és a horvá-toknak, hanem a többi délszláv népnek is. Ez utalás a szerbek lakta horvát területekre. Persze figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a háború kirobbanásakor nem volt mindenütt szerb többség azokon a területeken, amelyek most szerb kézen vannak.
A Borba a Vajdaság problémáját veti fel ilyen szempontból. Ha Bosznia-Hercegovina sem szerb, sem horvát, sem muzulmán, de szerb is, horvát is, muzulmán is, akkor egy ilyen megállapítás igencsak vonatkoztat-
ható a Vajdaságra, írja a Borba. A Vajdaságnak joga van a választásra, s ebben nem gátolhatják meg a köz-társasági határok jelenlegi definíciói. E térségben a határokat utoljára a trianoni szerződéssel határozták meg és ismerték el nemzetközileg, s e szerint a Vajdaság az Szerb-Horvát-Szlo-vén Királysághoz (Jugoszáviához) került. Egyetlen nemzetközileg elismert okmány sem határozza meg a Vajdaságot Szerbia területi részeként. Soha nem is volt az.
(Folytatás a 2. oldalon)
MA
REAGAN IS BÍRÁLTA BUSHT,
de a demokrata pártvezérek feje is fő. A márciusi „szuperkeddre” készülnek az amerikai előválasztások résztvevői. (Avar János: Hiányzik Valaki - 2. oldal)
LEJÁR A SÚLYADÓ HATÁRIDEJE
E hét végéig kell benyújtania valamennyi gépjárműtulajdonosnak a lakóhelye szerinti önkormányzathoz azt a bevallást, amely a gépjárműadó kivetésének alapjául szolgál. (Pató Zsuzsa: Ha nem jön a nyomtatvány -5. oldal)
A DEMOKRÁCIA BAJAINAK MEGÉRTÉSE
és pontos számbavétele immáron elkerülhetetlen feladat és úgy tetszik: jelenleg e kérdések megfogalmazására azok lehetnek képesek, akik nem a pártok vagy a pártközvélemények álláspontját képviselik. (Csizmadia Ervin: Lé-tezhet-e független vélemény? - 6. oldal)
A BIZNISZ GYŐZ AZ ÉPÍTETT ÖRÖKSÉGEN?
A hazai privatizációs furcsaságok egyike, hogy a Zöldért Vállalat átalakult kft.-vé és így a kiszombori Rónay-kastélyf a magáénak tudja, nem engedi át az önkormányzatnak, pedig a falu rendbe tenné. (Ráday Mihály: Unokáink sem fogják látni - 7. oldal)
NATURA -
FELSZÁMOLÁS ALATT
Természetvédelmi film szinte egyáltalán nincs a televízióban. Nem tudom elképzelni, hogy az új rendszerben ne lenne szükség magyar természetfilmre. (László Dóra: A kör bezárul -11. oldal)
■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
3-4. OLDAL ■ GAZDASÁG 5. OLDAL B NÉZŐPONT 6. OLDAL B HAZAI TUDÓSÍTÁSOK - RIPORT 7. OLDAL fl KULTÚRA 11. OLDAL B NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL B SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK 14. OLDAL B INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Új EBEÉ-tagok
Öt volt szovjet tagköztársaság, Fehéroroszország, Moldova, Üzbegisztán, Ukrajna és Tádzsikisztán szerdán csatlakozott az 1975-ben aláírt helsinki záróokmányhoz, s így már 44 tagja van az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek (EBEÉ).
Az AP szerint a köztársaságok nevében a függetlenné vált államok elnöke, a fehérorosz Sztanyiszlav Suske-vics, a moldovai Mircea Snegur, az üz-bég Iszlám Karimov, az ukrán Leonyid Kravcsuk és a tadzsik Rahman Nabijev látta el kézjegyével a záróokmányt. A Független Államok Közössége tagállamai közül eddig csak Oroszország mint a Szovjetunió utódja vált az EBEÉ tagjává. Az államközösség többi résztvevője - Azerbajdzsán, Örményország, Kirgizisztán, Kazahsztán és Türkmenisztán - az EBEÉ jövő hónapban kezdődő helsinki tanácskozása alkalmával válhatnak a szervezet tagjává.
Texasi drogcsúcs
Heten a heroin és kokain ellen
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Kampánykörútjába iktatta be Bush elnök a kétnapos San Antonio-i csúcsértekezletet Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Mexikó, Peru államfőjével és egy venezuelai kormányküldöttséggel, s így nem csodálkozhat a Fehér Ház, ha bírálói hajlanak rá, hogy ne annyira a drogháború fordulatára számítsanak, mint inkáb belpolitikai, választási kábításra. S ehhez persze a lapok bízvást idézhetnek névtelenségüket gondosan megőrző latin-amerikai diplomatákat, kik szintén kétkednek benne, hogy megvalósulhatna Washington e texasi csúcsra szánt, és San Antonióban csütörtökön meghirdetni jelzett terve: 2000-ig felére csökkentik az amerikai kábítószer-fogyasztást és a latin-amerikai szállítást.
Bush új drogcárja, Martinez a csúcs nyitányán arról nyilatkozott, hogy kormányának konkrét elképzelései vannak a kábítószert tartal-
mazó növények latin-amerikai termesztésének alternatívájára: évek óta sürgetik a helyi kormányok, hogy elsősorban ez kínálna megoldást, tehát a szegény parasztok „átterelése” a - kokaintartalmú coca-ról más termelésére. S persze azt sem oktalanul emlegetik Latin-Amerikában, hogy amíg ekkora fizetőképes kereslet biztosítja a milliárdokat, addig a katonai és rendőri eszközökkel aligha lehet célt érni.
Márpedig úgy tűnik, a költségvetési gondokkal küszködő és a külföldi segélyezés hazai hatásától rettegő Bush-kormány főként az erőre számít, a Noriegához, a kolumbiai maffiavezér Escobarhoz hasonló figurák „elkapásában” véli meglelni a megoldást. S persze megérthetően bonyolító tényező, hogy mondjuk Peru esetében a kongresszus a megsértett emberi jogok miatt vissza is tartja a gazdásági támogatást. így aztán a kormány drogügynökségét ellenőrző albizott-
ság demokrata elnöke, Schumer képviselő sem áll szilárd talajon, amikor a texasi csúcs előtt kijelentette, „az elnök andesi stratégiája kudarcot vallott”.
Mindenesetre a két évvel ezelőtti kolumbiai, akkor még csak négyes csúcstalálkozó óta a helyzet alapvetően aligha változott. Vagy legfeljebb annyiban, hogy bár az alkalmi kábítószer-fogyasztás visszaesőben, a komoly narkósok száma és akként az általuk elkövetett rablások, gyilkosságok száma is nőtt. S a megtörni vélt „medellini kartellt” Escobar a börtönből is irányítja. így a bírálók szerint nem az Egyesült Államokba érkező drogszállítások csökkentek, hanem a narkókereskedők egyenesen vérszemet kaptak, bővítik európai piacainkat, és netán nekik előbb sikerül „feltörniük” a japán piacot is, mint Washingtonnak a legális kereskedésben.
A.J.