﻿/
Vízlépcsőküszöb
Ha cinikus lennék, most én is csatlakozhatnék azokhoz, akiknek egyik prominens képviselője nemrégiben, amúgy félhivatalosan azt súgta nekem: „ez a kormány nem meri felvállalni, hogy felépíti a nagymarosi erőművet, de majd megteszi helyette a következő vagy az azt követő kormányzat". Bevallom, a közléstől elállt a lélegzetem, pedig lett volna rá mit felelnem. Elsőül is azt, hogy egy szűk és anyagilag erősen motivált körtől eltekintve nincs ma - és remélhetőleg holnap sem lesz - olyan erő Magyarországon, amely keresztülerőszakolhatna egy olyan döntést, amellyel az ország lakossága nem ért egyet. (A többi között ez a demokrácia egyik ismérve, miként az is, hogyha csak hellyel-közzel is, de hangot kaphatnak a fentebbihez hasonló vélemények.)
Az első meglepetés után voltaképp ezért is hagytam figyelmen kívül a „félhivatalost" kísérő gúnyos mosolyt és fölényeskedést, ami az idézett megjegyzésre hivatkozva bizonyítékként kívánta felhozni a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről kötött államközi szerződés felbontásának - úgymond - halogatását. Mondhattam volna, hogy a megfontoltság nem azonos sem a halogatással, sem a döntésképtelenséggel; hogy a kormány arra kapott felhatalmazást a parlamenttől: tegyen meg mindent a megegyezésért, az 1977-es szerződés közös felbontásáért és egy új, mindkét ország érdekét egyaránt szolgáló megállapodás megkötéséért.
Most viszont - úgy tetszik - elérkeztünk a küszöbhöz. A lehetőségek kezdenek kimerülni; nem sokra jutott a múlt héten a parlamenti bizottság, és nem sokat várhatunk a kormányfői „levelezéstől" sem. Riasztó, hogy északi szomszédunk
-	egyelőre még felmérhetetlen asszisztencia mellett - megállíthatatlanul tör a világon példa nélkül álló „megoldásra", a Duna egyoldalú elterelésére. Az elképzelés, sőt ami még ennél is elfogadhatat-lanabb, a munkálatok elkezdése nemcsak azért érdemli ki a „ példa nélküli" minősítést, mert többszörös és folyamatos jogsértés, hanem a,zért is mert erőszakos beavatkozás a két ország közötti államhatárba, és - globális mértékkel mérve -hasonlóan durván és jóvátehetetlenül nyúl bele egy regionális jelentőségű ökológiai rendszerbe. A Duna ügye ugyanis nem csak a két ország ügye, hanem egész Európáé
-	és nemcsak azért, mert országokat köt össze.
Lehet-e, kell-e még ezután is tárgyalni? Minden bizonnyal, ha van rá remény. Ez sajnos eltűnőben van, ezért a magyar kormánynak kétséget sem szabad hagynia saját álláspontja felől, már csak azért sem, mert nem mulasztott el egyetlen lehetőséget sem a megegyezésre és nem tett egyetlen jogtipró lépést sem.
És még valami, amire figyelni kell. A Duna elterelésén csehszlovák cégek mellett osztrák, német és olasz kivitelezők is dolgoznak. A tőke természete korunkban sem változott meg, és menten leveti környezetvédő álarcát, ha jó üzletet szimatol. Hogy ennek mi az ára és a következménye, nem érdekli! S minthogy ezek a cégek demokratikus országokban működnek, saját kormányaik nem utasíthatják őket a levonulásra. Ebből következően elképzelhető az is, hogy egy esetleges nemzetközi eljárásban a vártnál gyengébb támogatást kapnánk tőlük. Ezt a ma még nem túl nagy kockázatot azonban mindenképp vállalni kell, mert a vízlépcső üzembe helyezése tragédiát jelentene nemcsak a térség népei, hanem Európa számára is. _
Sárvári Marta
Polgárháborús állapotok Szarajevóban
MA
Bosznia-Hercegovina a függetlenségre, Crna Gora Jugoszláviára szavazott
■ A HÁBORÚ TÜZE tovább terjedhet az egykori Jugoszláviában - írta a tekintélyes francia lap, a Le Monde hétfői vezércikkében a Bosznia-Hercegovinában a függetlenségről megtartott népszavazást kommentálva. Most Szarajevó került sorra, ezt a várost csapja meg az erőszak szele -mutatott rá a Le Monde, megállapítva: Boszniában a három nagyobb nemzetiség korábban viszonylag jól megfért egymással, mostanra azonban mindhárom radikalizálódott és felkészült a harcra. Emellett a köztársaság hatalmas kaszárnya lett a szerb szövetségi hadsereg számára, hátországul szolgált a horvátországi hadműveletekhez. Ráadásul mind Zágrábnak, mind Belgrád-nak vannak a köztársaságban aktivistái, akik arról álmodoznak, hogy még több olajat öntenek a tűzre - vélekedett a francia lap, amely a népszavazás utáni helyzetről rendkívül sötét képet festett. Franjo Tudjman horvát köztársasági elnök egy sajtótájékoztatón úgy vélekedett, hogy az egyre feszültebbé váló bosznia-hercegovinai helyzet nem fogja meggátolni az ENSZ<sapatok telepítését Horvátországba és Bosznia-Hercegovinába. „Meggyőződésem, hogy a köztársaságon belüli incidensek nem lassítják le, hanem ellenkezőleg,
[a KÜLPOLITIKAI HELYZET]
meggyorsíthatják a békeerők telepítését" - vélekedett Tudjman, kifejtve azt is, hogy nézete szerint a Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában kiéleződő válság hozzájárulhat ahhoz, hogy az Egyesült Államok is változtasson a jugoszláv konfliktussal szemben elfoglalt álláspontján.
m A NYUGATNAK NINCS politikai és erkölcsi jóga arra, hogy a közép-kelet-európai új demokráciáktól a nagymértékű, tartós munkanélküliség elfogadását igényelje. Magyarországnak, Lengyel-országnak és Csehszlovákiának nagyobb támo-
?áfást kell nyújtani, és be kell őket vonni valame-■ik nyugati biztonsági szervezetbe, mert a biztonsági vákuum ebben a kényes térségben mindenképpen árt. Erről írt a Fehér Ház volt nemzet-biztonsági tanácsadója, Zbiegniew Brzezinski a The Washington Postban, úgy vélekedve, hogy a volt Szovjetunió és Kelet-Európa vonatkozásában folytatott nyugati politikában sok a retorika, a látványos gesztus, ae hiányzik a konkrét stratégia. Elfogadhatatlan, hogy 1992 végére e három or-
szágban 15-20 százalékos legyen a munkanélküliség s e milliókat ne védje semmiféle szociális háló. Mind a nemzeti össztermék, mind az élet-színvonal hanyatlik, így várhatóan csökken majd a demokrácia vonzereje, a hit a piacgazdaságban, a bizalom a Nyugatban - írta Brzezinski, aki szerint a nyugati államoknak stratégiai érdeke fűződik ahhoz, hogy a három említett ország a pluralista demokrácia sikeres modellje legyen, hiszen ezzel Oroszországot is segítene bevonni az eredeti keretekbe.
M HASONLÓAN VÉLEKEDETT egy másik volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó és külügyminiszter, Henry Kissinger is, aki szerint nincs sürgetőbb teendő annál, mint a volt kelet-erópai szovjet csatlósok, illetve Nyugat-Európa és a NATO viszonyának rendezése. Gyorsan kell megoldani azt, hogy legalább Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország csatlakozzék az Európai Közösséghez. Hisz aligha válik a Nyugat dicsőségére, ha az után', hogy egy nemzedéknyi időszakot szónokolt Kelet-Európa szabadságáról, most oly keveset tesz érte - írta Kissinger az International Héráid Tribüné hétfői számában. (P. L.)
Alapszerződés
Üzbegisztánnal
Hétfőn munkalátogatásra Magyarországra érkezett Abdulhasim Mutalovics Mutalov, az Üzbég Köztársaság miniszterelnöke. Az üzbég kormányfő kétnapos munkalátogatása alkalmával aláírják a magyar-üz-bég alapszerződést és a diplomáciai kapcsolatok felvételét rögzítő jegyzőkönyvet. A vendéget fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök, és találkozik Antall József miniszterelnökkel.
Kádár Béla külgazdasági miniszter és Mutalov miniszterelnök hétfőn Budapesten aláírták a két ország gazdasági kapcsolatait szabályozó kereskedelmi megállapodást. Ez az első olyan szerződés, amelyet Magyarország a volt Szovjetunió nem európai köztársaságával kötött.
Az új, szabad devizás együttműködési forma keretében az idén a két ország között az áruforgalom értéke oldalanként elérheti a 100 millió dollárt. Az üzbég szállítási lehetőségek közül a legjelentősebb a gyapot, továbbá különféle vegyipari termékek. Magyar részről élelmiszer-ipari és könnyűipari termékek, valamint autóbuszok exportjára kínálkozik lehetőség. A megállapodással az együttműködés más területei is fejlődésnek indulhatnak.
Az orosz, az ukrán, a belorusz, a litván, a komi és a baskír köztársasággal Magyarország már korábban aláírta a hasonló jellegű megállapodásokat.
A vasárnapi népszavazás után
Áttekinthetetlen a helyzet a bosnyák fővárosban
ÚJVIDÉK - Barikádok és fegyverropogás Szarajevóban, Bosznia-Hercegovina a polgárháború küszöbén. Vagy ez már polgárháború? A helyzet teljes áttekinthetetlen és a végsőkig veszélyes, az utcákon felfegyverzett polgári személyeket látni, s szórványos lövöldözések is voltak, amelyeknek halálos áldozata és sebesültjei is vannak. A bosnyák fővárosban a rettegés az úr. Mindenki tisztában van vele, hogy ha itt elszabadul a pokol, abban a köztársaságban, ahol a három vallás, három nép tagjai állig fel vannak fegyverkezve, s ahol most a felhevített ellentétek az eget verik, sokkal nagyobb lehet a vérontás, a pusztítás, mint Horvátországban, s azzal a veszéllyel jár, hogy a háború nemcsak a köztársaságot borítja lángba, hanem az egész jugoszláv térséget.
Szarajevóban a szerbek mintegy húsz barikáddal bénították meg a forgalmat (csak a mentőkocsikat enge-dik át) és gyakorlatilag teljesen kettévágták a várost. És újabb barikádokat emelnek. Ezúttal a muzulmánok, akik így válaszolnak a szerbek felkelésére. A belvárosban és az óvárosban az üzletek zárva tartanak. A sza-rajevóiak a kenyeret csak a magánpékségekben tudják beszerezni. Az iskolákban nincs tanítás. A szülők a gyerekeket nem engedik ki az utcára.
J MONTENEGRÓ);
H1HH .SZERBLAK., GÖR. KEL. VALL. 53 HORVÁTLAK., R. KÁT. VALL. SS BOSNYÁKLAK., MOH VALL. 7g3 MONTENEGRÓI (CRNA GORA) (LAK., VEGYES VALLÁS
Cartopress.Ptlica nBu dapest
(Egyébként nagyon kevés az ellenőrizhető információ. A telefonkapcsolat nem szakadt meg a várossal és a köztársasággal, de a vonalak annyira túlterheltek, hogy szinte lehetetlen telefonkapcsolatot létesíteni.)
Mi is robbantotta ki a váratlannak nem mondható polgárháborús konfliktust? A közvetlen ok, az ürügy egy szerb nemzetiségű boszniai meggyilkolása a Bascsarsiján. A muzulmá-
nok megtámadtak egy szerb lakodalmas menetet, mert az ünneplők a pravoszláv egyház lobogóját vitték, ami - a szemtanúk szerint - irritálta a támadókat. El akarták venni a zászlót, mire a lakodalmasok szembeszálltak. A lövöldözésben egy vendég életét vesztette, egy pedig megsebesült.
Mondani sem kell, az etnikai konfliktusnak azonban nem ez az oka. Csak a szikra volt a boszniai lő-poros hordóban. Itt és most Bosznia-Hercegovina függetlenségéről van szó, amelyet a szerbek mindenáron meg akarnak akadályozni. Radovan Karadzsics, a szerbek pártjának vezetője kijelentette, hogy ő már korábban figyelmeztetett, hogy mi történhet, ha követelik a független Boszniát. Észak-írország egy üdülőhely lesz Boszniához képest - mondta.
De mit is követel most ilyen veszélyes ríyomatékkal a boszniai szerbség nagy részét tömörítő Szerb Demokrata Párt, amely szerint a vasárnapi gyilkosság megmutatta, mi lenne a szerb néppel a független és nemzetközileg elismert Bosznia-Hercegovinában. Ultimátumszerű, fenyegető hangvételű követelésének első pontja, hogy hagyjanak fel minden olyan tevékenységgel, amelynek célja a függetlenség megteremtése.
(Folytatás a 3. oldalon)
A DEMOKRÁCIA TÜRELMET KÖVETEL
A tűrőképesség kemény korlát, Margaret Thatcher megengedhette magának, hogy dacoljon a bányászokkal, Petre Román, mint kiderült, nem. A fájdalommal átalakuló új demokráciákat kormányzó új politikusok keskeny pallón egyensúlyoznak. (Krómer István: Váltógazdálkodás - és nem „népfront” -6. oldal)
MILYEN JOGA VAN A MAGZATNAK?
Jogom van-e másokra ráerőltetni saját abortuszellenes felfogásomat? Ilyen kétségekkel nem léphettem be a Pacem in Utero egyesületbe - mondja dr. Morvái Krisztina büntetőjogász. (Haller Szilveszter: Amikortól az élet a magzatnak is fáj... - 7. oldal)
AZ EGYETEMEK BELSŐ ÉLETÉT
profi módon kell megszervezni, hogy megfelelhessenek az egyre növekvő minőségi igényeknek. E témáról tanácskoztak magyar vezetők és a New York-i Állami Egyetem professzorai. (Ferch Magda: Tanuljunk mások hibáiból! - 11. oldal)
Expofórum
Eldőlt a hosszú vita: Budapesten világkiállítást rendeznek 1996-ban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a sajtónak már nem ad témát, érdekességet, hírt az expo. Sőt! Minél jobban közeledünk majd a nyitás napjához, annál több helyet követelnek majd a médiában a világ-kiállítás információi. Külhoni és hazai befektetők, a pénzvilág szakemberei, a távközlés, az idegenforgalom, a kultúra irányítói szolgálnak majd számtalan újdonsággal, melyekről lapunk sem szeretne lemaradni. Gazdasági mellékletünk csütörtökön jelentkezik először az Expofórum című összeállítással, amely ezentúl rendszeresen összefoglalja a kiállítás előkészítésének eseményeit.
■ NEMZETKÖZI ÉLET 2-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL B NÉZŐPONT 6. OLDAL B RIPORT-INTERJÚ 7. OLDAL B GAZDASÁG 8-9. OLDAL B KULTÚRA 10. OLDAL fl UNIVERSITAS 11. OLDALI NAPI KRÓNIKA 12. OLDAL B SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK-! SZERK 14. OLDAL B INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Párbeszédkísérletek
Az IRA újabb fenyegetései
„Holnap akár a Downing Streetet is megtámadhatjuk" -mondta az ír sziget egyesítéséért terrorista módszerekkel harcoló ír Köztársasági Hadsereg egyik aktivistája azt követően, nogy a hét végén a szervezet sorozatos bomba-robbantásokat hajtott végre Londonban, s ezek következtében nem kevesebb, mint huszonkilenc ember sérült meg.
Az IRA arra törekszik, hogy a választási hadjáratot mintegy „szétbombázza” - mondta több terrorista -, s arra kényszerítse John Major kormányát, hogy az írkérdést a brit politika központi témájává emelje. Mint már annyiszor, a független ír Köztársaság ezúttal is elhatárolta magát a szélsősé-
gesektől: Reynolds, a közelmúltban megválasztott dublini kormányfő visszautasította az IRA igényeit, mondván, hogy a múlt héten Major kormányfővel, s korábban ez utóbbi a négy legfontosabb ulsteri párttal éppen az erőszakhullám megfékezéséről tanácskozott. A párbeszédkísérletek folytatódnak: protestáns egyházi vezetők - a Nagy-Britanniához tartozó Észak-írország lakosságának kétharmada protestáns - hétfőn fölajánlották, hogy készek tárgyalni az IRA-val. Az egyik magas rangú egyházi tisztségviselő azt mondta, „a csodában reménykedem, mert már csak a csoda vezethet ki minket abból a zavarból, ahova jutottunk”. Több mint tizenöt éve nem volt közvetlen tárgyalás az ulsteri protestáns egyház és az IRA
között. Az ajánlatot magyarázhatja a Financial Times értesülése: e szerint a protestáns presbiterek a napokban tárgyaltak a másik szélsőséggel, az unio-nista fegyveresek képviselőivel. Tanácskozásra ültek össze hétfőn az északír politikusok, hogy megvitassák, miként lehetne megfékezni a félkatonai unionista és az ugyancsak pa-ramilitáris köztársasági terroristák akcióit. Brooke, az északír ügyekkel megbízott londoni államminiszter a hét eleji ulsteri eszmecserék után pénteken Dublinba készül, hogy ott vitassa meg a merényletek letörésének módozatait, különös tekintettel arra, hogy London már tizennyolc éve irányítja közvetlenül Ulstert, de a próbálkozások eleddig nem sok sikerrel jártak.
(m. j.)
„Marshall-terv” a FÁK-nak?
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Közösség külkapcsolatai és belső fejlődése szempontjából fontos kérdések szerepelnek a tizenkettek brüsszeli székhélyén hétfőn délelőtt megkezdődött kétnapos külügyminiszteri találkozón.
A miniszterek áttekintik a legutóbbi jugoszláviai fejleményeket, s olyan kérdésekre kell választ adniuk, hogy a március 9-én plenáris üléssel folytatódó békekonferencia sikere érdekében enyhítsék-e a , szankciókat a maradék Jugoszláviával szemben, elismerjék-e Macedóniát (amit Görögország ellenez), illetve a népszavazáson függetlenséget választó Boszniát, ahol erősen kiéleződött a helyzet: ha minderről, illetve a Szlovéniával és Horvátországgal kialakítandó szerződéses kapcsolatokról nem is vár-
ható már ezúttal döntés, kétségkívül „tartalmas” eszmecsere ígérkezik e témákban.
Frans Andriessen, az Európai Közösség bizottságának alelnöke szombaton fejezte be körútját a Független Államok Közössége térségében. Tapasztalatai és a bizottság tárgyalási javaslatai fényében folytatják az eszmecserét a tagállamok külügyminiszterei ennek az államközösségnek a támogatásáról.
Ez a feladat világméretű összefogást követel - nyilatkozta a nemzetközi sajtónak Frans Andriessen. Nem elegendőek sem az Egyesült Államok és Japán, illetve más ipari országok, sem az Európai Közöségek által tett eddigi felajánlások.
Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva ismét megerősítette, hogy (Folytatás 2. oldalon)